Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-12 / 10. szám, csütörtök

_____ UJSIö Vessünk véget a talaj kizsarolásának 1950 január 12 A Szovjetúnió élenjáró mezőgazdaságának óriási termelékenysége nagyrészt Viljamsz füves vetésforgós rendszerének köszönhető. Minden munkásnak szüksége van időnként szabadságra, hogy munkerejét megújítsa. Minden motornak szüksége van időnként generáljavításra, hogy a dugattyúk tömítése és az olajozás újból kifogástalan legyen. Ezt a jogot a talajtól is elvette a kapitalista rablógazdálkodás. Nem csoda, hogy a nyugati államokban elterjedt a talaj csökkenő termőképességéről szóló hamis agronómiai törvény. Az agyonzsarolt talaj •s agyonhajszolt munkáshoz vagy igásállathoz hasonlóan, valóban'évről évre kevesebbet terem. Az agyondolgoztatott munkásnak hiába adunk jobb táplálékot, sőt erősítő injekciókat, végül mégis csak kimerül s nem segíthet rajta más, csak a pihentetés. így van ez a talaj esetében is! Az agyonzsarolt talajt hiába trágyázzuk és irtjekciózziuk műtrágyákkal, rövid ideig esetleg többet terem, de állandóan emel kedő terméseredményeket nem várhatunk tőle, sőt kimerülve, terméketlenné válik. A hasonlat azonban mégsem teljes. A kimerült munkás szabadsága alatt nem termel, csak fogyaszt. A kikapott motor generáljavítása sok munkát kíván és eközben a motor nem dolgozik, tehát a javítás kiesést okoz a termelésben. A talaj generáljavítása szabadsága, pihenője a gyep telepítés nem okoz kiesést a termelésben, mert a füvesherés keverék kitűnő zöldtakarmányt ad a mezőgazdasági üzem állattenyésztési részének. A talaj tehát szabadsága alatt is dolgozik, csak más munkát végez. Mégis kipihenten fejezi be szabadságát, mert humuszállapotában felfrissülten és morzsás szerkezetében megújultan kerül ki a gyep alól. A kertész ezt már régen tudja. Ha igazán kényes növényeket akar ültetni, akkor gyep alól hoz nekik földet. A gyepföld egyenletesen omlós. Sötét humuszos. 3—4 mm nagyságú morzsákból 611. A vizet jól vezeti és nagymennyiségű vizet tud magában felraktározni. Ha erősen megöntözzük, akkor is marad benne levegő és így a gyökerek nem fulladnak meg benne. Tele van tápláló anyagokkal. Ha műtrágyát juttatunk bele, a műtrágya tápláló hatása sokáig érezhető benne. A tápláló anyagok nem változnak át benne felvehetetlen vagy káros anyagokká. így tehát gyep alatt alakul ki a legtermékenyebb talaj! Viljamsz a Szovjetúnió legkiválóbb talajkutató tudósa megvizsgálta, hogy hogyan tudunk mesterségesen gyepföldet előállítani. Észrevette, hogy azokcxn a helyeken, ahonnan a kertészek gyepföldet szednek, már igen régen gyeptakaró van. Az teljesen elképzelhetetlen, hogy a szántóföldeken hosszú évekre elgyepe" sítsük és megvárjuk, míg ilyen kiváló minőségű gyep föld jön létre. Ezt a folyamatot meg kell valahogyan rövidíteni. Kísérletei és vizsgálatai megmutatták, hv.gy egyes évelő fűféléknek évelő pillangósokkal alkotott keveréke már két év múlva jó gyepföldet ad, ha a gyepet késő ősszel a már átázott talajba forgatjuk bele. Ez a késői alászántás azért szükséges, mert a gyepből csak akkor lesz értékes humusz-anyag, ha az átázott, levegőtlen talajban bomlik el. Az egyéves füvek egyéves pillangósokkal alkotott keveréke nem vált be, mert korán ősszel elhalnak és maradékaik még levegős viszonyok között indulnak enyészetnek. Mire az őszi esők megjönnek, az egyéves növények maradványai már elkorhadtak. Nem jó az olyan gyep sem, melyben csak fűfélék vannak. Ez alatt is morzsás talaj keletkezik, de az ilyen talaj mor zsái hamar szétesnek, mert hiányzik belőlük a morzsák ellenállóságának legfőbb kelléke: a mész. A herefélék és egyéb pillangós növények mély gyökerei meszet hoznak fel a mélyebb talajrétegekből és ez a mész a morzsákat erősen összeragasztja. A morzsák úgy keletkeznek, hogy a fűfélék igen dús gyökérzete annyira sűrűn ágazza be a talajt, hogy a talajszemcséket 3—4 mm nagyságú morzsákká fogja össze. Ha a gyökérszálak a morzsa felületén levegőtlen, vizes talajban bomlanak el, akkor a keletkezett aktív humusz-szálak és hártyák továbbra is összefűzik a morzsákat Ha a talajban olyan morzsák vannak, melyek az esők ellenére sem esnek széjjel, akkor azt szoktuk mondani, hogy a talaj „érett" állapotban van. Ha tehát a gyepet fölszántjuk, akkor érett talajt nyerünk. Az érett talaj a vizet kitűnően vezeti és raktározza. Nagy eső után nem keletkezik pocsolya a talajon. A tartós esők vizét az ilyen talaj a száraz aszályokra tartalékolja. Viljamsz 6 évi szántóföldi termelés után mindig két évi gyeppel újítja fel a talaj jó, morzsás szerkezetét és hiumusztartalmát. így a legtöbb szántóföldi növény kitűnő eredménnyel termeszthető. Ez a füves-gabona vetésforgó alapja. Viljamsz azonban azt is észrevette, hogy vannak olyan növények, amelyek a humuszosabb és nedvesebb talajokat szeretik. Ilyen növények a konyhakerti vetemények, kerti virágok, len és különösen a nagyarányú állattenyésztéshez szükséges szálastakarmányok. Ilyen talajt úgy lehet mesterségesen előállítani, ha az. évelő füvek és évelő pillangósok keverékét nem két éven át, hanem legalább négy éven át meghagyjuk és csak ezután törjük fel igen késő ősszel az átned vesedett talajt. Ilyenkor sokkal több humusz van a talajban és ezért a talaj sokkal több esővizet is tud felraktározni. Ha tehát 4 évi gyep után 4—7 évig takarmánynövényeket vagy konyhakerti növényeket termesztünk, létrehoztuk a takarmányforgót vagy kertészeti forgót. A gabonaíorgót inkább a gazdaság magasabban fekvő, szárazabb talajain alkalmazzuk, a ta* takarmányforgót pedig a mélyebb, nedvesebb helyeken. Idővel ezt meg is cserélhetjük és a területeken felváltva alkalmazhatjuk a két forgótípust. Vigyázzunk azonban! A füves vetésforgó még egymagában nem elégséges a talaj termőerejének szakadatlan fokozására! Viljamsz mezőgazdasági rendszerének csak egy része a füves vetésforgó! Vil jamsz emellett megtanít minket a helyes talajművelésre, trágyázásra, mezővédő erdősávok telepítésére, öntözésre, talajjavítószerek használatára és nem utolsó sorban nemesített vetőmagok használatára. A természetben a talajok jó vagy rossz irányba való fejlődését sok folyamat irányítja. Mi is tehát csak sek folyamat együttes alkalmazásával tudjuk a természetet javunkra átalakítani! Ezek közül a folyamatok közül azonban legfontosabb a füves vetésforgó bevezetése! Lássunk tehát példát a jól bevált füves vetésforgóra! A V. R. Viljamszról elnevezett gépállomáshoz tartozó „Kirov" kolhoz 8 éves füves gabonaforgója: 1. Fekete ugar; 2. ősizigabona évelőfüvek alávetésével; 3. elsőéves évelőfüvek; 4. másodéves évelőfüvek; 5. keményszemű tavaszibúza; 6. közönséges tavaszibúza; 7. kapásnövények; 8. zab. Ugyanehhez a gépállomáshoz . tartozó „Leninútja" kolhoz 8 éves takarmányforgója: 4 évig évelő füvesherés; 5. keményszemü tavaszibúza; 6. szálastakarmányok; 7. szálastakarmányok; 8. zab, évelőfüvek alávetésével. A „Fumanov" kolhoz kertészeti forgója a következő: 3 éven keresztül lucerna; 4. káposzta; 5. uborka; 6. hagyma, sárgarépa és egyéb; 7. paradicsom; 8. gyökémövények; 9. burgonya; 10. zab, lucerna alávetésével. Ezeket a módszereket nálunk is ki kell próbálni és a hazai viszonyokhoz alkalmazni. Véget kell már vetnünk a talaj kizsarolásának! Pihenőt kell már adnunk fáradt talajainknak! Fokoznunk kell a talaj termőképességét, hogy dolgozó népünk életszínvonalát fokozhassuk! Dr. Fekete Zoltán. II hűs felvásárlása az 1949. évben Az 1949. esztendő húsbeszolgáltatásának össz-szlovákiai és kerületi teljesítése nem kielégítő, mivel a felvásárlási tervet a mult év december 31-ig nem teljesr teték százszázalékban. A közellátási megbízotti hivatal a húsbeszolgáltatás határidejét ez év január 15-ig meghosszabbította, úgyhogy a földművesek e határidőig teljesíthetik a mult évre előírt húsbeszolgáltatásd kötelezettségeiket. A népi közigazgatás szervei, a felvásárlók és a felvásárló szervek a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznak azon, hogy az 1949-es év tervét e határidőig teljesítsék, mert csak a terv rendes teljesítésével érjük el az életszínvonal kívánt emelkedését és az egész köztársaság dolgozóinak megelégedettségét. A terv nemteljesítésének okai a húsbeszolgáltatásnál a felvásárlás megszervezésénél előállt hiányokban és a felvásárló szervek és a népi közigazgatás szerveinek elégtelen kezdeményezéseiben vannak, mivel a mult esztendőben marhaállományunk és sertés tenyésztésünk szép és elégséges eredményt mutatott ki a meny nyiség szempontjából, ami világosan kitűnik abból, hogy a sertés' tenyésztésben a tervet 102.2 szá zalékban és a marhanevelésben 104.7 százalékban teljesítettük. A mult év december 31"én í felvásárlási terv teljesítése az öt éves terv első évében összszlovákiai méretben a marha állomány felvásárlásánál 84.1 százalékot, a sertéseknél 90.7 szá zalékot mutat. A legjobb, ámbár mégis elégtelen tervteljesítést mutatott ki a bratisíavai kerület, ahol a marhabeszolgáltatás 90.7 százalékban, a sertésbeszolgáltatást 93.2 százalékban teljesítették. Ezután a prešovi, majd a ii linai, košicei, nyitrai és a ban" skábystricai kerület következik a felvásárlási sorrendben. ILLÉS BÉLA: r/ŕ íptattilSL&t SÍZ A polgárháború befejezése után Oroszország ipara romokban hevert. Az orosz faluban a kulák volt az úr. Az újgazdák szegények voltak, mint a templom egerei. Az orosz munkásosztály a Kommunista Párt vezetése alatt — hozzáfogott az ipar újjáépítéséhez. A régi kapitalista ipar helyett, melynek egyetlen célja -a pénzkereskedés, vagyon felhalmozás volt, — szocialista ipart épített, amely a dolgozók gazdasági és kulturális fölemelkedését szolgálja. Tüneményes sebességgel építette föl a szocialista ipart az orosz munkásosztály. De ez a tüneményes sebességű munka is — évekig tartott. A munkásosztály mindent megtett a szegény és középparaszt érdekében, minden erejével segítette a szegény és közópparasztságot. De sokáig ez a minden is elégtelen volt. A kulák nagyhatalom volt. 1924 január 21 én a nagy Lenin meghalt. Temetésén Sztálin fogadalmat tett arra, hogy az orosz dolgozók folytatni fogják és betetőzik Lenin művét. Megvalósítják a szocializmust. Fogadalmat tett arra, hogy megőrzik, kimélyítik és egyre erősítem fogják a munkás és paraszt közötti szövetséget. Milliós tömegek temették Lenint. A gyászolók száz" és százezer koszorút hoztak. A Párt úgy határozott, hogy Lenin koporsójára csak két koszorút helyeznek el, — a Kommunista Párt koszorúját és a Kommunista Internacionálé koszorúját. Sztálin nagy beszéde után, mikor a két koszorút — a világ két legnagyobb forradalmi szervezetének koszorúját — Lenin koporsójára helyezték, egy öreg pa raszt kezében fenyőgallyakból kötött koszorúval áttörte a díszőrség sorfalát és odaállott Sztálin mellé. — Mit akarsz bátyám? — kérdezte Sztálin. — Ezt hoztam Leninnek, Sztálin elvtárs — felelte az öreg. — Ezt a koszorút. — Tedd oda a Párt koszorúja mellé. A dolgozó parasztságnak sok oka van arra, hogy gyászolja legjobb barátját — Lenint. Az öreg paraszt a szegényes koszorút odatette a Kommunista Párt hatalmas koszorúja mellé. Valamit mondani akart, de nem tudott beszélni, elsírta magát. Egész testét rázta a zokogás. Sztálin a síró paraszt vállára tette kezét. — Az élet megtanított titeket sírni, orosz parasztok. ... — De megfogadom — mondatta Sztálin —, hogy mi megtanítunk titeket — nevetni. c/t panaszt neaet Sztálin, mikor száműzetésben élt, napokat, heteket, hónapokat töltött parasztviskókban. Megismerte a paraszt minden baját, gondját, nyomorúságát, minden vágyát, reménységét... A polgárháború éveiben gyakran elbeszélgetett paraszti katonáival. Kikérdezte őket mindenről, ami a faluban történik. Nemcsak arról, hogy mit gondolnak és mit éreznek a parasztok, de kikérdezte őket életük minden részletéről. Arról, hogy mit esznek és mit isznak a falu dolgozói, mennyi és milyen ruhájuk van, milyen ágy nemű j ük • van és mivel fűtenek. — Tudni kell, hogy mit eszik a paraszt és tudni kell, hogy mivel takaródzik. Ha ezt nem tudjuk, nem csinálhatunk helyes agrárpolitikát. A paraszton ugyanis — mondotta Sztálin a kolhóz mozgalom kezdeti idején — csak a paraszt beleegyezésével, a paraszt támogatásával lehet segíteni. Ismerni kell az agyát, ismerni kell a szívét és meg kell ismerni — a gyomrát is. Nem egyszerű dolog segíteni a paraszton, akit ezer éven át mindenki kihasznált és akit mindenki megcsalt. Csodálkoztok rajta, hogy a paraszt oly nehezen hisz a városi embereknek? Az volna csodálatos, ha könnyen hinne! Hisz öt ezer éven át mindig, mindenki megcsalta. De ha egyszer látni fogja, ha egyszer tetteinkből, politikánkból megérti, hogy mi kommunisták igazi barátai vagyunk, akkor nem lesz a szocialista építésnek lelkesebb harcosa, lelkesebb munkása, mint a most még oly bizalmatlan paraszt. Ismerni kell a dolgozó parasztot, szeretni kell és fel kell emelni... Sztálin utazás közben meg-megáll egy-egy faluban és* órákon át beszélget a parasztokkal. Ismeri őket, szereti őket, ért a nyelvükön. Sohasem volt olyan igaz barátja a parasztságnak, mint amilyen Lenin volt és amilyen Sztálin. Soha senki se adott annyit a parasztságnak, mint amenynyit ők adtak. A kolhózparasztok egyik moszkvai tanácskozása után Sztálin negyvenegynéhány kolhózparaaztot meghívott vacsorára. Vacsora után órákon át beszélgetett vendégeivel. Az egyik vendég — egy idősebb ukrán paraszt, névszerint Mikola Ivanovics Bukenko — eldicsekedett Sztálinnak azzal, hogy mennyi ajándékot visz haza Moszkvából a családjának. — Az asszonynak új ruhát viszek. Olyat, hogy ha fölveszi — fiatal menyecske lesz belőle. A kisunokámnak beszélőbabát vettem. A nagyunokámnak könyveket, Gorkijt, Fagyejevet, Solochovot. Aztán egy gramofont is vettem. — És lemezeket vettél ? — kérdezte Sztálin. Bubenko arca vörös lett, mint a főtt rák. — Arról megfeledkeztem. Nahát ilyen butaságot... — Hol itt a butaság? — kérdezte Sztálin. — Moszkvát se egy nap alatt építették. Ha megvetted a gramofont, holnap megveszed a lemezeket. A Puskin-utcában egy kitűnő üzlet van, ott nagyon jó lemezeket árulnak. Azt ajánlom neked, Mikola Ivanovics, hogy odamenj lemezt venni. Vegyél olyan lemezeket, amelyek régi népdalokat dalolnak és vegyél olyat is, amelyen újmódi dalok vannak — vörös katonadalok, kolhózdalok és élmunkások dalai. Van papírod és plajbászod ? Na, vedd elő és írd föl, amit mondok. Megmondom neked, hogy én mit vásárolnék. Bubenko előkaparta a noteszét és megnyálazta a plajbászt. Sztálin diktált, ő írt. — Kifut a pénzedből? — kércteste Sztálin. — Akár az egész üzletet is megvehetném! — mondotta büszkén a kolhózparaszt. — Az egész üzletet mégse redd meg. Mások is akarnak vásárolni. De vegyél meg mindent, amire szükséged van. Egy pillanatig hallgatott Sztálin, aztán csendesen megjegyezte: — Sokáig nélkülöztetek, itt aa ideje elfelejteni, hogy mit jelent az a csúnya szó: nélkülözés. — Nélkülözés? Mi, szovjetparasztok már rég elfelejtettük, Sztálin elvtrás, hogy mi az a nélkülözés! — mondotta majdnem kiabálva az öreg ukrán kolhózparaszt és hangos nevetésbe tört ki. Egész testét rázta a boldog nevetés. Ügy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak. Akik a közelben állottak, azt mesélik, hogy mialatt a boldogan nevető kolhózparasztot nézte, Sztálin, zsép, jóságos, bölcs szeme, — az a csodálatos jövőbelátó szem — megtelt könnyekkel.