Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-03 / 2. szám, kedd

(KJSZ0 1950 január 3 Szapáry Zoltán, a banskábystricai kerület j gólrekordere elmondja... \ Az elmúlt labdarúgó idényben feltűnt a banskáoystricai kerület­ben Szapáry Zoltán, a Rimavská So­bota válogatott csatára s nem vi­tás, hogy a csapat jó szereplésében oroszlán része van s hogy a csapat győzelmeit nem egyszer szinte egyedül ennek a ie-ndületes, kitörő és ragyogó tudású labdarúgójának köszönhette. Rimavská Sobota több neves, nagytudású futballjátékost nevelt mái ki a íutballsportunKnak. Andrási Bťia óta azonban nem akadt még ilyen kiváló játékosa a rimavskásobotai futballsportnak. Szapáry Zoltán alig 23 éves s a legjobb, legeredményesebb csatá­ra ma a banskábystricai kerületnek. Alig fejeződött be az idei bajnoki szezón. Szapáry megszerezéséért megindult a versenyfutás, szinte va­lamennyi élvonalbeli csapataink kö­zött. Megszerzésével kapcsolatban ; fantasztikus hírek terjedtek el nem­csak a városban, de a környéken is. Biztosat persze senki sem tudott, ! csak találgatásokon alapúit a fel­tett ajánlatok, s hogy feltárjuk a valót magát Szapáry Zoltánt kér­deztük meg. — Mi igaz abból, hogy el akarja hagyni Rím. Sobotát? — így volt — feleli — ez azon­ban nem jelenti azt, hogy el is hagytam volna Rimavsuá Sobotát. Számos ajánlatot kaptam, de még többen kerestek fel s hívtak, hogy hagyjam el mostani egyesületemet. — Mely egyesületek hívták? — Nagyon sokan. De főként Trenčín és Opatová — feleli Sza­páry —, azonban akkor sem volt s most sincs szándékom elmenni Ri­maszombatból, ahová tartozom s ahol mindig legjobban éreztem ma­gamat. Itt kezdtem el futballozni 14 éves koromban s egy évre rá már bekerültem az eiső csapatba. Az ak­kori Törekvés az anyaegyesületem, melyneK utódja ma a Rim. Sobota. Most már különösen itthon akarok maradni, hiszen egyesületem gon­doskodott a jövőmről és mint az egyik helyi üzem vezetője megta­láltam biztos megélhetésemet és hi­szem, a jövőmet is. Szeretnek, be­csülnek s én ezért a megbecsülés­ért igaz hálával tartozom. Jólestek és esnek a sikerek, de gondotnom kellett a jövőre is, dolgozó, hasz­nos munkása leszek népi de­mokráciánknál?. — Milyen formában érzi magat — kérdezzük. — Azt hiszem a gólrekordségem is bizonyítja, hogy jó formában vol­tam ebben a bajnoki évben. Pom­pás erőben érzem magam. Talán ed­dig még egyszer sem nyújtottam olyan kiegyensúlyozott teljesítmé­nyeket, mint az. idén. — Mi az érzése — adjuk fel a kérdést — az elmúlt bajnoki év alatt emelkedett vagy esett a kerü­let színvonala' — Sajnos, én úgy látom, hogy erőviszonyok kiegyensúlyozódása ezúttal fordított arányban történt. Ahelyett, hogy a kisebb egyesüle­teket tudásbeli színvonala felemel­kedett volna a nagyobbakéhoz, a nagyok estek le a kisebbek nívójára — Mi a véleménye a csapatárol? — A csapat fiatal hazai játéko­sokból álló Rim. Sobota nem szere­pelt rosszul. A csapatban volt aka­rat és lelkesedés is, de tudás is. Sajnos nics edzőnk. Remélem _ jö­vőre már iesz ez s akkor megválto­zik a helyzet. Egészen biztosan a Rim. Sobata is lényegesen erősebb lesz, mint eddig volt és jobb csapat­ban a góllövés is könnyebben megy. Sokan azt mondják, hogy jobban kellett volna szerepelnünk az eimúlt bajnoki évben, de én úgy érzem, hogy meglehetünk elégedve helye­zésünkkel. Ahhoz, hogy egy csapat igazán nagy legyen, össze kell ko­vácsolódnia az együttesnek. Ez pe­dig csak most következik majd be. — Jobb és eredményesebb mun­kát várok az ú i évadban — mond­ja búcsúzóul Szapáry Zoltán — mind magamtól, mind a csapatomtol. Serbus, a Központi Tyrs iskola igazgatója a csehszlovák sport feladatairól A ČTK sportszerkesztőség* 1949. év végén Ladislav Serbus tanárral, a Központi TyrS Iskola igazgatójával folytatott beszélgetést a csehszlová­kiai sport feladatairól. L. Serbus többek között a követ­kezőket mondotta: Az 1949-es év a csehszlovák test­nevelésre nézve igazán nagyon sze­rencsés volt. Legfontosabb és legna­gyobb előnyt jelentett számára a testnevelés és sport állami gondozá­sáról szóló törvény meghozatala. Ez a törvény kiemelte és megerősítette a testnevelésnek fontosságát az új embernek nevelésében, aki a szocia­lista társadalmat építi fel. Már az 1949. év mérlege megmu­tatta, hogy mily iidvös hatással volt testnevelésünkre és sportunkra an­nak egységesítése a Sokolban. Ez­zel megvalósultak az összes feltéte­lek ahhoz, hogy testnevelésünk va­lóban a nemzet összes rétegeinek tu­lajdonává legyen, hogy mindenek felett a dolgozó nép szolgálatában álljon és hogy tömegesen gyakorol­ják. Mindez nagy lépést jelentett előre a szocializmus felé veaetc utunkon. Ami 1950. évi terveinket és fel­adatainkat illeti, ezek: 1. Még alaposabban tanulmányozni a Szovjetunió testnevelését, annak szervezési módszerelt, kutatási mód­szerét és mindezt saját testnevelé­sünkben felhasználni. 2. Legalább is 100 százalékban tel­jesíteni a Sztálin • generalisszimusz 70. születésnapja tiszteletére a COS­nak a Smetana-teremben rendezett akadémiáján vállalt kötelezettsége­ket. 3. összefogni főképpen a járásokban és egységekben a Sokol belső kiépí­tésére és szervezésére, úgyszintén az újfajta gyakorlók kiképzésére, akik szakszerűen vannak kiképezve és a szocializmus lelkes harcosai. 4. 1950 szeptember 1-én a Tyrš testnevelési főiskolát megnyitni és ezzel megszüntetni testnevelésünk nek azt a legszomorúbb hiányát, hogy még harminc évi tervezés után síncsen testnevelési főiskolánk, mi­hez hasonló helyzet már egyetlen kultúráltomban sem létezik. 5. A Tyrš képesség! jelvényért va­ló versenyzéssel megnyerni a legszé­lesebb. rétegeket a rendszeres test­nevelés számára. 6. Előkészíteni a XII. Sokolnagy­gyűlés terveit és ott teenedő indítvá nyolsat. 7. Emelni a Sokol tagjainak po litikal ideológiai öntudatát, úgy, hogy a testneveléssel elért egészsé­get és testi képességet tudatosan a munkatermelékenység emelésére használ ják, hogy munkahelyükön leg­hathatósabban segítsenek a szocializ­mus felépítésében. Qiujla pjáĹ ipwtltnél Mi várhaló a magyar sportban 1950-ben? A magyar sportélet nagy és mara­dandó sikerekkel zárta le az 1949. esz­tendőt. Világbajnokságok, Európa­bajnokságok, fényes nagy nemzetközi győzelmek jelzik az utat. A három­áves terv keretében eredményekben és; intézményedben megerősödött a magyar sport. A Szovjetunió GľO mozgalmának mintájára megszületett a Munkára Harcra Kész mozgalom, amely a jövő évben még nagyobb mértékben végzi el feladatát, lehető­séget adván az ország dolgozóinak, hogy a sport minden ágágban fejlesz­szék tudásukat, a tömegsportból _ a versenysportba s esetleg a minőségi sportba kerüljenek. Erő és ügyesség jelemzi az MHK mozgalmat, amely közegészségügyi szempontjából is rendkívül jeüentős. Mindezeken felül a különböző spontágakban jövőre még több alapfokú bajnokságokat bo­nyolítanak le, amelyek szintén nagy­mértékben hozzájárulnak a magyar tömegsport megerősödéséhez. A Magyar Népköztársaság nagy összegeket fordított az elmúlt év­ben a magyar sportélet fejleszté­sére és ezek az összegek fokozot­tabb mértékben állnak jövőre is rendelkezésre. Az ötéves tervben beláthatatlan fej­lődésre tesz szert a magyar sport. Amíg régen csak ígértek, azt most pillanatok alatt beváltják. Ez jellemzi végig a magyar sport fejlődését és innen következik, hogy az intézmé­nyeit létesítése mellett az egyének megerősödése és összteljesítménye alapján bontakozik ki a kollektív munka gyümölcse az eredmény, a rekord. A legnagyobb tömegeket mozgató labdarúgó sport nemzetközi műsorát most állítják össze. A válogatott csa­pat 1950-ben játszani fog a romá­nokkal, a lengyelekkel és a bolgárok­kal. Beillesztik a programba a szoKá­sos osztrák-magyar mérkőzést is, ezenkívül revánsot kértek a svédek, játszani szeretnének a franciák és az olaszok is. Mindezen felül régi vágya a magyar sportéletnek a szovjet-magyar sport­találkozók fokozatos kiépítése. A bu-> dapesti Főisnolai Világbajnokságon a sportoló szovjet és tmgyar Ifjúság örök barátságot kötött. Elszakítha­tatlan szálak keletkeztek a szovjet és a magyar sport kőzött. 1950-ben több szovjet-magyar sporttalálkozó lesz. Oszósportunk sokat fejlődött az el­múlt esztendőben, amikor is 63 új re­kordot állítottak fel. Ezenkívül két európai rekordot is javítottak és ti­zenegy főiskolai vüágrekordnak birto­kosai a magyar úszók. Csordás György (FTC) három, Vaient Gyula (Eger) két, Végváry László (FTC) két, Nyéki Im­re (Előre) egy magyar rekordnak a tulajdonosa. Temes Judit (Előre) és Novák Eva (FTC) háromszoros re­korderek. Székely 1 Eva (Lokomotív) kétszeres rekorder. Mindezek azt iga­zolják, hogy a magyar úszósport jó úton halad, a jövő évi még nagyobb teljesítmé­nyek felé. Asztaltenniszben világbaj­nokságot rendeznek januárban Buda­pesten. A világhegemóniát továbbra is tartja a kardvívósport, de fejlődési lehetőségeink vannak a többi fegyver­nemekben is. Céllövésben állandóan nagyobb nagyobb tömegek vesznek részt és különösen fejlesztik az üzemi céllövő sportokat. Az elmúlt évben sohsem remélt fej­lődésen ment keresztül a magyar motorsport és a jövő évben még nagyobb lehető­ségei vannak. Tornában, ökölvívásban, evezésben állandóan fejlődnek és az atlétikától is előrehaladást várnak. A Magyar Népköztársaság sportja 1949 lezárása után 1950-ben még na­gyobb sikerek előtt áll. így keltett volna tippelni! Pardubice I V. Popovice 14:1 1 Stará Boleslav —ftíŕany 2:1 1 Pardubice I. —ftíčany 3:1 1 V. Popovice —St. Boleslav 0:6 2 Pardubice I._St. Boleslav 8:6 1 V: Popovice —ftičany 2:2 x Kladno—V. N. Strašeéí 12:3 1 MTK Budapest—FTC 5:2 1 Vesna Košice —Sp. N. Ves 37:21 t 1 0. Košice —Vesna Košice 26:26 x Vesna Košice —VSJ Trebišov 26:24 1 Dyn. Košice —VS Bratislava 19;21 2 KÜLFÖLDI EREDMENYEK LABDARÚGÁS: Franciaország: Lille—Sochaux 2:0, Strassbourg—Toulouse 4:1, Bordeaux —Metz 1:1, Montpelier —Reims 0:1, Kennes—Roubaix 1:1, Racing Club de Paris—Sete 2:1, Nancy—Nice 2:2, St. Etienne —Lens 2:0. Olaszország: Juventus —Lucchesse 1:2, Internazionale —Bologna 2:1, Thiestena —Müano 0:0, Padova —Ge­nova 2:2, Bari—Como 1:0, Lazio— Pro Patria 1:0, Atalanta —Venezia 3:1, Palermo —Torino 2:1, Novara— Roma 0:2, Sampdorfa —Florentina 1:1. Svájc. Bellinzona —Locarno 3:1, Young Fellows —St. Qallen 4:2. Ku­pamérkőzések : Zürich—Mendriso 6:2. JÉGKORONG: Stockholm: A svéd válogatott teg­nap a Nottingham Panthers ellen játszott és 7:3 (2:3, 3:0, 2:0) arány­ban győzött. Árosa: Árosa—Berner SC 11:5 (Bajnoki mérkőzés.) A szlovákiai asztaltennisz­liga állása Sokol Levice 6 5 1 27:20 10 Sokol Ružomberok 5 3 0 15:8 6 Sokol Práca Brat. 5 3 2 22:16 6 S. Baník Handlová 5 3 2 22:16 6 Sokol Poštári 2 2 0 10:1 4 Sokol Partizánske 3 2 1 1:9 4 Sokol Piešťany 4 2 2 17:16 4 S. Pov. Bystrica 4 2 2 13:11 4 Sokol Michalovce 6 2 4 21:26 4 S. Merina Trenčín 3 12 9:13 2 Sokol Trnava 5 1 4 11:22 2 Sokol Svit 6 0 6 12:30 O Szomaton a S. Baník Handolva 5:4 arányban győzte le a Práca Bratis­lava esapatát. Kissé szédülök és navar fog el most az Újév küszöbén, holott becsü­letszavamra állítom, hogy egy hó­napja már egyetlen izgalmas labda­rúgómérkőzésen nem vettem részt és egyetlen csöpp borral sem öblítettem le torkomat. Zavarom és kissé kó­tyagos állapotom onnan származik, hogy huzarrvosabb ideig szívós kitar­tással ápoltam egy hazugságot és va­lahogy nem szeretném átlépni az Új­év küszöbét ezzel a hazugsággal. Én kérem szépen szilárdan megfogad­tam magamban, hogy 195(Mői kezd­ve kiküszöbölöm életem összes ha­zugságait, becsületesen akarok élni és egyenes úton haladni. Népi de­mokráciánk és az összes szocialista könyvek, amelyekbe sikerült eddig betekintést nyernem, mind kivétel nélkül, egyöntetűen azt követelik tő­lem, hogy tántoríthatatlanul az igaz­ság híve legyek és az is maradjak. Ezért kérem szépen, most, az Újév küszöbén én szívdobogva elhajítom mindazt a haragot, amit valaha is valaki ellen tápláltam és ápoltam, elhajítom egyben a fentemlített ha­zugságot is, amellyel eddig az Új Szó olvasóit félrevezettem. Én kérem azt állítottam, hogy hatodikos gimnazista vagyok, hát kérem szépen, kissé da­dogva bevallom, hogy ez nem is igaz. Nem, nem vagyok gimnazista, mert hiszen erre lehetőségem nem volt, hogy magyar gimnáziumba járjak. Viszont az, hogy az Új Szó olvasói ezt hallgatólagos beleegyezéssel tűr­ték, csak azt bizonyítja, hogy ők jó­val tapintatosabbak nálam. Elismerem, hogy hibás vagyok, de ígérem, hogy hibámat jóvá teszem. Higgyék el nekem, hogy hibám szo­rosan és elválaszthatatlanul potxja­mivoltomhoz fűződik és a szemérmes hencegésnek bizonyos válfaja. Ezzel szemben mindenkinek el kell ismer­nie, hogy hazugságommal senkit sem bántottam és nem sértettem. Hazug­ságom fájdalmas magánügy volt ak­kor is, ha azt közzétettem. Az igaz­ság az, hogy apámnál szabótanonc Vagyok és innen származik az, hogy a stafírozás és lyukkötés kedvenc té­máim közé tartoznak. Az viszont, hogy szabad időmben és az éjjeli órákban a gimnázium anyagával is foglalkoztam, ez tisztán az én érdemem. Bocsánat, újra hen­cegek, tévedtem, nem egészen az én érdemem, hanem azoknak a kis vö­rös füzeteknek az éredem, amelyek engem rávezettek az önművelődés módszerére. E füzetek között ott volt Petőfi élete, forradalmi költészete és Marx-Engelsnek a Kommunista Ki­áltványa. E füzetekt én mentettem meg még a háború idején, egy rom­badőlt, gazdátlan padlásról, amikor egyszer potyakiránduláson voltam. Én kérem sokkal komolyabb és ér­tékesebb potyás vagyok, mint ahogy felületesen, az első pillantásra kiné­zek. Nem akarom magam dicsérni, de muszáj,szükséges, mert aki áldat­lan vörös hajjal rendelkezik, mint én és hozzá még szeplős is, az kell, hogy dicsérje magát és okvetlenül fontos, hogy a fizika, kémai és geometria tudományával enyhítsen valamit po­tyás külsején. Ki veheti tőlem rossz­néven azt, ha közlöm, hogy az éjsza­ka magányában, amikor a vörös ha j és a szeplő enyhébb árnyalatot öltött, én egyenletek megoldásával foglal­koztam. Es ki csodálkozik azon, hogy gimnáziumba szeretnék járni és ma ezen a napon úgy érzem, hogy az egész világ egy tinta- és ceruzaszagii iskolaterem lett és egyéb vágyam sincs, mint hogy szorgalmasan tanul­jak!? Senki nem veheti tőlem rossz­néven azt sem, ha az újév első nap­ját önműveléssel fogom eltölteni. En­gedélyt sem kérek erre senkitől, sem apámtól, sem anyámtól, oly komoly nap ez, hogy a döntés felelősségét magamra vállalom minden követkéz­ményével együtt. Vidám vagyok kérem, ezt a vidám­ságot senki el nem veheti tőlem, mert vidámságom nem származik az italból és nekem erre semmi szüksé­gem sincs. Könyvvel, füzettel a hó­nom alatt járom az utcát, előre kö­szönök minden srácnak és potyásnak és oly boldogan köszöntöm a felnőtt dolgozókat, mintha valami sürgős és fontos üzenetem lenne számukra. Némely felnőtt kissé csodálkozva és megdöbbenve néz rám, hogy miért is köszöntöm őt oly lelkesen, miért is kívánok néki oly határtalan örömmel „Boldog Újévet". Hát kérem, én ezúton felvilágosí­tok mindenkit. Tálán megértik, talán helyeselni fogják szokatlan magatar­tásomat. Én ugyanis ezen a napon rájöttem arra, hogy a felnőttek leg­szebb találmánya az, hogy köszöntik egymást reggel és este és általában mindig, amikor találkoznak. Rájöt­tem arra. hogy azoknál a felnőttek­nél, akik egymásnak jó reggelt, jó napot, jó estét köszönnek, megvan az a remény, hogy egy napon a mun­ka üdvével és a szabadság szereteté­vel foqják egymást üdvözölni. Köztudomású kérem, hogy gyerek­nek, srácnak és potyásnak nincsen történelme, mert én lehettem ugyan futballcsapatunk leghíresebb kapu­sa. ezt a történelem feljegyzésre sem méltatja és mert mi háborút tank­kal és ágifúval nem vezetünk, ezért a hősök fogalma nálunk teljesen is­meretlen. E- a tünet elég fájdalmas nekem, ezért kérem, fogalmam sincs róla, hogy meddig nyúlik vissza a felnőttek történetében az a szokás, hogy köszöntik egymást, sőt attól tartok, hogy a történettudósok ezt a jelenséget figyelemre sem méltat­ták, holott határozottan merem állí­tani, hogy a köszönés révén, gyakran a felnőttek lelke mélyéig lehet fér­kőzni. A köszönés olyan varázsom eszköz kérem, amivel rést lehet vág­ni a felnőttek lelkébe és később tá­gítani lehet ezt a rést, majd csodá­kat lehet vele művelni. Senki se cso­dálkozzék tehát, ha ezen a napon mindenkit kivétel nélkül köszöntök, mert a legjob bés legtisztább szán­dékkal teszem. A köszönést a lélek kulcsának neveztem el ezei i a neve­zetes napon. Ha valaki ezt a kulcsot, ezt a fi­nom szerszámot összetéveszti a bal­tával, az erőszakkal, akkor gyilkos szerszám lesz belőle, a becsületes fel­nőttek arcáról letörli a derűt, a mo­solyt és halálos méreggel telíti meg a levegőt, mint a „Heií Hitler" Ezért az a nézetem, hogy óvatosan kell bánni a lélek kulcsával és e téren mi, gyerekek, srácok és potyások lehe­tünk példaképek, akik feltétlen bi­zalommal, derűvel és tekint éh /tisz­telettel köszöntjük dolgozó szülein­ket ,felnőtt barátainkat és ismerő­seinket. E feltétlen bizalom, derű és tekin­télytisztelet birtokában, arra kérlek benneteket, tisztelt felnőttek, akik ke­zetek és agyatok munkájával otthont és iskolát teremtettetek számunkra, engedjétek meg, hogy az újév küszö­bén boldog Újévet kívánjak nektek az összes potyások nevében. E kíván­ságom szívem mélyéből, a legtisz­tább forrásból ered Én még potyás vagyok, szememet el nem homályo­sítja sem harag, sem bosszú, nékem a földgömb egy ártatlan futballabda, a világ egy tinta- és ceruzaszagú is­kolaterem, ahol állandó izgalommal a nagy vizsgára készülök. Figyelme­teket felhívom arra, hogy sokan va­gyunk, ákí erre a nagii vizsgára ké­szülünk, ezért ügyeljetek ránk, szí­vünket a rémület meg ne riassza többé, a szabadság és a munka sze­retete töltse be szívünket, ha a nagy vizsgára kerül a sor. Potya Marci. OJ SZO a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal Bratislava Jesenského 8., II em Telefon 2R2-77 Fő- és felelősszerkesztfl Lrtrincz Gyula Feladó és trányitó postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és ki a d ň vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés 1 évre 540—, % évre 270.—, Í4 évr e 135.— 1 hónapra 4é.— Kčs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom