Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-17 / 41. szám, péntek

UJSZ0 1950 február 1.7 építés nagy munkájához fogott. Példaképül a nagy Szovjetuniót választotta, a világ békeeröinek legfőbb vé. delmezőjét. A világ népeinek túlnyomó többsége ma a békét építi. A békét, amely a dolgozó tömegek szabadságát és felemelkedését biztosítja. A békét építik a Szovjetúnió gyáraiban a dolgozók milliói. A békét építik a szabad Kínai Népköztársaságban a felszabadult földművesek milliói. Az európai népi demokráciák a béke harcosainak zászlai alatt teremtik újjá a háborúban letiport hazájukat. A gyarmati országok elnyomott népei felemelkedtek és áldozatos harcokban vívják meg küzdelmüket elnyomóikkal szemben. A nyu. gateurópai kikötőkben a kikötőmunkások az imperialisták fegyverszállít, mányainak kirakását megtagadják. A felszabadult és még elnyomás alatt álló országok népei egyként síkra szálltak a béke, a demokrácia és a haladás gondolata mellett. A gáncstevők, a béke és a dolgozó népek felemelkedésének ellenségei azonban még mindig szövik aljas terveiket. Uszító lázításaikat a nyugati féltekén még folytatják. De az erő tábora, amely a békét kívánja maradék nélkül megvalósítani, amely egyszer s mindenkorra ki akarja küszöbölni az emberiség tör. ténelméből a háborúkra vezető átkot, az embernek ember által való kizsákmányolását, 1950 február 14.én újból bebizonyította, hogy minden törekvésével, akadályokat nem ismerve, halad előre azon az úton, amely végső győzelmét fogja biztosítani. Zászlain Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítása ragyog: az egyenlőség és testve, riség, az önzetlen együttmunkálkodás. Lenin az Októberi Nagy Forradalom után egy angol újságírónak feltett kérdésre azt mondotta, jöjjön el né. hány év múlva, majd meglátja, mit alkotott a Szovjetúnió népe szabad hazájában. Mao-Ce.Tung, amidőn a Kínai Népi Köztársaság kikiáltása után, egy olasz újságíró megkérdezte, mik a tervei, hogy akarja felemelni a népet, Lenin szavaival válaszolt: Jöjjön el néhány év múlva s meglátja, hogy az elnyomott kínai nép felszabadulva saját szabad országában, mily csodákra képes! Bármit is beszélnek és szavalnak a háborús uszítók, a béke tábora azt mondja: győzelmünk megdönthetetlen, el fogunk söpörni útunkból minden olyan erőt, mely nem a békét és a dol. gozók egyetemének kizsákmányolástól mentes életét óhajtja! N. J. — A Csehszlovák-Román Társaság, valamint a CsehszlovákBolgár Társaság közli, hogy titkárságát Bratislava, Gunduličova utcába helyezte át. — A Singua-hírügynökség közli, hogy az angol és indiai kormány kiküldöttei Pekingbe érkeztek abból a célból, hogy megbeszéljék a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését a kínai népi kormánnyal. Csehszlovákia áj emberei Az Izvesztija' című szovjet lap cikket közölt Bulgakov prágai levelezőjének tollából „Csehszlovákia új emberei" címen. „Mult év júliusában — írja Bulgakov — Osztravában találkoztam Boŕický Otakar élmunkással, egy fiatal, egyszerű bányásszal. Nevetve beszélt névtelen levelekről, melyekben az új Csehszlovákia ellenségei fenyegetik őt azért, mert élmunkássá lett. Hasonló tapasztalatokról számolt be Ján Brzobohatý a brnoi Zbrojovka fúrómunkása, akit már a szovjet közönség is ismer Brzobohatýval ez év januárjában ismerkedtem meg az újság, író klubban, ahol a brnoi újságírók gyakran találkoznak az élmunkásokkal. Nem tudtam rögtön megmagyarázni magamnak

; kire emlékeztet engem Brzobohatý a csehszlovák elvtársak közül. Később, mikor találkoztam vele, a brnoi Zbrojovka traktorosztályán, Brzobohatý maga fejtette meg találgatásaimat. „Boŕický bányász tanítványa vagyok" — mondotta. „De hisz maga fúrómúnkás, Boŕický : pedig bányász". „Ez nem jelent semmit", — felelte Brzobohatý és pillanatnyi gondolkozás után ^határozottan hozzátette: „A legfontosabb a munkához való viszonyunk". Ehhez a következtetéshez Brzobohatý nem jutott el mindjárt. Falun nőtt fel és parasztcsaládban nevelkedett. Éppúgy, mint az apjit, őt is a tőkés vallalkozás szellemében nevelték. Néhányan a kevésbbé öntudatos munkások közül még most is a népi demokratikus köztársaságban kezdték önkényesen abbahagyni a munkát, elhanyagolták munkájukat és követelték az ilyen munkanapok teljes jutalmazását. „Kitől követeljük most ezt?" — gondolta Brzobohatý, mint más ezer öntudatos munkás. „Az üzem igazgatójától? Hiszen az is munkás. A műhely vezetőitől? Ö azelőtt mester volt. Es a mesterek is munkások. Az iparügyi miniszter szintén munkás. A miniszterelnök és a köztársasági elnök is munkásokból kerültek ki. Az üzem a munkásságé, az á'.lamé, a népé". Brzobohatý figyelemmel kísérte mindazt, amiről a gyűléseken szó volt. Gondolkozott a kommunista párt felhívásáról az élmunkásmozgalomra. Az első hírek az élmunkásokról egyidőben érkeztek az ország különböző részeiből. De legkitartóbban érkeztek e hírek a proletár Osztrava bányáiból. Egyszer a gyűlésen az osztravai kommunisták felhívták a munkásokat, hogy küldjenek néhány brigádot a bányákba. Az országnak szüksége van szénre! Brzobohatý már régen várt I

1 az alkalomra, hogy közelebbről megismerhesse az élmunkás bányászokat és az elsők között ment Osztravába. így ismerkedett meg Boŕickývai — a A Csehszlovák Építkezési Nemzeti Vállalat építőmunkássága hétfőn, február 20-án Banská Bystricán megkezdi az élmunkás-vá'tás hetét, hogy magasabb munkalendülettei és főleg teljesítménnyel hozzájáruljon ötéves tervünk második évében az építőprogram teljesítéséhez. A garamvölgyi munkások, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés idején olyan bátran harcoltak a német megszállók ellen, a munkában is elsők akarnak lenni éppúgy, mint boldogabb és szebb szocialista jövőnk építésében. Az élmunkáshét idején az egyes építő akcióknál fekete I táblák fognak függni a kitűnően dol! gozó élmunkások neveivel, de erre a I táblára kerül mindazoknak a neve is, | akik ok nélkül hiányoznak a munka! helyről. A banskábystricai kerület | munkássága felkészült az élmunkásváltás hetére és nyilvános tüntetésen ígérte meg, hogy idejében fog munkahe'yére érkezni, rendszeresen fog dolgozni és nem hagy ki egyetlen munkaváltást sem. A munkásság megígérte továbbá, hogy gondoskodik az építő anyagnak a vasúti vagonokból idejében való kirakásáról, hogy elkerüljék a magas fekbérek fizetését. Eredményesen támad a vietnami köztársaság hadserege Párizsból jelentik, hogy a vietnami köztársasági csapatok az elmúlt napokban több eredményes hadműveletet hajtottak végre. A szaijoni francia hadseregparancsnokság is beismerte, hogy a vietnamiak újabb eredményes támadást indítottak a Phobu-Phobu város kerületében, sőt magának Szaigonnak környékén is. Itt a vietnami köztársasági tüzérség megtámadta a francia állásokat. A vietnami köztársasági rádió jelentése szerint, a vietnami nemzetgyűlés állandó bizottsága megtartotta ezévi első ülését. A parlament állandó bizottságának határozata értelmében elrendelik az általános mozgósítást, hogy biztosítsák a francia intervenciós egységek elleni nagy ellentámadást. H garammelléke épitkezési munkásság szervezi az élmonPás-váltásolc iieféf megismerkedésről ezt mondta röviden Brzobohatý; „Boŕický brigádjában dolgoztam, mint vájár. Élmunkás jelvényt kaptam és köszönő okiratot. Visszatértem után rögtön elmentem a mi osztályunk élmunkásához, Kővár elvtárshoz és megszorítottam a kezét". Ezekben, a napokban lépett be Brzobohatý a CSM-be Aztán felvették, mint jelöltet a Kommunista Pártba és most tagja a pártnak. Az élmunkások munkamódszerei gyorsan terjedtek. így például a fémmegmunkálás költségei az elülső tenI gelyburka számára azelőtt 18.— Kčs-t ' tettek ki, ma 5.— K^s-t tesznek ki. Brzobohatý újítást vezetett be, meiylyel három műveletet egybe kapcsolt és elvégzett ugyanannyi idő alatt, mind azelőtt egyet. Nem volna helyes, ha Boŕický bányászt vagy Brzobohatý fúrómuňkást úgy tüntetnők fel,> mint az élmunkásmozgalom egyedüli kezdeményezőit. Az utolsó három hónapban sok csehszlovák üzemet és gyárat látogattam meg és majdnem mindegyikben találtam néhány élmunkást. Hogy hol és melyik üzemben kezdődött ez a mozgalom, azt nem lehet megállapítani. A nagy lenini-sztálini gondolat, a munkának szocialista módon való értékelése, melyet kipróbált az SSSR dolgozóinak tapasztalata, érthető lesz nemcsak egyeseknek, hanem a dolgozók szé'es rétegeinek számára. A munkások öntudatos és önkéntes kezdeményezése, melyről Lenin még a Szubotnyikok időszakában 1919-ben írt, gyorsan ragadja magával a csehszlovák dolgozók mind nagyobb rétegeit. A brnoi Zbrojovkába küldöttség érkezett egy másik nagy üzemből, „Gottwald elnök üzemé"-ből, hogy szocialista munkaverseny-szerződést írjon alá. A küldöttség soraiban volt a ma már ismert Kiejči élmunkás. Kre jói már régebben hallott Brzobohatý munkájáról és nyilvánosság előtt kétségbe vonta, hogy a normát 500 százalékban lehetséges teljesíteni. Kételkedését megismételte Brzobohatý előtt is. „Hogy-hogy nem lehet?" — kérdezte halkan Brzobohatý. Felkelt és igy szólt Krejéihoz: „Gyere hát velem!" A tanács átvonult Brzobohatý osztályára. Brzobohatý nyugodtan levette kabátját, felvette munkazubbonyát, feltűrte újjaít, megerősítette az alkatrészt az esztergapadon és megindította a motort. Hallgatagon s összpontosított figyelemmel dolgozott egy félórán keresztül. Leállította az esztergályózó gépet, ellenőrizte az időt, az óra szerint, Krejéihez fordult és így szólt: „És most ezt az időt számítsd át a teljes munkaidőre s megkapod az én eredményemet!" „No várj csak, de te egészen más módszerrel végzed a munkát", — védekezett Krejči. — „Es neked nincs fejed?", — nevetett Brzobohatý. „Csak gondolkozni kell és elérsz mindent!" — Ettől kezdve nagyon jó barátok lettek. B CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK gbelcei (köbölkúti) csoportja f. hó 12-én, 13-án és 14-én nagysikerrel adta elő a „Ludas Matyi" c. zenés vígjátékot. Mind a három előadás a jól megérdemelt erkölcsi siker mellett szép bevételt is eredményezett. A siker elsősorban a lelkes műkedvelőgárda tagjainak érdeme, akik kivétel nélkül helyesen fogták fel szerepüket. Nem mindennapi alakítást nyújtott Ludas Matyi szerepében Búkor Jancsi, János hajdú szerepében pedig Bajza József, akiket a közönség minduntalan nagy tapssal jutalmazott. De a többi szereplő: Béres Valika, Pavlovics Erzsike, Sekán Marika, Kubinyi Bianka, Szaller Ági, Varag Ferenc (Döbrögi), Tallósi Laci, Cabán Laci ós Tóth János is egytől egyig kitettek magukért és sok tapsot arattak. A dalokat betanította és zongorán kísérte: Fülöpp Rezsőné. Meg kell állapítani, hogy az egyesület helyesen választotta ki első bemutatkozásához a megtelelő darabot, melyet a lelkes rendezőség dícséretreméltóan odaadó fáradozással készített elő. A tiszta bevételt a vezetőség sportcélokra és a színpadi berendezés fejlesztésére fordítja. (F. R.) A CSEMADOK bratisiavai helyicsoportja február 19"én, d. e. 9 órakor a Molotov-utca 63. sz. alatt tartja rendes évi közgyűlését. Kérjük a tagtársakat, hogy okvetlenül jelenjenek meg. — A rotterdami dokkmunkások felhívása az amerikai dokkmunkásokhoz. A Béke Védőinek rotterdami kikötőmunkás-biizottsága a rotterdami Kikötömunkásság nevében felhívást intézett az USA kikötőmunkásságához, hogy akadályozza meg a hadianyag berakását. „Ti, amerikai dokkmunkások, — mondja a felhívás —, segítsetek bennünket a békéért vívott harcban. A nemzetközi szolidaritás, az amszterdami és más nyugateurópai dokkmunkások és azoknak a munkásoknak a nevében fordulunk hozzátok, akik megtagadják a hadianyag kirakását." a. zápotocký 1

5 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ lomban, minden zavar nélkül letárgyalni. Az ételeket és italokat Vyhnal vendéglős egyik szolgálója hozta be a résztvevőknek. Ez a cselédlány tudta, hogy szocialista értekezlet folyik a helyiségben. A fiatal cselédlány senkinek sem árulta el a titkot. Nem árulta el később sem, amikor egy esztendő után a rendőrség véletlenül rájött, hogy a vendéglőben szocialista kongresszust tartottak. A cselédlány a bíróság előtt tett vallomásában minduntalan azt hangoztatta, hogy semmiről sem tud, semmire sem emlékszik. A bírák rábeszélése és fenyegetése ellenére sem vallott a szocialisták ellen. A kongresszuson megalakították az „Ausztriai Cseh Szociáldemokrata Pártot". Jóváhagyták a párt programmját, szervezeti rendjét, megválasztották a végrehajtó bizottságot, valamint a „Munkásújság" és a „Jövő" című lapok szerkesztőit. A „Munkásújság" szerkesztője újra J. B. Pecka, a „Jövő"-é pedig ismét L. Zápotocký lett. A párt programmja megjelent az említett lapokban. A prágai rendőrség így tudta meg, hogy valahol titkos gyűlést tartottak. De hasztalan volt minden nyomozás, házkutatás és vizsgálat, a rendőrség hoszú ideig nem tudott rájönni a kongresszus helyére. A későbbi leleplezést a rendőrség véletlennek köszönhette. Peckának régi bundája volt, amelyet még édesapjától örökölt. Ezt a bundát dunyha helyett használta. A bunda bélése alá rejtette el a kongresszuson felvett jegyzőkönyvet, a megjelentek névsorát, a párt szervezeti rendjének és programmjának szövegét, valamint a választásokról készült feljegyzéseket Pecka lakásán napirenden voltak a házkutatások. Az egyik ilyen házkutatásnál Šplichal nevű rendőrnyomozó a kopott bunda bélése alatt megtalálta a kongreszszusi okmányokat. Sorozatos letartóztatások következtek most már és nemsokára megrendezték a szocialisták ellesni bünpört. A feljegyzés szerint a kongresszuson a következők voltak jelen: Josef Bernášek, vasmunkás, František Houra, bányász, Josef Korec, bölcsészhallgató, J. K. Kanka, gépész, František Maráček, szabó, F. Nehvile, gépész, J. B. Pecka, öntőmunkás, Josef Procházka, gépész, Jindrich Seidl, joghallgató, V. Sedmidubsky, asztalos, V. Vyhnál, joghallgató, L. Zápotocký, szabó, Cenek Zich, nyergesmunkás és Norbert Zoula, aranyműves. A kongresszus valamennyi résztvevőjét letartóztatták, majd titkos gyülekezés miatt 2—4 havi fogházbüntetésre ítélték. Legnagyobb részük a prágai fogházban töltötte ki a büntetését. 1878 augusztusában a szociáldemokraták a Liberec közelében lévő Dlouhe Mostyba értekezletet hívtak öszsze. Erre az értekezletre is kiküldték Zápotockýt, a ki Ferenc József (jelenlegi Wilson) pályaudvarról utazott el. A vasúti pénztárnál észrevette, hogy Šplichal rendőrnyomozó követi. Az a veszély fenyegetett, hogy a rendőrség meghiusítja az értekezlet megtartását. A kiküldöttek az ország különböző helyeiről Prágán keresztül utaztak Liberecbe. Zápotocký csak Turnovba váltott menetjegyet. A rendőrség embere ugyanezt tette. Zápotocký azután figyelmeztette az egyik delegátust, hogy rendőrügynök követi és ezért nem utazik Liberecbe. Turnovban kiszállt és szobát vett az egyik szállóban. Ezután vacsorázni ment. A portásnak arra a kérdésére, vájjon reggel felkeltsék-e, tagadólag válaszolt. Azt mondta, elég az ideje, csak a déli vonattal utazik tovább. Válaszát jól hallotta Šplichál rendőrnyomozó is. Zápotocký megvacsorázott és aztán aludni tért. Reggel nem kelttette fel magát. Ennek ellenére igen korán, már 4 óra felkelt felkelt. Nem ment ki a turnovi állomásra, nehogy a rendőrnyomozó a vasúti pénztárnál később megtudhassa, havá utazott. Zápotocký gyalog bandukolt el Sedmihorký község állomására és onnan Jicinen és Hradec Královén át Náchodba utazott. A nyugodtan alvó Šplichalt Turiiovban hagyta. Az otthon dolgozó, házi munkát végző északcsehországi takácsok igen nyomorúságosan éltek abban az időben. A takácsokat elviselhetetlen helyzetbe hozta az egyre fejlődő, gépekkel dolgozó tőkés termelés, úgy, hogy nemcsak koplaltak, hanem sokan közülük a szó legszorosabb értelmében éhenhaltak. Valamennyi újság gyűjtéseket rendezett az éhező cseh takácsok javára. Az Amerikában dolgozó cseh munkások nagyobb összeget küldtek e célra a „Jövő" című lap szerkesztőségének. Levelükben kifejezetten kérték, hogy a lap szerkesztői személyesen osszák szét a pénzt az éhező takácsok között. A pénz szétosztásával Zápotockýt bízták meg. Eredetileg az volt a terve, hogy csak a libereci értekezlet befejezése után ütazik Náchod környékére, ahol a nyomorgó takácsok éltek. Miután azonban Šplichal rendőrnyomozó meghiúsította az értekezleten való részvételét, Turnovból közvetlenül Náchodba utazott. Ott felkereste Janiš szocialista takácsot. Az ő kíséretében járta be a hegyi községeket és a szükségnek megfelelően szétosztotta az Amerikából érkezett pénzajándékot. Zápotocký maga is proletársorban, nyomorúságban töltötte gyermekkorát, megismerte a .szegény munkásárva fiatalságának minden keserűségét. De az a nyomorúság, amelyet a házi takácsok hegyi kunyhóiban tapasztalt, minden elképzelést felülmúlta. Ladislav Zápotocký emlékirataiban ezzel kapcsolatban ezeket írta: „A legtöbb kunyhóban a szövőszék az egyetlen bútordarab. Csak nagyon kevés házban láttunk egy-egy rozzant asztalt vagy széket. Ott, ahol ágy és rajta szalmával kitömött zsák van, már valóságos fényűzésről beszélhetünk. A gyerekek, fiúk és lányok, kicsinyek és serdültebbek a felnőttekkel együtt alusznak ugyanabban a helyiségben, amelyben egyébként a munka folyik. A legtöbb ház lakói a puszta földön vagy szalmán töltik az éjszakát. Ezekben a házakban az egész család dolgozik. A négyéves gyermekeket, sőt gyakran az ennél fiatalabbbakat is bevonják a munkába. A gyermekek véznák, sápadtak, szemeik beesettek. Egyesek tekintete olyan, mint az elmebetegeké. Valamennyien fürgén dolgoznak, mint az automaták, de egyben érzéketlenül és tompán. .(Folytatjuk.)