Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-12 / 10. szám, csütörtök

1950 január 12 ÜJ *7<J MEZŐGAZDASÁG Dr. BRAUNER IVÁN: A rozsnyói járás teljesítette legloöban a terménybeszolgáltatást I kisgazda tennivalói az allatai eüésénél Most, mikor már csak napok vá­lasztanak el az ellési időszaktól, egyetlen kisgazdánknak sem lesz ká­rára, ha felfrissíti ismereteit a szük­séges tennivalókról ellő állatainál. Az ellés várható idejét kisgazdá­ink hozzávetőlegesen ismerik, mert a párosodás napját majd mindegyi­künk fel szokta jegyezni n naptárba. A kiszámítás órára nem lehet pon­tos, mert a vemhesség időtartama fa­jok szerint ingadozó De az esetek 80 százalékában a pontosan kiszámított napra szokott esni. Kancánál az át­lag idő 11 hónap és 3 nap, a hideg­vérű lovaknál a vemhesség jóval rö­videbb, 322 és 330 nap között inga­dozik. A szélsőséges időhatár 300— 360 nap. A 300 napnál korábban el­lett csikók rendszerint életképtele­nek. A szamárkanca kerek egy évig hordja magzatát. A tehén 285 napig vemhes, a bikaborjú átlag 2—5 nap­pal később születik meg, mint az üszőborjú. Juhnál és kecskénél a vemhességi idő 150 nap. A koca vemhességi ideje 115 nap. A vemhesség időtartamára nagyon sok körülmény van befolyással: 1. A szülők fajtája annyiból, hogy a koránérő fajtáknál általában rövi­debb a vemhesség ideje. Melegvérű lovaknál az átlag 335 nap, a hideg­vérüeknél 328, a szimentáli tehenek­nél 291, a hazai teheneknél 285 nap. 2. A magzat neme. A hímnemű magzat valamivel később születik. Bikaborj írnál 2—5 nap, csődörcsdkó nál 2—3 nap a különbség. 3. Az anya kora. Előhasi állatok legtöbbször valamivel tovább hord­ják magzataikat, mint az öregebbek. 4. A tartás. A jobb tartás mellett hamarább szokott bekövetkezni az ellés egy-két nappal. Azok a kisgazdák, akik a párosodás idejét nem jegyezték fel, vagy más ok miatt nem ismerik (pl. vemhes ál­lapotban vették az állatokat), ha egy kis gyakorlattal rendelkeznek, ismerik a vemheSségnek olyan jeleit, amelyek az ellés idejére vonatkozólag elég megbízhatóan tájékoztatják őket. A farok töve mellett mind két oldalon egész ököl nagyságú mélyedés kelet­kezki, azt szokták mondani, hogy be van szakadva a tehén faroktöve. A far ezen besüppedés kancán .tehenén és kocán egyaránt feltűnő. A tehenen azonfelül még a farok töve nagyon mozgékonnyá válik, a farok úgy lóg rajta, mintha béna íen­ne. A csípo-keresztcsont ízület is meglazul s a tehén fara ezáltal fel­emelkedik, a hátgerinc pedig behajlik. A péraajkak az ellés előtti napok­ban megduzzadnak, kipirosodnak, a pérarés erősen kitágul s üvegszerfl nyúlós váladékot ürít ki. A tőgy, nem tejelő állatoknál, már a vemhesség feleidejétől növekedik. Közvetlenül az ellés előtt erősen meg is duzzad s kezd tejet elválasztani. Kancánál rendszerint 8 nappal az el­léj e'őtt a esecsbimbónyíláson gyan­taszerű váladék je'enik meg. A tehén csecsbimbó'ból 4—5 nappal előbb víz­szerű, azután nyálkás, sárgás, néha rózsaszínes váladék fejhető ki. Néha a tőey az ellés előtt annyira megtelik tejjel, hogy óriási módon megduzzad, a csecsbimbók megnőnek s h" ilyen esetbpn nem feiik ki azokat, a tőey bőre a nagy feszülés miatt te­nyérnyi darabokban elhalhat. Kocánál a tejelés 1—2 nappal a fiadzás előtt szokott megindulni. Amint a kisgazda észreveszi, hogy állatainál a közeli ellés jelei kezdenek mutatkozni, több fontos dologra kell figyelemmel lennie. Igen fontos az elhelyezés kérdése. Az anya helye legyen tágas; a kancát ellés előtt széles állásban, boxban he­lyezik el. Kisgazdák kocsioldalakkal vagy deszkákkal kerítenek be két ló á'lásának megfele'ő helyet, mert ha szűk a hely akanca lefekvésnél és lel­keiésnél könnyen nagy kárt okozhat a kiscsikóban. Fontos, hogy az istálló jól szellőztethető legyen, ne legyen fül'esztő meleg, vagy ellenkezőleg túlságosan hideg. A fekvőhely legyen teljesen tiszta és puha. Vigyázni kell, hogy télen ne legyen az istálló hide­gebb 12 foknál. Teheneknél szükség esetén a szom­szédjuk elkötésével kell he yet készí­teni. Az állás ne legyen hátrafelé lej­tős, mert ennek könnyen lehet méh­és hüvelyelőesés a következménye. Közvetlen az ellés előtt tisztítsuk ki, il'etve mésszel fertőtlenítsük és tiszta száraz alommal almozzuk, mert ez a legbiztosabb védőszer a 'ertőző elve­télés és a különféle borjúbetegségek ellen. Az anya az ellés alatt nehéz és fá­rasztó munkát végez, miközben sok­félképpen meg is sérülhet s így fon­tos az, hogy mihelyt az újszülött kö­rül elvégeztük a legsürgősebb tenni- i valókat, gondoskodásunkat szenteljük , azonnal az anyának. Függetlenül attól, hogy az ellés ' könnyű vagy ellenkezőleg hosszú és tiszta, frissen oltott mésszel átme­szelt, a segédkező emberek keze is le­gyen tisz.ta s az esetleg használatba vett kötél is legyen kifőzve s bősé­ges, tiszta, száraz alommal kell az el­nehéz ellés vo.t, az el.es befejezése I ő állatnak a lekhelyét elkészíteni. után amint az anya kissé kipihente ma. | gát, megkíséreljük felkelteni. Egyíe.ől azért, hogy meggyőződjünk arról, hogy a medence csontok és izületek nem szenvedtek-e sérülést, mert ha igen, úgy az állat képtelen lesz fel­kelni, másfelől azért, hogy az ellés közben esetleg a medencébe tolódott méh, a felkeléssel visszacsúszhasson eredeti helyzetébe, no meg azért, hogy az állást rendbehozhassuk, a magzat­víztől és vértől átnedvesedett aimot eltakaríthassuk és új száraz szalmá­val pótolhassuk. Tehénnél a méhelöesés elkerülése végett még arra is vigyázzunk, hogy mindaddig, amíg a magzatburkokat el nem vetette, fara magasabban legyen. Általában a tehén az ellés után 3—4 napig veszedelmes helyzetben van, mert a betegségeknek egész sorj je­lentkezhetik rajta: magzatburokvrssza­tartás, méhgyulladás, méhbetflremke­dés, el'eni vérfertőzöttség ,ellesi bénu­lás, ellés utáni megfekves, méhelöesés és tőgyul'adás. Éppen erre a sokféle veszélyre való tekintettel nagy gon­dozást, körö'tekintést és meeértést keli a kisgazdának tanúsítania e'lő ál­lata iránt, hogy a bajok keletkezését megelőzze. Ha az anya az ellés alatt nagyon kimelegedett s az istálló hideg, lecsu­takoljuk és pokróccal letakarjuk. Te­heneknek és kecskéknek az ellés befe­jeztével langyos korpás moslékot odúnk. A tehénnel szénát s korpát ete­tünk, az első napokban zöldtakarmányt nem adunk, a kanca szénát és zabot kap, a koca korpás-árpadarás moslé­kot. Általában kerülni kell a savanyí­tott dolgokat, valamint a hirtelen ta­karmány változtatást, mert ez a leg­többször hasmenést okoz az újszülött­nél. Az ellésnél minden munkát a leg­nagyobb fokú tisztasággal kell elvé­gezni. Az elletőhely legyen teljesen A kisgazdáknak mindent meg kell tennie az ellés miatt azon célból, hogy a tehén méhe meg ne fertőződjék, mert a méhbetegségekkel összefüggő meddőség, elvetélés, a folyatások el­maradása, vagy azok gyakori megis­métodése leginkább az ellésnél köny­nyelműen e'követett tisztátalanságok folytán beá'lott méhfertőzéssel hozha­tó összefüggésbe. Kancáktal a 6 óra, teheneknél a 24 óra alatt el nem távozott magzatbur­kot állatorvossal kell eltávolíttatni. A tehenet ellés után legalább két hónapig nem szabad befedeztetni, hogy a méh kitisztuljon és kipihenje magát. Bőtejelő, ikerellésű és elvetélt tehe­net három hónapig pihentessük az el­lés vagy elvetélés után A kocákat ellés utáni első napok­ban híg keveréken vagy jóminőségű házi moslékon tartjuk. Majd 7—8 nap múlva, mikor az anya kitisztú't, szü­lési lázon túl van, foghatunk hozzá fokozatos emeléssel a tejtermelő ta­karmányozáshoz. Cé'unk az legyen, hogy a malacok számának megfelelően, kocánkat bő­séges, de nem túlzsíros tejhozamra abrakoljuk. A malacok legnagyobb tejmennyisé­get a harmadik és negyedik héten igé­nyelik A kocának szoptatás idején sok sóra van szüksége ezért naponta minden ma'acra 1 dkg sót kell ad­nunk moslék iába. Az elmondottakból láthatjuk, hogy nem elégséges a naptároan feljegyzett el'ési idő kiszámításával szépen tétle­nül megvárni, hogy állataink leellje­nek, hanem már jóval az e'lés e'őtt kell, hogy a kisgazda mindent előké­szítsen, rendbehozzon ami a tiszta és jó elléshez szükséges s az e"és ide­jében és u'ána, minden figyelmét, szaktudását az anya és az újszülött gondozására, áoolására és szakszerű takarmányozására fordítsa. A košicei újjászervezett KMVK első ülése. Košicén, e hó 9"én, hétfőn ült össze először a kerületi rendkí­vüli közellátási bizottság, mely­nek elnöke a KMV elnöke lett, M. Hudik képviselő. A megbeszé­lésen kitűzték az eljövendő ho" napok fő feladatait és programm­ját és beszámoltak a kassai kerü­let felvásárlásának eredményei ről. A búza felvásárlásában a ke­rületben csak 83.79 százalékra, a rozsnál 91 százalékra, az árpánál 64.98 százalékra, a zabnál 68.4 százalékra teljesítették a felvá­sárlási tervet. A termfnybeszol" g ál tatást a legszebb eredmény­nyel Rožňava járás teljesítette, míg a leggyöngébb a szecsovcei járás volt. A takarmány-termény felvásárlása továbbra is egész kerületi probléma marad. A kas­sai kerületben 73.02 százalék burgonyát vásároltak fel, 25 szá­zalékot meghagytak a termelők­nek szabad elárusításra és a szer­ződések szerint tervbevett bur­gonya felvásárlásnak 12 százalé­kát csak tavasszal fogják leszál­lítani. Rozsnyó és Gelnica 100 százalékben teljesítették beszol­gáltatási tervüket. A sert.é-shűs beszolgáltatásban a kerületi átlag 89.2 százalékot, tesz ki, 100 szá­zalékon felül csak Kézsmarok, Lőcse és Moldava járások telje­sítették kötelességüket. A tejfel­vásárlásnál egész kerületi átlag­ban 85.9 százalékos eredményt értek el. Az egyetlen Szecsovce teljesítette 100.9 százalékban a beszolgáltatást. A kerületi rend­kívüli közellátási bizottság ülé­sén elhatározta, hogy rendszere­sen ellenőrizni fogja a tej minő­ségét és zsírtartalmát. Az 1949"es esztendőben a tervbevett tojás­mennyiségnek csak 55.04 százalé­kát vásárolták fel. Egyetlen egy járás sem érte el a százszázalékos teljesítményt. A kerületi rendkí­vüli közellátási bizottság és an­nak minden járási és helyi té­nyezője előtt ež esztendőben nagy feladat áll: meg kell szervezniök a mezőgazdasági termékek felvá­sárlását úgy, hogy biztosítva le­gyen a munkások folyamatos látása. el" A szovjet ipar és mezőgazdaság 1949-hen Az 1949-es év döntő jelentőségű volt a háborúutáni ötéves terv győ­zelmében: újabb előfeltételeit terem­tette meg a kommunizmus megvaló­sításának. A Szovjet Központi Statisztikai Hivatal közleményeib.öl ismeretes, hogy a Szovjetúnió ipara az összter­melés felemelt tervét az év harma­dik negyedében 102 százalékra telje­sítette. Az ipari össztermelés az elő­Látogatás a Sztálinról elnevezett kolhozban Ivanovo falu Moszkvától délre fekszik, mintegy kétszázötven kilo­méternyire. Lakói (huszonhét másik faluéval együtt) a jobbágyfölszaba­ditáskor az Obolinszky hercegek jobbágyaiból a hercegek cselédjei lettek. Földet a tízezernyi jobb­ágyból alig ezer kapott. A falu náddal fedett rozoga viskókból ál­lott, egyetlen kőház a templom volt. Iskolája nem volt a falunak. A gye­rekek (a hatóságoknak így jelen­tették) a harmadik faluba jártak is­kolába. A valóságban színét se lát­ták iskolának tanítónak, könyvnek. 1917-ben a falu lakosságának ki­lencvenhét százaléka volt Írástudat­lan. 1948 nyarán arrautaztamban be­tértem Ivanovo faluba és megláto­gattam Sztyepán Ivanovics Golovint, a Sztálin nevét viselő kolhóz elnökét. Golovin ötvennyolc éves. Har­mincnégyéves korában tanult meg írni, olvasni. 1929-ben lépett be (az akkor alapított) termelőszövetkezet­be, amelynek 6 volt a hetedik tagja Néhány nappal ö utána még hu­szonketten léptek be a termelőszö­vetkezetbe, aztán (hat hét folya­mán) még ötvenen. Az első hetven­kilenc kolhóztag közül csak tizenki­lencnek volt tehene és csak tizenhét­nek lova. összesen négyszázhetven holdon kezdték el a közös gazdálkodást. Arra kértem Golovint, hogy mond­ja el röviden a kolhóz történetét. Tagadóan rázta a fejét. — Hosszú történet — mondotta. — És nem is érdekes. Hanem, ha érdekli, hogy ma hogyan élünk, azt el is mondhatom, meg is nézheti. A kolhóz százkilenc családot fog ösz­sze. A százkilenc család — négy­száznyolcvankét lélek. Ebből mun­kaképes családtag százkilencvenegy. A kolhóz területe 1196 katasztrális hold. 574 holdon búzát termelünk, a többin — főzeléket, kolompért, ká­posztát, gyümölcsöt, dinnyét. Mikoi összeállottunk, az első évben hol­danként átlagban öt és fél mázsát arattunk. Ez évben tizenkilenc és fél mázsát. Jövőre jobb lesz a ter­mésünk, mert 220 holdon bokroska­lászú búzát termelünk, amihez — amint tudja — kevesebb vetőmag Irta: ILLÉS BÉLA kell és aminek jóval nagyobb a.ho­zadéka. — A kolhóznak 312 tehene van — ami közös. Ezenkívül minden kol­hózcsaládnak van tehene, némelyik­nek kettő. A kolhóztehenek tavaly átlagban napi 622 liter tejet adtak. Ez év első felében átlagban napi 827 litert. Mit mondjak még? Nézze meg a lakásomat! Hatalmas almafák közt megbújva, pirosfedeles kőház áll. Három szoba — szép bútorokkal — konyha, élés­kamra, tornác. A házban négyen laknak, Golovin, a felesége és két unokája. Golovinék „jó szobájában" rádió van és kónyvesszekrény — te­le könyvekkel. — Hét gyermekem volt — mondja Golovin. — Kettő elesett a Honvédő Háborúban. Az egyik Moszkva vé­delmében, a másik Bécs ostrománál. Három fiam maradt és két lányom. Az egyik fiam — repülőtiszt. A má­sik — mérnök a gorkiji autógyár­ban. A harmadik — újságíró Rosz­tovban. Olga lányom a kolhóz köny­velőjének felesége. 0 a kolhoz leg­jobb traktorvezetője. A másik lá­nyom sziniiskolába jár Moszkvában. A két unoka Vanyja fiam után ma­radt. Ö volt a legidősebb. Moszkva alatt esett el. — Hogy hogyan élünk? Nem pa­naszkohatom, hogy sokat unatkozom. Munka van elég. És bosszúság is akad. Őszülő bajuszát tépdesi. Mosolyog. Nem tudom, panaszkodik-e vagy di­csekszik. — Az asszony. A feleségem. Hát hallott már ilyent? Harminc éves elmúlt, amikor az írás-olvasást meg­tanulta. Aztán egyszerre azt vette a fejébe, hogy ő tanítónő lesz. Nevet­tem is rajta, meg szfdtam is. Df hiába nevettem és hiába szidtam, — tanítónő lett belőle. Itt tanít a kol­hóziskolában. Negyvennégy éves volt, amikor az iskolát elvégezte. Most nappal a gyerekeket tanítja az isko­lában, este felnőtteket a klubban, Egy pillanatra sem áll be a szája... Végigmegyünk Ivanovo falu főut­cáján. Itt-ott még áll egy-egy öreg, rozoga ház, de a főutca legtöbb há­za négvablakos. cseréptetős kőház. — Villanyvilágításunk van. A víz­vezeték most készül. Mozink ls van. Könyvtárunk is van. Ámbár az utóbbival sok a kellemetlenség. Előbb az volt a baj, hogy sok volt a könyv és kevés az olvasó. Most meg arról panaszkodnak a kolhózis­ták, hogy kevés a könyv. Egyre ma­gyarázom nekik, hogy összesen csak egymillió nyolcszázezer rubelünk van a bankban, hát csak nem kívánják, hogy hozzányúljunk ehhez a pénz­hez a könyvek miatt. De hát — kí­vánják. A mult héten is 15 ezer ru­belt szavaztak meg — könyvbeszer­zésre. Mit csináljak? Könyveket ho­zattam. Nem is bánnám, ha nem tudnám előre, hogy három-négy hó­nap múlva újböl kezdődik a panasz­kodás. „Kevés a könyv, Sztyepán, hozatni kell! Ide a pénzzell!" Hogy mi panaszom van még? Éppen most írok a központnak, hogy. kevés az — eső. Csinálni kell valamit! — Hogyan képzeli, Sztyepán Iva­novics azt a „valamit?" — Ügy képzelem, hogy annyi eső legyen, amennyire szükség van. Se több, se kevesebb. — És hogy lehet ezt megcsinálni? — Meg lehet csinálni. Egész bizo­nyosan meg lehet csinálni. Húsz év­vel ezelőtt még voltak olyanok — sokan voltak —, akik abban is ké­telkedtek, hogy a kolhózt meg le­het csinálni, hogy lesz idő, amikor csak hírből ismerjük a koplalást. Aztán hol ebben, hol abban kétel­kedtek. Kételkedőkben sose volt hiány — de a kételkedőknek sose volt igazuk. Mindig megcsináltuk, amire szükségünk volt! Hát azon a kit esőn mondana csődöt a bölcsesé­günk? A falu főterén állunk. A főtér há­zai: az iskola, a klub, a könyvtér, a falutanács háza, a mozi. A mozi mellett, sürü hárserdőben — a kór­ház áll. — Itt a tér közepén, néhány hónap múlva, Sztálin szobra fog állni — meséli Sztyepán Ivanovics. — Ha valaki kételkedni fog abban, hogy meg lehet csinálni mindent, amire a dolgozó népnek szüksége van, csak azt fogjuk mondani: nézzetek errt a szoborra és akkor többé nem fog­tok kételkedni... ző év megfelelő negyedéhez viszo­nyítva 17 százalékkal, 1949 első ki­lenc hónapjában az 1948-as év meg­felelő időszakáig viszonyítva 20 szá­zalékkal emelkedett. Különleges je­lentőségű az a tény, hogy az üzemek túlnyomó többsége már az utolsó­előtti évnegyedben teljesítette, tekin­télyes számú üzem pedig a felemelt tervelőirányzatokat is túlteljesítette. Az elmúlt év gazdasági életét a szocialista verseny új formáinak al­kalmazása jellemzi. Országszerte si­keresen folyt az új technika elsajá­títása, a nagy munkaigényü folya­matok gépesítése és a termelés kul­túrájának emelése. Ez az esztendő a munka minőségi mutatószámainak rendszeres emelkedésének jegyében folyt le. A munkatermelékenység 1949 harmadik negyedében átlagosan 11 százalékkal emelkedett az 1948. év harmadik évnegyedéhez viszo­nyítva: a gépiparban 16, a fémkohá­szatban 12, a szénbányászatban 14 százalékkal. Ugyanakkor az év há­romnegyedében az ipari termelés önköltsége 7.2 százalékkal csökkent. A szocialista verseny új formái és területei közül legfontosabb jelen­tőségűek a sztahanovista Borikevica és Bikov kezdeményezte fémgyors­vágás, a Rozsnyova és Kolonenko nevéhez füzödö nyersanyagmegtaka­rítási mozgalom. Csutkih szövőmes­ter kezdeményezése a kitűnő minő­ségű termékek előállítására. Kima­gasló jelentőségű volt az a kezde­ményezés is, mely a forgóalap csök­kentésére irányult s amelynek ered­ményeképpen sokmillió rubel sza­badult fel a népgazdaság céljaira. Hatalmas felvirágzást mutat a szovjet mezőgazdaság is. 1949-ben a gabonanemüek össztermése közel 22 millió métermázsával volt több, mint 1948-ban. A szocialista mezőgazdaság átütő sikerének egyik forrása a szovjet ipar, mely a Párt és a kor­mány gondoskodásával 150.000 trak­tort, 29.000 kombájnt és több mint 1,600.000 traktorvontatású gépet bo­csátott a kolhozok és szovhozok ren­delkezésére. A micsurini tudomány alkalmazása a mezőgazdaságban so­hasem látott eredményeket ért el. Csak a Liszenkó-féle ágasbúzát em­lítjük, hogy rámutassunk, mily óriá­si sikerekkel jár a szovjet tudomány és a szovjet mezőgazdaság együtt­működése. Kiemelkedő eredményekkel járt a szovjet kormány hároméves állat­tenyésztési terve, mely az elmúlt év utolsó negyedében több mint 75.000 új állattenyésztő farmot adott a nép­gazdaságnak. Ennek köszönhető, hogy a szarvasmarhaállomány 20. a juhállomány 13, a sertésállomány 72, a háziszárnyasállomány pedig 62 I százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben. A mezőgazdaság fejlődésének szi­lárd biztosítéka a sztálini erdősítési terv, mely már több, mint félmillió hektárnyi területen lett valósággá. Az 1950. évi erdősítési munkálatai I ezt a számot megsokszorozzák majd. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom