Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-12 / 37. szám, vasárnap

1950 február 12 UJSZG Bonarev és Indurszij: Egy bolsevik műhelypártsserveset, amelynek minden tagja sztahanovista A moszkvai „Sarló és Kalapács" kohóüzemben több mühelypártszervezet van. Hogyan szervezik meg munkájukat, hogyan töltik be szervező és mozgósító szerepüket a termelésben ? A kérdésre választ ad az l-es számú Martin-műhely pártszervezetének munkája, amely alig különbözik a többi műhely pártszervezetétől. Az l-es Martin-műhelyben — az acélolvasztók találó kifejezése szerint, ez a gyár szíve — a Pártnak több mint száz tagja és tagjelöltje dolgozik. A mühelypártszervezet munkájának tartalmát meghatározza az, hogy közvetlenül a termelésben, a tömegek között működik. Főfeladatai: a termelési terv végrehajtására mozgósítani a munkásokat, mérnököket, technikusokat, gondoskodni az az elméleti színvonal állandó emeléséről: szervezni a szocialista versenyt, megerősíteni. a munkafegyelmet: küzdeni a helyes gazdálkodásért, a dolgozók kultúrális, jóléti viszonyainak állandó javulásáért. Ezeket a feladatokat az l-es számú Martin-műhely pártszervezete — ellenőrzési jogát helyesen felhasználva — jól teljesíti. Minden fontos termelési rétegénél ott dolgoznak a kommunisták, a pártszervezet mélyen behatol a műhely gazdasági életébe. Állandóan figyelemmel kiséri a gazdálkodás minden részletét, egyaránt ismeri annak napos és árnyékos oldalait és pártszerü befolyást gyakorol a termelés menetére. A PÁRTMUNKA — NEM ÖNCÉL A hét emberből álló pártiroda — amelynek Peter Fjodulov a titkára egy pillanatra sem feledkezik meg arról a pártutasításról, hogy gyakorolja ellenőrzési jogát. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági vezetőket feladataik teljesítésében segíteniök kell. Ezenkívül a politikai munkát a termelési terv teljesítéséért folytatott küzdelemmel szorosan össze kell kapcsolniok, hiszen a pártmunka nem öncél, s azt a termelési feladatoktól elszakítva végezni nem lehet. Ezért a Martin-műhely 'pártszervezete a termelési feladatok megoldásánál a műhely gazdasági vezetésével a legszorosabb együttműködésre törekszik. A gazdasági vezetés tevékenységét a dolgozók közötti szervezési és politikai munkával alátámasztja. Az egész közösség erőit egyesíti és irányítja a terv túlteljesítéséért, az önköltség csökkentéséért és a minőség javításáért folytatott küzdelemben. Hogy a mühelypártszervezet e feladatokat jól oldja meg, azt bizonyítja, hogy éppen a napokban volt öt éve annak, hogy az l-es Martin-mühely a termelési tervet napról-napra rendszeresen túlteljesíti. Vegyünk egy példát, amely a mühelypártszervezet szerepét, a dolgozók között végzett munkájának formáit és módszereit, továbbá a termelésre gyakorolt befolyásának erejét jellemzi. Az év elején hazafias mozgalom indul a moszkvai gyárakban a forgóalapok forgási sebességének meggyorsítására. A „Sarló és Kalapács" gyár kollektívája is kötelezettséget vállalt, hogy hétmillió rubelt juttat az államkasszába forgóalapjából. Ezen belül vállalt az l-es Martinműhely 500 ezer rubelt. A „FESZlTÖVAS ÉRTÉKE" Első időben a forgóalap forgási sebessége meggyorsításának módja sok munkás számára nem volt világos. Ezért a pártszervezet alaposan tanulmányozta a kérdést. A mesterek és acélolvasztók számára a takarékossági kérdések megvitatására szemináriumot szervezett. A pártszervezet agitátorai — több mint húsz agitátor dolgozik itt — majd minden nap beszélgettek erről a munkásokkal. Egyszerű szavakkal megmagyarázták, hogy a forgóalap forgási sebességének meggyorsítása például a termelékenység fokozásától, a minőség megjavításától, a tüzelőanyaggal, szerszámokkal való takarékoskodástól függ. Az egyik agitátor — Csesznokov kommunista, a híres acélolvasztó — a feszítővas értékéről tartott előadást. Kiszámította, hogy mennyibe kerül a műhelynek, ha a munkások ezzel az egyszerű eszközzel gondtalanul bánnak. A feszítővas 16 rubel 30 kopekba kerül. Olyan ember kezében, aki gondosan bánik vele, elszolgál egy hónapnál is tovább. De a gondatlannak a feszítővasat minden öntés után cserélnie kell. És ezt meg is teszi, mert igénylés és elszámolás nélkül teheti. A munkások azonnal azt javasolták, hogy ezután a feszítövasat és az öntés kipróbálására szolgáló kanalakat a raktáros adja ki. Az egyszerű javaslat megvalósítása a műhelynek már a folyó évben több mint 11 ezer rubel megtakarítását jelentett. A munkásokkal való beszélgetés közben született meg más, hasonlóan fontos javaslat is. A pártszervezet meghallgatta és támogatta ezeket a javaslatokat, s így elérte, hogy a műhely dolgozói vállalt kötelezettségüket sikerrel teljesítették. Az l-es Martin-műhely több mint tiz éve versenyben áll a sztálingrádi „Vörös Október" kohóüzem acélolvasztőival. A Nagy Honvédő Háború után a moszkvaiak felújították kapcsolatukat a romokból ujjá épült sztálingrádi gyár kohászaival. Az elmúlt év utolsó negyfdében a sztálingrádiak győztek, de ez év első negyedében a moszkvaiak már túlszárnyalták sztálingrádi elvtársaikat. A Martin-műhelyek versenyében az első helyet és a Szovetjúnió Minisztertanácsának vándordíjat, a „Vörös zászló"-t a moszkvaiaknak Ítélték. Ez az eredmény is visszatükrözi a mühelypártszervezet munkáját, mely a szocialista verseny lelke, a tömegek harci szervezője és politikai nevelője. A politikai tömegmunka jól átgondolt, kollektíven összeállított és a pártgyülés által jóváhagyott havi munkaterv szerint folyik. Megvalósításában résztvesz a pártszervezet minden tagja és tagjelöltje. A pártszervezet ereje a termelésben is a kommunisták élénjárő, példátmutató, vezető szerepében áll. A műhely valamennyi kommunistája, kivétel nélkül sztahanovista. A pártszervezet a pártonkívüli munkásokkal, mérnökökkel és technikusokkal szoros kapcsolatban áll. A dolgozók bizalommal fordulnak a pártszervezet felé, minden Javaslatát tevékenyen támogatják és a kommunisták vezetésével sikert sikerre érnek el. A sísport fejlődése a Szovjetunióban A napokban volt 40 éve annak, hogy Oroszországban az első síbajnoki versenyt lebonyolították. A verseny rajtja a moszkvai sielök klubhelyisége előtt volt, a táv pedig 12 kilométernek felelt meg. 14 induló közül a győzelmet a moszkvai Pavel Bucekov szerezte meg, akinek ideje 2 óra 26 perc körül mozgott. Bucekov udvaronc volt s a forradalom előtti jobb köröket rendkívül módon felháborította, hogy Bucekov udvaron létére indult. Bucekov jelenleg Moszkvában él, mint edző és az ifjúság körében igen nagy tiszteletnek örvend. A Szovjetúnióban sísport hallatlan népszerűségre tett ázert; több millióra becsülhető azoknak a száma, akik a sísportot már rendszeresen űzik. Régebben ebben a sportágban nők egyáltalán nem indultak. 1921től kezdve azonban már rendszeresen résztvettek a bajnoki számokban is. Érdekes az edidgi teljesítmények összehasonlítása is. A moszkvai Dimitrij Vasziljev 1927-ben a 30 km-es távon 2:07:37 órás idővel győzött, 12 év múlva Alexej Dobruszin 2:05:37 órás időt ért el. Árubőség a Szovjetúnióban 1946 február 9-én a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának megválasztása napján a moszkvai Sztálin választókerület választói előtt felszólalt a szovjet nép nagy vezére, J. V. Sztálin. Beszédében a többi között azt mondotta, hogy a Párt különös gondot fordít a dolgozók életszínvonalának emelésére és ezért meg fogja szüntetni a jegyrendszert, növelni fogja a közszükségleti cikkek termelését és valamennyi árucikk árát fokozatosan csökkenteni fogja. SZÁMOK, AMELYEK ÖNMAGUKÉRT BESZÉLNEK. Sztálin felszólalása óta négy év telt el. Ez időszak alatt a Szovjetúnió népgazdaságának minden ága óriási mértékben növekedett. Például a pamutszövetek termelése évente átlag 22 százalékkal, a gyapjúszöveteké 27 százalékkal, a bőrcipőké 28%-kai, az állati zsíré 31%-kal, a cukoré növekedett. Jelenleg a Szovjetúnióban a gyapjúszövet-termelés több mint egyharmaddal múlja felül a háború előtti színvonalat, a selyemszövet termelés pedig másfélszeresen. A mult évben majdnem kétszerannyi órát gyártottak, mint 1948-ban, rádióvevőt és grammofont kétharmad dal, kerékpárokat majdnem másfélszer, varrógépet egyharmaddal többet. A közszükségleti cikkek termelésének növekedése azonban a Szovjetúnióban egyáltalában nem spontán jelenség. Kifejezésre jut benne a szovjet állam hatalmas tervező szerepe, amely tudatosan irányítja a népgazdaság minden ágát, egyebek közt azokat az ágakat is, amelyek a lakosság igényeit közvetlenül szolgálják. A háború utáni években az állam óriási összegeket fektetett új könnyű és élelmiszeripari vállalatok helyreállításra és építésre, abba, hogy új élenjáró technikával lássa el azokat és biztosítsa számukra a szükséges nyersanyagot. A szovjet államban a termelés hatalmas elörelendítője a lakosság egyre növekvő vásárlőképessége is. »Nálunk, a Szovjetúnióban — mondota Sztálin a SK(b)P XVI. kongresszusán — a tömegek fogyasztásának, vásárlóképességének növekedése mindenkor túlhaladja a termelés növekedését, előrehajtja azt, ott náluk pedig, a kapitalistáknál, ellenkezőleg, a tömegek fogyasztásának (vásárlóképességének) növekedése sohasem tudja utolérni a termelés növekedését és mindenkor elmarad mögötte, ami válságba taszítja a termelést*. Elég rámutatni arra, hogy jelenleg a Szovjetúnió nemzeti jövedelme majdnem kétötöddel múlja felül a háborúelőtti szinvonalat. A munkások és alkalmazottak (egy dolgozóra kiszámított) jövedelme 24 százalékkal emelkedett a háborúelőtti 1940. évi színvonalához viszonyítva, a parasztok jövedelme pedig 30%kal. RENDSZERES ÁRCSÖKKENÉS A szovjet lakosság vásárlóképessége növekedésének nemcsak a pénzbeli jövedelem adja a magyarázatát, hanem az áruknak az a rendszeres árcsökkentás 1947 végén hajtották állam megvalósít. Az első tömeges árcsökentését 1947 végén hajtották végre, a pénzreform megvalósításával és a kereskedelmi jegyrendszer eltörlésével egyidejűleg. Ennek eredményeképp a lakosság 86 miliárd rúbel nyereségre tett szert. A második árcsökkentés 1949 márciusban történt. A lakosság ennek az évnek folyamán újabb 71 milliárd rúbelt nyert. A lakosság vásárlóerejének növekedése a szovjet kereskedelem óriási növekedésében jut kifejezésre. Egyedül az elmúlt évben 20%-kai növekedett a lakosságnak eladott árű mennyisége az előző évhez viszonyítva. Ezek a sikerek újólag igazolják egész világ előtt a tervszerű szocialista gazdasági rendszer teljes fölényét a kapitalista rendszer felett, amely az emberiségnek a háborút, a munkanélküliséget, az éhséget és a nyomort hozza. • A kolhozparasztok ezrei vesznek részt a hómegőrzésben. Á. dnyepropetrovszld területeken erős havazás volt. A múlt évben magas terméshozamot elért kolhozparasztok ezrei mennek ki a földekre, hogy összegyűjtsék a frissen esett havat Villjamsiz és Liszenkó tanításai alapján a kolhozparasztok ma már nagy gondot fordítanak a hó gyűjtésére és megtartására, mert tudják, milyen nagy szerepet játszik a hómegőrzés a magas terméshozam elérésében. A. ZÁPOTOCKf 1

1 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ Az önsegélyző mozgalom meglehetősen elterjedt Csehországban és az egyletek százait alakították a legkülönbözőbb nevek alatt. Ilyen egyesületek voltak: Önsegély. Egyetértés, Gazdaság, Jólét, Ladik stb. De nem hiányoztak a szentek nevei sem, mint pl. Vencel, Simon, Péter, sem pedig az ócseh nevek, mint Bretislav, Svätopluk stb. Ezek az egyesületek, amelyeknek sem megfelelő anyagi alapjuk, sem megfelelően képzett vezetőségük nem volt, rövid ideig tartó tevékenység után csődbe jutottak. A prágai „Kas" 1875 június 18"án tartott közgyűlésén szintén bejelentette feloszlását. Ezek a csődök érzékeny csapást jelentettek az önsegélyző mozgalom gondolata számára. Évtizedekig tartott, míg a szövetkezeti mozgalmat új és helyes alapon ismét meg lehetett szervezni. Ahhoz, hogy meghatározzák a munkásság önsegélyző mozgalmának helyes keretét, meg kellett győzni az embereket arról, hogy az önsegélyző szövetkezeti mozgalom egymagában képtelen megváltoztatni a társadalmi rendet és felszabadítani a dolgozókat a tőkés kizsákmányolás igája alól. Ezt a dolgozóosztály csak osztályharc útján és a politikai hatalom megszerzése révén érheti el. Viszont a szövetkezeti mozgalom a dolgozók vásárlóerejének megszervezésével és a közös termeléssel hathatósan támogathatja a dolgozók politikai és gazdasági harcát, amelynek célja a tőkéskizsákmányolás korlátozása, majd végső kiküszöbölése. A szövetkezeti és önsegélyző mozgalomnak a mult század 70"es éveiben bekövetkezett csődje s a szövetkezeti mozgalom mai fejlődése és jelentősége szemléltetően mutatja, hogy a szocialista forradalmi munkásmozgalomnak, fejlődése első időszakában, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. A burzsoázia gyakran használta fel a mijnkásság csekély ismereteit és elégtelen öntudatát arra, hogy a helyes gondolatok félremagyarázásával megfossza a tájékozódástól és letérítse a célhoz vezető útról. Csupán súlyos árral megfizetett, saját hibáinak felismerése tanította meg a munkásságot arra, hogyan és hol keresse a dolgozók felszabadításához az és az eszközöket. Az első bérmozgalmak. Ladislav Budecsky 17 éves szabómunkás tehát 1869ben a „Kas"-egyesület tagjai sorába lépett. Az egyedüli dolog, ami érdekelte, az egyesület könyvtára volt. Már szinte nem is olvasott, hanem habzsolta a betűt és éjszakánként hosszú órákat töltött a könyvek fölött. Az olvasásra és önképzésre állandóan buzdította gyámja is. Ugyanilyen buzgalommal olvasgatta az akkoriban megjelenő „Munkás" című lapot. Ez az első munkásujság, amely 1867 december l"én jelent meg először Prágában, még nem volt szocialista lap. Az újság, amelynek szerkesztője V. Petr nyomdász volt, a munkás" önsegélyezés gondolatát terjesztette úgy, amint azt Dr. Chleborád hirdette. Csak 1869-ben tűntek fel a „Munkásában szocialista színezetű cikkek, amelyek szerzője a már említett J. B. Pecka'Strachovsky volt. Ezekben az években egész sor munkáslap jelent meg. Ezek közé tartoztak: „Delnické noviny" (Munkásujság) 1870—1875, „Oul" (Kas) 1868—1869, „Včela" (Méh) 1868, „Český d'elník" (Cseh munkás) 1869, „Jednota" (Egység) 1869. Ezeket a kéthetenkint megjelenő lapokat nagyob" bára a reakciónak és a tőkéseknek kedvező, sőt gyakran talpnyaló szellemben szerkesztették. A munkásmozgalom ennek ellenére mindinkább kiszéleeült és kifejlődött. Sor került arra is, hogy a munkások követeléseket támasztottak a munkaadókkal szemben, noha az akkor érvényes törvény megtiltotta, hogy alkalmazottakat „jobb munkafeltételeknek a munkaadótól való kikényszerítése céljából tömöritsenek. A bérmozgalmak szervezőit és minden ilyen kezdeményezést üldöztek, a munkásság vezetőit letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Nem egy esetben vérontásra is sor került. így pl. 1870 március 31-én a Tanwald melletti Svárovban, ahol Liebig német textilgyáros munkásai nyomorúságos bérük rendezését követelték. A katonaság a gyáros házához vezető úton feltartóztatta a munkások menetét, sortüzet adott, amelynek következtében 6 ember meghalt, 30 pedig, közöttük több nő és gyermek is, megsebesült. A prágai nyomdászoknak, akik 1870 augusztus 0-én gyűlést tartottak, hogy megbeszéljék, milyen követelésekkel lépjenek fel egy esetleges sztrájk esetén, szintén üldözésben volt részük és a gyűlésen elnöklő Jan Bavorskyt 4 heti fogházbüntetésre ítélték. Ezenkívül egész sor nyomdász kisebb-nagyobb büntetést kapott És így pórul jártak a prágai szabók is. Azt követelték a mesterektől, adjanak a munkához díjtalanul cérnát és egyéb kellékeket, amelyeket a munkásoknak akkoriban maguknak kellett megvásárolniok. A szabómunkások azzal fenyegetőztek, hogy amennyiben ezt az igen szerény követelésüket nem teljesítik, sztrájkba lépnek. A a törvény tiltotta. A szabómunkások ezért már jóelőre éltek a törvényes felmondás jogával. De ez az elővigyázatosság sem mentette meg őket. A bérmozgalom szervezőit letartóztatták és elítélték. Ebben az akcióban résztvett az akkor 18 éves Ladislav Zápotocký szabómunkás is. így került először kapcsolatba a munkásmozgalommal. Jóllehet az akkori munkásharcok és sztrájkok átmenetileg sikertelenek voltak, jóllehet szervezőiket üldözték és elbocsátották a munkából, letartóztatták, elítélték és börtönbe vetették, ezek a küzdelmek és bérmozgalmak egészben véve mégis nagyjelentőségűek voltak és nem maradtak eredménytelenek. (Folytatjuk.)