Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-05 / 55. szám, vasárnap

1950 március 5 ii

j szö Március 5, vasárnap. A nap kél 6 óra 37 peickor, nyugszik 17 óra 47 perckor. A róm kat. és a protestáns naptár szer nt Adorján napja van. Uj villanytelepek és klubok létesülnek a Szovjetúnió legtávolabb eső vidékein. A kemerovoi, sztálinszki és prokopojevi ipartelepek segítségével 50 olyan kolhozt rádiósítottak, amelyek igen nagy távolságra esnek a városoktól és kerületi központoktól. • Növelik teljesítményüket a szovjet mozdonyvezetők. Az irkucki fűtőház Apolinszkij nevű mozdonyvezetője menetrend szerint vezetett rendeltetési helyére az előírásosnál 1500 tonnával nagyobb rakományú szerelvényt. Utána a fűtőház más mozdonyvezetője még sokkal súlyosabb, 3457 tonnás te herrel megrakott vonatot vezetett célhoz, szintén menetrend szerint. • Hétezer pár cipő megtakarított anyagból. A taskenti 1. számú cipőgyár munkássága a januárban megtakarított anyagból több mint 7000 pár cipőt gyártott a tervelőíráson felül A gyár munkásai sikerrel sajátítják él a haladványos termelési normát. — A kormányelnök fogadta az új francia követet Jean Riviert és gazdasági kérdésekről tárgyalt vele. — Tegnapi számunkban „2ivena, Szlovákiai Nők Szövetsége szliácsi kongresszusa elé" című cikk sajnálatos tévedésből zavarosan jelent meg. A cikk kezdete helyesen a 6. bekezdés, folytatódik a 10. bekezdés végéig, utána következik 1—5 bekezdés és további folytatása a 11. bekezdéstől végig— A prešovi és košicei kerületben a földművesek már jól előkészítették a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat. Az Egységes Földműves Szövetkezetek gondoskodnak a tavaszi vetőmag és műtrágya beszerzéséről. Ugyancsak jól előkészültek az állami traktorállomások, amelyek munkájukat a mult héten megkezdték. — 22 százalékkal csökkent ma az amerikai farmerek jövedelme. A TASZSZ newyorki jelentése szerint az USA földmüvelésügyi minisztériuma közli, hogy a minisztérium adatai szerint az amerikai farmerek jövedelme 1949ben az 1948-as évhez viszonyítva, 22 százalékkal csökkent. A földművelésügyi minisztérium kénytelen beismerni, hogy idén a farmerek helyzetének további roszszabbodása várható, a farmerek jövedelme további 1.8 milliárd dollárral fog csökkeni. Keresünk azonnali belépésre fiatal, szorgalmas, megbízható irodaerőt. írásbeli ajánlatokat „Magyar hivatal" jeligére a kiadóhivatal továbbít. H 12 TCÚAúit rlűtí me/jjtltnik ttKSIONYV.SOBOZ/mna ELSŐ 3ZA1UL ~öaoai£, QlyÁt, Öi*, Xü oimen leleolk meg éyante négyszer, ízléses köntösben. 100 oldaion képe«nellékleiekk*» színes •törakoitatö tartalommal ai Ül SZTi képeskfioyve Tekintettel a korfö'ol' péiddaystámra aWnllok ked»ej olvasóinknak, bogy o képeskönyvek poiddefal' ss d i o o s i btziosltsák eisägárasudlnknál könyvkereskedésekben vagy előfizetés äqän MadôblvaialunkodL Clöflsetésekei kiadóhivatalunk csak ..KÉPESKÖNVV lelliotia) ellátott befizetőlapokon fogad et Előfizetési di) egy évre 120 Kčs M 'S 50 > Jľioq.iia^m^iiriL. pcuttukôLa, a bifairtköSőí fáwhk-att A šafarikovoi járás pái t vezetősége Levárt fürdőn háromhetes magyarnyelvű politikai pártiskolát tartott 1950 február 6-tól 25-ig. Az iskolán húsz lelkes hallgató vett részt, akik a járás majdnem minden községéből toborzódtak. Vezetésével Csernovszky Pál elvtársat bízták meg, aki széleskörű tapasztata'.aira és a marxista-leninista tanok alapos ismeretére támaszkodva, komoly igyekezettel eredményes munkát végzett Az iskolát végzett hallgatók névsora: Katona Pál, Szőke Terézia. Péntek Ilona, Csolti Kálmán, Fertő Dezső, Mazik László, Jurán Etel Varga Kovács József, Kovács Zo'tán, Kanyitúr András, Lóska János, Mazik Anna, Kocsis István, Magyar Kálmán, Fejes Béla, Kiszel János, Ganaj Jolán, Német And. rás, Vasas Barnabás, Garai Lász'.ó. A pártiskola hallgatói hálájukat fejezik ki elsősorban Klement Gottwald elvtársnak, majd a központi, kerületi és járási pártvezetőségeknek azért, hogy anyanyelvükön tanulhatták Marx és Lenin tanait. ígérik, hogy igyekezni fgonak községük életét az itt szerzett ismeretekkel gazdagítani. A levártfürdői magyarnyelvű pártiskola megünepelte a februári események második évfordulóját, amely országunkban a munkáshatalom uralomrajutását jelentette. Az ünnepségen Csernovszky Pál elvtárs kimerítően ismertette a nagy nap jelentőségét és egyperces felállással tisztelettel emlékeztünk meg a mi szabadságunkért is hősi halált halt szovjet katonákról. A pártikola záróünnepélyén Bonfan. ti járási titkár és Vincent elvtársak vettek részi. A csehszlovák himnusz eléneklése után Csenovszky elvtárs mondott beszédet, majd szavalat következett. Végezetü' Vasas Barna és Katona Pál elvtársak megköszönték a járás veeztőségének, hogy alkalmat nyújtottak magyarnyelvű pártiskolánk megszervezéséhez. Mozgalmi dalok lelkes éneklése után Bonfanti járási vezető titkár mondott rövid beszédet és hangoztatta annak jelentőségét, hogy az iskolából kikerült jó kommunisták a tanultakat a gyakorlatba is átvigyék. Ezután Péntek Ilona szavalata következett: Oda a moszkvai rádióhoz, maid a záróünnepélyt az Internacionálé eléneklésével fejezték be Igazán nagyon örültünk, hogy a pártiskola rövid háiom hete után elvtársainktól a legjobb tapasztalatokkal búcsúzhattunk. Olyan elvtársias viszony és megértés fejlődött ki közöttünk, hogy rosszu

1 esett elválnunk, baráti kézfogásaink megpecsételték azt a fogadalmunkat, hogy mindegyikük saját falujában fogja tovább építeni a boldogabb és szebb jövőt, a szocializmust. Magyar Kálmán, šafarikovo. LEVÉL GÖMÖRPANYITRÖL. Gömörpanyit község belterületén végetért az utak javítása, amelyre 3000 munkaórát vettek tervbe. A munkát azonban 2600 óra alatt bonyolítottuk le. A brigádmunkán jó teljesítményt értek el fogattal kavicshordásnál Kuna Kálmán, id. Kozsár József és Csathó Iván, lovasfogattal ifj. Kiss István, Jánosdeák István és Völgyi János. A munkában résztvettek a község haladószellemű, szociálisan gondolkozó lakosai. Az lett volna a helyes, hogy mivel az újítás közérdekű, a község összes lakosai résztvegyenek benne, ezért azokat, akik nem segítettek az utak rendbehozatalában, mi kommunisták igyekszünk jobb be'átásra bírni és reméljük, hogy nevelő munkánk eredményeként a jövőben egész falunk egységesen vesz részt a közérdekű munkákban, amelyek mindannyiunk részére egyfoimán biztosítják a magasabb életszínvonalat. Elvtái si üdvözlettel: Lehotay István, Gömörpanyit. VESZELY GÉZA JELENTKEZIK. Elvtársain:, ezt a levelem az őszinte megbánás jtgyeben írom. Nagyon neheztelek saját magamra, amiért enynyire elhamr goltam a levélírást. Nap-* ról napra olvascm lapunk hasábjain, hogyan fejlődik és épül országunkban a szocializmus Töbo esetben olvastam Hokszr eh társnak cikkét arról, hogy nekünk munkáslevelezőknek mennyire odaadóan és szorgalmasan kell tájékoztatnunk a közvéleményt munkánk eredményeiről és könnyebbségeiről. Igen, teljesen igazat adok Hoksza elvtársnak, nem szabad munkánk egyetlen mozzanatát sem titokban tartani, hiszen munkánk közös és a cél a szocializmus. Ketten vagyunk itt Mésto Ždarban, akik az Uj Szó munkáslevelező rovatában levelezünk. Én tehát fogadalmat teszek, hogy lapunkat minden héten egyszer hasznos üzemi beszámolókkal, tapasztaltokkal gazdagítom. Megálla. podtam az üzen.

i bizottság elnökével, hogy engem törekvésemben a legmesszebbmenőkig támogatni fog. Az elmúlt héten lezajlott élmunkásváltáshét eredményét legközelebbi le. velemben küldöm. Addig köszönetemet és üdvözletemet küldöm Ostravára, Hoksza elvtársnak, aki rámpirított, de érzem, hogy igaza volt és én szót fogadok. Előre a minél sűrűbb és minél tartalmasabb beszámolókért s hazánk mielőbbi sikeres felépítéséért! Veszcly Géza, Mésto Ždar. Komárom új autóbuszt kapott. Szerkesztőségünk egyik tagja a napokban Komáromban járt és nagy örömmel hallotta, hogy a városi aiutóbuszközlekedés igazgatását a ČSAD nemzeti vállalat vette át és a régi rozoga autóbusz helyébe azonnal új autóbuszt adott. Nagy lenne a lakosság és az utasok öröme is, ha nem csatlakozna hozzá az az üröm, hogy a kényelmes autóbusz vasárnap nincs üzemben. Érthetetlen dolog ez, hiszen vasárnap is elég nagy a forgalom a vasútállomásra igyekvő polgárok között. Az autobuszon utazó munkások még azt is panaszolták, hogy az autóbuszjegy ára 6.— Kčs és mivel a jegykezelő 10 Kčsrbôl gyakran nem tud kiadni és így vagy az utasok károsodnak vagy az autóbuszvezető. Kérik az állami üzem ve* zetőségét, hogy lehetőleg küszöböljék ki a zavart okozó körülményeket. Szakszervezeti iskolában voltam. 1950 február 1-tfll február 28-ig Jihlava mellett Lesnovban résztvettem a ROH egyhónapos iskoláján. Iskola! Milyen furcsa ez a szó egy magamfajta felnőtt munkásembernek, pedig elvtársaim a szó legszorosabb értelmében iskola ez, a mi életünk komoly iskolája. Kezdetben szorongva ültem helyemen és mint annakidején a tanító, úgy most az előadó szemét éreztem örökké magamon. De minél tovább hallgattam az előadást, annál inkább elmúlt minden szorongásom. Az előadó szavai fellelkesítettek, magukkal ragadtak és komoly felnőtté érleltek. Feudalizmus, kapitalizmus, monopol-kapitalizmus éa még néhány ilyen lávaszerüen fortyogó, munkást, parasztot elnyomó, kizsákmányoló rendszart sikerült teljes egészében megismernem. És ahogy sikerült megismernem a múlt korhadt rendszerét, olyan szavak tolultak ajkamra, amelyekért odaát, nyugaton és Amerikában, a „demokrácia" hazájában lincs jár. Elvtársaim, mindenkinek kivétel nélkül ajánlom a tanulást, azért, hogy tudásunkat tovább adhassuk fiainknak, utódainknak. Az igazság útját csak a szocializmussal érhetjük el. A szocializmus alapfeltétele pedig a tanulás, a tudás, amelyet tőlünk semmifél® hatalom soha el nem vehet. Práci fest! Varga János, Mésto 2 'ar. Marxista-leninista sarok SZTRATÉGIA ÉS TAKTIKA. 4. A sztratégiai vezetés. A forradalomnak a kővetkező tartalékai vannak: Közvetlen tartalékai: a) a parasztság s általában az Uletö ország átmeneti rétegei; b) a szomszédos országok proletariátusa; c) a gyarmati és függő helyzetben levő országok forradalmi mozgalma; d) a proletariátus diktatúrájának eredményei és vívmányai, melyeknek egy részéről a proletariátus ideiglenesen lemondhat, megőrizve a maga javára az erök túlsúlyát, hogy ilyen módon az erős ellenséget lekenyerezze és lélekzethez jusson — és közvetett tartalékai: a) az illető ország nemproletár osztályai közti ellenmondások és konfliktusok, melyeket a proletariátus az ellenség gyöngítésére, saját tartalékainak megerősítésére használhat kí; b) ellenmondások, konfliktusok és háborúk (mint például az imperialista háború a proletárállammal szemben ellenséges burzsoá-államok között, melyeket a proletariátus kihasználhat, előnyomulása!, vagy rákényszerített visszavonulásai alkalmával folytatott manőverezései soéán. Az első fajtájú tartalékokra nem érdemes részletesen kitérni, jelentőségüket amúgy is megérti mindenki. A második fajtájú tartalékokra vonatkozóan azonban, melyeknek jelentősége nem mindig világos, ki kell jelentenünk, hogy jelentőségük a forradalom menetére néha egészen elsőrangú. Ailgha lehet, például, annak a konfliktusnak hatalmas jelentőségét tagadni, mely a kispolgári demokrácia (szociálforradalmárok) és a liberális-monarchikus burzsoázia (kadetok) között az első forradalom alatt és után kitört és aminek kétségtelenül megvolt a maga szerepe abban, hogy a parasztságot sikerült kivonni a burzsoázia befolyása alól. Még kevésbbé lehet tagadni az imperialisták vezető csoportjai közti élet-halálharc tényének roppant jelentőségét az októberi forradalom időszakában, mikor az imperialisták, az egymás közti háborúval lévén elfoglalva, nem tudták erőiket a fiatal Szovjethatalom ellen összpontosítani s a proletariátus éppen ezáltal jutott annak lehetőségéhez, hogy erőit alaposan megszervezve, hatalmát megerősítse és Kolcsak és Djenjíkin szétverését előkészítse. Tekintetbe kell venni, hogy ma, amikor az imperialista csoportok közti ellentétek egyre inkább elmélyülnek és amikor az új háború köztünk elkerülhetetlenné válik, az ilyen fajtájú tartalékok a proletariátus számára egyre komolyabb jelentőséghez jutnak. A sztratégiai vezetés feladata abban áll, hogy mindezeket a tartalékokat a forradalom alapvető céljainak elérésére, a forradalom fejlődésének valamely adott szakaszán helyesen használjuk ki. Miben áll a tartalékok helyes kihasználása ? Néhány okvetlenül szükséges feltétel teljesítésében, amelyek közül főfeltételeknek az alábbiak tekintendők: Először: A forradalom főerőinek összpontosítása az ellenfél legsebezhetőbb pontjára, a döntő pillanatban, mikor már megérett a forradalom, mikor a támadás teljes gőzzel halad, mikor a felkelés az ajtót döngeti és amikor a siker döntő feltétele a tartalékok harcbavonása az élcsapat oldalán. A tartalékok ilyenfajta kihasználásának szemléltető példája a párt sztratégiája az 1917 áprilistól októberig terjedő időszakban. Kétségtelen, hogy az ellenfél legsebezhetőbb pontja ebben az időszakban a háború volt. Kétségtelen, hogy ez volt az alapkérdés, mely lehetővé tette, hogy a párt a lakosság széles rétegeit a proletár élcsapat köré gyűjtse. A párt sztratégiája ebben az időszakban arra irányult, hogy az élcsapatot tüntetések és felvonulások által az utcai akciókra megtanítsa s ezzel egyidejűleg a tartalékokat — a határországokban a szovjeteken keresztül, a fronton a katonabizottságokon keresztül — az élcsapathoz felsorakoztassa. A forradalom kimenetele megmutatta, hogy a tartalékok kihasználása helyes volt. Marxnak és Engelsnek a felkelésre vonatkozó ismert tételeit variálva, 1 Lenin a következőket mondja a forradalmi erők sztratégiai kihasználásának ezen előfeltételeiről. 1. Sohasem szabad játszani a felkeléssel, hanem, amikor megkezdjük, tudni kell szilárdan, hogy végig kell vinni azt. 2. Nagy túlerőt kell összpontosítani a döntő helyen és a döntő pillanatban, mert különben az ellenség, mely jobban felkészült és szervezettebb, megsemmisíti a felkelőket. 3. Ha a felkelés már megkezdődött, a legnagyobb határozottsággal kell cselekedni s feltétlenül és minden körülmények között támadásba kell átmenni. „A védekezés a fegyveres felkelés halála." 4. Igyekezni kell az ellenséget meglepni és kilesni a pillanatot, melyben csapatai szét vannak szórva. 5. Törekedni kell naponként (ha egy városról van szó, mondhatnánk: óránként) új és új, ha csekély sikereket is elérni, mindenáron fenntartani az „er. kölcsi túlerőt". (Lenin művei). Másodszor. A döntő csapás pillanatának, a felkelés megindítása pillanatában megválasztása, számítva arra, hogy a válság elérte legmagasabb pontját, hogy az élcsapat kész a végsőkig harcolni, hogy a tartalékok hajlandó támogatni az élcsapatot és hogy az ellenfél soraiban maximális a fejveszettség. „A helyzetet teljesen érettnek tekinthetjük döntő ütközetre" — mondja Lenin —, ha az összes velünk szemben álló ellenséges osztályerők már eléggé megzavarodtak, eléggé hajbakaptak egymással, eléggé elgyengítették egymást erejüket túlhaladó harcokkal, ha va'amennyi ide-oda hajló, ingatag, állhatatlan, közbeneső elem, azaz a kispolgáiság, a kispolgár demokrácia — a burzsoáziától eltérően — eléggé leleplezte magát a nép előtt és gyakorlati csődjével eléggé szégyent vallott, ha a proletariátusban megkezdődött és egyre hatalmasabbá vált a tömeghangulat a burzsoázia elleni !eghatá

rozottabb, haláltmegvetően bátor forrada'mi akciók támogatására. Akkor aztán a forradalom megérett, akkor aztán győzelmünk, ha helyesen vettük figyelembe az összes fentebb jelzett ... feltételeket és helyesen választottuk meg a pillanatot, győzelmünk biztosított..." (Lenin művei). Az ilyen sztratégia mintájaként az októberi felkelés vég'ehajtása tekinti hető. I Ennek a feltételnek figyelmen kívül hagyása ahhoz a veszélyes hibához vezet, melynek „tempóveszteség" * neve, amikor a párt vagy elmaradna s mozgalom menetétől, vágy túlságosan előre szalad s ezzel a bukás veszedelmét idézi fel. Az ilyen „tempóveszteség" példájául annak, miként nem szabad megválasztani a felkelés pillanatát, az elvtársak egy részének azt a kísérletet kell tekintenünk, hogy a felkelést 1917 szeptemberében, a Demokratikus Tanácskozás letartóztatásával kezdjék meg, mikor a szovjetekben még érezhető volt az ingadozás, a front még a válaszúton állott, a tartalékok még nem csatlakoztak az élcsapathoz. Harmadszor. A már elhatározott irány hajthatatlan végigvitele mindazon nehézségek és bonyodalmak ellenére, melyek a célhoz vezető úton adódnak. Ez feltétlenül szükséges azért, hogy az élcsapat ne veszítse szem.elől a harc főcélját, hogy a tömegek, melyek ugyanezen cél felé tartanak és az élcsapat körül igyekszenek tömörülni, le ne térjenek az útról. Ennek a feltételnek figyelmén kívül hagyása ahhoz a roppant hibához vezet, melyet a tengerészek „irányvesztés" név alatt jól ismernek. ,,Irányvesztés" példájának pártunk hibás ma, gatartását kell tekintenünk, közvetlenül a Demokratikus Tanácskozás után, amikor elhatározta, hogy résztvesz až Előparlamentben Mintha a párt ebben a pil'anatban megfeledkezett volna arról, hogy a burzsoá az Elöparlament* tel törekszik az országot a szovjetek ' útjáról a burzsoá parlamentarizmus útjára terelni, hogy a párt részvétele ebben az intézményben összezavarhatja az összes kártyákat s leterítheti az útról a munkásokat és parasztokat, kik a forradalmi harcct a „Minden hatal. 1 mat a szovjcttknek!" je'szóva! viszik. Ezt a hibát a bolsevikok kijiví. ' tották azzal, hogy kivonu'tak az Előparlamentből. Negyedszer. Olyan manőverezés a tartalékokkal, mely számításba veszi a rendezett visszavonulást akk r, mikor az ellenség erős, mikor a viszszavonulás e'kerülhetetlen, mikor nyilvánvalóan nem előnyöd felvenni, a har. cot, melyet az ellenfél akar ránk erő: szakolni, mikor az adott erőviszonyok között a visszavonulás az egyetlen eszköz arra, hogy az élcsapatot kivon, juk az ellenség csapásai alól s megóvjuk tartalékait.