Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-01 / 51. szám, szerda

(Jzuesík üzenete a rMeui&eti éizínház előadásában A Nemzeti Színház stúdiója ig:n nehéz feladatra vállalkozott, am'kor a Fucsik dramatizált mü­vét műsorára tűzte. A Nemzeti Színház stúd-ójának ez a vállal­kozása tiszteletreméltó, mind a rendező, mint az ifjú alakítók ko­moly gonddal és igyekezettel vit­ték Fucsik szenvedéseit a bra" tislavr-i közönség elé. És a baj, úgy vélem, éppen itt van, hogy az előadásban csakis Fucsik szenvedése érvényesül, de földalatti mozgalmi életére a dra­matizált mü csak utal . és egy gyönge kávéházi jelenettel érzé­kelteti. Ezt a kávéházi jelenetet Kilényi Mária, Fucsik müvének dramatizálója," nyugodtan bevi­hette volna Jelinekék lakásába, ahol sokkal megfelelőbb körülmé­nyek között kaphatta volna a néző Fucsik hősi mérkőzésének drámai feszültségét. Kilényi Má­ria azonban azt a hibát követte el, hogy úgy ragaszkodott Fucsik naplójegyzeteihez, mint jámbor hívő a biblia szövegéhez. Ily­módon akarta a színpadon is megeleveníteni Fucsik hangját, az élőkhöz szóló utolsó üzenetét, akik majd boldog részesei lesz­nek a szocializmus, szebb jövőt építő munkájának. Kilényi Mária nyilván nem gondolt arra, hogy Fucsik ezt a naplóformát csak azért választotta, mert ez volt az egyedüli módja annak, hogy mondanivalóját, halhatatlan üze­netét lerögzítse. Az ember, amikor a világirodalomnak ezt a páratlan dokumentumát olvassa, minden egyes mondatában érzi a búcsú fájdalmának, a szocialista harcos megingathatatlan hitének drámai lendületét, amely forradalmi erő­vel feszíti a mondatok keretsit. Fucsik mopdatait a bö-*"3n vas­rácsai keretezik. Nos, véleményünk szerint a dramatizálónak éppen az lett vol­na a feladata, hogy Fucsik mon­danivalóját a vasrácsokból, a rá­rakott embertelen szenvedés bi­lincseiből kiszabadítsa. Nehéz fel­adat ez, elösmerjük és biztos az is, hogy addig, amíg a Fucsik sze­repe a Párt földalatti mozgalmá­ban nincs kellően kidor. borítva, addig a mü nem hat teljesnek és az ember a színházból a fogház nyomasztó vasrácsaival távozik, holott Fucsik nem akart egyebet üzenetével sem, minthogy az em­beriség rabláncait pozdorjává zúzza. N Egyébként a ripcrtdrárr^nak egyes jelenetei kiválóak. Elsőran­gú például a szembesítés jelene­te. A rendező itt remekül oldotta meg a feladatát és munkáján két­ségtelenül látni, hogy a szovjet realista rendezőktől sokat tanult. Sajnos, meg ^keíl állapítanunk, hogy csak félmunkát végzett. Pavloviénak itt óriási lehetőségei voltak, hogy rendezői tudásának szabad teret engedjen. Mint ahogy a szembesítési jelenetnél remekül tudta érzékeltetni a ho­rogkereszt légkörét, ugyanúgy le­hetett volna a további jelenetek­ben a moszkvai május elsejei fel­vonulás pompás zászlaját kibon­tani. Ha a rendezőnek ez sikerül, akkor Fucsik hangja kiszabadul a börtön nyomasztó atmoszférájá­ból. Az utolsó fogház jelenetek di­rekte kívánják a május elsejei felszabadító és zengő, ünnepi hangját. Fucsik makulátlan nevé­hez, nem a gyász, hanem a győze­lem diadalmas zengése forrhat. Ami a stúdió fiataljait illeti, a szembesítési jelenetnél tökélete­sen megértették minden szónajc és mozdulatnak drámai jelentő­ségét és alakításukkal szemlélte­tően, megrendítő erővel eleveni tették ťel a szocialista élharcosok tántoríthatatlan egységét. Martin Helén játsza Fucsik asszonyát. Párszavas szerepe van, de szere­pében még a szavak sem fonto­sak, hanem magatartása és moz dulatai, tétova léptei, amint las­san közeledik szeretett férjéhez és végül amint ott áll a közelében és kétségbeesett tekintete mág­neses erővel bekapcsolódig férje agyonkínzott tekintetébe és ö el­szántan letagadja, hogy ismeri, hogy valaha látta is. A színésznő alakításában az ember érzi azt a kétségbeesett elszántságot, hogy az egész fasiszta hatalom, gépesí­tett hadseregével együtt képte­len megváltoztatni ennek az «yz­szonynak a vallomását. Sotol Hana ugyancsak remek alakíókészséggel vetíti elénk a kis Lida összekötő szerepét. De a jelenet drámai feszültségét eme­li, Friedrich, a Gestapo alakítója. Skovaj Károly. Gúny és kegyet­lenség fűti a hangját, mozdula" tait és egész magatartásában a fa­siszta éra gyilkos irányzata jut érvényre. A darab minden jelene­tében, ahol a Gestapónak ez a pri­békje megjelenik, rémület fogja el az embert és összeszorított fo­gakkal, dobogó szívvel figyeli gyilkos tevékenységét. Van egy jelenet, amikor az asztalra rakja az apró urnákat, amelyekben a meggyilkolt forradalmárok ham­vait őrzi és oly lassú, gyilkos kéjjel szemlélteti a vádlottakkal sorsukat, ha nem vallanak, hogy az ember hátgerincén végigfut a fasiszta uralom minden borzal­mának vérfagyasztó kegyetlen­sége. Nem tudjuk, hogy Skovaj más szerepekben milyen alakr tást nyújt, de ebben a szerepében egy igazi művész biztonságával mozog. Ám a legnagyobb szerepe ter mészetesen Fucsik alakítójának van és ezt a nehéz szerepet Ma" chata Károly egy kitűnő, tehetsé­ges színész játsza nemes eszkö­zökkel és meggyőző erővel. Vad­nak elsőrangú jelenetei, különö­sen a darab végén, amikor együtt van azokkal, akik ápolják és sze­retettel gondozzák. Vannak azon" ban jelenetek, amikor küzd szs­repe nehézségeivel. Erről azon­ban Machata nem tehet. Igy pél­dául az a jelenet, amikor véres újjaival a cigaretta felé nyúl, amellyel az SS"legény cinikusan megkínálja. Az ilyen jelenet mű­vészi rendezéssel filmen érvénye­sülhet, de színpadon nehezen le­het ilyesmivel hatást kelteni. A színpad művészi eszközei bizonyos szabályokhoz vannak kötve és nem bírják' el a véres valóságok ilymódon való szemléltetését. Az előadásról azzal á benyo­mással távoztunk, hogy a Nemzeti Színház igen tehetséges utánpót­lással rendelkezik. Szabó Béla. Egy pár cipó Most a bátyámról beszélek, aki nem is a bátyám tulajdonképpen, hanem az anyám testvérenek a íia, csak én mondom neki mindig. „Bátyó". Egy­szerű a története Nem volt se gróf. se hadvezér — mégis verten jött a vert seregge', hógy eimúlt a háború. Kőműves volt: épiieni tanult s rom­bolt azután, mert azt mondták, rom­bo'ni kell . . Hát rombolt s belepusz­tult maga is majdneri,. Aztán ledobta a komiszt, mint farsang után az ál­ruhát és építeni kezdett megint. El­sőbben szétvert gyárak fö'.djét rakta tele téglával, cementtcl, hogy be evet­hessék a vasat, acélt s traktor terem­jen majd belőle, aztán hidak pillé­reit kövezte kéménnyé, most me^ há­zat épít valahol Angyalföldön s bol­dog csudamód ... Tegnap találkoztam vele a villamo­son. Mert csak ritkán látjuk egymást, nagyon megörültünk: — Hogy vagy' — En jól s hát te? — Csudajói! Építünk! Igy mondta. „Cbudajól". És így, hogy: „Építünk!" Ne:.i azt mondta: „Dolgozok . .." azt se „Rakom a tég­lát, megvagyok, kínlódok, mint a töb­bi szegény ember", mint régen. Ha­nem ezt: „Építünk". S a szeme, más­kor savószín szeme most tengerszin volt, tiszta és nyugodt. De sok mindent láttam már én az ö szemében! Láttam éhségtől égni és csillogni veszede mesen, láttam vörösreváltan az italtól, mely minden nyomorúságot felejteni ígért, láttam riadtan, mikor a frontra vitték ... Most most — csillogott a szeme ... Ügy csillogott, mint inaskorában, mikor nagyanyámék házát „húzta fel", .fuser munkából", alul tégla, felül vá'yog. Akkor is így csillogott a sze­me, tisztán és derűsen s így -mondta akkor is átölelve töpöre kis nagy­anyánkat: „Építünk mama!" — Minek örülsz úgy, Feri? — kér­VI R A KOlUOl A téli estéken kigyulladnak a lámpák a Dnyepropetrovszk vi­déki „Frunze"-kolhoz házaiban. Szól a rádió a klubban és az ol­vasóteremben vidám élet folyik a napi munka után. A tél már régen nem a kény­szerű tétlenség és veszteglés év­szaka a faluban. Sok halasztha­tatlan tennivaló akad ezidőben is a kolhozban. Zúgnak a gabona­tisztító gépek villanymotorai, az aranyló kenyérmagot futószalag viszi a szárítóhoz. Duszja Cser" jenko, a kolhoz laboránsa nap­hosszat gabonamintákat válogat, megméri, ellenőrzi esirážó képes­ségüket, mindenféle "gondos vizs­gálatnak veti aláx és megállapí­tásait naplójába jegyzi fel. A laboratórium tágas termében hetenként kétszer összegyűlnek a brigádvezetök, csoportvezetők, meghallgatják, megvitatják az agronómus vagy pedig más szak­embereknek — a magas termés mestereinek előadásait. Röviddel ezelőtt Lidia Borr szenko kolhoz-agronómus adott elő a micsurini biológiáról. Rész­letesen kifejtette, hogy az élen­járó micsurini tudomány vívmá­nyait miként lehet a helyi terme­lési viszonyok között alkalmazni. Marja Kalijmusz, a kolhoz ismert újító földműves asszonya a Szo­cialista Munka hőse is e télen be­szélt munkatapasztalatairól a­kolhaz tagjainak. A téli napokon sok munkája akad Matvej Kovalj kolhozelnök­nek is. Sokszor késő éjszakáig ég a lámpa a szobájában. A mult esztendőt eredményesen zárta a kolhoz, bő termést biztosított a kiváló talajmüvelés. A kedvezőt­len időjárás ellenére a mezőgaz­daság minden ágából nagy sikert arattak. Pénzjövedelmük az előző esz­tendőhöz viszonyítva 32 százalék­kal gyarapodott. A közös gazda­ság jómódú és kulturált életet biztosít a kolhoztagoknak. Dudni kolhozparaszt családja pl. 4 és fél tonna gabonát, 3 és fél tonna bur­gonyát, két tonna zöldséget és többezer rúbelt kapott végzett munkájáért. Bőségben él ma min­den kolhozcsalád. Mindazt örömmel állapítja mag meg a kolhozelnök, kiváltképpen most a „Frunze""kolhoz, amely már 1950. évi termését is biztosí­totta. A mezei munkák fokozott gépesítése lehetővé teszi a kol­hozföldek tökéletesebb megmű­velését. Az őszi szántást teljes egészében előkéses ekékkel vé­gezték. A jó jövedelmezőség le­hetővé tette a gazdaság bővítését, nagy összeget fordíthattak öntö­zésre. gyümölcstermelésre, szöllő. telepítésre, méhészetre és hal­tenyésztésre. — A kolhozgyűlésen — néhány hete — megvitatták az 1950-es év termelés tervét. Elsősorban az állattenyésztés fejlesztésének kér­dését beszélték meg s megálla­podtak, hogy a juhtenyésztő te­lepen bevezetik az eddigi fajták mellett a magashozamú, nemesí­tett szovjet merinót. Miután eb­ben megállapodtak, meghozatták az új tenyészkosokat és száz anyajuhot is vásároltak. A gyűlésen beszámoltak a kol­hoz Jkovács újításáról. A kovács egy villamos-szecskavágó gépet szerkesztett, Brovko és Haljava ifjú kolhoztagok pedig jó takar­mányforrázókat készítettek. A gyűlés letárgyalta a fejőnők ver­senyét is, akik azért vetélkednek, hogy télen se csökkenjen a tej­hozam. A kolhoz-elnök beszámolt a gyűlésen arról, hogy ezévben az eddig 52 holdnyi öntözött vete­ményeskerthez még 70 holdat csatolnak és szivattyútelepet ren­deznek be az öntözés céljára. Ez a zöldségtermelés rendkívüli fej­lődését fogja eredményezni a kol­hozban. > Lídia Boriszenko agronómus ki­terítette a kolhozföldek térképét és büszkén mutatta be, hogy újabb 15.5 hold erdősáv húzódik szántóföldek mentén. 1950"ben ugyanekkora területet fognak te­lepíteni és ezzel minden táblát megvédenek a szárazságtól. Még megállapodtak abban, hogy saját bognár", asztalos- és gépjavító­műhelyt rendeznek be. Igy saját erejükből készíthetnek el min­dent, amire szükségük van; ho­mokfutókat, szekereket, de még bútorokat is az iskola és a kolhoz­tagok részére. Ezek az eredmények élénken tükrözik a kolhoz örömteli mun­kás életét s látjuk belőlük hol­napját is, amely még több örömet és még boldogabb életet hoz. deztem most tőle. — Ennek a! — mondta s kezével, amelynek árkaiból a téglapor, mész tán sohasem jön ki, hatalmas kezével sután, egy csomagra bökött: — Az „aszonynak" viszem — mondotta s még vidámabb lett. — Csak nősülsz tan? — De bizony! — Hát mesélj! Míyen? — kiál­tottam fel, hogy felénk néztek a ké­sőesti utasok, meg még a kalauz is. — Gyere ki vasárnap s nézd meg! — mondta az öregebb büszkeségével, de aztán, hogy kíváncsi kérdésekkel fogtam körül, hozzám toujolt és mégis csak rákezdett: — Hat nagyon takaros egy leány, meg kell adni.. Tiszta, rendes, dol­gos — éppen nekem való! --- Hol ismerkedtetek meg?-~ — Még a nyáron, üdülőben. (Tudod a téglapor egy kicsit a tüdőmre ment, azt kel ett kiszellőztetni.) Már akkor gondoltam, hogy na ez épp nekem va­ló, de hát meg kell azért jobban is­merni az embernek a párját... Mert azt tudod nem akartam, hogy megront­son az asszony: „Hol jártál? Persze már megint valami gyűlés!" — De hisz ismered az ilyeneket... Hát ez nem ilyen! A Kistextbe dolgozik, szö­vőnő, jól keres, kommunista, mi kell egyéb?... No meg aztán olyan he­lyes-formás! te! olyan! na majd meg­látod ... Tudod nem szép, az ember ne legyen elfogult, de nagyan kedves — rendes ... Ezt is neki viszem, cipő! S most már, hogy „belejött", kérés­re se várva, bontotta is: — Jó kis cipő! Mi? O választotta! Vasárnap, hogy sétáltunk, megkérdez, tem: „No, Marika (mert így hivják), melyik tetszik neked ebben a kirakat­ban?" Hát neki ez tetszett, mert ez olcsó is, szép is, jó is. Rendes leány — tette hozzá elgondolkodva. A szeme huncutul nevetett, ahogy folytatta: — Ez még nem magasszárú, de lesz majd még az is. Esztendőre. Mert lesí majd nekünk gyermekünk! S magas- 1 szárú cipő is lesz Marikának! Elkomolyodott egyszerre: — Nem úgy, mint Tercsinek: hogy mindig feldagadt a lába, mert meg­csomósodott, valahányszor „úgy" volt... a gyermekekkel... Hogy megszállta a régi idők emlé­ke, elcsendesedett Már közeledtünk az Ütlői-úthoz, Fe­ri kezdte visszapakolni a cipőt. Nagy vastag ujjaival ügyetlenül babrált, matatott a madzagon, aztán valahára mégis csak sikerült a masni — szere­tetből. — Tudod — mondta közben —, most kaptam egy kis pénzt, hát gondol. tam: megveszem. — Külön munkát csináltál? — kér­deztem, mert tudtam, azelőtt mindig úgy volt. — Affenét — mondta s úgy nézett rám, mint aki azt hiszi hirtelen, rossz helyen kopogtatott De aztán mégis csak folytatta: — Affenét! Nem kontárkodok már én, nem kell az nekem! Tervteljesítési jutafmat kaptam... Ezer forintot... A hangjában méltóság volt és büsz. keség. Megállt a villamos, leszálltunk mi is Szótlanul mentünk egymás mellett. Elkísértem a kisDesti villamoshoz. — Most aztán majd megházasodok — mondta a szeretettel szorította hó­na alá a cipőt —, mert érdemes! Most már érdemes ... — Hát aztán vasárnap gyere ki, öcskös, majd bemutatlak neki — bú­csúzott. Felszállt a zsúfolt villamosra s úgy eggyé vált ott az emberekkel, mintha nem is Horváth Feri lenne, hanem ma­ga a nép. Lányi Márton. cU(í<fizette már az ÚJ SZÓ KÉPESKÖNYVÉI? Húsvét előtt jelenik meg az első száma, de már most biztosítsa példányát! Előfizetési díj egy évre 120 Kčs. Érdeklődőknek „ Képeskönyv"-befizető'apokat küld kiadóhivatalunk. Téli iskolai szünet a Szovjetúnióban A Szovjetúnió egyetemein, felsőbb­fokú szakiskoláin január 24-töl feb­ruár 6-ig tartott\a téliszünet. A szün­idő alatt a fóiskőlák hallgatóságá­nak akcióbizottságai városonként ilyenkor tartják meg együttes gyű­léseiket, melyeken számbaveszik a tanév első felének eredményeit. A téli szünet előkészítése az ifjú­sági szervezetek feladata. A kultúr­otthonok és klubok termeiben seré­nyen folynak az előadások próbái. Készül a szépirodalmi esték össze­állítása, felolvasások, vitaestek, diák­napok programja. Ezeken az össze­jöveteleken az ipar és mezőgazdaság vezetőemberei, az irodalom és mű­vészit kiválóságai adnak egymásnak találkozót. A sportszervezetek bizottságai a téli szünet alatt bonyolítják le az ifjúság téli tömegsportját. A túrisz­tikának és a tanulmányi kirándulá­soknak is ilyenkor van a föszezónja. A tanév hátralevő részének kultúr­programját is ilyenkor állítják ösz­sze. A g-ve"- ""'-p-^ők üdülőtelepeken töltik sztM^üket. a betegeket sza­natóriumokbein gyógykezelik, (ms)

Next

/
Oldalképek
Tartalom