Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)
1950-02-25 / 48. szám, szombat
J UJSZ Ö1950 február 25 Alexander Fagyeiev: Kína épít és fanul Ami a mai ügyek lefolyásánál a legalapvetőbb a mostani Kínaban, azt rövid szavakkal el lehel mondani: Kína népi álamat építi és tanul. A népi Kina végső érvénnyel igyekszik likvidálni a feudalizmus maradványait és befejezni a földek átadását a paiasztnak, amelyek eddig a nagybirtokosok tulajdonában voltak. A népi Kína ezenkívül igyekszik kifejleszteni nemzeti iparát, mindenekelőtt az államosított ipart A kínai munkásosztály a népi demokrá ciában, amelyben joggal övé a vezető szerep, emeli munkája termelékenységét. A kínai földművesség, amely évszázadokon át nyomorban élt, megértette, hogy csak a munkásosztállyal való szövetségben és annaK vezetése a'.att harcolhatta k: az emberhez méltó életfeltételeket A kínai földművesek a népi forradalom leto yása során ezt a szövetséget megkötötölték a munkásosztállyal. Kína Kommunista Pártja a parasztok között a legnagyobb megbecsülésnek örvend A népi hatalom, a kínai Kommunistn Part vívmánya, hatalmas vívmánya K ;ná ián. hogy a demokrata értelmiség nagyobb része támogatja az új Kínát Az érte.miség kisebb részének, arre.y a Kuomintaní>gal egy. úton halad, a népre egyáltalán semmi befolyása sincs Ami. a kinai tanítókat illeti, ezek feltétlenül a népnevelés szolgálatának szentelik magukat E'őször az elterjedt analfabétizmust kellett kikiiszö bölni. Ebben a tekintetben a fejlödest és az előrehriadast nagyban- akadályozza a régi kínai képírás Az új népi hatalom élőké ?ü;eteket tett a régi írás megreformá'ásáia és kétségte'enül megtalálja a helyes kiutat a mostani helyzetből. Ma a nép új fiatal nemzedékei özönlenek az iskolába és az egyetemekre. Kína ifjúsága |elentös többsége a népi forradalmat támogatta. Nem egyszer ontotta vérét a Mtikdenhoz, Pekinghez és Sanghájhoz vezető országutakon. Most szorgalmasan a tanu'rnányoknak szenteli magát, hogy ismereteit a nép szolgála; tába állíthassa. Sok fiatal ember (és ; nemcsak fiatal) kezdte meg az orosz i nye v tanulását. A kínai nép még so; ha sem szomjazta ennyire a tudományt. Olvasótermek, könyvtárak, elő' adótermek és hangversenytermei?', színházak és múzeumok épü nek és nagy látogatottsagnak örvendenek. Mi szovjet kultúrmunkások gyakran tartottunk beszédet széles hallgatóság előtt, ame'y a legkülönbözőbb szociális réfegekből származott. Gyakran mélyen meg voltunk illetődve, hogy ezek az emberek nemcsak szomjazzák i a tudományt, hanem minden praktikus tapasztalataikat fel akarják haszná'ni egy új élet kiépítésére Kinában. Kérdésekkel rohamoztak meg minket a kultúrélet minden körére vonatkozólag a Szovjetúnióban Lehetet'en el nem ismernünk, hogy a kínai nép és annak értelmisége teljes lelkével és töiekvesével a jövő felé lordul, hogy hisznek jövőjükben és készséggel, saját kezükkel akar|ák kiépíteni. Am a legfontosabb az, hogy a Iv.nában megvalósult történelmi fordulat, amelynek világje entősége van. j az a!kotá« minden terén mozgásba indította annak ai alkotóerőnek kimeí ríthetetlen foirásait, amely a népben szunnyadt. Egy ugrással Kína népe a világ leghaladottabb szellemű nemzetei sorába 'éptl< A nagy Kína lakr.sai. va, amelyekntk szám;i majdnem egy fél müliárdnyi. a világtörténe'em mozgalmába kerül abba a mozga'omba, amelynek célja a szocializmus és a kommunizmus. Az imperialista urak és eszmei talpny.iloik jól tennék, ha eszükbe