Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-01 / 27. szám, szerda

HJSZ0 1950 február 1 A VAJDASÁG A TITO-KL1KK JÁRMÁBAN A „Tarlós békéért, népi demokráciáért" tegut dsó tzáma az alábbi levelet kösli: A Vajdaság dolgozóinak helyzete hónapról hónapra rosszabbodik. Még a német megszállás éveiben sem él­tünk olyan rosszul, mint most. A noviszádi munkások 1948 utolsó hónapjaiban és majdnem az egész 1949-es évben egyáltalán nem kap­tak húst és szalonnát is csak nagyon ritkán. A hús és zsiradék ára a fe­ketepiacon állandóan emelkedik. A szalonna ára az utóbbi hónapokban kilogrammonként 800 dinár, a füs­tölthús és sózott szalonnáé 600—800 dinár. Ezek az árak kétszeresei a másíél év előtti áraknak. Novi Szá­don i ra szabad piacon" egy liter tej­nek az ára 35 dinár, a városi üzle­tek viszont mindössze 3000 liter tejet adnak ki naponta, ami még a bete­gelmek és gyermekeknek sem elég 1947-ben a jegyre vásárolt cukor ki­logrammja 36 dinár volt, most azon­ban cukrot csak a feketepiacon le­het vásárolni, kilogrammonként 180— 200 dinárért. Ugyanez a helyzet az iparcikkellá­tás terén is. Minden dolgozó három hónapra kap egy jegyet 52 egység­gel, azonban egy méter posztóért 30 egységet, egy pár cipőért 60 egysé­get kell leadni. Egy méter posztó ,.szabad" ára 3000—4000 dinár, egy pár bőrcsizma ára 10—12.000 dinár, stb., a munkások átlagkeresete azon­ban 3000—3200 dinár. Mult év áprilisában—májusában kampányt indítottak a fizetések le­szállítására és a termelési normák emelésére. A fizetések 15—30 száza­lékkal csökkentek, az egész munka­bér alap pedig 9 milliárd dinárral lett kevesebb. Ezzel egyidőben emel­ték a termelési normákat: az építő­ipari normákat például 60—70 szá­zalékkal. Mindez negyobbmérvű munkaerő­vándorláshoz vezetett Ugy a szak­munkások, mint a segédmunkások közül sokan most folytonos mozgás­ban vannak. A jobb kereseti lehető­ség után, hogy elkerüljék a nélkü­lözést, egyik munkahelyről a másik­ra szökdösnek. A dolgozó parasztok helyzete még nagyobb mértékben rosszabbodott az úgytevezett szövetkezeteknek az erő­szakos létrehozása következtében, melyekbe — csak a Vajdaságban — 2—3 hónap alatt a parasztság 40 szá­zalékát sorozták be. A szövetkezetek­ben teljes anarchia uralkodik. Mun­kára a munkaképes tagoknak csak 20—30 százaléka jár ki, minek kö­vetkeztében a mezei munkálatokban késedelem áll be: elkéstek a szán­tással, a vetéssel és a termés beta­karításával is. Csak magában Mokri községben — a helyi hatóságok meg­állapítása szerint — kb. 60 vagon búza romlott el amiatt, hogy túlsoká feküdt a mezőn vagy asztagokban. A szövetkezetekben csak a kulá­took élnek jól. A mult évben a kulá­koknak óriási összegeket hozott az utalványokkal űzött spekuláció. Mi­kor a kulákok beléptek a szövetke­zetekbe, magas árakat fizettek ne­kik mezőgazdasági felszerelésükért A kulákok tele vannak pénzzel, mun­kára nem járnak ki, vagy csak a 1 á*t­sza>t kedvéért, hogy ne mondhassák rájuk, hogy sohase dolgoznak. Min­dig csak a háznak közelében lévő földön dolgoznak és spekulációval foglalkoznak. A Vajdaságban nyolc olyan szövet­kezet van, melyeknek csak kulákok a tagjai és amelyek kapitalista ala­pon dolgoznak. Ezeknek a szövetke­zeteknek a földeit szegény- és közép­arasztok művelik meg a népfrontnak telesített úgynevezett „önkéntes munka" cégére alatt. A parasztságot állandó kényszerbe­SBJ'gáltatásnak vetik alá, a titoisták potom áron szedik el a parasztság­tól termékeiket. Emiatt a mezőgaz­dasági termékek ára a „szabad" pia­con óriási mértékben felszökött. Míg a mult évben cséplés után 100 kilogramm búza ára 3000—3500 dinár volt, tavasszal elérte az 5000 dinárt. Ezidén a cséplés alatt a búza eladási ára 100 kilogrammonként 6000 dinár volt, pár héttel később 8—10.000 dinárra szökött fel. A ku­korica ára is emelkedik. A parasztok, nehogy börtönbe kerüljenek termény­és sertésbeszolgáltatás elmulasztá­sáért, faluról falura járnak búzát és kukoricát szerezni. A Vajdaság fal­vait ezen a télen éhínség fenyegeti. Népfront a Vajdaságban jelenleg nem létezik. Sőt a városi és járási vezetőségek is csak formálisak. Novi Szádban az úgynevezett alapszerve­zetek (amelyek néhány utcát ölelnek lel) gyűlésein a 2000—2500 Népíront­tag közül mindig ugyanaz a 10—20 ember vesz réezt. A nép politikai el­lenállása az úgynevezett Népfrontot tisztán bürokratikus szervezetté vál­toztatta. A Népfront ideológiai és politikai munkájáról a sajtóban meg­jelenő minden hírt a Népfront Veze­tői vagy a szerkesztőségek agyainak ki. Ugyanez a helyzet a nők antifa­siszta frontján és a Népi Ifjúság kö­zött is. A szakszervezetekben kissé más a helyzet. A szakszervezeti gyű­léseken a munkások nagy számban jelennek meg. Ezek a gyűlések min­dig máskép folynak le, mint ahogy azt előre elgondolják. Bármilyen le­gyen a kitűzött napirend, a munká­sok egyöntetűen lépnek fel a gyű­lést vezető titoisták tervei ellen és követelik az élelmezés megjavítását, fizetésemelést, a termelési normák leszállítását ' A becsületes kommunisták állandó megfigyelés alatt vannak. Figyelik minden lépésüket, minden szavukat. A pártgyűlések munkája a „Borba" című újság útmutatásainak és szov­jetellenes cikkeinek „tanulmányozá­sában" merül ki. A marxizmus-le­ninizmus klasszikusainak neveit a pártgyűléseken már nem is említik. Mind az államapparátus, mind a párt szerveibe a kizsákmányoló osz­tályok soraiból a szocializmus ellen­ségeit veszik be. A régi Jugoszlávia csendőrei, jegyzői, a németekkel együttműködők és csetnikek lettek megint a gazdák a Vajdaság falvai­ban. A helyi hatóságok végrehajtó szer­vei a titoisták kezében vannak, akik nem működnek együtt a helyi szer­vezeteknek a nép által választott többi tagjaival. A teljes ülés tagjai csak papíron szerepein ~k a nép kép­viselőiként, mert ezeknek nincsen szavuk az egyes kérdésekben hozott döntéseknél. A nép többé már nem tudja ellenőrizni a helyi hatóságok szervének tevékenységét, miután közgyűléseket nem hívnak össze. A munkások feleségei, akik kény­telenek napokon át az üzleteket jár­ni, hogy valami élelmiszert szerezze­nek, nyiltan hangoztatják elégedet­lenségüket. Sűrűn megtörténik, hogy az asszonyok dühösen vitatkoznak a rendőrökkel. A munkások hangulata kifejezetten ellenséges a titoistákkal szemben. A haladó munkások illegá­liis forradalmi szervezeteket építe­nek ki. Hogyan kell kidolgozni A tervet az EFSz állítja össze a földművesek részvételével, egyúttal megszervezi és ellenőrzi a terv vég­gyűlés határozza meg a helyi viszo­nyoknak és szokásoknak megfelelő­en. A kézi munkákat leginkább kis­rehajtását. A földművesek a terv- | gazdák végzik el, épp ezért figyelni nek közvetlen résztvevői éspedig olyképpen, hogy minden egyes föld­művesnek a részvétele akár saját munkájával, akár családjáéval, akár az igáinak és gépeinek felhasználá­sával, nemcsak technikai használat szempontjából van meghatározva, hanem pénzügyi értékelés szempont­jából is, tekintet nélkül arra, hogy a munkát amelyet a terv keretében el­végzett, saját gazdaságában vagy pe­dig más résztvevő gazdaságában vé­gezte. A földművesmunka tervezésének és megszervezésének egyik alapelve az, hogy minden földműves résztve­gyen maga is a terv elkészítésében és teljesítésében. Szükséges, hogy minden földműves résztvegyen az EFSz taggyűléseken, hogy állandóan tájékoztatva legyenek a munka me­netéről. A terv sikere csak akkor le­bet biztosítva, ha minden földműves jól ismeri a tervet és felfogja jelen­tőségét Szükséges, hogy a tervet megismerjék a földműves-asszonyok és a földműves-ifjúság egyaránt. Termelési költségek értékelése. 1. Kézi munkák A taggyűlések határoznak arról, hogy majd a kézi munkákat hogy fogják értékelni. Megkülönböztetünk egyszerű és kvalifikált munkát (pl. traktorosok — gépet kiszolgáló mun­kások). Hogy melyik a kvalifikált vagy az egyszerű munka, azt a tag­kell arra, hogy e munkák árait igaz­ságosan határozzák meg a kis- és középgazdák szempontjából úgy, hogy egyúttal korlátozzák a kulákok keresetét. 2. Gépmunka. Az EFSz gépei használatának dí­jazását úgy kell meghatározni, hogy fedjék a gépek használatával járó költségeket. Az árakat előzetes kal­kuláció alapján állapítják meg, ame­lyet a taggyűlésnek kell jóváhagynia. A tervnek az a célja, hogy a gépeket a lehető legjobban lehessen kihasz­nálni. Magángépek használatát a taggyű­lés határozata alapján díjazzák. A díjazást úgy állapítják meg, hogy a díjakból fedezhető legyen a gépek amortizációja, illetve kölcsöndija. Ha az EFSz az allami gépállomások gépeit használja, akkor azokat az árakat kell számítania, amelyeket a gépállomás számít fel az érvényes tarifa szerint. Ha egyszerre használ­nánk az EFSz és az állami gépállo­mások gépeit, akkor egy átlagárat állapítanak meg. 3. Igásmunkák. Az igával végzett munkák árát le­dolgozott órák alapján állapítják meg. Az EFSz általában az igásmun­kák árait alacsonyabbra állapltja meg, mint amilyenek a hivatalos árak. A snunka érdem és teljesítmény alanlási való értékelése A kézi munkákat a ledolgozott órák alapján díjazzák. A taggyűlés azonban érdem és teljesítmény sze­rint külön jutalmazhat egyes cso­portokat vagy egyéneket. Šok EFSz azonban már normákat készített kü­lönféle munkákról. Helyi viszonyok szerint határozzák meg a munka­mennyiséget, amely szükséges egy bi­zonyos feladat elvégzésére. Pénzügy: ím összeállítása A pénzügyi tervet táblázatosan ál­lítják össze és lényegileg az alábbia­kat tartalmazza: 1. a résztvevők névsora. Ha a tervben benne foglaltatnak az EFSz földjei is, akkor az EFSz is földjei­vel együtt egyik résztvevője ennek a tervnek. így tehát az EFSz nem­csak szervezője, hanem résztvevője is a tervnek; 2. a termelési és beszolgáltatási fel­adatok áttekintése. Ennek az áttekin­tésnek az alapja a résztvevők terme­lési és beszolgáltatási szerződései; 3. a vetésterületek áttekintése; 4. mennyi istállótrágya képződhet és mennyi műtrágya felvásárlására lesz szükség; 5. a ivetés és trágyázás terr®; 6. a vetőmagvakkal és műtrágyák­kal járó költségek; 7. az emberi munkaerők, az igák és gépek összeírása; 8. egyes feladatok elvégzésének költsége; 9. áttekintés egyes növények ter­melésével járó költségekről; 10. ugyanezek a költségek egy résztvevőnél; 11. a munka körülbelüli értékelé­se, amelyet a terv szerint a résztve­vők végeznek el; 12. a várható termés áttekintése s ennek az értékelése egy résztvevő­nél és az összesnél; 13. a munka költségvetési értéke­lése, amellyel a résztvevők hozzájá­rulnak azon termelési költségekhez, amelyek rájuk esnek; Ha az EFSz elkészítette a pénzügyi tervet, akkor arról kell gondoskod­nunk, hogy mielőbb végrehajtsák. iyi tervet! Szükséges ennek a megszervezése, a mindennapi ellenőrzése. Szükséges, hogy a tervezett munka, a gép?k, igások kihasználása ne csak szám maradjon, amelyet a terv feltüntet, hanem hogy a végrehajtása pontosan és tökéletesen megtörténjék, mert csak a tervnek a mindennap ellenőrzött végrehajtása hozhatja meg azt az előnyt a kis- és középgazdáknak, amelyet a tervtől várnak. Feljegyzéseket kell készíteni arról, hogy milyen a menete egyes mező­gazdasági munkáknak, hogy dolgoz­nak egyes csoportok s hogy dolgoz­nak a csoportok egyes tagjai és szük­séges, hogy minden egyes résztvevő­ről külön személyes számlát vezesse­nek. Az EFSz tervezői épp ezért a kö­vetkező nyomtatványokat vezetik be: 1. Egyéni munkakimutatás. 2. Napi áttekintés a munkacsopor­tok elvégzett munkájáról. 3. Het] áttekintés az elvégzett mun- 1 káról s a ledolgooztt órákról. 4. A munkák időbeli haladása. 5. Tárgyi szükségletek beszerzésé­nek és felhasználásának áttekintése. 6. Résztvevők személves számlái. A résztvevők személyes számlái. ban feljegyeznek minden tételt, amely 'jóváírást vagy megterhelést jelent a résztvevőnek. A résztvevőnek jóvá­írják az elvégzett munka értékét s munka kimutatása szerint, tekintet nélkül arra. hogy ezeket a munká­kat saját vagy más résztvevő föld­jén végezte el, továbbá a vetőmag s a trágya értékét, amelyet a részt­vevő adott, a pénzt, amelyet a részt­vevő kölcsönadott közös felvásárlá­sokra A résztvevőt megterhelik mindazon költségekkel, amelyeket az ő termőföldjére kellett befektetni. Ez az elvégzett munkának az értéke, amelyet az ő földjén végeztek el, tekintet nélkül arra, hogy ezt a munkát ő maga végezte el, vagy pe­dig más résztvevő. Továbbá meg­terhelik mindazon tárgyi szükségle­tek értékével, amelyeket az ő ren­delkezésére bocsájtottak (pl. vető­mag, trágya stb.) tekintet nélkül ar­ra, hogy ezt ő maga vagy pedig más résztvevő szolgáltatta be Továbbá megterhelik a személyi számláját az EFSz fenntartásához szükséges költ­ségek ráeső részével, amit a taggyű­lés határoz meg. Ezt az összes munkák elvégzése és elszámolása után készítik 'el. Ennek alapja a termelési költségek megál­lapítása, amelyhez hozzáadják az EFSz fenntartásához szükséges költ­ségeket. Ekkor megállapítható, hogy a tag az évadot ráfizetéssel, avagy haszon­nal végzi. Ráfizetni akkor fog kel­lenie, ha a 'terhelő tételek összege nagyobb lesz, mint a jóváírások ösz­szege. G. AK9PIAN: V. /. Lenin a nemzetiségi és gyarmat-hérdésről II. | tatóan hangoztatják a nemzetek sza­Lenin rámutatott arra, hogy a ka- ! badságáról és egyenlőségéről szóló pitalizmus íejlődéséneK oiy magas szín j jelszavakat. „A burzsoázia — mon­vonalát érte el (az imperializmust), hogy megkezdődött a proletariátus felszabadításának korszaka a töke igája alól, a proletárforradalmak és a proletárdiktatúra megvalósításá­nak korszaka. Az első orosz forra­dalom 1905-ben és főleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1917-ben Oroszországban hatalmas megmozdulást váltottak ki egész Ázsiában. „Az 1914—1918-as impe­rialista háború és a szovjet rendszer Oroszországban ezeket a tömegeket végső érvénnyel aktív tényezővé vál­toztatja a világpolitikában és az imperializmus forradalmi felborítá­sában." A leninizmus azt tanítja, hogy a nemzetközi proletariátusnak minden eszközzel támogatnia kell a gyarma­ti nemzetek és az idegen fennható­ság alatt lévő országok nemzeteinek hősi felszabadító harcát. A szocializ­musért folytatott forradalmi harcot egybe kell kapcsolni a nemzetiségi kérdés forradalmi programjával. A második Internacionálé vezetői üres és hamis nyilatkozatai helyett Lenin az elnyomott nemzetek füg­függetlenség utáni évzszázados vá­gyának közvetlen és tevékeny támo­gatását követelte. „Az elnyomott nemzetek kérdése" — mondotta Le­nin „a támogatás és segélynyújtás, az elnyomott nemzetek igazi és foly­tonos támogatásának kérdése lett az imperializmus ellen a nemzetek egyenlőségének, független állami lé­tüknek eléréséért folytatott harcuk­ban." Az Imperialisták a tömegek ámí­tására és céljaik elérésére képmu­dotta Lenin — kész bármilyen egyen­jogúságot és bármilyen nemzeti függetlenséget ígérni a nemzetek­nek, hogy a proletariátus megmarad­jon a legalitás keretén belül és bé­késeri alávesse magát neki az állam­határok kérdésében." A szocialisták feladata azonban abban áll, hogy teljes és feltétlen szabadságot köve­teljenek az elnyomott nemzetek szá­mára. Lenin az önrendelkezési szabadságot és függetlenséget követelte az elnyomott nemze­tek számára, szabadságot a politi­kai különválásra is. Az önrendelke­zési szabadság követelményének el­utasítását Lenin a demokrácia, az internacionalizmus és a szocializmus elárulásának tekintette. Ugyanakkor azon az állásponton volt, hogy az egyik nemzetet a másiktól jogilag elválasztani (az úgynevezett kultu­rális nemzeti autonómia) reakciós gondolat. Lenin a nemzetek szabad és önkéntes egymáshoz való közele­dését támogatta. Marx és Engels után hangsúlyozta, hogy nem lehet szabad nép az, amely idegen nemze­teket elnyom. A nemzetközi proletariátus segít­sége az elnyomott nemzeteknek azon harcában, amelyet a gyarma­toknak az imperialista elnyomás alól való felszabadításáért folytattak, a valóságban a nemzetek önrendelke­zési jogának elismerését jelenti. Le­nin rámutatott arra, hogy a gyar­matok felszabadítása nem más, mint a nemzetek önrendelkezése. Az eu­rópaiak gyakran megfeledkeznek ar­ról, hogy a gyarmati nemzetek szin­tén nemzetek, de ezt a feledékeny­| séget eltűrni, azt jelenti, hogy sovi­nizmust tűrünk el. Lenin az összes gyarmatok ésösz­szes elnyomott nemzetek felszaba­dítását hirtette. Különös nagy örömmel kisérte fi­gyelemmel a gyarmati és az idegen fennhatóság alatt lévő országok nemzeteinek forradalmi ébredését és mondogatta, hogy kelet „véglegesen 1 bekapcsolódott a forradalmi világ­mozgalom közös ciklusába". Figye'emmel kísérve Ázsia bekap­csolódásának világtörténelmi jelentő­ségét ugyanabba a harcba, ugyan­azon „európai eszmékért" Lenin a kö­vetkezőket írta: „Ázsia ébredése és a haladószellemű európai proletariátus részéről megkezdett harc a hatalom­ért a világtörténelem új korszakának hírnöke, amely a XX. század elején nyílt meg". Az ázsiai lakosság száz milliói új életre keltek, harcra az em­beri jogokért, a demokráciáért". Az európai országok proletariátusával együtt — mondotta Lenin — halad az ázsiai országok fiatal demokráciája, amelyet a saját erejében való hit és a tömegekben való bizalom tölt el. Ázsiában is nő, terjed és erősödik a hatalmas demokrata mozgalom, életre kelnek az emberek száz milliói. A for­radalmi mozgalom kelet nemzeteinek százmilliós elnyomott tömegei között figye'.emremé'tó erővel növekszik. Lenin zseniálisan előre látta azt, ami ma történik a gyarmati és az idegen fennhatóság alatt lévő keleti orszá­gokban. Azt mondotta, hogy kelet éb­redésének 3 korszaka után, a forra­dalom korszaka után eljön a következő korszak, amelyben kelet összes népei résztvesznek az egész világ sorsának megoldáásban. A kapitalista társadalom termelő erőinek zseniális fejlődési elemzése alapján a világproletariátus vezetője olyan végső következtetést vont le, amely most milliók birtokává lett. Azt mondotta, hogy a harc kimenetele vé­gül is attól függ, hogy Oroszország, India, Kína stb. hakossága a föld la­koságának óriási többségét képezi. Es ez a többség az utolsó években nem mindennapi gyorsasággal kapcso­lódik be a felszabadulásáért folytatott harcba, úgyhogy a kétségnek még ár­nyéka sem fér ahhoz, milyen lesz a világméretű küzdelem végső kimene­tele. Ebben az értelemben a szocia­lizmusért fo'ytatott végső harc teljes mértékben és feltétlenül biztosítva van. Lenin és Sztálin, feldolgozva a nem­zeti felszabadító mozgalom mozgató erőinek kérdését a gyarmati és idegen fennhatóság alatt lévő országokra vo­natkozólag, rámutatnak a munkásosz­tály és annak Kommunista Pártja for­radalmi feladatára Lenin tanítja, hogy egyedül csak a munkásosztály és an­nak élcsapata a Kommunista Párt ve­zetése alatt érik el a gyarmati és az idegen fennhatóság alatt lévő orszá­gok nemzetei az imepriallsta iga alól való végső igazi felszabadulásukat. A burzsoá nemzettket fei lehet osztani, azok egy része egységre lép az impe­rializmussal, másik része (a kis bur­zsoázia) folytatja az ország függet en­ségéért a harcot Mint a munkásosz­tály szövetségese lép fel keleten a koldusbotra juttatott földművesség. A szovjet rendszernek, amely győ­zött a világ egyhatod részén, a népi demokrata országok győzelmének és a kinai Népi Köztársaság győzelmének tapasztalatai megerősítették Lenin jö­vendölésének helyességét és hatalmas segítséget nvuitanak az elmaradott ke'eti népeknek. A nemzetiségi kérdés lenini-sztálini, megoldása a Szovjetúnióban, a nemze­tek eg/enlőHenségének kiküszöbölése és minden nemzet és faj felszabadítása a nemzetiségi elnyomás alól, a mun­kásosztály és a földrnüveség hatalmas szövetsége világos példa volt és vi­lágos példa és fáklya ma is, amely az egész világ elnyomott nemzeteinek be­világítja az utat. Már 1923-ban J. V. Sztálin _ rámutatott arra, hogy a nem­zetiségi kérdés sikeres megoldása a Szovjetúnióban vonzó példa minden el­nyomott nemzet számára, mert az egész kelet meglátja így, hogy a Szovjetúnióban fellobogott a felszaba­dulás zászlaja, megvalósult a ha'adó­szellemű front, amelynek nyomán ha. ladnia kell az elnyomott nemzeteknek, az elnyomott keleti népeknek is és az lesz a világimperializmus megdőlésé­nek kezdete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom