Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-01 / 1. szám, újév

ÜJ SZö Évzáró a iiileki vasgyár dolgozóival Üjból a füleki vasgyári dolgozókkal kerültem össze. Egyszerű emberek, de feladataik teljesítésében és küldetésük fontosságának tudatában messie túlszárnyalják a múlt rendszerek kevésbbé öntudatos munkásait. Régi harcosok ők, akik mindig szívükön viselték a dolgozók ügyeit és most az új élet kiépítésében tevékenyen vesznek részt. Most, amikor az ötéves terv első évének a végére értünk és számot vetünk mindnyájan magunkkal és a leszűrt tapasztalatok alapján elkezdjük a nagy terv második évének teljesítését, felmerülnek előttünk újra az évközben felvetett kérdések, — hogyan érhetünk el nagyobb teljesítményeket, hogyan bővíthetjük kl a munkaversenyek mozgalmát, hogyan biztosíthatjuk az új káderek felnevelését, a többtermelést, ami a szocializmus győzelmét hozza meg hazánkban. A sors könyve Irta: KIRÁLY DEZSŐ 1950 01 év Január 1, vasžrnap. A nap kél i 7 óra 57 perckor, nyugszik 16 ón i 10 perckor. A róm. kai és a pro- } testíns naptár szerint újév napja l van. j * í Várható Időjárás; Az Anglia fe- i lől betört meleg légáramlatok kö- j vetkeztében Közép-Európában lé- j nyeges enyhülés várható. A hő- | mérséklet helyenkint tovább emel- j kedi'í, a Magas Tátra vidékén erős i havazás várható. • j Már ezév nyai án Léva város j katasztrális területén megkezdték f egy halastó éjpítését, amelynek ki- j terjedése 220 katasztrális hold és j a legnagyobb eddigi szlovákiai ha- i lastó lesz. A lévai járásban ezzel j együtt összesen hét halastó épül, ! amelyeket 1950-es év elején adnak f át rendeltetésüknek. Az összes j halastavak megépítése után évente j 600—700 mázsa hal kitenyésztésé- j re számíthatunk, amely jelentős j mértékben járul majd hozzá lakos- j ságunk élelmezésének megjavítá- | sához. i Ilyen gondolatokkal foglalkozva ülünk itt egymással szemben és beszélgetünk. A füleki vasgyári dolgozók az elsők között kapcsolódtak be nagyszámban a szocialista munkaversenybe. Kimagasló eredményeket értek el, növelték a termelékenységet és túlteljesitményeik alapján szabták meg az új, szilárd normákat,' melyek túlhaladásához már bizony nagy erőfeszítésre lesz szükségük. (A zománcozóban pl. az összes rokonüzemek között a legmagasabb normával dolgoznak.) De nem Ijednek meg ettől a nagy feladattól, mint Adamec János mondja, aki már 35 éve dolgozik itt az üzemben, elkövetnek mindent kötelezettségeik teljesítésére. Üj zománcozót is építenek, hogy még többet és jobbat termelhessenek. nak kiküszöbölésébe, még mindig nehézségekbe ütköznek egyes hitetlenkedő elemek miatt, akik gátolják a nálunk nemrég elindult egészséges termelés fejlődésének folyamatát. — Leküzd j ük ezeket a nehézségeket — mondja határozottan Virágh Géza elvtárs — s megmutatjuk a gáncsoskodóknak, akik azt suttogják, hogy ötven év szükséges a szocializmus eléréséhez, hogy mi öt év alatt valósítjuk meg a szocializmust, ha mindnyájan közös akarattal, kollektíven veszünk részt az építő munkában. S így lassan ráterelődik beszélgetésünk a sürgősen megoldást váró üzemi kérdésekre is. Az önzés és a haszonlesés a haladás egyik legnagyobb ellensége és magában hordja a kapitalizmus bomlasztó csíráját. Ez még sok helyen megvan, így a füleki gyárban is tapasztalhatjuk. A gyár új munkásigazgatót kapott Hronec elvtárs személyében. A dolgozók minden reményüket most a közülük kikerült társukban látják, hogy az „eddigi összekovácsolt vezezetöséget", mint mondja Virágh elvtárs, ráterelje a helyes útra, hogy a munkásság igazi útmutatói és vezetői lehessenek. Nem a magas fizetések elérése legyen számukra a legfontosabb cél, hanem a jó szocialista munka, mellyel hathatósan elősegíthetik a dolgozók termelékenységének növelését. Régi munkásokkal, régi harcosokkal beszélek, akik már tisztán látják a szükséges tennivalókat. — Mi lassan kidőlünk, — mondja Virágh Géza — nincs még megoldva a káder, az utánpótlás kérdése. — De ez nemcsak nálunk, hanem máshol is igy van. önzők az idősebbek — folytatja Szvoreny elvtárs — akik öt funkciót is vállalnak egyszerre magukra és ezeknek a feladataiknak nehezen tudnak eleget tenni. Tessék bevonni az ifjúságot, hogy legyen, aki utánuk működjék! — Oktató előadásokat kell rendezni, a szakszervezeteken keresztül külön iskoláztatások bevezetésére volna szükség az ifjúság számára. Tekintsünk csak a Poľana textilgyárra — mondja Virágh elvtárs — üzemi iskolájuk van, ahol az ifjúságot tanítják és az ifjú munkások törekszenek is arra, hogy a párt és népünk hasznos tagjai lehessenek. — Keressük ki előbb azokat az ifjakat, akiktől joggal remélhetjük, hogy feladataikat jól tudják teljesíteni. Vonjuk be őket a munkaversenyekbe és ösztöndíjjal jutalmazzuk őket. De ezt a díjat ne szórakozási célokra, hanem csak könyvek vásárlására fordíthassák, hogy jobban fejleszthessék eddigi tudásukat. Fel kell karolnunk az ifjúságot, az új generációt, mert a szebb jövőt csak velük együtt építhetjük ki. S a füleki vasgyári dolgozók már nem is hozzám szólnak, hanem maguk között vitatják kérdéseiket. Annyira belemelegedtek ebbe a vitába, hogy könnyen kiérzem szavaikból a nagy őszinteséget és igazságszeretetüket, ami dolgozóink legjobb tulajdonságának egyike. Jó munkát akarnak végezni s ennek érdekében elkövetnek mindent, hogy a felmerülő akadályokat leküzdjék. — A zománcozóba olyan embereket osztanak be hozzánk — mondja ezután Szvoreny elvtárs — akik kevés szakértelemmel rendelkeznek és csak gátolják a mi munkánkat. S aztán Itt van a vonatkésés is Százával járnak munkásaink Losoncról Fülekre dolgozni. Mostanában bizony a reggeli hosszútávú vonatszerelvény, amellyel utazni szoktak, sokat késik s emiatt nagy vesztesége van az üzemnek. A gyári dolgozók kívánják, hogy lehetőség szerint állítsák vissza a régi munkásvonatot, mely őket azelőtt rendes Időben szállította munkahelyükre. — Ezeket a dolgokat magunk között nem intézhetjük el, — mondja felelve ezekre a kérdésekre Virágh elvtárs — mindent az üzemi bizottság, a pártvezetöségi gyűlés elé kell vinni, s így mindent hamar megoldhatunk. — A kényelemből kí kell vetkőznünk és ezzel bizonyítjuk a reakciósoknak azt, hogy őnélkülük, gáncsoskodásuk ellenére is felépítjük a szocializmust. csak hűen kell követnünk pártunk utasításait. Figyelnünk kell állandóan a munkamenetet, megtalálni a fennakadás okozóit, össze kell jönnünk mindnyájunknak, mert csak közösen küszöbölhetjük ki a hibákat. — Azután itt van még egy kérdés — folytatja Virágh elvtárs — ki kell aknáznunk minden erőtartalékunkat, hogy kívülről ne vegyünk be olyan munkaerőt, akire nagy szükség van az építészetben, hanem saját magunknak kell arra törekednünk, hogy nagyobb termelékenységet érjünk el. A jövő évben azt kívánjuk a vezetőségtől, hogy mindent velünk, a munkássággal beszéljen meg, hogy a gyűléseken ne személyi és magánügyekkel foglalkozzunk, hanem a termelés kérdéseit tárgyaljuk meg. Ez már komoly bírálat. Meg is illeti a munkásságot, hogy véleményüket kinyilváníthassák és megmutassák a helyes utat, melyen mindnyájunknak haladnunk kell, hogy erőteljes léptekkel vigyük előre épltömunkánkat. Évzárói mérleg volt ez ä beszélgetés, melyből dolgozóink nagy építőtörekvéseit Ismerhettük meg. A kezdet az új társadalmi élet kialakítására, ha kissé nehéz is, de munkásaink müliós tömegei leküzdik az akadályokat és a marx-leninisztálini úton haladva eleget tesznek kötelezettségeiknek, elkezdik most az ötéves terv második évének teljesítését, hogy minél hamarább reánk vethesse a szocializmus napja élteti' és boldogságot adó fényét: Petrőcl Bálint. — Felhívás az órakereskedőkhöz. Az órásokat és óraikereskedőket felhívjuk, hogy amennyiben birtokukban még 1949 június 7"ke óta szerzett svájci órák vannak, jelentsék azt be, 1949 december 31-ig az ONV pénzügyi referátusánál adóztatási célokból. Az érdeklődők részletes felvilágosításokat a pénzügyi referátu" son kaphatnak. • A Journal of Commerce, az amerikai nagytőkések lapja írja: „Itt az ideje, hogy erélyesen beszéljünk Angliával", mert az angol olajimportkorlátozások súlyos csapást mérnek az amerikai olajvállalatokra. • A francia vonatvezetők, fűtők, sínautóvezetők párizsi nagygyűlésükön elhatározták, hogy megtagadják a fegyverek szállítását. A vietnami CGT levélben köszönte meg a marseillei dokkmunká^knak azt az elhatározását, hogy nem rakják többé hajóra az Indo* kínába irányított hadianyagot. • Német háborús főbűnösök kiadatását kérte Adenauer a megszálló főbiztosoktól. Később Adenauerék ezeket a főbünösö" ket szabadlábra akarják helyezni. Nagyanyóról tudni kell, hogy nyolcvanegy esztendős, de még mindig teli van vásott vidámsággal és lényéből árad a bölcs ke" dély. Hetenként egyszer maga köré gyűjti a családját és ilyenkor régi történeteket mesél. Az unokája egy ízben kérlelni kezdte: — Mesélje el Nagyanyó, hogy lett a nagyapa felesége? Nagyi valamikor szép és okos kislány volt, egy nagy varróüzemben dolgozott és négyen is kérték a kezét. Az egyik önálló nyomdász volt, a másik fűszeres, a harmadik hivatalnok, ínyugdíjas állás!) és a negyedik, Lajos, akiből később Nagymama férje lett. De a dolog nem ment olyan simán. — Az első három jómódú ember volt, — mesélte Nagyi, —az én Lajosom pedig szabász volt a műhelyben, ahol magam is dolgoztam. Remek munkás volt, de kemény, hajlíthatatlan ember, büszke fiú és egy kicsit duhaj legény, akivel nem lehetett csak úgy, akárhogy bánni. Szerettük egymást, de Lajos szegény volt és tudta, hogy szüleim inkább adnának jómódú kérőim egyikéhez. Éppen ezért sohasem nyilatkozott. — Hát egyszer, vasárnap ott voltak nálunk mind a négyen és én elhatároztam, hogy egy csapásra elintézek mindent. Szembeszállók szüleim akaratával, anélkül, hogy megbántanám őket, végkép elintézem a három jómódú polgárt és kiugratom a nyulat is a bokorból, mert nagyon szerettem volna a Lajos felesége lenni. Abban a régi világban azt mondták, hogy meg van írva a sors könyvében. Elhatároztam, hogy a sorsra bízom magam. Ezért, mikcxr a három kérőm ismét sürgetett, hogy válasszak közülük, azt feleltem hogyíiegyformán kedvesek nekem, és nem tudok dönteni, döntsön a sors! Felírom mindegyiknek a nevét egy cédulára és sorshúzással fogjmk eldönteni, hogy ki legyen a férjem? Közben úgy mellékesen, odaszóltam az én Lajosomnak: — Maga nem akar résztvenni a sorsolásban? — Lehet, — felelte Lajosom és láttam, hogy elsápadt az izgalomtól. Itt egy kis szünetet tartott Nagyika, hogy újra átélje a régi emlék édes izgalmait, majd így folytatta: — Felírtam hát négy egyforma cédulára a neveket, betettem egy kalapba és a kishúgomra bíztam, hogy húzzon ki egyet. Sokáig nem mertem felbontani a cédalát. Mindenki feszült várakozással meredt a papírdarabra. Végül" is, lassan szétnyitottam és azt hiszem, elcsuklott a hangom, kicsit a sírástól, kicsit az örömtől, amikor felolvastam a nevet: — Lajos! — Hát így történt, — fejezte be Nagyika. A társaság megilletődve hallgatta a történetet, majd megszólalt az egyik unoka: — De drága Nagyikám ... Hogy bízhatott ilyen sorsdöntő dolgot a véletlenre ... ? Hátha, nem a nagyapa nevét húzták volna ki a kalapból? Nagyika szemében kigyúlt egy huncut kis lángocska és mosolyogva felelte: — Ugyan, te csacsi... Hogy képzeled azt? Hiszen mind a négy cédulára a Lajos nevét írtam! Boldog újévet kíván minden előfizetőjének és olvasójának Ü J SZÓ szerkesztősége és kiadóhivatala. Technikai akadályok nvatt újévi számunkban csak a jövő hétfő és kedd rádióműsorát hozzuk. A hét többi napjainak műsorát az Ifjúsági Szemlével együtt január 4"i számunkban közöljük. Az Ifjúsági Szemle 1950. évi 2. száma a január 8—14 ig terjedő teljes heti rádióműsorral ismét a szokásos időpontban, azaz január 8-i (vasárnapi) számunk rendes mellékleteként jelenik meg. Orvosi hír. Dr. Markovié András, szülész-nőorvos, kórházi főorvos, Lucenecen telepedett le és rendelését megkezdte. Rendel délelőtt 10—12 és déiután 4—6-ig. Jánosková utca 17. alatt. 1488/V — Fantom végtagfájdalmak röntgenbesugárzásos gyógyításáról számol be a Szovjet Beszámoló. „Fantom végtagfájdalomnak" nevezik ezt a jelenséget, amikor egy amputált beteg a hiányzó végtagban vél fájdalmat érezni. Bogoszlavszkij szovjet orvoskutató 32 ilyen esetnél 28 esetben sikerrel alkalmazta a röntgenbesugárzást. A besugárzásos gyógymód az említett 28 esetben teljes gyógyulást, ötben pedig fokozott javulást eredményezett. Blesk autóiskola, Bratislava, SuchéMyto 3, tel 274-26 1950 jan. 9-én 18 órakor magyarnyelvű sofőrkurzust és átképzőtanfolyamot kezd meg. Jelentkezés és információ naponta az autóiskolában. 1487/V Bratislavában 3 éves órás-szakiskolát nyitunk meg, amelyre 15— 18 éves fiúnövendékeket korlátolt számban veszünk fel. Munkásszülők gyermekeit a felvételnél előnyben részesítjük. Internátusi elhelyezésükről gondoskodunk. Jelentkezni lehet: Ckmvun NllOONt rODK K 0»CMOO*í« BRATISLAVA, leningradská 17 11 Idllo 3*3 64 AKARJUK, HOGY HAZÁNK MÉG JOBBAN VIRÁGOZZÉK A zománcedény égető Trenka Barna magas szál ember. Küzdelmes évek ugyan nyomot hagytak rajta, de lelkileg erős és öntudatos munkás. Büszkén veszi ki tárcájából élmunkás igazolványát, melyben olvasoprí, hogy 1,50 százalékos teljesítményre kötelezte magát s e feladatának 194 százalékban tett eleget. — Hogyan érte el ezt a magas eredményt ? — Élmunkás csoportunk jó együttműködésének köszönhetjük ezt. Négyen dolgozunk a kemencénél és tÍ2 lány, mint kiadó segédkezik a munkánál. Társaimat állandóan serkentettem nagyobb termelésre. Megértették, hogy miért kell nagyobb figyelmet és szorgalmat tanusitaniok a munkában é3 azóta állandóan, mint egy ember, egy gondolattal dolgozunk. Az egyik szaktársnönk mondotta egyszer: gyorsabban kell termelnünk, hogy az égetőknek legyen mit égetniök. Kitűnik ebből is, hogy közöttünk megvan a munka jó megosztása, mely a nagyobb termelékenység egyedüli biztosítója. — Hogyan készülődnek fel a második év teljesítésére? — Több és jobb munkával! Megvan a szabadságunk, nyugodtan dolgozhatunk. Iparkodni fogunk, hogy jövő évi termelésünk még jobb legyen, akarjuk, hogy hazánk még jobban virágozzék. És most Virágh Géza elvtárs szól közbe. — Nálunk a bádogosmühelyben 95 százalékban kapcsolódtak bele dolgozóink a szocialista munkaversenybe. Annyira jól megy a munka, hogy napról napra emelkedik teljesítményünk. Nem dicsekvő szavak ezek, hanem a szebb holnap munkásainak nagy építési vágyát tükröztetik vissza. Most Szvoreny János zománcozó veszi át a szót. ö 141 százalékra kötelezte magát és 180 százalékos átlagos teljesítményt ért el. Elmondja szerényen, hogy ő is ott volt hazánk legjobb élmunkásai között Prágában, amikor a munka legmagasabb kitüntetésével jutalmazták meg őket. Szvoreny elvtárs háromtagú munkáscsoport vezetője. — Nem az a célom, hogy a magam százalékát emeljem, mert jó munkával elérem a 200 százalékot is, de azt akarom, hogy a többiek teljesítménye is emelkedjék. Szaktársaim kifogástalanok. Velem együtt kapcsolódtak be a munkaversenybe. Rendesen kaptuk a nyersanyagot, kellően kiszolgáltak és így sikerült annyit zománcoznunk, hogy az égetőknél fennakadás nem fordulhatott elő. Célom — folytatja ezután a kitüntetett élmunkás — mennél magasabb nívóra magam után rántani a többit is. —... hogy a dolgozók életszínvonala emelkedjék, — egészíti Adamec elvtárs. — ... hogy a munkásság elégedett legyen, — folytatja Szvoreny elvtárs —, hogy többet és olcsóbban termelhessünk. Nem vagyunk mai gyerekek, felnőttek vagyunk, ákik tudunk gondolkodni. Szükséges, hogy minden öntudatos dolgozó bekapcsolódjék a munkaversenybe, mert csak így szolgálhatjuk legjobban a közérdeket. Így sikerült nálunk a normát 13 mázsára emelni, amit az egész köztársaságban egy rokonüzem sem tudott elérni. Az új élet építése nem könnyű munka. Dolgozóink, akik teljes erővel és öntudatosan kapcsolódtak bele célkitűzéseink megvalósításába, a mult rendszerek Igazságtalanságai-