Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-01 / 1. szám, újév

SZTÁLIN MÜVEIBŐL A NEMZETI KÉR (IIW 1950 Űjév S A LENINIZMUS Válasz Meskov, Kovaicsuk és más elvtársaknak Ja, hogy a nemzetek sokkal azelőtt, semmint a szocializmus győzedelmeskedett volna, már a polgári-demokratikus viszonyok közepette egybeolvadnak, aki a németek Csehországban folytatott beolvasztási „munkáját" talpnyalóan dicsőítve, könynyelműen azt állítja, hogy a csehek már majdnem elnémetesedtek, hogy a cseheknek, mint nemzetnek, nincs jövőjük. Ebből az idézetből, továbbá látható, hogy beszédemben nem a szocializmus világméretekben aratott győzelmének időszaka, hanem kizárólag a szocializmus egy országban aratott győzelmének időszaka lebegett szemem előtt. Emellett azt állítottam (és továbbra is azt állítom), hogy a szocializmus egy országban aratott győzelmének időszaka nem teremti meg a nemzetek és nemzeti nyelvek egybeolvadásához szükséges feltételeket, hogy — fordítva, — ez az időszak kedvező körülményeket terémt az olyan nemzetek újjászületése és virágzása számára, amelyeket azelőtt a cárizmus elnyomott, de amelyeket napjainkban a szovjet forradalom felszabadított a nemzeti elnyomás alól. Ebből az idézetből végül látható, hogy önök szem elől tévesztették a két történelmi időszak között;_ óriási különbségeket, ennek folytán nem fogták fel Sztálin beszédének értelmét s mindennek eredményeképpen belezavarodtak saját tévedéseik útvesztőjébe. Térjünk át Lenin azon tételeire, amelyek szerint a nemzetek a szocializmus világméretekben aratott győzelme után elhalnak és egybeolvadnak. íme, Lenin egyik tétele, amely Lenin „A szocialista forradalom és a nemzetek önrendelkezési joga" című, 1916-ban megjelent cikkéből való, s amelyet önök valamely oknál fogva leveleikben nem teljesen idéznek: „A szocializmus célja nemcsak az, hogy megszüntesse az emberiség kis államokra aprózódását és a nemzetek mindennemű elkülönülését, nemcsak az, hogy a nemzeteket egymásthoz közelebb hozza, hanem az is, hogy egybeolvassza azokat... Miként az emberiség csak az elnyomott osztályok diktatúrájának átmeneti időszakán keresztül juthat el az osztály megszüntetéséhez, ugyanúgy a nemzetek elkerülhetetlen egybeolvadásához is csak valamennyi elnyomott nemzet teljes felszabadítása, vagyis elszakadási jogiikon keresztül juthat el az emberiség".-' És itt van Leninnek egy másik tétele, amelyet önök: ugyancsak nem teljesen idéznek: „Mindaddig, míg fennállnak a nemzetek 'és országok közötti nemzeti és állami különbségek — már pedig ezek a különbségek még a proletariátus diktatúrájának világméretekben történő megvalósítása után is nagyon, de nagyon sokáig meg fognak maradni —, a világ kommunista munkásmozgalmának nemzetközi taktikai egysége nem a változatosság kiküszöbölését, nem a nemzeti különbségek megszüntetését (ez a jelenlegi pillanatban dőre álmodozás), hanem a kommunizmus alapelveinek olyan alkalmazását követeli (Szovjet hatalom és a proletariátus diktatúrája), amely helyesen módosítja ezeket az elveket a részletekben. helyesen idomítja, alkalmazza azokat a nemzeti és nemzeti állami különbségeknek megfelelően." * Meg kell jegyezni, hogy ez az idézet Lenin „Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége" című brosúrájából való, amelyet 1920-ban, vagyis — a szocialista forradalom egy országban aratott győzelme után, a szocializmus országunkban aratott győzelme után adott ki. Ezekből az idézetekből látható, hogy a nemzeti különbségek elhalásának és a nemzetek egybeolvadásának folyamatát Lenin nem a szocializmus egy országban aratott győzelmének időszakára, hanem kizárólag a proletárdiktatúra viliágméretekben történő megvalósítása utáni időszakra, vagyis arra az időszakra vonatkoztatja, amikor a szocializmus minden országban győzött, amikor már le vannak fektetve a szocialista világgazdaság alapjai. Ezekből az idézetekből, továbbá látható, hogy Lenin az olyan kísérletet, mely a nemzeti különbségek elhalásának folyamatát a szocializmus egy országban, a mi országunkban aratott győzelmének időszakára vonatkoztatja — „dőre álmodozásnak" minősíti. Ezekből az idézetekből ezenkívül látható, hogy Sztálinnak feltétlenül igaza volt, amikor a Keleti Népek Kommunista Egyetemén tartott beszédében tagadta a nemzeti különbségek és a nemzeti nyelvek elhalásának lehetőségét a szocializmus egy országban, a mi országunkban aratott győzelmének időszakára vonatkozóan, önöknek pedig semmiképpen nem volt igazuk, amikor olyasvalamiért kardoskodtak, amd egyenes ellentéte Sztálin tételének. Ezekből az idézetekből végül látható, hogy amikor önök a szocializmus győzelmének két különböző időszakát összekeverték, nem értették meg Lenint, elferdítették Lenin vonalát a nemzeti kérdésben, s ennek következtében akaratlanul is a leninizmussal való szakítás útjára léptek. Helytelenül járnánk el, ha azt hinnők, hogy a nemzeti különbségek megszűnése és a nemzeti nyelvek elhalása egycsapásra, úgyszólván felülről kiadott rendelet alapján, nyomban a világimperializmus veresége után bekôyetkezik. Ez a lehető leghelytalenebb nézet. Ha felülről kiadott rendelet útiján kísérelnők meg megvalósítani a nemzetek egybeolvadását, ez azt jelentené, hogy az imperialisták kezére járnánk, pusztulásra ítélnők a nemzetek felszabadulásának, elhantolnánk a nemzetek együttműködésének és testvériségének ügyét. Az ilyen politika egyértelmű lenne a beolvasztási politikával. Önök előtt természetesen ismeretes, hogy a beolvasztási politikának, mint népellenes, ellenforradalmi és ártalmas politikának, semmiképpen sem lehet helye a marxizmus-leninizmus fegyvertárában. Ezenkívül az is ismeretes, hogy a nemzeteket és a nemzet] nyelveket rendkívüli szívósság és a beolvasztási politikával szemben megnyilvánuló óriási ellenálló erő jellemzi. A török beolvasztok — akik valamennyi beolvasztok közt a legkegyeitlenebbek — évszázadokon át gyötörték és nyomorgatták a balkáni nemzeteket, de nemcsak nem érték el ezek megsemmisítését, hanem maguk kényszerültek behódolásra. A cári-orosz oroszosítók és a németporosz németesítők, akik kegyetlenség tekintetében alig valamivel maradtak a török beolvasztok mögött, több mint száz éven át darabolhatták fel és gyötörték a lengyel nemzetet, mint ahogyan a perzsa és török beolvasztok is évszázadokon át darabolgatták fel, gyötörték és irtották az örmény és a grúz nemzetet, de nemcsak nem érték el ezeknek a nemzeteknek megsemmisítését, hanem — ellenkezőleg — ugyancsak ők maguk kényszerültek behódolásra. Mindezeket a körülményeket feltétlenül számításba kell venni ahhoz, hogy helyesen lássuk előre, milyen lesz a nemzetek feplődése tekintetében az események valószínű menete, közvetlenül a világimperializmus veresége után. Hiba lenne azt hinni, hogy a proletár világdiktatúra időszakának első szakasza a nemzetek és a nemzeti nyelvek elhalásának, az egységes közös nyelv kialakulásának kezdete lesz. Ellenkezőleg, az első szakasz, amelynek folyamán a nemzeti elnyomást véglegesen meg fogják szüntetni, * a korábban elnyomott nemzetek és nemzeti nyelvek fejlődésének és felvirágzásának, a nemzeti egyenjogúság megvalósításának, a nemzetek közötti kölcsönös bizalmatlanság megszüntetésének, a nemzetek közötti internacionális kapcsolatok rendezésének és megszilárdításának szakasza lesz. Csak a proletár világdiktatúra második szakaszában, olyan mértékben, amint a kapitalista világgazdaság helyett kialakul a szocialista világgazdaság. — csaik ebben a szakaszban kezdődik meg valamiféle közös nyelv kialakulása, mert hiszen a nemzetek csak ebben a szakaszban fogják maijd érezni annak a szükségességét, hogy nemzeti nyelvük mellett egy közös nyelvük is legyen az érintkezés könnyebbsége, valamint a gazdasági, kulturális és politikai együttműködés könnyebbsége érdekében. Tehát ebben a szakaszban a nemzeti nyelvek és a közös nemzetközi nyelv párhuzamosan lesznek majd meg. Lehetséges, hogy eleinte nem egy, valamennyi nemzetet mal gábanroglaló és egyazon közös nyelvvel rendelkező világgazdásági központot hoznak létre, hanem néhány övezeti gazdasági központot az egyes nemzetcsoportok számára, külön közös nyelvvel minden egyes nemzetcsoportban, s ezek a központok csak később egyesülnek majd egy általános szocialista világgazdasági központban, amelyben minden pemzetnek egyazon közös nyelve lesz. A proletár világdiktatúra időszakának következő szakaszában, amikor a szocialista világgazdasági rendszer eléggé megerősödik s a szocializmus áthatja a népek életét, amikor a nemzetek a gyakorlatban győződnek meg arról, hogy a közös nyelv előnyösebb a nemzeti nyelveknél — elkezdődik majd a nemzeti különbségek és nyelveik elhalása, olyanformán, hogy ezek egy mindenki számára közös világnyelvnek engedik át helyüket. Ez szerintem a nemzetek jövőjének, a nemzetek jövő fejlődésének — egybeolvadásuk vonalán végbemenő fejlődésének — hozzávetőleges képe. 4. A Párt politikája a nemzetikérdésben Egyik tévedésük abban áll, hogy a nemzeti kérdést nem a társadalom társadalmi és politikai fejlődése általános kérdésének részeként,, nem mini ennek az általános kérdésnek alárendelt kérdést vizsgálják, hanem holmi önmagáért létező és állandó jellegű kérdésiként, tehát mint olyat, amely a történelem folyamán, tartalmát és jellegét tekintve, alapjában véve nem változik. Ezért nem látják azt, amit mindéin egyes marxista lát, nevezetesen, hogy a nemzeti kérdés nem mindig egy és ugyanazon jellegű, hogy a nemzeti mozgalom jellege és feladatai változnak a forradalmi fejlődés különböző időszakainak megfelelően. Logikailag tulajdonképpen ezzel magyarázható az a szomorú tény, hogy önök olyan könnyen keverik össze és vonják egy kalap alá a forradalom feplődésének különnemű időszakait, nem értve meg azt, hogy a forradalom jellegének és feladatainak megváltozása a fejlődés különböző szakaszaiban a nemzeti kérdés jellegének és feladatainak megfelelő megváltozását vonja maga után, hogy ennek megfelelően a pártnak a nemzeti kérdésiben követett politikája is változik, hogy következésképpen a pártnak a nemzeti kérdésben követett politikáját, amely a forradalom fejlődésének egy bizonyos időszakával kapcsolódik egybe, nem lehet erőszakosan 'elszakítani ettől az időszaktól és önkényesen átvinni egy másik időszakra. Az orosz marxisták mindig abból a tételből indultak ki, hogy a nemzeti kérdés a forradalmi fejlődés általános kérdésének egy része, hogy a forradalom különböző szakaszaiban a nemzeti kérdésnek különböző, a forradalom minden egyes adott történelmi pillanatban sajátos jellegének megfelelő feladatai vannak, s hogy ennek megfelelően a pártnak a nemzeti kérdésben követett politikája is változik. Az első világháború előtti időszakban, amikor a történelem Oroszországban a polgári-demokratikus forradalmat tolta előtérbe a pillanat feladataként, az orosz marxisták a nemzeti kérdés megoldását az oroszországi demokratikus forradalom sorsával kapcsolták egybe. Pártunk úgy vélekedett, hogy a cárizmus megdöntése, a feudalizmus maradványainak felszámolása és az ország teljes demokratizálása — a nemzeti kérdésnek a kapitalizmus keretei között lehetséges legjobb megoldása. Ez a párt politikája ebben az időszakban. Ebből az időszakból származnak Lenin cikkei a nemzeti kérdésről, többek között a „Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéshez" című cikk, amelyben Lenin ezeket írja: ... állítom, hogy a nemzeti kérdésnek csak egy megoldása van, amennyiben ilyen megoldás a kapitalista világban egyáltalán lehetséges, s ez a megoldás — a következetes demokrácia. Ennek bizonyítékául egyebek között Svájcra hivatkozom Ugyanebből az időből származik Sztálin „Marxizmus és nemzeti kérdés" c. brosúrája, ahol többek között ez áll: I „A nemzeti mozgalom végleg csak a burzsoázia bukásával szűnhetik meg. Csak a szocializmus birodalmában valósítható meg a teljes béke. De a nemzeti harcot a minimumra csökkenteni, gyökerében aláásni, a proletariátus számára a lehető legártalmatlanabbá tenni — ez a kapitalizmus keretein belül is lehetséges. Ezt tanúsítja legalább is Svájc és Amerika példája. E célból demokratizálni kell az országot és a nemzeteknek meg kell adni a szabad fejlődés lehetőségét."

1 * A következő időszakban, az első világháború időszakában, amikor a két imperialista koalíció közötti hoszszantartó háború aláásta a világimperializmus erejét, amikor a kapitalista világrendszer válsága tetőfokára hágott, amikor az „anyaországok" munkásosztályával egy sorban a gyarmati és függő országok is a szabadságmozgalom útjára léptek, amikor a nemezti kérdés nemzeti-gyarmati kérdéssé nőtte ki magát, amikor az előrehaladott tőkés országok munkásosztályának és a gyarmatok, továbbá a függő országok elnyomott népeinek egységfrontja reális erővé kezdett válni, következésképpen, amikor a szocialista forradalom vált a pillanat kérdésévé — az orosz marxisták már nem érhették be az előző időszak politikájával és szükségesnek tartották, hogy a nemzetigyarmati kérdés megoldását a szocialista forradalom sorsával kapcsolják egybe. A párt úgy vélekedett, hogy a tőke uralmának megdöntése, a proletárdiktatúra megszervezése, az imperialista haderők kiűzése a gyarmati és függő országok területéről, s annak a jognak biztosítása ez országok számára, hogy elszakadhatnak és megszervezhetik saját nemzeti államaikat, a nemzeti ellenségeskedés és a nacionalizmus felszámolása, s a népek közötti nemzetközi kapcsolatok megszilárdítása, az egységes szocialista népgazdaság megszervezése és ezen a talajon a népek testvéri együttműködésének valóraváltása — az adott feltételek mellett a nemzeti-gyarmati kérdés legjobb megoldása. Ez a párt politikája ebben az időszakban. Ez az időszak még távolról sem érte el erejének teljét, hiszen éppenhogy megkezdődött, de kétségtelen, hogy még kimondja döntő szavát... Különálló problémát jelent az országunkban végbemenő forradalmi fejlődés jelenlegi időszakának és a párt jelenlegi politikájának kérdése. Meg kell jegyezni, hogy országunk bizonyult mindeddig az egyetlen olyan országnak, amely kész megdönteni a kapitalizmust. És valóban megdöntötte a kapitalizmust, megszervezte a proletariátus diktatúráját. Következésképpen, a proletárdiktatúra világméretekben való megvalósításától s annál inkább a szocializmus minden országban aratott győzelmétől — egyelőre még messze vagyunk. Meg kell jegyezni továbbá, hogy véget vetve az egykori demokratikus hagyományait már régen megtagadó burzsoázia uralmának, egyúttal „az ország teljes demokratizálásának" feladatát is megoldottuk, felszámoltuk a nemzeti elnyomás rendszerét és megvalósítottuk országunkban a nemzetek egyenjogúságát. Mint tudjuk, ezek az intézkedések bizonyultak a legjobb eszköznek arra, hogy a nacionalizmust és a nemzeti ellenségeskedést felszámoljuk s a népek között kölcsönös bizalmat teremtsünk. Meg kell jegyezni végül, hogy a nemzeti elnyomás megszüntetése országunk korábban elnyomott nemzeteinek nemzeti újjászületését, nemzeti kultúrájuk fejlődését, az országunk népei közötti baráti kapcsolatok megszilárdulását és a szocialista építés terén megnyilvánuló együttműködésük valóraváltását vonta maga után. Emlékeztetnünk kell arra, hogy ezek az újjászületett nemzetek már nem a régi, burzsoá nemzetek, amelyeket a burzsoázia vezet, hanem új, szocialista nemzetek, amelyek a régi nemzetek romijain keletkeztek s amelyeket a dolgozó tömegek nemzetközi pártja vezet. Ennek folytán a párt szükségesnek tartotta országunk újjászületett nemzeteinek támogatásé abban, hogy szilárdan saját lábukra álljanak, újjáélesszék és fejlesszék nemzeti kultúrájukat, saját anyanyelvükön működő iskolákat, színházakat és más kulturális intézményeket létesítsenek,' nemzeti alapokra helyezzék, vagyis összetételükben nemzetivé tegyék a párt-, szakszervezeti, szövetkezeti állami és gazdasági szerveket, kineveljék saját párt- és szovjetkádereiket és megzabolázzák mindazokat az — igaz, nem nagy számban levő — elemeket, akik hátráltatni prólják a pártnak ezt a politikáját Ez azt jelenti, hogy a párt támogatja és támogatni fogja az országunkban élő népek nemzeti kultúrájának fejlesztését és felvirágoztatását, hogy elő fogja mozdítani új, szocialista nemzeteink megerősödésének ügyét, hogy védelmébe és oltalmába veszi ezt az ügyet minden néven nevezendő antileninista elemekkel szemben. Leveleikből látható, hogy önök nem helyeslik pártunknak ezt a politikáját. Ennek oka először az, hogy összekeverik az úlj, szocialista nemzeteket a régi, burzsoá nemzetekkel és nem értik meg, hogy a mi új, szovjet nemzeteink nemzetj kultúrája, tartalmát tekintve, szocialista kultúra. Ennek oka másodszor az, hogy önök — bocsánat a goromba szóért — mindkét lábukra sántítanak a leninizmus kérdései terén és nagyon rosszul tájékozódnak a nemzeti kérdésben. Vegyék figyelembe legalább a következő elemi dolgot. Valamennyien beszélünk arról, hogy országunkban kulturális forradalomra van szükség. Ha ezt komolyan gondoljuk és nem csupán a szánkat járatijuk, feltétlenül meg kell tenni ebben az irányban legalább az első lépésit: kötelezővé kel tenni mindenekelőtt az elemi iskolai képzettséget, — majd pedig a középiskolait is —•> minden állampolgár számára, nemzetiségi különbség nélkül. Világos, hogy enélkül országunkban semmiféle kulturális fejlődés nem lehetséges, nem is szólva az úgynevezett kulturális forradalomról. Sőt mi több: enélkül nálunk sem az igazi ipari, és mezőgazdasági fellendülés nem lesiz, sem országunk védelme nem lesz szilárd. Hogyan vigyük ezt véghez, figyelembevéve, hogy országunkban az írástudatlanok százalékaránya még mindig igen nagy, hogy országunk nemzeteinek egész soránál az írástudatlanok száma eléri a 80—90 százalékot? E célból a saját anyanyelvű iskolák sűrű hálózatával kell bevonni az országot, s ezeket az iskolákat olyan oktatókáderekkel kell ellátni, amelyek ismerik az egyes nemzetek anyanyelvét. E célból nemzeti alapokra kell fektetni, vagyis összetételükben nemzetivé kell tenni a közigazgatási, pártés szakszervezeti szervektől kezdve az állami és gazdasági szervekig minden szervet. E célból ki kell fejleszteni a sajá't anyanyelvű sajtót, színházakat, filmszínházakat és más kulturális intézményeket. Azt kérdezik, hogy miért a salját anyanyelven? Hát azért, mert a nép milliós tömegei a kulturális, politikai és gazdasági élet fejlesztése terén csak az anyanyelven, a nemzeti nyelven érhetnek el sikereket. Az elmondottak után, úgy tűnik nekem, már nem olyan nehéz megérteni, hogy a nemzeti kérdésben a leninisták semmiféle más politikát nem folytathatnak azon a politikán kívül, amely országunkban jelenleg folyik, — ermészetesen az esetben, ha leninisták akarnak maradni. Nem így van-e? No, itt pontot is tehetünk. Azt hiszem, válaszoltam minden kérdésükre és kételyükre. 1929 március 18. Kommunista üdvözlettel: I. Sztálin.