Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-05 / 55. szám, vasárnap

UJ sza 1950 március 5 KÜLFÖLDI SZEMLE Hideg zuhanyként érte a a brazíliai labdarúgóvilágbaj­nokság rendezőit, hogy Argenti­na lemondta a világbajnokságon való részvételt. Most újabb „ve­szély fenyeget: az olaszokkal van baj. Az olasz lapok jelenté­se szerint ugyanis a válogatott játékosok küldöttsége közölte az olasz labdarúgővezetökkel, hogy a csapat nem hajlandó repülő­gépen megtenni az utat. Előttük lebeg ugyanis a Torino játéko­sok repülőszerencsétlenségének az emléke ... A bejelentést támogatják a labdarúgóegyesületek, helyeseb­ben a labdarúgóüzletek is. Olyan nagyösszegü életbiztosítást kö­vetelnek az egysület számára is (!), amelyet a szövetség nem vállal. A játékosok küldöttségé­vel közölték, hogy szó sem le­het hajóútról, erre nincs idő. — A világbajnokságon pedig részt kell vennünk, mert távol­maradásunk súlyos kárt jelente­ne! — tette hozzá Barassi mér­nök, az olasz szövetség egyik ve­zetője. „A súly<*» kár" egyáltalában nem holmi erkölcsi kár. A vi­lágbajnoksá^'i üzletre vonatko­zólag ugyanis a „sztárokat" szál­lító olasz vezetők megegyeztek már a brazilokkal és az esetle­ges távolmaradás üzleti károso­dást jelentene egyeseknek . . . Döntés egyelőre nincs. Az olasz sporttársadalom két táborra oszlik a kérdésben: repülőgép, vagy — nem? KORÁN KEZDI... Zajosak mostanában a bécsi labdarúgóberkek Az úgynevezett „Wallner-eset" váltotta ki a mozgolódást. Wallner 17 éves labdarúgó s egy iskolai csapat­ban fedezte fel a Vienna és ki­emelte onnan. Résztvett a fiú a csapat téli portyáján, persze mint „színtiszta amatör". Ez azonban nem gátolta öt abban, hogy a portya után fel ne vegyen 2000 schilling jutalmat. Később azonban rájött Wall­ner arra, hogy ő ilyen olcsón nem marad színtiszta amatör, hiszen a portya során Strittich és Decker, a Vienna két váloga­tott játékosa többet kapott. A 17 éves fiú kérte a szövetségtől, hogy azonnal tegye őt újra iga­zolhatóvá: „Ilyen egyesületben, ahol különbséget tesznek a játé­kosok között, nem maradok." A Vienna tiltakozik a kérés ellen. Szerinte a fiú csak azért akar visszamenni régi kisegye­sületébe, hogy aztán még drá­gábban tudják eladni. A lapok közlik, hogy sok ilyen Wallner van mostanában az osztrák lab­darúgásban . .. MI TTJSÄG ARGENTÍNÁBAN? Az Österreichische Volksstim­me írja: „Az argentin kormány rende­letet adott ki, amelynek értel­mében minden kivándorlónak igazolnia kell, hogy adótartozá­sát kiegyenlítette. Érdekes, hogy a rendelkezést elsősorban a lab­darúgók miatt hozták, akik mostanában Kolumbiába akar­nak menni. Kolumbia nem tar­tozik a FIFA kötelékébe és „könnyen leigazol" játékosokat nagy összegért. Az argentinok mindenképpen meg akarják gá­tolni. hogy a jétákosokat elvi­gyék a kolumbiai egyesületek. A kormány rendelete értelmében a kivándcrl'í.ra készülő játékosra blyan adóhátralékot sóznak rá, hogy akármilyen nagy váltság­díjat is fizet Kolumbia, a pénz kevés az engedély kiváltására". Hogyan „születik" az ökölvívó bajnok? A lueeneci fiatal „boxbajnokok" között Felszerelés nélkül is lelkesen dolgoznak a város fiataljai A városban járunk. Már sötétedik, a szürkés félhomályban óvato­san bukdácsolunk. Feltűnő, hogy nem látunk sehol sem „srácokat". Mint ha az ifjúság kihalt volna a városban. Ott megy valaki! Alwgy jobbari megnézzük, ismerőst láttunk, Krista Györgyöt, a volt szlovák ökölvívóbajnok. Nem kell sokáig követni Krista Gyurkát, hamarosan befordul a sar­kon és bemegy a gimnáziumba. Természetesen mi is utána megyünk. Itt aztán megértjük, hogy miért nem találtuk meg odakint a városi fiatal­ságot. A gimnázium tornatermében gyűlt össze a fiatalság. Egymás he­gyén-hátán, cipő nélkül és félmeztelenül püfölik egymást. Ez a püfölés azonban szabúlyo s keretek között és bokszkesztyűvel megy végbe. Vannak, akik maguk végeznek különböző gyakorlatokat. Ezeket a gyakorlatokat olyan szorgalommal és igyekezettel csinálják, mintha leg­alábbis pénzt kapnának érte. Félrevonu va a bordásfalak mellé, tömeg­ben gyakorolják a különböző ütéseket. Mikor az edzőjük odamegy hoz­zájuk és nuigyaráz nekik valamit, áhítatos arccal hallgatják és mikor újra egyedül maradnak, igyekeznek a mondottakhoz tartani magukat. Hogy hol vagyunk és mi ez a lel­kes gárda? Ezt is eláruljuk! A losonci gimnázium tornatermé­ben a Sokol Spojené Závody ököl­vívószakosztálya tartja hétről hétre edzéseit, ide csődül hétfőn és csütör­tökön este a város fiatalsága. Nekem is rá kellett szánnom ma­gamat, ha már eme nemes sport űzé­sét nem is sajátítottam el az idők folyamán, hogy legalább saját sze­memmel győződjek meg arról, hogy is kép«zik ki azokat, akikről talán később elfogjuk mondani: ime, ez egy boxbajnok. Mintegy 30—40 fital fiú dolgozik a ringnélküli tornatermi parketten. Krista Gyuri sorba veszi a fiúkat. Kiválaszt egyet s azzal kezd külön foglalkozni. Majd egymással küzde­nek a fiatalok. Amott az egyik is, a másik is féljobbot vagy félbalt csi­nál, előrelendít; a kesztyűbe bújta­tott öklét és a másik orra előtt hado­nászik. Az edző bíztatja, hogy üssön már, mit csiklandozza folyton ellen­fele orrát. Mit mondjak — a szegény jelölt csak ütne, de mielőtt még oda­találna ellenfele orrára vagy más arcrészére, puff, ne neked, úgy meg­kapja a magáét, hogy csak úgy nyekken. Czimmer Sándor például azok közül való, akik Krista mester ütéseit is elviselik. Jó tízperc után, miután jól megdolgoztatta a fiút, Krista edző bemondja az „Elég volt"-ot. Kötél­nek, azaz kötél híjján ökölnek áll a soron következő. Majd egy kis iskola­bokszolást is bemutat az edző egyik legtehetségesebb kezdővel. Kis szünet van. S ekkor Krista Györgyöt, az edzőt kérdezzük meg, hogy mi a titka annak, hogy ezekben a fiúkban annyi a lelkesedés? Krista György, aki már 20 éve foglalkozik az ökölvívással, rövid gondolkozás után így magyarázza meg csemetéi­nek nagy ökölvívó-szeretetét: Felszerelés nélkül kezdtünk — Bizony azelőtt, mielőtt itt a Spojené Závody keretén belül el nem kezdtünk foglalkozni az ifjúsággal, az inkább ivással, kártyával és vere­kedéssel törődött, nem pedig a sport­tal. Az egyesület azonban belátta, hogy ezeket a rossz irányba kihasz­náló energiákat a sport szolgálatába is be lehet állítani. Két hónapja fog­lalkozom a város fiataljaival. Ezek valamennyien fiatal, 12—18 éves kez­dők. Ott kezdem, ahol 20 év előtt el­hagytam. Akkor már jó kis csapatom volt, de egzisztenciális okokból abba kellett hagynom. — Most újra kezdem. Elölről. Ma már 32 növendékem van, ami nagy szó, hiszen minden felszerelés nélkül dolgozunk. Eddig még kesztyűnk is csak egy pár volt. De hát ez, mint láthatod is — folytatja szavait Krista Gyuri — valamennyi csupa lelkes fiú s köztük sok a nagyon ügyesen moz­gó, tehetséges fiatal. Remélem, hogy a Sokol vezetősége végre felfigyel szavainkra és munkánkra s legalább a legszükségesebb felszerelést nyújt­ja majd nekünk. Társaságban nem is egyszer hang­zik fel a kérdés: „Mondja, hát sport az ökölvívás? Ugyan, mi szép van abban, ha két fiú a kötelek között addig üti egymást, míg végül is az erősebb leveri a gyengébbet?" — A kérdések rendszerint így hangzanak el — mondja Gyuri ba­rátunk —, de a válaszom erre min­denkor az, hogy az ökölvívás, vagy amint máskép is nevezik, a bokszo­lás igenis sport, még pedig a spor­tok egyik legférfiasabb, legnemesebb ága. Mj az ökölvívás célja és hogyan történik annak keresztülvitele? — Az ökölvívás egy' harci sport, amelyben kizárólag a két ököl sze­repel, mint támadó fegyver és ugyan csak a két kar és a teljes testi moz gás szerepelnek, mint védelmi eszkö­zök. A természetes fegyverek mel lett az emberi intelligencia és a szer­zett ügyesség játsszák benne a fősze­repet. A cél az, hogy a szabályok ál­tal engedett keretek között, ökleink kel az ellenfelet kifárasszuk és meg­adásra késztessük, aki azt hiszi, hogy tisztán testi erővel is elérheti a fenti célt, az nagyon téved. Egy képzett ökölvívóval szemben nem sok előnyt biztosít a nyers erő. HOGYAN FOGLALKOZOL A FIATALOKKAI? — A jó oktatás sokoldalúságot, sokoldalú tudást, szakképzettséget kíván. Magam is ökölvívó voltam s emellett nevelő is vagyok s így azt hiszem, e téren nincs hiba. De ne fe ledjük, hogy az ökölvívás a legne­hezebb sportok egyike. Testi és lelki fájdalmakkal jár. A sportolótól nagy­fokú önfegyelmet, higgadtságot gyors elhatározást, a helyzetek pilla­natnyi felismerését követelik. Hatás­sal vtm az érteleyi, a jellem és lelki ismeret kialakulására is. Itt a ver­senyző teljesen magára van hagyva s önállónak kell lennie. — %>gpn ezért minden igyekezetem az, hogy a heti kétszeri edzés alatt elsajátítsák az ökölvívás szabályait s azt otthon is gyakorolhassák. S a fiatalok egészséges, sportszerű élet­módot folytassanak. Gondosan készí­te melő a fiatalokat s csak aztán aka­rom őket versenyekben elindítani. Hány fiatal tehetség veszett el azál­tal az ökölvívásnak, hogy túl korán dobták őket versenyekbe. S egy-egy fájdalmas vereség aztán kedvét szegi a fiataloknak. MOST MIVEL FOGLALKOZTOK? — Most állandóan a balegyenest tanítom a fiaimnak, mint az ökölví vás legfontosabb ütését s persze nem feledkezem meg a lábtechnikáról sem. S aztán majd következik a többi. —- Magamról nem szívesen beszélek, lamit? — Magamról' nem szívesen beszélek Húsz év előtt Zvolenben kezdtem az ökölvívást. S akkori ottani verse­nyeimre ma is még élénken emlékez­nek. 1928-tól 1932-ig veretlenül tar­tottam Szlovákia nehézsúlyú bajnok­ságát. További versenyeimet, saj­nos, egzisztenciális okokból abba kel­lett hagynom. 1928-ban, mikor elő­ször indultam az országos versenyen, első mérkőzésemet még csak ponto­zással nyertem, de aztán már kiütés­sel győztem. —s. A síbrigád elindul útjára... Hogyan veszik ki részüket a választási munkából a Lenin-kolhoz sportolói? Lenin-kolhoz, február hó. — A Le­nin-kolhozba érkező látogatót nem­csak a nagyszabású kultúrház, a mo­zi, a hatalmas könyvtár, a rádióállo­más és a klub ragadja meg, hanem a gyönyörű sportstádion, jégpálya, sí­pálya és a kolhoz nagylétszámú test­edző egyesii'ete is. A sportélet rend­kívül élénk télen is Nem egy kiváló versenyzővel dicsekedhetnek a Lenin­kolhozban. Jevgenij Mojeszejev és Alekszandr Zseludkov, a két fiatal gyorskorcsolyázó már több bajnoksá­got nyert, a tornászok közül pedig Nikoláj Macuk szerzett sok dicsősé­get a kolhoznak a sport mezején. A sportoló nők között Válja Jamnikova és Galina Slikova számos sikert ért el a sísportban. Minden nap edzést tart a kolhoz sportegyesületének valamelyik szak­osztálya. Most éppen a jégkorongcsa­pat játszik edzőmérkőzést a szomszé­dos Vörös Hajnal kolhoz sportolóival. Az edzőmérkőzés remekül sikerült. B. Leszkov, a jégkorongcsapat edzője is elégedett az eredménnyel. — Ha így játszunk a kolhozok kö­zött ibajnoki küzdelemben is — mond­ja, — akkor bizonyára sikeres lesz a szereplésünk. Persze nem szabad el­bizakodnunk, hiszen vetélytársaink is jó erőben vannak s így csak nehéz küzdelem árán nyerhetjük meg a mér­kőzéseket. * Az edzés után a jégkorongozók még nein mennek otthonukba. Átmen­nek a kultúrterembe, ahol a sicsapat tart megbeszéléseket. A Lenin-kolhoz és a Vörös Hajnal-kolhoz sportolói ugyanis választási sí-agitátorbrigádot szervezlek, amely járja a falvakat és tudatosítja a dolgozókban a márciusi 12-i választások jelentőségét. Alekszandr Makszirriovics, a brigád vezetője éppen arról beszél, hogy mi a sportolók brigádjának feladata a vá­lasztási munkában: — Elvtársak, a mi feladatunk: min­ŰJ SZO, a csehszlovákiai magyar dol;"o: I; napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16, kiadóhivatal 262-77. Fő­és felelösszerkesztö: Lörincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bra­tislcva II. Nyomja és kiadja a Prav­da grafikai és kiadó vállalatok. Kéz­iratokat nem adunk vissza. Előfize­tés 1 évre 540.—, Vz évre 270.—, évre 135.—, 1 hónapra 45.— Kčs. A he' 'ap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150.—, Vi évre 75.—, % évre 40.— Kčs. A KÉPES­KÖNYV előfizetése egy évre 120 Kčs. HÍREK A NÉPI DEMOKRÁCIÁK SPORTJÁRÓL LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG „Csak fiatal és tehetséges birkó­zókat küldjünk ki a stockholmi vi­lágbajnokságra" — ez a jelszó a len­gyel birkózó szövetségben. Négy bir­kózó képviseli a lengyeleket: Sznei­der, Tobola, Klorek és Radon. A nemzetközi bírótanfolyamra három mérkőzésvezetöt küldenek ki. Csehszlovák-lengyel kosárlabda ta­lálkozó lesz március 18-án Lengyel­országban. ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG A román népi sakkbajnokság 1950. évi első szakasza befejeződött. A résztvevők száma 1949-el szemben 100 százalék-Kai emelkedett. Tavaly 108.200, idén 216.556 a résztvevők száma. Tavaly 10.298 nő indult és most a nők száma 36.186 lett. Minő­ségben is hatalmas a javulás, mivel a versenyzők sokkal felkészültebben vesznek részt a versenyeken, mint tavaly. Hétfőn ünneplik meg a Groza-kor­mány megalakulásának ötéves év­fordulóját s az ünnepséggel kapcso­latban nagy mezei futóversenyt ren­deznek. Szerdán a Nemzetközi Nő­nap alkalmával is nagy sportverse­nyek lesznek. den alkalmat felhasználni arra, hogy elmondjuk, mennyire .érdeke a szovjet embernek a szavazás. El kell men­nünk a környező kolhozokba _és min­denütt felvilágosító munkát' folytat­nunk. Nekünk sportolóknak is hazafias kötelességünk résztvenni a választási munkában. Minden túdásunkkal és erőnkkel sikerre kell vinnünk a vá­lasztást. Több hozzászól óis van. Válja Jám* nikova például egy angliai parasztasz. szony, Jessey Dann leveléről beszél, amelyet Dann a Lenin-kolhoz dolgozói­hoz intézett. A levélben többek között ez van: „Az önök sikerei a mi sike­reink is. Minél hatalmasabb és erő­sebb a Szovjetúnió, annál biztonságo­sabb a béke ügye S ezért örülünk ml s szívből az önök sikereinek". — Ilyen levelek tömegével érkez­nek hozzánk, — mondja Válja Jam­nikova. — Amikor beszélgetünk a vá­lasztókkal, ezeket is felhozhatjuk pél­dának arra, hogy miért fontos élni a szavazati joggal és erősíteni a Szovjet­úniót. Mindenki egyetért Váljával. Iván Krutyákov még hozzáteszi, hogy a szovjet sportoló éppen olyan lendület, tel vesz részt a választási munkában, mint a versenyeken. — Hiszen a pályán is, az agitációs körúton is a szovjet hazát erősítjük. Ez a legfontosabb célunk mindenkor — mondja. Véget ér az értekezlet. A síbrigád a kultúrház előtt gyülekezik, azután elindul útjára. Vidáman, lelkesen sik­lanak át a domboldalon, csak úgy por­zik nyomukban a friss hó. Irány: a Vörös Hajnal-kolhoz. Mindenütt szeretettel fogadják a sportolók brigádját. A szovjet haza megbecsüli őket, hiszen mindenkor egy cél lebeg a szemük előtt erősí­teni a Szovjetúniót, a világ népei bé. ketiborának élharcosát, (A „Szovjetszkij Sport" nyomán). A ma rajtold labdarúgó-bajnokságunk margójára Az új idény kezdete előtt szo­kás kijelölni azt az utat, amelyet követni akarunk. A labdarúgás­ban, mely a legnagyobb tömege­ket mozgatja meg, nem mulaszt­hatjuk ezt el. Nem hallgathatjuk el, hogy még nemrég a csehszlo­vák testnevelés egységesítésében a legkeményebb dió, a legnehe­zebb feladat a labdarúgás volt. A romlott mult tüneteit sorban meg kellett szüntetni, ami nagyon ne­héz munka volt. Az elmúlt évben sikerült a labdarúgásunkat is a haladás útjára vezetni, sikerült sok rosszat teljesen kiirtani és sokat legalább megfelelően meg­javítani. A becsületes munka meghozta a megérdemelt gyümölcsét és ma már senkinek sincs ok a arra, hogy labdarúgásunkat szidja. Labdarúgóink fenntartás nélkül bekapcsolódik az amatőr sporto­lók óriási családjába, teljesen fel­fogták a testnevelés egységesítésé­nek előnyeit és ők maguk érezték legjobban annak üdvös hatását. Nem kell külön kiemelnünk az oktatók, vezetők és a válogatot­tak részére tartott tanfolyamo­kat, stb. Ebben az évben is kemény, nagy munka előtt állunk. Miután szervezetileg labdarúgásunkat egy­ségesítettük és a bajnokságokat is újjászerveztük, megtörténtek ,az átlépések, stb. Most az általános színvonal eredményességének emeléséért kell teljes erővel harcba indnilnunk. Nem gondo­lunk csak a válogatottak csúcs­teljesítményeire, hanem főkép­pen a fiatal utánpótlásra és mind­azokra a játékosokra, akikkel szemben a jövőben nagyobb igé­nyeket támasztunk. Építőmun­kánkban nem szabad hátramarad­nunk. Üjabb és újabb tanfolya­mokat kell rendeznünk, szakok­tató kádereket kell kiépítenünk, melyek aztán biztosítják labda­rúgó sportunk fejlődését és felvi­rágsását. Szakszerű vezetés kell, mert a kontármunkának ma lab­darúgásunkban nincs helye. Dolgozó százezreink/ nevében, akik vasárnaponként megtöltik stádionjaink nézőterét, szólunk ma a bajnokság megkezdése előtt mindazokhoz, akiknek valami szerepük van a labdarúgásban, a játékosokhoz, bírákhoz, edzők­höz, csapatok, kerületek és köz­pontok vezetőihez: Sohse feledjétek el azt, hogy az egységes csehszlovák testnevelés tagjai vagytok! Mindig, mindenütt becsületesen küzdjetek! A bíró ítéleteit feltétlenül tiszteletben kell tartani, de a bírák is tegyék kezüket a szívükre és munkáju­kat végezzék jobban, mint azt a múltban tették. A múlt egyik legnagyobb bűne a klubfanatiz­mus, a klubsovinizmus volt. En­nek nem szabad visszatérnie! Ha mindenkit jó szándék vezet, -so­kat lehet még javítani ezen a té­ren is, sokat lehet elérni, amit a mult év is fényesen bizonyít. Az újjászervezett bajnoksá­gunknak minden tekintetben mintaszerűnek kell lennie. Az egyesületekben eszmei nevelésül kell arról gondoskodni, hogy a ki­hágások a legkisebb fokra csök­kenjenek. Abban is bízunk, hogy a spekuláció, a kulissza mö<*';tti üzelmek és felesleges óvások is megszűnnek. Mindenki az egész csehszlovák labdarúgás felem á­sét tartsa szem előtt és az egyedü­li jelszó legyen továbbra is: „Győzzön a jobb!" Reméljük, hogy ebben az év­ben a pályákon már nemcsak át" képzett játékosok és bírák, f H" képzett nézőket is talá' ' sportpályáink légköré" ': kulásában részesek, sőt r maguk alakítják azt ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom