Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-02 / 28. szám, csütörtök

1950 február 2 U J SZO JORGE AMADO: A sztálingrádi ütközet évfordulójára Visszaemlékezés az író 1943. évi eseményeire Nem lehet kétség afelől, hogy csupán a Vörös Hadsereg parancsnokságának helyes sztratégiája és végrehajtó parancsnokainak ruganyos taktikája vezethetett olyan jelentős tényhez, mint amilyen a 330.000 főből álló hatalmas elit német hadsereg körülkerítése és megsemmisítése Sztálingrádnál. J. V. Sztálin a főparancsnok 1943. február 23-i parancsában. Rio de Janeiro börtönében voltam egy régi épületben, amelyet ,,Casa de coreQao" (javító intézetlek) hívnak és falai erős alapza;okon nyugszanak. Ez éppen a sztálingrádi csata idejében tör* ;ént. Ml, politikai foglyok, korrr nunisták és demokraták elég íagy csoportot alkottunk és csak ígyetlen egy napilap olvasása rolt megengedve nekünk minden •eggel. Abban az időben, az ,942-es esztendő végén Brazília nár háborút üzent Németországiak és Olaszországnak és a dik" átori kormány cenzúrája nem sngedett meg többet, a keleti xontról és a szovjet katonák 'yőzelméről, mint szűkszavú híredet, amelyek az ellenőrzött brazi" iai újságokban, ami azok jelentőiégét illeti, csökkentett arányban elentek meg. A híreket késéssel ették közzé és a napilapok minién figyelme az amerikai katonaság Pacifikbeli harcára összponosult, amelyeknek kis jelentőségük volt. Mégis semmisem akalályózhatta meg azt, hogy a nép eljesen tudatában legyen annak, logy Sztálingrádnál a világ soráról és boldogságáról döntenek. Is az egész brazíliai nép szeme :elet felé fordult, ama történelmi lely felé, ahol a döntő ütközet ángolt, ahol a vörös katonaság rédelmezte az emberiség létjogát, lecsületét a náci behatolók bariár hordáival szemben. Ebben az időben a rádió jelenette azt a hatalmas légűrt, ame" yen keresztül megvalósult az el" enőrízetlen hírek utáni vágy, mely a népben uralkodott a íiktatúra összes korlátozásai elle* iére is. A börtönben azonban ermészetesen nem volt rádiónk. Lz a reakciós napilap, amelyet nindennap megkaptunk — egyet" sn példányt az összes politikai oglyok számára — cenzúrázva olt és a hírhiány még nagyobb léreteket öltött nálunk bebörtönött embereknél türelmetlensé" ünk folytán, mert semmiféle tá" jkoztató forrás nem állt rendel" ezésünkre. És így jutottunk ar" a a gondolatra, hogy ott magunk llitsunk össze az elérhető, ren~ elkezésünkre álló anyagból egy evőkészüléket. Ez nem volt önnyű munka, mivel igen kevés célra felhasználható dolog volt aláiható a börtönben, a rendőri elügyelet szigorú volt és a hoz* átartozók heti látogatását szi" orúan ellenőrizték. Azonban a zovjet katonák példája, akik Iztálingrádnál harcoltak, lelkesr gtt minket és így szinte hihetet" m módon drótok, lámpák és plé' lek felhasználásával, amelyek a agszükségesebbek voltak és ameyeket illegális úton el tudtunk rni, (esetleg a látogatók, felesé" ek é^ pnvák hozták el őket ru" áik , rejtve), titokban az gyik cellában egy kis rádió végkészülék felállítását fejeztük e. E készülék segítségével a osszú éjszakákon át a börtönből igyelemmel kísértük a legna" yobb harcok kifejlődését és szí" •ünk együtt dobbant a vörös katonák szívével azok csodálatos hőstetteinél. Később, amikor a háború és a szovjet katonai alakulatok győzelmes előhaladása még folyt, a politikai foglyok egy részét szabadon engedték (köteles lakóhellyel bizonyos városokban). Én is azok közt voltam, akiket szádon engedtek és lakóhelyemül szülővárosomat Bahiát határozták meg. Ott szoros kapcsolatban a néppel éltem át a hatalmas folyamat utolsó napjait. Az amerikai katonák elárasztották utcáinkat, azonban népünk ajkán csupán a szovjet tábornokok neve volt, minden hivatalos tilalom ellenére, amelyek megtiltották beszélni a Szovjetúnióról, Sztálinról, a tábornokokról és a győzelmekről. Semmi sem tarthatta vissza a népet azon a napon, mikor végül bejelentették a náciknak Sztálingrádnál elszenvedett vereségét. Azon a napon, mintha az emberek egymás közt megbeszélték volna, az ünneplők százai árasztották el az utcákat. Minden sarkon szónokok beszéltek és a dicső Szovjetúnió neve, vezérének, Sztálin generalisszimusznak halhatatlan neve, épipen úgy, mint a győztes katonák neve először hangzott fel szabadon Braziliában. A diktatúra nem volt képes ezt ellenőrizni és a sztálingrádi győzelemtől ittasan lelkesedő népet megfegyelmezni, azt a népet, amely követelte, hogy küldjék frontra a brazíliai katonákat, hogy közösen szovjet testvéreikkel együtt működjenek a világnak a fasisztáktól való megtisztításán. A sztálingrádi győzelem a brazíliai nép számára is történelmi jelentőségű. Attól a naptól kezdve semmiféle erő sem volt képes megakadályozni a tömegek mozgalmának növekedését, amely elárasztotta az utcákat és senki sem volt képes kiűzni a népet a terekről, amelyeket elfoglaltak a csata győzelmes befejezéséről szóló hírek után. Ettől az időtől fogva Brazília népe további nagy demokrata győzelmei felé haladt az 1943-44 és 1945. esztendőkben: kiküldte az expedíciós brazíliai hadsereget amely Olaszországban harcolt, demokratizálta országát, elismerte a Szovjetúniót, Presztesze és más politikai foglyok kegyelmet kaptak és választásokat hajtottak végre. Sztálingrád volt ez egész hosszú út kezdete. A szovjet ágyúk dörgése szétverte a rabláncokat is, amelyek ekkor összeszorítva tartották Brazília ütő ereit. Ma azonban újra további diktatúra kerítette hatalmába Braziliát. Az amerikai imperialisták juttatták uralomra és segítik. A Szovjetúnió és Sztálin neve újra meg van tiltva és a Wall Street által megvásárolt sajtó csak azért beszél róluk, hogy bepiszkolja és sértegesse őket. A börtönök újra megteltek és a béke híveinek vé' re öntözi Rio de Janeiro, Sao Paolo, Bahia és Port Alegro utcáit. A pénzügyi urak és a hábo rús úszítók újra igyekeznek befolyásolni Brazília népének érzelmeit, erőszakkal igyekeznek a szövi etellenesek sorai közé állítani, :""okeznek felhasználni, mint áp 'teléket az imperializmus hál is terveinél. A nép azonban újra kitart és most ezt más tudattal teszi, mert Sztálingrád a világ emberisége számára okulás volt. Sztálin születésnapján a rendőrterror ellenéire ismeretlen kezek fehér festékkel, nagy betűkkel — két méter magas betűkkel — írták fel Sztálin nevét a Rio de Janeiro legmagasabb hegye oldalára. E nagy várós bármely részéből látni lehetett a nagy feliratot, amellyel Brazília népe köszöntötte Sztálingrád győzőjét 70. születésnapja alkalmával. A nép az utcákon megnyugodva mosolygott és bámészkodók csoportjai jöttek össze, hogy lássák a hegy magasságán a tropikus nap alatt fénylő és a terror felett és a fenyegetések felett győzedelmesen ragyogó figyelmeztetést az imperialisták és azok lakájai számára a szeretett Sztálin, a béke marsallja nevét, amelyet a nép meg fog őrizni. A isémet dolgozók a béke harcosainak sorában A moszkvai Pravdában Vladimírov tollából cikk jelent meg, amely foglalkozik azzal a visszhanggal, amelyet Németországban a Szovjetúnió békepolitikája keltett. A cikkíró „A német nép hangja" című cikkében a német haladó közvélemény képviselőinek nyilatkozatait közli, amelyeket azok a Szovjetúnió békepolitikájáról és a békeszerető Németország újjáépítéséről tettek. Az egyik német munkás, amikor olvasta Sztálin generalisszimusznak a Német demokratikus köztársasághoz intézett üdvözletét, kijelentette, hogy Sztálin szavai visszaadták neki saját nemzete iránti szeretetét. Az egyszerű emberek, akik a hitleri Németország által előidézett szégyen után már a kétségbeesés szélén állottak, ma ismét bíznak abban, hogy Németországot újjá lehet építeni, mint békeszerető államot. Ha a német haladószellemű emberek nyilatkozatait olvassuk, belőlük megállapíthatjuk, hogy az ország leglelkiismeretesebb és legjobb fiairól van szó Törekvésük, hogy helyrehozzák azt a szégyent, amelyet a fasiszta barbarizmus hozott rájuk, céljuk, hogy szabadságot és békét teremtsenek. Tömeggyűléseken, rádióban, sajtóban a német nép legjobbjai hálatelt szavakkal emlékeznek meg a Szovjetúnióról és Sztálin generalisszimuszról, a békepolitikájáról és arról a baráti gesztusról, amelyet Németország felé tett. Németország igazi demokratái be akarják bizonyítani, hogy megérdemlik azt a nagy bizalmat, amellyel a Szovjetúnió és nagy vezére Sztáiin generalisszimusz' irántuk viseltetik. A német nép meggyőződött arról, hogy a Szovjetúnió védi egyedül a német nemzet egységére, az egységes német kormányra irányuló politikát. Minden becsü'etes német hazafi azt kivánja, hogy Németországgal oly békeszerződést kössenek, amilyent a Szovjetúnió terjeszt elő. Az angolamerikai blokk csak a megszállást akarja elhúzni. A Friedenspost egyik cikkében megállapította, hogy'az amerikaiak a német nép iránt úgy viselkednek Nyugat-Németországban, mint ahogy saját országukban a németek irányában viselkednek. A dolgozók milliói ma már tisztán látják az amerikai és a szovjet politika közti különbséget. A német nép rájött arra, hogy a Szovjetúnióban és a világ békeszerető népeiben a legjobb barátjaira talált. A német nép millió meggyőződtek róla, hogy a Szovjetúnió és ve. zetője Sztálin elvtárs sonasem azonosították a német nemzetei Hitlerrel és mindenkor minden megadható erkölcsi támogatást biztosítottak az igazi haladószellemü német polgároknak. Kosos sslorák és magyar kultúrdélután Nagytőrén Népi demokráciánk megváltoztatja a falu képét mind kulturális, mind politikai, mind gazdasági téren. A falu tényleges dolgozói veszik kezükbe a falu vezetését és szükséges, hogy minden téren az asszonyok is belekapcsolódjanak saját megváltozott helyzetüknél fogva a fejlődés ezen folyamatába. A falusi nők, mint már ezt többször kihangsúlyoztuk, nem a sötétségben élő, alsóbbrendű lényeknek tartott személyek többé, hanem egyenjogú és kötelességű társai a férfiaknak, Ezt be is bizonyítják minden téren, ahová új jogaiknál fogva kerülnek és megállják a helyüket éppen úgy, mint a dolgozó férfiak. A nagytőrei Egységes Földműves Szövetkezet aszonyai bizonyítékát adták annak, ho^y elindultak a szocialista fejlődés'útján. Megértették, nás". Minden szereplő olyan jól játszott, hogy a hivatásos komikusokat megközelítették. A műsor sikerében az ifjúság is kivette részét. A Chvojka testvéreket külön ki kell emelnünk. Remélem, még sokszor találkozunk velük hasonló alkalmakkor. Szépen és hatásosan szavaltak Dudás Lenke és Furinda Ernő. A műsort a szlovák és magyar énekkar egészítette ki. A fiatal énekesek népdalokat és mozgalmi indulókat adtak elő hangulatosan és nagy tetszés közepette. Szeretnénk, ha ez a gárda legközelebb egy szocialista tartalmú műsorral lepne meg minket. Meg vagyunk győződve, hogy azt is ilyen megértéssel és sikerrel fogják előadni.— A kultúrdélutánt közös vacsora követte, ahol a szövetkezet asszonyai hogy mint legelhivatottabb harcosai a .békének, legelsősorban legszűkebb környezetükben kell a békét megteremteni és ápolni. E meggyőződésüknek szép tanújelét adták január hó 29-én tartott kultúrdélutánjukkal, amelyet a szlovák és magyar asszonyok közösen rendeztek. Közösen fáradoztak és közösen örültek a sikernek. A kultúrdélután tulajdonképpen ünnepélyes befejezése volt egy példátmutató akciónak. A szövetkezet asszonyai szabászati tanfolyamot rendeztek, amelynek vezetője Maria Zima asszony volt, a zselizi járás népjóléti tanácsáról. Zima asszony aránylag nagyon rövid idő alatt gyönyörű eredményt ért el tanítványaival, holott voltak közöttük olyanok, akik sohasem varrtak még. A tanfolyam sikeres eredményeit az iskolában rendezett kiállítás mutatta. ízléses ruhák, blúzok, gyermekruhák, szép rendezésben, értékes népművészeti kézimunkákkal tarkítva várták az érdeklődőket. A kiállítás megtekintése után 5 órakor, zsúfolt nézőtér előtt kezdődött a kultúrprogram. Első szárnypróbálgatása volt ez a falu kultúrgárdájának és nagy meglepetést szerzett. Minden szakszerű irányítás és hozzáértő rendezés nélkül játékukkal a legigényeseb nézőt is kielégítették. A műsort Dodokné, az Asszonyszövetség elnöknője vezette be, melegen üdvözölte a vendégeket és a jelenlévőket, majd a zselizi járás; hivatalból érkezett vendégek mondtak pár üdvözlő szót. Az első szám Béres Ilonka harmadosztályos tanuló szavalata volt szlovák nyelven. A kisleány kitűnően beszél úgy magyarul, mint szlovákul és a költeményt megértéssel és tehetséggel szavalta el. Ezt magyar nyelven előadott tréfás jelenet követte. Zrak Misi, Tóth Joli, Béresné és Pálné jól szerepeltek, szinte hihetetlen, hogy először voltak színpadon. Már ennél a jelenetnél kezdődött a kacagás, amely tartett és fokozódott az utolsó percig. A következő mulatságos számokat adták még elő: „A holdkóros asszony", I „Utazás Amerikába" és az „Ötkoro- | ismét kitettek magukért. Közösen sütöttek-főztek és még a kedélyes vacsora közben is ötletes tréfákkal szórakoztatták a vendégeket. A falu dolgozói együtt énekelték a szlovák és magyar dalokat és ropták a csárdást. * Természetesen, ha Nagytőrére vitt utam, alkalmat és időt kerestem, hogy megtekintsem a szövetkezet Nagytőrén elhelyezett állatait. Boros Eszter elvtársnő kalauzolt, első útunk az újonnan épített istállóba vezetett, amelyet a szövetkezet tagjai a közelmúltban fejeztek be. Meleg, tiszta, célszerű épületben 37 szarvasmarha van elhelyezve. Ebből 30 fejőstehén. Az állatok kövérek, tiszták, látszik rajtuk a gondos ápolás. A tehén már boldogan nyalogatja nemrég született kisborját. Az ott dolgozó szövetkezeti tagok olyan szeretettel foglalkoznak az állatokkal, mintha gyermekeik lennének. Ezután megnéztem a liba-farmot. — Itt vannak a libáink — mondja Dudás József, akivel itt ismerkedtem meg. — Azt akarjuk, hogy necsak a falu népe egye a libapecsenyét, hanem a városi dolgozóknak is jusson. Innen a sertésekhez megyünk, ezeknek is Dudás József viseli gondját. Dudás József egyik legrokonszenvesebb típusa a dolgozónak és a szövetkezet legmegbízhatóbb munkása. Szívvel csinálja a munkáját, állatai, amelyeket gondoz és ápol, valósággal üdvözlik, ha belép közéjük és kurtafarkú malacai azt a hatást keltik az emberben, mintha kefélné és fésiílné őket. olyan szépek és olyan fényes a szőrük. Dudás József örül az érdeklődésünknek és a következő szavakkal invitál tovább, hogy nézzük meg még a gabonaraktárt is: — Tessék már megnézni a raktárainkat is, — akad még egy kis ennivalójuk a „kolchozistáknak" és a fakészletre mutatva megjegyzi, — amint látni tetszik, mindenből van nálunk sem fázni, sem éhezni nem kell! Turi Mária. Élmunkás műszakok hete Szlovákia építészetében A Csehszlovák Építkezési Üzemek, nemzeti vállalat Szlovákiában 1950 február 20-án és 25-én a munkásosztály februári győzelme második évfordulójának tiszteletére, az építkezés államosításának második évfordulója alkalmából élmunkás műszaki hetet tart. Ebből az alkalomból a ČSSZ utasításokat adott ki a télen elvégzendő munkákkal kapcsolatban s megtett minden szükséges intézkedést, hogy ez az akció összhangban legyen az élmunkás műszakok hetével. Az élmunkás műszakok hetének keretében egyidejűleg ellenőrzik az építőhelyeket, valamint az építkezések előkészítését a téli munkákra, megismertetik a munkásságot munkahelyükön a munkatervvel, a munkacsoportok szervezésével, valamint megszervezik a

z új munkabeosztást.