Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-16 / 40. szám, csütörtök

1950 február 16 UJSI0 Nem vesszük el senki földjét sem Tegnapelőtt levelet kaptam egy csallóközi faluból, amelyben tttbbek között ezt frják: „A földműves szövetkezet most vette át a közbirtokossági legelöt és ezzel minden tulajdonos, tagja lett a szövetkezetnek. Képzelheted azt a hatást, amit ez itt a gazdák között keltett. Csupa lótás-futás az egész faluban. Egyesek kérvényt akarnak beadni a minisztériumba, hogyha csak ezzel (a legelőrésszel) beérik, akkor belépnek a szövetkezetbe, de a többi vagyonukat ne bántsák. Ezek viszont félnek is, hogyha a legelőrészükről lemondanak, nem kell-e az összes vagyonukról is lemondani." Ez a rövid beszámoló tipikus példája annak, ami ma még sajnos, több községben előfordul. Elöször is az ottani földműves szövetkezet vezetése nagyon is illetéktelen kezekben lehet még. Ezek a szövetkezetet egyéni céljaikra használják fel és nem vezetik azon az úton, ami feladatuk volna: dolgozó parasztságunkat egységbe tömöríteni, hogy ezáltal biztosítsák számukra mindazokat az előnyöket, melyeket népi demokráciánk földműveseinknek munkájuk megkönnyítésére, a többtermelésre és életszínvonaluk emelésére ad. A szövetkezet vezetősége és a községi szervek súlyos mulasztást követtek el akkor, amikor a község lakosságát nem világosították fel a földműves szövetkezet céljairól, a szövetkezet alapszabályairól és az erre vonatkozó törvényekről, rendeletekről. Mi az Egységes Földműves Szövetkezet és mik a céljai? Ezt a legvilágosabban az EFSz alapszabályai határozzák meg a következőkben: Már száz évvel ezelőtt a földművesek különféle földműves szövetkezeteket alapítottak, hogy kölcsönösen támogassák egymást és hogy a szövetkezeti együttmunkálkodás segítségével gazdaságaikban jobb eredményeket érjenek el s így érvényesüljön a régi kampeliki elv: „Ami egynek nem sikerül, azt együttes erővel könnyű elvégezni." A földműves szövetkezetek azonban fokozatosan a falusi gazdagok hatalmába kerültek, akik a földműves szövetkezeteket saját érdekeik szolgálatába állították és saját céljaikra használták fel. A szövetkezetek így a földműves népnek nem tudták azt nyújtani, amit alapítóik töltik vártak. A Földműves Egységes Szövetkezetek, amelyek hivatásukul tűzték ki, hogy a falu életét és munkáját a szövetkezetekben egyesítik, ma a népi demokratikus elvek alapján épülnek, amelyek biztosítják, hogy ez a szövetkezeti mozgalom a kis- és középparasztság, valamint az egésü dolgozó nép javát fogja szolgálni. Hivatása, hogy a földműveseknek segítséget nyújtson a mezőgazdasági munka termelékenységének fejlesztésében, a mezőgazdasági ötéves terv sikeres teljesítésében és hozzájáruljon a vidék szociális • és kulturális nívójának emeléséhez. Midőn most a szövetkezeti szervezet visszakerül kezeik közé, teljesedik a kis- és középföldmüvesek régi óhaja, az ő érdekeiket fogja szolgálni és őket fogja támogatni. Ezt a kitűzött eredményt népünk népi demokratikus berendezésünknek köszönheti. " Azt hiszem, ez elég világosan határozza meg a földműves szövetkezetek rendeltetését és célkitűzéseit. Ez a törvénnyel biztosított alapszabály elég erős kell, hogy legyen ahhoz, hogy meggyőzze a kételkedőket. A második dolog, ami a levél szerint felvilágosításra szorul, a közbirtokossági legelöknek az Egységes Földműves Szövetkezet tulajdonába való átadása. Az úrbéres, a közbirtokossági és az ehhez hasonló legelőknek az EFSz tulajdonába való átadását a Szlovák Nemzeti Tanács 81/1949. számú rendeletével rendelte el. Szükségessé tette ezt az, hogy ezek a legelők eddig a legelhanyagoltabb állapotban voltak és akkor, amikor állattenyésztésünk állandó emelésével takarmányhiánnyal küzdünk, ezek a legelők elhanyagoltan, kihasználatlanul hevertek. Bizonyítja ezt az, hogyha egy gazda tavasszal például egy négymázsás szarvasmarhát kihajtott ezekre a legelökre, az őszre legalább 50—60 kg súlyt veszített, mert a fél év alatt csak koplalt. Ezeknek a legelőknek a követelményeknek megfelelő feljavítására az EFSz-ek hivatottak, amelyeknek az ehhez szükséges eszközöket és egyéb anyagokat kormányunk rendelkezésére bocsátja. Az eddig hasznavehetetlen legelő feljavításával azt hiszem kizárólag csak parasztságunk érdekeit szolgáljuk. Tény az, hogy a közbirtokossági legelők tulajdonosai automatikusan az EFSz tagjaivá válnak, ha kilépésüket a kifüggesztéstől számitott 14 napon belül a szövetkezet vezetőségének be nem jelentik. Szükségesnek tartom azonban megemlíteni, hogy minden földműves vonatkozású eddigi szövetkezeti közösségek az EFSz-ekbe olvadnak be és ezáltal válnak annak tágjává. Az EFSz-be való belépés önkéntes és a tag nem a vagyonával, hanem az, 100—500 koronáig terjedő részvénnyel lép be. A szövetkezeti tag minden ingó és ingatlan vagyonával továbbra is szabadon rendelkezik és az a tulajdonában marad. Ezt államunk törvényei és kormányunk rendeletei biztosítják. Tehát minden ezzel ellentétes hlr ostoba és rosszakaratú, reakciós kulák rémhírterjesztések, amellyel szeretnék a kis- és középparasztságnak szövetkezetekbe való tömörülését megakadályozni, mert tudják, hogy a szövetkezetek a kulákoknak basáskodását a falun megszüntették. Kis- és középparasztságunknak a földműves szövetkezetbe való tömörülése létérdeke. Az elavult termelési formák nem tudják népünk közellátását oly arányban biztosítani, ahogyan azt az életszínvonal állandó emelkedése megkívánja. Másrészt a többtermeléssel parasztságunk jövedelme és ezzel egyidejűleg életszínvonala is emelkedik. Nem kívánok a földmüvelés gépesítésének előnyeivel, az egységes vetési terv, a különböző farmok jelentőségével, tehát mindazzal, ami a földműves szövetkezetbe tömörült földművesek érdekeit szolgálja, foglalkozni, mert hisz ezzel már számtalanszor foglalkoztunk. lapunk hasábjain és foglalkozni fogunk ezentúl is, célom most csupán az, hogy erre a kétségbeesett hangú levélre ezúton válaszoljak és felvilágosítsam az érdekelt földműveseket a lényegről, amit végül röviden így foglalok össze: A szövetkezeti tagság önkéntes és a szövetkezetbe a részvényével és nem a vagyonával lép be a tag, tehát felesleges az aggodalom, hogy a tagok földjét elveszik. (—ó.) A munkásság és parasztság sújtó ökle eléri a vőki reakciósokat is Napról napra érkeznek szerkesztőségünkbe levelek, amelyek arról számolnak be, miként indult forrásnak falvainkban az új élet. Esténként kis- és középparasztságunk üléseket tart, amelyeken komoly megbeszéléseket folytat, miként tudná megvalósítani falvainkban a felemelkedést, miként tudná élő valósággá tenni az észszerű tervgazdálkodást már most a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy az évszázadokon át elmaradott mezőgazdasági munkamódszerek selyébe hogyan tudna a szocialista munkamódszerek alkalmazásával nagyobb, lüktetőbb tempót bevinni. Gombamódra szaporodnak az Egységes Földműves Szövetkezetek. Sokasodik a tábor, amely zászlajára a szövetkezeti gondolit megvalósítását tűzte ki, szaporodnak az országútak mentén a nagykiterjedésű és egységes vetési táblák, tünedezőben van a földek elaprózottsága. A határban traktorok búgnak és mind kevesebb tehén van már eke elé fogva. A dolgozó falusi tömegek megindultak az új életet biztosító úton előre és nem rettennek meg gáncsoskodásoktól, mert oldalukon ott áll a szocialista gondolat első élharcos hadserege, a munkásosztály. Igaz, tudjuk, sok nehézséggel kell még megküzdenie falvaink földmunkásainak, kis- és középparasztságának, míg maradék nélkül és egy tömbben ráléphetnek a szocializmus útjára. De a megindult folyamat, az elhatározottság és a Szovjetúnió ragyogó példái azt bizonyítják, hogy hivatásunkat nálunk is maradék nélkül fogják teljesíteni. Ha pedig falvainkon a reakciónak, a zsíros parasztságnak gáncsvetéseivel is fog találkozni a falusi dolgozó nép, úgy a munkásosztály és a falusi proletárság meg fogja találni a módot arra, hogy az uszítókkal a törvény minden szigorúságával leszámoljon. Az elmúlt napok során a

z egyik csallóközi faluban a kis- és középparasztság összejövetelt tartott, amelyen megtették a kezdő lépéseket, hogy megalakítsák az Egységes Földműves Szövetkezete. Vlky község zsírosparasztsága azonban mindent elkövetett, h jgy ne valósulhasson meg a falcban a szövetkezet. A Somoijajárásbeli kis falu reakciós tábora a rágalmak özönével indította először meg az* aknamunkát, suttogott, búgott s ahol egy kis módja volt rá, a megfélemlítés eszközeivel lépett fel a falu kisparasztjai ellen. Az ilyen támadásoknak, a reakciós földalatti suttogásnak ilyen megnyilvánulásával szemben népi demokratikus rendszerünk a legszigorúbban fog eljárni. Nem tűrhető, hogy ma, amidőn falvaink dolgozó népe megindult azon az úton, amely meggyőződése szerint számára a jobb életlehetőséget, az emberibb életet fogja biztosítani, büntetlenül úszíthassanak egyes népellenes elemek a szövetkezeti gondolat és a szövetkezeti gondolatot hirdető öntudatos szocialista harcosok ellen. Árva Lajos és a többi vöki-i szocialista harcos falujában a kis- és közópparasztság érdekeiért harcol. Népi demokratikus rendszerünk minden erejével, Árva Lajos és a többi öntudatos falusi kisés középparaszt mellé áll és követeli azoknak kiseprűzését a falu életéből, akik nemcsak nogy kerékkötői az új élet megindulásának, hanem becstelen rágalmazó kijelentéseket, sőt röpcédulákat használnak fel arra, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet megvalósulását megakadályozzák. Kulák bánat Zsíros Bódi: Pajti kutyám ládd hétszámra hiába ugattam, mégis beléptek abba a szövetkezetbe. Jelentés Panyitdarócról Panyitdaróc községben a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének és az Egységes Földműves Sövetkezet helyicsoportjának gyűlésén 1950 február 12-én a község öszszes földműveseinek részvételével a következő határozatot hozták: Mi, Panyitdaróc község földművesei- mai gyűlésünkön részletesen megtárgyaltuk a kormánynak a tavaszi mezőgazdasági munkák biztosításáról szóló határozatát. A korj mány határozatának megbeszélése földműveseink érdeklődését nagyon felkeltette ős az eredmények mutatják azt, hogy mi kis- és középföldmüvesek megértettük a kormány határozatát, egyetértünk vele, teljesíteni fogjuk és így megmutatjuk és bebizonyítjuk a többi népi szervek segitségével, hogy az ötéves terv második évét úgy a növényi, mint az állati termelésben teljesítjük, sőt túl is haladjuk. Tudatában vagyunk annak, hogy a mai termelési módszerekkel ez nem lenne lehetséges és hozzákezdünk, mint ahogy már hozzá is kezdtünk, a magasabb termelési formákhoz, Micsurin és Liszenko tanításai szerint. Szilárdan hisszük, hogy a losonci állami gépállomás, az állami birtokok, a népi szervek segitségével teljesítjük az előirt tervet, különösen a cukorrépa-, zöldség-, gyümölcs- és burgonyatermelésben. Ugyanígy elérjük a rendes takarmányalap biztosításával, a mezők és legelők gondozásával, silók építésével az állatállomány növelését is. Mindezzel mi, kis- és középföldmüvesek bebizonyítjuk azt, hogy teljesítjük a mezőgazdaság ötéves tervét. Ahogy az ipari munkásság a gyárakban és a többi munkahelyeken a szocializmus felépítésén dolgozik, ugyanúgy ml, kis- és középföldmüvesek, falun építjük fel a szocializmust. Ml, jelenlévők, kötelezzUk magunkat, hogy a tavaszi munkákat pontosan és gyorsan elvégezzük és igy szoros együttmunkálkodásban az ipari munkássággal emeljük népünk életszínvonalát és így erős alapot adunk a földművesek és az ipari munkásság jólétének. Sikert az Ctéves tervnek, — fejeződik be a határozat Panyitdaróc község kis- és középparasztságának munkafelajánlása biztosítani fogja e losonckörnyéki öntudatos szocialista falu fejlődését, Az Üj Szó szerkesztősége sok sikert kíván munkájukhoz, hogy beválthassák kötelezettségvállalásaikat, melyekkel az ötéves terv megvalósulását fogják hathatósan előmozdítani. Szlouáfciai magyar parasztarc 1950'ben Parasztságunk legjobbjai, akik megértgtté kaz idők szavát, útmutató példaképpen járnak elöl, hogy rávezessék a falu dolgozóit arra az útra, amelyen feladatait teljesíteni tudja és életszínvonala állandó javulásához vezet. Tóth Benct 10 holdas kisparaszt a Losonc járási Kalondán. Alig harminc éves, de harcos szocialista mult van mögötte. — Úgyszólván már gyermekkoromban éreztem — mondja Tóth elvtárs —, hogy a korlátok, melyek közé az akkori társadalmi rend beszorított, kerékkötői annak, hogy a kisember felfelé törjön. Ösztönszerűleg kerestem a kivezető utat ebből a fojtogató gyűrűből. Megtaláltam a s!&cializmushan. Ma felszabadultnak érzem magam. — Magam is elég fiatal vagyok még és minden harcot vállalok a szocializmusért, d t még nagyobb feladatok és harcok várnak az utánunk jövő ifjúságra. Én is azt tartom, hogy azé a jövő, akié az ifjúság. Azt a munkát, amit mi nem tudunk befejezni, ifjúságunk győzelemre viszi, mert az ö forradalmisága minden akadályt elsöpör a szocializmus útjából. Népi demokráciánk minden lehetőséget megad az ifjúságnak, hogy képességeit érvényesíteni tudja. Ma nem úgy van, mint azelőtt, mikor a föld és a vagyon szerint mérték az észt és a tehetséget. A földműves szövetkezeti mozgalomról érdeklődöm Tóth Bencétől. — Van már szövetkezetünk — állapítja meg Tóth elvtárs. — Igaz, hogy még fiatal, de azon az úton vagyunk, hogy rövid időn belül elérjük vele célunkat. Akadályokat, de főleg sok tudatlanságot kell még leküzdenünk. Kézzelfogható bizonyítékokkal győzzük meg a kétkedőket. — Érdekes — folytatja Tóth Bence —, hogy a kapitalizmus idején, amikor a paraszt állandóan a holnaptól rettegett és tehetetlen szegénységéből nem talál

t kiutat, mindig csak azzal vigasztalta magát: „Eljön majd egyszer a mi időnk is". Ez az idő most eljött. Nem tagadhatja le egy paraszt sem, aki két keze munkájából él, hogy mostani élete nagyon felette van a réginek. De a szocializmus még többet akar neki adni, amit egész röviden igy lehet kifejezni: kevesebb munkával magasabb életszínvonalat. Meg kell változtatni, ami azelőtt volt, hogy az ember a föld rabja volt. Mi azt akarjuk, hogy a föld ura legyen. Azért vadnak gépek, hogy az ember munkáján könynyítsenek. Munkát is jobbat lehet végezni a géppel Tervszerűséget vigyünk a munkánkba. Köztudomású, hogy aki céltalanul ideoda kapkod, az keveset dolgozik. Lássuk be, hogy egy ember képtelen arra, amit a közösség el tud végezni. Mindig azt mondtuk, hogy könnyen tudnak boldogulni az urak, mert összetartanak. Tartsunk hát össze mi is. A szövetkezés olyan erő, amivel a legnagyobb feladatokat is végre lehet hajtani. Parasztságunk előtt pedig még igen nagy feladatok vannak. Tóth Bence szinte restelkedve mentegetődzik, hogy ilyen részletesen beszél a falu dolgairól, de mint ő mondja, „szívügyem és egyedüli célom, hogy megértessem a földművesekkel, hogy eljött a mi időnk és csak rajtunk múlik, hogy segítsünk magunkon". Végül még azt is mondja Tóth Bence: — Azok, akik megértették « mai idők szavát, tartsák legfontosabb kötelességüknek, hogy meggyőzzék a hitetlenkedSket és világosítsák fel azokat, akik még nem értik meg célkitűzéseinket. Oszlassák el az ostoba kulák-híreket. Egy emberként fogjunk össze és akkor a falu dolgozóit rá tudjuk vezetni a szocializmus útjára. Ez pedig mindnyájunk érdeke. (-6.)