Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-13 / 11. szám, péntek

UJSZ0 1950 jarwiár 13 Qžahxai

nk az oláJmímk (e

ekéken Tünedeznek már „elsodort falvaink", ahol nyomor, tespedés és romlás uralkodik. Ott, ahol azelőtt dobraverték a szegény kisparasztok földjeit, házait, ott, ahol a haszonbérlöknek nem jutott más, csak a munka és a rettegés, hogy vájjon telik-e majd a termelésből az uzsorabérre s ott, ahol a száz év előtti termelési eszközökkel dolgoztak és féltek a terméshez viszonyodé speláns ármegszabásoktól, ott ma az elégedettség érzete ösztönzi jobb és több munkára földműveseinket. Megnyílt a nép lelke, mert szabadságot kapott és a falvakban meszszire száll a dolgozók ajkáról az ének, hogy: Munkával győz a proletár! Dolgoznunk, sokat kell dolgoznunk és keményeknek kell lennünk a munkában, hogy kiépíthessük a szebb jövőt. A szövetkezetek, a gépállomások, az állami birtokok mind-mind erős biztosítékai annak, hogy a faluban ki is épül ez az új élet. A falu felé fordítjuk újból tekintetünket, hogy lássuk a föld dolgozóinak erőteljes bekapcsolódását az új termelési módszerek kiépítésébe. A termelési és beszolgáltatási szerződéseket soksok falu ünnepélyesen, tömegesen írta alá. A dunaszerdahelyi, galántai és még több járásban a szövetkezeti tagok nevében maga az EFSz írta alá ezeket a szerződéseket. Az EFSz jelentősége állandóan növekszik és fokozatosan válik a földművesek igazi támogatójává. De a viszálytkeltő suttogás, álhírek terjesztése még nem szűnt meg a faluban. A kulákok és barátaik, ahelyett, hogy résztvennének az építő munkában, bomlasztanak és ijesztik a megmaradt kevés hiszékeny parasztot. S ha már gyengelelkű férfiakat nem találnak, akkor a nőket veszik elő. Alsószelin hallottam, hogy előfordult olyan eset is, hogy egy rémhírektől megtévesztett parasztaszszony ijedten szaladt a férje után és haját tépve ordítozta: el válok tőled, ha belépsz a szövetkezetbe! Sok-sok ilyen nevetséges példát lehetne még felsorolni. De a rémhírterjesztöknek nem ül fel józan gondolkozású gazda. Bizonyítja ezt a szövetkezetek állandóan növekvő száma. A gazdák már megtalálták boldogulásuk útját, melyről letéríteni már nem lehet őket. MOSODÁT KAPTAK AZ ALSÖSZELIEK — Az asszonyoknak a szövetkezetbe való beszervezésében még csak a kezdet kezdetén vagyunk, — mondotta Alsószelin Szokolayné, szövetkezeti tag. — Több magyarázatra, előadásra, szakujságcikkekre volna szükségünk, hogy tanulhassunk belőlük, mert munkánkban csak így juthatunk előbbre. Nálunk van még egy nagy hiba is. Drozda Ferenc, az itteni igazgató-tanító nemhogy támogatna bennünket a szervezési munkában — folytatja Szokolayné —, hanem a fejlődést vissza akarja tartani. Nem teljesíti a nők kívánságát s ha gyűlést akarunk rendezni, sokszor megtagadja tőlünk a kultúrház termét. — Megkaptuk már a mosodát, — folytatja ezután örömmel Szokolayné — már néztünk is helyet a faluban, hogy minél előbb elhelyezhessük és elkezdhessük a munkát. Sok tervünk van még. Sáros faluban élünk, így a járdák kijavítását is tervbe vettük. Rossz, meszes vizünk van és ezért a közeljövőben új artézi kutat is fúrunk. MIT MOND AZ „ARANYPARASZT"? — hogy miért nem lépett be a szövetkezetbe ? Épp a termelési szerződéseket írják alá a többiek. Zsarkovics Lajos, aki 30 hektáron gazdálkodik, még nem írta alá a termelési szerződést. Épp az imént dugta a zsebébe, majd újból előveszi, nézegeti és a fejét ingatja. — Sokallja, bácsika? Rábólint, hogy igen. Nehezen lehet öt s a többi sokföldü aranyparasztot meggyőzni arról, hogy vége már a feketézésnek, a basáskodásnak, hogy becsületesen kell dolgozniok. Az már nem fordulhat elő, mint ami még a mult évben is megtörtént, hogy a kisparasztokra aránylagosan többet vetettek ki, mint a gazdagabbakra. „Akinek több van, adjon többet!" — jelszónak kell érvényesülnie, mert csak így lehetünk igazságosak. Tagja a szövetkezetnek? Nem vagyok — feleli — nézze, gyermekeim vannak s őróluk szeretnék gondoskodni. És ezért nem lép be a szövetkezetbe? Ez még kifogásnak sem jó. A többföldü gazdák „várnak", — ami nem volna baj — ha nem hintenék szét a faluban a bomlasztás csíráját. De a szövetkezetek nélkülük is virulni fognak, a termelési szerződéseket aláírják a tagok nevében, az államtól gépeket kapnak, hogy fellendítsék a mezőgazdaság színvonalát. A FÖLDMŰVESEKNEK VERSENYKÉPESEKNEK KELL LENNIÖK — Minékünk, falusi népnek meg kell találnunk azt a módot, hogyan termelhetünk többet, mert máskülönben nem tudunk lépést tartani az ipari munkássággal, — mondotta Felsőszelin Vadovics elvtárs. A szövetkezetekkel, az egységes vetési tervekkel, az igazságosan kirótt beszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével — ezt a célt szolgáljuk. A siker pedig attól függ, hogy hogyan teljesítjük feladatainkat, jól szervezzük-e meg a szövetkezeteket, idejében gondoskodunk-e a mezőgazdasági gépek és más szükségleti cikkek beszerzéséről, az egységes vetési tervek kidolgozásáról, a termelési és beszolgáltatási tervezetek helyes szétírásáról. — Nálunk sokan még azt sem tudják, hogy mit kell beszolgáltatni, — mondotta a mult héten, amikor kint voltunk Felsőszelin, Tonka Rudolf kisgazda. — Amikor a tervszétírásokat tárgyaltuk, sokan voltunk a teremben. Én hátul álltam a sarokban. A jegyző röstelt hozzám jönni, én meg hozzá- s így nehezen tudtuk egymással megértetni mondanivalónkat. Jobb lett volna, ha kisebb csoportokban történtek volna ezek a megbeszélések. A bizottságnak több fáradságot és több időt kell erre szentelnie, mert kötelezettségeinket helyesen csak így róhatják ki. MÉSZÁROS MARIA KÖTELEZETTSÉGET VÁLLAL Vrakuňán (Vereknyén) most szerdán tömegesen írták alá a földművesek a termelési szerződéseket. Itt is, mint minden faluban, a földek nagyságával arányosan szabták meg a beadási kötelezettségeket. — Nekem csak 500 négyzetöl gyümölcsöskertem és 500 négyzetöi szántóm van — mondotta Mészáros Mária, a helyi Nemzeti Bizottság elnökének felesége — az osztályszétírás szerint nekem nem kell semmit sem beadnom. — Felháborító az, — folytatta ezután —, hogy a nagygazdák, akiknek több földjük van, sokallják az eiőírásokat. Jóakarattal mindenki teljesítheti kötelességét. Nekem van egy pár tyúkom és sertésem is van és ezért kötelezem magam, hogy ha nem is róttak ki rám semmit, hogy kétszáz tojást és 100 kg sertéshúst élősúlyban adok be. A kötelességem ez, hogy így cselekedjek. A PALÖCPUSZTAI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN A Taksony mellett fekvő Palócpusztán a volt cselédek és a telepesek termelőszövetkezetet létesítettek. Nekik nem kellett erre bővebb magyarázatot adni, az élet maga tanította meg őket, hogy mit kell cselekedniök. A múltban egyedül voltak. Hányta-vetette őket a sors és nem jutott nékik más, mint csak a robot, a munka. — Gyötrelem volt az akkori életünk, — mondotta Kamenicky Gyula, a volt cseléd, a mostani termelő szövetkezet alelnöke — nehéz volt a megélhetésünk, a fizetés kevés, éppen csak annyink volt, hogy napról napra élhettünk ... — Még annyi sem! — tette hozzá egyik sorstársa. — Huszonöt évig dolgoztam ezen a birtokon s most, hogy szabadok lettünk, földet kaptunk, ez nem részegített meg bennünket, hanem fontolóra vettük a helyzetet. Rájöttünk, hogy ha azelőtt az úr el tudta vezetni a nagybirtokot, akkor ml ezen még jobban boldogulhatunk. — Azelőtt, amikor még Müllervolt az úr ezen a pusztán, — folytatta Kamenicky elvtárs — 1500 liter tejet szállított be a viárosba naponta. S amikor a felszabadulás után szétparcelláztuk a földet, csak 90—100 liter tejet tudtunk beszolgáltatni. Most, hogy megalakítottuk a termelőszövetkezetet, a gazdaság termelékenységét még nagyobbra emeljük, mint a múltban volt. Mert észszerűbben fogunk rajta gazdálkodni. — A régi nedves cselédlakások helyett új házakat építünk, tavaszra villanyunk is lesz, az állatállományt pedig növelni fogjuk. Üj istállókat és sertéshizlaldát építünk fel 1000 sertés befogadására. És rövidesen bevezetjük a munkaversenyt is. Petrőci Bálint Egy csallóközi közkatonánk példája A bratislavai rádió az esti „hangos híradó" műsorában csütörtökön beszámolót adott, melyben népi hadseregünk katonáinak dicséretes szellemét méltatta. A proletár internacionalizmus szellemében nevelt katonaságunk életéről beszélt a bemondó. Tekintettel arra, hogy bennünket, a csehszlovákiai mamagyarságot közelebbről érint a hír, ezért azt most itt adjuk közzé úgy, ahogy azt feljegyeznünk sikerült. A rádió szerkesztője az egyik katonai alakulatot kereste fel, hogy beszámolhasson a csehszlovákiai rádió hallgatóinak arról a nagyszerű munkáról, amelyet népi demokratikus köztársaságunk hadseregének minden egyes tagja kifejt. A szlovák rádió riportere ezeket mondotta: „Katonáink öntudatosan és nagy elhatározással sorakoznak fel a munka frontján, mert tudatában vannak annak, hogy csak a jól felkészült katoiía tud helytállni és győzni. Katonáink egységesen lépnek fel, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra. Szlovák, cseh, magyar egyaránt, hogy százszázalékosan felkészültek legyenek, hogy a dolgozó nép vívmányait megőrizzék. Abban van a népi hadsereg hatalmas ereje, hogy nem ismer nemzetiségi súrlódásokat és viszályokat. A szép és mintaszerű együttmunkálkodásnak sok példáját láthatnék. Az egyik ilyen nagyszerű példája — állapítja meg a bratislavai rádió — Ragyimák közkatona példája aki valamerről Dunaszerdahely környékéről származik. A szakaszok versenyét Kubik szakaszvezető szakasza nyerte meg. Munkájukat rekordidő alatt végezték el a rossz időjárási viszonyok ellenére is. A győztes szakasz munkája az élmunkás nevet kapta. Ebben a szakaszban szolgál Ragyimák közkatona is, köztársaságunk hadseregének magyar nemzetiségű tagja. Polgári foglalkozása: asztalos. Jól tud tehát bánni a szekercével. Munkájához egy valódi új szekercét kapott, melybe valósággal életet lehelt. E segítőtársával a számára kijelölt munkát valósággal rekordidő alatt végezte el. Munkáját lelkesedéssel és öntudatos buzgalommal végezte, mert vérévé vált már az a gondolat, hogy a népi demokratikus hadsereg katonájának minden helyzetben győznie kell. Amikor munkáját befejezte, nem ment pihenni, hanem katonabajtársainak segítségére sietett és velük dolgozott tovább. Miután munkáját láttuk, látni akartuk öt magát is. Éppen akkor tértünk hozzá, amikor a szomszédos katonabajtársaknak segített. Szó szót követett, amelynek során népi demokratikus köztársaságunk hadseregének a magyar nemzetiségű katonája ezeket mondotta: „Egységeseknek kell lennünk, mert erőnknek ez az alapja. Mi nem akarjuk, hogy az 1938-as évek megismétlődjenek. Arra csak ml dolgozók fizettünk rá. A bécsi döntés után de sokszor láttam és a szívem is elfacsarodott bele, amint apám valósággal házalt a munkáért. De a volt Magyarország urai sehol sem adtak kenyeret neki. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok ezt az időt igazán nem kívánják viszsza. Ezért akarunk a népi demokratikus csehszlovák köztársaságnak mintakatonái lenni. Ma mindegy, hogy a népi demokratikus Magyarország, vagy a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság hadseregében szolgálunk. Magyarországon is és itt Csehszlovákiában is a dolgozó nép van uralmon. A dolgozó nép, melyet a legjobb dolgozók, Rákosi Mátyás és a mi elnökünk, Klement Gottwald vezetnek. Ök a kezesei annak, hogy Magyarország és Csehszlovákia dolgozó népe testvéri együttműködésben fognak haladni a szocializmus f elépítésének útján." Ennyit mondott nekünk Ragyimák közkatona és dolgozó népünk megbízhat az ilyen katonákban, fejeződött be a bratislavai rádió közvetítése. A csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja büszke örömmel idézi a bratislavai rádió hírét, újabb bizonyítékként, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók tömegei becsületes szocialista öntudattal sorakoznak fel minden vonalon a köztársaság felvirágoztatása, a népi demokrácia megszilárdítása érdekében. A Bratislavához csatolt községek ünnepélyes szerződésaláírásai Nem maradtak a Bratislavához csatolt községek sem a többi községek mögött, amelyek megértették a tervezés nagy jelentőségét a mezőgazdaságban és a mezőgazdaság szükségleteit és ezt kinyilvánították azzal is, hogy a termelési és beszolgáltatási szerződéseket ünnepélyesen írják alá. E hó 11-én szerdán az esti órákban Dúbravka földművesei írták alá ünnepélyes keretek közt Tokárnak, a Központi Nemzeti Bizottság elnökének és a Központi Nemzeti Bizottság más tagjainak jelen'étében a szerződéseket és kötelezték magukat, hogy a közélelmezés számára 7.465 mázsa marhát, 6.403 q sertést, 27.100 liter tejet, 23.220 tojást, 130 kg mézet, 90 kg vizibaromfit, 128 q rozst. 26.90 q árpát, 205 q burgonyát és 3200 kg szőlőt fognak beszolgáltatni. Ezenkívül a nyári hónapok folyamán 15 vagón cseresznyét. Ugyanezen a napon kötötték meg Dévényben is a földművesek ünnepélyes keretek között a szerződéseket. Az ülésen, amelyet az ünnepé'yes aláírás alkalmára hívtak össze, Tokár elv. társ tartott beszédet, aki röviden felvázolta, és kiemelte a földművesek és a munkások együttműködésének fontosságát az ötéves építőterv sikeres teljesítésében. Ebben a községben is helyesen fogták fel a földművesek a szerződések jelentőségét. Fábián Lajos 69 éves földműves, akinek csak egy hektárnyi földje van, ezekkel a szavakkal fogta kezébe a tollat az aláírásnál: — Bocsáss meg nekem, hogy ilyen piszkos a ruhám, de a szívem tiszta. Ez a földműves kötelezte magát, hogy 100 kg marhahúst, 3 kg baromfit, 1100 liter tejet szolgáltat be, bár csak egy tehene van, amelynek átlagos évi jövedelme 1300 litert tesz ki. A földművesek és munkások közül sokan túl is lépték az előírt mennyiséget. így pl. Svoboda Kálmán munkás, akinek 3 kg baromfit kellene beszolgáltatnia, kötelezte magát, hogy 6 kg-ot fog beszolgáltatni és bár az előírások szerint egyetlen egy tojást sem kellene leadnia, ígéretet tett. hogy 40 drb tojást fog leadni. Markovics vasutas, akinek semmit sem kellene beszolgáltatnia, kötelezte magát, hogy 6 kg baromfit fog leadni. És hasonlóan a többi munkás és földműves is külön kötelezettségeket vállalt. Mindez szép bizonyítéka annak, hogy nemcsak a földművesek, hanem a munkások is szívükön viselik dolgozó népünk ellátását élelmi cikkel Mao-Cs-Tung Lenin mauzóleumában Mao-Ce-Tung elvtárs, a Kínai Népköztársaság központi kormányának elnöke szerdán meglátogatta Lenin mauzóleumát, ahol kínai és orosznyelvű szalaggal díszített koszorút helyezett eL „Leninnek, a forradalom nagy tanítójának — Mao-CeTung, 1950 január 11." Mao-Ce-Tungot Lenin mauzileumához Van-CsiaSzian, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete, valamint CsenBo-da tanár kísérték eL A moszkvai Metro új vonala Moszkva földalatti vasútjának 4vonalát — amely a kurszki pályaudvart köti össze a Krimi-térrel —, az új esztendő napja alkalmából helyezték üzembe. Kigyúltak a jelzőlámpák az új fővonal alagútjaiban. A hírneves Metro ragyogó, új állomásainak jobban örülnek a moszkvaiak, mint a legszebb ajándéknak.. Taganszkaj a-állomás előcsarnokában csodálatos kép tárul elénk: Sztálin porcellánból és égetett agyagból készült hatalmas szobra vidám, életteljes színeivel úgy tűnik fel, mintha pillanatokon belül megelevenednék. Ünnepi mezt kapott az új fővonal többi állomása is. A Szerpuhovszkaja-csarnok, Zelenyin, Pavlov és Iljin építők alkotsa. A földalatti csarnokot 66 árkád díszíti, ezeket a régi orosz vladimiri stílusban tervezték. Világos márványból faragták az árkádokat, a márványt Uzbekisztán hegyeiben bányászták. A gránitpadló úgy csillog, mintha a napfény tükröződnék rajta. Pompás látványt nyújt az új útvonal legnagyobb állomása, a Kurszkája. Rózsaszínű neonfény világítja meg. A mennyezet karcsú, fehér márványoszlopokon nyugszik. A Gorkij kultúrpark állomásának falai kupolaszerűén futnak fel a magasba, csillognak a márványfalak és a hatalmas tükörüvegű ablakok. Az új fővonal útján 16 kilométer hosszúságban nyúlnak el a föld alatt az acélsínek. Izmailovszkaja-állomáson új kocsiszínt építettek az új vonalon közlekedő kocsik számára. A kocsiszínt a legmodernebb technikai felszereléssel látták el. / A „Cimoalom" nagyzenekari együttes gottwaldovoi hangversenye .•..a.....*..*.. A bratislavai szórakoztató zenészek helyi szakszervezeti csoportjának célja a népi zene propagálása. Nem maradt ez csak terv, üres célkitűzés, hanem átváltozott fáradságos, önfeláldozó munkává. Három hónappal ezelőtt megalakították hatvantagú zenekarukat, mely a cigányzenekari együttes hangszereinek összetételéből áll; hegedű, viola, cselló, nagybőgő, klarinét és cimbalom. A „Cimbalom" nevű monstre-zenekar hangszerösszeállításából eredő sajátos hangszín, ami egyedülálló a nemzetek népi zenekarainak összeállítási módjában és színhatásaiban, különlegessé teszi a zenekart nemcsak a CSR-ben, hanem az egész világon. Különlegesség ez a zenekar még azért is, mert a zenekar tagjai a csehszlovák kultúrrevolúció harcosainak kötelességtudásából és a zene iránti szeretetükből ingyenesen játszottak, sőt a , mindennapi próbák hangszerszállítási költségeit is ők maguk fedezték. Két sikeres koncert után Bratislavában, e hó 6-án került sor első nyilvános hangversenyükre Gottwaldovban. Szimbólumként keresték fel derék zenészeink első fellépésük színhelyéül országunk egyik legnagyobb ipartelepét, hangsúlyozva ezzel, hogy az ő zenéjük a munkásság, a nagy tömeg élvezeti cikke. Zenéjük főértéke a dallamosság, minden elvontság és bonyolultság mellőzése. Célja a hétköznap, a munka által okozott fáradtság feledtetése és minden érzékszervünket lekötő kellemes időtöltés; a nagyközönség nemesen szórakozni vágyó tömegének teljes felszabadultság és élvezet nyújtása. A jó rendezésnek és a műsor ügyes összeállításának, ami Mózsi Istvánnak, a helyi szakszervezeti csoport kultúrreferensének az érdeme, köszönhető, hogy a fenti célt e koncert alkalmával annyira megközelítették. A műsor többek között a cigányzene fejlődésének tükörképét adta. Az improvizált népdalokat Bittó Lajos és Csikós László, az ismert közkedvelt prímások játszották. A formailag magasabb fokon álló csárdásokat Csirkey Lajos adta elő olyan ösztönös játszaniakarással, hogy magával ragadta az egész hallgató közönséget. A hálás publikum szűnni nemkaró tapsviharral honorálta az igazán jólsikerült produkciót. A népdal művészi értéke akkor teljes, ha a melódiát és a szöveget nem választják szét, tehát éneklik is. E műsorszám keretén belül énekelt Janka Guzová a bratislavai rádió énekesnője és Zraik Ferenc, a Nemzeti Színház tagja. E két élvonalbeli énekesünk ezúttal is bebizonyította, hogy a népdaléneklés nagymesterei. Sikerükhöz nem kis mértékben járult hozzá Pityó Bélának és Farkas Jenőnek figyelmes zenekari vezetése. A verbungós zenét Cibulka Dezső a Svihrovai melódia eljátszásával reprezentálta. Továbbá Brahms ötödik és hatodik „Magyar tánca" szerepelt a programon amit Ziška Ferdinand vezényelt. Virtuózitás szempontjából az est fénypontja 2 iák a Ferdinand „Román rapszódiája" volt, melynek hegedűszólóját Buga István, a zenekar koncertmestere játszotta tökéletesen. Zenekari összmuzsika szempontjából Móži Gyula „Szólalj meg cimbalom" népdal-fantáziája és a „Szlovák rapszódia" voltak az est legértékesebb műsorszámai. Mindkét, külön e zenekar számára írt szerzeményt maga a szerző vezényelte.