Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-16 / 40. szám, csütörtök

U J SZO 1950 február 16 Perbcte a pozitív munka jegyében A falu népe. az ifjúság, a papság az EFSz építőmunkája mellett döntöttek Vasárnap Perbetén és Komáromszentpéteren voltam. Mindkét délBzlovákiai községben ünnepélyes külsőségek között csatlakozott a lakos- , ság zöme az Egységes Földműves Szövetkezethez. A két község ünnepségének komolyságát és fontosságát állami és pártéletünk vezető funkcionáriusainak jelenléte domborította ki. Mind Perbetén, mind Szentpéteren dr. Husák, Okály és Fábry elvtársak hangsúlyozták a szövetkezeti gondolat megvalósításának szükségszerűségét. Dr. Husák beszédét még keddi számunkban közöltük. Mai beszámolómban inkább a falu hangjának szeretnék tágabb teret adni, visszhangot adni a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapjának hasábjain annak, amit Perbetén és Szentpéteren a kisemberek, a kis- és középparasztok, a papság és tanítóság szájából hallottam. Mert súlya van annak, amit a falu népe mond. Az Egységes Földműves Szövetkezetek csak akkor lesznek erősek, idó'tállók és fejlődőképesek, ha önkéntességi alapon szerveződnek meg falvainkban. És ha önkéntességi alapon indulnak meg szövetkezeteink s bővülnek és tágulnak egyre inkább, akkor elsősorban kisés középparasztságunk és a falu élete minden építő munkásának hangjára, véleményére kell kíváncsiaknak lennünk, hogy a munkásság és parasztság egyaránt érezze: a falu életében valóban lentről fölfelé történő mozgalom indult meg, amely önkéntességi alapon, saját elhatározásából akarja az EFSz-eket. Akarja, mert rájött, hogy amit eddig vergődéssel nem sikerült megoldania, azt az együttes erő, a modern gépek, a tervszerüsített munka kiaknázásával nemcsak maga, hanem az egész falu számára biztosítani tudja. Mert hisz az egységes szövetkezet oly munkakört tölt be, amellyel parasztságunk az ötéves tervben előírt feltételeknek gazdaságának gyarapításával, életszínvonalának emelésével, termelési és felvásárlási kötelezettségeinek teljesítésével eteget fog tudni tenni. A perbetei Kubík László, az Egységes Földműves Szövetkezet elnöke, a következőket jelentette ki: — ígérem, hogy falunkban teljesen kiküszöböljük a sovinizmust, hogy szlovákok, magyarok együttesen alkothassuk meg szebb és emelkedettebb életünket. Az ifjúság kiküldötte így beszélt: — Mi, a perbetei ifjúság Gottwaldifjúsága, új falut akarunk teremteni. Tudjuk, hogy a falu újjáteremtését csakis az EFSz-ek útján tudjuk megoldani. Nemzetiségi, vallási különbség nélkül testvéries életet akarunk és fogunk teremteni itt. A haladó ifjúságban a népi demokratikus köztársaság megbízhat, mert az semmi esetre sem fogja az eszmét cserbenhagyni. Kubek František, evangélikus lelkipásztor ezt mondotta: — Hálásak vagyunk azért, hogy népi demokratikus köztársaságunk sikeresen oldja meg a felmerült gazdasági problémákat, hogy a béke és az építés politikáját folytatja a dicsőséges Szovjetúnió oldalán. De különösen mi papok, köszönjük a népi demokratikus köztársaságnak és vezetőinek, hogy az állam és az egyház közti viszonyt oly igazságosan és nagylelkűen oldották meg az elmúlt esztendő november 1-én megjelent törvénnyel. E törvényből az egyház iránti megértés sugárzik. Az egyház lelki és népnevelői tevékenységének arra kell irányulnia, hogy az új tár' sadalmat a nyomor és a fényűzés, a dőzsölés és az éhség ellentétei nélkül építse ki. Hisz Krisztus is példabeszédeiben az emberi társadalom megreformálásáról beszélt. Az egyházak századokon keresztül magyarázták Krisztus igéjét, de megvalósításán nem igen működtek, sőt sokszor ellenkezőjét tették annak, amit Krisztus tanított, amidőn a feudalizmussal, a burzsoáziával és a kapitalizmussal szövetkeztek. Az egyház történelmi tévedése ez, amelyet ma nekünk jóvá kell tennünk. Ezt úgy érjük el, ha a népet fogjuk szolgálni, azt a népet, amelyért Krisztus feláldozta magát, amely tudatosította ma már erejét és elhatározott, lelkes akarattal indult meg az új úton, hogy életét tökéletesebbé és jobbá tegye. Ma már nemcsak a gyári munkásság, de a kis- és középföldmüvesek széles tömegei is mozgásban vannak. Biztosítani és megvalósítani kívánják a nagyobb és jobb kenyeret, szociálisabb életüket és tudják, hogy ezt csakis a szövetkezeti úton tudják elérni. ígérem, magam és híveim nevében, hogy a nép és a kormány törekvéseit mindenben segíteni fogjuk. Ezt itt ünnepélyesen Perbete népe előtt és önök előtt, megbízott urak, tinnepélysen kijelentem. Papp Béla a CSEMADOK helyi elnöke — A haladószellemü helybeli magyarság nevében köszöntöm a perbetei Egységes Földműves Szövetkezetet és vendégeit. Az a megtiszteltetés, amely dr. Husák, dr. Okály, Fábry István és a többi vendégek látogatásával bennünket ért, felbátorít, hogy hálánknak és köszönetünknek adjak kifejezést azokért a bölcs intézkedésekért, amelyeknek életbeléptetésével egyenjogú polgárai lettünk a csehszlovák államnak oly sok megpróbáltatás után. ígérjük, hogy hü törvénytisztelő polgárai akarunk l< .ini népi demokratikus köztársaságunknak. Erős akaratú szószólói, hirdetői leszünk a közösségei gondolatnak, munkásai a békés fejlődésnek, az építő szocializmusnak. A világ óriási változáson megy keresztül. Az eszmék és az erők, amelyeket az 1917. évi orosz szocialista forradalom indított el, a nagy világ legkisebb zúgába is eljutnak és éreztetik áldásos hatásukat. A Nagy Októberi Forradalom és a dicsőséges Vörös Hadsereg segítségével a mi államunkban is a népi demokratikus rendszer vette át az állami élet irányítását, megdöntve a kapitalista burzsoá kizsákmányolást. E fejlődésnek logikus következményei voltak az állampolgári életünkben bekövetkezett változások, amelyek a lenini-sztálini tanításból erednek. De népi demokratikus rendszerünknek megvalósulása egyúttal új termelési rendszer megvalósítását is követeli. A szocialista fejlődés útját ma már semilyen, akár kívülről, akár belliiről jövő reakciós törekvés, nem tartóztathatja fel, még csak nem is késleltetheti. Akik pedig mégis megkísérelnék e vakmerőséget, azokat a történelem szekere kérlelhetetlenül el fogja gázolni. Az Egységes Földműves Szövetkezetek, mint a falusi paraszti tömegek és egyáltalában a falusi mezőgazdasági élet új termelési szervezetei, képesek csak arra, hogy a szocialista világ adta lehetőségeket: a falusi ember felemelkedését, munkájának megkönnyítését és egyúttal a magasabb termelés elérését, biztosítani tudja. Az Egységes Földműves Szövetkezetek célkitűzéseit mi perbeteiek önzetlen becsületes munkával fogjuk szolgálni és ez biztosítéka annak, hogy a nemes célok meg is valósulnak. Az Egységes Földműves Szövetkezet és annak kiépítésére felsorakozott tagok, falunk boldogabb jövőjének zálogai. Munkájuk nyomán áldás és jólét fog fakadni. A helybeli haladószellemü magyarság nevében köszöntöm az Egységes Földműves Szövetkezetet és munkájához sok sikert kívánok. Dukon Béla református lelkész a Szentírás idézésével kezdi szavait: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságnak, mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." A mi népi demokratikus köztársaságunk vezetői is Istenitől rendeltettek. Plátó, a nagy bölcs azt mondja, hogy a törvényhozó feladata erényhez és erkölcsi tökéletességhez vezetni az embert. Nekünk, lelkészeknek is az a hivatásunk, hogy a nemzet fiait, gyermekeit és felnőttjeit egyaránt az erény, becsületesség és az igazság útjára vezessük és ott megtartsuk. Hiszen csak annak a nemzetnek van biztos alapja, amely az igazságra építi fel életét. Boldoggá tesz bennünket az a tudat, hogy népi demokratikus kormányunk vezető kormánytényezői tisztségüket nemcsak dísznek tekintik, mint azt a múltban tették a burzsoá világ államférfiai, hanem olyan eszköznek, amelynek segélyével nemzetünk kulturális és gazdasági haladását biztosítják. A békén, a nyugodt építömunkán, a falu gazdasági és szellemi életszínvonalának felemelésén működnek közre. Kormánytényezőink népi demokratikus országunk polgárainak nagy béketörekvésének érdekében is fáradoznak. Az egyetemes nyomorúságnak mindig a kizsákmányolás és a kizsákmányolás érdekében folyó háború volt az oka. Krisztus a békességet és a szeretetet hirdette. Krisztusi szempontból a háborút soha helyeselni nem lehet és mi, mint Krisztus szolgái, mindent elkövetünk a háború ellen és minden erőnkkel támogatni kívánjuk a világ békefrontját. Éljen a nemzetek közötti igazságos és tartós béke, éljen a béke legfőbb védelmezője, a hatalmas Szovjetunió és annak nagy vezére, a béke legnagyobb barátja, Sztálin. Éljen Gottwald elnök úr és a perbetei Egységes Földműves Szövetkezet kedves vendégei! A felszólalók egész sora következeftit még. Halier Kálmán római katolikus plébános, Szabó Mihály, aki a Sokol nevében szólalt fel, Éger Ignác és Gellérthegyi László, akik a szakszervezet nevében beszéltek. — Szorossá válik a magyar-szlovák kapcsolat — mondotta dr. Husák a perbetei dolgozókhoz intézett beszédében. — Elszakíthatatlan, mert a kapcsolat a népből, lentről indult meg. A falu rájött, hogy ellensége nem a magyar, a szlovák, a cseh, az orosz, a román, hanem az, aki kizsákmányol: a kapitalista, a nagytőkés, a zsírosparaszt. A nyomor mindenütt egyforma volt, városban és f adun, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon; a kizsákmányoló mindenütt egyformán jelentkezett és egyformán marcangolta, szipolyozta a szegény népet. A baráti kapcsolatokat mélyítsétek ki s ha volna, aki ezt meg akarná bolygatni, kutassátok ki, honnan indul ez a nemzetiségi uszítás. És seprűzzétek ki, semmisítsétek meg, hogy soha többé ne tudjon konkolyt hinteni ebbe a gazdag talajba, amely itt Perbetén van és amely talajban az Egységes Földműves Szövetkezet gondolata, eszméje, oly erőteljessé fejlődött. Nekünk újságíróknak, kik ott voltunk Perbetén és habár csak egy rövid fél napon át néztük és hallgattuk Perbete népét, az volt az érzésünk, hogy olyan faluban, ahol Uzsák bácsik, Ocsenások, Süttiek, Kovácsok, Gellérthegyiek vannak, otít az Egységes Földműves Szövetkezetek fejlődése biztosítva van, mert ezek az elvtársak a faluban mindenkor a proletár nemzetköziség gondolatának megvalósításából indulnak ki, mindenkor a falu békés szosialista kiépítésén fognak közreműködni. Ebben a faluban eltűnnek a burzsoá nacionalizmus itmaradt csökevényei, eltűnnek a magyar és szlovák, az áttelepült és a régi lakos, az evangélikus, a katolikus, a dolgozó paraszt, az alvég és felvég lakói közötti ellentétek, mert a népi demokrácia eszmei síkján találkoznak és közös orővel fognak dolgozni az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilárdításán, kibővítésén, annak tudatában. hosy ezzel sajátmaguk javát szolgálják VICTOR TULBURE: 35iálujL nézaik qmht izmmwl... Nevess, örülj, most jöhet a vidámság! A síkságokon búza, s béke nő. Sötét erdők előttünk eltakarták, s a iákat kidönteni volt bennünk eröl Az élet széles kapui kinyiinak, A munka ég sok szorgos kéz alatt Az ablakokba benevet a hajnal, s a remény földjén kalászok ringanak. De bármily magasztos szó nekünk a „ma", mégis a „holnap" ad több íényt, s erőt! Erdők, folyók, a völgyek és hegyek s a szétterülő dús búzamezők. Zúgnak a bányák, a szondák és a gépek. A föld gyomrát csákány hasítja ki. S ha munkáskezek megdöntik a noimát. Tudunk örülni és ujjongani! Mi egyre többet s mélyebben tanulunk. Dolgozunk és megvédjük a békét, hogy elérhessük mielőbb hazánkban a szocializmus íelépítésétl Vannak barátaink és jó szomszédunk, testvérünk a Szovjet hősi népe. Hiába néznek görbe szemmel, nem hat reánk torz mosolyuk zavart édesgetése. Tudjuk, kik ők, ismerjük nagyon is jól, tudjuk, mit várnak, s készítenek elö. A mi harcunk igaz és egyenes, s az ökleinkben van elég erő. Ha dob pereg, mi csak előre lépünk, s mint ahogy örvény zúgat mély vizet, azok ellen, kik kígyókként lapulnak, lelkünk legmélyén is zúg a gyűlölet Ha kezünkre újra láncokat akarnak, s az otthonunkba kihűlt tűzhelyet, a fenevadakat a saját barlangjukban széjjeltapossuk, mint a férgeket! Sziklai Jenő fordítása. Hogyan él a kolhozparaszt Ivan Andrejevics Gujanov, az zsindelyt>etös házikóban éltek és a nöke 32 éves volt, amikor vezetni kezdte a kolchozt. Ennek ma húsz éve. Huszonkilenc gazdaság tömörült akkor a szövetkezetbe. A parasztok zsvndelytetős házikókba nettek és a földet egyszerű szerszámokkal művelték. Állatuk csak éppen annyi volt, amennyit a szegényes egyéni gazdaságokból hoztak. Ma a kolchoz tulajdonában több, mint 400 hold föld van, ebből 285 hold szántó. A földeket a szomszédos gép- és traktorállomás segítségével művelik és 1949-ben holdanként átlag 16 métermázsa gabonát aratták. A szántóföld és a veteményeskert jövedelme 600.000 rubelt tesz ki, a kolchoz kertészete 45 holdon terül el, melynek jövedelme 270 ezer rubel. Az állattenyésztésnek is igen magas a hozama és így évről évre növelik bankbetétjüket. Az élet felvirágzását, az állandóan növekvő jólétet a kolchoz építkezései mutatják. A faluban a régi házakat mind újjal cserélték ki. A parasztok életszínvonala folytonosan emelkedik. A kolchoz lakói pontosan feljegyzik a teljesítet t munkanap utáni járandóságokat. Ebben a gazdasági évben egy-egy munkanapra 1.3 kg gabonát, 10 kg burgonyát, 6.5 kg főzelékfélét, a saját állatok tartásához szükséges takarmányt és 9 rubel készpénzt kaptak. A munkanap nem a teljes napon át végzett munkát jelenti, hanem az elvégzett munka mennyiségéből tevődik össze. Aki jól dolgozik — s ugyan melyik dolgozó paraszt nem képes jó munkát kifejteni, — egy nap alatt akár három munkanapot is teljesíthet. Erniek megfelelően háromszorosára, de még többszörösére is növelheti járandóságát. így a kolchozban élőknek semmi gondjuk sincs s ha Ivan Andrejevicset, a kolchoz elnökét megkérdezik, miben rejlik a kolchoz gazdagsága, azt feleli: — Az emberekben. A kolchoz parasztjainak munkája eredményezi a falu virágzó életét. A kolchozparaszt óriási léptekkel halad előre, folytonosan fejlődik, mindig növekvő öntudattal építi faluját, országát. Ebben a mOszkvakörnyéki kolchozban él Alexandra Ti' mofejeva is. Ma már idős asszony. Az Októberi Forradalomig írástudatlan volt. Ma — az átlaghoz képest — nagy tudással rendelkezik. Érdeklődése minden irányra kiterjed. Nagy jártassággal beszél a leghaladottabb agrártudósok tanításairól. Szakkönyveket tanulmányoz, a kolchozklub egyetlen előadását sem mulasztja el és ismereteit a koichozon belül, a gyakorlati munkában használja fel. Sztachanovista lett a mezőgazdaságban, arra törekedett, hogy a kolchoz miridig növelje a terméshozamot és ezzel tette szebbé állandóan a maga és a családja életét is. Ilyen az újarcú paraszt és a parasztasszony, aki a kolchozrendszerben magasszínvonalú munkával szolgálja hazáját, gyarapítja, gazdagítja a népet. A fiatalokból egymásután kerülnek ki tanárok, mérnökök, orvosok, magasképzettségű mezőgazdasági szakemberek. Ezek nagyrésze tanulmányai befejezése után a kolchozban marad, hogy alkotóerejét ott érvényesítse. Földműveseink figyelmébe! Szombati számunkban közöljük az állami gépállomások új munkaárjegyzékét.