Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-17 / 41. szám, péntek

UJSZ0 1950 február 1.7 építés nagy munkájához fogott. Pél­daképül a nagy Szovjetuniót válasz­totta, a világ békeeröinek legfőbb vé. delmezőjét. A világ népeinek túlnyomó többsége ma a békét építi. A békét, amely a dolgozó tömegek szabadságát és fel­emelkedését biztosítja. A békét építik a Szovjetúnió gyáraiban a dolgozók milliói. A békét építik a szabad Kínai Népköztársaságban a felszabadult földművesek milliói. Az európai népi demokráciák a béke harcosainak zász­lai alatt teremtik újjá a háborúban le­tiport hazájukat. A gyarmati országok elnyomott népei felemelkedtek és ál­dozatos harcokban vívják meg küzdel­müket elnyomóikkal szemben. A nyu. gateurópai kikötőkben a kikötőmun­kások az imperialisták fegyverszállít, mányainak kirakását megtagadják. A felszabadult és még elnyomás alatt álló országok népei egyként síkra szálltak a béke, a demokrácia és a haladás gondolata mellett. A gáncste­vők, a béke és a dolgozó népek fel­emelkedésének ellenségei azonban még mindig szövik aljas terveiket. Uszító lázításaikat a nyugati féltekén még folytatják. De az erő tábora, amely a békét kívánja maradék nélkül megva­lósítani, amely egyszer s mindenkorra ki akarja küszöbölni az emberiség tör. ténelméből a háborúkra vezető átkot, az embernek ember által való kizsák­mányolását, 1950 február 14.én újból bebizonyította, hogy minden törekvé­sével, akadályokat nem ismerve, halad előre azon az úton, amely végső győ­zelmét fogja biztosítani. Zászlain Marx, Engels, Lenin és Sztálin taní­tása ragyog: az egyenlőség és testve, riség, az önzetlen együttmunkálkodás. Lenin az Októberi Nagy Forradalom után egy angol újságírónak feltett kérdésre azt mondotta, jöjjön el né. hány év múlva, majd meglátja, mit al­kotott a Szovjetúnió népe szabad ha­zájában. Mao-Ce.Tung, amidőn a Kí­nai Népi Köztársaság kikiáltása után, egy olasz újságíró megkérdezte, mik a tervei, hogy akarja felemelni a né­pet, Lenin szavaival válaszolt: Jöjjön el néhány év múlva s meglátja, hogy az elnyomott kínai nép felszabadulva saját szabad országában, mily cso­dákra képes! Bármit is beszélnek és szavalnak a háborús uszítók, a béke tábora azt mondja: győzelmünk megdönthetetlen, el fogunk söpörni útunkból minden olyan erőt, mely nem a békét és a dol. gozók egyetemének kizsákmányolástól mentes életét óhajtja! N. J. — A Csehszlovák-Román Tár­saság, valamint a Csehszlovák­Bolgár Társaság közli, hogy tit­kárságát Bratislava, Gunduličova utcába helyezte át. — A Singua-hírügynökség köz­li, hogy az angol és indiai kor­mány kiküldöttei Pekingbe ér­keztek abból a célból, hogy meg­beszéljék a diplomáciai kapcsola­tok felvételének kérdését a kínai népi kormánnyal. Csehszlovákia áj emberei Az Izvesztija' című szovjet lap cik­ket közölt Bulgakov prágai levelező­jének tollából „Csehszlovákia új em­berei" címen. „Mult év júliusában — írja Bulga­kov — Osztravában találkoztam Bo­ŕický Otakar élmunkással, egy fiatal, egyszerű bányásszal. Nevetve beszélt névtelen levelekről, melyekben az új Csehszlovákia ellenségei fenyegetik őt azért, mert élmunkássá lett. Hasonló tapasztalatokról számolt be Ján Brzobohatý a brnoi Zbrojovka fú­rómunkása, akit már a szovjet közön­ség is ismer Brzobohatýval ez év ja­nuárjában ismerkedtem meg az újság, író klubban, ahol a brnoi újságírók gyakran találkoznak az élmunkásokkal. Nem tudtam rögtön megmagyarázni magamnak ; kire emlékeztet engem Brzobohatý a csehszlovák elvtársak közül. Később, mikor találkoztam ve­le, a