Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-30 / 76. szám, csütörtök

ZDENEK FIERUNGER: II üáborús uszítók poütlkzi csődre - :f, Wfflm ISm* Ékn& R BIW mKBMr A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 március 30, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 76. szám Az 1950-es évre szóló költségvetés a nemzetgyűlés A mezőgazdasági, külpolitikai, honvédelmi, biztonsági, kulturális, szociálpolitikai és egészségügyi kormányjavaslat az új költségvetésről Szerdán délelőtt 10 órakor dr. John elnöklésével összeült a nemzetgyű­lés plénuma, hogy megtárgyalja az 1950. évre szóló költségvetést. A költ. ségvetési törvényjavaslatot már az összes képviselőházi bizottságok megtár. gyalták és helybenhagyták. A költségvetés olvasásikor az öröm és büszke, ség érzése lesz úrrá a köztársaság minden hű polgárán, mert a gottwaldi ötéves terv második évének költségvetése is biztos egyensúlyban van. A fia­tal népi demokrácia hatalmas fölényét jelenti ez mindennemű kapitalista gaz­dálkodással szemben, győzelmet egy nálunk már letűnt rendszer fölött. Janouš képviselő, a költségvetés előadója, hangsúlyozta, hogy a költ­ségvetést már az összes képviselőházi bizottságok letárgyalták és örömük­nek adtak kifejezést, hogy a költség­vetés 373,424.000 KCs aktívát mutat föl. Népi demokratikus állam költség­vetése ez, amely szocialista álammá fejlődik. Hazánkban az épülő szocia­lizmus, a békés országépítés, a Szov­jetúnióval és a népi demokratikus álla. mokkái való örök és hűséges barátság költségvetése ez, amely a tartós vi­lágbéke megerősítéséhez hozzájárul. Az újjászületett Nemzeti^Front má­sodik költségvetésében visszatükröző­dik a dolgozók széles rétegei életszín­vonalának állandó emelkedése. Szám­szerűen mutatja ki népünk fokozódó munkaerőfeszítéseit, a Szovjetúnió ál­landó, önzetlen és testvéri segítségét. A további feladatok biztosítására a költségvetés irányvonalait a KSC IX. kongresszusa és a Központi Bizottság februári ülése tűzte ki. A vitában nemcsak a tervezést, de egész nemzetgazdaságunk minden kérdését megtárgyalták. Mint főfel­adatot állapították meg mindenek­előtt az ipar átépítésének és kiépíté­sének meggyorsítását. Janouš képvi­selő ezután értékelte az egyes bizott­ságokban lefolyt vita eredményeit. A tervben jelentős hiányok mutatkoz­tak és aránytalanság keletkezett az építési és más befektetések között. Ezért az illetékes bizottságok helyre­igazítást hoztak. A nehézipar fejlesz­tése döntő hatással lesz egész nem­zetgazdaságunkra. Főleg a nehéz gép­ipar kiépítése jelenti a gyorsabb utat a szocializmus felé. Ennek fejlődésé­vel szorosan összefügg a nép élet­színvonalának emelkedése, mert nemcsak magára az iparra van hatás­sal, hanem a mezőgazdaságra, építé­szetre és közlekedésre is. Szlovákia iparosítása kérdésének a bizottságok teljes figyelmet szen­teltek, mert emlékeztek a köztérsa­A kormány üléséről A munkásifjúság sportjátékainak előkészületei A keddi gyűlésen a kormány a közlekedésügyi miniszter javaslatá­ra jóváhagyta a kormányrendelet tervezetét a hajózási ügyek köz­igazgatásáról. Ezzel a rendelettel megszüntetik a prágai Csehszlovák Hajózási Hivatalt és az Elba—Duna körzeti Folyami Hajózás Hivatalát, amelynek székhelye Prágában és Bratislavában van, valamint azok usti nad labei és komáromi kiren­deltségi hivatalait. A megszüntetett hivatalok hatás­körét . átruházzák a kerületi nem­zeti bizottságok gazdasági osztályai­ra. A hajózási ügyeket a közleke­désügyi minisztérium fenntartja ma­gának, mivel ezek túlszárnyalják egy kerületi nemzeti bizottság ha­táskörének kereteit. Ezek az ügyek többnyire a hajók és legénységük te­vékenységét érintik, normalizáló, tervező, irányító és felügyelő fel­adattal, amely felöleli az árszabályo­zást, központilag gondoskodik az igazgatási ügyekről, a hajózási esz­közölt karbantartásából és ellátásá­ról és a tengeri hajózás ügyeiről. Široký kormányelnökhelyettesnek és külügyminiszeternek javaslatára a kormány jóváhagyta a Csehszlová­kia közötti tudományos műszaki együttműködés egyezményét. Az egyezmény a két állam közöt­ti barátsági, együttműködési és köl­csönös megsegítési szerződésen alap­szik és biztosítja a kölcsönös meg­segítést és a legújabb tapasztalatok kicserélését a tudomány és a tech­nika terén. További fejezete a két ország közötti baráti kapcsolatok megszilárdulásának és kiegészíti egyes népi demokratikus államok­kal és a Szovjetúnióval kötött ha­sonló egyezményeinket. Kopecky elvtárs tájékoztatási és népmüvelésügyi miniszter a testne­velés és sport állami hivatalának megbízásából bejelentette a kor­mánynak a Svit-Gottwaldov nemzeti vállalat ösztönző gondolatát, hogy megrendezzék a CSR munkásifjúsá­gának sportjátékait. A miniszter jelentésében hangsúlyozta, hogy ezek a játékok alapvető módon hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a sportmoz­galom a nagy ipari üzemek körül összpontosuljon. A kormány jóvá- | hagyta a javaslatot, amely szerint a munkásifjúság sportjátékainak el­ső éve 1950—1951 lesz. Védnöksé. güket Zápotocký kormányelnök elv­társ veszi át, a munka- és népjóléti miniszterrel közösen. A játékokon résztvesz a bányák, a nehézüzemek, a könnyű- és finom­mechanika, az automobil- és repülő­gépüzemek, az energetikai üzemek, az építőüzemek, a textilipar, a fém­megmunkáló és gumi ipar, a vegyi, az üveg és kerámiai üzemek, a faki­termelő, az élelmiszer, a nyomda, a papír és közlekedési üzemek dolgozó ifjúsága. Ezidőszerínt kb. 100 ezer versenyző részvételével számolnak. Kabeš pénzügyminiszter elvtárs javaslatára a kormány adó- és bér­mentesítéseket hozott egyes szaka­szokon. A rendelet alapján a nyugdíjakat és a közjogi biztosításból származó jövedelmet a fizetéstől függetlenül fogják megadózni. Ezzel a nyugdí­jasoknál, akik továbra is alkalma­zásban maradnak, elesik az adóelszá­molás, amely aktív fizetésüknek a nyugdíjjal való összeadásából szár­A kedvező időjárás következtében a tavaszi mezei munkák Szlovákia leg­nagyobb részén teljes erővel folynak. F hó 25-ig Szlovákiában a búza 58.5 százalékát, az árpa 64.8 százalékát, a zab 33.00 százalékát, a kukorica 1.1 százalékát, a cukorrépa 41.9 százalé­kát, a korai burgonya 37.5 százalékát, a késő burgonya 0.6 százalékát, a zöldség 19.00 százalékát, az olajosnö­vények 20.5 százalékát, hüvelyesek 17.00 százalékát, a len 2.6 százalékát és egyéb növények 10.6 százalékát el­vetették, illetve elültették. A tavaszi szántást eddig az időpontig 43.3 szá­zalékban végezték el. A szőlők met­szését 75.6 százalékban s az első per­metezést 9.4 százalékban. A kísérleti területeken eddig az időpontig a ter. vczett búzaföldek 94.3 százalékát, ár­ság elnökének szavaira: „A cseh és szlovák országrészek közötti különb­ség kiegyenlítése nemcsak a szocia­lizmus egyik célja hazánkban, de győzelmének feltétele is". Ezért min­den feladat, amely azonnali megol­dást követel, a tervezésben, az ipar­ban vagy más téren, sokkal sürgő­sebb és fontosabb Szlovákia szem­pontjából. Első helyen áll a káderek nevelésének kérdése. Az iparosítás gyors üteme Szlovákiában az üzemi iskolák sűrű hálózatát követeli meg és a bizottságok üdvözlik az ipar­ügyi megbízotti hivatal erőfeszítését, amelyet ezen a téren kifejtett. Az előadó ezek után foglalkozott a pénzügyi kérdésekkel, iparunk beru­házási politikájával. A mezőgazdasá­gi munka termelékenysége állandóan elmarad az ipari munka fokozódó termelékenysége mögött. A legfonto­sabb az, hogy itt is magasabb ter­melési fprmákra, a föld közös meg­művelésére térjünk át. Janouš kép­viselő részletesen foglalkozott a költ­ségvetés összes többi részleteivel és kifejezte köszönetét a kormánynak jó ép lelkiismeretes munkájáért. Ez­után Való képviselő szólalt fel. aki­nek előadását a képviselőház hosz­szantartó tapssal jutalmazta. Az 1950-es évre szóló köl^épvetés tár­gyalása a nemzetgyűlésben lapzárta­kor még tart. | máznék. Ez az intézkedés az 1949-es évtől érvényes. A bér utáni adóktól mentesítik az újítójavaslatokért kapott jutalma­kat, abban az esetben is, ha túlszár­nyalják az évi 20 ezer Kčs-t, Ezzel összefüggésben a kormány elrendelte, hogy a nagykorúsági ha­tár leszállítása 21 évről 18 évre, az 1950-es évben ne legyen hatással a családtagokra nyújtott adóengedmé­nyékre. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben engedményt nyújtanak az ön­állóan kereső családtagok részére abban az esetben is, ha túllépték 18. életévüket és az új törvény sze­rint nagykorúak. Ugyancsak a pénzügyminiszter ajánlatára a kormány jóváhagyta a szlovákiai felszámolás alatt álló pénzintézetek egyesítését. Végül is a kormány az Állami Tervhivatal elnökének javaslatára határozatot hozott, hogy az ipari és más üzemek terveinél mindig gondol­janak a vasúti vagy országúti for­galom megoldására. A vasúti és or­szágúti összeköttetés rendes meg­szervezése biztosítja a jövendő üze­mek szállítási kérdéseinek gazdasá­gos és megfelelő megoldását. paföldek 63.3 százalékát, zab 54.7 szá­zalékát, hüvelyesek 34.3 százalékát, a len 10 százalékát, olajosnövények 194.4 százalékát, korai burgonya 72.6 százalékát, a zöldség 44 százalékát be­vetették. Az állami gépállomások Szlovákiában a tervezett középszán­tást 56.9 százaléknyi területen végez­ték el, a mélyszántást 123.5 százalék­nyi területen, a vetést 21.9 százalék­nyi területen és az egyéb mezei mun­kákat 25.8 százaléknyi területen haj­tották végre. A tavaszi mezei munkák a nyitrai és bratislavai kerületekben haladnak a legjobban, a leggyengébb eredményeket eddig a zsolnai és eper­jesi kerületben érték el, mert néhány kerületben még nem kezdhették el a mezei munkákat. A széleskörű békeakció, amelyet a Szovjetúnió és a népj demokratikus országok kifejtettek és amely a világ minden államának népét érinti, min­denütt erős visszhangra talál. Az ál­lamférfiak és politikusok, akik a leg­magasabb funkciókba kerültek a nagy finánctöke, a trösztök és kar­tellek kegyeiből, nem tudnak meg­lenni az uszító háborús kampány nélkül. A nagy fegyverüzemek és a nehézipar kétes nyeresége ugyanis egészen attól függ, vaj'jon sikerül-e fenntartani a háborús hangulatot és hogy lehetséges lesz-e csillagászati számadásokat benyújtani a parla­mentnek, amely számad 'sok túlnyo­mó része a hadseregre és a fegyver­kezésre fordítandó. Egy ténv világos. Amikor válasz­tási kampány előtt állnak és a kapi­talista államférfiak versengenek a nép kegyéért, kénytelenek bizony­gatni neki békés szándékaikat és a szokásos kijelentéseket teszik jóaka­ratukról és elhatározásukról, hogy hozzájárulnak a nemzetközi egyetér­téshez és megegyezéshez. Ilyen kije­lentést tett, mint ismeretes, nemrég Winston Churchill volt brit minisz­terelnök, aki az utolsó választási kampány idején kijelentette,, hogy visszatér a Szovjetúnióval való új tárgyalások gondolatához, hogy — mint mondta — áthidalják a két vi­lág közti szakadékot, hogy mindenki a saját életét élhesse, ha nem ba­rátságban, de legalább gyűlölködés nélkül, amelyet a hideg háború idéz elő. Erre azonban azonnal megszó­lalt a labouristák képviselője, azt állítva, hogy Churchill nyilatkozata üres trükk, szavazatok nyerése cél­jából. A labouristák számára nem­csak azért volt kellemetlen hallani Churchill felhívását a Szovjetúnió­val való újabb tárgyalásokra, ami ellen az ő köreikben a háború befe­jezését követő években a legmegátal­kodottabb kampányt folytatták, de legfőképpen azért volt számukra kel­lemetlen, hogy ezeket a tételeket a konzervatív tábor képviselője védel­mezi, akivel a labouristák a válasz­tási kampány idején kemény harc­ban álltak. Nem maradt más hátra, hacsak nem akarták elidegeníteni az angol népet: ki kellett jelenteniök, hogy pártjuk hajlandó megkezdeni a tárgyalásokat a Szovjetúnióval. Ugyanakkor az Atlanti Oceán má­sik végén Truman elnök attól a szándéktól vezetve, hogy a brit kon­zervatív párt jelöltjei mellé álljon és biztosítsa győzelmüket, igyekezett bizonyos változásokkal és kikötések­kel ugyancsak kijelenteni egyetérté­sét a béke gondolatával. Mindenkinek, aki figyelemmel kí­sérte a. kapitalista országok sajtó­ját, akár angol, akár francia, akár amerikai sajtótermék volt az, fel kellett fognia, hogyan hatott ez a gondolat a polgárok legszélesebb ré­tegeire. A békének tömegmozgalmá­val szemben megbukik a háborús uszítók minden törekvése, akiknek lelkivilága nélkülöz minden emberi érzést és tekintetük állandóan a tőzs­de-árfolyamok és a kifizetendő oszta­lékok emelkedő és hanyatló görbé­jét követi. Az állandó fegyverkezés, a hábo­rús propaganda és a béke után vá­gyakozó emberek megnyerésének szükségessége közti ellentmondások­ban összezavarodik az imperialista hatalmak politikája, amit elsősor­ban az USA politikájában tapasztal­hatunk. Alig csillapodott le a béke-kije­lentések hulláma, amelyet az angol választások idején a burzsoá sajtó vert fel, érdekfeszítő kijelentés hang­zott el az új szuperatombombáról és nemrégiben az államtitkár szájából ismét nagyon kemény szavakat hal­lottunk az idegháború szükségessé­géről és a totális diplomácia mód­szereiről. A kapitalista világnak lát­hatólag nincs ínyére a béke politi­kája, mert az ipari konszernek és trösztök osztalékainak magassága köz­vetlenül a háborús hangulattól függ, amelyet sajtójuk idéz elő. Ezért nem tetszenek a háborús gyujtogatóknak a haladószellemű tömegszervezetek által megrendezett békekongresszu­sok, amelyeken megmagyarázzák a népnek, honnan fenyeget háborús veszély és amelyeken követelik az atomfegyver letiltását. Mint Boullier abbé, a béke rettent­hetetlen harcosa mondja, aki nem­régiben tért vissza a stockholmi nagy­sikerű békekongresszusról, az Atlanti Egyezmény, az amerikai politika e mérges terméke, a legnagyobb vesze­delmet jelenti azon államokra, ame­lyek azt aláírtiák, mert mindezen nemzeteket önműködőlég belesodor­hatják a háborúba abban a pillanat­ban, amelyben az USA kormánya kijelenti, hogy a világ egy bizonyos részében fenyegetik érdekeiket. S ezért — folytatta befejezésképpen — minden nemzetnek csatlakoznia kell a stockholmi gyűlés határozataihoz, amely elítéli az atomfegyverek bár­miféle használatát és amely háborús gonosztevőnek tekinti azt a kor­mányt, amely elsőnek használja az atomfegyvert. Elképzeljük, mit je­lentene az új gyilkos eszközökkel folytatott új háború az egész embe­riségre és főleg azon országok lakos­ságára, amelyeket a hathatós véde­kezés lehetősége nélkül tennének ki a háború csapásainak. Elképzeljük, mi maradna a virágzó Franciaor­szágból és mennyire ráfizetne a há­borúra Anglia lakossága. Nagyon is érti ezt a dollárdiplo­mácia, mert tudatában van annak, hogy Európa népe nem fog harcolni a Szovjetúnió ellen, sőt azok ellen fordítja fegyvereit, akik előidézői a háborúnak. Végeredményben Nyugat­Németországban, ahol a régi nacio­nalizmus a megszálló hivatalok jó­váhagyásával teljes virágjában áll, hangok hallatszanak, hogy a német népet nem szabad újabb háborúba hurcolni és nem szabad idegen érde­kek zsoldosává tenni. Nem kevésbbé őrjöng a reakciós burzsoázia a Szovjetúnió és a szocia­lizmus ellen és háborús kampánya a legnagyobb akadálya a háború utáni világ megszilárdulásának. Ez a poli­tika nemcsak saját gazdaságukat fojtogatja, de zavaró módon igyek­szik belenyúlni a népi demokratikus államok gazdaságába is, igyekszik felhasználni a habozok és ingadozók zavarát és megnyerni a szökevénye­ket és árulókat. Csankajseknek dol­lárokat és tankokat ad, hogy gonosz, tevő támadásaival, amelyeknek kö­vetkeztében ártatlan asszonyok és gyermekek pusztulnak el, megzavar­hassa az új demokratikus Kína bé­kés újjáépítését. Ez természetesen a kínai népben még nagyobb gyűlöle­tet ébreszt tegnapi gyarmatosítói és mai halálos ellenségei iránt. Walter Lippman, az ismert amerikai bur­zsoá író és újságíró, rosszul bírálja az USA hamis politikáját, amely hiába épít a háborús hangulatra és a háborúra, mert mint Lippman meg­állapítja: „az együttélés elmélete most annyira fontos, hogy lehetetlen a nyugati országokban is politikát folytatni, anélkül, hogy azt tekintet­be vennék." Lippman egyik cikkében, melynek címe: „Kellemetlen hetek Amerika számára", ezt mondja: „Ha nekünk, amerikaiaknak fontos lenne, hogy az olaszok életét megkönnyítsük és a magunkét megnehezítsük, akkor nyugodt lelkiismerettel elmondhat­nék, hogy az elmúlt hetekben eb­ben az irányban bizonyos haladást értünk el. Ha azonban azon óhaj szerint járunk el, hogy mégis csak kijelentjük a hidegháborút, akkor Ázsiában és Európában nagymér­tékben ártottunk magunknak. Az Egyesült Államok elhatározták, hogy segítséget nyújtanak Csang­kajseknek. Ennek a politikának az eredménye azonban az, hogy Csang­kajsek felhasználta a helyzetet és amerikai repülőgépekkel bombázta Sanghajt és bombázással fenyegette Pekinget. Az amerikai kormány til­takozott és kijelentette, hogy semmi közösséget nem vállal a polgári la­kosságnak ezzel a mészárlásával. De Csangkajsek visszautasította a til­takozást. Annyira erősnek érezte magát, hogy az amerikai kormány akarata ellenére bombázta a sang­háji amerikai vülamosmüveket és a Standard Vacuum Oil Company ipa­ri üzemeit és a kínai polgárok ez­reit megölte és megsebesítette." Mint látható, maga az amerikai újságíró, aki semmiképen sem híve a Szovjetúniónak vagy a népi de­mokráciáknak, leleplezi saját ország ga burzsoáziájának politikai gyen­géit, amely ott, ahol nem léphet köz­be és nem sebezhet egyenesen, a Csangkajsek féle emberekben ke­resi segítőtársait, a haragtól elva­kult emigrációban és a munkatábo­rok szökevényeiben és árulóiban. Ezért az új háború veszedelme elle­ni harc nem olyan könnyű dolog, mint azt talán várták volna. Ki keli ismerni a kapitalista világ minden cseltevését, amely ez ideig alaposan kihasználja a politikailag éretlen i emberek előítéleteit és ideológiai zűr­zavarát. A béke ügye ma megkíván, ja nemcsak a béke akarását, de azt is, hogy az imperialista politika mód­szereit állandóan leleplezzük a világ nyilvánossága előtt, éberséget és elő­vigyázatosságot követel saját so­rainkban. Azt jelenti, hogy nyu­godtan és meggondoltan szembehe­lyezkedjünk minden kísérlettel, ami a mai szocialista építésünkre tör, megköveteli minden erőnk összpon­tosítását országunk újjáépítésében, mert minden sikerünk a háborús po­litika újabb vereségét jelenti. A hét végén asszonyaink tartanak gyűlést és gyűlésük nagyszabású bé­ketüntetés lesz az alkotó és építő­munkáért. A „feltámadás" tradicióa ünnepén, húsvétkor nemzetgyűlésünk kiadja szokás szerinti igazolását ar­ról, hogy népünk büszkén és el­szántan jelentkezik a béke táborá­ba. amely legyőzhetetlen és amely győzni fog. Hogyan folynak a tavaszi mezei munkák Szlovákiában

Next

/
Oldalképek
Tartalom