vennék Sztálin szavait, amelyet 1925-ben mondott: „A kírai forradalmi mozgaom ereje óriási. Hatása még nem fejlődött ki. Az csak a jövőben íog m g. történni. A hatalmaskodó urak keleten és nyugaton akik ezeket az erőket nem látják éf ezekke' nem számo. ! nak megfelelő módon, ezért majd bün. hödniök kell". /Qz öntés világrekordé ere A tavaszi velés eiőkészüSetei A tavaszi vetésnek az idén Különösen fontos jelentősége van Lengyelország számára, mert ez a hatéves terv első vetése. A vetésterület az 1949-es évvel összehasonlítva 450 ezer hektárral növekszik, összesen 9 millió 300 ezer hektárt fognak tcvetni. Jelentős mértékben fokozzák a műtrágya alkalmazását. 1948 tavaszán a mezőgazdaság 473 ezer tonna műtrágyát kapott, 1949-ben 668 ezer tonnát, ebben az évben pedig 994 ezer tonnát. Nemesített vetőmag, műtrágya, stb. beszerzése céljából az állam a szegény- és >ÍÖzépparasztság részére több mint 1.5 milliárd zloty hitelt nyújt. A párt szervezetek és az állami szervek nagy figyelmet fordítanak a vetési kampány tervszerű lebonyolítására. A megszervezett termelőszövetkezeti csoportokban kidolgozzák a munxanormákat és a munkanapok nyilvántartásának módszereit. 104 CJ TERMELŐSZÖVETKEZET A lengyel falvak dolgozó parasztsága körében fokozódik a törekvés a termelés kollektív formáinak alkalmazására. Egyedül január hónap folyamán 104 új termelőszövetkezet létesült, amelyhez 2482 parasztgazdaság csatlakozott 31 ezer hektár földdel. A termelőszövetkezeti mozgalom gyors fejlődése miatt a szövetkezetek, valamint az állami gép- és traktorállomások irányítására a földművelési minisztérium mellett külön osztályt létesítettek, amelynek minPjotr Goncsarov komszomolista. A ,,Sztálin"-autógyárban „világrekordernek nevezik. A „ZISZ"-150 típusú tehergépkocsi öntvényeit formázza és munkájában hallatlan eredményeket ért el. Egyszer a „Sztalinec"-ben. az üzemi újságban megjelent ez a hír: „A szürkeöntvény-öntödében Goncsarov csúcsteljesítményt ért el. Szelepemelőrúd-vezetékböl — a norma szerinti 203 darabbal szemben 510 darabot gyártott." Így kezdődött. Goncsarov hatalmas teljesítménye indította meg a versenyt az öntöüzemek formázói között. Két hónappal a rekord megszületése után Cserhisev a norma szerinti 200 helyett 562 kardáncsuklógyürüt készített s ezzel túlszárnyalta Goncsarovot. A következő héten Goncsarov 575 formát készített, de Csernisev másnap már 610 darabot adott. A rekorderek versenyébe bekapcsolódott Zsuravljov is, a kovácsolható öntvények öntödéjéből és ragyogó eredményeivel megelőzte két versenytársát. Pjotr Goncsarov, akit az üzemben mindenki Petjának nevez, ezután kiugrott messze előre és most már verhetetlennek bizonyult. Egy műszak alatt 900 formát készített el. A „Sztálin" autógyár „világrekordere" mindössze 20 esztendős. Másfél éve szakmunkás. Maga sem titkolja, hogy kezdetben nehezen bírta a munkát. A normát nem teljesítette. Akaratereje vitte előre: eltökélte, hogy kiválóan képzett sztahanovista lesz. Sokat és kitartóan tanul. Első kiemelkedő eredménye és csúcsteljesítményének elérése között fél esztendő telt el és ez a fél év új munkamódszer megszületésének időszaka is. A fiatal sztahanovista órási teljesítménye nem véletlen szüleménye volt, hanem gondosan megtervezett újítómunka eredménye. A sztahanovista rekord nem alkalmi ugrás előre. — Nálam — mondja Pjotr Goncsarov — a csúcsteljesítmény lépcsőfok a még nagyobb teljesítmény felé. Senki sem tehet nekem szemrehányást azért, hogy tegnap nagy százalékot teljesítettem, ma pedig nem bírom az iramot Mielőtt csúcseredményét elérte, az öntőüzem sztahanovistái műszakonként nem készítettek többet 250 munkadarabnál. Az érvényben lévő időnormák alapján egy formát 120 másodperc alatt kellett elkészíteni. 1950-re az előirányzott időnorma 70.5. másodperc. Goncsarov 32.1 másodperc alatt készíti el a formát. Mindenekelőtt megváltoztatta a formaszekrény összeállításának folyamatát. Kiküszöbölt egy müveletet: az összeállított forma megfordítását és ezzel 3.9 másodpercet takarított meg. Az első formaszekrényeket úgy töltötték meg, hogy egymásután többször nyitották ki a tartályt és 7—8 rázóütéssel tömörítették a formázóanyagot. Goncsarov ennél is csökkentette a müveletek számát: az alsó normaszekrény tartályát csak egyszer nyitja meg és 4—5 rázóütéssel tölti. Ezzel 8.4 másodpercet nyert. Még egy sor műveletnél csökkentette az elvégzéshez szükséges időt, míg teljesen nem tökéletesítette a munkafolyamatot. Amikor módszerét elsőízben bemutatta, a műhelyben mindenki kíváncsi volt, milyen eredményt ér el. Az egész műszak folyamán vitatkoztak a formázók és az öntők. Nem fog többet készíteni 30 formánál óránként! — vélték egyesek. — Ne alkossunk előre ítéletet — mondták mások. — A mai határérték óránként 26 forma. Feltétlenül túl lehet szárnyalni. Goncsarov hamar eldöntötte a vitát. Az első munkaórában 95, a másodikban 100, a harmadikban 105 formát készített. Pontosan, biztosan dolgozott. A formaszekrénv alá kf„- I rülő lapokat állványon helyezte el, így nem kellett a lapokért minden | ! esetben lehajolni. Ez darabonként további 0.8 másodperces iüömegtaKaiítást jelentett. Küionös figyelemmel kisérték az öntök, hogyan takarított meg Goncsarov újabb 6.2 másodpercet a íelso formaszekrény megtöltésénél. Azzal, hogy a lelsö szekrény magasságát 40 milliméterrel növelte, feleslegessé vált, hogy szokás szerint a felső élnél magasabban töltse meg anyaggal: nem volt szükség tehát arra, hogy utána a kiömlő és a munkahelyet elbontó anyagot eltisztogassa. A nyomődeszkát is, minden felesleges illesztgetés nélkül, a belső perem mentén helyezhette el. Goncsarov tehát kritikailag nézte az elavult formájú szekrényt és volt benne annyi bátorság, hogy sikeresen tökéletesítse. Ezzel érte el a rendkívüli eredményeket. Üjító szelleme magávalragadta munkástársait; Cserniseven és Zsuravljovon kívül Naumov, Ribakov, Szircov és Ahmetov is sztahanovista lett. Valamenynyien komszomolisták. Azon az üzemi gyűlésen, amelyen a gyár munkásai a fiatal sztahanovistákat üdvözölték, Pjotr Goncsarov e szavakkal válaszolt az üdvözlésre: — Tudom, hogy csúcsteljesítményem nem lesz örökéletű. Gyárunkban sok formázó van, aki túlszárnyalhatja. Magam sem elégszem meg az elért eredményekkel. Küzdeni fogok azért, hogy az elsőséget a versenyben senkinek se kelljen átadnom és tudom, hogy ez nem könnyű feladat. Az üzemi gyűlés résztvevői kiérezték Goncsarov szavaiból a forró szeretet szakmája és mély felelősségérzetét gyára és az egész szovjet nép iránt. A tulai szénbányászok új lakótelepei den vajdaságban kirendeltsége van. Ugyancsak létrehozták a falusi építkezések számára a központi tervirodát, amelynek egyik legfontosabb feladata a létesülő termelőszövetkezetek új építkezéseinek tervezése. A Szovjetúnió példájára Lengyelország Központi Szakszervezeti Tanácsa Intézkedéseket dolgozott ki a munkás-konyhákertek bővítésére és fejlesztésére. 