Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-03 / 29. szám, péntek

U J SZO 1950 február S MAXIM GORKIJ: Polgári humanizmus és proletár humanizmus E kétféle humanizmusnak nincs sem. mi köze egymáshoz, csak a közös nevük. Megmaradt a név, de mindegyik, nek más az értetnie A humanizmus qí "évszázaddal-ezelőtt a polgárság vé'delmét jelentette a hűbérurak és az egyház ellen, amelynek élén ugyancsak hűbérurak álltak Amikor a gazdag polgár, nagyiparos, vagy nagykereskedő egyenlőségéről beszélt, ezt úgy értette, hogy neki kell egyenlővé vá'nia a lovagruhába, vagy püspöki köntösbe öltözött élősdi hübérúrral. A polgárság humanizmusa nem volt magasabb, mint a rabszolgaság, az első éjszaka joga, az inkvizíció, a toulousei albigensek teljes kiirtása. Giordáno Bruno, Htisz János és sok tízezer „eretnek, boszorkány", kézműves és paraszt kivégzése Vájjon elienállt-e a polgárság csak egyszer is az egyház és a hűbérurak kegyetlenségeinek? Mint osztály, soha. Csak a polgárság soraiból kivált néhány egyén állt ellen, akiket maga a polgárság eltipo

rt, A történelem azt bizonyítja, hogy a po:gári humanisták gyakoflatilag segítették a hűbérurakat a parasztlázadásokban résztvevők kiirtásában. ugyanúgy, ahogy a XX. században irtják hideg szívvel és kegyetlenül a munkásokat Bécs, Antwer. pen, Berlin utcáin, Spanyolországban, a Fülöp-szigeteken Indiában, Kínában a lelkiismeretlen hadiszá'lítók. Felesleges sorolni a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy napjainkban a sokat hangoztatott humanizmusból nincs semmi a polgári kulturában. Már nem is beszélnek humanizmusról. Nagyon pimasz dolog vo'ni emberiességről beszélni. amikor naponként lövöldözik agyon a kiéhezett munkásokat, elpusztítják vezetőiket, ezrével üldözik el őket lakóhelyükről. A képmutatók humanizmusa a felebaráti szeretet álarcában azt hangoztatja, hogy fogadjuk el azokat a szenvedéseket, amelyek — szerintük —visszavonhatatlanul és örökre osztályunkat kísérik. Azt követelik, fogadjuk el, hogy az emberek fajokra, alsóbb- és felsőbbrendű népekre, fehér arisztokratákra és „színes" rabszolgákra oszlanak S ezzel megvan a céljuk. A megoszlás megakadályozná a dolgozó emberiséget, hogy számot vessen azonos érdekeivel. A forradalmi proletariátus humanizmusa őszinte. Nem mond hangzatos és mézes szavakat az emberszeretetről. A proletariátus humanizmusának az a célja, hogv megszabadítsa az egész világ proletárjait a kapitalisták véres, gyűlöletes és eszte'en igájától. Az a célja, hogy megtanítsa az embereket, ne tekintsék egymást olyan árunak, amit venni és eladni lehet, mint a nyersanyagot, ami a polgárság számára aranyat és fényűzést jelent. A proletárhumanizmus célja nem követel lírai szerelmi vallomásokat, de megköveteli, hogy minden munkán megértse történeim; feladatát, hatalomhoz való jogát, forradalmi tevékenyégét Különösen az utóbbi nélkülözhetetlen egy háború előestéjén, amelyet a kapitalisták a proletariátus ellen terveznek. A proletariátus humanizmusa kiolthatatlan gyű'öletet követel meg a polgárság, a tőkések és kiszolgálóik hatalma ellen, az élősdiek, a fasiszták, a munkásosztály árulói ellen. Gyűlöletet követel mindaz ellen, ami arra kényszeríti az embert, hogy szenvedjen. Varsóban felavatták Mickiewicz újjáépített emlékművét Varsóban szombaton Bierut elnök jelenlétében ünnepélyesen leleplezték Adám Mickiewicz-ntk, Lengyelország legnagyobb költőjének emlékművét. A hatalmas tömeg előtt Wiadyslaw Broniewski kiváló lengyel költő nyitotta meg az ünnepséget, majd Bierut elnök a többi között a következőket mondta: •— Akik aljas bosszúvágyukban elpusztították ezt az emlékművet, azt nitték, elpusztíthatják a költő forradalmi befolyását is a népi tömegekre. Az eredmény azonba • éppen fordított volt. Adam Mickiewicz ragyogó versei sohasem voltdk olyan közel a néptömegekhez, mint ma. Tüzes, hazafias költészetének hatása sohasem volt erősebb a nép szívére, a néptömegek soha nem értették meg jobban, mint ma ezt a lángoló forradalmi költészetet, melyben a nemzeti problémák mindig elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a nagy szociális és általános emberi törekvésekkel. A költő a nemzeti felszabadulásért folytatott odaadó harcát szorosan öszszekapcsolta a szociális felszabadulásért folytatott harccal. A reakció erői igyekeztek meghamisítani Mickiewicz költészetének jelentőségét, eltitkolni annak forradalmi alapját. Irodalomtörténészeink megtisztelő feladata, hogy kidomborítsák Mickiewicz költészetének szociális és ideológiai lényegét, hogy verseit hozzáférhetővé tegyék a nép széles tömegei számára. Bierut elnök beszéde után a lengyel nemzeti himnusz hangjainál leleplezte az emlékművet. Budapesten a Művészeti Szövetségek Házában vasárnap este tartották a Mickiewicz-év záróünnepségét a Magyar írószövetség rendezésében. Az ünnepi beszédet Ortutay Gyula kultuszminiszter tartotta. KULTÚRH ÍREK • Most ünnepelte huszonötéves fennállását a Mongol Népköztársaság. Ötéves tervének első évében — 1948ban — az ipar majdnem négyszer anynyit termelt mint 1940-ben. A népi forradalom e'őtt egyáltalán nem voltak iskolái s a lakosságnak csak 0.7 százaléka volt írástudó, ma már 372 iskola és technikum működik s a Szovjetúnió támogatásával megalakult az első Mongol Állami Egyetem. Uj városok, modern technikával, felszerelt üzemek nőttek a teljesen megváltozott mongol földön. • Thomas Mann a kaliforniai újságíróknak nyilatkozva emlékezetes weimari utazásáról, kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a marshallizált országok a nyugatnémetországi javíthatatlan náci elemeket a Szovjetúnió ellen bevethető legesélyesebb rohamosztagnak tartják és rokonszenvük inkább a nyílt náciknak, mint a demokráciának szól. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaságban napi 18 órát dolgozó önfeláldozó emberek minden erőfeszítése arra irányul, hogy valóra váltsák azt, amit igazságnak tartanak s ebben a demokratikus Németországban hallgatnia kell a butaságnak és a szerntelenségnek — fejezte be nyilatkozatát Thomas Mann, a haladás eszméjéhez mindig következetesen hü, nagy német író. • Megtalálták a Tolsztoj-család levéltárának újabb részletét, amely rend. kívül értékes irodalomtörténeti és egyéb adatokat tartalmaz. A szovjet lapok rövidesen közölni fogják az eddig ismeretlen Tolsztoj-dokumentumokat. • Szófia közelében új filmközpont épült a legkorszerűbb berendezéssel. Itt készülnek az új bo'gár filmművészet népszerű híradó- és dokumentum-flimei. A bolgár film fejlődéséről tanúskodik az „Egy cigaretta hosszú útja" című keskeny film, amely a legutóbbi Nemzetközi Filmfesztiválon az első díjat nyerte. • U j román dokumentfilmeket mutattak be a bukaresti mozikban. Ilyenek többek közt „Ion Marin levele a Scanteiahoz", „Uj ugarok a Prút lankáin", „Segítsük a do'gozó parasztokat". Most van gyártás alatt a „Duna —Fekete-tengeri csatorna" című dokumentfilm, valamint az „Antifoc", amely a tűz elleni védekezés legújabb módszereit mutatja be. • A „Micsurin" szovjet filmet Franciaországban betiltották. Mivel a francia cenzúra a „Micsurin" szovjet film („A virágok élete") előadását betiltotta, a színházi alkalmazottak szakszervezete e film előadásához kollektív Petőfi szobra )3udapesíeľi BRONYISZLÁV KEZSUN s » Repesz-szilánkok szaggatták ruháját, fölveti göndör-fürtös, szép fejét — Arcán szellő surran a Dunán át, , szól a szobor: elmondja életét. Színész volt — megszökött az iskolából, apja dühöngött: „Ne is lássalak!..." S fagyban, viharban ment az ifjú vándor s dalolt, midőn minden baj rászakadt. Katonaság... A borjú nyomja vállát, kaszárnyában fát aprít, sgpreget, de Heine-könyvet forgat éjszakán át és ír: magyar dalt, lázas verseket. Nem nyughatik, kit szomjú vágya kerget; indul tovább: hátán horpadt batyu. Arcán megfagy a könny, amint kiserked, kísérőtársa: éhség és a bú.. Nem tudta még, hogy híre már a puszták fölött száll mint sugárzó tűzmadár.' s míg markolta vándorbotját s a puskát: gyújtó szavát egy nemzet várta már. Aztán, midőn az ország lángralobbant, és mint a tenger megmozdult a nép: Küzdött a költő, száguldó sorokban s a szabadságért adta életét. ... Repesz-szilánkok szaggatták ruháját, fölveti büszkén göndör, szép fejét — Duna csillantja hűshullámú árját, szól a szobor: elmondja életét. Szerelemről szól s arról, hogy kivirrad: felkél a nép s minden trónust ledönt s arról dalol, hogy Negyvenyolc, te csillag, a népek fölött égsz örökre fönt! Dalolj, költő: szülőházad s az Alföld táját dalold s a megvadult Tiszát' Dalod nyomán kitárul a magyar föld és életed, e tündöklő világ ... A tiszta fényt korom, füst fojtogatja, de: véget ért a szörnyű éjszaka s felröppent a piros égboltozatra a szent szabadság haji\alcsillaga. Fordította: Képes Géza. látogatást rendezett, amelyen Franciaország filmművészetének és filmiparának legkíemelőbb képviselői vettek részt. Az előadás végén a résztvevők határozatot hoztak, amelyet elküldtek a köztársasá gelnökének, az illetékes minisztereknek, valamint a nemzetgyűlés minden képvise'őjének. A határozatban a „Micsurin" film előadásának megtiltását a szabad véleménynyilvánítás elleni du~va támadásnak bélyegzik meg és követelik a tilalom feloldását. A határozatot a legismertebb francia rendezők, forgatókönyv szerzők, filmkritikusok, valamint a film-szakszervezet képviselői írták alá. • Bányászszínház Magyarországon. A színházak államosítása után Magyarországon külöai színházat szerveztek a bányavidékek részére 86 taggal. Az Állami Bányászszínház két csoportban járja a bányavidék városait és falvait. Havonta így hetven előadást is tartanak. A népjóléti miniszté" rium a Bányászszínháznak munkája megkönnyítésére egy pótko* csival ellátott autóbuszt ajándékozott. A. ZÁPOTOCKÝ 3 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZÄRI DEZSŐ — Tisztességes asszony, aki veled utazik? No, ezt jól mondod. Ezt a nőt megnézem és megfogdosom. Málik ügyes mozdulattal kicsúszik az ajtórésen, becsapja az ajtót Juránek orra előtt és néhány gyors lépéssel a kocsinál terem. Onnan női kiáltás hallatszik: — Mi van? Mi történt? — Semmi, semmi, kisanyám. A cimbora küldött ki. Nehogy féljen és unatkozzan. A csirkefogó itthagyja magát, ő meg bent részegeskedik. Ne törődjön vele, az alávalóval. Málék közben fölmászott a bakra s igyekezett elérni a kocsiban ülő nőt. Az riadtan húzódott vissza. Ez még jdbban felingerelte Máleket. Fenyegetőzni kezdett. — No, no, csak ne add a bankot, mert ellátom a bajodat. Nem teszek kárt benned. Hadd csókollak meg. Málék a bakról a kocsi belsejébe nyúlt, kinyújtotta kezét az asszony után s magához akarta húzni a fejét. A nő rémülten kiáltott és mindkét kezével hevesen ellökte magától a tolakodót. Ölében sírni kezdett a gyerek. Közben odaért a kacsihoz Juránek is. Gallérjánál fogva megragadta Máleket és erős mozdulattal visszarántotta. Málék elvesztette egyensúlyát, lefordult a bakról és néhány lépésnyit ülepén csúszott a fogadó előtti lucskos talajon. Juránek felugrott a bakra, a lovak közé suhintott és a kocsi folytatta útját az országúton. A ' fogadó felől szitkozódás hallatszott s nemsokára néhány kö hullott a Sizekér ponyvájára. — Pimasz alak. Ne törődjék vele, ifiasszony. Csak hadd szitkozódjon a részek disznó — így próbálta Juránek megnyugtatni női utasát. A zsellérlakás. A lovak frissen ügettek a lucskos országúton. A kerekek alól fel-felíröccsent a sár. A szekér zökkentzökkent egyet a kavicsos úton. A kocsiban a fiatal anya síró gyermekét babusgatta. A köd egyre sűrűsödött és kitartó, ellenszenves őszi eső eredt el. — Vigye el az ördög, az ember pofájába fröccsen a sár. Nem volna ellene kifogása, ifiasszony, ha magam is bebújnék a kocsiba? — kérdezte Juránek. — Dehogy is volna kifogásom ellene. Csak kerüljön beljebb. — Itt valamennyien jól érezzük majd magunkat! És te, Bodri, a bakra kerülhetsz — kiáltott Juránek a kutyára. Az amint meghallotta a nevét, kifutott a szekér alól és csaholni kezdett. — Várj egy percig, előbb a gazdát fog elhelyezkedni. Alaposan megáztál, te dög. Várj. Szalmát teszek a bakra, nehogy összepiszkítsd. A lovak meglassították lépteiket. A tejeskocsis bebújt a szekér belsejébe, néhány marék szalmát húzott elő és elhelyezte a bakon. — így, Bodri, most hopp! A kutya néhány lépésnyire eltávolodott a kocsitól, azután lendületesen a fékre ugrott és a következő pillanatban már a bakon volt, ahol elégedetten bújt a szalma közé. A tejesember meghúzta a ponyva szélén átvont kötelet, úgyhogy a nyílás egyre szűkebb lett, majd teljesen bezárult. — így, most már fügyülünk a szélre és az esőre. Akárcsak valami szobában volnánk. A csöppségnek megágyazhatunk itt a szénán. Ügy látom, elaludt már. Megmerevedne a keze. ha egész úton tartaná — mondta Juránek és elrendezgette a szénát, jó ágyacskát készített a gyereknek. — Maga igazán jó ember — mondta hálásan az aszszcmy és a szénára tette a gyereket, mintha bölcsőbe helyezte volna. •— így és most maga is helyezkedjen kényelembe. Betakarjam? — kérdezte a tejesember, miközben leve" tette irhabundáját. — Soká tart még az út? — kérdezte az asszony. — No, Zákolanyba még három óra hosszat kell döcögnünk. Persze, attól függ, sietős lesz-e a dolgunk — felelte hamis mosollyal Juránek. — Szeretném, ha máris ottvolnánk. Útközben sehol sem állunk már meg? — Ma nem. Újezdben most nincs dolgom. Csak Loudának viszek kvarglit Zákolanyba. Nem érzi a szagát? Egészen hátra tettem, de azt hiszem, így is érezni a bűzt. Ugye, hogy kellemetlen ez a szag? — Nem érzek semmit. Kellemetlen a kocsmák előtti álldogálás. Istenem, az az ember! Még most is reszketek. -— Takarózzék be a bundával. Málék, persze, nagy kan. Úgy ront a nőkre, mint valami bika. És meg is kapja őket. De az igaz, hogy nem jár el a szája, nem árulja el őket. — Hogyhogy? — Tudom is én, melyikükkel volt már dolga. Az ördög sem ismeri eléggé az asszonyokat. Juránek egyre közelebb ült szomszédnőjéhez s igyekezett szép csendben az asszony dereka köré fonni karját. Az asszony elhúzódott. — Mondja, a férfiak mind ilyenek? — kérdezte. — Milyenek? — csodálkozott Juránek. — Hiszen tudja. — Bizony Isten, nem tudom. — Hát úgy értem, hogy nem hagyják nyugton *i asszonyokat. — Ja úgy? Hát az attól függ. Málék csirkefogó. Ha kell, erőszakkal is leteperi a nőket. Ez disznóság. Megérdemelné, hogy ellássák a baját. De különben, mi rossz van ebben? Juránek újabb közeledési kísérletet tett, de az asz" szony ismét csak eltolta magától. — Magának is van felesége, ugyebár? .(Folytatjuk.)