Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-12 / 37. szám, vasárnap

ÜJSZ0 1950 fetyroftr I? a munkaerőket meg kell szereznünk. Az előzetes eredmények szerint a munka tervét az iparban tavaly túlléptük. A feltételezett 17.218 munkaerő helyett a valóságban, a tanoncokat is beszámítva, 21 ezer dolgozót kapcsoltunk be. Általában a dolgozók száma tavaly több mint százezerrel nőtt. Amellett ismeretes, hogy az ipar és a bányászat néhány ágazata, valamint néhány ércfeldolgozó üzem munkaerőhiányban szenvedett. Ezzel szemben aránytalanul emelkedett az élelmezési iparban dolgozók száma. Az építészetben tavaly az átlagos növekedés az 1948"as évvel szemben 16.600 volt. Nagy volt a növekedés a mezőgazdaságban és az erdészetben dolgozók között és pedig a mezőgazdaságban, főleg az állami birtokokon 12.200 és az erdészetben- 11.700. Nagy létszámemelkedés volt a kereskedelemben .s, és pedig még nagyobb, mint amennyit az önálló kereskedők és segítő családtagjaik számának visszaesése kitett. A kereskedelmi gépezet fölösleges túlméretezésének veszélye nyilvánvaló. A munkaerők hiánya még érezhetőbb volt a magas százalékú távolmaradás miatt. Az építészetben például a távolmaradás a ledolgozott munkaórák számának 20 százalékát tette ki. Az 1950-es évre szóló terv szerint az iparban 18 ezer munkást és 4 ezer tanoncot, összesen tehát 22 ezer embert akarunk még foglalkoztatni. A mezőgazdaságból ebben az évben más szakaszokra több mint 30 ezer munkást szabadítunk fel. Lényeges feladat lesz, hogy ezeket a munkaerőket olyan szakaszokra állítsuk be, amelyek gazdasági életünk kulcspozícióit képezik. A nők sikeresebb munkába állítása folytán az eddig elhanyagolt napközi otthonok hálózatát az 1950-es évben 36-ról 236-ra növeljük. A mult évben jelentős sikereket értünk el a szakmunkások nevelésében. Iskolázó és átképző tanfolyamokon 3.413 építőmunkást, 1.430 vasmunkást, 1.384 textilmunkást, 1.000 bánySszt, 1.660 erdőmunkást, 4.630 traktoristát, összesen 15.257 szakerőt szereztünk. Ebben az évben az akció főleg a vasüzemekre, de a többi ágazatokra is kiterjed. Az építészetben nagy súlyt fektetünk az építkezéseknél dolgozó kézművesekre, akikben még nagy a hiány. Összpontosított gondoskodást fordítunk a közép és felső műszaki káderek megszerzésére és helyes elosztására. A műszakiak nagy hiányát még mindig érezzük, azonban más szakemberekben is, mint pl. orvosokban, tanárokban, könyvelőkben és agronomusokban is hiányok mutatkoznak, azért országosméretű rendkívüli intézkedések lesznek szükségesek ahhoz, hogy a legsürgetőbb szükségletet fedezni tudjuk. A szocializmus felépítésének célja az, hogy az összes dolgozóknak biztosítsuk az örömteli jólétét, a kizsákmányolás, a nemzeti és szociális elnyomás nélküli életet. A tervgazdálkodás ereje és előnye abban áll, hogy már az építés korszakában, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején biztosítja a dolgozók életszínvonalának állandó és gyors emelkedését. Ez az emelkedés mindennél szembetűnőbb Szlovákiában, ahol a kapitalizmus különösen szegény örökséget hagyott ránk. A bérek és fizetések teljes összege az iparban az 1949-es évben a 48-as évvel szemben 15.5%-kai emelkedett és a munkások órabére átlagosan 8.2 százalékkal nagyobb. Ezzel egyidejűleg emelkedett a bérek és fizetések reális vásárlóereje, mert az árakat a szabadpiacon csökkentettük. Az életszínvonal növekedése a fogyasztási és iparcikkek nagyobb kelendőségében nyilvánult meg. A hús átlagos fogyasztása tavaly egy főre 18.7 kg-ot tett ki az 1948-as évi 13 kg-al szemben. A zsíríogyasztás 4.32 kg volt 2.34 kg-al szemben, a cukorfogyasztás 23.9 a 15.9-el szemben. Szlovákiában a fogyasztók az 1949-es évben cipőre és ruhára 70% -kai többet adtak ki, mint 1948-ban. Az 1950-es évben a tejfogyasztás 20%-kal a hús 48.4 százalékkal, a zsír 81%-kal, a tojás 64.5%-kal a cukor 18.4%-kal, a liszt 6.6%-kal, a burgonya 26.3 százalékkal és a tejtermékek fogyasztása 21.8% százalékkal emelkedik. Ezekben a cikkekben a fogyasztás a szabad piacon is emelkedik. A cipő és textilárunál a fogyasztás 10—20%-ig terjedő emelkedést mutat. Az 1949-es évben az üzemi étkezdében 145.000ren étkeztek és számuk 1950-ben 220 ezerre növekszik. Jelentősen kiterjed az iskolai étkezdékben és üdülőkön való étkezés. Az üdültetési akcióban résztvevők száma szervezett keretekben az 1948-as évi 17.700-ról 24.624-re emelkedett és ez évben eléri az 51.000-et. * Az életszínvonal emelésében elért eredmények még nagyobbnak tűnnek, ha összehasonlítjuk a München előtti Köztársaság életszínvonalával. A München előtti Köztársaságban Szlovákia lakosságának jelentős részénél, legkevesebb egyharmadánál csupán a nyomorgás színvonaláról beszélhetünk, és pedig nemcsak a munkanélkülieknél, akiknek száma itt mindig százezrekre rúgott, de sok dolgozónál is. így pl. a mezőgazdasági munkás átlagos bére a nem objektív burzsoá statisztikában is 8—10 korona volt, míg a mezőgazdasági munkásnők csupán 7—8 koronát kerestek. Ez volt az átlagos bér, de gyakran még alacsonyabb volt. Az ipari és építkezési munkásság éhbéreket kapott, kevesebbet, mint amennyit a törvény által megállapított úgynevezett létminimum tett ki. És hogy lehetne kifejezni számokkal az életszínvonalnak azt az emelkedését, amely abban nyilvánul meg, hogy nálunk senkinek sem kell félnie a munkanélküliségtől, hogy az iskolák kapui mindenki számára nyitva vannak, hogy a szaktanfolyamok sűrű hálózata az általános műveltség ó« képesítés emeléséről, és ezzel életszínvonaluk emeléséről is gondoskodik. Külön érettségi tanfolyamok a munkások számára, dolgozók iskolái, különleges iskolák, átképző tanfolyamok gondoskodnak arról, hogy mindenki tanulhasson, akinek meg van a megfelelő képessége rája. Hogyan lehetne kifejezni számadatokkal az életszínvonalnak azt az emelkedését, amely a nők egyenjogusítSsában, a nemzeti biztosítás szolgálatában, az egységes testnevelés óriási fejlődésében és a népi kultúrmegnyílvánulásokban kicsúcsosodik. Hogyan lehetne számokkal kifejezni azt, hogy a szlovákiai nép mellén már semmiféle tőkés élősködő, sem hazai sem külföldi eredetű nem ül és hogy a dolgozó ember úr és gondos gazda saját hazájában. A növekvő életszínvonal, a növekvő szocialista öntudat, a kulturális érettség az az alap, amelyen, nyugodtan fejleszthetjük ki egyre bátrabb terveinket és gyors ütemben változtathatjuk át az örök nyomorúság országát virágzó szocialista kertté. Tavaly első ízben terjedt ki a tervezés az egyes területi egységekre. A kerületek és a kerületek keretében lévő egyes járások gazdasági és szociális színvonala között óriási különbségek vannak. Szlovákia iparosításának egyidejűleg jelentenie kell minden kerület és minden járás teljes gazdasági, szociális és kulturális fejlődése összes előfeltételeinek megteremtését. Az 1950-es év tervében egyre rendszeresebb és hatékonyabb gondoskodás nyilvánul meg a termelési erők helyes szétosztásáról és Szlovákia minden kerületének egyenlő fejlődéséről. Igaz, ez csak kezdet. A kerületi nemzeti bizottságok berendezése, mint ahogyan azt már most láthatjuk óriási jelentőséggel bírt tervgazdálkodásunk tökéletesítésére és kimélyítésére és a kerületi szervek kiváló kezdeményező feladatot játszottak a terv összeállításában, teljesítésében és ellenőrzésében az összes szakaszokon. Szlovákia összesített terve az 1950-es évre magában foglalja az egyes kerületek összesített terveit, és arra törekszik, hogy kiegyenlítést találjon azokban a problémákban, amelyeket a kerületek tervei fölvetettek. Röviden ezek az ötéves terv teljesítésének eredményei és az ötéves terv második évének feladatai Az ötéves terv második éve a terv és az iparosítás szempontjából döntő esztendő lesz, mert lényegében ebben az évben dől el, teljesítjük-e Szlovákia iparosításában az ötéves terv feladatait és túllépjük-e azokat. A tavaly elért sikerek megteremtették az előfeltételeket, azonban csak a terv teljesítésének előfeltételeit létesítették. Hogy ez a lehetőség valósággá váljon, ahhoz az kell, — mint arról bennünket az ötéves terv első évének tapasztalatai, valamint a kétéves terv tapasztalatai is meggyőztek, hogy a tervteljesítés feladataiért harcoljunk és ezt a harcot megszervezzük. A tervgazdálkodás szervező és kezdeményező ereje a munkásosztály élcsapata, a Kommunista Párt. Nem volt gazdaságunknak olyan szakasza, ahol ne érvényesült volna a Kommunista Párt vezető szerepe. Sok olyan feladat, amely első tekintetre teljesen megvalósíthatatlannak látszott, végül sikeresen teljesedett, mert a pártszervezetek harcot indítottak a feladatok teljesítésére. Köztársaságunk fejlődésében és szocialista építésében a KSC IX. Kongreszszusa határkövet képezett, amelyen elhangzott Klement Gottwald elnök beszámolója. Gottwald tíz pontja irányító lett az összes állami és népi szervek szervezetéi számára, a szocializmus minden építője számára. > Munkánk szempontjából nagy jelentőséggel bírt Szlovákiában a KSS Központi Bizottságának januári szliácsi határozata, valamint a KSS elnökségének és Központi Bizottságának további döntései a mezőgazdasági munkáról, az építészetről, és végül a novemberi határozat, amelyben Široký miniszterelnökhelyeltes a KSS elnöke formulázta a fejlődés adott szakaszában országépítésünk főkérdéseit és azt követelte, hogy ezekre összpontosítsuk az összes állami és Párt funkcionárusok figyelmét. Ezek a kérdések a munkaerők, a munka termelékenységének kérdései az iparban és az építészetben és mezőgazdasági termelésünk néhány problémája. A Kommunista Párt óriási munkát végzett, Szlovákia fiatal munkásosztályának szocialista öntudatosításában. Bár üzemeinkben sok munkás és munkásnő csak nemrégiben jött az iparba, sikeresen fejlődik a szocialista munkaverseny és a szocialista tudatosodásból következik a munkához való új szocialista viszony. Ezen a téren nagy feladatok várnak még ránk az építőmunkásság szocialista önttidatosításában, az építészetben, a szocialista munkaverseny megszervezésében, amelyben kiváló szerepet töltenek be a szakszervezetek. Az országépítő lelkesedés és szocialista lendület kiváló példáját szolgáltatta a szlovákiai ifjúság, amelynek számára az Ifjúsági Vasútvonal, a Szövetségi Vasútvonal és más vállakózások a szocializmus igazi iskolái lettek. Építésünk fontos tényezője volt és marad az újjászületett Nemzeti Front, amely kifejezetten képviseli az ország minden rétegének szorosabb és szilárdabb egységét a munkásosztály vezetése alatt, amely országépítésünk minden szakaszán termékeny munkát végez. Aktívan kapcsolódik be a tervteljesítésért folyó harcba az állami és népi szervek. A közigazgatásban tisztséget viselők többsége már érti, hogy ma nincs szükségünk bürokratikus fensőbbségekre, akik döntenek a benyújtott kérvényekről, hanem végrehaj tó* szervekre, akik a tevékenységet ezen vagy azon a szakaszon irányítják. A KSS IX. Kongresszusa országépítő fejlődésünknek új lökést ad. A považská bystricai Gottwald üzemek magasabb színvonalú szocialista munkaverseny felhívása, amely biztosítja az egész üzem munkája termelékenységének emelését, iparunk minden ágában nagy visszhangot kelt. De a mwnk a versenybe aktívan bekapcsolódnak a dolgozó parasztok is, az EFSz-ek tagjai, az állami birtokok és az állami gépállomások. Munkaverseny fejlődik ki a hivatalnokok és a műszakiak között. Ifjúságiunk már jelentette, hogy kezdeményezését lényegesen kiterjeszti és azon lesz, hogy a szocialista orstzágépítés feladataiba bekapcsolja az egész fiatal szlovákiai nemzedéket. Beszámolóm bevezetőjében utaltam az elmúlt évi terv teljesítésének nagy sikerére, hogy a tervet lényegében az összes szakaszokon teljesítettük." Ebben az évben gondoskodnunk kell arról, hogy minden szakaszon teljesedjenek a terv összes feladatai. Itt teljes mértékbein érvényesülni kell a kormány és az URO elnök, Zápotockýnak szavainak: „Minden munkás gondos gazda munkahelyén!" Minden egyén teljes felelősséget kell, hogy érezzen, a gondos gazda felelősségét, az egész munkásság munkájának eredményéért, az egész kollektíváimért. Szocialista országépítésünk mindannyiunk ügyévé kell, hogy váljék. Ebben az évben is sok nehézségünk lesz. Milyen természetűek ezek a nehézségek? E nehézségek főként abban állnak, hogyan szerezzünk szükséges munkaerőket, hogyan emeljük ezen vagy azon a szakaszon a termelést, hogyan emeljük az iskolák számát, hogyan szerezzünk további szakmunkásokat, hogyan soroljuk be a beruházási tervbe mindazt, amit felállítani és építeni akarunk. Ezek a nehézségek jól ismeretesek a szocializmus felépítéséből az SSSR'ben, bár minden népi demokráciában mindenütt megvannak a sajátos formáik és arányaik. Ezek a fejlődés nehézségei. A burzsoá államgépezetnek, a München előtti Köztársaság gépezetének, egészen másfajtájú gondjai és nehézségei voltak. Olyon gondjai voltak, hogy elismerje-e a polgárt, akinek tulajdonában volt fél hektár föld munkanélkülinek, vagy ne és végül nem ismerte el munkanélkülinek. Gondjai voltak, hogy elegendő csendőr legyen a munkanélküliek hangjának elnémítására. Arra volt gondja, hogy csökkentse a termelést, hogy ne legyen árúfölösleg, hogy ne legyen válság, mert az éhségszínvonal mellett a piacok és üzletek teli voltak. Ilyen gondjai voltak a burzsoá államnak. És a szlovák burzsoáziának, az úgynevezett szlovák nacionalistáknak, mikor Hitler kegyéből hatalomhoz jutottak, az volt a fő gondjuk, hogyan szolgáltassák ki a szlovák dolgozókat a német fasizmus rabszolgaságának, hogyan küldjék őket német gyárakba mint munkásrabszolgákat, vagy pedig, a német fasizmus harctereire, mint vágómarhákat. Arra volt gondjuk, hogy Szlovákia minden gazdagságát hogyan kótyavetéljék el a német imperialistáknak. A szlovákiai dolgozó nép végül is megszabadult kapitalista élősködőitől, lettek légyen azok centralista vagy autonomista köntösben, tartoztak bár az agrár vagy a ludák fasiszta táborba. Csupán a kapitalista reakció csődbe jutott kalandorai, akik nem tudják elfelejteni azt, milyen jól éltek ők a dolgozó nép számlájára, csupán ezek táplálhatnak hiú reményeket, hogy itt akár egy becsületes dolgozó ember is van, aki azt kívánná, hogy a gyárak, a föld és az erdők, amelyek ma az egész nép tulajdonát alkotják, újból a kapitalista élősködők és külföldi imperialista kizsákmányolók tulajdonába jussanak. A mi dolgozó népünk jól megérti azt, hogy az új szocialista világot csupán a reakció erői elleni kegyetlen harccal harcolja ki magának. A nap parancsa az, hogy mint szemünk világát őrizzük országépítésünk nagy művét a burzsoá reakció alattomos fenyegetései ellen. Nem, a kizsákmányolás, a nyomor és az elnyomás ideje, a szlovákiai dolgozó nép kilátástalan nyomorúságának korszaka visszavonhatatlanul elmúlt. Az életbe vezető kapukat, az örökös nyomorúságból kivezető útat népünknek éppen úgy, mint az egész emberiségnek a szocialista országépítés zsenije, Sztálin generalisszimusz megmutatta. A szocialista iparosításról szóló sztálini tanítás az a megbízható iránytű, amely lehetővé teszi nekünk, hogy szilárd bizonyossággal lépkedhessünk a szocializmus útján. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy az új szocialista világ építésének aktív résztvevői lehetünk, hogy tevékenyen résztvehetünk a nagy sztálini korszakban, hogy a Szovjetúnió oldalán a cseh dolgozó néppel szilárd testvéri szövetségben építhetjük szocialista köztársaságunkat. Boldogok vagyunk és büszkék arra, hogy ezen az úton bennünket államunk első munkása, körültekintő gondos gazdánk, szeretett elnökünk, Klement Gottwald vezet. Meg vagyok győződve arról, hogy a dolgozó nép az ö vezetése alatt a reá rótt feladatokat teljesíti. Meg vagyok győződve erről, mert munkásosztályunk sem a nagy, sem a súlyos feladatoktól nem fél. Meg vagyok győződve erről, mert harcunkat a szocializmusért a Kommunista Párt vezeti, mert közvetlenül vezeti és szervezi Široký elvtárs, a KSS elnöke és miniszterelnökhelyettesünk. Gottwald elnökkel előre a szocializmus felé!