Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-12 / 37. szám, vasárnap

(IJSZ0 1950 febmrár 12 PARTELET A KSC Központi Bizottsága titkárságának határozata a pártiskoiázás évének lefolyásáról A KSČ Központi Bizottságának titkársága meghallgatta a pártiskolázás évének eddigi lefolyásáról szóló jelentést. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a pártnak széles méretben sikerült mozgósítania a funkcionáriusokat és a tagokat, hogy rendszeres önműveléssel elsajátítsák a marx-leninizmus bizonyos alapismereteit. A pártiskolázás évében az egész országban majdnem másfélmillió tag és jelölt vesz részt, közülük több, mint százezren mint oktatók. Elvitathatatlanul ez a Párt jelentős sikerét jelenti a most legfontosabb belső pártfeladat megoldásánál — a párttagoknak és funkcionáriusoknak a Marx-Engels-LeninSztálin hatalmas tana szellemében való nevelésnél. Most arról van szó, hogy ezt a sikert meg kell szilárdítani, hogy biztosíttassák az iskolaév végéig a jelentkezők teljes részvétele, hogy az eddigi hiányokat kiküszöböljük, emeljük az ideológiai színvonalat szoros kapcsolatban azokkal a kérdésekkel, amelyeket a Párt gyakorlatilag old meg. Ehhez főleg a következő intézkedések megvalósítására van szükség: 1. Az összes pártbizottságok, kezdve a kerületi bizottságoktól az alapszervezetek bizottságáig, kötelesek havonta rendszeresen ellenőrizni hatáskörükben a pártiskolázás évének lefolyását és lankadatlanul kiküszöbölni azokat a hiányokat, amelyek előállnak. 2. Az évzáró taggyűléseken (Szlovákiában a legközelebbi taggyűléseken) jelentést kell tenni a pártiskolázás évének lefolyásáról és elő kell terjeszteni a | gyakorlati intézkedéseket az illető szervezet keretében a nevelő tevékenység javítására és elmélyítésére. Az igazolványok ellenőrzésénél az évzáró taggyűléseken egyidőben. a pártiskolázás évének igazolványait is át kell vizsgálni. 3. Különös figyelmet kell szentelni annak, hogy az év folyamán ne csökkenjen a résztvevők száma, ellenkezőleg, hogy az oktatásban új résztvevőket nyerjenek. Hogyha a résztvevők közül némelyek valamilyen oknál fogva nem tanulmányozták át az egyik vagy a másik témát, vagy pedig kihagyták az iskolázást, meg kell bízni egy tagot, aki az illetőknek segítségükre lesz, hogy az elmulasztottakat bepótolják és újra az oktatás rendes menetébe belekapcsolódjanak. Azokat a tagokat, akik eddig nem vettek részt az iskolázásban, személyesen meg kell látogatni és meg kell győzni a marxi-lenini önművelődés jelentőségéről és a pártiskolázás évében való részvétel feltétlen szükségességéről. Azoknak pedig, akik valóban komoly oknál fogva nem vehetnek részt a közös oktatásban (pl. a rendkívüli munkaidő miatt, nagy távolság, vagy súlyos betegség miatt) segítségükre kell lenni azzal, hogy alkalmas elvtársakat jelölnek ki az alaptanfolyamokból vagy a marxista körökből, akik velük egyénileg fogják átvenni a tananyagot. 4. A marx-leninista tanácsadóés tanító csoportoknak fokozniok kell azt a támogatást, amelyet a pártiskolázás éve oktatóinak nyújtanak. A legnagyobb gondot az oktatók számára rendezett példás megbeszéléseknek és előadásoknak kell szentelni és szükség esetén segíteni kell az oktatókat egyénileg vagy pedig csoportosan az oktatásra való előkészületeiknél. A pártsajtónak is hatékonyabbá kell tennie a pártiskolázás éve oktatóinak nyújtót segítségét. A pártiskolázás évének alapvető jelentősége abban van, hogy Pártunk sikerrel irányíthassa a szocializmus kiépítését hazánkban, hogy a tagok és funkcionáriusok megbirkózzanak az építés egyre növekvő feladataival, hogy új funkcionárius kádereink nevelődjenek. Ezért kell a sikeresen megkezdett pártiskolázás évét következetesen végigvezetni. A februári taggyűlések — további előkészületek a KSS IX. Kongresszusára Februárban jönnek össze a párttagok először az évzáró taggyűlés után és ez az első alkalom, hogy az újon. nan megválasztott bzottság és a szervezetek bebizonyítsák, hogy bolsevista módon és következetesen akarják teljesíteni az évzáró taggyűlés határozatait a szervezet tevékenységének alapvető megjavításáról. Ezért flehasználjuk az összes helyes tapasztalatokat, amelyeket az évzáró taggyűlés előkészületénél és összehívásánál szerez, tünk és a februári taggyűlést éppen olyan nagy gonddal készítjük elő. A februári taggyűléseknek a következő napirendje lesz: 1. A nemzetközi helyzet, a békéért folytatott harc és Pártunk feladatai. A járási bizottság képviselőjének be. számolója. 2. A kiküldöttek megválasztása a járási konferenciákra. 3. A kötelezettségvállalások és határozatok megvalósításának ellenőrzése. Mi a februári taggyűlés főfeladata? A Tájékoztató Iroda üléséről szóló jelentéssel kapcsolatban az alapszervezet a nemzetközi helyzetről és a béke harcáról fog vitát folytatni. A járási bizottság képviselőjének beszámolója alapján megtárgyalja a KSS IX. kongresszusára vállalt kötelezett, ségek nagy népi mozgalmának kérdéseit. A Párt belső kérdéseiből főleg megvitatja azt, hogyan kell dolgoznia az alapszervezet új bizottságának. Megválasztja küldötteit a Párt járási konferenciájára. A februári taggyűlést — a járási titkársággal való megegyezés után — február 7-től kezdve hívják össze. Előreláthatólag ezt az akciót február végéig nem lehet befejezni, hanem az egészet úgy kell megtervezni, hogy március 7-ig végetérjen. Az alapszervezet bizottsága —, amely a szervezeti rend szerint hetente egyszer tart ülést, — legközelebbi ülésén megtárgyalja a febru. ári taggyűléssel kapcsolatos összes előkészületeket. Főleg a következő kérdéseket tárgyalja meg: a rendes összehívást, a helyiség előkészítését, a kiküldöttek indítványozását a járási konferenciákra, a kötelezettségek ellenőrzését és esetleges kiegészítését. A taggyűlést a tizes bizalmiak se. gítségével hívjuk össze, a bizalmiakkal megismertetjük a taggyűlés napirendjét, hogy a párttagoknak megmagyarázhassék a taggyűlés jelentőségét és a tizes ülésen előre megvitat, hassanak néhány kérdést, főleg a kiküldöttek kérdését, akik a járási konferenciára lesznek kiküidve. A JARASI KONFERENCIÁK KIKÜLDÖTTEINEK VALASZTASA. A járási bizottság minden szerve, zetnek megadja a küldöttek választásának rendjét, amely a járási bizottság javaslata alapján a központi bizottság által jóvá lett hagyva és amelyet következetesen be kell tartani. Kiküldöttekké csak párttagokat vá. Iaszthatnak. A jelöltek a kiküldöttek megválasátásánál nem szavaznak, de joguk van véleményt nyilvánítani a vita során. Az alapszervezetben az összes tagok számának alapján választjuk meg a kiküldötteket, tehát a regisztrált tagokat is beleszámítva, akik a tagdíjat az üzemi szerveztekben fizetik. A jelöltek száma szerint is választ, hatunk küldöttet, hogyha ezeknek száma meghaladja az egy kiküldött választására eső taglétszámot. Például, hogyha a kiküldött választási kulcs száma tíz és a szervezetben 11 jelölt van, akkor a jelöltekre egy kiküldöttel többet választunk. Különben a választási kulcsszám úgy van kiszá. mítva, hogy egy kiküldöttre a jelöltek kétszerese essen. Pl. 15 tagra egy kiküldött, harminc jelöltre szín. tén egy. A KIKÜLDÖTTEK KI VALASZTASA. A szervezetet a járási konferencián képviselni igen nagy tiszteletet jelent. Ezért a szer. vezetnek gondja van arra, hogy legjobb munkásai közül válassza ki a küldötteket. Kőztük csak bizottsági tagok legyenek. A bizottság néhány tagján kívül küldötté kell válaszfanl az egyszerű párttagokat is, akik szorgalmukkal és munkájukkal kiválnak a Pártban és munkahelyeiken. Minden szervezet tekintse becsület ügyének, hogy küldöttségében élmunkások, újítók, földművesek — szövetkezeti tagok — legyenek. Minden küldöttség, ben benn kell lennie elvtársnőnek és az ifjúság soraiból egy elvtársnak. A következő eljárást ajánljuk: Az alapszervezet bizottsága hívja össze a választmányi bizottságot, amelyet az évzáró taggyűlésen választottak meg és ezzel a bizottság, gal együtt — a járási bizottság oktatója részvételével — készítse elő a küldöttek megválasztására a javaslatot. A tízes csoportokban is meg kell vitatni, hogy ki jöhet számításba mint kiküldött. A februári taggyűlésen a napirend második pontjánál a választmányi bizottság előterjeszti javaslatát és az elnök ezt a javaslatot demokratikus megvitatásra és szavazásra bocsátja. A küldöttek választásánál két-három helyettest is választhatunk. Minden megválasztott kiküldött a taggyűlés után kitölti a kiküldöttek számára kl. bocsátott kérdőívet és azt a járási bizottság oktatójának nyújtja át. A KÖTELEZETTSÉGEK ES HATAROZATOK MEGVALÖSITASANAK ELLENŐRZÉSE. A napirend harmadik pontjánál az elnök, vagy pedig egy bizottsági tag jelentést tesz arról, hogyan valósul, nak meg a kötelezettségek és további konkrét határozatokat javasol, amelyek azok teljesítését biztosítják. Ezt a pontot a bizottság úgy készíti elő, hogy a bizottsági ülésen az egyik pontot a másik után átvizsgálja, hogy ml került a kötelezettségekből megvalósításra. A taggyűlés szá. mára is javaslatot dolgoz ki arról, hogyan lehet bekapcsolni a dolgozó nép legszélesebb rétegeit a kötelezettség. (Folytatás a 9. oldalon) Marxista-leninista sarok PARASZTKÉRDÉS Mivel magyarázható az orosz forradalomnak ez a sajátos jelensége, melyre a nyugati burzsoá forradalmak történetében nem találunk példát? Honnan ez a sajátosság? A magyarázat az, hogy a burzsoá forradalom Oroszországban az osztályharc fejlettebb körülményei között bontakozott ki, mint nyugaton, hogy az orosz proletariátusnak erre az időre már sikerült önálló politikai erővé válni, míg a liberális burzsoázia, melyet a proletariátus forradalmisága megrémített, minden forradalmiságát elvesztette (különösen 1905 tanúságai után) és a cárral s a földesurakkal szövetkezett a forradalom ellen, a munkások és parasztok ellen. Figyelembe veendők a következő körülmények, amelyek az orosz burzsoáforradalom sajátosságait meghatározták: a) Az orosz példátlan koncentrációja a forradalom előestéjén. Ismeretes, hogy például az 500nál több munkást foglalkoztató üzemekben Oroszországban az összes munkások 54 százaléka dolgozott, míg egy olycm fejlett országban, mint az Északamerikai Egyesült Államok, a munkásságnak mindössze 33 százaléka dolgozott hasonló üzemekben. Aligha kell bizonyítgatni, hogy már ez az egy körülmény is, amikor emellett volt egy forradalmi párt, mint a bolsevikok pártja, Oroszország munkásosztályát az ország politikai életében hatal mas erővé tette. b) Az üzemi kizsákmányolás elviselhetetlen formái, párosulva a cári poroszlók tűrhetetlen rendőr-módszereivel — ezek olyan körülmények, melyek a munkások minden komoly sztrájkját hatalmas politikai cselekedetté tették s a munkásosztályt következetesen forradalmi erővé ,acélozták. c) Az orosz burzsoázia politikai petyhüdtsége, mely az 1905ös forradalom után a cárizmus előtti lakájkodássá és nyilt ellenforradalmisággá változott, nemcsak az orosz proletariátus forradalmiságával magyarázható, mely az orosz burzsoáziát a cárizmus karjaiba kergette, hanem azzal is, hogy ez a burzsoázia egyenesen íüggött az állami rendelésektől. d) A faluban még megvoltak a hűbériség leggyalázatosabb és legelviselhetetlenebb csökevényei, melyekhez a földesúr mindenhatósága járult. Ezt a parasztságot a forradalom karjaiba kergette. e) A cárizmus, mely minden életet elfojtott és önkényével fokozta a kapitalisták és a földesurak nyomását. Ez a munkások és parasztok harcát egyetlen forradalmi áradatba egyesítette. f) Az imperialista háború Oroszország politikai életének mindezeket az ellentéteit mély forradalmi válsággá változtatta és a forradalomnak hihetetlen támadó I erőt adott I Hová, kihez fordulhatott ilyen | körülmények között a paraszt-1 ság? Kinél kereshetett támogatást a mindenható földbirtokos ellen, a cár önkénye ellen, a pusztító háború ellen, mely gazdaságát tönkretette? A liberális burzsoáziánál? De hiszen az ellen sége volt, ezt a négy duma sokéves tapasztalata tanúsította. A szociálforradalmároknál? A szociálforradalmárok persze „jobbak" a kadetoknál, a programjuk is „megjárná", majdnem hogy paraszti, de mit adhatnak az eszerek, hacsak a parasztságra akarnak támaszkodni, ellenben gyengék a városban, ahonnan az ellenség elsősorban meríti erőit? Hol van az az új erő, mely sem a falun, sem a városban nem torpan vissza, mely bátran áll a cár és a földesúr ellen vívott harc első sorába, mely segít a parasztságnak, hogy kitépje magát a leigázottságból, a földtelenségből, az elnyomatásból, a háborúból? Volt-e egyáltalán ilven erő Oroszországban? Volt. Az orosz proletariátus volt ez, mely már 1905-ben megmutatta erejét, megmutatta, hogy végig tudja küzdeni a harcot, megmutatta bátorságát, i'orradalmiságát Mindenesetre: más ilyen erő nem volt és honnan venni sem volt. Ezért a parasztság, miután a kadetoknak hátat fordított és a szociálforradalmárokhoz csatlakozott, egyúttal az elé a szükségesség elé került, hogy követnie kell a forradalom olyan bátor vezérét, amilyen az orosz proletariátus. Ezek a körülmények határozták meg az orosz polgári forradalom sajátosságait. 3. A parasztság a proletárforradalom idején. Ez az időszak februári forradalomtól az októberi forradalomig (1917) terjedő időt fogja át. Ez az időszak vi szonylag nem hosszú, összesen csak nyolc hónap, — de ezt nyolc hónapot a tömegek politikai felvilágosítása és forradalmi nevelése szempontjából bátran állíthatjuk a rendes alkotmányos fejlődés egész évtizedeivel egy sorba, hiszen ez a nyolc hónap nyolchónapi forradalmat jelent. E periódus jellegzetes vonása a parasztság további forradalmaskodása, kiábrándulása a szociálforradalmárokból, a parasztság elfordulása a szociálforradalmároktól, a parasztság új fordulata, közvetlen tömörülése a proletariátus körül, mint az egyetlen mindvégig forradalmi erő körül, mely az országot a békéhez képes elvezetni. Ennek az időszaknak a története a szociálforradalmárok (kispolgári demokrácia) és bolsevikok (proletárdemokrácia) harcának története a parasztságért, a parasztság többségének meghódításáért. E harc sorsát a koalíciós időszak, a Kerenszkij-uralom időszaka döntötte el, a szociálforradalmárok és mensevikek elutasító magatartása a földesúri földek elkobzásával szemben, a szociálforradalmárok és mensevikek harca a háború folytatásáért, a júniusi offenzíva a fronton, a halálos ítélet bevezetése a hadseregben, aj Kornjílov-felkelés. | Míg előbb, a megelőző periódusban, a forardalom alapkérdése a cár és a földesúri hatalom megdöntése volt, addig most, a februári forradalmat követő időszakban, mikor már nem volt cár és a véget nem érő háború az ország gazdaságát végkép aláásta, a parasztságot teljesen tönkretette — a forradalom íőkérdése a háború megszüntetésének kérdése lett. A tisztán belsőjellegű kérdésekről a súlypont láthatóan az alapkérdésre, a háború kérdésére tolódott át „Végezni a háborúval", „kilábolni a háborúból", — ezt kiáltotta az egész kimerült ország és mindenekelőtt a parasztság. De ahhoz, hogy végezni lehessen a háborúval, meg kellett dönteni az Ideiglenes Kormányt, meg kellett dönteni a burzsoázia hatalmát, meg kellett dönteni a szociálforradalmárok és mensevikek hatalmát, mert ezek ós csak ezek akarták a „győzelmes végéig" elhúzni a háborút. Más kivezető út a háborúból, mint a burzsoázia megdöntése, a gyakorlatban nem volt. Ez új forradalom volt, proletárforradalom, mely kiűzte a hatalomból az imperialista burzsoázia utolsó, szélsőbaloldali frakcióját, a szociálforradalmárok és mensevikek pártját azért, hogy új, proletárhatalmat teremtsen, a szovjetek hatalmát, azért, hogy a forradalmi proletariátus pártját vigye hatalomra, a bolsevikok pártját, az imperialista háború ellen, a demokratikus békéért folytatott forradalmi harc pártját. A parasztság többsége