Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-13 / 11. szám, péntek

1950 január 13 UJ SI® ­Ä csallóközi építőmunkások a főváros újjáépítésében Szocialista munkaversennyel egy évvel előbb befejezik a város egyik legnagyobb épületét Hull a hó! Fehér leplével bevonja a tájat. Ilyenkor minden egy kicsit sejtelmes, egy kicsit idegen, egy ki­csit más, mint egyébkor. Ebből a mindent befedő fehérségből a város sok helyén hatalmas építkezések emelkednek ki. Ezeken az épülete­ken most is dolgoznak, a tél, a ha­vazás, a hideg ellenére. A munká­sok részére a téli hónapok alatt is lehetségessé vált a munka, a kere­set, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna. Megszűnt az építőmunka idényszerüsége és bizonytalansága. Egy ilyen hatalmas építkezés a Gottwald-téren folyik, ahol azonnal szemünkbe tűnnek a nagy, impozáns tízemeletes épület körvonalai. Delet harangoznak, mikor beme­gyünk a kellemesen fűtött étterem­be, ahol a munkások nekilátnak az ízletes gulyásnak. Magyar szó üti meg fülünket. Az itteni építőmun­kások csallóköziek. Jelenleg a 250 munkásból csak 125 dolgozik, mert most vették ki sokan a szabadságu­két. Elsőnak Vankó Béla 33 éves nagy­megyeri kőművessel ismerkedünk meg, aki munkamódszerét a követ­kezőképpen ismerteti 1: — ®n Nagy Miklóssal együtt dol­goztam. A malterkeveréshez 4—5 ember kellett volna és mi azok mun­káját ketten végeztük el. Akkord­munkával 2500 koronát kerestünk hetenként, pedig az órabér csak 12.90 koronát tett volna ki. — Mi tette lehetővé a téli mun­kát? — A munkában úgy rendezked­tünk be, hogy lehetővé váljon a téli munka is. Különféle óvóintézkedése­ket tettünk. Lift szállítja a munká­hoz ^szükséges anyagot. Erősen fü­tünk, hogy így a száradás is gyor­sabb legyen, meg a munka is jobban menjen. Ugyanakkor Borsicky József cso­portjában dolgoztak Csehy és Szil­vásy kőművesek három inas segít­ségével. Az inasok csak a maltert és a téglát adagolták. — Ilyen együttes munkával 20 százalékkal gyorsabban tudunk dol­gozni, — mondja Borsicky. — Ez elég kevés — mondom rá — már sokkal nagyobb eredmé­nyekről hallottunk. — Sok függ a körülményektől. Elsősorban a tapasztalattól, a beosz­tástól, a gyakorlattól, azután attól, hogyan győzik a inalterosok az ada­golást. A malter minőségétől is sok függ. Más a mennyezethez és más a simításhoz szükséges malter mi­nősége. Végső fokon pedig a cso­port ügyességétől függ a munka gyorsasága. Általában egy csoport egy fél nap alatt tanul össze, de összmunkájukat egyre fejlesztik. Zeilinger brigádja Elnézem ahogy beszél. Csak 22 éves a munka hőse. Lelkesen, ponto­san, szakszerűen magyaráz. Elmond­ja, hogy a legjobb eredményeket Zeilinger József kőműves érte el hat társával és négy inassal. Ez volt a legjobb brigád. Most megérdemelt szabadságon van az egész csoport. Ök óránként 3.8 négyzetméter falat emeltek, ami igen szép teljesítmény, hisz valamikor nem tudtak többet felhúzni 2.4 négyzetméternél. A nor­mát 100 százalékkal túlteljesítették, pedig munkájuk különlegesen nehéz munka volt. — Igen, ez gyönyörű eredmény és bizonyára tudják, miért teszik ezt. Megszólítunk egy fiatalembert. Balázs Istvánnak hívják, kőművesek mellett dolgozik. A következőket mondja: — Maltert keverek a kőművesek­nek. Ne higyjétek, hogy ez egysze­rű munka. Most cementes, majd gipszes maltert kell keverni. Tudni kell, mennyi homok jön bele. Csak a gyakorlat mutatja meg a helyes keverési arányt. — És pénz dolgában? — 700—900 koronát keresek heten­ként. Lakás ingyen van, a napi koszt 20 korona, amiért ebédet és vacso­rát kapunk. .Most télen nehezebb, mert rezsiben dolgozunk, de nyá­ron, mikor könnyebb a pucolás és a fal hamarább szárad, 1700 koronát is megkerestem hetenként. Közben többen körénk sereglettek Egész embergyűrű vesz körül ben­nünket. Mindenki beszélni akar, egy­más szavába vágnak. Bogár Ferenc 24 éves kora ellené­re, már sok mindent próbált. Zsá­kolt, téglát égetett, állványozásnál, majd kőművesek mellett dolgozott. Az állványozásnál 1200 koronát kere­sett hetenként. — Nagyot változtak az idők — mondja. — Régen, ha valamit nem jól csináltunk, vagy a pallérnak rossz napja volt, könnyen elbocsá­tottak bennünket. Most ez nincs így­Ha az ember valamit nem ért, meg­magyarázzák. Lehet tanulni. A szlo­vák és magyar munkások összetar­tanak, hisz mindkét népnek egy a célja: építeni és elősegíteni az ötéves tervet! Az épületen teljes erővel folynak a téli munkák. Deszka-, salakhordás, pucolás stb. Minden munkás mun­kaszerződést ír alá. Egyik oldalon szlovák, a másik oldalon magyar szö­veg van. Nézzük csak, milyen fő pontokat tartalmaz: Minden munkás 1950 december hó l-ig köteles a munkahelyen maradni és igazolás nélkül nem mulaszthat A vállalat a megszabott bért és mun­kát biztosítja, valamint díjmentes lakást és olcsó étkezést nyújt. Az élmunkás mozgalomban való rész­vétel esetén magasabb munkabér jár, Érdekes a szabadság kérdése. Mindé nmunkásnak joga van fize­tett szabadságra, ezenkívül fizetés­nélkülire is, a tavaszi, az aratási és az őszi munkálatok ideje alatt. Felkeressük a vállalat mérnökét is, hogy az élmunkásmozgalomról és a szocialista versenyekről adjon felvi­lágosítást. — A november 7 és 12 között meg­tartott szocialista műszakban 8 kő­műves csoport és egy betonozó cso­port vett részt. Ezen a műszakon 308 százalékos teljesítményt értek el Zeilinger 160.5 százalékos eredménye után következtek Horváth, Boros Pozsonyi, Pozsár és Győri brigád tagjai. Azon a héten az elvégzett munkálatok értéke jelentős összeget tesz ki. 22 dolgozó dicsérő oklevelet kapott és most kapják meg az él munkás könyveket is. — Mit eredményezett az élmunkás mozgalom? — Az élmunkás hiozgalom és a téli munkák eredménye az, hogy az épü­let, melynek befejezését 1951-re ter­vezték, még 1950-be nelkészül. — Ilyesmi eddig még nem fordult elő, mérnök úr, úgye? És milyen új tapasztalatokat szereztek? — A szocialista versenyek, az él­munkásmozgalom, az akkordmunka hatalmas lendületet adott az építő­iparnak is. Bebizonyult, hogy jól összetanult csoportok olyan munka­teljesítményeket érnek el, amelyeket azelőtt lehetetlen volt elérni és ame­lyekét csak az emberek fejlődő szo cífflista öntudata tett lehetővé. A té­li munka is nagy időmegtakarítást jelent, mert egyes munkálatokat el le het végezni most, amivel igen sokat nyerünk munkaidőben. Az eredmény: előbb fejezzük be a munkát. Azonkívül a téli munka sok mun­kásnak tette lehetővé az állandó fog­lalkozást, míg azelőtt nem törődtek a vállalkozók azzal, hogy a munkás­nál 2—3 hónapi munkaszünet áll be, ami két kezük munkájából élő em­bereknél igen súlyosan esett latba. Vidor István. A kommunális üzemek a nyitrai kerületben Köztársaságunk mezőgazdasá gának szocializálásában résztvesz a kommunális szektor is. A kom­munális üzemek a közönség szol­gálatában állnak és munkatelje­sítményeikkel valamint alacsony áraikkal és a közönség jobb ki­szolgálásával elősegítik a dolgo­zók magasabb életszínvonalát. A nyitrai kerületben eddig 44 kom­binát működik, melyekből 17 vendéglátói, 14 építőipari, 13 mezőgazdasági üzem, melyik al­kalmazottak százait foglalkoztat­ják. A legmintaszerűbb kommu­nális üzemek közé tartozik a nyitrai városi kommunális üzem. Az Atlanti Szövetségbe tömörült or­szágok katonai vezetői szüntelenül tanácskoznak, az amerikai táborno­kik és tengernagyok ellenőrző utakat tesznek a marshallizált országokban. Mindez azt bizonyítja, hogy a hábo­rús uszítók támadó aktivitása állan­dóan fokozódik és a támadás gaz­dasági, diplomáciai, katonai előkészí­tésében — az angol-amerikai szö­vetség keretein belül — az USA és Anglia uralkodó körei szoros együtt­működést fejtenek ki. Csakhogy ugyanakkor az amerikai monopóliumok támadást intéznek Anglia világuralmi helyzete, az egész brit állam ellen és ennek következ­tében az angol-amerikai ellentétek tovább élesednek. Ki tagadná most már, hogy Bevin szeptemberi washingtoni látogatása, a pénzügyi tanácskozásokon való részvétele nem véletlen volt. E ta­nácskozásokon döntöttek a font leér­tékeléséről és az amerikai tőkének az angol dominiumokba és gyarma­tokba való nagyobb méretű bevoná­sáról. Ez intézkedések közvetlen kapcso­latban állnak az angol-amerikai blok külpolitikai irányával, a háború elő­készítésének folyamatával. A Wall Street az új háború előkészítése el­engedhetetlen feltételének tekinti Anglia valamint a többi marshalli­zált ország dolgozói életszínvonalá­nak csökkentését, ez országok és gyar­mataik átalakítását az amerikai im­perializmus támaszpontjaivá és e tá­maszpontoknak az amerikai mono­póliumok általi „kisajátítását". A Bevin részvételével folyó wa­A kecskéie bízott káposzta shingtoni megbeszélések után az ame­rikai monopóliumok nagymértékben fokozták terjeszkedésüket a brit bi­rodalom országaiban. Külön bizott­ságot állítottak fel, amely az angol­amerikai kapcsolatokkal foglalkozik E bizottság tagjai amerikai részről Acheson külügyminiszter, Snyder pénzügyminiszter és Paul Hoffmann, a Marshall-terv főadminisztrátora. ők a kecskék, akikre Anglia káposz­táját bízták. E bizottság feladata, hogy amerikai ellenőrzést gyakorol­jon Anglia és birodalma gazdasági élete fölött. Bevin és Acheson Washingtonban külön megállapodást kötött, amely a New-York Herald Tribúne szerint abból áll, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújtanak az angoloknak Hongkongban és együttesen lépnek fel Délkelet-Ázsia népeinek felsza­badító mozgalma ellen. Anglia a ma­ga részéről minden módon elősegíti, hogy az amerikai tőke benyomulhas­son Indiába, Pakisztánba, Egyiptom­ba, Szudánba és a keletafrikai brit gyarmatokra. Az angol gyarmatügyi miniszté­rium külön jelentést tett közzé a „idollárbefektetések" tervéről, ame­lyek az Aranyparton fakitermelésre és mangánbányászatra. Ciprus szige­tén nikkel, a maláji szigeteken kau­csuk és cink, Brit-Guayanában banxit és Dél-Rhodéziában különféle ásvá­nyok kiaknázására irányulnak. A rohamos amerikai behatolás Af­rikába szoros akpesolatban áll az At­lanti Szövetség katonai-sztratégiai terveivel. Az amerikai szakértők vé­gigkutatják fegész Afrikát az Atlasz­hegységtől a Jóreménység-fokáig. Az angol és amerikai cégek együttesen építenek Kelet-Afrikában katonai célokra szánt vasutakat és kikötőket. Az angol dominiumok és gyarma­tok bevonása az Atlanti Szövetség érdekszférájába e területeken az Egyesült Államok katonai ellenőrzé­sét biztosította. Ez megkönnyíti az amerikai monopóliumok behatolását. Kanada már teljességgel az USA hadikörzetévé vált; az „Economist" sajnálattal volt kénytelen megállapí­tani, hogy Kanada nem a „brit együttműködés tagjaként, hanem az Egyesült Államok sztratégiai rend­szerének szerves részeként foglal he­lyet az Atlanti Szövetségben. Auszt­ráliára hasonló sors vár Ezt bizo­nyítja Ausztrália és az USA katonai kapcsolatainak megszilárdulása, ame­rikai hadihajók sűrű látogatása az ausztráliai vizeken és annak az auszt­ráliai lőtérnek amerikai kézbe véte­le, amelyen atom- és egyéb új fegy­vernemekkel kísérleteznek. , Az amerikai hadi terjeszkedés Dél­Afrikában is a legszorosabb kapcso­latban áll a gazdasági behatolással. Az „amerikai világbirodalom" meg­teremtésére vonatkozó terv megvaló­sítása azzal kezdődik tehát, hogy az amerikai imperialisták elnyelik a marshallizált államok gyarmati bir­tokait — a kecske a káposztát. Vietnami diákok tüntetnek a gyarmati elnyomás elien India dolgozói követelik vesetőik szabadonbocsátását Súlyos összetűzésre került sor hét­főn délelőtt a vietnami Szaigonban. Az egyetem 2000 diákja felvonult az utcákon és tüntetve követelte a be­börtönzött diákvezetők szabadlábra helyezését, valamint a bezárt főis­kolák megnyitását. A diákok ellen erős karhatalmi alakulatokat vonul­tattak fel, a zegyetemisták azonban ellenálltak. A francia kormányzó pa­lotája előtt a rendőrök belelőttek a tömegbe: két diák meghalt, sok meg­sebesült. Az indiai kormány már hónapok óta fogságban tartja Kelet-Bengália börtöneiben a Kommunista Párt 600 tagját. Vasárnap Kelet-Bengália fő­városában, Kalkuttában, a dolgozók tüntetésen követelték a jogtalanul le­tartóztatottak szabadonbocsátását. A rendörök fegyverrel és könnygáz­bombával támadták meg a dolgozó­kat és 41 tüntetőt letartóztattak. nyugatnémet dolgozók tízezrei tüntettek Düsseldorfban Németország egysége mellett és az imperialista háborús tervek ellen Düsseldorfban hatalmas tömegtünte­tés zajlott le. Ez volt az első a három tervezett tömegmegmozdulás közül, amelyeken a Rajna- és Ruhr-vidék dolgozói tiltakozásukat fejezik ki a nyugati hatalmak Ruhr-diktátuma és Nyugat-Németország újra felfegyver, zése ellen. A düsseldorfi tüntető tíz­ezrek nagy ünnepléssel fogadták Fran­caország, Belgium, Hollandia, Svéd­ország, Anglia baloldali munkásmoz­galmi vezetőit és hatalmas lelkesedés­sel üdvözölték Ma* Reimannt, a Né­met Kommunista Párt elnökét. Reimann elvtárs beszédében kijelen­tette, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság létrejötte az egységes, béke­szerető, demokratikus Németor­szág megteremtésének alapja. A Német Demokratikus Köztársaság területén nem ismernek Ruhr-szabály­zatot, megszállási szabályzatot, vagy főbiztosi testületet. A szovjet kor­mány a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának megadta a szu­verénítás jogát és Sztálin megnyitotta a német nép előtt a békés fejlődés út­ját A Ruhr-vidék — német! Ez a terü­et az egységes demokratikus Német­ország ipari központja kell, hogy ma­radjon. A Ruhr-vidék kiszakíthatatlan ré­sze az egységes, békeszerető Né­met Köztársaságnak. A Ruhr-vidék soha többé nem lehet központja a nemet nép részéről ki­induló imperia'ista támadásnak, ipara csak a világ békéjét szolgálhatja! Reimann elvtárs végül felhívta Nyu­gat-Németország lakosságát, elsősor­ban az ifjúságot, hogy teijes erővel szálljon síkra Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Majd a külföldi munkásmozgalmak Düsseldorfban megjelent képviselői hangsúlyozták, hogy népeik szolidárisak a Németor­szág egységéért és a béke megőrzé­séért küzdő német néppel. & francia nép Sztálinban és a Szovjetúnióban látja a béke biztos támaszát Azok az ajándékok és levelek, ame­lyek Sztálin elvtárs 70. születésnapja alkalmából a francia dolgozók mil­lióitól érkeztek, nemcsak azt mutat­ják, hogy a francia dolgozók milyen forró szeretettel fordulnak Sztálin felé, hanem azt is bizonyítják, hogy a francia nép tömegei benne és a Szovjetunióban látják a béke megvé­désének biztos támaszát. Az egyik levélben Antonin Bériemé, akinek férjét mult év október 22-én akkor gyilkolták meg a francia kor­mány pribékjei, amikor a francia bányászok nagy sztrájkjukat vívták, így írt: „Szeretném önt még sokáig látni, a békéért és szabadságért küz­dő harcosok élén, hogy megakadá­lyozhassa, hogy más asszonyokat és gyermekeket is megfosszanak férje­iktől, apáiktól". Igen jellemző a francia nép gon­dolkodására az a levél is, amit az SS-ek által elpusztított Oradoure­sur-Glanne falu 500 asszonya írt Sztá­linnak: „A fasiszták ki akarták ölni az életet a mi faiunkból, de a romo­kon új élet fakadt. A háborús uszí­tók új vágóhídról ábrándoznak. De Oradoure-sur-Glanne anyái, önnel, Sztálin generalisszimusz és a Szov­jetúnióval, békeakaratuk szikláját állítják a háborús uszítók útjába". A Franciaországi Leányszövetség párizsi II. kerületi szervezetének ajándékzászlóján a következő szö­veg olvasható: „Danielie Casanova (az ellenállási mozgalom hitleristák által kivégzett hősnőjének) országa sohasem fog Zoja Koszmogyemjan­szkaja országa ellen harcolni". Mindezek alapján vonja le a L'Hu­manité a következtetést, Franciaor­szág legtávolabbi pontjairól, az egy­szerű francia emberektől Sztálin elv­társ 70. születésnapjára küldött le­velek milliói és az ajándékok óriási tömege szemléltetően bizonyítja, mi­lyen hiábavalóak a háborús uszítók kísérletei, amelyekkel a szocializmus országa ellen vívott harc útjára akar­ják terelni a francia népet. A francia nép tanúbizonyságot tett arról a szilárd eltökéltségről, hogy megvédi a béke ügyét és a háborús uszítók minden kísérlete ellenére is megőrzi és megerősíti a Szovjetúnió iránti barátságát. Töretlenül hisz a francia nép ab­ban, hogy a békéért vívott harc a demokratikus tábor győzelmével végződik, mert a harc vezetője a nagy Sztálin, akinek neve a tántorít­hatatlan harci lendület szimbólumá­vá vált. c/l munkát letetni k M (Elmondja Natalja Zabelina a moszkvai „Pravda" nyomdájának legjobb szedő­nője). Mikor az éjszakai műszakról haza­térve látom a „Pravda" teherautóit kigördülni a kiadóhivatal udvarának kapuján, büszne érzéssel gondolok arra, hogy ezeken a kocsikon van na­)i munkám eredménye. Viszik az em­}ereknek az első híreket mindazokról az eseményekről, amelyek a világon történtek. Tizennégy éve dolgozom a „Pravda" nyomdájában, de ma épp oly élénk bennem ez az érzés, mint ami­kor 16 éves koromban a gyári üzemi­isKola elvégzése után először kerültem a szedőgép mellé. Annyira szeretem a munkámat, hogy nehéz meghúzni a határt munkám és egyéni életem között. 1938 óta va­gyok gépszedő A géppel végzett munka mindig vonzott. Akkoriban egy fiatal leány, Olga Sztyepanova dol­gozott a Linotype-műhelyben. Sokáig igyeltem, hogyan dolgozik és nagyon tetszett nekem, hogy keze olyan könnyedén röpködött a billentyűk fe­lett, mintha egy lágy dallamot játsza­na zongorán. Bárcsak én is így meg­tanulnék — gondoltam s azon voltam, hogy e'tanuljam mozdulatait. Hat hó­nappal később már kezdtem magas normát teljesíteni és versenyre keltem a legjobb gépszedőkkel. A hábprú alatt még komolyabb fele­lősség hárult ránk, nőkre és a fiata­lokra. A iapoknak, amelyek nyomdá­inkban ké&zültek, ekno is mindig idő­ben kellett eljutniok az olvasókhoz. A háborús évek tapasztalata erősen fo­kozta munkánk szervezettségét és azóta nemcsak nem engedtünk az ak­kori munkaütemből, hanem állandóan növeljÜK azt. Mindannyian szeretnénk még jobban dolgozni. Azt szetreném, hogy minden nyom­dai szedőmunkas ugyanolyan termelé­kenységet érjen el, mint én: váltáson­ként legalább 95—1000 ezer jelet. Sze­retném hangsúlyozni, hogy a szedőgé­pen dolgozok terme'ékenységének fo­kozására a következő szempontokat kell figyelembe venni: 1. Á gép tökéletes ismerete és kifogástalan állapota. 2. Tíz ujjal való szedés. 3. A munkanap tökéletesebb ki­használása. 4. Az eredeti szöveg folyamatos ol­vasása és az állandó szedés. 5. Helyes ülés a gép mellett. 6. A műveltség áliandó foKOzása. Ilyen szempontokat veszek figye­lembe én is. amikor munkámat vég­zem. Es segítette e'ő hogy elnyerjem a legjobb élmunkásnő címet a „Pravda" nyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom