Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-19 / 114. szám, péntek

Mégis csak mi vagyunk a lövő! Vasárnap délután siető emberek áradatában igyekeztem az állomásra, öreg bácsik, fiatal legények & kacagó lányok csoportja tolult az előcsarnok bejárata felé, miközben a pályán sistergő mozdonyok várakoztak indulásra. Tarka sokféleségben hömpölygött át az emberek tömege az előcsarnokon, de mégis feltűnt egy kisebb csoport, mely vidáman dalolva igyekezett a várakozó vonat felé. Néhány ismerős arcot is láttam közöttük. Megálltam tehát az egyik oszlopnál és vizsgálódó tekintettel nézteim végig a hömpölygő emberáradaton. A kékinges, daloló ifjak csoportja egyre közeledett. Éreztem, hogy az ifjúság forradalmi lobogása, szívetmelengető tavaszi jókedve árad felém Elvtárs! Te vagy itt? Utazol? Jössz velünk? — zuhogtak felém a kérdések, mert észrevették, hogy várakozom. Nem tudtam hirtelen válaszolni. Az iíjúság ragyogó áradása néhány pillanatra elvonta figyelmemet a közvetlen cselekménytől és csak mosolyogva néztem a csoport tagjait. Majd lassan megszólaltam: Utazom, elvtársak És egy kíváncsiskodó kérdésre kibővítettem a választ: Komárom felé... — Akkor velünk jössz! — jelentette ki a csoport vezetője és csak úgy, inkább megnyugtatásképpen hozzátette; Nemde? — Bólintottam és elindultam velük. Ez az! Itt van hely! Erre elvtársak, erre! — irányította a csoportot Gyurka elvtárs, akit előreküldtek, hogy biztosítsa a csoport helyét. Lasan mindenki elhelyezkedett. Közben az egyik elvtársnő mosolyogva sorolta fel élményeit. — Elvtárs! Az Ifjúsági Alkotó Verseny kerületi fordulóján voltunk. Roppant lámpalázam volt eleinte! Azt gondoltam, hogy ez én kozáktáncom bizony csak ugrabugrálás lesz... No és az eredmény? — tettem fel a kérdést. — Taps! — felelték a többiek. Rendben van! Énekeljünk! — indítványoztam. — Csapajevet! Csapajevet! — kérték néhányan. Felzengett tehát néhány pillanat múlva a hős Csapajev indulója. Aztán az egyik indulót a másik után énekeltük. Közben a vonat is elindult. A zakatoló vonat eleinte ütemes kíséretet szolgáltatott a vidám nótákhoz. Néha szüneteket tartottunk. Ilyenkor Ady, József Attila, Hviezdoslav, Lajčiakversek csendültek fel. Közeledtünk utam célja felé. Vidám kézszorításokkal búcsúztunk el. Végigmentem a zakatoló vonaton. Hirtelen észrevettem, hogy valaki méltatlankodva beszél: Rettenetes ez kérem, amit a másik kocsiban tesznek. Az a sok ének, az a sok vers! Mindjárt maijd jelszavakat fognak kiáltozni. Csak figyeljék, kérem! Kíváncsian néztem a méltatHOGYAN MULASSUNK? Ifjúsági Szövetségünk falusi csoportjai és más szervezetek, mint a Szokol és a tűzoltóegyletek, előszeretettel tartják a pénzszerzés egyetlen módjának a mulatságok rendezését. Ezt nem ítéljük el, ha színielőadás és egyéb kultúrfellépés számára tényleg nincs lehetőség, de rámutatunk, miképpen hajthat a táncmulatság is szellemi hasznot az anyagi mellett. Ritka az a falu, ahol még őrzik és művelik a népszokásokat aratóbál és más mulatságok alkalmából: a legtöbb helyen átvették a modern szórakozási formákat. Néhány nappal ezelőtt egy dunamelléki falucskában búcsú volt. Hajnali háromig tartott a tánc, a rendező elvtársak meg voltak elégedve a hangulattal, de főleg a bevétellel. Vajon jutott-e eszébe egyiküknek is, hogy a CSM által anynyit hangoztatott haladáshoz a bugginak, szambának és a többj „modern" táncnak vajmi kevés köze van? Mit tegyünk háti — vetődik fel a kérdés —hogy ezen a téren is összeegyeztessük az elméletet a gyakorlattal s ha táncról van szó, a kellemeset a hasznossal? Vannak a CSM-ben csoportjaink, amelyek a mulatságokat a népnevelő munka leghatásosabb eszközének tartják és sikerrel is alkalmazzák Talán úgy, hogy „politikát visznek a szórakozásba is"? Nem! Éppen csak megszabadítják a falusi mulatságot a nyugati sallangtól és megmutatják, hogy a leghaladóbb és egyben a legkellemeseb szórakozás az igazi népvigalom. Megható, de egyben igen tanulságos is elfogni egy öregember sóhajtását a korcsma ablaka alatt: „Hej, valamikor ..." Bizonyosak lehetünk benne, hogy nem a korhely legények duhajkodására gondol vissza, hanem a szórakozásaiban tiszta falura és arra, vájjon a gyárban dolgozó fiatalokra szégyen volna-e, ha olykor vasárnap a régi viseletbe öltöznének .. . Az Ifjúság Alkotóversenyében résztvevő, vagy résztvenni szándékozó csoportokra nagy feladatok várnak. Nemcsalt, hogy ki kell aknázniok a régi szokásokat, a népi szórakozás elemeit, de terjeszteniök kell ezeket a színpadon kívül is, belevinniök a falu mulatságaiba, hogy ilymódon visszaadják a népnek, ami a népé. A fiatalok, amidőn belevágják fejszéjüket e nagy fába, ne resteljenek segítséget kérni a falu idősebb lakosaitól, akik még emlékeznek a régi nótákra és táncokra, valamint a cigányifjúságtól, amely így közelkerülve a CSM-hez, zenei tehetségével igyekvésük legjobb segítője lesz. Tegyék félre szégyenkezésüket a falu költői is: , a rgi rigmusok mintájára költsenek, szavaljanak a vigadó közönségnek, dicsérjék a munkában élenjárót, állítsák pellengérre a lustái és figurázzák ki, akinek csak szerelmen jár az esze. Lesz, aki ezt a cikket elolvasva legyint, hogy haladás helyett maradiságot hirdetünk, meg, hogy ha ezt így megvalósítjuk, egyhangú és unalmas lesz mé gaz a pár ünnepnapunk is ... Tévedés. A szocialista kultúra azzal, hogy a népi alkotás bő forrásából merít és állandóan visszatér hozzá, csak annál gazdagabb, változatosabb. Éppen ezért bátran alkalmazzuk szórakozásainknál is a vezérelvet, amelyet a dolgozó társadalom a művészettől kíván meg: formájával népi, tartalmával szocialista legyen. Ez a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy közelebb hozzuk a falluhoz a régi „muzsikák" szellemét és párosítjuk újjáalakuló életünk derűlátásával. A falusi mulatságot népvigalommá változtatjuk, amelyből örömet és fris erőt merít mindenki a további munkához. Lázár György. lankodó hang gazdájára. Térdére egy rozsdavörös színű kutya kapaszkodott és azt simogatta. Jobbkezében szivarral, olyan „előkelőnek" mondott gesztikulálással kísérte szavait. Rövid kis bajsza, vizenyős kék szeme, sárga arca furcsán hatott rám. De a legrosszabb benyomásom az volt, hogy mikor elmentem mellette, azt hittem, hogy valamelyik illatszertár előtt sétáltam el. önkénytelenül visszanéztem. Észrevettem gúnyos tekintetét, mellyel engem és kékinges társaimat kísért. Kissé visszafordultam. Nem mert rám nézni. Kutyáját becézgette, A vonat megállt. Az ablakból mosolygó fiúk és lányok integetitek. Néhány búcsúszót kiáltottak felém. A vonat lassan megindult. Ekkor fenlhangzott a jelszó: Uj ifjúság vagyunk! Gottwald ifjúsága! Bíztató erő, akarat, alkotás tört elő a jelszó ütemén. Mosolyogva gondoltam a méltatlankodó „úriemberre". Mégiscsak mi vagyunk az erősebbek! Mégiscsak mi vagyunk a jövő! — És örömmel intettem a továbbutazó fiatalok után. H. E. SZERVEZETI HIREK Malinovo. Megalakulásunk óta már három színdarabot játszottunk. Nemrégiben pedig meg. szerveztük a zenekart. Nagysze. rű kultúregyüttesünk van és így sikeres munkával biztosítjuk szervezetünk működését. De ki. vettük részünket az országépítésből is A Puchov melletti építkezéseken, községünk kilenc Ifja vett részt. Ezek közül egy élmunkás lett, kettő pedig dicsérő oklevelet kapott. Bors Lajos, Galánta. Szervezetünk 1000 gyermek Anyák Napját, a legszebb ünnepet szervezte meg, hogy munkájával hitet tegyen az építő, az alkotó élet mellett. Az ünnepély rendezésében külö. nősen Homola János és Knapp Tibor elvtársak vegeztek dicséretet érdemlő munkát. A tagtoborzást állandóan folytatjuk és szervezetünk soraiban napról napra erősítjük a toborzás lendületét. Kukká Ervin. Pozsonypüspöki. A toborzó hetek keretében ifjúságunk megértette a szervező munka jelentőségét. Jól előkészített, tervszerű toborzás után megalakítot. tuk a második helyicsoportot, mert a beszervezett tagok jó működése csak így biztosítható. Ennek az új szervezetnek a megalakításával új toborzási akciót akarunk megindítani, melyben a két csoport egymással versenyre folytatná tovább a toborzást. Gombkötő László. Éliasovce. (Éliásháza.) A ČSM keretén belül szakkörökéit szervezünk, hogy ifjúságunk tetszés szerint művelődhessen. Kultúrgyüttesünk pedig kötelezettséget vállalt a tagtoborzásra. Igy a következő hetekbein a csoport Jókára fog menni, hogy ott kultúrműsorral és szervezéssel megerősítse a gyengén működő helyicsoportot. A Béke aláírási ak. ciót is magára vállalta szerveizetünk. Mert mi, ifjúság békét akarunk, a békében pedig küz. dení, dolgozni az egész emberiségért, a szocializmusért. Kiss Gyula. Tagia vagy már a ČSM-nek? (Folytatás az 1. oldalról.) szükséges magyarnyelvű kultúranyagot, politikai brosúrákat, a propagandához pedig magyar feliratú falragaszokat. Ma már tehát azon a hangsúly, hogy minél előbb minden Csehszlovákiáiban élő ifjúból saját anyanyelvén neveljünk szocialista embert. A további nézeteltérések kiküszöbölése végett leszögezzük, hogy a magyar ifjúságnak a CSEMADOK-ban való működése nem tilos, de hazafias feladata a CSM-ben való szervezkedése is. Száraz József.