Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-07 / 32. szám, kedd

1950 február 11 m SZÖ 7 Február 7, kedd. A nap kél 7 óra 24 perckor, nyugszik 17 óra 3 perc. kor. A róm. kat. és a protestáns na'ňár szerint Tódor napja van. • ^irható időjárás: Felhőátvonulá­sok, délkeeiti szél. a hőmérséklet egyelőre még 4—5 fokkal a fagy­ront alatt marad. Európa keleti részén hideg szá­razföld' légtömegek halmozódnak fel. Ukrajna területén havazik. Franciaország és Anglia területét enyhe tengeri légtömegek árasztják el, amelyek a keleteurópai hideg légtömböt megkerülve. Skandiávián .',t észak felé tartanak. A Rajnától nyugatra plus 10 fok fölé emelke­dett pénteken a hőmérséklet és eső esik. • Caracasban, Venezuela fővárosá­ban országos értekezletet tartottak a békf; hívei. Az értekezleten a kő­olajipari munkások szakszervezeté­nek elnöke kijelentette, hogy szak­szó vezetének tagjai teljes mérték, ben közösséget vallalnak a békeküz­öelemmel és megbélyegzik az angol­amerikai háborús uszítókat. A ve­nezuelai munkásosztály békeküzdel­me „Imperialista háborúrkodásra nincs olaj!" jelszó alatt folyik. — Földműveseink a kormányelnök­nél. A. Zápotocký miniszterelnök feb­ruár 3-án, pénteken fogadta a földmű­vesek 220 tagú küldöttségét, kiknek mintaszerű terménybeszolgáltatásáért jutalmul egyhavi üdülést biztosítottak Prágában. A küldöttség tagjai között volt több sokgyermekes anya is. A földművesekkel és földművesasszo­nyokkal intézett rövid beszédben a kormányelnök kifeje-.ésre juttatta, hogy dolgozóink milliói magasabb életszínvonalának elérése szükségessé teszi az összesség jobb és tökéletesebb munkáját. A cseh és szlovák földmű­vesek ezután köszönetüket fejezték ki a kormányelnöknek azért, amit a kor­mány a dolgozókért a vidéken tesz. — A népblrák konferenciája. A ^£továk igazságügyi minisztérium 5-re, vasárnapra hívta össze Ibau a népbirák konferenciáját. A i^trlés-áttekintést nyújt majd a nép­birák munkájáról a népbíráskodás első évében. A gyűlésen dr. A. čepička igazságügyminiszter is beszédet mond. — A bányászalkalmazottak szak. szervezetének üléséről. Február 3-án fejeződött be a bányászalkalmazottak szakszervezetének utolsó ülése, me­lyen főleg az ez év első hónapjában teljesített szénkitermelési tervekkel foglalkoztak, valamint a szocialista ver­senyek fejlődésével bányaiparunkban. Megállapították, hogy a feketeszén ki­termlést bányáinkban 98.3 százalékra és a barnaszén kitermelést 100 száza­lékra teljesítették. Februártól kezdve a legfontosabb feladatok közé fog tar­tozni a versenymozga'om felvirágozta­tása. Eddig a versenyekre 105 bánya jelentkezett. A februári győzelem nap­jára a csehszlovák bányák dolgozói mintaszerű élmunkáshetet rendeznek. — Angol szakszervezeti vezető a belügy miniszternél. Február 5-én, pén­teken V. Nősek belügyminiszter fo­gadta az angol bányászok vezető funk­cionáriusát, Arthur Hornért. A szívé­lyes beszélgetés folyamán A. Horner visszaemlékezett arra, hogy a minisz­terrel megismerkedett már 1920-ban Moszkvában a Vörös Szakszervezeti Internacionálé konferenciáján. Arthur Horner kifejezési e juttatta őszinte bá­mulatát Csehszlovákia ^szocialista épí­tésén, valamint a cseh és szlovák nép életszínvonajának emelkedésén. A. Horner már két évvel ezelőtt is tar­tózkodott Csehszlovákiában s így sa­játmaga megállapíthatta, milyen nagy különbségek mutatkoznak a régebbi helyzettel szemben. Megígérte, hogy 'tapasztalatairól informálni fogja majd az angol bányászokat is. «— Japán segítség Csang.Kaj-Sek. nek. A Japánban é'ő amerikai meg­szálló katonaság főparancsnoka Mac Arthur generális 15 tagú japán kül­döttséget küldött Tajvan szigetére. A japán kiküldöttek a Kuomintang veze­tőivel japán önkentes hadsereg felál­lításáról tárgyaltak. — Lengyelország harcol az írástu. datlanság ellen. Az írástudatlanság elleni bizottság gyűlésen Matuszewszky megállapította hogy 1949-ben 469.710 személyt iskoláztak 27.063 tanfolyamon. Ezen a gyűlésen a kormány tagjai, a politikai pártok, a katonaság és más szervezetek kiküldöttei is reszt\ettek. Matuszewszky megállapította továbbá, hogy a tanfolyamokat végzetteknek lehetőséget adnak további tanulásra. Nagy gondot fognak fordítani a me­zőgazdaságban foglalkoztatott írástu­datlanokra. kiknek száma kb. r0.000. 1950-ben »z írástudatdanság elleni küzdelem céljaira 3 és fél milliárd zlotit adományoztak. OizbtaöCLL bány chztLa táuan k bmU MIN ALAPSZIK A MUNKÁS­LEVELEZÉS ÉS MI A CÉLJA. A munkáslevelezés célja új káderek nevelése. Sajnos, munkáslevelezőink segítségére és tájékoztatására semmi­féle nyomtatott anyaggal nem rendel­kezünk és ezért szükséges kezdő munkáslevelezőinket valami módon tá­jékoztatni, hogy tisztán lássák igazi feladatukat. Vannak levelezőink, akik kötelességtudóan az üzemeikben, a falvaikban jól vagy rosszul végzett munkáról, dicsérnek és sok esetben kritizálnak. Ezek a legjobb levelezőink. De egy egész üzem hibáinak kritizá­lásához jó szem és bátorság is kell. A munkáslev*elezőnek kötelessége tár­gyilagosan beszámolni üzeme munká­járól. Ha jó ez a munka, akkor azért, hogy más üzemek kövessék a jó pél­dát, ha pedig rossz, akkor azért, hogy kíméletlenül leleplezze a hibák elkö­vetőit s rámutasson a hibák kiküszö­bölésének módjaira. A munkáslevelező a szocializmus szeme, a dolgozóretegek tanítója. S most felmerül a kérdés, hogyan lehet valaki tanitóia a széles dolgozó réte­geknek, ha tulajdonképpen maga is tanulásra szorul Erre nagyon egyszerű a felelet. Mert a munkáslevelező sok mindent lát, sok mindenről értesül s így áttekintést nyer az egész üzem, falu, járás, sőt az egész kerület tevé­kenységéről, bekapcsolódik u munka vérkeringésébe A munkáslevelező a néptől tanul s tapasztalatait kibővíti a marxi-lenini tanításokkal. Mindnyájunknak sokat kell tanul­nunk, hogy forradalmasíthassuk a munkáslevelezést és bevezethessük ezen a téren is a tervszerű egyéni versenyt. Most kell a munkáslevelezés alapfiat 'efektetni, hogy az utánunk jövők tiszta, jól egyengetett utat ta iáljanak célunk, a boldogabb jövő és a győzelmes szocializmus felé. Hoksza István, Osztrava. SZERZŐDÉS ALAIRASOK FALVAINKBAN. Vyšné Valicén a volt főúri kastély­ban ünnepi keretek között egységesen írták alá a termelési és beszolgálta­tási szerződéseket a valicei kis. és középgazdák. Jelen voltak a Kommunista Párt ke­rületi és járási képviselői is. Hruška elvtárs, a Kommunista Párt járási föld­művestitkára, aki maga is valicei la­kos, rámutatott a kisparaszt nyomo­rúságos életére a kapitalista uralom alatt. Bavkovics elvtárs a szerződé­sek aláírásának fontosságát mérlegel­te, majd összehasonlította a falu életét a múltban és a jelenben az EFSz ke­retében. Utána Bonfanti elvtárs, a KSS járási titkára vette át a szót,a ki beszé­dében kiemelte, milyen nagy fontosság, gal bír ötéves tervünkben a mezőgaz­dasági terv teljesítése és ez mennyire elősegíti iparunk fejlődését. A šafarikovol járásban levő Recske községben is nagy lelkesedéssel, ünne­pélyes keretek között írták alá a ter­melési és beszolgáltatási szerződése­ket. Valóban ünnep volt az, a kis- és középparasztok arcán látszott a boldog elégedettség. Az ünnepi hangulatot a helyiség feldíszítésével és ünnepi öltö­zetükkel is igyekezett hangsúlyozni. Brída Mátyás, a helyi nemzeti bi­zottság elnöke megnyitó beszédében rámutatott a tervgazdálkodás szüksé­gességére. A beszolgáltatási szerző­déseknél most nem a kulákok voltak a szóvivők. Nem hagyjuk többé ma­gunkra erőszakolni akaratukat. A lakossághoz azután Kellner elv­társ szólt magyar nyelven, majd a já­rási nemzeti bizottság elnöke, Frank elvtárs méltatta Recske község lakos­ságának haladó szellemét, amelyet a szerződések ünnepélyes aláírásával is bebizonyított Ezze 1 is hozzájárultak a a szocialista építőmunkához, amelyben fáradhatatlannak kell lennünk. Szűnni nem akaró lelkesedés közt ért véget az aláírási ünnepély Cs. M. Šafarikovo. VALASZ BLAHOTA ELVTÁRS LEVELÉRE. A gömörhorkai munkások csaknem minden feladat teljesítésében vezető helyen állanak járásunkban és éppen azért nagyon meglepte a környékoeli dolgozókat Blahota elvtárs közlemé­nye. Mint járási közélelmezési népi előadó utána néztem Blahota elvtárs állításá­nak és a következőket állapítottam meg: Gömörhorkán a beszolgáltatási köte­lezettségek kivetését törpebirtokosok­ból és kisgazdákból álló bizottság dol­gozta ki. Blahota elvtársnak 2.240 négyzetöl, vagyis majdnem 2 hold földje van, tehát a tojásjegyet, mely­re hivatkozik, jogtalanul váltja ki. Ön­ellátónak kellene lennie, még zsírban és részben húsban is. Blahota elvtárs nemcsak, hogy az önellátásra képtelen, de úgy érzi, nem tud eleget tenni kötelezettségének még akkor sem, ha a két holdnál kevesebbel rende'kező gazdáknak semmiféle ga­bonát nem kell beadniok. Blahota elv­társ nem is igyekszik beszolgáltatási kötelezettségének eleget tenni, bár tudja, hogy az EFSz révén kevesebb gonddal és bajjal nagyobb hozamot ér. ne el, mégsem lépett be ezideig a szé­pen működő EFSz-be. Szükséges bennünket bírálni és kí­vánjuk is, hogy tevékenységüket bí­rálják, mert ez bennünket tökéletesít. Fontos azonban, hogy a kritika helyt­álló legyen. Klimkó Károly, járási közélelmezési referens. AUTÓBUSZJÁRATOK KÖNNYÍTIK MF.G DOLGOZÓINK MUNKÁJÁT. Perbete dolgozói nagy örömmel nyugtázták a hatvanszemélyes autó­buszt, amely a munkásokat az állo­másról Perbetére szállítja s így fá­rasztó munkájuk után nem kell öt ki­lométert gyalog megtenniök. Ez az intézkedés nagyban hozzájárul a per­betei dolgozók munkateljesítményének emeléséhez. Sütti József, Perbete. * Igen örvendetes újságot közlök az Uj Szó olvasóival. Belina község a fü­leki zománcgyártól négy és fél kilo­méter távolságra esik és a községbeli üzemi munkásoknak, a távolságot ke­rékpáron vagy gyalog kellett megten­niök. Hogy ez milyen fárasztó és ki­merítő volt, ezt csak mi tudjuk meg­mondani, akik ez' az utaf hóban, eső­ben naponta tettük meg. Azonban há­la üzemi bizottságunknak, ma már üzemünk autóbusza szállítja a dolgo­zókat az üzembe és vissza lakóhelyük­re. Ilyen körülmények között többet, jobbat és olcsóbbat tudunk termelni, mert nem fáradunk ki a bejárásban. Községünk dolgozói hálájukat, köszö­netüket azzal fejezik ki, nogy munka­helyükön igyekszenek termelésüket jo­kozni. Még jobban örülnének azonban a fülek i dolgozók, hogyha nagyobb állami autóbusz közlekedne községük és munkahelyük között, amely egyút­tal beszállítaná a füleki állomásra hoz­zátartozóikat is, mert sokan járnak Fülekre iskolába vagy munkába. Klima Gyula, Belina. % „ hJ^ŽríS^^Z ZS4SA Ámbár e héten egész másról akar­tam írni, de a közbejött két ese­mény arra kényszerít, hogy megvál­toztassam programomat. Elsősorban közlöm a rossz hírt. Egy levelezőlap érkezett a szerkesztőségbe, melynek írója kifogasolja széljegyzeteim meg­jelenését, mert ez a rovat szerinte nem tanít, nem nevel és nem tájé­koztat. (A megokolás rövid és ri­deg, de az elmúlt napokban sokkal szívélyesebb hangon az ellenkezőjét kifogásolták.) Ez a lap az én kezembe került, tehát módomban lett volna egysze­rűen ezt a rámnézve lesújtó kritikát a papírkosárba hajítani és mélyen hallgatni róla. E módszer ellen azon­ban potyalelkiismeretem hevesen til­takozott, mert igaz ugyan az, hogy a felnőtteket sem tanítani, sem ne­velni nem tudom, mégis erősen ab­ban a hitben éltem, hogy a srácok­ban, kamaszokban, egyszóval a po­tyatársadalomban derűs kedveidben pár percre vidám szikrát csiholok. Nagy és komoly igényekkel soha nem léptem fel, arról azonban meg voltam győződve, hogy munkásha­zánkban az építőmunkával ott tar­tunk, hogy megengedhetem tréfás és visszás széljegyzeteim közzétételét és feltételeztem azt, hogy a felnőtt munkások is megértik jószándékai­mat. Teljes joggal hihettem ezt, mert hiszen a felnőtt dolgozók is valaha potyások voltak és egy vas nélkül kenngtek gyakran a futballpálya körül fontos és szívremegtetö mér­kőzéseken. Mindenki, aki híven őr­zi potyakorát, az pontosan emlékez­hetik e válságos órákra, amelyek en­gem és ootyatársaimat feľiäborító módon igen elevenen fogva tartanak. | Nekem ma már összeköttetéseim l révén megvan a lehetőségem arra, hogy potyán nézzem végig a mérkő­zéseket, de a nehézségeim még nem szűntek meg teljesen. A múltkor például a stádionban elszedték tőlem az Üj Szó igazolványát és komoly közbenjárás kellett hozzá, hogy azt visszakapjam. Ez csak azt bizonyít­ja, hogy nagyon sokan vannak még, akikre a potyasors súlyosan ránehe­zedik. Hát ezeket akarom én szél­jegyzeteimmel megvigasztalni és fel­deríteni. Ki tehet nékem ezért ko­molyan szemrehányást? Am a legérdekesebb csak most kö­vetkezik. Az a fiatalember, aki a fentemlített lapot írta és akit oly hevesen kínoz a tudásszomj, az a helyesírás legelemibb szabályaival nincs tisztában. Erről bárki meg­győződhet, mert a lapot eltettem ma­gamnak emlékül a többi levél közé, amelyek eddig hozzám érkeztek. Már most felteszem a kérdést, ilyen nagy­méretű tudásszomj mellett, miért hagyta parlagon heverni a nyelv­tant ? ... Ezt a kérdést nyugodtan feltehetem, mert magam is alighogy befejeztem az elemit, dolgozni kellett mennem és a nyelvtant önszorgalom­ból sajátítottam el. Hiába, nem tudok más eredményre jutni, mint arra, hogy a lap írója kapus lehetett valamikor és védés közben, amikor hirtelen testének teljes srúlyával a földre vetette ma­gát, fejét a kapufélfához ütötte. Ez azonban nem lett volna súlyos baj, ha vetés közben megkaparintja a labdát. Ilyenkor a zsákmány olyan varázsos erővel bír, ľiogy a daganat ugyan megmaradt, de a fájdalom egyszerűen elpárolog. De ha a labda a hálóban köt ki, akkor az ilyen ka­pus számára nem marad egyéb, mint a fejefájása és úgy néz a kapufélfá­ra, mint élete legnagyobb ellenségé­re. Ebben a mérkőzésben ezúttal én voltam a kapufélfa. Mindebből az a tanulság, hogyha Igényekkel lépünk fel másokkal szemben, akkor ajánlatos, hogy ön­magunkkal szemben ne legyünk igénytelenek. E tanulságra talán nem is lett volna szükség, ha a le­velezőlap után mindjárt közlöm a másik hírt. Ez a hír már jóval kedvezőbb számomra. Egy potyacso­magot kaptam hurkával, kolbásszal, töpörtyüvel, császárhússal, egyszóval a rendes disznótor minden kelléké­vel. A csomaghoz gyerekírással egy levél volt mellékelve. A kedves le­vélből egy mondatot ragadok ki. „Prigyel-pótló Potyának potyán, pat­togó poénnel pingált potyaságaiért." Ez a mondat nem nagyon igényes, de kedves és szinte magam előtt látom íróját, amint vidáman azon töri a fejét, hogy értésemre adja szándékaim tökéletes megértését. A csomag négy-öt kilós lehetett, sajnos, nem volt módomban megmér­ni, mert tartalmát gyorsan szétkap­kodták, a potyaság elve alapján. A súlyt csak azért emli'em, hogy kife­jezésre juttassam azt a tényt, hogy a mérlegen is nagyobb súlya van egy disznótóros csomagnak, mint egy levelezőlapnak. A csomag fel­adóját nem ösmerem, sosem láttam és eddig nem hallottam felőle. De nyugodtan állítom, hogy ez a cso­mag billentette helyra félrecsúszott potyaméltóságomat. Ezért, ezúton há­lás köszönetet küldök a csomag fel­adójának. Mert kérem szépen, igaz ügyen az, hogy egy közönséges potyás vagyok, szeplővel és vörös hajjal ellátva, de Mvül, e durva külső mögött egy nagyon kényes és finom lélek lako­zik. Olyan finom ez a lélek, hogy gyakran szinte +erhemre van. Csak tessék elképzelik, c'yan potyás va­gyok én, aki még soha az életében nem pofozkodott. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy engem meg ne pofoztak volna. Oh, igazán nem dicsekedhetem az­zal, hogy kegyes volt hozzám az Or. Meg vagyok arról győződve, hogy mielőtt kézzel, lábbal, szemmel és szülővárossal ajándékozott volna meg engem, szeplőimet és hajam vö­rös színét már készenlétben tartotta számomra. Egyetlen vígaszom, hogy Churchill sem rendelkezik kedvezőbb külsővel, mint én, de hozzá mégis csak kegyesebb volt az Ür, mert mi­előtt megteremtette volna, először kastéllyal meg finom szivarral aján­dékozta öt meg. Azok, akik nekem csomagokat küldenek, nyilván e kegy hiányát akarják pótolni. Hát ez igazán na­gyon szép és hálás is vagyok érette, mégis arra kell kérnem jótevőimet, hogy ne küldjenek nekem többé cso­magot, mert megszoknám és a vé­gén még képes lennék követelödzni. Higyjék el nekem, én ismerem a po­tyások igazi természetét. Sokkal he­lyesebb lenne, ha jótevőim csomag helyett levelet küldenének és megír­nák pontosan, hogy mi újság a po­tvatírsadalomban. Egvben meTÍrnák azt is, hogy mi tetszik és mit kifo­gásolnak széljegyzeteimben, mert tizenhat esztendős koromnál fogva érthető, hogy még tanulni akarok. Potya Marci. 9 bratisíavai villamosok éjféli árasai A DOZÄB üzemvezetősége közli, hogy ez év február 1-től néhány vonalon kísérletképpen éjjeli járatot létesít. A forgalom a következő menetrend szerint bonyolódik le: óra Dunahíd megálló ind. 0.30 Zátišie megálló érk. 0.45 Zátišie megálló ind. 0.46 Sztálin-tér megálló érk. 1.00 Sztálin-tér megálló ind. 1.01 Főpályaudvar megálló érk. 1.15 Főpályaudvar megálló ind. 1.31 Savoy megálló érk. 1.43 Savoy megálló ind. 1.45 Nová Doba megálló érk. 2.00 Nová Doba megálló ind. 2.10 Sztálin-tér megálló érk. 2.24 Sztálin-tér megálló ind. 2.30 Főpályaudvar megálló érk. 2.45 Főpályaudvar megálló ind. 3.00 Savoy megálló érk. 3.14 Főpályaudvar megálló érk. 3.28 Főpálvaudvar ind. 3.30—3.45 Sztálin-tér érk 3.44—3.59 Sztálin-tér ind. 3.45—4.00 Zátišie érk. 4.10—4.15 Zátišie érk. 4.10—4.15 Zátišie ind. 4.20—4.20 Sztálin-tér érk. 4.35—4.35 Hogy a síelő közönség kíván­ságainak eleget tehessen, külön autóbuszt indít a Živnodom— Koliba (Szalma­kunyhó) szakaszon és pedig: Szombaton 12—18 óráig, Vasárnap 8—18 óráig. Az autóbusz óránként fog közlekedni, szükséghez mérten gyakrabban is. A trolejbusz forgalmat tech­nikai okok miatt sűríteni nem lehet. A trolejbuszok mai meg­terhelése miatt a sílécek szállí­tása a trolejbuszokon továbbra sem engedélyezhető. — A hegyek várják a rekreációra Igyekvőket. A dolgozók felismerték, hogy télen is igen jól felhasználhat­ják szabadságukat. A ROH-nak ezévi üdülési akciója 50.000 felnőtt szá­mára biztosítja az üdülést. Az él­munkásoknak a Magas Tátrában biztosítottak pihenést. Ezenkívül négy főközpont működik Krkonoš- ban. Az ifjúság számára az ÜRO 17 helyet nyitott meg és négy to­vábbi helyen síelő instruktorok is működnek. A ROH üdülőhelyeken az üdülésre elegendő számú sícipő és szánkó várakozik. Az üdülök a sí­sportot oktatók vezetésével gyako­rolhatják. A ROH téli üdülőakciójá­ban ebben az évben már résztvehet­nek a családtagok is. — Budapest újjáépítése tovább folyik. Pongrác Kálmán Budapest város polgármestere kijelentette az újságírók előtt, hogy ebben az évben építkezési célokra 75 mil­lió forintot szánnak és ebből 950 új lakást építenek leginkább a város munkásnegyedében. Gyer­mekotthonok helyrehozására és építésére 8 millió forintot szán­tak. Az ötéves tervben Budapes­ten 500 millió forintot fordítanak lakásépítkezésekre, 100 millió fo­rintot gyermekotthonokra és 180 millió forintot utcák helyrehozá­sára és építésére. Megjavítják a földalatti és az u'cai közlekedést. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom