Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-25 / 48. szám, szombat

1950 február 25 m Magyar šzínpadvU és a kihtfjoUiadás készül o újdonságai Az elmúlt esztendőnek legnagyobb magyar könyvsikerei Sándor Kálmánnak „Tolvajok kertje", Szabó Pálnak, a „Talpalatnyi föld" szerzőjének „Isten malmai", S á s d i Sándornak „Éneklő élet" címti regényei, Nagy Lajos „A lázadó ember" c. önéletrajzi írása és Z e 1 k Zoltánnak „A hiiség és hála éneke" cimü Sztálin ódája voltak. Ugyanekkor a színpadon a legnagyobb sikert M á n d i Éva „A hétköznapok hősei" cimü darabja aratta, amely a Martin-kemence versenyben álló munkásait állította életteljes valósággal színpadra. Szellemükben újak és tárgyköreikben is új csapást követtek ezek az irodalmi alkotások és igazolták, hogy a felszabadulást követő évek hallgatását termékeny termelő munka követte. Egészséges előjelei voltak a mozgásba került irodalmi életnek, annak a ténynek, hogy a magyar írók kezdik felszámolni a hiányokat és lendületesen bekapcsolódnak a szocialista építés folyamába. Ma hírt adhatunk arról, hogy a legközelebbi hónapokban négy új magyar szindarab. húsz űj regény és számos verskötet jelenik meg. Ezek a tekintélyes számok bizonyítják, hogy a magyar írás mesterei számolnak már a hatalmasan megnövekedett olvasótábor egyre emelkedő kulturális igényeivel és részt kérnek az útmutatás és építés munkájából. A színpadra kerülő új színdarabok természetesen mind napjaink legfontosabb kérdéseiről szólnak. Szabó Pál első színmüvét a napokban mutatja be a Nemzeti Színház. Ugyancsak a Nemzeti Színház együttese valószínűleg még ebben az évadban bemutatja Gergely Sándornak, a Nová scénában most nagy sikerrel előadott „Vitézek és hősök" szerzőjének új drámáját is, amely egy határszéli faluban játszódik le. A falu szocialista átalakulásáról szól Földes Mihály „Mélyszántás" cimü darabja, melyre a Belvárosi Színház készül a most szériában futó Mándi színmű után. Földes faludarabjában a lakók megismerkednek a gépesített mezőgazdaság hatalmas előnyeivel és a szsgényparasztság a középparasztsággal együtt diadalmasan vívja harcát az osztályellenség, a kulákok ellen. Az Ifjúsági Színházban a „Tamás bátya kunyhója" után Sólyom László munkásíró első müve kerül előadásra. Az Állami Operett-Színház pedig mai tárgyú operettbemutatásra készül, melynek zenéjét Székely Endre szerezte. A vidám darab az új honvédekről szól, akik egy kis faluba kerülnek elszállásolásra és összefogva a dolgozó parasztokkal, rendet teremtenek. A regényirodalom a legnagyobb fejlődést mutatja. Illés Béla, a Szikipetárok és a Kárpáti rapszódia írója „Vígszínházi csata" című regényében folytatja annak a diadalmas harcnak leírását, melyet a „Fegyvert s vitézt éneklek"-ben megkezdett. Ebben az új könyvében leírja, hogyan jutott el a hős Szovjet Hadsereg Kispesttől a főváros szívéig, a Vígszínházig. Nagy LaľATAX Irta: Nyikeláj Tyihonov. . Jött az est, az ég felettünk Nyári bánat, rózsaszín, Hegynek s búsan meneteltünk A kis Dusjet partjain. A csörgő hab csupa rózsa, Rózsa volt és fény, üde: Ügy jött, ugrált, játszadozva A hegyoldal gyermeke. Pici szája, halk zenéje Víg meséket csevegett, A legszebbeket meséJte, A legegyszerűbbeket. Köröskörül a rét csöndje Gyermekálom és csoda ... És fölötte mennydörögve Folyt a dusjeti csata. (1939.) S z a bó Lőrinc fordítása. jos új könyvében életének további folyásáról adott számot. D é r y Tibor új könyve, melynek első része a tavasz folyamán jelenik meg, egy munkás életét mondja el a harmincas évektől a nagyüzemek államosításáig. A dolgozó parasztság mai kérdéseiről szól Veres Péter „Próbatétel" cimü regénye, amely megmutatja a falu harcát és a dolgozó parasztság boldogulását a társas gazdálkodásban jelöli meg. Falusi környezetben játszódik le Gergely Sándornak a könyvnapra (június) megjelenő új regénye is. Illyés Gyula „Két férfi" cimü regénye az 1848-as szabadságharc hőseiről, Petőfiről és Bemről szól. Ugyanerről a témáról Illyés forgatókönyvet is írt. Grandpierre Emil, a magyar rádió irodalmi osztályvezetője, a Horthy-rendszer korképét adja új regényében. Darvas József régebben írt könyve „Egy magyar parasztcsalád története" új fejezettel bővülve képet ad a parasztcsalád felszabadulás utáni életéről is. S á s d i Sándor új könyvében, a „Szívre hulló kö"-ben a régi falut mutatja be. Hamvas H. Sándor egy, a fasiszták pusztításaiból magához térő üzem életét elveníti meg. Az ismertnevü magyar írók mellett újabbak is jelentkeznek. Egy részük az ipari munkásság, az üzemek kérdéseiről, más részük a faluról ír. K a m j é n István parasztíró, a legnincstelenebb falusi rétegnek, a kubikusoknak sorsát festi le könyvében. A bányászok küzdelmes, de egyre jobbá váló életét E n c z i Endre írja le regényében. Sötér István új novelláskötettel jelentkezik. És Benjámin László. D é k á n y Kálmán, Erdei Sándor, F ü s i József, Hegedűs Zoltán, O r a v e c z Paula, Szabó Sándor regényei is kiadásra kerülnek. A költök, akik a felszabadulás óta erőteljes hangon szólaltak meg, most újabb versekkel fejezik ki azt a hatalmas változást, amely a magyar dolgozók életében végbemegy. Devecseri Gábor „Terjed a fény" cimü kötetében gyűjtötte össze legújabb verseit. Illyés Gyula mint költő is megszólal. Üj kötetének címe: „Két kéz". Kónya Lajos, a fiatalok egyik legtehetségesebbje, ugyancsak kötetbe gyűjti legszebb új verseit. És megjelennek Darázs Endre, Juhász Ferenc és még néhány fiatal költő legújabb versei is. A júniusi könyvnapig megjelenő könyvek jelentős száma nagy eredménynek tekinthető. örvendetes benne az a tény, hogy a beérkezett és a népi demokráciákban jó nevet szerzett élenjáró magyar szépírók mellett jelentős az utánpótlás. Az államosított könyvkiadás mindenképpen segítségére siet ezeknek az újaknak. A mellett a Szakszervezeti Tanácsnak, a kultuszminisztériumnak és egyéb hivataloknak és szerveknek pályázatai is eredményesen szolgálják az új szocialista magyar írás ügyét. E. V. KÖZMŰVELŐDÉSI HÍREKl ® Száz esztendeje lesz február 24-én, hogy megszületett Jászai Mari, a magyar színpad egyik legnagyobb drámai műrésze, a Tragédia első Évája, a Bánk bán felejthetetlen Gertrudisa, sok klasszikus szerep kiváló alakítója. Gyötrelmes gyermekkora volt. Nyolcan voltak testvérek, apja ácslegényként dolgozott. Még nyolcadik évét sem töltötte be, amikor már idegen házaknál csizmát pucolt, gyerekeket ringatott. Tizenhatesztendős korában határozta el, hogy színésznő lesz. Székesfehérvárott, majd Budán lépett színpadra, tehetsége azonban Kolozsvárott bontakozott ki s innen került fel 22 esztendős korában a Nemzeti Színházhoz. Jászai nemcsak legnagyobb tragikája volt a magyar színjátszásnak, hanem egyik legképzettebb színésznője is. Az olvasást, írást hárem négy idegen nyelven a maga erejéből tanulta meg. Híres volt, arról, hogy valamennyi kosztümjét őmaga tervezte s nem egyszer maga is — varrta. Irt több könyvet is, közöttük a „Színész és közönség" című tanulmányt, amely a magyar színpadi irodalomban a legkülönb ilyenirányú munka. ® „Tavasz az Odera mentén" — ez a címe M. Kazakievics szovjet író most megjelent regényének, amely 1945 tavaszának azokat a napjait örökíti meg, amikor a Szovjet Hadsereg az utolsó, döntő csapásokat mérte Hitler fasiszta csapataira. A regény részletesen foglalkozik a grandiózus harcokkal, Berlin elfoglalásával s — mint a moszkvai lapok írják, — a szocialista realizmus erejével, az érett alkotóművész tökélyével újrateremti a közelmúlt történelmi eseményeit. A Szovjet Hadse;eg katonáit átható érzéseire és törekvéseire jellemzők a regény egyik hősének, Szizokrilov tábornoknak gondolatai, ezekben találjuk meg a regény alapeszméjét is: „Szizokrilov, amikor csak látta Sztálint, mindig szeretetet, hálát és csodálatot érzett. De hogy is. lehetne nem csodálni a tanító sokoldalúságát, gondolatai kristálytiszta voltát, döntéseit, bátorságát! Olyannak lenni, mint SztáJán, nem lehet, de tanulhatunk tőle, minden ténykedésünket összhangba hozhatjuk a vezetés sztálini tanításával és módszerével". Ez a törekvés tölti el mély értelemmel a regény hőseit: a szovjet katonákat. A szovjet irodalom Kozokievics új, hatalmas alkotásával köszönti idén a Szovjet Hadsereg Napját. • Művészi Sztálin-portrét találtak a csehországi Trutnov község egyik padlásán. Megállapították, hogy a nagyértékű képet Szude" ta-vidékröl származó SS-banditák rabolták el a Szovjetúnió valamelyik képtárából. A műalkotást visszajuttatják a szovjet múzeumnak. • Most játsszák a Szovjetúnióban a 30. évfordulóját ünneplő szovjet filmművészet legújabb nagyszabású alkotását, a „Berlin eleste" c. színes óriásfilmet. Rendezője Csaureli, az „Eskü" világhírű rendezője. Sztálin alakját ezúttal ismét Gelovani viszi a néző elé. • Tyihonov, a nagy szovjet író és költő szombaton este Illés Béla vendége volt. Illés Béla vendégül látta a magyar irodalom néhány kitűnőségét is. A magyar írók feszült érdeklődéssel hallgatták világhírű írótársukat, aki lelkes híve a magyar irodalomnak. A baráti beélgetésen tanulságos vita alakult ki a magyar irodalom problémáiról. • A berlini „Theater am Schiffbauerdamm" a napokban mutatta be Gergely Sándornak „Vitézek és hősök" című drámáját „Eszterág Pál esete" címmel. Gergely drámája, amely fővárosunk Nová scénájának februári nagy eseménye volt, Berlinben igen nagy sikert aratott. A sajtó nagy cikkekben méltatja a nagy színházi eseményt s különösen kiemeli azt a nagy és mély hatást, amelyet a magyar iró igényes monnivalója a nézőkben keltett. A sorozatosan bemutatásra kerülő szovjet színmüvekkel ez a magyar darab is hozzájárul Berlin keleti övezete lakossága világnézetének egészséges átformálásához. EMBER A MÁGLYÁN Most, februárban van 350. évfordulója annak, hogy Rómában hét évig tartó fogság, inkvizíciós kínzások és meghurcoltatások után a Campo dei Fiorin máglyán elégették Giordano Brúnót. A tudomány e világhirneves vértanuja Galileivel és Copernisussal együtt a legjelesebb úttörője volt a mai természettudományos világszemléletnek. Giordano Bruno 1548-ban Nolában, Nápoly közelében született. Tizenötéves korában a dominikánusok közé lépett, de szabadgondolkodása miatt csakhamar el kelWt menekülnie a nápolyi kolostorból. 1579-ben Genfben találjuk, ahol megismerkedett Kálvinnal, akit merevsége miatt ugyancsak élesen bírált 1580—90. évek közt megfordult Lyonban. Toulouseban, Párizsban, Londonban, Oxfordban, Marburgban, Witttnbergában, Prágában, Helmstedtben, Majna-Frankfurtban, 1590-ben pedig visszatért hazájába, de Velencében elfogták és az inkvizíció kezébe adták Hal évig kínozták, de az inkvizítorok nem tudják megtörni. A legválogatottabb kínzások közt sem tagadja meg tanait Ezért halálra ítélték s 1600 február 17-én máglyán elégetik. A kivégzés helyén Róma városa 1889-ben szobrot állított. Az alább' tárca Giordano Bruno kínzását és megöletését világítja meg. A tárcát M. fljin és E Szegál kitűnőszovjet tudományos írók „Hogyan lett az ember óriás?" című hatalmas művéből vettük, amelyet sok százoldalas díszes kötetben a minap adott ki magya rul a budapesti Szikra-vállalat. Bruno nem sokáig gyönyörködhet a hazai égben Rosszu' látni az eget a velencei Ólombörtön kis ablakaiból. Kihallgatásra vezetik. Ott ül a pahon, hátán összekötött kezekkel. Az előtte levő emelvényer ülnek a birák, élükön az inkvizitor-atyával. Hej, ezek az „atyák" és „testvérek!" Mennyivel jobban élhetnének az emberek, a világon, az ő „atyai" és „testvéri" szeretetük nélkü'l Minden úgy megy, ahogy kell: először egyszerű kihal'gatás, aztán kínvallatás. Az inkvizíciónak éppen elég eszköze van arra, hogy az emberrel még azt is bevallassa, amire még csak nem is gondolt egész életében. Tapasztalatból tudják, hogyan lehet megtörni az akaratot a test kínzásával. Különleges művészet ez. Először kötéllel szorítják a kezét, a hurkon átszúrva egy fadarabot. Felszólítják a foglyot, hogy mondja meg az igazat. Ha vonakodik, akkor csavarnak egyet a fadarabon, hogy a kötél mélyebben vágjon a húsba. Ha a fogoly hallgat, akkor jön még egy csavarás, aztán még egy. Igy megy ez ötször, tízszer, húszszor. A foglyot újra felszólítják, hogy Isten nevében mondja meg az igazat. Ha makacskodik, akkor a vízzel és tűzzel való kínzáshoz folyamodnak. Behoznak a kamrába néhány vödör viJ zet és izzó parazsat. A fogoly torkába beöntenek egy vödör vizet: ha meghal, az az ő baja. Arcát izzó vasäal égetik: „Még mindig tagad, ezért nincs helye vele szemben irgalmasságnak". Egyik kínzás a másikat követi. Az inkvizítor atyák éjt és napot a börtönben töltenek, ott esznek és isznak. A kínzókamra az otthonuk, a kínzás a szórakozásuk ... Igy kínozták Brúnót is. Eltelt nyolc hét. Hogy meg van kínozva a teste! Sznte nyomja az embert az ólomtető! Bár csak már vége lenne az egésznek! Az inkvizitoroknak azonban nem elég, hogy megöljék a testet. Először a lelket akarjak megölni. Brúnót elszállítják Rómába. A római inkvizítorok nem 4 akarják ezt a csemegét átengedni a velencei inkvizitoroknak. Hat évig gyötrik az agyonkínzott, tönkretett embert. Tudják, hogy milyen nagy esze és milyen hatalmas tudása van. Olyan filozófus még nem született, aki a vitában le tudta volna győzni. Igy tehát hadd győzze le ő saját magát. Gyilkolja meg a tanítását, mielőtt meghal. Magasztalja a tudományt és védi. Azt akarják, hogy mindenki előtt szerelmesének az arcába köpjön, tagadja meg, átkozza el örökre. De nincs olyan kínzás, amivel Brúnót ennek megtételére tudnák kényszeríteni. Hiszen ó már régen elkészült erre az utolsó próbatételre. Nem egyszer mondotta, mikor önmagához fordult: „Légy szilárd, ne veszítsd el bátorságodat, ne fuss el akkor sem, ha a butaság bírósága fenyeget és arra törekszik, hogy megsemmisítse a te nemes munkádat". „Létezik az észnek egy fe'ső bírósága is, amely meg tudja különböztetni a világosságot a sötétségtől. A te ügyedért kíállanak az igaz és megvesztegethetet'en tanuk és védők. A te ellenségeid saját lelkiismeretükben fogják megtalálni hóhérukat és azt, aki érted bosszút áll". A folyosón ismét lépések hallatszanak. Kinyílik az ajtó. Bruno előtt egy öreg szerzetes áll — a dominikánus rend generálisa. Újra felszólítja a foglyot, ismerje el, hogy tanítása eretnekség és tagadja meg tévelygését. Bruno újra és újra pompás bátorsággal csak azt feleli: „Nem tagadhatok meg és nem is akorok megtagadni semmit, mert nincs mit". A bíróság utolsó tárgyalását tartja. Bruno a fó'inkvizitor palotájában van. Arra kényszeritik, hogy térdet hajtson. Felolvassák neki az ítéletet. Jól tudja, milyen borzalmas az. amit a következő egyszerű szavak lelentenek: „Giordano testvért át kell idni a világi hatabmnák, hogy az lehetőség szerint enyhén, vérontás nélkül bánjék el vele". O jól ismeri ennek az enyheségnek az árát. Ezek az emberek enyhén kínoznak, harag nélkül vernek és irgalmasan égetnek. Feláll, felszegi fejét. Szemében megvetés. Igy szól: „ítéleteteket nagyobb rémülette! mondjátok ki, mint amilyennel én azt hallgatom". Valóban nem fél annyira, mint birái. ö ugyan elpusztul, de az, amiért elpusztul élni fog. Kínzói ugyan még néhány évvel tovább fognak-élni, de szörnyű, sötét ügyüket a történelem pusztulásra fogja ítélni. Brúnót halába ftélték, az újabb küzdők azonban már csatasorba álltak. Galilei már készíti az új, megdönthetetlen bizonyítékokat a tudomány védelmére. Hozzáértő emberek üvegdarabokat csiszolnak, amelyekből rövidesen teleszkópok és mikroszkópok készülnek. Vége lesz a találgatások és a babona világának Jön az elvitathatatlan bizonyítékok korszaka. Nemsokára az emberek a saját szemükkel láthatják meg azt, amit azelőtt csak az ész látásával láthattak... 1600 februáí 17. Sok százezer római siet a Virágok Terére. Rendkívüli látványban lesz részük. Megégetnek egy híres eretneket. Ott lesz maga a pápa is. Ott lesz ötven kardinális, ott lesznek a zarándokok minden országból, akik egy nagy egyházi ünnepre gyűltek össze. Nemcsak az egész tér, hanem a térbe torkolló utcák is tele vannak emberekkel. Még a háztetőkön is emberek ülnek. Valamikor a rómaiak tömegesen tódultak, hogy megnézzék, hogy égetik a keresztényektt. Ma má* rómaiak szoronganak, nyomják és lökdösik egymást, hogy láthassák, hogyan fogják megégetni az új igazság apostolát. Ott halad a golgotája felé. Senki sem próféta a saját hazájában. A rómaiak gúnnyal és szidalmakkal árasztják el azt, akire büszkének kellene lenniök. Nagy köpeny van rajta, amelyre hosszúfarkú ördögöket és a pokol tüzének lángnyelvét festették. A fejére esetlen kalpagot tettek. Mindezt azért tették, hogy az eretnek nevetséges és szánalmas legyen. A kacagás azonban elhallgat, amikor az emberek belenéznek ebbe a sápadt arcba, ezekbe a szemekbe, amelyek a fejek felett messze, a végtelenségbe tekintenek. Valaki megszólal a tömegben: — Bizonyára örül, mert átmegy abba a világba, amelyet ő maga gondolt ki. De senki nem nevet a tréfán. Bruno nyugodtan felmegy a létrán a hatlamas máglyára. A hóhér erősen odakötözi lánccal az oszlophoz. A hóhér fején csuklya van, amelyen lyukak vannak vágva a szemek számára. Az áldozat bátran néz az emberek szemébe, a hóhérnak azonban álarc alá kell rejtenie arcát. Meggyújtották a máglyát. A szél éleszti a lángot. Már felér a lábáig, már a ruháját nyaldossa. A közelben álló szerzetesek mohón várják: talán megtagadja ebben a pillanatban? Reménykedésük azonban hiábavaló. Hiába várják a kegyelemért való könyörgést, az áldozat száját még csak egy nyögés sem hagyja el. Bruno nem veszti el öntudatát. Milyen lehet az az erő, amely segít neki kiáltásait elfojtani? Nem tudjuk, mire gondolhatott ezekben az utolsó pillanatokban. De ismerjük azokat a szavakat, amelyeket akkor írt, mikor már érezte elkerülhetetlen pusztulását. „Bátran harcoltam, mert azt gondoltam, hogy a győzelem elérhető. A test azonban nem volt olyan erős, mint a lélek... De megvolt bennem, amit a jövő századok nem fognak tőlem megtagadni". „A halálfélelem idegen volt számára — mr nfiék 37 utodok —, jellemének -r-ie nRgy hl- volt. mint bárkié és a? minJP" ŕ > -zo t énéi többre tartotta az igazságéi I folytatott harcot".'