Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)
1950-04-02 / 79. szám, vasárnap
A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 április 2, vasárnap 2 Kčs III. évfolyam, 79. szám Hasaáruló szerzetesek fegyveres összeesküvést készítettek elő a Köztársaság ellen Missziós tevékenység leple alatt suttogó propagandával nyugtalanították a falvakat Tajovsky vádlott után Šilhan Ferenc jezsuita rendi ap&ot hallgatták ki. Silhant az ügyészség azzal vádolja, hogy kapcsolatok™ létesített a prágai internunciatúra képviselői és a prágai szerzetesek között, valamint más papokkal és velük egyetértésben államellenes tevékenységet fejtett ki. Visszaélt a csehszlovák nép bizalmával és ezt gyűlölet keltésére használta fel a köztársaság népi demokratikus berendezése ellen s ezt a rendszert felforgatni akarta főleg azáltal, hogy a szerzet tagjait felbujtotta, hogy a lelkigyakorlatok alkalmával a népi demokrácia elleni gyűlölet légkörét terjesszék. Felbujtotta vádlottársát, František Mikuláseket, akire a szerzet a katolikus ifjúság nevelését bízta, hogy felforgassa a CSM tevékenységét, hogy a szentbeszédekben és a vallási gyülekezések alkalmával hazug módon vádolja a kormányt törvényellenes, egyházellenes intézkedésekkel, valamint felbujtotta, hogy illegális nyomtatványokat és uszító röplapokat terjesszen és régül, midőn rájött, hogy mü. ködése napfényre kerül, megkísérelt a határon túlra szökni. Mint a jezsuita rend apátja, viszszaélt magas funkciójával és azt rendszeres gazdasági és politikai kémtevékenységre használta fel. A szerzett híreket már 1946-tól egész letartóztatásáig kiszolgáltatta a prágai internunciatura vezető tényezőinek, Ritternek, Forinek, Verolinonak és de Livának, azzal a céllal, hogy a Vatikánba közvetítsék. Eb bői a célból saját hírszerző hálóz; tot épített ki a szerzet tagjaiból ér laikusokból. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, a ha. zaárulás és kémkedés bűnében, Šilhan szilárdan azt felelte, hogy nem érzi magát bűnösnek semmi tekintetben. Šilhan elejétől fogva nagyon magabízóan, néha támadóan lép fel. Szemmel láthatóan lebecsüli a tár. gyalást és skolasztikus vitakészségével igyekszik kibújni az elnök és az ügyész nagyon világosan feltett kérdéseinek egyenes megválaszolása elől. Fokozatosan azonban rájön arra, hogy a bíróság jobban ismeri öt, mint ahogy gondolta, söt még teo. lógiai téren is nagyon jól felkészült bírósági elnökre és államügyészre talált. Kitér annak bevallása elöl, hogy a pápai internunciatúrán tett látogatásai alkalmával a Vatikán diplomáciai képviselőit informálta olyan különféle gazdasági és politikai körülményekről, amelyeknek titokban kellett volna előttük ma. radniok. Azt állítja, hogy ezektől az emberektől nem kapott parancsokat, azt azonban bevallja, hogy ezek a személyek „bizonyos óhajaiknak" adtak kifejezést. Šilhan azonban hiába ad kitérő válaszokat, szavai nyomán fényes bizonyságot nyer az a tény, hogy kémkedett és áruló volt. Silhan nagyon élénken érdeklődött a készülő iskolai törvények iránt. Kikémlelte a törvényjavaslat részleteit és kulissza mögötti kérdéseit, hogy azokat jelenthesse az internunciatúrán. A jezsuiták meg akarták tartani az egyházi iskolákat és az egységes iskolákról szóló törvényjavaslat e tekintetben semmi jót sem ígért nekik. A további kihallgatás során Silhan vádlott minden kitérő felelete és tagadása ellenére bebizonyult a vádnak minden pontja és Silhan végüí is kénytelen volt bevallani kémkedő és államfelforgató tevékenységét. Bebizonyult az is, hogy a prágai internunciatúra, különösen a jezsuita rend és a rend apátja Silhan közvetlen segítségével az állam belügyeibe avatkozott és a prágai internunciatúra épúgy, mit Silhan, a Vatikán politikájának és végeredményben az imperializmusnak ügynöke volt. Rövid szünet után az elnök beidézi a következő vádlottat, Adolf Kajpr jezsuita papot. A bíróság előtt megjeleneik az alacsonytermetű pap, fekete csuhában és a kihallgatás alatt vontatott hangon, gyakran gúnyos mosollyal és szuggesztív kézmozdulatokkal felel a kérdésekre. Mitt tett Kajpr? A vádirat szerint Silhannal együtt kapcsolatban volt Alojz Rozehnallal, a prágai püspökség hivatalnokával és velük egyetértésben felforgató tevékenységet végzett a népi demokratikus berendezések ellen. Ezt a tevékenységet főleg a Katolik című lapban írt uszító cikkeivel végezte, amelyet ő igazgatott, valamint államellenes kijelentéseivel a szentbeszédekben. Ezenkívül a lelkigyakorlatokon államellenes röpiratokat terjesztett és bekapcsolódott Silhan kémhálózatába és politikai híreket vitt neki, amelyek államtitkokat tartalmaztak. Kajpr szintén tagadja bűnét. Azt állítja, hogy nem volt a szocializmus ellen, azonban nem értett egyet mindazzal, ami történt. Az 1946 október 30-i nemzeti műszakot nyilvánosan elítélte. Bevallja, hogy a hívők és papok között röpiratokat terjesztett, amelyek Beran érsek utasításait tartalmazták. Ezekkel a röpiratokkal Beran érsek arra törekedett, hogy neki engedelmeskedjenek és ne a kormánynak. Kajpr a misék alkalmával nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint a papok az érsek mel(Folytatás a 2. oldalon) A NOK MOZGALMA országépítésünk erős támasza Zápotocký miniszterelnök üdvözli a prágai egyesítő nőkongresszust A Nőszövetség egyesítő kongresszusáról mác tegnapi számunkban hoztunk hírt. Köztársaságunk asszonyai teljes mértékben bekapcsolódnak a szocializmus építésébe és erejüket megkétszerezik azzal, hogy soraikat egyesítik és így hatalmas oszlopává lesznek a világbéke, a demokrácia és a szocializmus táborának. A kongresszus második napján került sor Zápotocký miniszterelnök üdvözlő beszédére, aki a kormány és az újjászületett Nemzeti Arcvonal nevében köszöntette a manifesztációs jellegű egyesítő kongreszszust. Számomra nagy öröm — mondotta a miniszterelnök—,jiogy a kormány és a Nemzeti Arcvonal nevében köszönthetem az önök nagy manifesztációs egyesítő kongresszusát. Hiszem, hogy munkája és határozatai szorgalmas országépítő munkánk számára nagy jelentőséggel bírnak majd. Országépítő munkánk nagy célokat tűzött ki maga elé. Nemcsak az egyének, de az egész nép számára ki akarjuk építeni a jó és biztos exisztenciát, a tartós békét és a reményteli jövőt. Nem tagadjuk, hogy mindez még nincsen meg. Csupán törekszünk rá. Az első lépéseket tesszük irányukban, lerakjuk hozzájuk az alapokat és szilárd hittel, eltökéltséggel és törhetetlen akarattal reméljük, hogy a megkezdett művet sikerrel be is fejezzük. Tudatában vagyunk annak, hogy mindannyiunk jóléte csupán a közös munka eredményeképpen születik meg. E közös munkára mozgósítunk minden jóakaratú embert, aki nem akar a régi módon élni. Az eddig rejtett és ki nem merített munkaerőtartalékok mozgósításával kapcsolatban számunk, ra hallatlanul nagy jeleutősége van a nők mozgalmának. Ebből az alkalomból visszaemlékezem országépitésünk kezdetére, ősszel lesz négy éve anI nak, hogy Prágában lefolyt a cseh1 szlovák nők első manifesztációs kongresszusa. Abban az időben még harc folyt új népi demokratikus Köztársaságunk alapkérdéseinek tisztázásáért. Vita folyt arról a kérdésről, hogy az államosító rendeletek kiadása, ami a kapitalista termelési rend első áttörését jelentette, új országépitésünkben az utolsó szó-e és a további államosítás megszűnik-e, újból hely<eáll-e a régi kapitalista termelési rend vagy tovább folytatjuk a kapitalizmus megdöntésének útját és ezáltal az embernek ember által való kizsákmányolása lehetőségeit megszűntetjük-e. Ennek a kérdésnek különös jelentősége volt az asszonyokra, mert a kérdés megoldásával szorosan összefügg a női egyenjogúság kérdése is, ha ezt akkor sok asszony még nem is értette meg. A tőkés kizsákmányolás megszüntetése nélkül szociális egyenjogúság lehetetlen és így lehetetlen volt a nők egyenjogúsága is. A kapitalista társadalom a nők egyenjogúságáról szóló kijelentés mindig csupán üres és átlátszó frázis marad. Az asszonyok első prágai kongresszusa alkalmából Prágában kiállítás nyílt meg „A nő a harcban, a munkában és az alkotásban" címmel. E kiállítás megnyitásán Kopecký tájékoztatásügyi miniszter megnyitó beszédében többek között ezeket mondotta: „Mi szilárdan hittük, hogy a csehszlovák asszonyok a mi új rendszerünk mellett foglalnak állást, népi demokratikus Köztársaságunk mellé állnak és támogatni fogják a forradalmi változásokat, a gazdaságos szociális viszonyokban helyeslik az ipar és a bankok államosítását és segitenek építeni aü új gazdasági és szociális rendet. Hittünk ebben, mert tudtuk azt, hogy asszonyainknál vége van a nők elmaradottságáról szóló mesének, mert hittük azt, hogy á nők nálunk a haladás eleme". A tájékoztatási miniszter már akkor világosan megjelölte, hogy a Memzeti Arcvonal pártjai között nem egységes a nézet abban, hogy folytatjuk-e a megkezdett utat, de kifejezte azt a szilárd hitét, hogy a mi asszonyaink ezt az utat el nem hagyják Ezt mondotta: „Meg kell mondanom, lugyha a politikai pártok közötti v !szony bármiképpen is alakulna, a po. litikai pártok női dolgozóit mindig együtt láthatjuk, mint a Nemzeti Froní eredményes munkájának szorgalmas méhecskéit. Igen, az asszonyok nagy reményei rendszerünknek, nagy reménységei új Köztársaságunknak. És a mi kormányunk biztosan számol azzal, hogy az asszonyok segítenek meg. valósítani a nagy országépítő művet, segítenek megvalósítani az ötéves ter. vet, amely a nép életszínvonalának állandó emeléséhez, Köztársaságunk jólééthez és boldogságához vezet". Sütő Pista, a kis pionír, örül a gépnek. M I V K AVER S E V ľV V E L A MÁJUS ELÉ ,.A dolgozók nagy ünnepének, a május l-nek és Köztársaságunknak a Szovjet Hadsereg által való felszabadítási ötödik évfordulójának tiszteletére alulírottak kötelezzük magunkat arra, hogy naponta átlagosan hat öntést csinálunk." Ezekkel a szavakkal kezdődik a mosztj acélművek munkásainak kötelezettségvállalása, akik elsők között jelentkeztek, hogy újabb munkalendületükkel, szocialista munkaversennyel járuljanak hozzá a Köztársaság megerősítéséhez, a tartós békéhez. Kezdeményezésük nem maradt felelet nélkül. Már második jelentkezett, Kladno. A hengerművek, a kovácsműhelyek és a többi üzemcsoport kötelezték magukat arra, hogy május l-ig 15 százalék, acéllal termelnek többet. Nem maradtak el mögöttük a Poldi-kohó munkásai sem, akik elhatározták, hogy a tervet 7.3 százalékkal túlteljesítik. Ruzsicska és Szkriván elvtársak, akik ősszel katonai szolgálatot kezdenek meg, arra kötelezték magukat, hogy bevonulásuk napjáig teljesítik az egész évi tervet. Azon a dicsőséges napon, amikor a Bílá Cerkev üzem acélöntői 24 óra alatt 8 öntést értek el, elhatároztál?, hogy havi tervüket 105 százalékra teljesítik. Az acélöntők után jelentkeztek a bányászok is. A kladnoi Zápotocký tárna bányászai kötelezték magukat, hogy évi tervüket december 15-ig befejezik. De jöttek az építőmunkások is. A Moravo-Most üzem munkássága betonmunkában emelte kötelezettségvállalását, úgyhogy három váltásban május l-ig teljesíti vállalt kötelezettségét. Ujabb és újabb kötelezettségek érkeznek. Jelentkeznek az Osztrava-vidék acélöntői és bá nyászai. Csatlakoznak hozzájuk a So. kolov-üzem kovácsai, akik versenyre hívják 1 a nehézgépipar minden üzemét. A munkásosztály oldalán május előtti munkaversenybe néhány Egységes Földműves Szövetkezet is belépett, így pl. a Liberec vidék václavicei szövetkezete, amely a május 1. tiszteletére kötelezte magát, hogy április 10-ig befejezi a tavaszi szántást. Mindeezk a kötelezettségvállalások, a májusi verseny megindulása dolgozó népünk szocialista hazafiasságának íj kifejezései, mert népünk meg van győződve arról, hogy az országépítő munka, a szocializmus építése hazánkban erős hozzájárulás a világbékéért folyó harchoz. Dolgozóink kötelezettségvállalásukkal örömüket és hálájukat juttatják kifejezésre a népi demokratikus Köz társaság iránt, a Párt és Gottwald elvtárs iránt azért, mert ugyanakkor, amikor a kapitalista világot megrázza a közeledő válság, mely nyomort, éhséget és munkanélküliséget hoz a dolgozóknak, nálunk a Szovjetúnióra támaszkodva állandóan emelhetjük dolgozóink életszínvonalát, békében és nyugalomban építhetjük a dolgozók szabad hazáját. A májusi kötelezettségvállalások az öröm kifejezései. A dolgozók tudják, mit jelentett a reakció veresége nálunk és hogy soha nem tér vissza már a régi május 1, amikor a munkásosztály menetelő tömegeivel együtt vonultak kj a csendőr- és rendőrezredek, hogy őrizzék a kapitalistáik, a gyárosok és nagybirtokosok zavartalan kizsákmányoló tevékenységét, dolgozó népünk megnyomorítását. Népünk tudja, hogy ez a május 1. soha többé ne mtér vissza nálunk. Míg a Szovjetúnióban és a többi népi demokratikus államokban a dolgozó nép országépítő győzelmeit ünnepli, Modéna utcáin és más olasz városokban és falvakban Itália legjobb fiai és leányai estek áldozatul az imperialisták bestiális kegyetlenkedéseinek. A sztrájkoló francia elvtársak soraiba Moch rendőrtankjai gázolnak és Amerikában a gyarmatokon és félgyarmatokon a munkásmozgalom sokmillió proletárja nyög az újkori rabszolgatartók szörnyű elnyomása alatt. A világbékéért folyó végső harc még nem ért véget. A háborús uszítók, az egész haladó emberiség esküdt ellenségei lázas tevékenységet fejtenek ki, hogy fenyegessék a béke építményét, amely mindezek ellenére napról napra erősebb. A szocializmus felépítése, hozzájárulásunk a tartós békéhez. Pártunk Központi Bizottságának februári felhívása meggyorsította ezt az országépítést, bátrabban és határozottabban haladunk előre a szocializmus felé. Minden tonna szén, amelyet bányászaink a terv felett termelnek, új vért jelent iparunknak. Minden tonna acél, amellyel többet termelünk, meggyorsítja nehéziparunk felépítését és átépítését. Minden szilárd norma és a termelési költségek csökkentése emeli a munka termelékenységét. Minden nap, amellyel az Egységes Földműves Szövetkezetek meggyorsítják a mezei munkák elvégzését, közellátásunk biztosítását segíti elő. Minden nap, amellyel meggyorsítjuk a gottwaldi ötéves terv második éve feladatainak béke érdekében hoztunk, mert minden munkagyőzelem megerősíti Köztársaságunkat, még erősebbé teszi a béke hatalmas táborát, közelebb hozza a munkásosztály gyözel' mének napját a kapitalista országokban és meggyorsítja az imperialista háborús uszítók végső vereségét. Az egész béketábor, a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország és Itália népe örül a mi győzelmünknek, mert ez az ö győzelmük is, a béke ügyének győzelme. Április hava a nagy csata hónapja lesz. Ezt a csatát üzemeinkben, mezőinken vívjuk a békéért, a munkásosztály győzelméért az egész világon. Napról napra egyre több hír érkezik, amely arról beszél, hogy egész üzemek, műhelyek, de egyének, munkások, élmunkások és műszakiak is tömegesen írnak alá szocialista szerződéseket, amelyeknek teljesítésével hozzá akarnak járulni a béke tábora megerősítéséhez és az imperialisták végső vereségéhez. Nem lesz egyetlen üzem sem nálunk, Dél-Szlovákiában, ahol a dolgozók ne csatlakoznának a béke e nagy hadseregéhez. Nagy feladat áll az üzemi és falusi pártszervezetek előtt. A szakszervezetekben és a Nemzeti Arcvonal minden szervezetében dolgozó kommunisták előtt. Közeleg a Párt kongresszusa, nagy feladat vár ránk azért, mert lelkes mozgósításra és agitációra van szükség, hogy egyetlen kommunista és egyetlen becsületes dolgozó se maradjon ki a májust köszöntő szocialista munkaversenyből. Hívunk benneteket, Bratislava, Kassa, Királyhelmec, Gömörhorka, Rozsnyó, Fülek, Losonc, Léva, Érsekújvár. Komárom és a többi városok és falvak dolgozói. Mutassátok meg, hogy a béke ügye a ti ügyetek is és a szocialista munkaversenyben nem maradtok alul. Mutassátok meg, hogy megbecsülitek a szabad májust. Mutassátok meg végtelen szereteteket a szovjet népek és Pártunk iránt, amely új, nagy győzelmek, új élet felé vezet bennünket. Munkával bizonyítsátok hálátokat Sztálin elvtárs iránt, akinek zseniális szelleme a világ több, mint felén megteremtette a munkásosztály győzelmének feltételeit. Azzal a tudattal készüljünk a május l-re, hogy a dolgozók ünnepe a Köztársaság és a világbéke védőerőinek hatalmas megerősödését, legyőzhetetlen seregszemléjét hozza.