Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-20 / 115. szám, szombat

U J SZO 1950 május 20 i (S ékét akazok! Soha életemben nem csináltam örömtelibb munkát, mint amikor alá­irtam a békehatározatot. És ezzel kapcsolatban saját szememmel győ­ződtem meg arról, hPgy a mi dolgozó népünk mennyire ragaszkodik nehe­zen kiharcolt népi demokráciánkhoz és a világbékéhez. A dolgozók szoli­daritása csodálatos és mi, akik részei lehetünk az új világ építésének, bol­dogok vagyunk. Mi, füleki dolgozó nők és férfiak mind üzemünkben, mind az egész környéken százszázalékosan aláírtuk a békehatározatot. Én magam is, ke­zemben a fehér ívvel elindultam a dolgozók közé, mert tudtam, hogy ez az aláírásokkal teli ív is csapás a re­akcióra. — Elvtársnő! Mit írsz? — hangzott innen és onnan is, amikor a dolgozók meglátták kezemben a fehér ívet. Én egyszerű szavakkal elmondtam ne­kik, hogy ide azoknak az aláírása ke­rül, akik nem akarják a háborút, akik békét akarnak. Csak láttátok volna, hogyan ragyogtak a tekinte­tek, hogyan csillogtak a szemek, mindegyik odatódult hozzám és most abban versenyeztek, ki írja alá előbb. Sok kérges, kidolgozott munkáskéz fogta meg a meghatottságtól reszket­ve a ceruzát. Könnyes szemmel ült le nevét aláírni sok anya, feleség, gyermek, testvér, akitől az imperia­listák szörnyű háborúja a legkedve­sebbet ragadta el. Az egyik elvtársnő, miközben fá­radt, de becsületes kezébe vette a ce­ruzát, könnyek között jegyezte meg: — Elvtársnő, mivel tudom, hogy az én aláírásom is segíti megvédeni a nehezen kiharcolt békét, bár nehe­zemre esik az írás, de legszívesebben tízszer, húszszor írnám alá a békeha­tározatot, hogy ezzel is odakiálisam mindenkinek: „Elég volt! Olyan jó, hogy szabadok vagyunk! örökkön örökké így akarunk maradni!" Mi, füleki dolgozók, a végsőkig fo­gunk harcolni a békéért, a népi de­mokráciáért. Tudjuk, hogy csak e kettő biztosíthatja a mi és gyerme­keink tiszta, derűs jövőjét. Nekünk, dolgozóknak egyetlen vágyunk és óhajunk, hogy a béke megmaradjon és megerősödjön. Mi tudjuk, hogy minden aláírás e fehér papíron egy­egy erős fegyver az imperialisták go­nosz tevékenysége ellen. Én, a füleki zománcgyár huszon­négyéves munkásnője, három gyer­mek anyja, elsők között írtam alá a békehatározatot, mert tudtam, hogy elsősorban nekünk, anyáknak köte­lességünk védeni a békét. Megvédjük minden erővel, amit Sztálin elvtárstól kaptunk: a szabad életei, a békét, a szebb jövőt! Nem maradunk el a férfiak mögött a terv­csatában sem, mert tudjuk, hogy min­den újabb győzelem erősíti a Sztálin elvtárs mellett felsorakozó béketá­bort. Sirony Malvin, a füleki zománcgyár munkásnője. Bratislava feldíszítése a SzKP IX. kongresszusára fiz USD idei köHséive'ési deficit e hštmll lárd doüár Dr. Nourse, Truman elnök volt gazdasági főtanácsadója az Egyesült Államok kereskedelmi kamaráinak washingtoni értekezletén 2500 kikül­dött jelenlétében kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak a folyó pénzügyi évben hétmilliárd dollár költségvetési deficitje lesz. Amint közelednek az SzKP IX. kongresszusának napjai, úgy veszi fel Bratislava, Szlovákia fővárosa napról napra jobban egy kongresszu­si város képét. Külsőleg ez főleg Bratislava díszítésében nyilvánul meg. A díszítési munkálatok sürgés­forgása emeli a kongresszus előtti hangulatot. Bratislava kongresszusi város központi díszítését a tájékoz­tatási és népmüvelésügyi megbízotti hivatal intézi és nem lesz ez tisztán alkalmi díszítés, mert a tájékoztatási és népmüvelésügyi megbízotti hiva­tal nagyon helyesen felhasználja az alkalmat, hogy bemutassa Szlovákia dolgozó emberének alkotó tevékeny­ségét, az elért eredményeket és si­kereket, amelyek elválaszthatatlanul összefüggnek az SzKP működésével és vezetésével. A díszítés a főhang­súlyt Szlovákia gazdasági fejlődésé­nek szemléltetésére helyezi, felszaba­dulásunktól a mai napig. Kiállítás formájában készül, amelyen szemlél­tetően bemutatják a szocializmus fel­építésében való törekvéseinket és el­ért sikereinket. A központi díszítés vagyis kiállítás a főpályaudvar előtt kezdődik és végigvonul a Stefanik­utcán, a Hodža-téren. a Szárazvá­mon, a Sztálin-téren egészen a Nem­zeti Színházig. A főpályaudvar előtt hatalmas képek szemléltetik a szov­jet hadsereg által való felszabadítá­sunkat és Szlovákia háború utáni új­jászervezését. A Stefanik-úton Szlo­vákia iparosításának és a szocializ­mus falvainkon való fejlődésének motívumait vezetik végig. A Hodža­téren a Szlovák Nemzeti Tanács pa­lotája előtt dolgozó népünk életszín­vonalának emelkedését, a Szárazvá­mon pedig a vlágbéke mozgalmának motívumait mutatják be. A Sztálin­téren Sztálin generalisszimusz szobra mögött 20 méter magas ötágú csil­lag lesz, amely a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok apró zászlaiból készül. A Sztálin-szobor előtt a proletár nemzetköziség köz­ponti jelszavát helyezik el. A Sztá­lin-téren a vásárcsarnok előtt az ifiúsági mozgalom gondolatát szem­léltetik; a nagy elosztó üzem épüle­te előtt pedig a szocialista munka­verseny és az élmunkásmozgalom motívumát. A Manderla-épületét, Bratislava felhőkarcolóját Klement Gottwald, J. V. Sztálin és Široký elvtársak képeivel, valamint kon­gresszusi jelszavakkal díszítik. A Nemzeti Színház előtt Szlovákia kul­türéletét szemléltetik. Ezenkívül min­den egyes utcát a főpályaudvartól a Nemzeti Színházig és az alagútig oszlopsorok szegélyeznek, amelyeket zászlók és több mint 300 legjobb él­munkásunk művészi fényképei díszí­tenek. Bratislava kiállításszerű feldíszíté­sének nagyszerű és eredeti elgondo­lása J. D. Košickýtól, a tájékoztatási és népmüvelésügyi megbízotti hiva­tal szerkesztőjétől származik, meg­valósításán pedig Bratislava számos képzőművésze dolgozik. Az SzKP IX. kongresszusa, mint Szlovákia politikai és gazdasági fej­lődésének nagyjelentőségű határkö­ve, Bratislava kongresszusi város nagyszabású feldiszítésével még ün­nepélyesebb keretet kap, amely mél­tó a kongresszus fontosságához. Ne legyen egyetlen pap és egyetlen hívő sem, al4i ne írná alá a békehatározaäot (Folytatás az 1. oldalról.) Csütörtök délelőtt a gottwaldovi Svit nemzeti vállalat dolgozói is megkezdték a stockholmi békehatá­rozat aláírása akcióját. Az üzemi rá­dióban a műhelybizalmiak beszédet tartottak a világ haladó népei béke­törekvésének fontosságáról. A mű­helybizalmiak beszéde után a terme­lési ágazatok alkalmazottai szocia­lista szerződéseket kötöttek az aláírá­si akció tiszteletére. Szerdán, május 17-én megkezdték a békehatározat aláírását a barna­szénbányákban és a Szokol nemzeti vállalat briketüzemében is. Az Anton bányában a munkások e békeívek aláírásakor kijelentették, hogy a bé­keügyéhez a terv november 30-ig va­ló túlteljesítésével járulnak hozzá. Karlovy Vairyban a cseh földmű­vesek egységes szövetségének kerü­leti bizottsága kötelezettséget vállalt, hogy a mezőgazdasági termelés meg­javításával és az új munkaformák népszerűsítésével hozzájárulnak az emberiség békédéhez. Kötelezték ma­gukat továbbá, hogy a földművese­ket tájékoztatják a nemzetközi hely­zetről, az olaszországi, franciaorszá­gi és főleg a gyarmati országok mun­kásságának harcáról, akiknek még keményen kell küzdeniök a kapita­lista urak elnyomása ellen, szabad­ságukért és emberi jogaikért. A béke hitünk oszthatatlan alkotórésze Csütörtökön, mtíjus 18-án Prágáiban munkamegbeszélést tartottak Cseh­ország és Morvaország egyházme­gyéinek római, katolikus pepképvise­lői. Az értekezlet a stockholmi béke­; A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának jelszava az 1950. évre : r : az UJ SZO minden magyar dolgozó kezÉiss határozattal foglalkozott és a követ­kező felhívással fordult a katolikus papsághoz: Abban a meggyőződésben fordu­lunk hozzátok, katolikus papokhoz, hogy mindig szemetek előtt van az egyház és a nemzet jóléte és felhí­vunk benneteket, hogy minden erő­töket és meggyőződésteket állAsátok őszintén a béke megvédésére irányu­ló akció szolgálatába. Ezekben a napokban támogassatok ösztönző szavaitokkal a béke ügyét. Szónoklataitokban, beszédeitekben, az iskolákban és magánérintkezésben is irányítsátok igyekezeteteket egyet­len cél, a béke ügye felé. Ezt paran­csolja hitünk és vallásos meggyőző­désünk. Ne legyen egyetlen pap és egyetlen hívő sem, aki ne írná alá a békeha­íározsvtot, aki n® venne részt a béke­akoióban. > "„Szeressétek egymást!' — mondja Szent János és szeretni csak a béké­ben és egyetértésben élő emberek tudják egymást. A háború gyűlöletet kelt é® ellenkezik Krisztus tanításai­val, a felebaráti szeretettel. A béke fenntartására és megőrzésére indí­tott akció ezért a papok és hívők akciója is, mivel nyilt hitvallása a keresztényi szeretetnek és teljesítője az evangéliumi parancsoknak. Re­méljük, hogy teljesítitek, amit tő­lünk a bit kíván és példamutatástok­kal megvilágítjátok a hívők útját. A BEKE BÁTOR HARCOSA Néhány héttel ezelőtt az egész világ haladó szellemű dolgozói harcba kezdtek Nazim Hikmet, a börtönben sínylődő nagy török költő kiszabadításáért. Nazim Hikmet tizenhárom esztendő óta senyved a fogságban.' Súlyos betegséget szer­zett és ekkor azzal az ígérettel szál­lították be egy isztambuli kórházba, hogy ideiglenesen szabadlábra he­lyezik. Az orvosi vizsgálat megálla­pította: szívbajban, tüdötágulásban és idegösszeomlásban szenved. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy szabadon bocsássák. Kiderült, hogy szándékosan becsapták. Az aljas eljárás ellen Nazim Hikmet azzal t'ltakozott, hogy éhségsztrájkba kez­dett. A nagy költőnek egy barátja út­ján sikerült közöltetnie nyilatkoza­tát egy török lapbaa. A megrázó nyilatkozat így hangzik: »VilágoS, hogy minden szemé­lyemmel kapcsc.latos bírósági intéz­kedés, így az ítélet is, melyet elle­nem hoztak, törvénytelen. T zen­három év alatt kimerítettem azokat az eszközöket, amelyeket a törvény engedélyez számomra, hogy kisza­badításomat kérjem. Most a török néphez intézem utolsó kérvényemet, ezúttal azonban puszta életem he­lyettesíti a felbélyegzett kérvény­papirt. Annak az éhségsztrájknak, amelybe belekezdtem, nem az a cél­ja, hogy öngyilkos legyek. Ellenke­zőleg: élni és dolgozni akarok né­pemért Sajnos azonban, semmiféle más eszközt nem találtam, hogy hallathassam hangomat. Szívem, idegem és májam állapota olyan, hogy már csak rendkívül korlátozott idö áll rendelkezésemre. Kjnos a gondolat, hogy itt halok meg a bör­tönben. Nem kísérletezés, még csak nem is zsarolás részemről, hogy éhségsztrájkba kezdtem. Az a kí­vánságom, hogy hiánytalanul meg­őrizzem hitemet népem becsületében és bátorságában mielőtt meghalok.« Nazim Hikmet nemesi családból származik. Már tizennégy éves ko­rában verseket írt a tengerészeti iskola padjaiban, ahová szülei be­adták. Tizenhét éves korában lelke mélyéig megrázta a Nagy Októberi Forradalom. Felvillanyozva hagyta el Törökországot és Batumba, majd Moszkvába sietett. A Szovjetúnió fővárosában az egyetem társadalom­tudományi és irodalmi fakultására iratkozott be. Megismerkedett Majakovszkijjal, akinek hatása alatt szakított a klasszikus török prózával a szabad vers kedvéért, 1923-ban egy sztam­buli törvényszék, távollétében, tizen­ötévi börtönre ítélte. Ez az ítélet azonban otyan felzúdulást keltett az egész országban, hogy a török kor­mány kénytelen volt a büntetést háromhavi fogházra leszállítani. Ekkor Hikmet elhatározta, hogy hazatér. Leülte a három hónapot és hozzálátott az íráshoz. Népének szenvedéseiről írt, semmi sem ma­radt rejtve szeme előtt, semmi sem volt közömbös számára. 1929-ben adta ki eJsö verseskötetét, címe: »A város, amely elvesztette hang­ját.* 1931 májusában kommunista pro­paganda terjesztése miatt bíróság elé állították. Büszkén ismerte be. hogy kommunista. A bíróság nem merte elítélni. 1933 nyarán azonban a törvényszék a kormány utasítá­sára hat hónapra börtönbe vetette, Ugyanabban a hónapban ugyanez a törvényszék még egyévi börtönbün­tetéssel sújtotta, 1933 augusztusában a brussei munkásoknál tömegesen találták meg Hikmet versesköteteit a ház­kutatások alkalmával, ötévi fogság­ra Ítélték. 1936-ban amnesztiát kapott, 1938-ban azonban ismét bí­róság elé került. Ez alkalommal a hadiiskola növendékeinél találták meg a nagy költő betiltott verseit. A hadiiskola törvényszéke tizenöt évre ítélte, a tengerészeti törvény­szék ped'g húsz évre. összbünte­tésül huszonötévi és négyhavi bör­tönt szabtak ki. Nazim Hikmet most már tizenhar­madik éve a börtön lakója. Az éhség­sztrájk, amelybe ápriüs 8-án kezdett, felrázta a világ közvéleményét. Pá­rizsban bizottság alakult Hikmet ki­szabadítására. Április 24-én író. és jogászküldöttség kereste fel a párizsi török nagykövetséget. Negyvenkét kiváló török jogász, számtalan diák, tanár és egyéb értelmiségi Inonű tö­rök államelnökhöz fordult. Kopecky, a csehszlovák köztársaság tájékoztatás, ügyi minisztere kije'entette, hogy Csehszlovákia tárt karokkal várja Nazim Hikmetet, ha kiszabadulása után oda kivánna menni. Paul Robeson, a nagy néger éne­kes, ezt a nyilatkozatot tette közzé: „Nekünk, amerikaiaknak, mindent el kell követnünk, ami módunkban áll, hogy kényszeritsűk a török kormányt, engedje szabadon Nazim Hikmetet. A haladó Amerikának — beleértve a né­gereket — mindent meg kell tennie, hogy éreztesse befolyását a harcban, amely a nagy költő szabadonbocsátá­sáért folyik. A művészeknek, íróknak és mindazoknak, akik szeretik a kul­túrát, fel kell emelniök tiltakozó hang­jukat. Módunkban áll, hogy kiharcol­juk a nagy költő szabadságát, hogy visszaadjuk őt a török munkásosztály, nak, Amerika és az egész világ prole­tariátusának — ha még idejében cse­lekszünk." A „PAX VOBIS" SZELLEMÉBEN A tapolcsányl állami kórházban teljesíti papi hivatását Bogya An­drás római katolikus lelkész, hit­tudományi tanár. Az elmúlt na­pokban alkalmunk volt ennek a lelkes, fiatal haladószellemű papnak munkás életébe bepillantahi. Beszél­getésünk során a mind szélesebb tömegeket magába ölelő béke­aláírási akcióról is sok szó esett. — Ha valakinek egész életével és munkájával a béke mellett kell felsorakoznia, ha valakinek a nem­zetek közötti békesség biztosítása érdekében mindent el keli követ­nie, ami csak erejéből telik, úgy az elsősorban a hívő keresztény, — állapította meg Bogya András. — Ha az egyház és az állam között együttmunkálkodásnak kell lennie, ha valahol a papnak meg kell mu­tatnia, hogy egy vonalban áll a dolgozó néppel, úgy azt éppen a békét és a nemzetek közötti ösz­szetartást, együttmunkálkodást cél­zó akcióban kell kifejezésre juttat­nunk. Síkra szállni a stockholmi rezolúció mellett. Mert na egyálta­lában keresztényi szemszögből va­lamit gyűlölni ke'l, ha valamit ke­resztényi lelkiismerettel a leghatá­rozottabban el kell ítélnünk, úgy az a háború, annak minden szörnyű­sége, a testvérgyilkos vérontás, amely életeket és családokat tesz tönkre, romokat és kétségbeesést hagy maga után, árvákat és özve­gyeket, megcsonkított embereket. Éppen ezért, ha a keresztény egy­általán gyűlöletről beszélhet, akkor az csakis a háború gyűlölete, mert a hívő keresztény gyűlöli a háborút és elítéli a háborús uszí­tók haszonleső, piszkos, egyéni ér­dekektől hajtott intrikáit. Nagyon sok békeimádságunk van, de há­borúért való imádságot keresztény vallásunk nem ismer. — Ha eddig hallottunk is akár a háború kitörése előtt, akár a há­ború vérzivatarának idején egyes béke után áhítozó felszólalásokat, ezek csak pusztába kiáltó szavak voltak vagy egy újabb háború lá­zas előkészítését raffináltan ál­cázó hyilatkozatok. Az első és az egész világon megszervezett békét óhajtó akció az, a mozgalom, ame­lyet a Szovje4úmór- és • a népi de­mokratikus országok vezetnek és amely a stockholmi határozatban jutott kifejezésre. Ez a békeakció hasznos fegyveréül fog szolgálni a háborúra uszítókkal szemben és a tényleges békének biztosítéka lesz. — Meggyőződésem, — hangsú­lyozta ezek után Bogya András római katolikus lelkész — hogy a hívők milliós táborának szíve szerint beszélek. A nyitrai kerü­let hívő népével együtt, amely végigélte a háború szörnyűségeit és nem kis mértékben járult hoz­zá áldozataival annak befejezésé­hez, kifejezésre juttatom őszinte béketörekvésünket és igaz béke­vágyunkat A stockholmi hatá­rozat aláírásához csatlakozunk, mert Krisztus szellemében és a gyakorta ismételt Pax vobis — Béke veletek, szellemében hirdet­jük mi katolikusok: Mi békét akarunk, harcolni, dolgozni és imádkozni fogunk a békéért. Hi­szem, hogy a népek becsületes kiállása a stockholmi határozat mellett nem marad meghallgatat­lan. Hatalmas akadályt teremt amely lehetetlenné teszi az im­perialista tervek valóra válását. Elnémítja a háborús uszítók gyil­kos szavát. A népek kiállása a stockholmi határozat mellett biztosítja az emberiségnek, hogy a béke és igazságosság biztos pil­lérévé válik. Bogya András római katolikus lelkész lapunk munkatársának ki­jelentette: — Hazafias papságunk min­dent elkövet hogy a hívők előtt leleplezzék azokat, akik háborús uszításukkal a világot ismét láng­ba akarják borítani. A hazafias papok példájukkal, harcos kiállá­sukkal be akarják bizonyítani, hogy a dolgozó néppel egy vonal­ban haladnak a hazáért, a békéért és a szocializmusért folytatott munkában, — fejezte be nyilatko­zatát Bogya András, a tapolcsá­nyi állami kórház római katolikus lelkésze. A CSEMADOK kassai helyi­csoportja vasárnap, f. hó 21.én, dél. előtt 9.30 órai kezdettel tartja a „Slovan" mozi nagytermében ala­kuló közgyűlését, amelyre az elő­készítő bizottság ez úton meghívja az érdeklődőket. Ha a cukorrépa munkálatait ideiében elvégezzük, dolgozóink számára több cukrot biztosítunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom