Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-19 / 114. szám, péntek

Csallóköz ifjúsága űi utakon iár Ott, ahol a Duna Bratislavától délrefordul, hogy hűs vizével megtermékenyítse a körülötte elterülő szántóföldeket, ott kezdődik a regényes Csallóköz. A régi grófok és bárók tanyája. De mióta a nagybirtokokat felosztották, a föld népe is szóhoz jutott és azóta valahogy már más az élet a „mesés" Csallóközben is. Eltűntek a ponilovakon lovagló grófcsemeték és az ordítozó ispánok. Eltűnt velük a régi élet is. Ma már egymásután valósulnak meg a falu népének és az ifjúságnak régóta szunynyadozó vágyai. A földműves szövetkezetek, az ifjúsági szervezetek, sportkörök és színjátszó csoportok mozgalmas tevékenysége él a falvakban. Az évszázadok óta elnyomott nép élniakarása tör elő mindenhol és táplálja az új életet alakító kis közösségek munkáját, akárcsak a Duna az elterülő szántóföldeket A Párt segítségével kétnapos Körútra indultunk a „mesés" Csallóközbe, hogy a CSM szervezetek munkáját megtekintsük. Filippek elvtárssal, a CSM kerületi instruktorával együtt látogattuk meg a szervezeteket, hogy újabb útbaigazításokkal, tanácsokkal a toborzó ifjúság lendületét egyre fokozzuk s ezáltal az elért eredményeket szilárdan biztosítsuk. Elsőnek Mliečno (Tejfalu) ifjúságát látogattuk meg, ahol az elnök elvtárs beszámolt a toborzásról és elmondta, hogy a szervezet működését talán az akadályozza, hogy az ifjúság nagy része Bratislavába jár dolgozni és nehéz őket összefogni. A vezetőség többi tagjai azonban bíznak abban, hogy a magyar ifjúság Tejfalun is legyőzi majd ezeket a kisebb akadályokat. Igy tehát tovább mentünk. Rohovcén (Szarván) Kiss Ernő elvtárs elmondta, hogy alig van már olyan ifjú, akit még be lehetne szervezni a CSM-be, mert a toborzást már kezdetben oly lendülettel folytatták, hogy bizony az előírt eredményeket már teljesítették. Lehnicén (Légen) éppen a színdarab próbát fejezték be, mikor megérkeztünk. Az ifjúság fegyelmezetten készülődött a gyűléshez, míg az elnök elvtárs beszámolt a toborzásról és megemlítette, hogy a szlovák és magyar ifjúság még nem értette meg teljesen egymást, de minden rágalom ellenére is a magyar ifjúság kezdeményezése és viselkedése olyan, hogy a két nemzet fiataljai között a megértés és az együttmunkálkodás örökre biztosítva lesz. Rövid beszédem alatt megfigyeltem hallgatóimat. Felcsillantak a szemek és ebben a csillogásban feltűnt a jövő. A jövő, melyet az ifjúság épít, melyet az ifjúság alkot és amelyet az ifjúság fog élni. A gyűlés után az ifjúság fogadalmat tett, hogy a CSM kongresszusáig mindenki szerez egy új tagot. De a kultúrmunkában is tevékenyen részt akarnak venni ez idő alatt és megfogadták, hogy a szindabot továbbra is tanulni fogják és a Jilemnický jelvényszerző versenyben is indulnak majd. Mindjárt a gyűlés után tizenketten jelentkeztek a Jilemnický jelvényszerző versenyre. Igy telt el az egyik nap. Oly rövidnek tűnt fel és mégis oly sok mindent tapasztaltunk, oly sokat láttunk... Másnap borús időben, de azért mégis vígan indultunk útnak. Utunk a tomasovoi (Fél) kastély mellett fordult Csákány felé. A kastélyban ma leánynevelő intézet van. A növendékek önkormányzati jog alapján biztosítják a tanulás előmenetelét és általában az egész iskola fegyelmét. Októberre vagy novemberre úgy kifejlődik majd az önkormányzat, hogy az ifjúság szervezete, a ČSM fogja vezetni az egész iskolát és a nevelőintézetet. Csákányban az ifjúság sportpályát épít. De ez a legkevesebb — mondta az elnök elvtárs. Néztünk rá tétován, szinte értetlenül. De aztán megmagyarázta nekünk jobban. A helyi CSM ugyanis tervbe vette, hogy egy szegény, 85 esztendős bácsika leégett házát az ifjúság újjá fogja építeni. Mire leszállt az est, már Rasticén (Nagymagyaron) voltunk. Mórocz elvtárs beszámolójából megtudtuk hogy az ifjúság rendkivüli gyűlésre jött össze, hogy közös munkájuk eredményét a vadonat új grammofont felavassák. Itt is találkoztam azokkal a tekintetekkel, melyek a jobb jövőnek boldog hitét és az elszántságot tükrözik vissza. Az ifjúság problémáiról beszélgetve Méry György nagyon helyesen és nagyon érdekesen foglalta össze a tennivalókat. „Nem is lenne érdekes a munka nehézségek nélkül. És nincsen olyan nehézség, amit mi ifjak le ne győznénk" — fejezte be mondanivalóját. Elbúcsúztunk. Az ifjúság a „közös" grammofon hangjai mellett búcsúztatott bennünket. Vidám nótaszót hallottunk magunk mögött még sokáig ... Mentünk hazafelé. Az út mellett hallgattak a szántóföldek. Csepergett az eső. A zölgen ringó vetések az új kenyér, a nagyobb kenyér ígéretét susogták felénk. Csallóköz ifjúsága megtalálta a helyes Utat. Nagy József, A béketábo? nem engedi Frederic Joliot-Curie félreállítását A frai«cia lakáj-kormány i Amerika parancsára felfiig- 1 gesztette atomerő kormány- j biztosi tisztétől Frederic JoI liot-Curiet,* a nagy tudóst, a nagy hazafit, a béke következetes harcosát. Ez a hir újabb és újabb milliókkal értette meg, hogy az imperialisták semmitől sem félnek úgy, mint a békéért harcolóktól. Ez a lépés nem erejüket, de gyengeségüket és gyávaságukat mutatja. És a fegyver, amit a nagy tudós ellen használtak, visszafelé sült eí. Ahol eddig még nem ismerték, mindenüvé eíjutott Joliot-Curie neve. Ismerjétek meg ti is mind, pajtások és legyetek büszkék arra, hogy a nagy béketáborhoz tartozik! Joliot-Curie francia munkáscsaládból származik Apja. Joliot, résztvett a párizsi kommünben. Apjának a francia munkások dicsőséges forradalmáról szói ó elbeszélései mély benyomást tettek a gyermek Fredericre. Az egyetem elvégzése után, mint mérnök dolgozott az acélöntő iparban. A munkások között élt és sürün érintkezve velük erősödött meg hite. meggyőződése a munkások erejében és nagy történelmi hivatásában. A Curie nevet felesége, Irene Curie révén vette fel. Feleségének szülei: Pierre és Marié Curie voltak, akik ezelőtt 50 évvel a természetes rádióaktivitás alapjait felfedezték és ezzel a betegségek elleni harc értékes fegyverét juttatták az orvostudomány birtokába. Frederic és Irene JoliotCurie Nobel-díjat kaptak a mesterséges rádióaktivitás felfedezéséért. Az atommag felbontásának terén végzett laboratóriumi munkájukkai pedig közreműködtek az atomerő felszabadításának kivívásában. Joliot-Curie tudományos munkássága mellett minden erejét a haladás és béke szolgálatába állította. A két világháború között elszántan harcoJt a fasizmus és a háború ellen. A német megszállás alatt Párizsban maradt, megalapította és vezette a ^Nemzeti Front« földalatti szervezetét, amely a franciákat politikai és vallási felfogásra való tekintet nélkül egyesítette a rablók elleni harcra. A háború befejeztével, mint a Kommunista Párt tagja, — annak a pártnak, amely a legkövetkezetesebben és végsőkig harcol a francia nép szabadságáért, függetlenségéért — a legtevékenyebben kapcsolódott be hazájának politikai életébe. Ennek akarják most útját állni a háborús uszítók A francia államminiszter a kővetkezőkkel indokolta kormányának elhatározását: »Bármilyen nagyok legyenek is Joliot-Curie tudományos érdeme i, nem tarthatjuk meg az atomerö-föbizt

0si tisztségében nyilatkozatai után, amelyeket nyilvánosan tett.*. Melyek ezek a nyilatkozatok? Mit mondott JoliotCurie? Ezeket mondta: »Nemcsak mi Franciaországban, de as Egyesült Államokban, Angliában és mindenütt a világon, ahol tudóscsoportok és tudósok az atomfizika terén működnek, nem vagyunk hajlandók résztvewni olyan munkában, amely háborús célokra használja fel az atomenergiát l Követeli az atomfegyver feltétel nélküli betiltását! Követeljük, hogy a tilalom biztosítására létesítsenek nemzetközi ellenőrzést! Bűnösnek fogjuk nyilvánítani azt a kormányt, amely első* ízben használ atomfegyvert, bármely ország ellen/« Milyen követelések ezek ? Jól ismerhetjük, hiszen ezek a mondatok szinte szóról szóra megegyeznek a békeivek szavaival, amelyeket ti is aláírtatok, amelyeket száz és százmilliók írtak alá és tesznek magukévá az egész viJágon! Joliot-Curie félreállításának hírére egész Franciaországban azonnal tiltakozó gyűlések és tüntetések követelték annak hatálytalanítását. De fel-lángolt a felháborodás az egész világon. Kommunisták és nem kommunisták, tudósok, munkások, parasztok, mérhetetlen tömeg, az a hatalmas békehadsereg, amelynek Joliot-Curie is egyik harcosa, ma Joliot-Curie szavait kiáltja a háborús uszítók, a népek gyilkosai, az emberi szabadság meggyalázói felé: »Ha az imperialisták aszal áltatnák magukat, h

0gy urain kodhatnák a világ felett, tudják meg és érezzék, hogy a béke híveinek egyre növekvö ereje elsöpri őket.'« D. K, * Ejtsd: Zsolió-Kürt.