Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-14 / 62. szám, kedd

1950 március 14 U J SZO 'A gépállomás szinte jelképe a földműves és az ipari munkás összefogásának. Mind a földműves, mind az ipari munkás egymás felé fordítják bíztató tekintetüket, mind sűrűbben érintkeznek egymással és munkabeosztásuk a gépállomás révén úgyszólván egybefonódik. A városi gépkocsivezetők traktoristáknak csapnak fel és egyik napról a másikra ott teremnek a szántóföldeken, mint ahogy a földművesek elfoglalják a gyárak és üzemek gépeinél a helyüket. A falu népének nem kell többé magyarázni a gép jelentőségét, a falu dolgozója ma már pontosan tisztában van azzal, hogy a gép segítségével felszabadul a verejtékes rabsága munka ajól s egyszer és mindenkorra ledönti azt a választófalat, amely eddig a föld és az ipar dolgozói között meredezett. A falu ifjúsága, lányok és fiúk egyaránt, egyre gyakrabban jelentkeznek traktoristáknak. FIATAL LÁNYOK A TRAKTOR MELLETT... Itt a gépállomáson öt fiatal lányra akadunk, akiket Keszeli Lajos tanít arra, miként kel! engedelmességre kényszeríteni a traktorokat. Csinos, ragyogóarcú, fiatal lányok ezek. Koruk 15 évtől 19 évig váltakozik, de még egyik sem haladta túl a húsz esztendőt Mind, kivétel né'.kül földműves családból származnak és már 12 éves korukban ott jártak a földeken és két kezük munkájával igyekeztek segíteni a szüleiken. Ott állnak egymás mellett Valéria, Mária, Rózsi, Veronika (Helén kivételével, aki már ott jár a szántóföldeken a traktorral). Mukazubbonyban, kicsit olajosan sorakoznak fel előttünk és a zavar legkisebb jele nélkül várják a kérdéseket. Tiszta tekintetük ránk szegeződik, az új, fejlődő nemzedék méltóságával és öntudatosságával. Ök már tudják, hogy mindaz, ami ma népi demokráciánkban végbemegy, az érettük, az ő jövőjükért történik, ök až úttörők, példájukat nemsokára követni fogja ezer és ezer ifjú és lány kötelességtudó munkáshada. Arra a kérdésre, hogy mikép haladnak a tanulásban, mindannyian azt válaszolják, hogy jó darabon már egyedül is vezetik a traktort és meg vannak arról győződve, hogy mihelyt elvégzik a traktorvezetés elméleti tanfolyamát, úgy fognak dolgozni, mint akármelyik férfi, sőt verse. nyezni is fognak velük. Eleinte egy kicsit riadoztak az óriási traktoroktól, de most már nem félnek, mert látják, ha az ember megtanulja a traktor szakszerű vezetését, akkor olyan engedelmes lesz a gép, mint egy bárány. Amikor azt kérdezzük tőlük, hogy miért választották foglalkozásul a traktorvezetést, mi indította őket arra, hogy erre a munkára vállalkozzanak, ugyancsak egyönetű választ kapunk. Mindannyian azt vallják, hogy a szántóföld az ő munkaterületük már gyerekkoruktól fogva. Ők már az első pillanatban észrevették, hogy a traktorista micsoda óriási terheket vesz le róluk és szüleik válláról. Amit eddig csak keserves, megerőltető munkával tudtak elvégezni, azt a traktor játszva végzi el. És tétova, óvatos hangjuk egyszerre csak lendületet kap, szó szót követ, egyiknek sincs ideje arra, hogy mondatát befejezze, mert a másik veszi át a szót és a lánykollektíva mondanivalója egybefonódik és a közösség munkájáról tesz tanúságot. Kiderül, hogy mindannyian újságot olvasnak és pontosan tudják, hogy a Szovjetúnióban és a Magyar Népköztársaságban a nők komoly szerepet kaptak a traktoroknál és ugyanazt akarják ők is megvalósítani. Az a nézetük, hogyha lépést tudtak tartani a férfiakkal a nehéz munkában, akkor a mezőgazdaság gépesítésénél is megálljok a helyüket. Komoly és lelkes a fiatal lánykák arca, úgy festenek mint kötelességtudó felnőttek és amikor az egyik hivatalnok jelentkezik, hogy a traktorok készen állnak, mosolyogva búcsúznak el tőlünk és kint az udvaron fürge léptekkel a gépekhez rohannak, hogy a férfi mellett egyenrangú társként birtokba vegyék a' traktorokat. A hivatalnok közli velünk, hogy Keszeli elvtárs, az éltraktoros már kint dolgozik Felső-Jatón az állami birtokokon. A munka a koia reggeli óráktól indul meg és mái hajnalban szélednek széjjel a traktorosok a környék szántóföldjeire. Keszelin kívül a gépállomásnak még egynéhány kiváló traktoristája van. így Uher Ferenc, Kovács László, Szabó József és végül Hamar Lajos, aki versenyezni akar Keszeli Lajossal. Ezek közül még egyik sem töltöt'e be a harmincadik életévét és tele vannak lelkesedéssel és ambícióval. HAJSZA EGY ÉLTRAKTORISTA UTAN. Nekünk azonban az a célunk, hogy • Keceli Lajossal beszélgessünk, aki a fiatalabbak becsvágyát felkeltette, aki az elsők közé tartozott, aki megértette Avágsellyei gépállomás traktoristái között Keszeli Lajosnak hírét mér itt. Bratislavában hallottuk. 6 az, aki munkateljesítményével elnyerte Szlovákia első traktoristájának rangját. Rendes körülmények között tíz hektáron végzi el naponta a középszántást. Mivel a norma öt hektárban van megállapítva, ez a 200 százalékos munkateljesítmény arra indított bennünket, hogy munkája közepette lepjük meg szocialista épitőmunkánk példaadó hősét. Ez természetesen nem volt könnyű feladat, mert most, a tavaszi szántásoknál gyors iramban haladnak előre a munkálatok és a traktoristák állandóan változtatják helyüket. A délelőtti órákban érkeztünk Vágstllyére és itt a kis község megszokott csendélete fogad. A község dolgozó

i mind el vannák foglalva, serényen végzik munkájukat és a főút teljesen néptelen. A vágsellyei gépállomáson ugyancsak csönd van, a traktoristák már széjjelszéledtek a környező falvak minden zugába és csak a géplakatosok végzik komoly elmélyedéssel jvító munkájukat. Egy-egy segéd egy hiányzó alkatrészt csiszol és idomít, ugyanakkor egy olajos inas lázas lelkesedéssel figyel és segít, hogy minél előbb elsajátítsa a szaktudást. így. felnőtt és fiatal kéz a kézben, egymást támogatva lendítik előre népi demokratikus hazánk szocialista építő munkáját. A fúrók zúgása, egy elkésett traktor induló zaja a munka és a béke légkörét árasztja. a mezőgazdaság gépesítésének jelentőségét és fontosságát. Felső-Jatón az á'lami birtok három majorból tevődik össze és bizony nem könnyű dolog ezen az óriási földterületen ráakadni Keszeli traktorcsoportjára. A szerencse azonban hozzánk szegődik, a vágsellyei járási párttitkárságon ráakadunk Mandák József Keszeli Lajos helyettes titkár elvtársra, aki éppen kocsira akar ülni, hogy széjjelvigye a környező falvakba a brosúrákat, füzeteket, a pártanyagot, hogy a falu föld. műveseinek módjában legyen elsajátítani a népi demokrácia szellemi termékeit. Mandák elvtárs kedvünkért megváltoztatja útirányát és most megkezdődik a hajsza Keszeli után. Birtok, birtokot követ, hepe-hupás mezei utakon járunk és helyenként úgy besüppedünk a mély sárba, hogy mindanynyiunk kiszállunk és tolnunk kell a kocsit kifelé. így haladunk tovább, de a traktorosoknak még semmi nyoma ... A szántóföldek beláthatatlan me'sszeségben már felszántva, megtrá. gyázva pihennek és békésen érlelik a bevetett magvakat. A sofőr-elvtárs bűvészmutatványokat vé^ez további útunkon, nehogy újra sartengerbe ragadjunk, míg végül messziről feltünedeznek a zöldre mázolt traktorok. Mint hatalmas elefántok olyanok és rajtuk az ember kicsi pontnak látszik Püffögve, lihegve szánt a traktor és Keszeli már meszsziről mosoyolgva int felénk. A traktora megáll és megáll a szomszéd traktor is, de a püffögés, a traktorok zenéje egyetlen pillanatra sem szünetel, mintha jelezni kívánná, hogy gyorsan intézzük el a beszélgetést, mert Keszelinek nincsen ideje, okvetlenül be kell fejeznie az előre megszabott napi munkamennyiséget. Keszeli 40 éves és hajszálnyira sem tér el attól az embertípustól, amelybe becsületes munkateljesítménye alapján soroztuk. Erős, vidám, bizakodó elvtár s ő, barna olajos arcából világit barnásszürke szeme és egészséges fehér fogsora. Már az első percekben megnyugtat bennünket és közli, hogy nyugodtan végezhetjük el munkánkat mellette, mert ezt az időt úgy is befogja hozni. Legfeljebb egy félórával tovább marad a földeken. A másik két traktorista tanonc, akik az 5 felügyelete alatt végzik a szántási munkálatokat, ugyancsak beleegyezően bólint, hogy szívesen vállalják ez a félórát. Keszeli Lajos a következőket közli ve. lünk. — A gépállomás üzemi pártszervezetének az e'nöke vagyok és 1936 óta tartozom a Párthoz. Már 1934 ben és 1935-ben résztvettem a földműves sztrájkrr.ozgaiomban A sztrájkmozgalomnak eredménye volt, mert a földbirtokosok kénytelenek voltak munkabérünket emelni Ezek a küzdelmek vezettek rá arra, hogy belépjek a Pártba, mert bebizonyították, hogy csak is közösen, a Párt irányítása mellett érhetünk e! erednényt a kapitalistákkal szemben. Nagqon jól láttam én azt, hogy a földbirtokos urak egy-egy emberrel, aki elégedetlenkedett, könynyen elbántak, de ha a környék munkássága összeállt egységesen, akkor bizony komollyá vált a helyzet és kénytelenek voltak velünk komolyan tárgyalni. — Amikor 1946-ban megalakult itt a traktorá'lomás, azonnal megéreztem, hogy a gépekben van a mi jövőnk. Már ólálkodtam körülöttük, mert határozottan éreztem, hogy a mezőgazdasági gépek lesznek azok, amelyek a mi boldogságunkat elősegítik. Ezért 1947-ben rávetettem magam teljes energiával a gépvezetés elsajátítására. Mindenképp meg kellett barátkoznom a gépekkel, mint ahogy eiőzőleg megbarátkoztam a lovakkal és a szarvasmarhákkal. A gépek lettek a barátaim és bizony nem egyszer traktorpüfíögéssel álmodtam. — 1947 januárjában kezdtem meg a tanulást — folytatja mosolyogva Keszeli — és ugyanaz év tavaszán már traktoron végeztem a tavaszi szántásokat. Am az igazi munkám 1948 februárja után kezdődött, amikor a munkásság vette a kezébe a hatalmat és 1949-ben már módomban volt a szántási munkálatokba teljes erővel bekapcsolódnom és sikerült elérnem a 987 hektárt. így lettem Szlovákiában az első traktorista. — Ezidén — fűzi tovább • Készei! vidáman a szót — a szociális szerződéseknél magamra válaltam 828 hektárt, de ha lehetséges, akkor ezt a vállalást még fokozni fogom. Az a helyzet ugyanis, hogy a munkám mellett magamra vállaltam azt is, hogy új erőket tanítok be traktorvezetésre. Itt van mindjárt Suba János mellettem, akit most tanítok a traktorvezetés tudományára. Rajta kívül 5 lányt is hoz. tam a gépállomábra, akiket mi traktorosok tanítunk be a gépek kezelésére. A lányok kedvvel és lelkesedéssel tanulnak és biztos vagyok benne, hogy ezek a lányok példát fognak mutatni a többieknek. Keszeli arca itt egyszerre komollyá Válik és hangja a szomorúság árnyalatát kapja, amikor szinte a vallomás erejével törnek ki belőle a szavak. '— Kell, hogy egyszer már jó dolga legyen a szegény földművesnek is. Én nagyon is jól tudom, hogyan is volt az a régi „jó vi'ágban". Apám még az első világháborúban halt meg és anyám özvegyasszony maradt hat aprósággal. Én akkor hétéves lehettem, a legidősebb bátyáin pedi^ 12 esztendős volt. Ezek után kepzeld. hogy milyen kiváló nevelésben. rész§>sültem én és egyben képzeid el azt is, hogy anyámnak mennyit kellett összedogoznia, napszámot végeznie látástól vakulásig, amíg sikerült neki bendőnket teletömnie. Kilencéves koromtól kezdve végeztem különféle uradalmakon mezőgazdasági munkát. — Bizony — mondja Keszeli elvtárs — ha a februári események nem következnek be, akkor lassan, de biztosan újra visszaestünk volna az urak világába és egyetlen lépést nem haladtunk volna előie. Bizony, akkor nem lettek volna munkaversenyek és nekem nem lett volna soha módomban tudásomat bebizonyítani. Munkám gyümölcsét az úriemberek zsebelték volna be. Most azonban miénk a jövő és ezt a jövőt becsületesen akarom szolgálni, mert nemcsak az én életemet, hanem az összes dolgozók jólétét is biztosítja. Egy perc és Keszeli elvtárs ott lovagol türelme lienu

1 pöfékelő vasparipáján és a traktor ekéi mélyen belevájnak a termő talajba, maguk titán hagyva a tiszta barázdák hosszú s<J^ rát." Ott messze az ég kékje védőleg Hucsku Miklós borul a tájra, Keszeli elvtárs biztos mozdulatokkal halad előre és megteremti dolgozó társaival együtt mindannyiunk számára a béke előfeltéte. leit. AKIK KESZELI MELLETT DOLGOZNAK. Hucska Miklós ezelőtt gőzgépnél dolgozott, de e hó elsejétől áttért a traktorvezetésre. Az egyik óriáskerekű traktor az ő gondjaira van bízva és Keszeli felügyelete alatt dolgozik. Mosolyogva száll le a traktorról és elégedetten bólint, hogy a munkájával már előrehalad. Egyébként 1946-ban Csehországbon dolgozott, klienc hóna. pot egy szemüveg-gyárban, 15 hónapot egy porcellán-gyárban, aztán bányában mint fűtő — Amint látod — mondja Hucska elvtárs —, n«n ijedek meg a munkától. Jó dolgom volt cseh földön, de tudod, a közmondés úgy szól, hogy mindenütt jó, de legjcbb otthon. Ezért jöL tem visza ezidén. Természetesen azonnal jelentkeztem a gépállomáson traktorvezetőnek és azonnal fel is fogadtak. Liidod, tetszik énnekem ez az új élet Üj világ alakul itten a mi szemünk előtt és ennek az új világnak a felépítésében is részt akarok venni. Remélem a traktorvezetéssel nekem is sí. kerül majd, mint Keszeli elvtársnak, előre jutnom. Suba János a harmadik földműves, ak iezen a napon kezdte meg Keszeli irányítása mellett a traktorvezetés tanulását. Suba János 38 éves, csa'.ádos ember és 16 esztendeig cseléd volt az egyházi birtokon. De hadd -adjuk át a szót Suba Jánosnak. — Az úgy volt, hogy a felszabaduláskor összevesztem a papi birtok intézőjével és 16 esztendei cselédeskedés után összeszedtem magamat és elmen, tem Csehországba dolgozni. Nem akartam tovább cseléd lenni, arra gondoltam, ha az egész országunk felszabadult, akkor nekem is fel kell szabadulnom a szolgaság alól. 1948-ban viszszajöttem és a malomban dolgoztam. De mert hosszú ideig földmüvesmunkás voltam, visszakívánkoztam a me>zőgazdasági munkához és ezért jelentkeztem most traktorosnak. Szép, gyönyörű látvány az, amikor az ember látja, hogy a traktor hogy engedelmeskedik. Énnekem ez különösen nagyon tetszik, mert e tizenhat esztendeig, amíg szolga voltam, nemcsak a fc&zemmel és lábammal gürcöltem, hanem a lelkemet is az uraknak adtam oda: ssolga voltam és az urak rendelkeztek felettem. Még ma is émelyeg a gyomrom, ha arra az intézőre gondolok. Suba János itt fékezi a hangját és szinte magyarázatképp mondja a továbbiakat: — Tizenhétéves, fiatal legény voL tam, amikor beálltam cselédnek. Pontosan emlékszem ma is, hogy azzal a feltétellel vettek fel munkára, ha elbírom azt a terhet, amit a többi felnőtt cipelt a vállán. Egy métermázsás zsák volt ez a teher. Mint az állatokat mustráltak bennünket. És én összeszorított fogakkal álltam a próbát remegő izmokkal és rettegéssel... Mert hiszen okvetlen munkához kellett jutnom. Családfenntartó voltam, mivel anyám özvegyen maradt öt apró gyerekkel. Ha nem gondoskodom ellátásukról, akkor koldulni mehettek volna, így is, az én munkámmal gyakran kenyér nélkül voltunk. — Az én gyermekeim már nem érzik ezt a nyomorúságot — folytatja Suba János. — Van kenyér a házban, sőt sütemény is és apróságaim rendesen öltözve járnak Bizony, ezek már a népi demokráciánk neveltjei. Ezért hát úgy döntöttem, hogy én is traktoros leszek és remélem, hogy munkám eredménnyel jár. Ez ma az első nap, hogy ösmerkedem a géppel és hiszem, hogy az arató munkánknál már annyira megbarátkozom a traktorral, hogy sikerül egyedül vezetnem. Kell, hogy sikerüljön Ha bírtam 16 esztendeig túrni a főidet, akkor lesz bennem anynyi kitartás, hogy engedelmességre kényszerítsem a traktort. Suba János vidáman mosolyogva búcsúzik tőlünk és Keszelihez csatlakozik, aki a fordulónál megáll és Suba János nagy örömére engedi, hogy egyedül vezesse tovább a szelid ele. fäntnagyságú traktort. Szabó Béla. Az állami gépállomások és az állami birtokok feladata az EFSz-ek megalakításában és továbbfejlesztésében Slánský elvtárs a Párt Központi Bizottságának ülésén mondott beszédében, melyben meghatározza az EFSz-ek fejlődésének irányvonalát, többek közt foglalkozott az állami gépállomásoknak és az állami birtokoknak az Egységes Fölműves Szövetkezetekhez való viszonyáról és azok feladataival a szövetkezetek to vábbfejlesztésében. Az állami gépállomásokat tegyük az EFSz és a dolgozó parasztság megbízható és sikeres segítőjévé — mondotta Slánský elvtárs. Gépállomásainkra hárul a feladat, hogy a szövetkezetek sikereit biztosítsák és hogy a sikeresen működő szövetkezetekkel, a szövetkezeti mozgalom életképességének és előnyeinek felmutatásával meggyőzzék az ingadozó vagy várakozó álláspontra helyezkedő parasztságot. Gépállomásaink feladata, hogy munkájukkal meggyőző bizonyítékát adják a gépi munka szükségességének és megmutassák előnyeit. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a traktoristák és a gépállomások alkalmazottai politikai érettségre tegyenek szert. A traktoristának tudnia kell, hogy helyesen és jól végzett munkájával érdeklődést kelt a földművesekben és bizalmat teremt a gépi munka iránt. Tehát feltétlenül szükséges, hogy a traktorista elsősorban is a munka minőségét tartsa szem előtt, hogy rosszul végzett munkájával, — amit a parsztság nem a traktorista, hanem a gépi munka rovására ir, el ne riassza a parasztságot a gépi munkától. A végzett munka minősége annál is inkább fontos, mert az állandóan résen álló és a kákán is csomót kereső reakció éles fegyvernek használja fel a felelőtlen traktorista rossz munkáját a földmüvelés gépesítése s az Egységes Földműves Szövetkezeti mozgalom ellen. Az állami gépállomások alkalmazottai, de főleg a parasztság között állandóan dolgozó traktoristái élenjáró példaképei legyenek az ipari munkásság testvéri közeledésének a dolgozó parasztsághoz. Becsületes, jólvégzett munkájukkal, az öntudatos munkás magatartásával tömegnevelési munkát fejtenek ki a falvakon. Felvilágosító magyarázatokat adjanak az Egységes Földműves Szövetkezetek szükségességéről és annak jelentőségéről a parasztság életében. A gépállomásokéhoz hasonlóan nagy feladat hárul az Egységes Földműves Szövetkezetek továbbfejlesztésében az állami birtokokra. Az állami birtokokat a szocialista nagyüzemi termelés példaképévé építjük ki, — mondotta Slánský elvtárs. — Az állami birtokoknak meg kell győzniök a kis- és középparasztságot a szocialista nagyüzemi termelés előnyeiről. Az Egységes Földműves Szövetkezetek mezőgazdaságunkban a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak alapjait rakják le, de ugyanakkor az állami birtokoknak példás f eredményeket kell felmutatniok és a parasztságnak bebizonyítaniok a nagyüzemi gazdálkodással elérhető eredményeket. Az állami birtokokra hárul az a feladat, hogy a kezdet nehézségein átsegítsék a földműves szövetkezeteket és aztán továbbra is az Egységes Földműves Szövetkezetek segítői, támogatói és a nagyüzemi gazdálkodásnak minden téren útmutatói legyenek. Amikor az állami birtokoknak az Egységes Földműves Szövetkezethez való viszonyáról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk az állami birtokok munkásairól, akik elsősorban is tudatában legyenek az állami birtok példamutató feladatának. Másrészt az állami birtokok munkásai, mint a nagyüzemi gazdálkodás ismerői, tartsák kötelességüknek, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnál szerzett tapasztalataikkal tevékeny szervezői és támogatói legyenek az egységes szövetkezeti mozgalomnak.