Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-30 / 76. szám, csütörtök

0 -i ff! CT<| ­Jt léke Hívei Csehszlovákiai Bizottságának és a Csehszlovák írók Szövetségének felelete az amerikai haladószellemű írók nyilatkozatára Az Egyesült Államok állami hiva­tala megtagadta a beutazási enge­dély megadását annak a békeküldött­ségnek, amelyet Pablo Picasso és a centerbury-i dékán, Hawlett John. son vezettek, azzal a megokolással, hogy a küldöttség tagjai kommunis­ták. Ez- ellen az eljárás ellen s en­nek megokolása ellen felemelték sza­vukat a különféle meggyőződésű ha­ladószellemű amerikai írók, akiket a béke utáni vágy egyesít és kapcsol össze szoros egységbe. Nyilatkozatot adtak ki, amelyben kifejezésre jut. tatják tiltakozásukat a Béke Hívei Világbizottsága kiküldötteinek disz­kriminációja ellen. „Mi, akik ezt a nyilatkozatot alá­írtuk, mint a legkülönfélébb politi­kai meggyőződésű amerikai írók cso­portja, azt mondjuk: égy érzésegye. sít és tart össze bennünket: őszin­te, égő vágy a béke után. Meg va­gyunk győződve arról, hogy ma már nem lehet elutasítani, elfelejteni vagy főleg megakadályozni olyan bé­kemozgalmat, amelynek célja a bé­kés egyetértés az egész világ nemze. tei között. Tekintet nélkül arra, hon­nan Indult ki ez a mozgalom, nem szabad és nem lehet ezt a mozgalmat figyelmen kívül hagyni, ha a moz­galom célja a jobb és szorosabb együttműködés a nemzetek között. Ha itt nálunk, Amerikában megvan ennek az álláspontnak az erkölcsi alapja, akkor nem kell félnünk a szabad és nyílt kritikától sem. Ezért mély felháborodást éreztünk, ami­dőn az állami hivatal elutasította a külföldi békeküldöttség beutazási en­gedélyének megadását. Nem ismerhetjük el ennek igazolá­sául azt az okot, amelyet az állami hivatal felhoz —, hogy tudniillik ezek az emberek kommunisták. Nem az a döntő, hogy kommunisták-e vagy nem, hanem az, hogy a béke égető szükségessége azt követeli, hogy tárgyaljunk mindenkivel, aki a békéről tárgyalni akar. Felfogá­suk némely dologban eltérő lehet, azonban kivel tárgyalnánk a béké­ről, ha nem azokkal, akik akarnak a békéről tárgyalni. Mint haladószellemű írók, szemé­lyes felelősséget viselünk az egész emberiség jövőjéért és így Amerika jövőjéért is. Nagy hálával tartozunk ennek a drága országnak, amely lehetővé tette számunkra, hogy sza­badon írjunk, de kötelezettségeink vannak azok iránt is, akik számára írunk. Kötelességünk, hogy az igaz­ságot megmondjuk nekik s az igaz­ság az, hogy bizonyos emberek itt Amerikában nem kívánják a békét, hanem inkább félnek tőle. Ezt a békétől való félelmet az em­beriség halálos veszedelmének tart­juk. Mi a békétől nem félünk! El. lenkezőleg, mélyen és őszintén kí­vánjuk a békés együttélést az ösz­szes nemzetekkel. Felhívjuk ezért a külügyminiszté­riumot, hogy nyissa meg ennek az országnak kapuit mindenki előtt, aki a béke nevében érkezik és nyújtson neki szabad szólási jogot. Ebben az országban, amely az Egyesült Nem­zetek állandó székhelye, tudatában vagyunk fokozott felelősségünknek. Felhívjuk a többi nemzeteket is, hogy hasonló módon viselkedjenek. Egyszersmind kifejezzük készsé­gűnket, hogy elfogadjuk bármely nemzet meghívását arra, hogy el­menjünk hozzájuk és felemeljük sza­vunkat a béke üggyéért. Ezt a nyilatkozatot a következő írók írták alá: Ira Wolfert, Lauise Mally, Lehn­ston Hughes, Muriéi Ruckeyser, Earl Conrad, John T. Mac Manus, Da­shiell Hammett, Michael Gold, Leo Zilberg, Howard Fast, Thomas Bell, Eve Merriam, W. E. B. du Bois, Ira Wellach, Bucklin Moon, James Aron. son, Sámuel Sillen, Charles Madison, Leo Huberman, Arnaud d'Usseau, Albert Maltz, Schirley Graham, Mil­iárd Lampell, Dávid Almen, Mitchell Wilson, Cedric Belfrage, Louis Unter­mayer, Herbert Aptgecker, Richard O. Boyer, Barbara Giles, Norman Rostén, John Howard Lawson. A Béke Hívei csehszlovák bizott­sága és a Csehszlovák írók Szö­vetsége a haladószellemű amerikai irók nyilatkozatára és arra a felhí­vására, hogy elfogad meghívásokat bármely ország meglátogatására, hogy tárgyaljanak a békéért folyta­tott közös harcról, a következő nyi­latkozattal felel: A csehszlovák nép nevében üd­vözlünk benneteket, amerikai írók, akik bátran felemeltétek szavatokat az ellen a felháborító tény ellen, hogy az Egyesült Államok hivatalai megtagadták a Béke Hívei Világbi­zottsága küldöttségének az országo­tokba való beutazását. Ennek a küldöttségnek, amely a világ kultúrájának legkiválóbb kép. viselőiből tevődött össze, egy célja volt: az egész világ békeszerető és becsületes emberei százmillióinak ne­vében üdvözölni az amerikai népet és egyben átadni a Béke Hívei Vi­lágbizottságának sürgető üzenetét az amerikai kongresszusnak, hogy te­gyenek meg minden intézkedést az új háború megakadályozására. Ennek az oly kiváló összetételű és küldeté­sü bizottságnak a látogatása meg. tiszteltetés lett volna az amerikai hi­vatalos körökre nézve. Ha az Egye­sült Államok hivatalai megakadá­lyozták az amerikai népet abban, hogy a küldöttséget országukban üd­vözölhessék és negatív álláspontot foglaltak el a bizottság küldetése el­len, ezzel újból bebizonyították azt, hogy az Egyesült Államok uralko­dó köl-eiben mindjobban elhatalma­sodik „a békétől való félelem". Ezért Utasítanak el rendszeresen minden jóakaratú közeledést, ezért üldözik az Egyesült Államokban azokat, akik a Béke Híveinek soraihoz csat­lakoznak és ezért indítának ostoba hazugságkampányokat és rágalmaz­nak minden országot, amely követ­kezetes békepolitikát folytat s ezért harcolnak a mi hazánk ellen is. A csehszlovák nép a béke megvé­dését tartja' legfontosabb feladatá­nak s meg van arról győződve, hogy építő erőkifejtéseivel a legjobban dolgozik a világ békéjének ügyéért. A csehszlovák nép a határozatok és beszédek ezreiben önként lelkesedés­sel csatlakozott a világ békemozgal­mának ismert békeköveteléseihez és harcához. A nemzetgyűléssel együtt tüntetően és ünnepélyesen a béke védelme mellett foglalt állást A mi népi demokráciánk sohasem zárkózott el azok elöl, akik béke­üzenettel és jóakarattal közeledtek hozzá és akik a béke mellett állást foglaltak. Ezért az önök nyilatkoza­tát mély együttérzéssel fogadjuk és őszinte örömmel várjuk a küldöttsé. get az Önök soraiból, hogy meglá­togasson minket és tárgyaljon ve­lünk arról, amit a világ minden be­csületes és haladószellemű embere legfontosabb feladatának tartunk — a "békéért folytatott közös harcról. A Béke Hívei csehszlovák bizott­ságának nevében: Anežka Hodinová-Špurna Ján Mukaŕovsky A Csehszlovák írók Szövetségé, nek nevében: Ján Drda Michal Chorváth olyirányú fejlődése, hogy számos új ország forradalmi úton elszakad az imperialista államok rendszerétől és­pedig olymódon, hogy az imperialista államok proletariátusa támogatja ezek­nek az országoknak a proletariátusát. Látjuk, hogy az első elszakadt or­szágot, az első győzelmes országot már támogatják a többi országok munkásai és általában, dolgozó töme­gei. E támogatás nélkül nem tart­hatta volna fenn magát. Kétségtelen, hogy ez a támogatás erősödni és nőni fog. De az is kétségtelen, hogy maga a világforradalom fejlődése, maga az új országok elszakadási folyamata az imperializmustól annál gyorsabban és alaposabban fog végbemenni, mennél alaposabban fog megerősödni a szo­cializmus az első győzelmes országban, r.ienré! gyorsabban válik ez az ország a világforradalom további kifej'ődésének alapjává, az imperializmus további bomi':s?.tsásának élesztőjévé. Ha -gaz j-, a tétel, hogy a szocializ­mus végleges győzelme az első fel­szabadult országban lehetetlen a többi ország proletárjainak közös erőfeszí­tése nélkü', akkor épúgy igaz az is, hogy a világforradalom annál gyor­sabban és alaposabban fog kibontakoz­ni, mennél hatékonyabb lesz az a se. gítség, amit az első szocialista or­szág az összes többi ország munká. sainak és dolgozó tömegeinek nyujta. ni fog. Miben kell e segítségnek kifejezés­re jutnia? Kifejezésre kell jutnia először abban, hogy a győztes ország „keresztülvi­gye a maximumát annak, ami egy országban megvalósítható valamennyi ország forradalmának fejlesztésére, támogatására, felébresztésére". Kifejezésre kell jutnia másodszor, abban, hogy ennek az egy országnak a „győztes proletariátusa, miután ki­sajátította a kapitalistákat és meg. szervezte országában a szocialista ter. melést, szembefordulna ... a világ töb. bi, kapitalista részével, a maga olda­lára vonná a többi ország elnyomott osztályait, felkelést szítana ott a ka­pitalisták ellen, szükség esetén még fegyveres erővel is fellépne a kizsák­mányoló osztályok és államaik ellen". Ennek a segítségnek, amit a győz­tes ország nyújt, jelľemzô sajátossága nemcsak az, hogy meggyorsítja a töb. bi ország proletárjainak győzelmét, hanem az is, hogy e győzelem meg­könnyítésével egyszersmind biztosítja a szocializmus végleges győzelmét az első győztes országban. Legvalószínűbb, hogy a világforra­dalom fejlődése során, az imperializ­musnak az egyes kapitalista országok­ban levő gócain és ez országok világ­rendszerén kivü', létre fognak jönni a szocializmus gócai az egyes szovjet­országokban és ezeknek a gócoknak világrendszere is, s akkor e két rend­szer közötti harc tölti majd be a vi­lágforradalom kibontakozásának tör­ténetét. „Mert — mondja Lenin — lehetet­len a nemzetek szabad egyesülése a szocializmusban, a szocialista köztár­saságoknak az elmaradt államok ellen fo'ytatott többé-kevésbbé hosszú, ^zí­vós harca nélkül" Az Októberi Forradalom világjelen­tősége nemcsak az, hogy ez a forra­dalom egy ország nagy kezdeménye­zése az imperializmus rendszerének át. törésére s a szocializmus első szigete az imperialista országok óceánjában, hanem az is, hogy első állomása a vi­lágforradalomnak s hatalmas alapja a világforradalom . további kibontako­zásának. Ezért tehát nemcsak azoknak nincs igazuk, akik, megfeledkezve az Októ­beri Forradalom nemzetközi jellegéről, a forradalom győzelmét egy ország­ban merőben nemzeti és csakis nem­zeti jelenségnek nyilvánítják. Azok­nak sincs igazuk, akik, ha nem fele­dik is tl az Októberi Forrada'om nem­zetközi jellegét, hajlandók e forradal­mat valami olyan passzív dolognak tekinteni, amely csak arra hivatott, hogy elfogadja a segítséget kívülről. Valójában nemcsak az Októberi For­radalomnak van szüksége támogatás­ra a többi ország forradalmai részé­ről, hanem ez orszá^c': n-.k is s?."*k^ó^'-V vi 1 : *•-.. Októberi Forradalom részéről ahhoz, hogy meggyorsítsák és előrevigyék a világimperiaüzmus megdöntésének ügyét. 1950 március 30 Megalakul az egységes Csehszlovákiai Nőszövetség A közeii napokban az érdeklődés Prága felé fordul, ahol március 31-én a Cseh Nőszövetség országos kongresszusán egyesül a Živena szlo­vák Nőszövetséggel. A szliácsi kong­resszus méltó előfutárja volt ennek az országos viszonylatban nagyfontossá­gú eseménynek, amely tartalomban és külsőségekben is felejthetetlen élmé­nye volt minden résztvevőnek. Az országos egyesítő kongresszus nagy poltikai jelentőséggel bír. A le­nini-sztálini nemzetiségi politika irány, vonalán és a proletár nemzetköziség alapián egyesíti országunk asszonyait a kitűzött nagy feladatok elvégzésére: a béke megvédésére, az ötéves terv sikeres keresztülvitelére és a munka­toborzásra. Népi demokráciánk asszo. nyainak széles tömegei párttagok és pártonkíviiliek, nemzetiségre és val­lásra való tekintet né'kül egyesült erő. vei fognak össze célkitűzéseik meg­valósítására és tüntetni fognak a prá­gai kongresszuson a béke mellett. Már megérkeztek a kongresszus első ven­dégei, a Szovjetúnió dicső asszonyai, hogy jelenlétükkel kifejezést adianak rokonszenvüknek és együttérzésüknek hazánk asszonyai iránt. A baráti álla­mok ásszonyküldöttjei is már útban vannak. Mindnyájukat szeretettel és meleg rokonszenvvel üdvözöljük miná. lünk. Akkor, amikor az imperialisták, há­borús bújtogatók minden igyekezetük­kel azon mesterkednek, hogy egy har­madik világégést idézzenek elő. egy pillanatra sem állhat meg a békéért folytatott harc, sőt fokozottabb mér­tékben kell gátat vetni a dollárimádók, az atompolitikusok aljas terveinek. A háború erői ellen vívott harcban ko­moly szerep vár a dolgozó nőkre, ez­ért van a mostani viszonyok között különös nagy jelentősége a prágai egyesítő kongresszusnak. Hazánk asz. szonyai megmutatják szervezettségü­ket és harcos kiállásukat és megbont­hatatlan egységüket a béke védelmé­ben. A béke megvédésének kérdése - az egész világ asszonyainak legszentebb ügye és ezért az ügyért összefognak, eggyéforrnak a férjeiket, gyermekei­ket védő nők Moszkvától Vietnamig. Nemcsak a Szovjetúnió és a népi de­mokrácia asszonyai szállnak síkra a béke, a haladás, a szocializmus eszmé­je mellett, hanem a kapitalista és a gyarmati országok elnyomott asszo­nyai is felemelik tiltakozó szavukat az emberiség legnagyobb gonosztevői, a háborús uszítók ellen. Ma már a dolgozó nők mind na­gyobb tömegei ismerik fel, hogy a Szovjetúnió vezette béketábor számára komoly segítséget és erőforrást jelent az ő harcos fellépésük a háborús gyúj­togatok ellen. Ez a felismerés azt bi­zonyítja, hogy fokozódott a nők poli­tikai öntudata és ebben a döntő sze­rep a Szovjetúnió hős asszonyaié, akik a nők demokratikus mozgalmának az élén járnak. Dolgozó nőink tudják, hogy a béke ügyét úgy szolgáljuk a legjobban, ha erősítjük népi demokráciánkat, ha eredményesebbé tesszük, meggyorsít­juk a szocializmus építését. Tudják, hogy minden százalék, amellyel a ter­melésünket emeljük, a dolgozó nép emelkedését segíti elő, de ugyanakkor ökölcsapást is jelent az imperialista háborús gyújtogatókra Hazánkat a dicsőséges Szovjet Had­sereg szabadította fel és dolgozó nőink nagyon jó! tudják, hogy mit jelent az ő szempontjukból a Szovjetúnió vér­áldozata, felszabadító harca. A kapita­lista államokban — s így volt nálunk is az elmúlt rendszer alatt — a dol. gozó nők kétszeresen érzik a kizsák­mányolást, az elnyomás minden sú­lyát, terhét. A tőkések számára a nők olcsó munkaerőt jelentenek. Annak a hamis érvnek a hangoztatásával, hogy a termelésben nem állják meg a helyö. ket, úgy, mint a férfiak, éhbérért, fil­lérekért dolgoztatják őket. Ugyanak. kor még a legelemibb politikai jogokat sem adják meg számukra. Hazánk dolgozó női élesen látják az ellentétet a kapitalista államokban és a népi de­mokráciában dolgozó nők helyzete kö­zött. Pártunk vezetésével, népi de­mokráciánk fejlődése során fokozato­san növekedett a dolgozó nő szerepe a termelésben, a politikai és gazdasági élet minden területén. Nyilvánvaló, hogy a készülő Cseh­szlovákiai Nőszövetség, köztársaságunk legnagyobb vezető nőszervezete, dön­tő tényező kell, hogy legyen a hivata­los kormányszervezetekkel való teljes j együttműködés megvalósítására. Mín­! denekelőtt foglalkozik majd az asszo­: nyok nevelésével, képzésével és öntu­datra ébresztésével, családjaik jólété­nek előmozdításával és népi demokrá­ciánk célktűzéseinek mindenkor erős­bástyája lesz. Turi Mária. Marxista-leninista sarok Az Októberi Forradalom mint a világforradalom kezdete és előfeltétele. Kétségtelen, hogy az az egyetemes elmélet, mely szerint a forradalomnak egyidejűleg kell győznie. Európa leg­fontosabb országaiban, mely szerint a szocializmus győzelme egy ország­ban lehetetlen: mesterséges, nem élet­képes elméletnek bizonyult. A prole­tárforradalom hétéves története Orosz, országban nem az elmélet mellett, ha­nem ellene szól Ez az elmélet nem­csak mint a világforradalom fejlődé­sének vezérfonala elfogadhatatlan, mert hiszen ellentmond a szemmel látható tényeknek. Még elfogadhatat­lanabb mint jelszó, mert megkötözi és nem feloldozza azoknak az egyes or­szágoknak a kezdeményező erejét, melyek számára, bizonyos történelmi előfeltételek következtében, lehetővé vált, hogy önállóan áttörjék a tőke frontját, mert nem arra ad ösztönzést, hogy az egyes országok aktív táma­dást intézzenek a tőke ellen, hanem arra, hogy passzív módon várják be az „általános kibontakozás" pillana­tát, mert az egyes országok proletár­jainak lelkében nem a forradalmi el­szántság szellemét ébreszti, hanem a hamleti kétkedést a felől, hogy „hát ha a többiek nem támogatnak?" Le­ninnek teljesen igaza van. mikor azt mondja, hogy a proletariátus győzel­me egy orszagban a „tipikus eset" s hogy „a forradalom egyidőben több országban" csak „ritka kivétel" le­het. De a forradalom lenini elmélete tud. valevőleg nem szorítkozik a dolognak csak erre az olda'ára. A lenini elmélet egyszersmind a világforradalom fej­lődésének elmélete A forradalom győ­zelme egy országban nem öncél A győző-ország forradalma nem tekint­heti magát öncélú eredményrek, ha­nem segítőerőnek, eszköznek arra, hogy valamennyi ország proletariátusa gyorsabban győzzön. Mert a forrada­lom győzelme egy országban, az adott esetben Oroszországban, nemcsak az imperializmus egyenetlen fej'ődésének és fokozódó bomlásának terméke. Egyszersmind kezdete és előfeltétele a világforradalomnak. Kétségtelen, hogy a világforradalom fejlődésének útjai nem olyan egysze. rűek, amilyennek korábban látszódhat­tak, mielőtt a forradalom egy ország, ban győzött, mie'őtt megjelent a ki­fejlett imperializmus, „a szocialista forradalom előestéje". Olyan új té­nyező jelentkezett ugyanis, mint a ka­pitalista országok egyenetlen fejlődé­sének a fejlett imperializmus viszonyai között működő törvénye, mely arról beszél, hogy a háborús összeütközések kikerülhetetlenek, hogy a tőke világ­frontja általában meggyöngült és hogy lehetséges a szocializmus győ­zelme egyes országokban. Olyan új tényező lépett fel ugyanis, mint az óriáji Szovjetország, mely Nyugat és Kelet között, a világ pénzügyi ki­zsákmányolásának központja és a gyarmati" elnyomás színtere között fekszik s mely puszta 'élezésével for­radalmasítja az egész világot. Mindezek olyan tényezők (nem be­szélek más, kevésbbé fontos tényezők, rő'), melyeket nem lehet számításon kívül hagyni, hp a világforradalom út. jait tanulmányozzuk Azelőtt rendszerint úgy vélték, hogy a forradalom a szocializmus ele­meinek egyenletes „megérése" útján fog fejlődni, mindenekelőtt a fejlet­tebb, az „előrehaladott" országokban. Most ez az elképzelés lényeges vál­toztatásokra szorul. „Olyan rendszer alakult ki a nem­zetközi viszonyoknak — mondotta Le­nin —, hogy Európában a győztes ál­lamok rabságban tariják az egyik ál­lamot, Németországot. Azonfelül több állam, mégpedig a legrégibb nyugati államok, a győze'em következtében olyan viszonyok közé került, hogy ezt a győze.met arra használhatja fe', hogy a maga elnyomott osztályainak néhány engedményt tegyen, lényegte­len engedményeket, amelyek azonban mégis késleltetik a forradalmi moz­galmat ezekben az országokban t s a „szociális" béke látszatát hozzák lét­re". „Ugyanakkor számos más ország: a Kelet, India, Kína stb. éppen a leg­utóbbi imperialista háború révén vég­leg kizökkent a kerékvágásból. Fejlő­désük véglegesen az általános euró­pai kapitalista méretekben indult meg. Megkezdődött bennük az általános európai erjedés. S most az egész világ látja, hogy olyan fej odésbe sodródtak, amelynek feltétlenül az egész világ­kapitalizmus válságához kell vezet­nie". „Ennek következtében s ezzel kap­csolatban a nyugateurópai kapitalista országok, szocializmushoz va'ó fej'ődé. síiket nem olyan módon viszik vég­hez ..., ahogy azelőtt vártuk. Nem úgy fejezik be, hogy a szocializmus bennük egyenletesen „megérik", ha­nem úgy, hogy egyik állam kizsákmá­nyolja a másikat, hogy a legelső im­perialista országot, melyet a háború­ban legyőztek, kizsákmánpolják s hogy mindezt összekapcsolják az egész Kelet kizsákmányolásával. Más­felől a Kelet a forradalmi mozgalomba véglegesen éppen az első imperialista háború következtében kerül be és így sodródott be véglegesen a világforra­dalmi mozgalom általános forgatagá­ba". Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a győztes országok nemcsak a legyőzött országokat és a gyarmato­kat zsákmányolják ki, hanem a győz. tes országok egyrésze is belekerül a leghatalmasabb győzők, Amerika és Ang'ia pénzügy' kizsákmányolásának körletébe; hogy mindezen országok ellentétei igen fontos tényezői a világ, imperializmus bomlásának, hogy ez ellentéteken kívül roppant mély ellen­tétek vannak és fejlődnek ež orszá­gok mindegyikének Delsejében is; hogy mindezeket az ellentéteket el­mélyíti és kiélezi az a tény, hogy ez országok mellett létezik a nagy Szov­jetköztársaság — h,t mindezt figye­lembevesszük akkor a nemzetközi helyzet sajátosságának képe többé­kevésbbé teljessé válik. Legvalószínűbb a világforradalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom