Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-01 / 99. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetekl A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 május 1 3 Kčs Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Gottwald és Široký vezetésével a hazáért, a békéért, a szocializmusért! III. évfolyam, 99. szám LŐRINCZ GYULA: A HATVANADIK MÁJUS ELSEJE A világ dolgozói hatvanadszor ünneplik május elsejét, a Munka Ünnepét. Egységesen az egész •llágon, csak kétléle formában. A Szovjetúnióban, a népi demokratikus államokban, nálunk az 6rőm, a fölszabadultság és a győzelem jegyében, a kapitalista oruágokban a megélhetés, a létfenntartás, a munka és a kenyérért Taló harc jegyében. A két kiilönböző fonna ellenére a nemzetközi munkásszolidaritás, a világ dolgozóinak egységes harca a tarlós béke, a demokrácia, a szocializmus megvalósításáért egyesíti a különböző keretek között élő dolgozókat ezen a napon, májas elsején, a Munka Ünnepén. Hála a felszabadító Vörös Hadseregnek, a mult kellemetlen emlékei ma már csak mint történelmi példák, emlékek kísértenek nálunk, de azért mégsem fölösleges néha-néha megemlékeznünk arról, hogy milyen fájó sebeinket, de egyben munkásmozgalmunk legszebb történelmi pillanatalt, dolgozóink hősies harcát idézi íel a csehszlovákiai munkásmozgalom történetében a radotlnl sortűz, majd később DélSzlovákiában a kosuti, Csehországban a frývaldi, mosti, duchCOTÍ és Köztársaságunkban még számtalan Ilyen sortűz. Nálunk ezek a sortüzek ma már csak egy hősles harc, egy nagy küzdelem emlékezetes állomásai, de a marshalllzált államokban, Olaszországban, Franciaországban, a szabadságáért harcoló és leigázott Görögországban vagy a KuKIux-Klan mozgalom, a négerlincselések hazájában, az Egyesült Államokban ma is napirenden vannak. Ml tudjuk a múltból, hogy mit Jelentenek ezek a sortüzek, ml tudjuk, hogy Lempella ugyanaz, mint nálunk Kosut és a hősi halált halt olasz parasztok, a módénál sírokba eltemetett mártírok előtt meghajtjuk a május elsejei vörös zászlót, ugyanúgy, mint a kosuti temető hősi halottjai, Zsabka Sanyi és társai, valamint a csehországi mártírok sírja előtt, ugyanúgy, mint a franciaországi, magyarországi, görögországi, spanyolországi mártíroknak és a világ minden mártírjának sírja előtt, akik a kizsákmányolókat, a kapitalistákat kiszolgáló csendőrök golyóinak áldozatul estek. Tudjuk, hogy a világ dolgozóinak győzelme a kapitalizmus fölött a mi győzelmünkkel még nem teljes. Tudjuk, hogy a másik oldalon ez a küzdelem, ez a harc még sok vért, áldozatot követel, tudjuk, hogy a világ dolgozóinak végleges győzelméig a dolgozók mártírjainak névsora még szaporodni fog, tudjuk, hogy a ml békés épitő munkánk nyugtalanítja a kapitalista imperialista hatalmakat, ismerjük kardcsörtető háborús szándékaikat, de ismerjUk a Lenin és Sztálin zászlaja alatt haladó béketábor erejét nálunk, a felszabadított országok határain belül és határainkon kívül, ahol a ml táborunknak, a béke táborának egyre több híve, harcosa lesz. Az utolsó világháború sebei még be sem gyógyultak a Szovjetúnióban és az európai, különösen a keleteurópai országokban és az Egyesült Államok, amelyek úgyszólván semmit sem szenvedtek a háborúban, elsőnek Jelentkeztek azzal a szándékkal, hogy újabb gyógyíthatatlan sebeket ejtsenek az emberiségen és fáradságot, áldozatot nem kímélve dolgoztak az alig befejezett világháború után az újabb gyilkos fegyveren, az atombombán. De a hisztérikus gyilkos örömujjongás nem tartott soká, hamarosan észbekaptak. Illetve a szovjet tudósok, a Szovjetúnió észretéritette őket, hogy az atom nem titok, hogy az atombomba nemcsak a Kreml tornyait, hanem a newyorki felhőkarcolókat, a washingtoni, a chicagói kapitalista fellegvárakat, a gyárosok floridai üdülőhelyeit ugyanúgy elsöpörheti a föld színéről. A Szovjetúnió nem ijesztgetett, nem lenyegetett az atomenergiával, hanem tudományos épitő munkára használta íel ezt a felfedezést, de persze nem kétséges, hogy szükség esetén a provokatöröknek, a gyilkosoknak megfelelő válaszként is föl tudná használni az atomenergiát. Mint ahogy a „titkos misszióra" küldött, szovjet területre berepült amerikai repülőerőd is a megfelelő „iogadtatásból" meggyőződhetett a szovjet légihaderők ütőképességéről. Két tábor, két világnézet áll egymással szemben: a kizsákmányolók, a kapitalisták, az imperialis. ták háborús nyerészkedésre törekvő tábora és a világ dolgozóinak béketábora. Itt nem a nyugat és a kelet szembeállításáról van szó. A világ dolgozóinak keleten és nyugaton egy céljuk van: a béke, a szocializmus megvédése. Harc a békééit ugyanúgy keleten, a fölszabadult országokban, mint nyugaton, a kapitalista, az imperialista országokban vagy az általuk elnyomott, kizsákmányolt gyarmati és félgyarmati országokban. A dolgozók harca és célja egy és ugyanaz. Csak a formák, a harci eszközök különbözők. Náluk, a kapitalista országokban ez a harc véres és elszánt hősöket, mártírokat és hősi halottakat követel, a kapitalista lakájok, a sortűzre emelt fegyverek, a megvesztegetett szolgalelkű csendőrök golyóinak áldozatait. Nálunk a megszerzett szabadság megőrzéséért, a békéért, a hazáért, a szocializmusért folytatott harc más formában nyilvánul meg — ne vegye senki tiszteletlenségnek a kapitalista országok hös dolgozói, harcosai, mártírjai iránt — nálunk szebb, vidámabb, boldogabb ennek a harcnak a kísérőzenéje. Nálunk az építőmunka, a szocialista verseny, a munka termelékenységének emelése, a föld hozamának növelése, az élmunkásmozgalom kiterjedése Jelenti a béke, a szocializmus győzelmének leghatásosabb fegyverét. Mi a béke, a szocializmus harci frontján már örömmel nevezhetjük meg a munka hőseit és illő, hogy május elsején, a munka nagy nemzetközi ünnepén örömmel és büszkeséggel soroljuk fel azoknak neveit, akik hazánk sikeres újjáépítésének, iparosításának, gazdasági életünk megszilárdításának kiváló élharcosai, mint a trnavai Kovosmalt legkiválóbb élmunkásai, Lazik Mária és Kaliga Mária, az érsekújvári Augusztus 29. üzem éimunkása, Fucsik János, a Danubius-gyárban Balázs Erzsébet, a komáromi hajógyárban Pálil József, Ihring Mária a füleki Kovosmaltból, Surdák Mihály ifjú élmunkás a Sverma-vasművek gépműhelyéből, Órás József Galántán. Nagy István újító, Zsabcsik József, Valek János kőművesek Varga István betonozó csoportja, vagy nem utolsó sorban a rozs(Folytatás a 2. oldalon.) é m ^tM mi vm L -4 ' JltunlzáSOÍL Forgolódnak a tőkés birodalmak csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, búvó országokra rálehel a tátott töke sárga szája. Párás büdösség felhő lep bennünket eL S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíja esetten és nyalint, hol a fénykeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn a mult sikos hala. A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Üjságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk, — poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunk. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az új pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás • hazánk határát penész jelzi körben a málló falon; nedves a lakás. De elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint kémény: lássákt És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Új Kor öntött csillagát! József Attila.