Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-20 / 115. szám, szombat

UJSZ0 A husziták ivadékai közt JHWÍL rDéL-&iekô njznghél 1950 május 20 Husz, Zsizska, Prokop, Hollý vidékét jártam, a forradalmi hagyományokkal bővelkedő Dél-Csehor.szágot, a huszita népi mozgalom büszke vidékét. A huszita mozgalom kora a cseh nemzet történelmében egyik legszebb és legforradalmibb kora. A nép felkelt a kegyetlen hűbéri uralom ellen, Husz. nak, majd ennek elégetése után Zsizskának és Hollýnak vezetésével. A huszita mozgalom kezcő szakaszában résztvett Prága, a cseh burzsoázia Is, hogy összetörje a feudális viszonyokat, a főurak korlátlan hatalmát. De amikor a huszita forradalom a gazdag polgárság érdekelt kezdte veszélyeztetni, amikor megkezdődött a városok népének szociális tagozódása, érdekeik, foglalkozásuk szerint, akkor a polgírság árulójává lett a népi mozgalomnak és egyesült az ellenforradalom erőivel, hogy leverje a paraszto'- és a városi plebejusok radikális népi szárnyát. Húsznak el kellett hagynia Prágát. Fórra, dalmasító munkáját Dél-Csehország egyszerű népe között folytatta, akikből később a táboriták lettek, A leghaladóbb szellemű népi trad'crók hordozói, a forradalmi Tábor népe — az áruló, Jánus-arcú burzsoá Prágával szemben. A XV.^század az, amelyet Aloiz Jirasek a nagy cseh író egész sor hatal, mas művében megörökített, míg ugyanakkor a XVI. századról, a burzsoázia győzelmének századától csak egy gúnyoshangú munkát írt. A XV. század forradalmi lelke, népi hagyományai ott élnek nemcsak DélCsehország népének, hanem az egész cseh népnek szívében. Dél-Csehország városait járva az ember lépten-nyomon talá'kozik itt a huszitizmus emlékeivel és talán egyike a leggazdagabbaknak e szempontból a Šumava tövében Prachatice városka, melytől néhány kilométerre fekszik Husinec, Husz állítólagos szülőhelye Egykori krónikások szerint 811-ben keletkezett ez a település és 1323-ban lett Prachatice várossá. A huszita forradalom a'att Prachatice eleinte a táboriták ellen harcolt, de kétszeri leveretésük után a városka Okossága táborita lett. Utcáin, főterein járva, ma is úgy érzi az ember, mintha a középkorba hullott volna vissza. A házak, a XIV— XV—XVI század alkotásai, a szűk utcácskák, a várost körülölelő fal ma. radványai, a szent Jakab templom XIV. századbe'i nagyszerű gótikus épülete, a házak falain díszlő freskók és szgrafit festmények, a latin felíratok, Husz állítólagos lakhelye — mind. ez maidnem elfelejteti az emberrel, hogy 1950-et írunk. Elfelejtetné, ha nem volnának itt az üzletek, a p'akátok és feliratok és az utcákon a húsza, dik század technikai vívmányai, de különösen, ha nem volnának itt új emberek, a mi forradalmi századunk emberei, a táboriták büszke utódai, az újarcú nép. Az egyik házon felirat: Okresný sekretariát CSM (A CSM járási titkársága) Ki akartam lépni a középkorból és ezért benyitottam. Hostovský, a CSM járási titkára és helyettese Marek elvtárs fogadtak, 20 év körüli, fiata!, élénk mozgású fiú. Néhány perc múlva már élénken beszélgettünk. Különösen a CSM csoportok munkája érdekelt. Hostovský elvtárs felvilágosított, hogy a prachatice) járásban 48 CSM csoport van, körülbelül 900 taggal, vagyis az ifjúság 35 százaléka szervezett. Ezt a százalékszámot keveslettem, mire Marek elvtárs megjegyezte, hogy a járás legtöbb faluja a határmentén fekszik minden összeköttetés nélkül és így bizony nagyon nehéz fenntartani a kapcsolatot velük, igy lehetséges például az, hogy negyven faluban még nincs CSM csoport. Beláttam, hogy az elvtársaknak nem könnyű a munkájuk, mert még csak egy motorkerékpál sem áll rendelkezé. sükre, amellyel úgy, ahogy fenntarthatnák az összeköttetést. De ez elvtársak szavaiból optimizmus sugárzik és látom rajtuk, hogy nem riadnak vissza nehézségektől Ezt bizonyítja az is, hogy a CSM kongresszusára vállalt kötelezettséget, 1500 új tagnak beszervezését eddig 70 százalékra teljesítették és mindketten kijelentették, hogy a végeredmény túlha'ndja majd a 100 százalékot Beszéd közben felvetem a kérdést: — Hogy vesznek részt a CSM csoportok a járási EFSz-ek munkájában és azoknak alapításában? Hostovský elvtái s készségesen felel: — Járásunkban 26 Egységes Földműves Szövetkezet van és 4 alakulófélben. Sajnos aránylag kevés a mintaszövetkezet, csak három és a legtöbb EFSz is csak elsőfokú. Ezen a téren tehát még nagy munka vár 'ránk. Marek elvtárs is, aki eddig hallgatott, megszólalt: — Minden erőnket eddig a tagtoborzásra összpontosítottuk, de a kongresszus után az első cél 'esz az Egységes Földműves Szövetkezet munkájába belevonni minden tagunkat. Hostovský elvtárs közbeugrik: — Mindenesetre büszkék vagyunk arra, hogy a három minta szövetkezetben jól működő CSM csoportjaink vannak. Az itteni gépállomás traktoristái is majdnem mind fiatal CSM tagok. Marek elvtárs megemlíti, hogy a járásban magyar földmunkások is dolgoznak, akik majdnem kivétel nélkül beléptek az EFSz-ekbe és munkájukról mindenki elismeréssel és dicsérettel nyilatkozik. Marek elvtársit beszédében az ajtó nyílása szakítja meg. Körülbelül 25— 26 éves fiatal ember lép be a szobába, jelentkezési lapokért jött. A járási titkár örömmel mutatja be nekem Veszlik Józsefet, a CSM helyi csoportjának magyar tagját, aki mint munkás dolgozik a közeli Szent Markéta CSM üdülőtelepen. Elhatároztam, hogy Veszlik elvtárssal majd útközben beszélek. Hostovský elvtárs a búcsúzás után az ajtóban még utánam szólt: Sok szerencsét kívánunk munkájukban a CSM-ben dolgozó fiatal magyar elvtársaknak nálatok — és Marek elvtárs hozzáteszi, — hogy olyan közös megértéssel és szeretettel dolgozzanak karöltve a szlovák ifjúsággal, ahogy mi cseh fiatalok néhány itt dolgozó magyar elvtárssal kéz a kézben együttesen dolgozunk a szocializmusért, a békéért... Vesz'ik elvtárssal együtt hagyom el a jáiási titkárságot és lassan bandukolunk a vá/Cs utcácskáin a város felett fekvő üdülőtelep felé. Veszlik csendesen beszél arról, hogy munkáját hogy megbecsülik és hogy szeretik. Velká Calomiában született, apja kisparaszt. 0 maga kőművesmunkákat végzett, majd 1946-ban Osztravában doígozott, mint bányász. Most pedig itt Prachaticében do'gozik, mint munkás. Keményen, biztosan cseng a hangja, amikor arról beszél, hogy a népi demokratikus Csehszlovákia a dolgozók. a munkások és parasztok boldog országa. — Ezért kell nekünk dolgozóknak összetartanunk, hogy soha ne térjen vissza a régi rendszer, amikor szolgák, elnyomottak voltunk. — Csak közös munkával harcolhatunk hathatósan az ellenség ellen. Ezért do'gozom becsületesen munkahelyemen és ezért lettem a CSM tagja is. Paul Robeson már nem léphet fel Amerikában Aubrey Pankey, a világhírű énekművész két év előtit már nagy sikerrel szerepelt Budapesten, így idei újabb bemutatkozását örömmel várta a közönség. Kultúrált, magaSszínvonalú előadásait most általános elismeréssel értékelte a hallgatóság. A kiváló néger baritonista tiszteletére fogadást rendezett a Kultúrkapcsolatok Intézete, ahol Pankey közvetlen beszélgetéseiben érdekesen ismertette pályáját. Jellemző adatokat mondott el arról'is, hogy miként bánnak ma Amerikában a haladó művészekkel. — AZ USA-ban minden módon igyekeznek a haladó művészek életét megnehezíteni és távoltartani tőlük a közönséget — mondja Pankey. A legnépszerűbb művészeknek sem rendeznek a nagytőkés koncertvállaLatok hangversenyeket, ha tudlják, hopr politikájuk nem áll az imperialisták oldalán. Az én ottani impresszárióm példáiul, mikor elmondtam, hogy Európában töltöm a szezon egy részét, gratulált, de amikor közöltem, hogy a népi demokráciákban is koncertsorozataim vannak, fanyar arcot vágott. Azután levélben közölte, hogy Amerikában rossz az idén a koncert-látogatottság és ezért nem rendezhet nekem dalesteket. Paul Robeson, a nagyszerű művész már egyáltalában fel sem léphet. De eljárásuk rajtunk nem változtat, lelkes, meg nem alkuvó hívei maradunk a békefrontnak. Pankey a héten két hangversenyre Hollandiába utazott, de még ebben a hónapban visszatér Magyarországra és vidéken is több helyen vendégszerepel. Nem érthető félre Az anglikán egyház ifjúsági tanácsa kérte, hogy egy 80.000 példányban kiadott imádság szövegéből utólag töröljék a következő részt: „Kérünk, bocsásd meg birodalmi történelmünk tökéletlenségeit, bocsásd meg a mohóságot és azt, hogy elmulasztottuk figyelembe venni a gyengék érdekeit; bocsásd meg a félreértéseket és viszályokat, amelyeket keltettünk vagy támogattunk; bocsásd meg türelmetlenségünket, igazságtalanságunkat és könyörtelenségünket." Lord Elton, az anglikán egyház ifjúsági tanácsának elnöke kijelentette, hogy az imádságnak ez a része „félreértésre" adhat alkalmat és esetleg felhasználható Anglia ellen, mint „a birodalmi történelem teljes paródiája". Az indokolás téves: a különös fohász kihagyott része egyáltalán nem érthető félre és nem is paródia ... Egy pillanatra elkomorodik és aztán rekedten tör ki belőle a szó, szakadozottan. — Átéltünk már elég harcot és küz. delmet, mi békét akarunk, hogy kiépíthessük a szocializmust, a szebb jövőt, a dolgozók és nem az urak szebb jövőjét. És Veszlik elvtárs is üzenetet küld Szlovákia magyar ifjúságának. Egyszerű. de öntudatos és szívbőljövő szavakat — Lépjetek be a CSM-be, mert ez csak a javunkra van, a saját jövőnket építjük. Mindig azon legyetek, hogy megértsük egymást és együtt dolgozzunk a szlovák ifjúság oldalán. Közben elértük az üdülőtelepet. Alattunk terül el a kis táborita város, öreg házaival, építkezéseivel, a régi, régi háladószellemű tradícióval és új népével, amely ezeken a hagyományokon épített. Hiába jött a huszitizmus után a legnagyobb nemzeti, szociális, politikai, vallási elnyomatás, hiába jött a jezsuitizmus népbudító kegyetlen időszaka, hiába jött az, amit Jirásek, a „sötétség korá"-nak nevez. Az igazságot nem lehetett kiirtani, a nép for. raaalmiságát nem törte meg semmi. A táboriták utódai harcosai népi demokratikus rendszerünknek, harcosai a szocializmusnak, mely még szélesebb, nemcsak nemzeti alapon, mint a huszitizmus, felszabadulást jelent a kizsákmányolók uralma alól, mely ugyanakkor egyezik a huszitizmussal abban, — amint azt Zdenek Nejedlý miniszter mondotta —, hogy a kizsákmányoltak harcát jelenti a kizsákmányolók ellen. Az új jobb rendszerért való harc, harc a régi rendszer ellen, megnyilvánul ma is új fomákban. Es Husz vidéke az új, győztes harcosok, a szocializmus harcosainak vidéke. G. I. TAMÁS MIHÁLY: ARVERES Ez a történet abból az időből való, amikor a szegényparaszt kényre-kedvre ki volt szolgáltatva az áruuzsorának, amikor ha részletre vett valamit, sohase volt biztos, mikor húzzák ki alóla egy részlet elmaradása miatt az utolsó párnát. De azt is megmutatja, hogy a kulák, a zsírosparaszt milyen kegyetlenül húzta hasznát annak is, ha a szegényparasztot árverezték. Bakó Péter még egyszer, utoljára alkudozni próbált az ügyvéddel. — Lássa be az ügyvéd úr, hogy nincs több pénzem. Itt van 80 korona, a többit megadom aratás után... Akkor tán csak kerül valami pénz hozzám. Az ügyvéd csúnya volt, veres volt és vérszomjas. Sovány, girhes testéhez nagy aktatáskát szorongatott. A hangja élesen csengett és kérlelhetetlenül. — Nyolcvan korona még az én költségemre se elég. Intett a végrehajtónak. — Kezdhetjük. • Bent az udvarban csak a végrehajtó volt, a becsüs meg az ügyvéd, a két városi napszámossal. Kint a ház előtt, a kerítésnek dőlve bámészko. dott néhány falusi nép, emberek, aszszonvok vegyest. Nem venni jöttek, pénzük úgy sincs, csak éppen nézni akarták, mi történik a Péter udvarán. Hiszen ilyesmi minden nap megtörténhetik velük is. A végrehajtó, szomorú öregember, lassan tette fel a pápaszemet az orrára, komótosan vette elő az iratokat kiteregette a tornác könyöklőjére. — Hát akkor kezdjük... egy fiókos szekrény. Péter asszonya felzokogott de Péter mindjárt mellette lett csendes nyugtatással nyúlt a vállához a fiatal asszonynak. — Ne bánd. Anna ... Majd csak megleszünk nélküle. Hat éve, hogy összekerültek, két árva bogár, Péternek csak ez a düledező viskója volt meg két hold föld kint a Langajtón. Anna bent szolgált a körorvoséknál a városban, ott találkoztak. Volt valami kis megspórolt pénze, azon ágyneműt vettek, meg egy ruhaszekrényt. Agya, asztala volt Péternek, ócska jószág, amit Nagy Imre gazdag paraszt adott egyszer neki kétheti napszámért. Az új holmit betették a szobába. Ügy történt azután, hogy Anna nagyon szeretett volna egy fiókos szekrényt is. de arra már nem jutott a pénzből. Eljárt napszámba, kuporgatta a pénzt, míg végül vett egy kis malacot, nyolchetest, azt vitte haza a szekrény helyett. A malacot gondjába vette, jó moslékkal etette, simogatta, vakargatta, az őszi vásáron eladta. Még meg is siratta, mikor a vevő elhajtotta, de megvolt a pénz a fiókos szekrényre. Megalkudíák, megvették s feltették a szekérre, szénával tömték ki alatta lapjára fektetve. Alkonyattájt indultak viszsza. Jő kedve volt Pdt»rnek. balkezével a gyeplőt fogta, jobbkezéve! Annát ölelte. Fiatalok voltak, Péter a nótáját dúdolta. Ahogy befordultak a kuti lejtőre, az öreg tölgyfaerdővel szegett útra, megállította Péter a lovakat. A gyeplőt a lőcsre akasztotta, másik keze is szaban lett most már jól meg tudta fogni az asszonyt, összeölelkeztek... Langyos volt az őszi este, az öreg tölgyek kaiánkodva néztek el másfelé. Kis iád múlva már tudta Anna, hogy gyermeke lesz. A kis Péter lett. A végrehajtó odaszólt az asszonynak: — Pakkoljanak ki mindent belőle. Péter ment be a házba, ň rakott ki mindent a fiókókból, mint az asztalra, mint az ágyra. A két munkásember ott volt az üaryvéddel. Szomorúan nézték, amint Péter kirakja a fiókos szekrényt, de az ügyvéd rájuk szólt: — Siessünk, siessünk! — Jól van, jól van — mondták — visszük már. dehát a szegénvember csak elnézheti még kicsit a dolgát, amit elvisznek tőle. — Egy fiókos szekrény ... negyven korona. Péter is, Anna is egyszerre gondolt arra, hogy 120-at adtak érte, 140-et kért az asztalos, de nem volt annyi, hát aztán nehezen leengedte 120-ra. Vártak egy pillanatig, nem szólalt senki. Az ügyvéd szeme végigjárt az udvaron, aztán ő kezdett licitálni. — Negyvenegy. Az öreg végrehajtó nézett, várt, hátha akad, aki többet is ígér, hátha nem kell negyvenegyért elpotyázni ezeknek a szegényeknek a holmiját. Arra gondolt, hogy az ő anyjának is volt ilyen fiókos szekrénye, minden nap letörölgette, szerette, becézte, mintha nem is fa volna. — Először ... másodszor... harmadszor .... senki többet? Az ügyvéd ideges, bosszús volt, hegv rámaradt. Minek neki ez a vacak. hová tegye? Még az előszobába se tehetné ki ezt az otromba jószágot, a felesésre kikergetné vele. A végrehajtó hangja lesújtott: — Harmadszor! Az ügyvéd fanyar nevetéssel tette le a pénzt a végrehajtó elé. — Üjabb költség ... Gyerünk tovább! A végrehajtó nehezen vitte szeméhez a papírlapot, nehezen olvasta a következőt: Két darab lószerszám... Amikor megszületett a kis Péter, Péter valami kis pénzhez jutott. Mintha a gyerek segített volna. De úgv volt az, hogy akkor irtották a grófi erdőt, Péter szinte éjjel-nappal dolgozott, még a falatot is megvonták a szájuktól, míg végre összejött annyi pénzük, hogy megvehettek egy pár lovat, szerszámmal, szekérrel. De aztán tavasz lett, lápos lett az erdő, nem lehetett fuvarozni a fát, otthon álltak a lovak, csak a takarmányt pusztították. Meg aztán beteg lett. a kis Péter, torok gyíkja támadt, kapkodva szedte már a levegőt, kicsi orcája kigyulladt, orvos kellett de hamar. Befogott Péter, nagyon meghajtotta a lovakat, szerencsére még nem lett késő, elhozta az orvost. Megmaradt Péterke, de hajnalra mind a két ló felfordult az istállóban. A két ember hozta is már a szerszámot. Igás szerszám volt csak, de iőkarban, nem is volt még igen szakadás rajta. A becsüs felkiáltott: — Két darab lószerszám ... Húsz korona. Mozgás támadt kint a kerítésen túl. Húsz korona? A hosszú, fekete Nagy Imre szólt leghangosabban. Neki volt a legtöbb földje a határban. Kintről a kerítés mellől bekiáltott Nagy Imre: — Harminc! Dühösen néztek rá a szegényparasztok. Százötven koronát is megért a szerszám. Az ügyvéd megérezte, hogy most van vevő, hát rálicitált Nagy Imrére. — ötven! Nagy Imre magasról, hidegen ránézett az ügyvédre. — Hetven ... / Az ügyvéd roszszagú megelégedéssel dörzsölte a kezét. Igy igen, így már más. — Száz — kiáltotta. Nagy Imrének veres lett az orcája, kidagadt a nyaka. Látszott rajta, hogy mindenképpen meg akarja venni a szerszámot. Olcsó ez még százötvenért is. —Kétszáz — mondta. Az ügyvéd nem mert tovább licitálni. — Kétszáz először ... kétszáz másodszor ... — mondta a végrehajtó. Aztán várt. Hátha még Ígérnek. Hátha nem kell minden jószágát prédára bocsátani szegény Péternek. Nagy Imréé lett a szerszám. Ahogy az övé lett, meg se nézte, fel se vette. Csak éppen, hogy belülről jött az udvarba. —Egy darab szekér 85 korona. Anna a kezét tördelte, Péter csak állt vérbe borult szemmel. Az ügyvéd felverte az árat 150-re, de Nagy Imre ráígért 180-at. A szekér is Nagy Imréé lett. Ha már szerszám van, legyen hozzá szekér is. Megnézte. — Nem ér többet .. Gyűlt a pénz a végrehajtó előtt. De Péter még 120-szal maradt adósa a terménykereskedőnek, akinél két éve a vetőmagot vette. Aztán hátra volt még a perköltség is, meg egyéb költség. Folytatni kellett az árverést. Már csak az apróságok voltak hátra a lakásban. Krajcárokért ment el az asztal, krajcárokért a többi holmi Majdnem mindent Nagy Imre vett meg. Még a kendőt is. amit Péter az esküvőre vett Annának. Lassan gyűlt a pénz és csak az ügyvéd, meg Nagy Imre licitáltak néha-néha egymásra. Végül az egyik napszámos gyerekszekeret hozott ki a házból. — Egy ... egy gyermekszekér ... Lihegő csend lett az udvar. Lihegő forróság lett Péter és felszabadult zokogás lett az assszony. Könnyein át nézte a takaros kis szekeret. Négy rendes kereke volt, küllős, csinos kis bérfája, még lőcse is, akácfából faragta Péter hosszú téli estéken. Kutya kemény fa volt, a kése kétszer is beletört, az ujját is megsértette, de , szép lett, jól meglett öröm volt nézni, ahogy tavaszi szikkadás után belefogta magát a kis Péterke és szaladt vele az udvaron keresztül-kasul. A becsüs várt, nehezen ment neki a becslés. De azért mégis kimondta, mert muszáj volt. — Egy gyermekszekér ... Igen ... igen .. . Tíz korona. Nagy Imre arra gondolt, hogyha a nagy szekeret nyolcvanötre becsülte, akkor ezt tízre becsülheti. Az ügyvéd nem látott semmit, nem látta az arcokat, a szemeket se látta, csak azt látta, hogy Nagy Imre ezt is meg akarja venni. Pedig gyereke sincs —. gondolták a szegényparasztok. Tizenötért Nagy Imrének jutott a gyermekszekér is. Fiatal gyümölcsfa mellett állt Péter. Karó volt a fának állítva, hogy rendes legyen növése. Irtózatos volt a lendtielt, amellyel sújtott s mindenki csak egy loccsanást hallott, de csak annyit látott, hogy Nagy Imre hosszú teste ott rángatódzik az udvar keményre taposott földjén. Rángatódzik, fekete haját elborítja a vörös vére. aztán elnyúlik. öt perc se telt, amikor már Péter nyújtotta két kezét a csedőrörmester felé, hogy az rátehesse a láncot — Büdös paraszt — mondta csendőrörmester. Elszaladt Anna az emberek közül, hátraszpladt a kert végébe, kezénél hurcolta maga után a kis Pétert A kis gyermekszekér ottmaradt az udvar közepén. A kis Péter hátranézett megsimogatta a szekeret a tekintetével. — Gyerünk! — mondta az ügyvéd a végrehajtónak. — Majd a községházán elszámolunk. — Az anyja istenit ennek a világnak, — mondta valaki a kerítésen túl, amikor a népet a csendőrök szétkergették.