Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-23 / 46. szám, csütörtök

1950 február 23 UJSZ0 J / EZOGAZDASAG Balóny a szövetkezeti mozgalom és a kollektív munka jegyében Csak Bősig tudtam autóbusszal jön­ni, innen kerékpáron folytatom az utam Csilizköz felé. Csípősen hideg, ködös reggel van és nem éppen a legkelle­mesebb dolog a kerékpáron utazni Barna kötött kesztyűm néhány perc alatt fehérré őszül a rászálló zúzmará­tól. A nap nemrég kelhetett fel és su­garai erőtlenül küs'kődntk a sűrű köddunyhákkal. Hiába, februárban még nagyotj hamis az időjárás. Teg­nap még gyönyörű tavaszi voli az idő. ma már újra tél van Hideg zúzmarás, ködös februári nap. Mire Csiliznyai 4dra érek, egészen át vagyok fázva Bemegyek az egyik is­merősömhöz kicsit melegedni. Rövid félórát töitök csak nála, sietek, hogy mielőbb Balonyra érjek Ismerősöm nem akar elengedni Sok kérdezni va­lója vo'na, megígérem, hogy vissza­fele jövet okveťep bejövök. Üjra keiékpáron A köd már kicsit szakadozik és a nap sugarai mind erő­sebben törnek át és kezdik melegíteni a levegőt. Délutáni a utóbbis jó idő lesz. Balonyon a Földműves Szövetkezet vezetője uián érdeklődöm. Egy idő sebb nénitől kérdem, hol lakik Dusa Gyula — Dusa Gyula? — kérdezi vissza a n°ni — a szövetkezetes? Nézze csak lelkem, — mutat ai utca hosszára — ott a túlsó oldalon abban a legmaga­sabb házban. Dusa Gyulát pillanatnyilag éppen nem találom otthon de édesanyja na­gyan kedvesen fogad Mikor bemutat­kozom és megtudja, hogy az Uj Szó szerkesztője vagyok, nagyon megörül, hogy ellátogattam Balonyra. — Nagyon szeietnénk — mondja Dusa néni —. ha a Fö'dműves Szövet­kezetbe mielőbb belépne mindenki és rendes munkába kezdhetnénk Mégis más az ember élete, ha gépek segítik munkájában. Közben hazajön Dusa Gyula. Szinte csodá'kozva nézek erre az értelmes ar­cú, alig 21 éves fiatalemberre, aki lel­ke és mozgató ereje egy faljj szövetke. zeti mozgalmának. — Nem is olyan nagy dolog az egész — mondja Dusa Gyula — Meggyőző és felvilágosító rrunka, meggyőző bi­zonyítékok, az emberek lássák, hogy a szövetkezet tényleg az ő érdekeiket szolgálja Lássák, hogy ez a szövetke. zet tényleg az övék és akkor megy minden. Szervezésben eddig is nagyon jó eredményeket értünk el. A község földműveseinek száma 124 és ebből 84 a Földműves Szövetkezet lagja. Min­den reményünk megvan rá, hogy rö­vid időn belül az egész falu be lesz kapcsolva a szövetkezetbe. Ez nem­csak engem foglalkoztat, mint a szö­vetkezet elnökét hanem foglalkoztat­ja azokat a földműveseket is, akik még nem tagjai a szövetkezetnek. Ar­ról van szó ugyanis, hogyha az egész falu belép a Földműves Szövetkezetbe és egységes .vetési tervet hajtunk vég­re, akkor soronkívü megkajuk a vil­lanyt. Ez pedig ai egész község egyik legnagyobb vágyí. Dusa Gyula tájékoztat a szövetke­zet eddigi munkájáról. Átvették az úrbéri legelőt Önkéntes brigádmunká­val rendbehozták, kétszer fogasolták. Műtrágyát igénye tek rá. Panaszkodik azonban, hogy a műtrágya-igénylését már két hónapja beadta, de az úgylát­szik va'ahol a járási szövetkezeti ta. nácsnál fekszik, mert * kiutalásra ed­dig még semmi intézkedés nem tör­tént. Feltét'enűl szükséges, hogy az ille­tékes járási szervek a Földműves Szö­vetkezetek igényleseit és kérelmeit a lehető leggyorsabban intézzék el, hogy ne késleltessék a szövetkezet munká­ját. — Minden munkát közösen, önkén-, tes brigádmunkával végzünk el — folytatja Dusa Gyula. — A közös mun­kák eredményein látják meg föld­műveseink, hogy mit jelent a szövet­kezés és milyen nagy eredményeket lehet vele elei ni. — Nézd meg azonban, hogy mit do'goztunk eddig és mik a terveink Néhány lépés után meglepődve lá­tom: betonjárda a falu közepén. — Félbem-iadt munka — magya­rázza Dusa Gyuia. — Az ősszel egy kissé későn kezdtünk hozzá, úgy, hogy csak 400 métert tudtunk megcsinálni. Persze ezt is önkéntes brigádmunká­val. Tavasszal majd az egész faluban megcsináljuk, körülbelül 2000 méter hosszúságban. — Itt pedig — mutat Dusa Gyula egy nagy téglaiakásra — pékműhelyt építünk a Földműves Szövetkezet ke­retén belül. Emitt pedig, — jelöl meg egy másik helyet — községi mázsahá zat. Alig bírom feljegyezni azokat az ön­kéntes brigádmunkákat, melyeket a községben már elvégeztek és amelyek tervbe vannak véve ősszel felárkolták az utakat, most tavasszal pedig meg­hordják kaviccsal. A Földműves Szö­vetkezet tulajdonát képező volt kápta­lani földekre 500 drb gyümölcsfát ül­tetnek el. 500 jegenyelát is ültetnek az utak mellé. A szövetkezet részére tyúklarm építését tervezik Az utcán idősebb földművessel ta­lá kozunk Patasi Gyula, tagja a Föld­műves Szövetkezetnek. Lelkes gyü­mölcsfakertész. — Faiskolát tervezek a szövetkezet részere, — mondja Patasi Gyula. — Igen nagy területeink vannak, ahová gyümölcsfát ültethetünk. Minden taipa­a'nyi iöldet a legmegfelelőbben aka­runk kihasználni. — ősszel — adji a felvilágosítást Dusa Gyula — habár még csak kisebb területen — egységes vetési tervet hajtottunk végre. Minden munkánKat traktorral végeztünk el. Egy katasz­teri hold búzavetésnek megmunkálása a tarlószántástól kezdve a vetőmaggal, műtrágyával együtt 1200 koronába ke. rült. Azt hiszem, ez e'ég világosan bi­zonyítja a gepi munka olcsóságát. A jó munka eredményét pedig majd a termés mutatja meg. Legnagyobb örömét a végére hagyja Dusa Gyula — A járási szövetkezeti tanácson ke. resztül értesítést kaptunk, hogy a ta­vaszi munkák elvégzésére a nemes­ocsai traktorállomástól a Párt IX. kongresszusára vállalt kötelezettségek keretén belül egy napra 8 traktort ka­punk teljesen díjmentesen. Ebből is ki. tűnik, hogy a gépállomások a földmű­vesek segítőtái sai akarnak lenni. (-Ó.) Kulák Gazsi és Nyúzó Erazmus a farsang utoljái szövetkezeti muüatságon Kulák Gazsi: Szomorú világ ez, Nyúzó uram! Nyúzó Erazmus: Kendnek is fáj, hogy ezek itt ily vigan mulatnak! 3Cét eiallóhvzi f alit tinit epe » Kolozsnéma és Tany földművesei elindultak a haladás útján Szombat van, február napjai a hónap második felében már nyúlnak és a tavaszi napsugarak eleven tüzükkel már munkába léptek. Bodza község határán vezet útunk, a meztelenül kitáruló szántóföldekről szür­ke, ködös pára száll fel, mintha lélegzene, mintha ájult téli álmából éb­redezne a föld. Az országút mindkét oldalán gyümölcsfacsemeték állnak őrt és zsenge, fiatal ágaikkal a napsugarak áldáithozó melege felé ágas­kodnak. Szemünk előtt villanásszer űen suhan el egy kisebb híd, ahol há­rom földműves áll némán és a birtokosok szakértelmével és elégedettsé­gével nézik a talajnedvtől csillogó és párolgó tájat. Birtokosok ök, a föld azé, aki megdolgozza! E jelszó jegyében gyűlt össze ezen a szombatj napon Kolozsnéma dol­gozó népe, hogy közös megegyezés­sel és egyetértéssel belépjen az Egy­séges Földműves Szövetkezetbe. A falu összegyűlt férfiai, asszonyai és tanlóifjúsága előtt ünnepi külsőségek között nyitja meg a gyűlést Abid elvtárs, a járási oktató. Bevezető be­szédében a következőket mondotta: — Számunkra nevezetes ünnepet jelent ez a nap, mert ma egy lépés­sel előbbre haladunk a szocializmus felé A szocializmus útját csak az Egységes Földműves Szövetkezet se­gítségével építhetjük ki. Ezért min­den földművesnek az a kötelessége és'érdeke, hogy az EFSz munkáját segítse és előrelendítse. Ezután Fodor elvtárs emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Őszintén mondom, kellemesen lepett meg engem az a hír, hogy kö­zös elhatározással egységesen léptek be ma az EFSz-be. Úttörő elhatáro­zás ez és meg vagyok győződve, hogy egységes vetési terv alapján fogtok dolgozni és törekvéstek arra irá­nyul, hogy magasabb színvonalra emeljétek a nép, a dolgozók életszín­vonalát. Fodor elvtárs az EFSz jelentőségét Szvatopluk példájával világítja meg, aki halála előtt fiainak meghagyta, hogy tartsanak össze egységesen, mert csak így lehetnek erősek és le­győzhetetlenek. Szemléltető példának bemutatta, hogy egy vesszőt külön, játszva el lehet törni, de egy csomó vesszőt már jóval nehezebb. Ugyanez áll — mondotta Fodor elvtárs — az Egységes Földműves Szövetkezetre is. Ha a földművesek együttes erő­vel összetartanak, akkor közös erő­vel csodákat művelhetnek. Az előadó ezután még rámutatott arra, hogy népi demokratikus kormányunk min­den rendelkezésre álló eszközzel tá­mogatni fogja az EFSz munkáját, hogy felvirágozzék és gyümölcsöz­zék a falu és a város élete. Ezután Kugler elvtárs, az UV KSS földműves titkára szólalt fel és töb­bek között ezeket mondotta: — Soha még eddig olyan társadal­mi rendünk nem volt, mint most, hogy a paraszt meg a munkás lett volna a hatalom birtokosa. Az, aki ma a falu bíráját zsírosparasztnak képzeli el, téved. Nem, ma csakis az olyan földműves lehet a falu bírá­ja, aki megért; az Egységes Földmű­ves Szövetkezet céljait, aki megérti és magáévá teszi azt, hogy a kis- és középgazda életszínvonalát emelni kell. Ezt pedig a zsírosgazda soha­sem fogja megérteni. Tehát a bíró­nak is az egyszerű földművesek sorá­ból kell kikerülnie, hogy szem előtt tartsa a falu népének és a közös­ség érdekeit. — 1948 februárjában — folytatta Kugler elvtárs — a munkásságnak sikerült legyőznie a kapitalizmus utolsó képviselőit. Ma olyan kormá­nyunk van, amely következetesen szem előtt tartja a dolgozók életszín­vonalának emelését. A februári ese­mények óta s", a jelszó érvényesül, hogy jobban élni és kevesebbet dol­gozni. E célból alakult meg az Egy­séges Földműves Szövetkezet is, amely a mezőgazdaság gépesítésével rengeteg munkát takarít meg és megadja azt a lehetőséget, hogy faj­állatok tenyésztésével emeljük állat­állományunkat. Kugler elvtárg ezután rámutatott példaként virágzó iparunkra, ahol rengeteg újítást vezettünk be és ahol élmunkásaink révén óriási lendüle­tet kapott az ipari munka. Hangsú­lyozta, hogy mindez azért van, mert előre megfontolt tervek szerint dol­goznak a gyárakban és a mezőgaz­daságnak párhuzamosan kell halad­ni az iparral, a földművesnek együtt kell működnie az ipar; munkással. Csakis ilymódon érhetjük el azt, hogy rövid idő alatt emelhetjük dol­gozóink életszínvonalát. Ezért fon­tos az EFSz számára az egységes ve­tési terv szerinti gazdálkodása. Kugler elvtárs beszédét kitörő tapssal köszönte meg a falu népe. Majd a szakszervezet helyicsoport­jának elnöknője tartott üdvözlő be­szédet, amelyben biztosította a je­lenlevőket, hogy az asszonyok min­den igyekezetükkel azon lesznek, hogy támogassák az EFSz-et. E cél­ból tervbevették már egy varroda megalakítását és egy gyermekotthon felállítását. Az elnöknő beszéde után következtek a szlovák és magyar szavalatok. A költemények kivétel nélkül traktorról, a gyár és a mező­gazdaság munkájáról szóltak. Ele­misták szavalták e költeményeket és a tiszta gyermekhangokban volt va­lami mélyen megindító, a költemény szövege értelmet nyert, csillogott, ra­gyogott, mint a szemük fénye. Ezért hát had említsük meg e dicséretre­méltó szavalók neveit. A szlovák és a magyar tanítónő, büszkeséggel né­zik apró tanítványaikat. Mindketten biztosítanak arról, hogy a szlovák és magyar tanulóifjúság között a legnagyobb egyetértés uralkodik. A szavalók nevei a következők: Német Borbála, Dömötör Károly, Békés Zsu­zsa. E munkáért őszinte dicséret il­leti mindkét tanitónőt. Szavalás közben egymásután já­rulnak az asztal elé az új tagok és aláírják az EFSz-be való belépési nyilatkozatokat. Az asszonyok kissé összehúzzák mellükön kendőjüket és komoly arccal készülnek az aláírás­ra. Amikor az egyik asszonyt meg­kérdezzük, mire gondolt aláírás köz­ben, tétován mosolyog. Mosolyában hosszú évek munkája fészkel és ezt a mosolyt válasza is igazolja. A kö­vetkezőket mondja: — Arra gondoltam kérem szépen, hogy ideje lenne már végre, hogy a szegény embernek is jó dolga legyen. Lesz is! Végül még azt kívánjuk megje­gyezni, hogy a Párt helyiszervezetét külön dicséret illeti a falu dolgozói­nak az EFSz-be való egységes beszer­vezéséért, A második falu A kultúrház elég nagy terme szűk­nek bizonyul Tany* falu népének, amely azért gyűlt össze, hogy jelen legyen a falu dolgozóinak tömeges belépésének az EFSz-be. A himnusz elhangzása után Bedek elvtársnő a következő szavakkal nyi­totta meg a gyűlést. — Közösen, munkára felkészülten lépünk ma be az Egységes Földmű­ves Szövetkezetbe, amely a dolgozó nép érdekeit akarja szolgálni. Csakis az EFSz útján tudjuk biztosítani a falu dolgozóinak közös érdekeit. Ezért mi asszonyok elhatároztuk, hogy a férfiakkal együtt csatlakozunk az EFSz közös célkitűzéseihez. E beszéd után szavalatok követ­keztek felváltva magyarul és szlová­kul, majd a CSEMADOK helyicso­portjának gárdája elénekelte az If­júság himnuszát, utána a szlovák kó­rus szaval egy költeményt. Az ün­nepélyt dalok és szavalatok szövik át és megteremtik azt a légkört, amelyben a falu közössége egybeforr és felfogja Petőfi „Szabadság" című A tanyi EFSz célkitűzései 1. A felvásárolt területek átvé tele a lakóházakkal együtt. 2. A malom átvétele. 3. Két baromfifarm kiépítése. Bár egy már létesült, szükségünk van további kettőre, hogy a be­szolgáltatási kötelezettségeket minden tag teljesíthesse. 4. Három sertéshizlalda építése ugyancsak a beszolgáltatási köte­lezettségek pontos teljesítése ér­dekében. 5. A villanyhálózat kiépítése, amely lehetővé vált, mert olyan község vagyunk, amely érdeme­ket szerzett egy minta EFSz meg­valósításával. 6. A községben községi hang­szórót állítunk fel. 7. A falu egyes számú házát kultúrházzá alakítjuk át. 8. Melléképületet építünk a kultúrházhoz éspedig filmek, színdarabok bemutatására és mu­latságokra. 9. Kijavítjuk a községi utakat. 10. Fürdőt építünk, hogy min­den tag a napi munka után ren­desen megfürödhessék. 11. Pékműhelyt rendezünk be. 12. A gépek számára garázst állítunk fel, hogy azok rendesen el legyenek raktározva. 13. Gyermekotthont létesítünk, amennyiben a tagok nagyon jól megértették annak nagy jelentősé­gét. költeményének igazi értelmét Bedeg István lelkes tolmácsolásában. Gáspár József elvtárs, az EFSz helyi elnöke lelkes szavakkal dicséri meg a CSEMADOK aktív kultúrmű­ködését és bejelenti, hogy a tanyi EFSz a tavaszi munkákat az egysé­ges vetési terv alapján szervezi meg. Ezután Kugler elvtárs beszéde kö­vetkezik. — Jó érzés az — mondotta Kug­ler elvtárs —, ha az ember ilyen együttműködésre talál, mint itt. Szá­momra ez már azért is külön örö­möt jelent, mert én akkor is itt vol­tam, amikor villongások, ellentétek és állandó súrlódások nehezítették a munkát. Amint látjátok, az EFSz­nek közös munkája egy nevezőre hozta az érdeketeket és megteremtet­te a békét Ez az ünnep ma már a megelégedésnek jeleit viseli és jól tudjátok, hogy mindezt a Párt be­leavatkozásának és szervező erejének köszönhetitek. — Most már nincs egyéb hátra — folytatta Kugler —, mint hogy tény­leg eredményesen dolgozzatok és megmutassátok, hogy jobban tudtok termelni, mint elődötök, az ingyen­élő földbirtokos, komoly eredményt csak az egységes vetési terv révén tudtok elérni. Nincs annak semmi értelme, hogy a keskeny földsávo­kon különböző termékeket vessetek, mert az ilyesmi csak zavarja a trak­torok és gépek munkáját, azonkívül rengeteg hajtóerőt emészt fel a gé­pek ide-oda hurcolása. Az egységes vetési terv biztosítja a több- és jobb­termelést, biztosítja az állatállomány fejlesztését. Az, aki azt híreszteli, hogy az egységes tervnek az a cél­ja, hogy megszüntesse a magántulaj­dont, az reakciós és nincs egyéb cél­ja, minthogy bomlassza a falu egy­ségét. Hangsúlyozom, hogy az egy­séges vetési terv nem szolgál egye­bet, mint a munka egyszerűsítését, a hajtóanyag megtakarítását és ezt minden értelmes földműves megérti, aki gondolkozik és aki tényleg azon van, hogy az EFSz eredményes mun­kát végezzen a közösség érdekében. Az ipar is egységes terv alapján dol­gozik és ugýanígv kell bekaocsolód­nia a tervszerű építőmunkába a me­zőgazdaságnak is. Kell, hogy az ipa­ri és mezőgazdasági munkás egy­mást támogassa J egymással szövet­kezzék, mert csak így végezhetünk eredményes munkát, csak így lehe­tünk igazán legyőzhetetlenek. Ezután az emelvényre lépnek az asszonyok és a férfiak és komoly, ünepélyes mozdulatokkal aláírják az Egységes Földműves Szövetkezetbe való belépésük nyilatkozatát. Alkalmunk van még elbeszélgetni Kotton János elvtárssal, a CSEMA­DOK tanyi titkárával, aki gárdáijá­val komoly kultúrmunkát végez a faluban. Kotton János közli velünk, hogy a CSEMADOK tagjai egysége­sen megfogadták, hogy támogatni fogják az EFSz munkáját. Erre a cél­ra már egy 15 tagú brigádot szer­veztek. Örömmel állapítjuk meg, hogy a CSEMADOK tanyi csoportjának kul­túrmunkája valóban magas nívójú. Most adták elő nagy sikerrel Molié­re: Dandin György c. darabját. Ezzel az előadással a közeli szomszédos falvakba is mennek, ahol még nem alakult meg a CSEMADOK, hogy megmutassák, milyen eredményes kultúrmunkát tud végezni a Magyar Dolgozók Kultúregyesület. Szabó Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom