Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-13 / 11. szám, péntek

UJ SZÖ 1950 január 13 ILLÉS BÉLA: A sztálini korszak parasztjai A szocializmus országában mindent meg lehet csinálni, amire a dolgozóknak szükségük van — és mindent meg is csinálnak. A szocializmus megváltoztatta a természetet. Kevés volt az eső? A Szovjetúnió kormánya tervet készített, amely megszünteti a szárazságot. Tizenöt év alatt tízmillió holdat ültetnek be erdővel. Ez volt a terv, ami ötnegyed esztendő előtt készítettek. Ma már nyilvánvaló, hogy a tervet nem tizenöt, hanem hét—nyolc, sőt talán öt—hat év alatt fogják végrehajtani. És ezzel legyűrték a szovjet paraszt utolsó nagy ellenségét — a szárazságot. A Szovjetúnió hatalmas folyóinak nagyrésze észak felé folyik — a Jeges-tengerbe. Olyan vidékre viszi a töméntelen vizet, ahol nincs rá szükség. A szovjet kormány megváltoztatja a fo" lyók útját. Parancsára a folyók — a Dunánál nagyobb folyók — szelnek át, termékennyé tesznyé hatalmas területeket, amelyeken évezredek óta semmi sem terem. Ahol még most sivatag áll, tíz-tízenkét év múlva gyapot fog teremni, füge, narancs, citrom tea... E munka elvégzésére a Szovjetúnió befogja az atom-energiát, ugyanazt az erőt, amit Amerika tömeggyilkosságra szeretne felhasználni. A Szovjetuniónak hatalmas területein hat—hét hónapig (vagy még hosszabb ideig) tart a tél. Á szovjet tudósok (Micsurin és tanítványai) olyan búzát termeltek ki, amelyik megterem a fagyos északi földben is, olyan gyümölcsfát, amelyik hóban állva virágzik, — és a fagy nem fog rajta. A tudomány a Szovjetúnióban a dolgozó nép szolgálatában áll és a természetet az ember szolgájává tette. A proletárforradalom győzelme megváltoztatta a társadalmat és megváltoztatta a természetet is. De mindennél nagyobbat vál tozott, nőtt az ember. A cárizmus tudatlanságban tartotta a népet, neki az volt az érdeke, hogy a paraszt a betűt se ismerje, hogy ne gondolkodjék, hanem úgy éljen, mint a barom. A szovjetúnió Kommunista Pártja — és a szovjet kormány — nvndent megtesz, hogy emelje a dolgozók életszínvonalát és gazdagítsa tudását. Egyetlenegy adatot idézünk ennek a politikának jellemzésére, egyetlenegy adatot, melynek nyomán könnyű elképzelni, hogyan alakította át Lenin és Sztálin pártjának győzelme — a dolgozó embert. A Szovjetúnió egyik nagy köztársaságában, Kazahsztánban, 1917-ben a lakosság 99 százaléka ítehát száz ember közül 99) nem tudott se írni, se olvasni. 1941-ben, mikor Hitler rátört a Szovjetúnióra, a kazah köztársaságban száz ember közül kilencvenkilenc tudott írni és olvasni és csak egy volt írástudatlan. A forradalom győzelméig sötétségben élt a falu. Drága volt a petróleum, naplemente után sötétek voltak az utcák és sötétek voltak a házak. Ma villany világítja meg az utcákat, villany ég a házakban és az istállókban is be van vezetve a villany. De a legragyogóbb villanylámpánál is több fényt terjeszt a szovjet könyv, amely minden dolgozó közkincsévé teszi Lenin és Sztálin gondolatait. A cár idején a paraszt arra született, hogy dolgozzon, nyomorogjon és korán elpusztuljon. Ma a kolhózparasztok gyereke a népiskola elvégzése után középiskolába kerül és ;ha van tehetsége a tanulásra), főiskolába is jár hat. Minden lehet belőle: lehet tudós, művész vagy író, lehet tábornok, vagy miniszter. A Szovjet Hadsereg legtöbb tisztje munkás és paraszti származású. A főiskolások növendékeinek túlnyomó többsége munkás- és parasztgyerek. És aki a kolhozban dolgozik, az is lépést tart a kor fejlődésével: újságot olvas, folyóiratot és könyvet, moziba jár és színházba. Egy-egy traktorvezető ma több könyvet olvas, mint amennyit a cárizmus idején egy falusi tanító — látott. A föld megművelése még nem is olyan régen a legnehezebb munka volt. Ma a munka nehezét gép végzi. A traktor szánt, az arató-cséplőgép arat és csépel. A gép nemcsak gyorsabban végzi el ezt a munkát, mint az ember, de jobban is. És a géppel dolgozó embernek, a kolhoz parasztnak van ideje, ereje és pénz arra, hogy tanuljon és hogy élvezze az életet. A Szovjetunióban járt magyar parasztok számára ez volt a legnagyobb ujság: a paraszt élvezi az életet. Régi orosz közmondás: a paraszt gondot vet és bánatot arat. Ma ez így hangzik: örökre elvetettük — eltemettük — a gondot... Lenin és Sztálin előtt az orosz paraszt a nagybirtokosok kutyája volt, rabja a hercegi és grófi földeknek. Látástól . vakulásig dolgozott és életében sem látott mást nyomorúságnál. ÉKl Lenin és Sztálin győzelm^jKan (miután Sztálin vezetése alatt a szovjet parasztság áttért a kol" hózrendszerre) a paraszt ura a földnek és az élet megadott neki mindent, amire szüksége van. És ez csak a kezdet. Sztálin megnyitotta a dolgozó parasztság előtt az élet kapuját. S Z U H U M

I a Kaukázus gyönyörű kertvárosa A városban örök a tavasz, örök a nyár. A verőfényben ragyogó végtelen tenger partján még új évkor is virulnak a rózsák. A sétányok fölé árnyékot vetnek a pálmák sose hervadó széles zöld levelei. Ezrek és ezrek töltik itt szabadság-idejüket az év minden szakaszában. A szovjet nép nagy vezérének, Sztálinnak atyai gondoskodása következtében * Fekete-tenger partvidékének az egykori elhanyagolt kis városa virágzó üdülőhellyé változott. Évente 200.000 ember, munkások, parasztok, orvosok és a hős Szovjet Hadsereg katonái találnak pihenést Szuhumiban. Az új üdülőváros utcái szélesek, agávék, oleánderek, babérfák szegélyezik. A parkok és fá" sított terek gondosan ápolt szubtropikus növényzete évről évre gyarapodik, dúsabb és szebb lesz. A múlt év őszén újabb 72.000 rózsabokrot ültettek el az utcákon, amelyek virágbaborultan illatoznak a januárban is napfényben fürdő városban. A Szovjetúnió legkiválóbb épí tészei egységes terv szerint építették fel a várost, ahol minden épület harmonikusan illeszkedik be a környezetbe. A gyönyörű színes házak, kertek zöld pázsit" j szőnyegéből emelkednek ki és a képet kiegészítik a kék égen úszó fehér bárányfelhők, s a smaragdszínű tenger tarajos hullámai. Szubumiból a Szimoki-öbölbe, a páratlan szépségű strandfürdőkhöz, kitűnő műút vezet, amelynek mindkét oldalát gyöngyként szegélyezik az ívlámpák. A műút hosszú pálmasétány, amelynek szépségével nem vetekszik egyetlen út sem a világon. Mindenütt fehér pavillonok várják az utasokat, akik a melegben üdítő italra vágynak. Az Októberi Nagy Forradalom előtt Szuhumi ivóvízhiányban szenvedett. A szovjet hatalom éveiben építették a vízhálózatot. A Gumiszta folyóból vezetik a vizet a városba. A nagy Sztálin 70. születésnapjára vállalták és helyezték üzembe a növekvő igényeket is kielégítő új főcsövet Az ipari vállalatok: a dohánygyár, a konzervgyár és az édesipari gyár is túlteljesítették vállalt kötelezettségeiket. Szívvel lélekkel dolgoztak a kertészek is, akik a nagy ünnepre nagymenynyiségű délszaki növényt szállítottak Moszkvába és a Szovjetunió sok városába. Szuhumi tudományos kertgazdasága és kiváltképen botanikus kertje híres a Szovjetúnióban, mert a világ minden növényfajtáját megtalálhatjuk benne. A forradalom előtt egyetlen tudományos intézet, főiskola sem volt a városban. Most a Tudományos •Akadémia fiziológiai intézetével' az élén egész sor tudományos intézet és főiskola működik. A lakosság kulturális igényeit legteljesebb mértékben kielégítik a magasszínvonalú színházak és a 250.000 kötetes könyvtár. Szuhumi, a világ egyik legszebb üdülővárosa, szakadatlanul fejlődik. Épül a régi pályaudvar mellett az új, gyönyörű, tágas és kényelmes pályaudvar. A közelében lévő folyót mély csatornává alakítják át, amelyen a nagy tengerjáró hajók egész a szárazföldi pályaudvarhoz juthatnak el, hogy a hajóutasak közvetlenül vonatra szállhassanak. így fejlődik, így szépül a szovjet dolgozók üdülőhelye, a napfényes Szuhumi, a Fekete-tenger kaukázusi partvidékének gyö' nyörű kertvárosa. EGRI VIKTOR 1

1 mm Y ň FMUBJVM Optimista játék három felvonásban JÁNOS: Zavar? .. . Hát csak legyen zavar, mert ebből majd kitisztul valami és jön utána az egészséges, új élet! Az az élet, amitől maguk olyan szörnyen és ostobán ijedeznek. SZEKERES: Annyiszor becsaptak már minket. JÁNOS: Kicsoda? Talán mink? ... No gazduram, miért hallgat? ... Persze, évekig mérgezték a lelküket mindenféle hazugsággal és gonoszsággal, most aztán nem hiszik el a jót. Egyszerűen nem megy a fejükbe, hogy van olyan párt, aki a dolgozókért van és vannak olyan emberek, akik a javukat akarják .. . Mindenben ármányt, gonoszságot szimatolnak. Rettegnek minden újtól, roszabbak a hitetleneknél, mert azokat a jó példa meggyőzi. SZEKERES: Nem vagyunk mink sem pogányok ... Csak a jó példa itt még kevés volt. JÁNOS: De majd lesz... Beszélünk még erről este, ha végzünk a munkával, (El a kertbe.) SZEKERES: Hát ez alaposan megmosta a fejünket, szomszéd. ORAVÁN: Fű, hogy ennek hogy jár a szája! ... Alaposan befűtött nekem. SZEKERES: Fenegyerekek ezek. Fölfordítanák az egész falut. ORAVÁN: Inkább a talpára állítják ... Ahová nyúlnak, csak jó lesz belőle. Az a Kopaszné i?'belepusztult volna a szülésbe, ha ők nem segítenek idejében. SZEKERES: Látta a gyerekét? ORAVÁN: Már tegnap. Négy kiló. Nem megy az ember fejébe, hogy ilyen pici asszonyka a világra tudta hozni. SZEKERES (morog): Azért még se kellett volna neki pocsékot mondani. ORAVÁN: Abból a pocsékból azért egy darabka a magáé is. SZEKERES: Magának szólt a java. Kis szünet. ORAVÁN (hümmög, pipázik): Mondanék valamit szomszéd, ha meg nem szól érte. SZEKERES: Nem vagyok olyan sértődős. Mondja csak! ORAVÁN: Én az ilyenhez, mint ez a Pintér fiú, nem adnám a lányomat. Kemény és kőszívű. SZEKERES: Az apjanyakassága van benne. A Pintéi kevélység. De ha kevély is, különb nincs az egész faluban. ORAVÁN: Mondja inkább, hogy a leggazdagabb. Nem az én dolgom, szomszéd, nem szólhatok ebbe bele, de magát az a gazdagság, az a sok főd csábítja... A főd ... a főd ... ez a maguk istene, ez a mindenük! SZEKERES: Maga talán nem szereti? ORAVÁN: Szeretem, csak énnékem nem az istenem. Talán még magánál is jobban szeretem, csak egészen másként... valahogy igazabban és emberebbül. Én nem vagyok rabja, nekem arra szolgál, hogy boldoggá tegyen SZEKERES: Nem nagyon látszik a maga képén az a boldogság. ORAVÁN: Beteg a gyerek, szomszéd ... beteg az egyetlen kincsem, a kis potykám ... Minden embernek meg van a maga keresztje, szomszéd. Az enyém, hogy az asszony nem akar több gyereket... SZEKERES: Egykés? ORAVÁN: És én nem tudom helyrecsavarni az eszét. Jó asszony, de ebben makacsabb száz ördögnél... Mondom néki, nézd a Szekeres szomszédot. Ott kettő volt és hogy az egyik odaveszett a háborúban . .. SZEKERES: Isten nyugosztalja s?egényt abban az idegen fődben. ORAVÁN: Mondom néki, a Szekeres gazda azóta csak a fél szívével tud örülni minden jónak. És mi ezt az egyet babusgatjuk és ha beteg, nincs nékem se éjjelem, se nappalom ... SZEKERES: Hát a gyerek — az minden ... ORAVÁN: Az asszony meg csak azt hajtogatja, te persze csak gyereket szeretnél, mert neked öröm, de nékem teher... Az egész házat ellátni, bajlódni a jószággal, elég az az egy. ORAVÁNNÉ (jön): Gyurka! ORAVÁN: Itt vagyok!... Mi van a gyerekkel? ORAVÁNNÉ: Alszik. Mondtam, hogy csak elcsapta valami a hasát. Jónapot, gazduram. SZEKERES: Isten hozta, szomszédasszony... Magukhoz küldtem az Annuska gavallérját. Elkocsiztak a fiatalok? ORAVÁNNÉ: Nem tudok róla, szomszéd. Annuska a tanítónőhöz ment. Azt mondta, szabásmintát hoz. Ingecskét varr a kis Gyurkámnak... (Az urához.) És maga egész délután itt kuksol. ORAVÁN: Itt. Vasárnap nem köll hajszolódni. SZEKERES: Jól esik egy kis szomszédi eszmecsere. Vagy inkább a kocsmába szeretné látni az urát? ORAVÁNNÉ: Az én Gyurkám sohase vót kocsmás. Maga se csábítgassa ... Beszélt már ezzel a magas szőkével? Az atyussal. ORAVÁN: Beszéltem... Vagyis inkább ő beszélt velem. . ORAVÁNNÉ: A villany dolgát nem kérdezte? ORAVÁN: Ott mink még nem tartunk, Júlia. Megleszünk a petróllal is. SZEKERES: Mi az szomszéd, maga nem vezeti be a villanyt? ORAVÁN: Ki győzné azt pénzzel! ORAVÁNNÉ: Magának minden sok, ami az életemet tenné könnyebbé ... Én rám nem gondol... ORAVÁN: Lassabban, Júlia... Még azt fogja hinni a szomszéd, hogy mindig így perlekedünk. ORAVÁNNÉ: Szóljon már maga is neki, ennek a rettenetes embernek. Hogy ebben az egyben mér olyan makacs ... ? ! ORAVÁN: Hogy ki a makacs, arról én sokat regélhetnék ... Tudja a szomszéd is. (Rákacsint. Összenevetnek.) ORAVÁNNÉ: Maguk itt mit pusmognak? ... Rajtam nevetnek? ... (Odahajol az urához.) Talán még bort is ittak ... Leheljen rám! ORAVÁN (rálehel.) ORAVÁNNÉ: (visszarántja a fejét): Piha! ORAVÁN: Csak fokhagyma! ... Jó büdös, de rettentően egészséges. ORAVÁNNÉ: Az én egészségem magának kutya? . .. Tegnap egészen összeégettem magam. ORAVÁN: Mért vagy olyan ügyetlen?... Ki hallott ilyet?... feldönteni a lámpát, majd fölgyújtani az istállót! ORAVÁNNÉ (diadalmasan): Hát lássa, ha villany van, nem dűl fel a lámpa. Nem kell félni, hogy fejünkre gyujtjuk a házat. ORAVÁN: Gyújtja, aki olyan ügyetlen, mint te... Gyere már! Ha felébred a gyerek, sírni fog magában. (Folytatása következik.)