Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-17 / 65. szám, péntek

12. szám 1950 március 17. - • Leányifjúságunk a milliós CSM-ért A szocializmus célkitűzései­nek vonalán haladva, helyte­len külön szólni a leányifjú­sághoz. Az Ifjúság Vasút­vonalán, az aratási, cséplés! brigádmunkában, az élmun. kások és újítók között ott látjuk már leányainkat és semmiben sem maradnak el fiútársaik mögött. Üj arcula­tú, új leánytípus van kialaku­lóban. öntudatos, dolgozó, ha­ladó leány, aki megértő és él a szocialista társadalomban kiharcolt jogával és egyenlő a jogokban és kötelességek­ben. Aki megfigyeltem a közös munkabrigádokon kialakult szellemet az ifjúság között, a baráti, őszinte munkatársi vi­szonyt azok közt, akik a munkaversenyben együtt har. coltak a zászlóért és az él­brigád kitüntetéséért és mun­ka után együtt énekeltek, tán­coltak a tábortűz körül, az megnyugvással veheti tudo­másul, hogy a leányok is rá­léptek arra az útra, amelyen haladniok kell. Azonban az ifjúságnak, különösen a ma­gyar leányoknak csak kis ré­sze lépett erre az útra. Bizo­nyos fokig érthető ez. Hosz­szú éveken át mérgezte őket a Horthy-rendszer, a nyila­sok, a reakció szelleme. Ha­mis érzelgőséggel butította a lányokat, a széptevés ostoba stílusában. Az élet szépségét akkor a fiatal lányok előtt csak a férfiaknál elért sike­rek, a táncosok minél na­gyobb száma és a ruháiknak száma képezte. A lányok előtt egy út 411 csak, amire nevelték őket és ök saját magukat: a férjhezmenés. Ez a gazdag leányoknak köny­nyebben, a szegényeknek ne­hezebben sikerült, hisz a há­zasság sok esetben csak üzlet volt tulajdonképpen és aztán egész életére férjének és csa­ládjának rabszolgája lehetett. Egy rosszul sikerült házassá­got csak a gazdag leányok bonthattak fel, mert haza­mehettek tehetős szüleikhez és esetleg másodszor is kaptak hozományt. Társadalmi rendszerünk szo­cialista átalakulása különö­sen és elsősorban az ifjúságot szabadította fel. Megad nekik minden lehetőséget a boldo­gabb és szebb jövő elérésére és leányaink ebben ugyanúgy részesülnek, mint fiaink. Nyit­va vannak az Iskolák kapui mindenki előtt — elsőbbségi joga a paraszt- és munkásif­júságnak van, felszámoltuk az írástudatlanságot — azt a munkát, azt a szakmát vá­laszthatja minden ifjú, amire kedve és adottsága van. Sőt ennek kiválasztásában is se­git neki kormányunk a tehet-,, ségkutató vizsgálatokkal. A szegény parasztleányok szá­mára az elmúlt időkben egyet­len út volt: az uraságnál vagy a városi polgárságnál szolgálni. Ma hol látjuk őket? Az iskolák padjaiban vagy mint élmunkásnőket, újítókat, azt, anjit már eddig kivivtak. Részt kell venniök a szocializ­mus építésében, a béke meg­védésében. Az egyesülésben az erő. Egyedül a legbecsülete­sebb .szándék és a legnagyobb erőfeszítés mellett sem érhet­jük el azt, amit szervezve, egyesületbe tömörülve. A ČSM az ifjúságnak érdekképvisele­te. Aki hozzájuk tartozik, an­nak védik és segítik érvénye­sülését és előrehaladását és azért az ifjúsági egyesülethez tartozás biztonsági érzetet nyújt tagjainak, mert mint Masztáj Karitn, fiatal baskír költő: KOmOlUMK IAMYAI Felénk bizony minden tavaszra fűzek zöld fényövén pezseg a fagyaibokrok fehér habja a lomha, halk Djema felett. Felénk a nyíló llljom arca gyöngyházszín fodrokra hajol, s hársfáinkról a méz nyaranta borostyán illatokba forr. A csendes levegő az éjben lehűl: nagy víztartály gyanánt. ... De elég a csillagokról, ké­rem — lantom lányokról zengje dalát. Napbarnitotta szépségüknek párja nincs sehol a föld kerekén s feketébb szemük gyúlt agátja, mint harmatos borókahéj. c Bronz vállukat dús haj fonatja, tömör zuhatag ontja be: nem ér fel véle, példázhatja, ősz.éjek sűrű ébene. Szemüldjük — szavam okkal ejtem — két kiterjesztett varjúszárny. S ajkuk akár a hegyi meggy­-'szem az érés gazdag évadán. Lankás mezőink hajlatában ha érve ring a nyurga rozs: lányaink karcsú derekában az ütem egy, hasonlatos. Munkában lányaink szívósak, fürgék, erősek és nagyok. Szerelemben nem ingadoznak, Vonzalmad rájuk bízhatod. S ha líraiunkon nem lész bol. dog, mint minő nem voltál soha — aligha éri bárhol sorsod a siker boldog mosolya. A színigaz csendül zenémben, mondják majd: dicsekvő va­gyok. Nos hát: a lányaink dicsérem, irigyeljék őket a csillagok. (Ford.: Dudás Kálmán). szociális munkásokat és saját sorsuk öntudatos intézőit. Nem elégedhetünk meg azonban ezzel az eredmény­nyel, mert az említettek még csak kis százalékát képezik leányifjúságunknak. Mindenki előtt áll ez a lehetőség, min­den egyes fiatal részére épül a szocializmus, amelynek leg­erősebb bástyája és beton­alapja éppen az ifjúság lesz. Az ifjúságnak be kell kapcso­lódnia az építőmunkába, egyesülnie kell az ifjúság leg­szélesebb tömegeinek, segíte­nie és védenie népi demokrá­ciánkat és továbbfejlesztenie erős támogató és védelmező áll mellette az egyesület. A CSM szervezetben van min­den haladószellemü ifjú helye, leányoké épúgy, mint a fiúké. E szervezet alapját százezrek­re menő erőslelkü ifjú alkot­ja, akik már eddig is lelkese­déssel és boldogan dolgoztak a szervezetben, mert felismer­ték azt, hogy az egyesület a szebb és boldogabb jövő biz­tosításáért dolgozik és harcol és elhárít minden akadályt, ami gátolná ennek megvaló­sítását. Mindezekért az ifjú­ság tettekben fejezheti ki leg­jobban háláját. Ezért fogadják meg mind­nyájan, hogy a z építés és al­kotás első sorai felé töreksze­nek és ha ellenségeinknek nem megy el a kedve a háborús uszítástól és kényszerítik őket, hogy hazánkat fegyveresen véd­jék, akkor ott lesznek fiatalsá­guk hitével, törhetetlen lelke­sedéssel Pártunknak oldalán, amely az ő szabadságukért ed­dig is a legtöbb áldozatot hozta az elnyomás éveiben és kom­munista mártírokat állított pélia. képül az' ifjúság elé. A ČSM minden tagja nagy munkalendü­letlel vegyen részt a szövetség által hirdetett munkaversenye­ken és .fokozzák munkateljesít. menyüket, vegyenek részt a irt-nka- es kultúrbrigádokban, tegyék magukévá a szervezet tagkiépítését és igyekezzenek minden társukat meggyőzni en­nek fontosságáról. Leányifjúsá­gunk előtt áll példaképül Zója, a Koinszomol neveltje, ki népe szabadságáért és békéjéért hősi halált halt. A párizsi békekong. resszuson Zója édesanyja a kö­vetkezőket mondta: — 1942-ben Zójám csak 19 . éves volt, az élet küszöbén állt. Ebben a korban a fiatalság leg. szebb éveiben a boldogságról, szerelemről álmodott, arról a nagy munkáról, amelyet szere­tett hazájáért fog élveizni, de Sima soha sem valósulhatott meg. Mi is az életre készülünk. Bé­kés alkotómunkát akarunk vé­gezni, boldog családi életet épí­teni. A mi életünkben éppen ele­gendő volt egyszer otthonaink lerombolása, mi úgy készülünk a családi életre, hogy abban nyu­godtan felnevelhessük majd a jövő, nagyszerű, újtípuaú em­bereit. A lányok előtt áll még Pasa Angeiina, az első traktorista nő, aki úttörője volt annak á moz­galomnak, hogy a lányok, igen­is alkalmasak mindazon mun­kákra, amelyeket eddig csak a férfiak végeztek. És ma már üdvözölhetjük a női olvasztónőt, bányásznőt a munka mezején. Bízunk abban, hogy a magyar lányok magukévá téve és meg­esve ezeket a lehetőségeket, ön­tudatosan fognak sorakozni a CSM zászlaja alá és vállvetve, kéz a kéjben fognak dolgozni szocialista hazánk építésén, ha kell harccal és áldozatkészség­gel. Előre a milliós CSM-ért, amelynek minden tagja a szor cializmus építője. Turf Mária.

Next

/
Oldalképek
Tartalom