Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-20 / 115. szám, szombat

1950 május 20 SZ. IKONNIKOV: A munkásosztály vezető szerepe a szocializmusért folytatott harcban i. Végetért a XX. század első fele. Az emberiség történelmében nehezen lehet találni még egy olyan korszakot, amelyet olyan óriási világtörténelmi jelentőségű események töltenének be, mint ezt az elmúlt 50 évet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus győzelme a Szovjetúnióban, a nemzetközi imperialista reakció veresége a második világháborúban,, egy egész sor ország elválása Közép- és Kelet-Európában az imperialista rendszertől és azok megindulása a szocialista építés útján, az imperialista-ellenes, feudalizmus-ellenes forradalom győzelme Kínában, a demokrata mozgalom tömeges fejlődése a világ összes országaiban — ezek az utolsó évtizedek legnagyobb eseményei, amelyek azt jelentik, hogy az emberiség történelmének fejlődése új úton, a kommunizmus útján halad. Kinek köszönhetik a dolgozó tömegek azt, hogy örök időktől fennálló álmuk a kapitalista rabság megsemmisítéséről és egy kizsákmányolók és elnyomók nélküli új élet kiépítéséről már sok országban megvalósult és az egész világon közel áll a megvalósuláshoz? Erre a kérdésre minden becsületes ember igy felelhet: a munkászosztálynak, melyet a Kommunista Pártok vezetnek és mindenekelőtt a Szovjetúnió hősi munkásosztályának és harci, harcban megedzett élcsatának, a bolsevikok, Lenin és Sztálin nagy pártjának. A munkásosztály vezetöszerepének a nemzetek felszabadító harcában, a proletariátus egységének és határozottságának, Kommunista Pártija bölcsességének köszönik a dolgozók azt, hogy a kapitalizmus egyre gyorsabb ütemben halad megsemmisülése felé, hogy a felszabadulás napja, a kommunizmus napja egyre magasabbra emelkedik a kizsákmányolástól megkínzott és véres támadó háborútól meggyötört emberiség felé. A munkásosztály, mint azt Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítja, a szocializmus hordozója, társadalmi erő, amelynek meg kell döntenie a kapitalizmust és ki kell építenie az új társadalmat, amely a termelési eszközök nemzeti tulajdonbavételére támaszkodik, azt a társadalmat, amely mentes a kizsákmányolástól. A munkásosztály úgy lép fel, mint az őszes elnyomott osztályok vezetője a kapitalista elnyomás ellen. Célja az osztálynélkül társadalom kiépítése az összes dolgozók érdekében, a társadalmi termelés magas színvonalának megteremtése a nemzetek kultúrája és jóléte felvirágoztatásáért. Már a munkásmozgalom hajnalán megjósolta az októberi forradalom nagy vezére, Lenin az orosz munkásosztály nagy feladatát az emberiség felszabadító mozgalmában. ElösZör „Kik azok a ,népbarátok' és hogyan hadakoznak a szociálbarátok ellen" című iratában emelte ki Lenin a munkásság és a parasztság forradalmi szövetségét, mint föeszközt a cári önkényuralom, a nagybirtokosok és a burzoázia uralmának megdöntésére. Rámutatott arra, hogy az orosz proletariátus a dolgozó és kizsákmányolt tömegekkel szövetséges egységben és a többi országok proletariátusával együtt a nyilt politikai harc egyenes útján fog haladni a győzelmes kommunista forradalom felé. Lenin zseniális jóslata rendkívül pontossággal teljesült. Az orosz munkáspárt a dolgozók és a kizsákmányoltak tömegeivel együtt a bolsevik párt vezetése alatt nagy vezetőikkel, Leninnel és Sztálinnal élén megdöntötte elsőként a világ egyhatodán a cári