Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-14 / 62. szám, kedd

UJSZÖ 1950 március 14 A Szovjetunió ma az az ország, ahová az egész világ- vezető kommu­nistái utaznak. Ellátogatnak ide állam­férfiak, tudósok, kiváló közírók, köl­tők, az írók és újságírók szervezetei­nek kiküldöttei, a földművesek, a filmmunkások, a szakszervezetiek és munkások kiküldöttei. És mindenki, aki leszáll Moszkva repülőtéren, vagy vasútállomásán el van ragadatatva a szovjet élet lüktető, lázas tempójától. _ Ezek a vendégek, akik az egész vi­lágból érkeznek ide, meglátogatják Moszkvát és beutazzák a Szovjetúnió köztársaságait. Saját szemükkel győ­ződnek meg arról, hogy mit épít ki a Szovjetúnió és mi épül ott. Nemcsak az óriási épületeket tekintik meg, ha­nem közvetlenül megismerik a szovjet nép mindennapi lázas munkáját, amely oly lelkesedéssel dolgozik a kommu­nizmus kiépítésén. Ezek a vendégek az egész világból megismerkednek a szovjet műhelyekkel, laboratóriumok­kal, iskolákkal, kolhozokkal, filmműter. mekkel, kórházakkal, egyszóval min­den egyes lépésükei a szovjetek orszá­gával. Aztán visszatérnek hazájukba és ott előadásokat tartanak a Szovjetunióról és megírják élményeiket, amelyek tel­jesen betöltik őket. FREDERIC JOLIOT CURIE francia tudós, a Francia-Szovjet Tár­saság elnöke, amely társaság a két ország baráti kapcsolataiért dolgozik, Moszkvában való tartózkodásáról a következőket mondotta: „Mély hatást tettek rám a szovjet emberek, akik lelkes törekvéssel való­sítják meg az életfeltételek folytonos Í 'avítására irányuló terveiket. A nép itt ílkesedéssel dolgozik, hisz vezetőinek, akik őt még nagyobb anyagi virág­záshoz és boldogabb élethez vezetik. Az emberekkel folytatott beszélgeté­seink, a szovjet sajtó olvasása — mindez a szovjet nép szilárd törekvé­séről tesz bizonyságot: megvédeni a békét. Milyen nagy különbség van a közt és a közt, amit az Egyesült Álla­mokban láttam és hallottam látogatá­saim alkalmával. A szocializmus or­szágainak sikerei igen nagy jelentősé­gűek a tudomány terén is. Láttam a szovjet tudomány hatalmas virágzá­sát és óriási sikereit, amelyeket, úgy az elméletben, mint a gyakorlatban elértek. Azok, akik ismerték ezelőtt húsz évvel a szevjet tudományt, ma meglepve állnak meg annak ereje előtt. A szovjet tudomány nem állt meg, hanem folytonosan előrehalad". JEAN DELCOURE, lillei rriunkás, a Vasasok szakszerveze­tének titkára a Szovjetúnióban átélt élményeit a következő szavakkal festi meg: „A színháztermek, a mozgószínház, a cirkusz mindig tele van. A munká­sok a tábornok és a tudós mellett foglalnak helyet, anu ismét csak bizo­A Szovjetúnió a% egész világ csodálatának központjában áll nyítékát adja a szovjet emberek szo­ciális egyenlőségének. Az emberek e tömeges látogatásai bizonyítják a Szovjetúnió dolgozóinak anyagi jólétét. Ez a hatalmas fejlődés nemcsak Moszkvát jellemzi. Grúziában való kellemes tartózkodásunk alatt minden­ki közülünk meggyőződhetett arról, hogy itt is minden vidékén teljes erő­vel folyik az építés. Gyakran jutottak eszembe a mi járásaink Somme, Dun­querk és Calais, amelyek 70 szá­zalékban el vannak pusztítva. Itt a városok folyton várják, hogy meg­újítják őket; közben azonban építő­munkásaink munkanélküliségre vannak ítélve. Grúziában meglátogattuk a Pionírek palotáját. Számukra ez igazi felfedezés volt. Ott az ifjúság meg­találja mindazt, ami elősegíti fejlődé­sét akár a tudomány, akár a sport terén. Itt valóban új embert nevelnek fel. Mi mindannyidn csak azt kíván­hatjuk, hog> a mi ifjúságunknak is le. hetősége nyíljon egy hasonló palota lehetőségeive) élni". LOUIS DAQUIN, francia haladószellemű filmrendező: „Van egy szó, amelyet gyakran hallasz a Szovjetúnióban és amely s*á­momra a Szovjetúnióban való utazásom alatt teljesen más tartalommal és je­lentőséggel telt meg, egy szó, amely lehetővé teszi felfedni egyikét azon számos oknak, amiért a szovjet ember — más ember Ez a szó — felelősség. A szovjet polgár akkor is, ha nem ejti ki ezt a szót, eszében tartja és mun­kájával juttatja kifejezésre. A lélek mélyéről kiéreztem, hogy a Szovjet­únióban a munkás, az értelmiségi, a tudós, a művész, a gyermek az iskolá­ban, a pionír a pionir-palotában — nem állanak elszigetelve egymástól, hanem a közösséghez tartoznak, amely évről-évre erősebbé válik, hála minden egyes tagja törekvésének, harcának és folytonos fejlődésének. Természetes azonban, hogy csak a szocializmus alakíthat ki új lelkiismeretet, feljeszt­heti és gazdagíthatja azt". CANTANS PASSIN, a Sarte deparlementbeli földműves: „Földműves vagyok és képet alkot­tam most magamnjk a szovhozokról és néhány kolhozoki ól is. Sikerült ala­posan megismerkednem a szovjet gaz­dálkodással és felbecsülnöm a kolho­zok és szovhozok minden előnyét ter­melékenységük terén. Meggyőződtem a föld munkásainak és az egész szov­jet népnek jólétéről is. Ha visszatérek Franciaországba, minden erőmmel a francia-szovjet szerződést fogom vé­delmezni és a Szovjetunióról és annak gyönyörű eredményeiről fogok beszél­ni". GIUSEPPE BERTI, az olasz-szovjet társaság főtitkára az egész olasz küldöttség nevében, amely meglátogatta a Szovjetúniót, ezeket mondotta: „Amikor meglátogattam a moszkvai egyetemet a ,|Zoja Koszmogyemjan­skaja" középiskolát, a „Metrosztroj" klubját, a „Java"-gyár gyermekott­honát és több más hasonló helyet, (izelte máp • az ÚJ SZA KÉPESKÖNYVÉI? Húsvét előtt jelenik meg az első száma, de már mos! biztosítsa példányát! Előfizetési díj egy évre 120 Kčs. Érdeklődőknek ,Képeskönyv'-befizetőlapokat küld kiadóhivatalunk. •1 mmmmmmmm megértettük, hogy a mély változás nemcsak az utcákon, a tereken, a vá­ros közlekedésében ment keresztül, hanem ezeken a változásokon keresz­tülment a szovjet társadalom életének egész felépítése. Szocialista társadalom épül ki, kizsákmányolás nélküli tár­sadalom, amely meggyőződéssel halad a kommunizmus felé. És itt kell jár­nod, hogy jobban megértsd, hogy a Szovjetúnió békét akar és hogy a bé­keversenyben győzelmében biztos, bármely ellenfél felett. Itt kell járnod azért is, hogy jobban megértsd, hogy a szovjetkormány nem fél a háborús uszítóktól és hogy minden nemzet ér­dekében munkájával arra törekszik, hogy a béke ügye örökre győzzön". DIN-SZI.LIN, a kínai népköztársaság kultuszminisz­terének helyettese, a fizika tanára: „A kínai küldöttséggel jelen voltam a Vörös-téri ünnepségen, amely feíé az egész világ dolgozói fordultak. Láttam a Szovjetúnió fegyveres erőinek hatalmas menetelését és a szovjet nép hősi ünneplését. Láttam Szovjetúnió gyönyörű fegyvereit, ame­lyek a béke nagy ügyét szolgálják és a háborús uszítókat fékezik meg. A legerősebben azonban azt éreztem, hogy a Szovjetúnió legfőbb ereje a szovjet nép összetartása és egysége, amely szilárdan hisz a szocializmus­ban és halad a nagy J. V. Sztálin, után. Egy vezető ilyen szerepe és az egység ekkora ereje csak egy szocia­lista államban lehetségts. DIN-LIN kínai írónő: * „A kínai nép örül a Szovjetúnió si­kereinek és az ötéves terv teljesítésé­nek. Ezek a nagy sikerek hitet önte­nek belénk saját építésünk sikeréhez, mert a Szovjetúnióban tanítónk van, amely több mint 30 éves tapasztala­tokkal rendelkezik a kommunizmus si­keres építése terén. Mi jól tudjuk, hogy a Szovjetúnió a béke és demok­rácia biztosítéka az egész világon. Megszilárdítsuk győzelmünket és bizto­sítsuk országunk belsejében a békét és tartós békét az egész világon, ehhez az egy országhoz kell szorosan csat. lakoznunk — a szocializmus országá­hoz, a Szovjetúnióhoz. Köszönetet mondunk a Szovjetuniónak azért, hogy elsőnek ismerte el kormányunkat és elsőkként küldte hozzánk követeit". DI-TSA.TUN, koreai író: „Kétszer volt alkalmam Moszkvá­ban tartózkodni. Először 1946-ban vol­tam a Szovjetúnióban és most 1949­ben. És itt meg kell mondanom, hogy ez alatt az aránylag rövid idő alatt "a Szovjetúnió és fővárosa a felismerhe­tetlenségig megváltozott, mintha azóta az évek hosszú láncolata múlt volna el. Moszkva széles utcáin uj, szép és kényelmes hazai készítésű autók vég­telen sora fut. Az üzletek kirakatai csalogatják a vásárlót és az üzletek belsejében nagy bőségben van felhalmozva az áru. Moszkva a világ leghaladóbb szellemű kultúrájának köz. pontja, a leghaladóbb szellemű miivé­szet központja. Erről győződünk meg mindenütt: az utcákon, a múzeumok­ban, a színházakban ,az iskolákban, az üzemekben, a könyvtárakban. Moszkva virágzik. A szovjet nép győzelme min­den ország dolgozói előtt példaként áll. A Szovjetúnió helyes úton halad. A Szovjetúnió az egész világ emberi­ségének segít a reakció erői elleni ; harcban., a szocializmusért, a demokrá­ciáért és a békéért vívott küzdelem, ben". KIM-SZUN.LAM, koreai zeneszerző: „A Szovjetúnióban saját szemeim­mel győződtem meg arról, hogy mi­lyen szép az élete és milyen gyönyörű a munkája a szabad embernek. Üj em­bereket láttam meg, amilyeneket nem ismert a történelem, őszinték, tiszta­szívú'ek, a küzdelemben és a munká­ban edzettek, szeretik az életet, mert maguk alakítják ki boldogságukat. A szovjet nép megteremtette a szocialis­ta gazdálkodást, a szocialista társadal. mat, a szocialista kultúrát. A szovjet emberek élete napról napra gazdagabb és örömteljesebb. Ebben az életben minden érdekes, nagy, gyönyörű és méltó a költő tollára és a festő ecset, jére. Mindig sokat gondolkodtam azon, hogyan hassunk a zenei kultúra: fejlő­désére országunkban, milyen helyet kell elfoglalniok a koreai klasszikusok­nak. A szovjet színházak látogatása az orosz és szovjet zeneszerzők mű­veivel való megismerkedés, a szovjet zene művelőivel, való baráti kapcsola­tok megmutatták nekem az utat. Meg­ismertem mily közel állnak itt a kul­túra művelői, munkásai, a néphez". Néhány élménye leírását hoztuk itt azoknak, akik voltak a Szovjetúnióban. Ezek a kiragadott képek is elegendők arra, hogy megmutassák mily erővel hat Moszkva és az egész Szovjetúnió azokra, akik oda nyitott szemmel és tiszta lelkülettel érkeznek. El vannak ragadtatva a szovjet emberektől, a szocialista állam erejétől. • 13.000 újítás a villamosiparban. A Szovjetúnió villamosságügyi minisz­tériumának adatai szerint az ország villamos iparában tavaly 13.000 újí­tási és észszerüsítési javaslatot ve­zettek be és ezzel 80 millió rúbelt takarítottak meg. (L m o in i ä\ G Hosszú és nehéz életen vergődött át az öreg Tautan, amíg elérte az ércmetszés művészi tudását. Messze emlékezetében ott él örömtelen gyer­meksége. A Csagan foiyó völgye. Ott, ahol a nyáj pihent ta sztyeppe melegében és a kis pásztor késével metszett a krétakövezetbe képeket, a madarak, állatok és virágok ké­pét. A képek körül díszítő elemek ala­kultak ki, a modellek gyönyörű pon­tos visszatükrözésével. A fiú művé­szetét elsőként a hegyi vadászok fe­dezték fel. A fiú puskatusaikat gyö­nyörűen kidíszítette és a szél gyor­saságával rohant szét a sztyeppén a hír a fiatal metszőről. Tautan falu­ról falura járt, egyik vándortábor­ból a másikba. Művészi, összehason­líthatatlanul szép metszetekkel dí­szítette az ezüsttel" vert nyergeket, öveket és gyeplőket. Egy negyed évszázadon át hol itt, hol ott jelent meg a sztyeppén a vándor „ezüstmetsző" és mégsem tu­dott annyit szerezni, hogy bőrből egy jurtát állítson össze magának. Tautan elgondolkodott és kezdte a réztálcákra, a hideg ércbe a sztyep­pei szegény nép nyomorult jogta­lan életét metszeni. A szemtelen művészt megátkozták, mert megszegte a Korán parancsát. A hűbérurak maradi bírósága ke­gyetlenül kérlelhetetlen volt: kiűzték Tautant szülösztyeppéjéröl. Védelmet talált az orosz telepesek­nél az Irtisz mellett. Itt rövid időn belül úgy élt, mint otthon. Egy ko­vácsmúhelyt állítottak fel számlára. Tautan azonban senkinek sem be­szélt művészetéről, amelyért oly va­dul megbüntették, gondosan elrejtet­te metsáö szerszámait és jó kovács lett belőle. Azonban az igazi örömteli élet csak a kolhozban kezdődött meg számára. Az addig átélt időszak borzalmas, nehéz álomként nehezedett rá. A dolgos, szerény kolhoztagok be­választották a kolhoz vezetőségébe. Három fia iskolába került. Minden nap örömteljesebb és boldogabb éle­tet jelentett számára. Gyermekeiben a nagy kolhoz család iránti, a kom­munisták iránti szeretetet és hálát nevelte és álmodozott azokról a na­pokról, amikor gyermekei felnőnek és az új élet komoly, müveit hős épí­tőivé válnak. Az élet tovább folyt. „Keljetek fel, kis sólymaim, kelje­tek fel! Csakhamar felkel a nap, hadd menjenek ki ma is elsőnek a ti gépeitek a rétre", keltette az öreg Tautan fiait. Az Irtisz fölött lassan foszlott szét a reggeli köd pasztellkék fáklya. A topolyaligetekben és kolhozparkok­ban felébredtek a madarak. Maga­san az égen vadlibák sorai repültek az Uzstykamenogorja tó felé. A Tautan-család munkába sietett. „Forposz" kolhoz kötelezte magát, hogy az államnak a terv szerint 70 ezer pud termést szolgáltat be. Ezért a kolhoz földeken szocialista mun­kaversenyt valósítottak meg, amely­nek élén a kolhoz kommunistái áll­tak. A versenyben a Tautan-család is küzdött becsületéért. Amangeldi, a legöregebb fiú az ifjú traktoris­ták brigádjának vezetője volt, amely már hatodik éve folytonosan első győztes volt a traktoristák versenyé­ben. A régi normák már régen meg­szűntek Amangeldi és társai számá­ra túlléphetetlen határvonalul szol­gálni. Évről-évre, napról-napra job­ban dolgozni — ez volt az ubinszki traktoristák vágya. 1944-ben Amangeldi Tautan bri­gádja' minden munkaszakaszban 180 %-ra teljesítette a normát, 1945-ben 200%-ra, 1946-ban 230%-ra, 1947­250%-ra és 1948-ban 270%-ra. A legutóbbi évben is Amangeldi bri­gádja a terv túlteljesítéséért harcol a jobb aratásért. Augsztus 1-én már az egész évi normát teljesítették. A kommunista brigádvezetö a munká­ban fáradhatatlan. A traktorhoz és kombájnhoz egyaránt ért. Vizsgázott mechanikus, kiváló tanácsadó és agi­tátor. És csak néha, nagyon ritkán elégedetlenkedik. Ha két keze volna. Rzsev alatt folytatott harcban egy gránátszilánk leszakította a hős szovjet felderítő kezét. Ez már a harmadik sebesülése volt. Harckép­telenné vált. Az első két sebesülést Leningrád védelménél kapta. Kezé­nek elvesztése arra kényszerítette, hogy visszatérjen a hátországba, szülő kolhozába. Ezek nagyon nehéz idők voltak. Amangeldi megtanult egy kézzel dolgozni. Oly erőfeszítés­sel és kitartással, amilyennel egykor apja igyekezett hatalmába keríten\a rézmetszés művészetét. Amangeldi igyekezett mindkét kéz ügyességét egybe egyesíteni. A szovjet ember törekvése és akarata kimeríthetetlen volt. Amangeldi traktor alkatrésze­ket esztergályozott a műhelyben. Egy kezével irányította a gépeket. A déli szünetben Amangeldi nye­regbe pattant és végig száguldott a sztyeppén, ahol mint hatalmas ma­darak úsztak a kombájnok. Ezüstös tollazatúk fénylett a nap sugaraiban. Közvetlen a gép mögött halad és a tarló magasságát figyeli. Amangeldi és a kombájn vezetője között heves szóváltásra került a sor, mert a kom­bájn magas tarlót hagyott . maga után. Ez veszteséget jelentett. Nem azért versenyeztünk a szántás minő­ségéért, hogy most az aratásnál ve­szítsünk. Az ilyen munka szégyen. Szégyen az egész kolhoz számára. Amangeldi haragosan vetette ezt Baktigali kombájnvezetö és segítői szemére. — A termés lefeküdt, hát hogy vágjam másként? — igyekezett ma­gát menteni a kombájnvezetö. Amangeldi beállította a kombájnt, ráült és maga vezette. A kombájn most jól dolgozott veszteség nélkül. — Na mit szólsz ehhez? — kér­dezte Amangeldi. — Köszönöm testvérem, — mond­ta szerényen Baktigali. — Először dolgozom ilyen beállítású géppel, rosszul ismerem ki magam és nem volt elég merszem, hogy valakit megkérdezzek. — Szégyelted megmutatni tudat­lanságodat az elvtársak előtt? És nem szégyelted ilyen veszteséget okozni? Ha holnap munkahelyeden veszteséget észlelek, ne kerülj a sze­mem elé. Az apám sem bocsátja meg neked. Ez tegnap volt, ma Amangeldi el­lenőrizte testvérét és nagyon meg volt elégedve. Húsz hektárt arattak le veszteség nélkül. A szomszédos munkaszakaszon a Tautan-család legfiatalabb fiú tagja dolgozott kombájnjával, Aldabergen, a falubeli mezőgazdasági tanács kép­viselője, aki kötelezte magát, hogy naponta 30 hektár termést arat le. így teljesítették a Tautan-testvérek a vállalt kötelezettségeket, védték csa­ládjuk becsületét az Irtisz melletti vidék versenyében, kolhozuk becsüle­tét, ahogy azt megígérték a Sztálin elvtárshoz* intézett levélbén. Maga az öregecske Tautan sem henyélt. Hol itt, hol amott segített a mezei javítóműhelyekben fürge ujjaival a gépek kijavításánál. A „Forposzt" kolhoz egy nagy család, ahol összefogva dolgoznak oroszok, kazachok és ukrajnaiak. A kolhoz kommunista szervezete nagy gonddal neveli fel az embereket, fel tudja fedezni azok tehetségeit, össz­pontosítani a lángoló energiát nagy közös müvekre. — Családomat a Kommunista Párt nevelte fel — mondogatja büszkén Tautan. _ Minden gyermekemnek műveltséget adott, felnevelte őket és igazi emberekké tette. 1949 különösen figyelemreméltó volt a magas terméshozam tekinte­tében, de másként is valami újjal, az erők és bőség növekedésének jelével mutatkozott. A „Forposzt" kolhozban ebben az évben ,rádióállomást és színházat nyitottak meg. Szép parkot ültettek, 16 új házat építettek a kolhoztagok számára. Hat hektáron védő, széltö­rö övezetet létesítettek. A kolhoztagok munkájukkal mon­danak köszönetet pártjuknak és kor­mányuknak a nagy gondoskodásért. 3. Meleg augusztusi éjszaka lebegett az Irtisz felett. A magas parton épült falu elcsendesedett. Fojtottan morajlik a széles szibériai folyó és a folyó mögött, a falu mögött a mezők selymes területein a munka nem szűnt meg. A kombájnok búgnak, a villanyreflektorok éles fénye belero­han a messzeségbe. Az élet szemeláttára változott meg, az öreg Tautan emlékezetében visszaidézi a régi kovácsmühelyt, a falusi szerszámokat, amelyeket ö ma­ga készített és javított ki. Arra gon­dol, hogyan szervezte meg a kolhozt vasárnaponként, hogyan járt el Sze­mipalatinszkba lótháton, hogy autó­kat, villanyos gépeket, mozit lás­son. Akkor falusi kovács volt, ezer­mester, mindenhez értenie kellett. Ma a „Forposzt" új nemzedéke között tíz meg tiz traktorista, kombájnve­zető, mechanikus, villanyszerelő, gép­kocsivezető, lakatos van. Saját ne­velésű agronomusaik, orvosaik, tech­nikusaik és zootechnikusaik vannak. A traktorállomás, a gépállomás óriá­si műhelyei fényárban úsznak. A szocializmus megváltoztatta a kolhoz falu képét, fokozatosan eltöri', az élet- és kultúrszínvonal különbségeit, a szellemi és fizikai munka közti kü­lönbséget. * A kolhoz és a falu gazdag, sokol­dalú életét éli a Tautan-család a fia­talabb fiúk, Baktigali és Adalbergen a pártba való belépésre készülnek elő. A munka utáni szabad idejüket a könyveknek szentelik. A családi könyvtárban körülbelül ezer orosz és kazah kötet sorakozik. Köztük Le­nin és Sztálin, Puskin, Gogoly, Ta­rasz, Sefcsenkov müvei és számos más szakkönyv a mechanikáról és a földművelésről. Most azonban nincs idő sem könyvre, sem a megrendelt autóra, sem sakkozásra, sem gitározásra. A kolhozcsalád résztvesz az egész ál­lam nagy gondjaiban. Nincs idő pi­henésre. Gazdag a termés, gyönyö­rű egy év ez! Az öreg Tautan sok év után újra kezébe vette a metsző­szerszámait. Az öreg mester gyö­nyörű művészi metszetei egyre in­kább betöltik a fénylő ércfelületet. Ezt az ajándékot hálából annak a nagy vezetőnek készíti, akinek élete felvirágzását köszönheti és aki megadta neki a boldogságot. Fordította: Os. fi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom