Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-02 / 79. szám, vasárnap

UJSZÖ A felszabadulás ötödik évfordulója alkalmából „A csehszlovák nép harca a fasizmus ellen" címmel kiállítás nyílik meg fővárosunkban Fővárosunk felszabadításának ötödik évfordulója alkalmából népi hadseregünk, a tájékoztatási megbízotti hivatal, a bratislavai Központi Nemzeti Bizottság és a Sľub rendezésében hétfőn kiállítás nyílik meg a csehszlovák népnek a fasizmus elleni nagy küzdelméről. A gazdag do­kumentációs képanyagból meggyőződhetünk arról, hogy népünk valóban tevékenyen, áldozathozataltól vissza nem riadva vette ki részét ezekből a küzdelmekből. Népünknek második nagy felszaba­dítási és illegális harcát mutatja be ez a kiállítás. A müncheni gyászos egyezménytől történelmi időrendben sorakozik fel előttünk a gazdag do­kumentációs képanyag és végigvezet bennünket a mostani időig. Népünk haladó erőinek, a Kommunista Párt tagjainak nagy harcát láthatjuk itt ezen a kiállításon, melynek jelentősé­ge nemcsak az eseményeknek érde­kes bemutatásában van, hanem egy­szersmind anak tanúsításában, hogy dolgozóink igenis, a Szovjet­unió által vezetett hatalmas béketá­bornak áldozatot nem ismerő, becsü­letes harcosai, akik bíztak a Vörös Hadsereg győzelmében, bíztak abban, hogy a hős szovjet katonák egyszer átlépik keleti határainkat és felsza­badítanak bennünket az elnyomatás alól. Az események arra tanítanak ben­nünket, hogy még éberebbeknek és harcrakészebbeknek kell lennünk, mint a múltban voltunk. Vastömör egységben kell felsorakoznunk a bé­kevédők nagy táborába és tanulnunk a múltból, dicső Kommunista Pár­tunk harcából, illegális mozgalmá­ból és a háborúban megszületett né­pi hadseregünk és partizánjaink nagy küzdelméből, hogy még edzettebben kerülhessünk ki győztesen a szocia­lizmus híveinek nagy harcából. Legyen ez a kiállítás méltó bizony­sága annak, hogy dolgozóink egy vonalban haladnak a Szovjetunió dolgozóival, törhetetlen egységben a szebb élet útján. Ezt a kiállítást Szlovákia egész népének meg kell néznie és meg kell győiödnie arról, hogy nem volt hiába a fasizmus el­leni küzdelmünk, mert meghozta ne­künk a szabadságot és kimélyítette sorsközösségünket a nagy Szovjet­unióval, mely egyedüli biztosítéka a békevédők, a világ haladó dolgozói győzelmének. 1950 április 2' Befejeződtek a szófiai kémper tanúkihallgatásai Tito Bulgáriába küldött ügynö­keinek szófiai pere során elsőnek Branko Zvieracot hallgatták ki, aki beismerte bűnösségét és rész" letes vallomást tett. Elmondotta, hogy a jugoszláv hadsereg bizton­sági szolgálatának osztályfőnöke volt. 1948 szeptemberében magá­hoz hivatta őt Penézics szerb bel­ügyminiszter és közölte vele, hogy illegálisan át kell lépnie a bolgár határt, érintkezésbe kell lépnie a szófiai jugoszláv nagykövetségen Szvetozár Száviccsal, az útlevél" osztály főnökével, értesüléseket kell gyűjtenie a Bulgáriában élő jugoszláv politikai emigránsok­ról, Bulgária gazdasági és katonai berendezéseiről, valamint bizal" mas politikai tájékoztatásokat kell szereznie. lV%idezeket át kell ad" nia Szávicsnak. Penézics közölte vele, hogy politikai emigránsnak kell magát kiadnia. Az álcázás kedvéért ki fogják zárni a párt­ból és kijelentik, hogy a Tájékoz­tató Iroda híve. Később Ranko" vics utasítására újból jelentkezett a szerbiai belügyminiszternél, aki a többi között ezeket mondotta neki: „A bolgár kormány meg" bukik és egy másik kormány lép majd a helyébe. Bulgária Jugo" szlávia hetedik köztársasága lesz. Bulgáriában meg fogják látni, hogy ki Tito és hogy mi a Tito­kormány." Zvierac 1949 márciusában lép­te át a határt, kapcsolatba lépett Száviccsal és rendszeresen ellátta titkos adatokkal. Egy alkalommal például azt a megbízást kapta, hogy ölje meg Radomir Andricsot, a jugoszláv hadsereg alezredesét, aki Bulgáriában élt és a Tito" klikk ellen harcolt. A merényle" tet nem sikerült végrehajtani. Júliusban — számol be bűntettei­ről Zvierac — Szávics azt mondta neki, — hogy Bulgáriában a kö" eeljövőben változás történik (a Kosztovbanda leleplezését meg" előző idők voltak ezek). Közölte, hogy a jugoszláv nagykövetségen bombákat, pisztolyokat és egyéb „szükséges tárgyakat" fog kapni. Ugyanekkor megbízta, hogy szó­fiai üzemekben ellenséges elemek­ből szervezzen hármas-ötös cso" portokat, azzal a mebizatással, hogy pusztítsák el az üzemeket. A robbanóanyagokat — mondotta — a jugoszláv nagykövetség fog­ja szállítani. Később Szávics az* zal bízta meg, hogy a szeptember 9"iki nemzeti ünnep napjára bé­reljen fel valakit, aki ellenséges érzülettel viseltetik a rendszerrel szemben s dobasson bombát a Dimitrov-mauzoleum előtti emel" vényre. Ezzel a bombával a meg­átalkodott titoista banditák el akarták pusztítani az ünnepségen résztvevő egész* bolgár kormányt és a szovjet küldöttséget, köztük Városi lov elvtársat. Zvierac végül ezt mondotta: „Azokban a bűncselekményekben, amelyeket Bulgáriában elkövet­tem, elsősorban Tito, Rankovics és Penézies a bűnös." A délutáni tárgyaláson kihall­gatott további öt vádlott mind be­ismerő vallomást tett. A következő vádlott, Milorad Milosevics is elismerte bűnösségét és részletesen beszámolt tevé­kenységéről. Milosevics a Tito" hadsereg kémelhárítóosztályán teljesített szolgálatot. Szvetozár Vukmanovics („Tempo"), Tito tá­bornoka küldte Bulgáriába azzal, hogy mint a titóista párt tagjá­nak kötelessége harcolni o Szov" jetúnió és a népi demokráciák ellen. Ezután Bogoljub Ilics kihallga­tása következett. Ö is bűnösnek vallotta magát az ellene emelt vá­dakban. — Bulgáriai utazásom célja — mondotta — Ratomir Ilics"Mikó, a zajcsari UDB'körzet Bulgáriába menekült főnökének meggyilkolá­sa- volt. Ilics július 21"én a titóista hatóságok segítségével átlépte a bolgár határt. Később a bolgár hatóságok letartóztatták. WMWMWMMWWMMWtWtM MI WWMMW — Bert William látogatása Svit­ben. Szerdán látogatóba érkezett Svitbe a demokratikus ifjúság vi­lágszövetségének titkára, Bert William. A sviti ifjúság Bert William tiszteletére a ČSM rende­zésében műsoros estet rendezett. Bert William az estélyen mondott beszédében ecsetelte a haladd szellemű ifjúság helyzetét a töb­bi államban és a kapitalista álla­mokban és kiemelte azt p nagy harcot, amellyel az ifjúság előre­tör jobb jövőjéért. A műsoros estnek nagy sikere volt és egyben a sviti ifjúság békemanifesztáció" ját is jelentette. Hazaáruló (Folytatás az 1. oldalról.) lett állanak. Ezt a nyilatkozatot ő maga is élesnek ismerte el. Kifeje­zetten állítja, hogy Šilhan apát kap­csolatokat tartott fenn Beran érsek­kel és az inernunciatúrával. Kajpr kihallgatása során bevallot­ta, hogy röpiratokat terjesztett. A röpiratokat Kolinba vitte, ahol kö­rülbelül 15 tag között szétosztotta. Az is bebizonyosult, hogy Kajpr nem­Az olasz lapok közlik, hogy a térni acélgyár igazgatósága elbo­csátott huszonnégy munkást, kö­zöttük az üzemi bizottság néhány tagját, mert részt­vettek a március 22"i általános sztrájkban. A törvényellenes in" tézkedés ellen Térni város vala" mennyi dolgozója kedden 15 per­ces általános sztrájkkal válaszolt. Cagliari városában szerdán négyórás sztrájk volt, tiltakozásul a mezőgazdasági dolgozók szak" szervezete tartományi bizottsága Hitkárának letartóztatása miatt. Elvtársak! Nagy örömmel közöljük veletek, hogy a marxista-leninista saroknak, amely eddig Csehszlovákiában egye­düli magifar forrása volt a marxiz­mus-leninizmus klasszikusai elméle­te és gyakorlatból levont tapasztala­latai megismerésének, ma segítségére siet a Magyar Könyvtár, amely meg­indította a „Marxizmus-Leninizmus Könyvtárának" sorozatát. Cikksoro­zatainkon belül csak a legszűkebb keretek között közölhettük a legszük­ségesebb marxista írásokat és a válo­gatásnál főleg a pártiskolázás évének tananyagára voltunk tekintettel. A marxizmus-leninizmus könyvtárában most tízezeres példányszámban je­lennek meg igen szép kiadásban a marxizmus-leninizmus klasszikusai­nak művei. Az első kötet a napok­ban hagyta el a sajtót, éspedig Lenin: „Baloldaliság, a kommunizmus gyer­mekbetegsége" (132 oldal, ára fűzve 20.— Kčs). Ma ebből a könyvből közlünk egy részletet, amely bizonyságot tesz Le­nin hatalmas előrelátásáról, meggyő­ző logikájáról, óriási tapasztalatairól és tévedhetetlen ítélőképességéről. Néhány következtetés. A munkásmozgalom története most megmutatja, hogy a munkásmozga­lomra az összes országokban az vár (ez már meg is kezdődött), hogy át fogja élni a születőben lévő erősödőt a győzelem felé haladó kommuniz­musnak mindenekelőtt és főképpen a saját .(az adott ország), „mense­szerzetesek csak terjesztette ezeket az államelle­nes röpiratokat, hanem tartalmuk­kal egyet is értett. A vádlottak padján két premontrei vádlott ül, fehér csuhában és két je­zsuita fekete csuhában, amidőn" a bí­rósági terembe az elnök parancsára bevezetik az ötödik vádlottat, Miku­lásek Ferenc, prágai jezsuita papot. Mikulásek csatlakozott Šilhanhoz, hogy felforgassák a Köztársaság népi demokrata berendezését. A rendőrség támadást intézett Aquilla, Rovigno és Bergamo tartományokban a munkanélkü­liek ellen. Palermo és Sienna tar" tományokban tucatjával tartóz­tatták le a munkásokat, mert „til­tott" gyűléseken vettek részt. Pistoia városában kétévi fegy­házra ítéltek két munkást. Calabriában a parasztok és földmunkások a rendőrségi meg" torló intézkedések ellenére to" vább folytatják a parlagon heve­rő földesúri földek elfoglalását. vizmusa", Vagyis az opportunizmus és a szociál sovinizmus ellen vívott harcát; másodszor pedig — úgyszól­ván kiegészítésképen — a „baloldali" kommunizmus ellen vívott harcát. Az első harc valamennyi országban úgy látszik kivétel nélkül, mint a (mosit már valójában halott) II és III. Internacionále közötti harc fej­lődött ki. A második harc megfigyel­hető Németországban is (legalább is hető Németországban is, Angliában, Olaszországban, Amerikában is (leg­alább is a „Világ Ipari Munkásai"-nak és az anarchiszindikalista áramlatok? nak bizonyos része ragaszkodik a bal­oldali kommunizmus tévedéseihez, bár másfelől, csaknem általánosan, csak­nem oszthatatlanul elismeri a szovjet rendszert) és Franciaországban is (a volt sziindikalisták egy részének ál­láspotja a politikai pártot és a par­lamentarizmust illetőleg ugyancsak a szovjet rendszer elismerése mel­lett), azaz kétségkívül nemcsak nem­zetközi, hanem világméretekben is. Hasznos lecke lehetne (és legyen is) az, ami a II. Internacionále olyan nagytudású marxistáival és olyan szocialista vezéreivel történt, ami­lyenek . Kautsky, Ottó Bauer és a többiek voltak. Ők teljesen megér­tették a hajlékony taktika szükséges voltát, tanulták a marxista dialekti­kát és másokat is tanítottak rá (és sok minden abból, amit ebben a te­kintetben tettek, mindenkorra értékes szerzeménye marad a szocialista iro­dalomnak), de ennek a dialektiká­nak az alkalmazása során akkora hi­bát követtek el, vagy a gyakorlatban rlnyira nem dialektikusoknak bizo­Vasárnap nyílik meg a lengyel iskola kiállítása fővárosunkban Vasárnap délelőtt nyitják meg ünnepélyesen Bratislavában a trnavai úton lévő nagy kiállítási épületben a lengyel iskola kiállí­tását. Ez a kiállítás is tanúbizony­sága annak, hogy a népi demokrá" ciák országait a kultúra és nép­nevelési munka terén is szoros baráti kötelék fűzi össze s lehe" tővé teszi számunkra, hogy még jobban megismerhessük a len­gyel népet, hogy láthassuk, az iskolák segítségével miként erő­sítik az ifjú generációban a szebb jövő építésének gondolatát. A S20vjetúnión kívül a második vi­lágháború alatt egy nemzet sem szenvedett annyi kárt, mint a len­gyel nép. Tizennégyezer iskolát romboltak szét az elnyomó fasisz­.pfeui jjoiua;ida waiio^ eCffl '^e; nem az összes iskolákat s a romok helyén új élet virult ki. Nem riad­tak vissza a lengyel dolgozók az akadályoktól s mint láthatjuk majd ezen a kiállításon, új iskolák felépítésével, új iskolarend élet" beléptetésévell valóban szocialis­ta'módon lehetővé teszik minden" ki számára a tanulási lehetőséget. Meghalt Leon Blum a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnagyobb árulója. Egy hosszú életet ,.szentelt" annak, hogy szóval és tettel szolgálja a kapitalizmust a munkásosztályon belül. Blum nevéhez fűződik a „be nem avatkozás" politikája, mely hátbatámadta a spanyol köztársa" ság hősies szabadságharcát, ahogy Tito hátbatámadta a görög nép szabadságharcát. A náci megszállás alól felszaba" dult Franciaországban Blum volt az, aki a munkásegység megvaló­sulását „elméleti" és gyakorlati téren kifejtett tevékenységével megakadályozta, aki az amerikai monopolistáknak segített a Mar­shall-igát a francia nép nyakára erőszakolni. Leon Blum minden szovjetelle" nes, kommunistaellenes hajszának „lelke" volt, nemcsak Francia" országban, de a nemzetközi jobb­oldali szociáldemokrácia egész táborában. nyúltak, olyan embereknek bizo­nyultak, akik annyira nem tudták megérteni a formák gyors változá­sát és azt, hogy a régi formák gyor­san új tartalommal telnek meg, hogy sorsuk nem sokkal irígylésreméltóbb Hyndmann, Guésde és Plechánov sor­sánál. Csődbejutásuk főoka az volt, hogy „elbámészkodtak" a munkásmozga­lom és a szocializmus növekedésének egy bizonyos formáján, megfeledkez­tek arról, hogy ijff. egyoldalú, nem merték meglátni azt a szöges fordu­latot, amely az objektív viszonyok erejénél fogva elkerülhetetlenné vált és továbbra is egyszerű, betanult, el­ső pillantásra kétségbevonhatatlan igazságokat erősítgettek: három több kettőnél. De a politika inkább ha­sonlít az algebrára, mint az artimeti­kára s méginkább a felsőbb mate­matikára, mint az alsóbbra. Valójá­ban a szocialista mozgalom összes ré­gi formái új tartalommal teltek meg, a számok előtt ezért új előjel tűnt fel: a „minusz", a mi bölcseink pe­dig konokul erősítgették (és erősít­getik) maguknak és másoknak is, hogy „minusz három" több „minusz kettőnél". Arra kell törekedni, hogy a kom­munistákkal ne ismétlődjék meg ugyanaz a hiba más oldalról, vagyis helyesebben, hogy minél hamarabb jóvátegyük és minél gyorsaban, a szervezet számára minél fájdalom­mentesebben, kiküszöböljük ugyan­azt a hibát, amelyet most csak ép­pen más oldalról, a „baloldali" kom­munisták követnek el. A baloldali doktrinérség szintén hiba, nemcsak a jobboldali dotrinérség. Természe­tesen a baloldali dokrinérség hibája a kommunizmusban, a jelen pilla­natban ezerszerte kevésbbé vesze­delmes és kevésbbé jelentős, mint a jobboldali doktrinérség (azaz a szo­ciálsovinizmus és a kautskyzmus) hibája, de hiszen ez csak azért van így, mert a baloldali kommunizmus egészen fiatal, csak éppen, hogy ke­letkezőben lévő áramlat. Csak azért lehet a betegséget bizonyos feltéte­lek mellett könnyen kikezelni s a legnagyobb eréllyel hozzá kell látni a kezeléséhez. A régi formák szétpattantak, mert kiderült, hogy új tartalmuk — pro­letárellenes, reakciós tartalmuk — nagyon is messzemenő fejlődést ért el. Most a nemzetközi kommuniz­mus fejlődésének szempontjából munkánknak oly tartós, oly erős, oly hatalmas tartalma van (dolgozni a szovjethatalomért, a proletárdiktatú­ráért), hogy ez a tartalom bármely formában — az új és a régi formá­ban is — megnyilvánulhat és meg is kell, hogy nyilvánuljon, hogy meg­teheti és meg is kell, hogy tegye azt, hogy átalakítja, legyőzi, alárendeli magának az összes formákat, nem­csak az újakat, hanem a régieket is, — nem azért, hogy megbéküljünk a régiekkel, hanem azért, hogy meg­tanuljuk, miképpen kell bármely formát, az újákat épúgy, mint a ré­gieket, a kommunizmus győzelmé­nek teljes és végleges, döntő és visz­szavonhatatlan eszközévé tenni. A kommunistáknak minden ere­jükkel azon kell lenniök, hogy a munkásmozgalmat és általában a társadalmi fejlődést a legegyenesebb és leggyorsabb úton vezessék a szov­jethatalom és a proletárdiktatúra vi­lággyőzelme felé. Ez kétségbevonha­tatlan igazság. De csak egy kis lé­pései kell tovább menni — az ember azt hihetné, hogy a lépés ugyanab­ban az irányban történt — és az igazság már tévedéssé válik. Csak azt kell mondani, mint ahogy a né­met és az angol baloldali kommunisták mondják, hogy csak egy utat isme­rünk el, az egyenes utat, hogy nem tartjuk megengedhetőnek a lavíro­zást, az egyezkedést, a kompromisz­szumokat — és ez már tévedés lesz, amely igen komoly kárt okozhat, részben már okozott és okoz is a kommunizmusnak. A jobboldali dokt­rinérség csökönyösen csak a régi formákat hajlandó .elismerni és tel­jesen csődöt mond<?tt, mert nem vet­te észre az új tartalmat. A baloldali doktrinérség csökönyösen el akar vetni bizonyos régi formákat és nem látja, hogy az új tartalom bármely formán át utat tör magának, hogy nekünk, mint kommunistáknak az a kötelességünk, hogy kezelni tudjuk az összes formákat, hogy megtanul­juk, miképpen kell a legnagyobb gyorsasággal kiegészíteni az egyik formát a másikkal, felváltani az egyiket a másikkal, taktikánkat min­den olyan változáshoz hozzáalkal­mazni, amelyet nem a mi osztályunk, nem a mi erőfeszítéseink idéztek elő. Az imperialista háború borzalmai, gyalázatosságai, aljasságai, az általa teremtett helyzet kilátástalansága oly hatalmas lökést adtak a világfor­radalomnak és annyira meggyorsítot­ták, — ez a forradalom oly mindent felülmúló gyorsasággal fejlődik, szé­lességét és mélységét illetően a vál­tozó formák oly nagyszerű gazdag­ságával, minden doktrinérség oly épületes gyakorlati megcáfolásával, hogy minden okunk megvan azt re­mélni, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom gyorsan és teljesen ki fog gyógyulni gyermekbetegségé­ből, a „baloldali" kommunizmusból, A Scelba-pribékek újabb vérengzése Sztrájkok Olaszország minden részében Marxista-leninista sarok

Next

/
Oldalképek
Tartalom