önkényuralmat és a munkások és parasztok uralmát valósította meg és megmutatta az egész világ dolgozóinak az utat a kapitalizmus megsemmisítése és a szocializmus győzelme felé. A mi országunk, — írta Sztálin elvtárs 1926-ban, a világ 'egyetlen országa, ahol a munkásság és parasztság egységes szövetsége győzedelmeskedett a földbirtokosok és a kapitalisták fölött. Mivel magyarázható ez — teszi fel a kérdést Sztálin elvtárs — és így felel: azzal, hogy országunk forradalmi mozgalma élén a harcban bevált munkásosztály állt és áll. Ez volt mind a három orosz forradalom fő ereje: az 1905-ös burzsoá forradalom, az 1917. februári és az 1917. októberi szocialista forradalom főereje. Ez az osztály a harmadik forradalom előestéjén vezető tekintéllyé emelkedett a nép előtt, a békéért, a földért, a szabadságért és a szocializmusért folytatott harcban. A forradalom ilyen vezére nélkül, amilyen az Oroszország munkásosztálya volt, amely megnyerte a nép ' bizalmát, — mondja J. V. Sztálin, nem lenne a munkásság és parasztság szövetsége és ilyen szövetség nélkül az Októberi Forradalom nem győzedelmeskedhetett volna. A Szovjetúnió munkásosztálya, amely határtalanul nagy nehézségeket győzött le, megtörte a szétvert osztályok maradványainak őrült ellenállását saját országában és megtörte a nemzetközi imperialista reakciót, felépítette a dolgozó parasztsággal szövetségben a világ egyhatodán a szocializmust és a Szovjetúniőt a kommunizmus hatalmas erődjévé változtatta, a világ imperialista rendszere bomlásának döntő faktorává. A munkásosztály és a Szovjetúnió minden dolgozóija volt az a fő erő, amely biztosította az emberiség halálos ellenségének, a német fasizmusnak vereségét. Ma a Szovjetúnió munkásosztálya éppenúgy, mint az egész szovjet nép, az a főerő, amely védi a békét, távolttartja az új háború véres kezét, amelyet a világ felé nyújtogatnak az angol-amerikai imperialisták. A Szovjetúnió munkásosztálya szemléltetően bebizonyította Lenin állítását, hogy egyedül csak a munkásosztályban talál a demokrácia teljesen odaadó, határozott és mindig előrenéző hívére. Lenin így ír: Minden forradalomnak és az elnyomott osztályok minden mozgalmának tapasztalatai, a világ szocialista mozgalmának tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy csak a proletariátus tudja egyesíteni és vezetni a dolgozó és kizsákmányolt lakosság elnyomott és elmaradt rétegeit. Lenin e tételének nagy igazsága bizonyságot nyert nemcsak a világ első szocialista országának tapasztalataival, amely minden gazdasági, politikai és katonai sikerét a munkásosztály és annak pártja vezető szerepének köszöni, hanm éppenúgy a népi demokráciák országainak tapasztalataival is. Csakis a munkásosztály és élcsapata, a kommunista Párt vezető szerepének köszönhetik Csehszlovákia. Lengyelország, Bulgária, Magyarország, Románia, Albánia nemzetei azt, hogy miután a Szovjet Hadsereg felszabadította őket a fasiszta megszállóktól, véget tudtak vetni a '• kapitalista rabságnak és meg tudták kezdeni a szocializmus alapjainak építését. Mert hiszen ki más, mint a kommunisták készítetiék elő a második világháború előtti években a dolgozó tömeget mély illegalitásban országuk felszabadítására. Hiszen ki más, mint a kommunisták és a legjobb pártonkívüli munkáisok alakítottak a német megszállás korszakában Közép- és Kelet-Európában partizánosztagokat, irányították az üzesmkben, a vasútvonalakon és kikötőkben a szabótálást, amely aláásta a megszállók lába alatta talajt. Ki más, mint a kommunisták és a munkások voltak a bolgár nemzeti felkelés lelke és a többi európai országokban a hazafiúi, népi, fasisztaellenes mozgaloim lelke. A dolgozók ellenségei nagyon jól tudják, hogy éppen a munkásosztály a vezető, döntő erő a szocializmusért folytatott harcban. Ezért fő ökölcsapásaikat éppen a munkásosztály és pártja ellen irányítják. Elég világos példa erre az angol-amerikai imperializmus bábjai, a gyalázatos Titoklikk, amely a háború idején minden törekvését arra fordította, hogy a munkásmozgalom legjobb kádereit félreállítsa, amelyek őszintén állást foglaltak a Szovjetúnióval való becsületes szövetség mellett. Még világosabban nyilvánul meg a munkásosztály feladata a szocializmusért és a demokráciáért folytatott harcban, a háború utáni időszakban. A munkásosztály vezetése alatt Közép- és Kelet-Európa országai egész sorában új népi demokratikus rendszerek alakultak ki. Ezek az új rendszerek a széles népi (nemzeti) arcvonalra támaszkodnak, amely az egyes országok Kommunista Pártjai kezdeményezéséből alakult meg. Az Új rend politikai alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése alatt. A népi demokratikus rend határozottan harcol az összes reakciós burzsoá nagybirtokos erők ellen és a munkásság és a parasztság szövetségére támaszkodik és szociális, gazdasági reformokat valósított meg, melyek alapjában megváltoztatták Közép- és Kelet-Európa országainak arculatát. A földreform következtében a népi demokrácia országaiban megszün(JJSZ0 Végezzük el közösen az aratási és őszi munkálatokat! A vezekényi EFSz felhívása az összes Egységes Földműves Szövetkezetekhez Egységes Földműves Szövetkezetünk tagjai a mai taggyűlésen egyhan. gú határozatot hoztak, hogy felhívják Szlovákia összes EFSz-ét, hogy kövessék példánkat a közös aratási m unkálatoknak és az őszi munkálatoknak, általában a föld közös megmunkálásának megszervezésében. Az EFSz.ek eddigi tevékenységéből világosan meggyőződtünk arról, hogy a közösen elvégzett munka minden földművesnek nagy előnyt jelent mind a munka, mind pénz szempontjából. Az EFSz tagjainak előnyei nemcsak abban mutatkoztak meg, hogy a tagok gyorsan és jól művelték meg földjeiket, hanem főleg abban, hogy a föld megművelése sokkai kevesebbe kerül. Azok a sikerek, amiket ebben az év. ben elértünk, arra serkentenek minket, hogy tevékenységünket a közös munka megszervezése terén még inkább elmélyítsük és minden földművesre kiterjesszük, tehát azokra is, akik eddig a közös munkába nem voltak bevonva. A többi EFSz-eknek meg akarjuk mutatni, hogyan jártunk eľ, milyen előnyöket értünk el és milyen tapasztalatokat szereztünk A mi szövetkezetünk Galánta járás Vezekény községében 1949 december 6-án alakult meg 90 taggal A jó munka eredményeként a szövetkezet további tagokat nyert meg, úgyhogy ma már ÉFSz-ünknek 199 tagja van. Az EFSz-be 130 földműves gazdaság van beszervezve és csak 30 földműves, azaz 30 gazdaság átl a mai napon a szövetkezeten kívül. Már a téli hónapokban alaposan előkészítettük a tavaszi munkálatokat. Kidolgoztuk a tavaszi munkálatok termelési-költségvetési tervét. A szövetkezet minden tagja bekapcsolódott a tavaszi munkálatok megszervezésébe és megvalósításába. A munkálatokat pontosan terv szerint végeztük el. Földműveseink meggyőződtek arról, hogy a közösen megtervezett és közösen megszervezett munka nagy előnyt jelent minden résztvevő földművesnek. A tapasztalatok megmutatták, hogy jelentős mértékben csökkent, főleg a termelési költség. Igy például az árpánál a termelési költséget 1 hektáron 640 koronával csökkentettük az eló'ző évvel szemben. A közösen megszervezett tavaszi munkálatokat hét nap alatt valósítottuk meg, holott a muh évben ugyanazok a munkálatok 18—20 napig tartottak. Tehát a munkaidő egyharmadra csökkent. A kis földművesnek, akinek nem volt igásál'ata és a tavaszi munkálatok alatt a szövetkezet munkacsoportjában dolgozott, a szövetkezet megművelte egy hektárnyi földjét. A tavaszi munkálatok költségvetésénél még 120 korona felülfizetést kapott az EFSz-től. Tehát 7 napot dolgozott és még 120 koronát is kapottí azonkívül, hogy még meg is művelték a földjét. Az előző években a kis földművesnek 12—14 napot kellett ledolgoznia egy hektárnyi területe megműveléséért a magán, munkaadónál. EFSz-ünk jelentős mértékben kihasználta a gépeket. Ilymódon igen sok emberi munkae'őt takarítottunk meg. Csak az árpa megszervezett közös megmunkálásánál, amelyet te>rv szerint 148 hektáron vetettünk el, 413 munkanapot takarítottunk meg. Hasonlóképpen sorolhatnám' fel az összes terményeket, amelyeknél közös munkát alkalmaztunk és rámutathatnánk azokra az előnyökre, amelyeket a közös munka megszervezésével elértünk. A tavaszi munkálatoknál nyert ta pasztalatok alapján elhatároztuk, hog> ismereteinket a további munkálatoknál felhasználjuk. Elhatároztuk, hogy az aratást és a cséplést az egész községben megszervezzük. Ezzel annak az idô'nek felét megnyerjük, amely szükséges volt az előző években az aratás és cséplés végrehajtásához. Hogy ezt elértjük, a következő irányelvekhez tartjuk magunkat: 1. Az aratást és cséplést a lehető leggyorsabban elvégezzük, 2. a1 község minden földművese közösen végzi az aratást és a cséplést, 3. az aratásban és a cséplésben teljesen kihasználjuk és bevonjuk az állami gépállomásnál szerződésileg lekötött gépeket, az összes szövetkezeti és magángépeket, az összes igásfogatokat és ember; munkaerőket. Hogy ezt megvalósíthassuk, a közös aratásra és cséplésre vonatkozólag tervet dolgoztunk ki. A terv kidolgozásánál a következőképpen jártunk el: először is megállapítottuk a területet, amelyen az aratást és cséplést elvégezzük. Ennek eredménye: 205 hektár búza, 34 hektár rozs, 148 hektár árpa, 6 hektár zab. Azaz öszszesen 393 hektár termény, amit közösen megszervezett munkával akarunk learatni és kicsépelni. A terület megállapítása után megállapítottuk, hogy körülbelül meddig fog tartani ennek a terménynek a learatása. Ezt tíz napban állapítottuk meg. Hogy ezt a munkát elvégezhessük, két önkötözőgépre van szükségünk. Mivel a községben csak egyetlen egy fogatos önkötöző gépünk van, szerződést kötöttünk az állami gépállomással hat önkötözőgép kölcsönadására erre a munkára. A fent említett körülmények alapjtán az aratást 300 hektáron az állami gépállomás önkötözőgépével és 25 hektáron saját önkötözőgépünkkel végezzük. A fennmaradó 68 hektárt kaszával aratjuk le. A kézi aratást azért vettük tervbe, mert ebben az évben nem valósíthattuk meg következetesen a közös vetési tervet azért, mert csak tavasszal kezdtünk közösen és szervezetten dolgozni, viszont ősszel mór sok parcella meg volt művelve és így széjjel vannak szórva. Ezért célszerűbb a kézi aratás, mint az önkötözőgéppel való aratás. A munkaerőket csoportokra osztottuk fel, úgyhogy két önkötözőgéphez tíz munkaerőt osztottunk be a terv szerint, akik a gépet kiszolgálják és a termést behordják. Igy osztottunk be három csoportot, egy csoportba pedig csak egy önkötözőgépet. A negyedik vagy az ötödik napra tervezzük a cséplés kezdetét. Egy saját cséplőgépünk áll rendelkezésünkre és hármat szerződésileg lekötöttünk az állami gépállomáson. Minden egyes cséplőgéphez a terv szerint egy csoportot osztunk be fuvarozásra, amely egy traktor-pótkocsibó'. és három munkaerőből áll. Ezenkívül 5 igához 8 munkaerőt osztottunk be. Három igát az esetleges szalma- és pelyvafuvarozáshoz osztottunk be, egyet a termény magtárba hordásához két munkaerővel és 16 munkaerőt a cséplőgéphez. Hogy a munkát folyamatosan, terv szerint elvégezhessük, a cséplőgép kiszolgálásához (azaz a termény behordásához, a szalma és a kicsépelt termény elihordáslához) 8 igát, 1 traktorpótkocsit és 32 munkaerőt osztottunk be. Tehát 4 cséplőgéphez 36 igát, 110 munkaerőt állítottunk. A községben összesen 40 iga van. A 4 fölös iga 8 munkaerővel kazlakba fogja hordani a cséplőgéphez a terményt, hogy eső esetén legyen tartalékunk. Az összes tervszerinti munkák egyidejű elvégzéséhez, tehát a csép léshez és aratáshoz összesen 228 munkaerőre lesz szükségünk, a legnagyobb munkaidőben. A munkaerők összevetése után megállapítottuk a községben, hogy ebben az esetben kevesebb munkaerőt vonunk be a munkába, mint az elmúlt évben. Az aratásban és a cséplésben nem kell résztvenniök az öregeknek és a sokgyermekes anyáknak. A cséplés tervezésében az az alapelv vezetett bennünket, hogy minden egyes cséplőgép lehetőleg egy helyben végezze a munkát és ne költözzék. Ezzel időt és fuvart takarítunk meg. További alapelv az, hogy egy bizonyos terményfajtát fogunk csépelni minden földművesnél ugyanabban az időben és ezel elérjük a cséplés folyamatosságát. Ezzel is időt takarítunk meg, mert nem fog kelleni a gépet oly sokszor kitisztítani az egyes terményfajták után. Végül elhatároztuk, hogy e$y-egy napon a lehető legtöbb terményt csépeljük ki és pedig csupán a cséplési lehetőségek tekintetbevételével és nem részesítjük előnyben az egyes földműveseket szociális helyzetük szerint. Az eddig közösen elvégzett tavaszi munkálatoknál és az aratás, valamint a cséplés megszervezésénél beláttuk az apró parcellák előnytelen voltát és az egyéni földművelés hátrányát A szűk parcellákon, ahol nem lehetett tették a nagybirtokokat, a feudalizmus maradványait és millió földnélküli és kisparaszt jutott földhöz. A bankpk, a közlekedés, a nagyés középipar államosításával a háborús bűnösök és olyan személyek vagyonelkobzásával, akik együttműl ködtek a német fasiszta megszállók" kal, a burzsoázia gazdasági hatalma aláásódott. A dolgozó tömegek a munkásosztály vezetése alatt a népi demokratikus államokban a döntő gazdasági pozíciókat hatalmukba vették. megvalósítani a közös vetési tervet és nem lehetett traktort használni, teljes mértékben nem használhattuk ki a közösen megszervezett munkát. Ez jelentős kárt okozott nekünk, mert a nagyobb egységeknél a gépek tökéletes kihasználásával és a munkacsoportok tökéletesebb megszervezésével költségeinket 20—30 százalékkal csökkenthettük és a munka idejét egyharmadára rövidíthettük. E hátrányokon kívül kiszámítottuk, hogy a mesgyék és barázdák felszántásával 24 hektárnyi szántóföldet nyerünk és rendes gazdálkodás mellett ezen a 24 hektáron 5 vagon búzát. Amikor mérlegeltük, hogy egész községünknek 8 vagon búzát kell átadnia a közélelmezésnek és csak a berázdiák és mesgyék felszántásával több, mint a felét elérhetjük az előírt búzakontingensnek, elhatároztuk, hogy áttérünk a magasabb gazdálkodási formára, azaz a mesgyék és barázdák felszántására. Ezért a mi EFSz-ünk a cséplés és aratás keretén belül megtárgyalta az egész községben bevezetendő eljárást az ara* tási munkálatokban és elhatároztuk, hogy a tarló törést a mesgyék és barázdák felszántásával végezzük el. A közös vetési eljárást így terveztük: a) először is megállapítottuk a község területi terjedését, b) ezután, megállapítottuk az egyes termények tervszerinti területét az 1950—51. gazdasági évre (az őszi vetést és a tavaszi vetést), c) felosztottuk a határt egyes részekre, d) az egyes határrészékben megállapítottuk az elvetendő terményt, összesen 35 határrészünk van, amelyeket 9 csoportba osztottunk be és ezzel biztosítottuk 9 évre az egyes termények váltakozásának körforgósát az egész község vetési folyamatában. Igy például őszi búzát 75 hektáron vetünk ezidén, 4 határrészben. Hasonlóképpen, jórtunk el a többi terményeknél is. Az így összeállított közös vetési eljárást célszerűen szervezzük meg közös munkával, hogy az emberekből, igákból és gépekből álló csoportokat a jövő évben előnyösebben szervezhessük meg nemcsak ezeknél a munkálatoknál, hanem már az aratási munkálatoknál is, amelyeket közösen végzünk el és a termést a földterület kiterjedése szerint osztjuk szét. Felhívjuk az összes EFSz-eket és tagjaikat, hogy újra és újra vessék mérlegre munkájukat, hasonlítsák össze az egyéni, szétszórt földrészeken való gazdálkodást azokkal az eredményekkel, amelyeket nagyobb egységeken, szövetkezeti együttműködéssel elértünk és ezen eredményeken okulva, egyre tökéletesítsék munkájukat. Ugy gondoljuk, hogy felhívásunk hozzájárulhat ahhoz, hogy minden EFSz ma már megkezdje a közös aratási munkálatok elvégzésének előkészítését nyárra és a közös vetési terv bevezetését és a közös földmegművelést őszre. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az egyedüli út minden EFSz és minden kis- és középpaTaszt számára ahhoz, hogy földjeinken többet, jobban és olcsóbban termelhessünk, mint eddiig és biztosítsuk a parasztss g és az egész nemzet életszínvonalának emelését. Az olasz kommunista és szocialista ifjúság tanácskozása Megnyílt a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága és a Szocialista Párt ifjúsági bizottsága központi egyeztető bizottságának tanácskozása. A tanácskozás megelégedéssel állapította meg, hogy a dolgozó ifjúság mindkét szervezete megerősítette a szocialista és kommunista ifjúság akcióegységét, ami alapvető féltétele az olasz ifjúság széles frontja megszervezésének a béke megvédése és követeléseik kiharcolása érdekében. A központi egyeztető bizottság elhatározta, hogy utasítja valamennyi szocialista és kommunista ifjúsági szervezetet, erősítsék meg szövetségüket és együttes tevékenységüket mindenekelőtt az aláírásgyűjtési kampány fokozása és a Nemzetközi Gyermeknap előkészítésére. Jilemniczky Kollégium. A magyar*' országi szlovák nemzeti kisebbség részére a magyar kormány az elmúlt esztendőben Budapesten állami szlovák kollégiumot állított fel. Ezt a mintaszerűen berendezett kollégiumot most a tavaly elhúnyt nagynevű szlovák íróról, Peter Jilemnickyról nevez* ték eL