1950-ben a városi lakosság ellátására szolgáló főzelékfélék 40 százalékát a munkás-konyhakerteknek kell szolgáltatniok. A moszkvai szénmedence eddig is sok munkasike.r színhelye volt. Ebben az eredményes munkában jelentős mértékben résztvett a tulai szénbánya. A tulai bányászok nemcsak a széntermelésben vívták ki szép eredményeiket és kaptak értük elismerést, hanem a házépítési tervük pontos és nagyszerű teljesítésével is Ma, hogy a lakóház építkezések befejeződtek a tulaji szénbányák környékén, ez a vidék a Szovjetunió egyik legszebb, legrendezettebb kerületei közé sorolódott. Az új lakónegyedek háztömbjei büszkén hirdetik ezt az újabb győzelmet. Az új házak derűs optimizmust sugárzó építmények, amelyek megragadó egyszerűségükkel, kedves otthoni légkört árasztanak. A házak környékét tovább csinosítják, rendezik, parkosítják. A tulai szénbánya lakótelepeinek egyenes, gondozott utcáit fiatal fasorok szegélyezik. A takaros nagyablakú házak előtere tágas. Elevenen pezsgő kultúrélet zajlik az új telepen. Klub, filmszínház és sok más kulturális intézmény szolgál a bányászok szórakozására, kultúrigényeik kielégítésére. A sportstádiont is felépítették az új lakóházak mellé. Az új agajovszkij-körzetben az új hazak teljesen megváltoztatták a település arculatát. A lakóházakkal együtt klubot, könyvtárat, olvasótermet és új egészségügyi épületet kapott a körzet. Legutóbb a kirejevi és a lipnicl szénlelőhelyeken is átadták az új lakóházakat rendeltetésünknek. Amikor a bányászcsaládok beléptek új otthonukba, nagy örömmel és boldogsággal néztek körül. 22 A. Z Á P O TO C K. Ý ÜJHARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARI DEZSŐ Mivel nem volt egyéb választása, otthagyta Prágát és Cheb-be költözött. De ott sem talált nyugalmat. Sok helyen már akkoriban megnyilatkozott a nemzeti sovinizmus. A soviniszták közé tartozott Dr. Graf chebi polgármester is, aki egyébként cseh származású volt, de minden módon az uralmon lévő németekhez dörgölőzött. Jóllehet Zápotocký szabómunkával foglalkozott, teljes visszavonultságban és csak családjának élt, nemsokára minden indokolás nélkül kiutasították Cheb'ből. Felkereste Graf polgármestert és a kiutasítás okai felől érdeklődött. Ezt a feleletet kapta: — Maga cseh ember és a cseh olvasókört is látogatni szokta. Ez elég. Vannak itt bőven csehek, akiktől szívesen megszabadulnánk, de nem tudunk. Magától könnyű megszabadulnunk és ezért menni fog. Á helytartósághoz benyújtott fellebbezésre az a válasz érkezett, hogy hasonló kérdésekben az önkormány" zattal rendelkező városoknak mit sem lehet előírni. Z á" potockýt így illetőségi helyére toloncolták, felesége és kislánya pedig Prágából tejeskocsin ment utána. rv. AZ ILLETŐSÉGI KÖZSÉGBEN. A bíró. Az első fejezetben említett eseményeket követő napon a Budecský-házaspár Šubertéknél bérelt lakásán ült, reggelinél. Az egyszobás lakásnak az volt a rendeľ.etése, hogy konyhául, ebédlőül, hálószobául és Ladislav Bu" decsky szabóműhelyéül szolgáljon. — Én már bőven elmondottam a kalandot, amelyben Prágától Zákolanyig részem volt, most mondd el te, Ládja, hogyan érkeztél meg Zákolanyba és hogyan fogadtak itt? — Gyönyörű fogadtatás volt, mondhatom. Minden előírásszerűen ment végbe. Marčan, az öreg titkosrendőr kísért ide. Te is ismered. Gyakran járt hozzánk házkutatásra. Nem a legrosszabbak közül való. Első útunk a csendőrőrshöz vezetett. Ott van mindjárt az állomás mellett. Sefl őrsparancsnok fogadott. Német ember, a javából. Kin hallgatni, ha csehül próbál beszélni, öreg, kiszolgált katona. Igyekezett szigorúnak látszani, de az az érzésem, hogy a valóságban nem is olyan szigorú. Neki az a fontos, hogy fent is, lent is elégedettek legyenek vele. A cs. és kir. hatóságok és a lakosság egyaránt. Azt hiszem, nem lesz vele különösebb bajunk. A rendelkezés szerint hetenként jelentkeznem kell a csendőrőrsnél. Maršan előtt az őrsparancsnok keményen ragasz-' kodott ahhoz, hogy minden csütörtökön reggel pontban nyolc órakor elmenjek a csendőrőrsre és jelentkezzem. De a búcsúzásnál maga figyelmeztetett: ,,És csütörtökön, Herr Meister, nem jönni, én magam arra menni és megnézni magát." Sokkal vidámabb volt a dolog a község bírájánál. Valdeknek hívják. Gazda és korcsmáros egy személyben. Felfuvalkodott tökfilkó. Igen nagy hangon kezdte: — No, mondhatom, nagy szerencse érte a községet. Még csak te hiányoztál ide! Látnod kellett volna, hogy dühöngött, de istenigazában elbámészkodott, amikor egészen nyugodtan és baráti hangon szóltam hozzá: — Ugyan, ne mérgelődj. Azt hiszed, a magam jószántából jöttem ide. Sohsem tettem volna be a községbe a lábamat, ha a hatóságok nem kényszerítenek rá. Ide" költözésem nekem sem okoz nagyobb örömet, mint neked. Maršan igyekezett az egész jelenetben hivatalos ábrázatot vágni, de láttam rajta, hogy magában mulatságosnak tartja a helyzetet. A bíró korcsmájában egyetlen vendég ült, egy Vosmik nevű kőműves, mint később megtudtam. Ö nem türtőztette magát. Nagyokat röhögött, látszott raja, hogy örül a jelenetnek. A bíró zavarba jött és percekig felelni sem tudott. Nagyokat nyeldekelt, rakosgatta a papírokat, hol rám, hol Maršanra nézett, azután meg Vosmikra s a végén nagynehezen kibökte: — No, nézd csak! Milyen hangon beszél velem? — Azt hittem, bíró úr, hogy tegezzük egymást. — Még hogy én tegeződöm magával, egy ilyen közönséges tolonccal! — Csak lassabban, bíró úr, ne ragadtassa magát sértegetésre, mert ebből kellemetlensége támadhatna. Tanúk vannak jelen. A jövőben ne szólítson toloncnak, ezt kikérem magamnak. Ha már titulálni akar, akkor Ladislav Budecsky szerkesztő vagyok, akit a hatóságok kényszertartózkodásra illetőségi községébe utasítottak. Az illetőségi község kötelessége, hogy az ilyen ember és annak családja számára lakást és megélhetést biztosítson. Ettől már megkíméltem önöket, bíró uram. Lakásom van, keresetemből akarom magam fenntartani és remélem, hogy sem én, sem a családom nem lesz majd a község terhére., Ezek szerint magával sincs sok dolgom. Igazolja, hogy jelentkeztem önnél s bejelentettem, hogy illetőségi községemben fogok lakni. Kérem, végezze el ezt a hivatali kötelességét és azután, ha kedve tartja, beszélgethetünk mint polgártársak, de csakis mint egyenjogú polgártársak. A bíró közben levegő után kapkodott, mint a szárazra vetett hal. Maršan ajkába harapott, hogy hangosan el ne nevesse magát Vosmik pedig egyre erőteljesebben hahotázott. — Jarda, bíró uram, — kiáltotta — ezzel ugyan megjárta. Hányszor mondtam magának, ne járassa anynyit a száját, nem ért maga a körmönfont beszédhez. Istenemre, ez megér még egy korsó sört. Halló, bíró úr, töltsön még egy kriglivel, de töltsön az új polgártársnak is. Az áldóját, ha már benne vagyok, adjon egy fél literrel a kísérőnek is. Üljenek ide, mellém, az urak. Ezekután, Bettikém, a bíró már azt sem tudta, mit tegyen. Végül két korsó sört csapolt és az asztalra állította.
