Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-01 / 51. szám, szerda

— UJSZÖ Tovább és bátrabban előre a szocializmus építése felé hazánkban 1950 mšrdjas I (Folytatás a 4. oldalról) / lépésének, új utakat keres, miként tudná ezt a megbékülést megzavarni. Az utóbbi napokban két eset mutatkozott, amelyek bizonyítják ezeket a felforgató munkamódszereket. Az egyik elsősorban az úgynevezett čihošfcii csoda, a Sázava melletti kis faluban, állítólag a prédikáció során a kereszt többízben megmozdult, majd nyugat felé fordulva megállt. Ezt a hírt azonnal továbbították. Megérkezett a nunciatúra megbízottja és aztán kiderült, hogy mindez miként volt megszervezve. A dolgok gyökerét keresték s megállapították, és az ottani plébános maga is beismerte, hogy a szószékről egy szögre erősített spárga segítségével mozgatta a keresztet. A hívek meggyőződhettek, hogy a számukra szent szimbólummal úgy bántak, mint a vásári bűvészek, hogy gyalázatosan, undorítóan, vásári komédiások módjára éltek vissza az egyszerű hívő emberek érzelmeivel. Fokozatosán tisztázódik, hogy ennek egy nagyvonalú provokáció kezdeténeik kellett vodma lennie. Meg akarták szervezni a pap meggyilkolását, azt ránk bizonyítani és ehhez hasonló dolgokat. A másik eset a szlovákiai Besztercebányán történt. A törvény megállapítja, hogy az egyházi helyek betöltésénél az egyháznak előre kell az álttami tényezők hozzájárulását kikérnie. A besztercebányai püspök halála után, mint rendesen, adminisztrátort választanak az egyházmegye ideiglenes vezetőjévé. Nem kértek azonban ehhez hozzájárulást. Ez a törvény megsértését jelentette, figyelmeztették tehát őket, hogy a törvény feltételeit teljesíteni kell. Utólagosan, a figyelmeztetés után sem kértek hozzájárulást és így a törvény értelmében, midőn a határidő lejárt, afc illetékes hatóság maga nevezett ki adminisztrátort. Erre rögtön megszólalt a Vatikán és a kinevezett adminisztrátort kiátkozta, ahogy ezt a középkorból ismerjük. Mi már előzőleg felhívtuk a figyelmet, hogy a különféle egyházi állások betöltésénél meg lehet a hivatalokkal egyezni és a paptól nem kívánunk semmi többet, mint illendőséget, kedvező állásfoglalást a köztársaság iránt és azt, hogy tartózkodjék bárminemű államellenes tevékenységtől. Látjuk azonban, hogy itt világosan oly törekvésről van szó, amely uszítani akar és egy felforgató küzdelmet megszervezni. Azt azonban, aki ezt akarja tenni, felelősségre vonjuk. Mi meg vagyunk győződve, hogy a hívők tömegei, akik meggyőződtek a mi jóindulatunkról, akik látják, miként gondoskodik államunk a dolgozó népről, mellettünk lesznek. A püspöki testület eddigi állásfogfoglalásával nagymértékben lej aratta magát saját lelkészei szemében. Politikájukat mértéket nem ismerve űzték és ezzel semmit sem értek el. A püspököknek ez a politikája a romlás politikája volt és ma az alsó papság ezt iábja. Ez a politika egyidejűleg az osztályellenség frontjának politikája. A IX. kongresszus óta az osztályharc frontja nálunk így terjedt. A kilencedik pont megállapítja, hogy kéz a kézben békés belső épitőmunkánkkal fog haladni külpolitikánk, mely a béke, az állami függetlenség biztosítását fogja szem előtt tartani. Erről beszéltem tulajdonképpen beszámolóm első részében. Ez természetesen tartós és állandó feladatunk. Végül a tizedik pont arról szól, hogy éber szemmel kell őriznünk, ápolnunk a csehszlovákiai Kommunista Párt egységét, nagyságát és akcióképességét. Erről, főképpen az éberséggel kapcsolatosan az osztályellenségnek saját sorainkba való befurakodásával szemben külön fogunk beszélni. Ezzel kapcsolatosan újból vipsza akarok térni a pártonbelüli demokrácia, a kritika és önkritika kérdésére. Elvtársak, mi uralkodó párt vagyunk. Ez annyit jelent, hogy embereink, főként azok, akik közfunkciót viselnek, mint a közhatalom elöljárói lépnek fel, akiknek megvannak az eszközeik, lehetőségeik stb. Mi ugyancsák tudjuk, hogy ezek a lehetőségek, módok és előnyök, amelyeket a párt sok tagjának állása biztosít, mint az uralkodó párt tagjainak, kihasználhatók és ki is használják őket a párt, köztársaság, a polgárok ellen személyi érdekből, vagy a hízelkedők egy kis klikkjének érdekéből. Mit kell ezek, ellen tenni, miként kell fellépni? Erkölcsi prédikáció, a becsületességre való hivatkozás, ez jó dolog. Meg kell ezt tenni, de ez magában nem elégséges ahhoz, hogy ezt a veszélyt, amely itt fennál és amely az uralkodó párt helyzetéből következik, kiküszöböljék, vagy ennek kiküszöbölését kikényszerítsék és mindenütt, ahol ez jelentkezik, újból és újból felszámoljuk. Ha már az SNB-nek kell közbelépnie és ha aztán bebizonyul, hogy egyeseknek a letartóztatottak közül kommunista igazolványa van a zsebében, az nagyon rossz bizonyítvány az illető szervezetre. Ez irányban főleg egyetlen egy eszköz létezik, a szerevezeten belüli kritika és önkritika. Szükséges, hogy ne féljünk a kritikától. Magunk kritizáljunk másokat és természetesen meg kell engednünk a magunk kritizálását is. E nélkül, nem megy a dolog. Jobbra, balra osztályzatokat adni, egyiket és másikat is klasszifikálni vagy mindahányat, magunkat pedig sérthetetlennek nyilvánítani, ez nem bolsevista kritika vagy önkritika, hanem gúny. Mi az utóbbi időben két ilyen csúnya kelést távolítottunk el, amelyek mondhatnánk, az orrunk előtt nőttek ki és amely oly bűzt árasztott, hogy egész Prágában lehetett érezni. Az egyik eset Karlovy Varyban volt és még rosszabb eset volt az olomouci. Mindkét esetben mi derült ki ? Mindkét esetben, bár különböző fajták, az 'emberek tudták, hogy a kerületi szervezetben nincs minden rendben, hogy a kerületi titkár nem végzi jól munkáját, nem viselkedik úgy, ahogy egy kerületi titkárnak viselkednie kell. Nem mertek azonban a kritikával élni. Hagyták magukat terrorizálni és valóban a bűnösök fenyegetödztek. Kidobták az embereket a munkából, lehetetlenné tették őket, vesztegetéseket fogadtak el és ők másokat megvesztegettek. És miért volt mindez? A szervezetben senki sem mert felállni és azt mondani: Tovább ez így nem megy. Mindkét esetben a dolgok végül a központi bizottság elé kerültek, közbe kellett lépnie a párt ellenőrző bizottságának és • a központi bizottságnak és a dolgokon javítani kellett. Mindkét esetben beigazolódott, hogy a rossz jelenségeknek eredendő oka, amelyek bomlasztották a párt életét, éppen a kritika és önkritika elégtelensége volt a pártban és a párton belüli demokrácia hiánya. Beszéltem Jugoszlávia esetéről. Az, hogy a pártban, az országban, amelyet a Vörös Hadsereg és a partizánok véráldozata szabadított fel, a spiclik, az ügynökök, a lumpok, a bűnözők ragadták magukhoz a hatalmat, az alapjában éppen avval függ össze, hogy nem volt meg a kritika és önkritika. A kritika és önkritika hiányában nálunk is különféle dolgok fordulhatnak elő, más formában, kisebb mértékben, de egyaránt ártalmára a pártnak. Ami a párton belüli demokráciát Uletí, a központi bizottság mai üléséből a következő tanulságot kell levonnunk: a kritika és önkritika jó léghuzatával ki kell szellőztetnünk szervezeteinket! Nemcsak szervezeteinket, de vezető kádereinket, kerületi bizottságainkat, kerületi titkárainkat, járási bizottságainkat, járási titkárainkat, köz. ponti bizottságunkat és kö-ponti apparátusainkat, tekintet nélkül a személyekre, tekintet nélkül sajátmagunkra. Ez természetesen nem jelenti a kritizálásnak sportszerű faját. Ezt ugyanis senki, aki a pártot szereti, aki értelmes ember, nem fogja tenni. Kritizálni ott kell, hol kritiká. ra szükség van. És nem félni attól. hogy néha szóhoz jutnak a siránkozók. Végeredményben gyorsan fel lehet ismerni, ki a siránkozó, ki jó em. ber. Igaz, sokan elvtársaim közül azt fogják mondani: „Mit akartok megint tőlem? Megint kellemetlenségek? Igen, kellemetlenségek, talán számodra, a másik, a harmadik számára, de kellemes dolgok á párt, az összesség, az állam, a köztársaság számára. A személves keiemetlenséget magadra kell venned • és akinek tiszta a lelkiismerete, becsületesen dolgozik, amint ereje és tehetsége engedi, annak nem kell félnie a kritikától és az önkritikától és nem kell attól sem félnie, hogy másokat kritizáljon. Ez azt hiszem ma elvtársak a legfontosabb, ha a párt egységének, nagyságának és akcióképességének megszilárdításáról beszélünk. Ne csináljunk a kritikából és az önkritikából a párton belüli demokrácából pusztán egyszerű formalitást, hanem a mindennapi élet tényleges alkotóelemét. * Elvtársak, ezek voltak azok a főgondolatok, amelyeket a beszámoló második részével kapcsolatosan elmondani akartam. Mint már megállapítottam, a IX. kongresszus megadta azokat az irányelveket, amelyekkel a hazánkban a szocializmus felépítését mgevalósíthatjuk. Megkíséreltem egyes pontokban rávilágítani, miben teljesítettük a kongresszus határozatát, mennyivel haladtunk előre, mit kell még behoznunk. Ügy vélem, hogy az elmúlt idő során a párt valóban jelentőségteljes lépést tett előre, hogy a kongresszus határozatait mind a köz. ponti bizottság elnöksége, mind a pártszervezetek részéről komolyan fogták fel és komolyan teljesítették. Mi természetesen és ezt ismételten hángsúlyozom, nem gondolkozhatunk úgy, hogy most már minden tekintetbn győztünk. Ez még soká, soká nem lesz így. Mi most csak gyakorlatban ismerjük meg azt, ami elméletileg előttünk mindig világos volt, hogy a táT. sadalom átépítésének, a sízocialzmus felépítésének kérdése nem könnyű do. log, nagyon nehéz és rettenetesen felelős feladat. E feladat teljesítésének útján állandóan és mindig újabb és újabb akadályok jelentkeznek. Ez éppen az osztályharcnak alkotórésze azon erők közt, amelyek elmulóban, elhalóban vannak, de természetesen nem akarnak letűnni a történelem színpadáról és azon erők között, amelyek nőnek, amelyeké a jövő és amelyeknek ugyanúgy mint a gyermeknek az anyaméből az életbe szülési fájdalmak között kell kitörniök. Mi, elvtársnők és elvtársak, hazánkban a szocializmus felépítésének jelszavát először a IX. kongresszuson tűztük ki. A IX. kongresszus óta nem sok idő telt el. Azt hiszem, hogy ez alatt az idő alatt bizonyos lépést tettünk előre, a cél felé. Meggyőződésem, hogy a Párt a nehézségeket továbbra is, bármilyen nagyok is legyenek azok, le fogja győzni és ki fogja küszöbölni és a szocializmus felé való haladásiunk tempója meggyorsul. Meg akarom mutatni és a tapszatalat erre tanít, hogy az, ami nekünk ma nehéz és ami ma nehéznek tűnik a széles tömegek előtt is, az a mi holnapunk során vagy holnapután természetesnek és könnyűnek fog látszani. És így lesz az mindazokkal az intézkedésekkel, amelyeket megteszünk. Elvtársnők és elvtársak, azt hiszem, azzal a szilárd meggyőződéssel fejezhetem be beszámolómat, hogy e központi bizottság vezetése alatt ezen ülés után pártunk még bátrabban és határozottabban fog kilépni utunkon előre, melynek főirányvonalát a IX. kongresszus szabta meg országunkban a szocializmus felé vezető úton. (Viharos, hossszantartó taps, amelyet éljen Gottwald elvtárs! — felkiáltások kísértek.) JtilLfMdi hitek. — A lengyel könnyűipar 106 szá. zalékra teljesítette a 'hároméves tervet.' Az 1949. év utolsó háromnegyedében a termelés 21.6 százalékkal növekedett. — A pánamerikai légiforgalmi vállalat repülőgépének jugoszláv terület felett végzett próbarepülése kudarccal járt, mert a jugoszláv rádiójelzések használhatatlanok voltak a gép számára és más műszaki hibák is történtek. — Katasztrofális méreteket ölt Ausztriában a munkanélküliség. Hivatalos jelentés szerint január első felében a munkanélküliek száma 24 százalékkal növekedett. — Gabona-dömpingbe kezd az USA, a világpiacra veti a mezőgazdasági termékek összegyűjtésével foglalkozó kormányszerv tartalékait, önköltségi áron alul fognak eladni földi diót, szá. rított babot, tengerit, lenmagot, tojásport, tejport és lenolajat is. .Kanada hivatalosan tiltakozott az amerikai dömping miatt. — Kétszáz jugoszláv Titoék hívására hazatért Kanadából és most már hónapok óta börtönben vagy gyűjtőtá. borban van. Ezek olyan kommunisták és hazafiak, akik mindenkor segítették a dolgozó nép harcát, hűek maradtak a nemzetközi munkásmozgalomhoz és a Szovjetúnióhoz. A külföldi haladó jugoszlávok szervezete követelik a letartóztatottak szabadonbocsátását. — A Bolgár-Szovjet Társaság on. szágos értekezletén elhatározta, hogy fokozza harcát a békéért. A társaságnak 3842 szervezete és 1,100.000 tagja van. — Kína kormánya értesítette Pakisztánt, hogy a kölcsönös egyenlőség alapján hajlandó felvenni a Pakisztán kormánya által január 5-én felajánlott diplomáciai kapcsolatokat. — Az Elefántcsont-parton, Seguela városban ismét véres összeütközés történt a francia gyarmati rendőrség és a tüntető bennszülött lakosság között. Egy bennszülött meghalt, kettő súlyosan megsebesült. A. ZÁPOTOCKÝ 2

5 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZÄR1 DEZSŐ Budecskyék éheztek. Ugyanakkor a faluban így sugdolóztak: „Miből élnek ezek az emberek? Hiszen a szabónak egyáltalában nincs munkája. És ki tudja, szüksége van-e egyáltalában munkára. A szocialisták a zsidók bérencei. Lehetséges, hogy a- szabó is zsidópénzt kap. így jól élhet és nincs szüksége munkára." Az ilyen szóbeszéd főleg a szabó fiatal feleségét érintette fájdalmasan. Rendszerint akadt egyegy jóakaró, aki elmondta neki, miket beszélnek róluk a faluban. De egyszer mindennek végeszakad. A szóbeszédnek és a pletykának szintén. így végül megszűnt a szocialista Budecsky családja körüli suttogás is. Az emberek lassan megszokták a családot, sőt közeledtek is hozzá. Ezen a téren a szabó felesége törte meg a jeget. Az akkori viszonyok között amolyan mindentudó ezermester volt. Már 11 éves korában munkába járt és segédkezett apjának, aki ugyancsak szabómunkásként dolgozott. Később a kalapkészítést is megtanulta. Aztán megtanult fehérneműt és ruhát varrni. Végül apjával együtt katanai egyenruhákat varrt. Egy ideig egy kisoldali fogyasztási szövetkezetben .volt elárusítónő. Varrógépet is vásárol és ezt elhozta magával Zákolonyba. A varrógép ah ban az időben faluhelyen a ritkaságok közé tartozott. Mindenfelé még csak kézzel varrtak. Ez pedig hálátlan és hoíszadalmas munka volt, különösen a falusi asszonyok számára, akiknek keze megkérgesedett és durva lett r nehéz mezei és házimunkától. Ha az ember naphosszat sarlóval, kapával és szénás Villával dolgozik, ha esténként padlót súrol, nem csoda, hogy ügyetlenül kezeli a vékony varrótűt. így a Budecs-kömyéki falusi asszonyok számára is a varrás és foltozgatás jelentette a legnehezebb, a legbonyolultabb munkát. Főleg azoknak, akiknek sok volt a gyermekük. Szinte elképzelhetetlen, hogy az apróságok hogyan nyúzzák, szakítják a ruhaneműt. A javítgatás elkerülhetetlen. Honnan venné a szegényember a pénzt ahhoz, hogy egyre-másra új holmit vásároljon? Egy esztendőben legfeljebb egyszer vásároltak be. A falusi gyerekek ruhái'és ingecskéi gyakran úgy festettek, mint a" sakktáblák. Folt foltra került. Szinte nehéz volt megállapítani az ingecskék, a kis zekék, a szoknyácskák és nadrágocskák eredeti alapanyagát. De nem volt más lelehetöség, mint foltozni és foltozni. Mint már említettem, Budecskyék a Šuberfféle házban laktak. Ennek közvetlen közelében volt Heindlék kunyhója. Ott pedig teménytelen volt a gyerek. Heindl" né, aki betegeskedett, egyedül vezette a gazdaságot. Gyerekei így rongyosan jártak-keltek. Budecskyné felajánlotta, hogy megfoltozza az apróságok ruhácskáit és ingecskéit. Heindlné azután örömmel újságolta mindenfelé, hogy a szabómester felesége varrógépen mily gyorsan és mily szépén megjavította a gyerekek ruháit. A hír elterjedt a faluban és az asszonyok fokról-fokra közeledtek Budecskynéhez. Úgy gondolkodtak, hogy szegény asszony, végtére, nem tehet róla, hogy a férje börtönbe került. Minden asszonynak megvan a maga keresztje. Teheťe például Visáné arról, hogy férje mindennap leissza magát, mint a disznó? Tehet-e Novátsekné arról, hogy férje, a nyomorult, egész keresetét elkártyázza és a családi háznak egyetlen téglája sem az övék már? Tehet-e az öreg Novyné a> ról, hogy férje az istentelen, nem hagy békén egyetlen leányt vagy asszonyt sem, hogy szégyene az egész családnak és még saját felnőtt lányai sincsenek tőle biztonságban? A kolecsi pap vasárnapoként nagy buzgalommal beszél ugyan a templomi szószékről a szocialisták ellen, a pokol fenekére kívánja őket és óva inti a hívőket attól, hogy az ilyen istentelekkel érintkezzenek. De mit tud a fiatal pap a falusi élet nehézségeiről? Tej felesszáj ú még, csak nemrégiben foglalta el a plébániát és igyekszik az uradalmi intéző kedvében járni. Azok a fránya szocialisták az urak ellen úszítják a munkásokat. Értehető tehát, hogy az intéző úr nem nagyon szereti őket. Tulajdonképpen nem ártana, ha az intéző urat valaki leszállítaná a magas lóról, nagyon fennen hordja az orrát. Amellett olyan csirkefogó, hogy nincsen párja. Keményen bánik a szegényemberrel. Nem tud tisztességesen csehül, de káromkodni és átko-" zódni, azt nagyon jól tud, ilyenkor nem akad meg az a német nyelve. A plébánosnak érdeke, hogy jóba ler gyen az intézővel, hiszen az uradalom a templom kegy ura. De a kováry-í plébános még egyetlen alkalommal sem emlékezett meg szentbeszédeiben a szocialiistákról. Az pedig már sokkal régebben plébános, mint az új® süttetű kolecsi pap. A kováry-i plébános öreg úr s bizo" nyára ő is törődik a rábízott hívek üdvével. A szocialista szabó tulajdonképpen az ő plébániájához tartozik, mivel Zákolanyban lakik. És a plébános úr mégis hall' gat. Hát akkor miért szidalmazza folyton a kolesá pap a szabót és a szocialistákat? Vagy talán a kováryi plé" bániát szeretné átvenni? Az, persze, kapóra jönne neki, De arra várni kell egy darabig a zöldfülűnek! Ördög tudja, mi fog még kibújni belőle. A faluban már úgyis suttogtak egyer és mást róla. Azon a plébánián, ahol kolecsi működése előtt káplánoskodott, állítólag folyton veszekedett a plébánossal. Azt mondják, hogy a szakácsnő miatt. Bizonyos, hogy nagyon megnézi a lányokat és az asszonyokat. Sokat sétál a Sástek-kisasszonnyal. Ez nem valami szép vonás, nem paphoz méltó dolog. A fa" tysi gyerekek folyton azzal jönnek haza, hogy az új tisztelendő úr a kolesi erdőben sétálgatott a kisasszonynyal. Sőt, Kodes Jóska azt állította, hogy látta, amint a kisasszony a pap kezét szorongatta és csókolóztak Is. Kodesné alaposan elnáspángolta ezért a fiút. Igaza volt. Az ilyen kölyök törődjön a rábízott ludakkal s ne fi" gyelje a plébánost és a kisasszonyt Az ilyesmire még ráér, XFolxtqtjnfeü