brnoi Zbrojovka traktorosztá­lyán, Brzobohatý maga fejtette meg találgatásaimat. „Boŕický bányász ta­nítványa vagyok" — mondotta. „De hisz maga fúrómúnkás, Boŕický : pe­dig bányász". „Ez nem jelent semmit", — felelte Brzobohatý és pillanatnyi gondolkozás után ^határozottan hoz­zátette: „A legfontosabb a munkához való viszonyunk". Ehhez a következtetéshez Brzoboha­tý nem jutott el mindjárt. Falun nőtt fel és parasztcsaládban nevelkedett. Éppúgy, mint az apjit, őt is a tőkés vallalkozás szellemében nevelték. Né­hányan a kevésbbé öntudatos munká­sok közül még most is a népi demo­kratikus köztársaságban kezdték ön­kényesen abbahagyni a munkát, elha­nyagolták munkájukat és követelték az ilyen munkanapok teljes jutalmazá­sát. „Kitől követeljük most ezt?" — gondolta Brzobohatý, mint más ezer öntudatos munkás. „Az üzem igazga­tójától? Hiszen az is munkás. A mű­hely vezetőitől? Ö azelőtt mester volt. Es a mesterek is munkások. Az ipar­ügyi miniszter szintén munkás. A mi­niszterelnök és a köztársasági elnök is munkásokból kerültek ki. Az üzem a munkásságé, az á'.lamé, a népé". Brzobohatý figyelemmel kísérte mindazt, amiről a gyűléseken szó volt. Gondolkozott a kommunista párt fel­hívásáról az élmunkásmozgalomra. Az első hírek az élmunkásokról egyidőben érkeztek az ország különböző részei­ből. De legkitartóbban érkeztek e hí­rek a proletár Osztrava bányáiból. Egyszer a gyűlésen az osztravai kom­munisták felhívták a munkásokat, hogy küldjenek néhány brigádot a bá­nyákba. Az országnak szüksége van szénre! Brzobohatý már régen várt I 1 az alkalomra, hogy közelebbről meg­ismerhesse az élmunkás bányászokat és az elsők között ment Osztravába. így ismerkedett meg Boŕickývai — a A Csehszlovák Építkezési Nemzeti Vállalat építőmunkássága hétfőn, február 20-án Banská Bystricán meg­kezdi az élmunkás-vá'tás hetét, hogy magasabb munkalendülettei és főleg teljesítménnyel hozzájáruljon ötéves tervünk második évében az építő­program teljesítéséhez. A garamvölgyi munkások, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés idején olyan bátran harcoltak a német megszállók ellen, a munká­ban is elsők akarnak lenni éppúgy, mint boldogabb és szebb szocialista jö­vőnk építésében. Az élmunkáshét ide­jén az egyes építő akcióknál fekete I táblák fognak függni a kitűnően dol­! gozó élmunkások neveivel, de erre a I táblára kerül mindazoknak a neve is, | akik ok nélkül hiányoznak a munka­! helyről. A banskábystricai kerület | munkássága felkészült az élmunkás­váltás hetére és nyilvános tüntetésen ígérte meg, hogy idejében fog munka­he'yére érkezni, rendszeresen fog dol­gozni és nem hagy ki egyetlen munka­váltást sem. A munkásság megígérte továbbá, hogy gondoskodik az építő anyagnak a vasúti vagonokból idejében való kirakásáról, hogy elkerüljék a ma­gas fekbérek fizetését. Eredményesen támad a vietnami köztársaság hadserege Párizsból jelentik, hogy a vietnami köztársasági csapatok az elmúlt na­pokban több eredményes hadműveletet hajtottak végre. A szaijoni francia had­seregparancsnokság is beismerte, hogy a vietnamiak újabb eredményes táma­dást indítottak a Phobu-Phobu város kerületében, sőt magának Szaigonnak környékén is. Itt a vietnami köztársa­sági tüzérség megtámadta a francia állásokat. A vietnami köztársasági rádió je­lentése szerint, a vietnami nemzet­gyűlés állandó bizottsága megtartotta ezévi első ülését. A parlament állandó bizottságának határozata értelmében elrendelik az általános mozgósítást, hogy biztosítsák a francia intervenciós egységek elleni nagy ellentámadást. H garammelléke épitkezési munkásság szervezi az élmonPás-váltásolc iieféf megismerkedésről ezt mondta röviden Brzobohatý; „Boŕický brigádjában dol­goztam, mint vájár. Élmunkás jel­vényt kaptam és köszönő okiratot. Visszatértem után rögtön elmentem a mi osztályunk élmunkásához, Kővár elvtárshoz és megszorítottam a ke­zét". Ezekben, a napokban lépett be Brzobohatý a CSM-be Aztán felvették, mint jelöltet a Kommunista Pártba és most tagja a pártnak. Az élmunkások munkamódszerei gyorsan terjedtek. így például a fém­megmunkálás költségei az elülső ten­I gelyburka számára azelőtt 18.— Kčs-t ' tettek ki, ma 5.— K^s-t tesznek ki. Brzobohatý újítást vezetett be, meiy­lyel három műveletet egybe kapcsolt és elvégzett ugyanannyi idő alatt, mind azelőtt egyet. Nem volna helyes, ha Boŕický bá­nyászt vagy Brzobohatý fúrómuňkást úgy tüntetnők fel,> mint az élmunkás­mozgalom egyedüli kezdeményezőit. Az utolsó három hónapban sok cseh­szlovák üzemet és gyárat látogattam meg és majdnem mindegyikben talál­tam néhány élmunkást. Hogy hol és melyik üzemben kez­dődött ez a mozgalom, azt nem lehet megállapítani. A nagy lenini-sztálini gondolat, a munkának szocialista módon való ér­tékelése, melyet kipróbált az SSSR dolgozóinak tapasztalata, érthető lesz nemcsak egyeseknek, hanem a dolgo­zók szé'es rétegeinek számára. A munkások öntudatos és önkéntes kez­deményezése, melyről Lenin még a Szubotnyikok időszakában 1919-ben írt, gyorsan ragadja magával a cseh­szlovák dolgozók mind nagyobb réte­geit. A brnoi Zbrojovkába küldöttség ér­kezett egy másik nagy üzemből, „Gott­wald elnök üzemé"-ből, hogy szocia­lista munkaverseny-szerződést írjon alá. A küldöttség soraiban volt a ma már ismert Kiejči élmunkás. Kre jói már régebben hallott Brzobohatý mun­kájáról és nyilvánosság előtt kétségbe vonta, hogy a normát 500 százalékban lehetséges teljesíteni. Kételkedését megismételte Brzobohatý előtt is. „Hogy-hogy nem lehet?" — kérdezte halkan Brzobohatý. Felkelt és igy szólt Krejéihoz: „Gyere hát velem!" A ta­nács átvonult Brzobohatý osztályára. Brzobohatý nyugodtan levette kabát­ját, felvette munkazubbonyát, feltűrte újjaít, megerősítette az alkatrészt az esztergapadon és megindította a mo­tort. Hallgatagon s összpontosított fi­gyelemmel dolgozott egy félórán ke­resztül. Leállította az esztergályózó gépet, ellenőrizte az időt, az óra szerint, Krejéihez fordult és így szólt: „És most ezt az időt számítsd át a teljes munkaidőre s megkapod az én ered­ményemet!" „No várj csak, de te egé­szen más módszerrel végzed a mun­kát", — védekezett Krejči. — „Es neked nincs fejed?", — nevetett Brzo­bohatý. „Csak gondolkozni kell és el­érsz mindent!" — Ettől kezdve na­gyon jó barátok lettek. B CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK gbelcei (kö­bölkúti) csoportja f. hó 12-én, 13-án és 14-én nagysikerrel adta elő a „Ludas Matyi" c. zenés vígjátékot. Mind a három előadás a jól megérdemelt erkölcsi siker mellett szép bevételt is eredmé­nyezett. A siker elsősorban a lelkes mű­kedvelőgárda tagjainak érdeme, akik kivétel nélkül helyesen fog­ták fel szerepüket. Nem minden­napi alakítást nyújtott Ludas Ma­tyi szerepében Búkor Jancsi, Já­nos hajdú szerepében pedig Baj­za József, akiket a közönség minduntalan nagy tapssal jutal­mazott. De a többi szereplő: Bé­res Valika, Pavlovics Erzsike, Sekán Marika, Kubinyi Bianka, Szaller Ági, Varag Ferenc (Döb­rögi), Tallósi Laci, Cabán Laci ós Tóth János is egytől egyig kitet­tek magukért és sok tapsot arat­tak. A dalokat betanította és zongorán kísérte: Fülöpp Rezsőné. Meg kell állapítani, hogy az egyesület helyesen választotta ki első bemutatkozásához a megte­lelő darabot, melyet a lelkes ren­dezőség dícséretreméltóan odaadó fáradozással készített elő. A tisz­ta bevételt a vezetőség sportcé­lokra és a színpadi berendezés fejlesztésére fordítja. (F. R.) A CSEMADOK bratisiavai he­lyicsoportja február 19"én, d. e. 9 órakor a Molotov-utca 63. sz. alatt tartja rendes évi közgyűlé­sét. Kérjük a tagtársakat, hogy okvetlenül jelenjenek meg. — A rotterdami dokkmunkások felhívása az amerikai dokkmun­kásokhoz. A Béke Védőinek rot­terdami kikötőmunkás-biizottsága a rotterdami Kikötömunkásság ne­vében felhívást intézett az USA kikötőmunkásságához, hogy aka­dályozza meg a hadianyag bera­kását. „Ti, amerikai dokkmunká­sok, — mondja a felhívás —, se­gítsetek bennünket a békéért ví­vott harcban. A nemzetközi szo­lidaritás, az amszterdami és más nyugateurópai dokkmunkások és azoknak a munkásoknak a nevé­ben fordulunk hozzátok, akik megtagadják a hadianyag kira­kását." a. zápotocký 1 5 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ lomban, minden zavar nélkül letárgyalni. Az ételeket és italokat Vyhnal vendéglős egyik szolgálója hozta be a résztvevőknek. Ez a cselédlány tudta, hogy szocialista értekezlet folyik a helyiségben. A fiatal cselédlány sen­kinek sem árulta el a titkot. Nem árulta el később sem, amikor egy esztendő után a rendőrség véletlenül rájött, hogy a vendéglőben szocialista kongresszust tartottak. A cselédlány a bíróság előtt tett vallomásában mindunta­lan azt hangoztatta, hogy semmiről sem tud, semmire sem emlékszik. A bírák rábeszélése és fenyegetése el­lenére sem vallott a szocialisták ellen. A kongresszuson megalakították az „Ausztriai Cseh Szociáldemokrata Pártot". Jóváhagyták a párt prog­rammját, szervezeti rendjét, megválasztották a végre­hajtó bizottságot, valamint a „Munkásújság" és a „Jövő" című lapok szerkesztőit. A „Munkásújság" szerkesztője újra J. B. Pecka, a „Jövő"-é pedig ismét L. Zápotocký lett. A párt programmja megjelent az említett lapokban. A prágai rendőrség így tudta meg, hogy valahol titkos gyűlést tartottak. De hasztalan volt minden nyomozás, házkutatás és vizsgálat, a rendőrség hoszú ideig nem tu­dott rájönni a kongresszus helyére. A későbbi leleplezést a rendőrség véletlennek kö­szönhette. Peckának régi bundája volt, amelyet még édesapjától örökölt. Ezt a bundát dunyha helyett hasz­nálta. A bunda bélése alá rejtette el a kongresszuson felvett jegyzőkönyvet, a megjelentek névsorát, a párt szervezeti rendjének és programmjának szövegét, vala­mint a választásokról készült feljegyzéseket Pecka lakásán napirenden voltak a házkutatások. Az egyik ilyen házkutatásnál Šplichal nevű rendőrnyo­mozó a kopott bunda bélése alatt megtalálta a kongresz­szusi okmányokat. Sorozatos letartóztatások következtek most már és nemsokára megrendezték a szocialisták el­lesni bünpört. A feljegyzés szerint a kongresszuson a következők voltak jelen: Josef Bernášek, vasmunkás, František Houra, bányász, Josef Korec, bölcsészhallgató, J. K. Kanka, gépész, František Maráček, szabó, F. Nehvile, gépész, J. B. Pecka, öntőmunkás, Josef Procházka, gé­pész, Jindrich Seidl, joghallgató, V. Sedmidubsky, asz­talos, V. Vyhnál, joghallgató, L. Zápotocký, szabó, Cenek Zich, nyergesmunkás és Norbert Zoula, aranyműves. A kongresszus valamennyi résztvevőjét letartóztat­ták, majd titkos gyülekezés miatt 2—4 havi fogházbün­tetésre ítélték. Legnagyobb részük a prágai fogházban töltötte ki a büntetését. 1878 augusztusában a szociáldemokraták a Liberec közelében lévő Dlouhe Mostyba értekezletet hívtak ösz­sze. Erre az értekezletre is kiküldték Zápotockýt, a ki Ferenc József (jelenlegi Wilson) pályaudvarról utazott el. A vasúti pénztárnál észrevette, hogy Šplichal rendőr­nyomozó követi. Az a veszély fenyegetett, hogy a rend­őrség meghiusítja az értekezlet megtartását. A kikül­döttek az ország különböző helyeiről Prágán keresztül utaztak Liberecbe. Zápotocký csak Turnovba váltott menetjegyet. A rendőrség embere ugyanezt tette. Zápo­tocký azután figyelmeztette az egyik delegátust, hogy rendőrügynök követi és ezért nem utazik Liberec­be. Turnovban kiszállt és szobát vett az egyik szálló­ban. Ezután vacsorázni ment. A portásnak arra a kérdé­sére, vájjon reggel felkeltsék-e, tagadólag válaszolt. Azt mondta, elég az ideje, csak a déli vonattal uta­zik tovább. Válaszát jól hallotta Šplichál rendőr­nyomozó is. Zápotocký megvacsorázott és aztán aludni tért. Reggel nem kelttette fel magát. En­nek ellenére igen korán, már 4 óra felkelt fel­kelt. Nem ment ki a turnovi állomásra, nehogy a rend­őrnyomozó a vasúti pénztárnál később megtudhassa, havá utazott. Zápotocký gyalog bandukolt el Sedmihorký község állomására és onnan Jicinen és Hradec Královén át Náchodba utazott. A nyugodtan alvó Šplichalt Tur­iiovban hagyta. Az otthon dolgozó, házi munkát végző északcseh­országi takácsok igen nyomorúságosan éltek abban az időben. A takácsokat elviselhetetlen helyzetbe hozta az egyre fejlődő, gépekkel dolgozó tőkés termelés, úgy, hogy nemcsak koplaltak, hanem sokan közülük a szó legszorosabb értelmében éhenhaltak. Valamennyi újság gyűjtéseket rendezett az éhező cseh takácsok javára. Az Amerikában dolgozó cseh munkások nagyobb összeget küldtek e célra a „Jövő" című lap szerkesztőségének. Levelükben kifejezetten kérték, hogy a lap szerkesztői személyesen osszák szét a pénzt az éhező takácsok kö­zött. A pénz szétosztásával Zápotockýt bízták meg. Ere­detileg az volt a terve, hogy csak a libereci értekezlet befejezése után ütazik Náchod környékére, ahol a nyo­morgó takácsok éltek. Miután azonban Šplichal rendőr­nyomozó meghiúsította az értekezleten való részvételét, Turnovból közvetlenül Náchodba utazott. Ott felkereste Janiš szocialista takácsot. Az ő kíséretében járta be a hegyi községeket és a szükségnek megfelelően szét­osztotta az Amerikából érkezett pénzajándékot. Zápotocký maga is proletársorban, nyomorúságban töltötte gyermekkorát, megismerte a .szegény munkás­árva fiatalságának minden keserűségét. De az a nyomo­rúság, amelyet a házi takácsok hegyi kunyhóiban ta­pasztalt, minden elképzelést felülmúlta. Ladislav Zápotocký emlékirataiban ezzel kapcsolat­ban ezeket írta: „A legtöbb kunyhóban a szövőszék az egyetlen bútordarab. Csak nagyon kevés házban láttunk egy-egy rozzant asztalt vagy széket. Ott, ahol ágy és rajta szal­mával kitömött zsák van, már valóságos fényűzésről be­szélhetünk. A gyerekek, fiúk és lányok, kicsinyek és ser­dültebbek a felnőttekkel együtt alusznak ugyanabban a helyiségben, amelyben egyébként a munka folyik. A legtöbb ház lakói a puszta földön vagy szalmán töltik az éjszakát. Ezekben a házakban az egész család dolgozik. A négyéves gyermekeket, sőt gyakran az ennél fiatalabb­bakat is bevonják a munkába. A gyermekek véznák, sá­padtak, szemeik beesettek. Egyesek tekintete olyan, mint az elmebetegeké. Valamennyien fürgén dolgoznak, mint az automaták, de egyben érzéketlenül és tompán. .(Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom