Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-28 / 24. szám, szombat

1950 január 28 II

J S

I© A cukrászdák városában Egész Csehszlovákiában nem ismerek egy várost a fürdőhelyeken kívül, ahol annyi ízléses és kitűnő minőségű sütemény kínálkozna a közönség számára, mint éppen Kassán. A kiváló süteményhez elsőrangú kiszolgálás is járul. Ezért nagyon meglepett, amikor utoljára, a nyár derekán itt jártam és észrevettem, hogy a cukrászsütemények valami súlyos sorvadásban szenvednek. Egyre kisebbek és egyre sápadtabbak lettek és amikor egyízben beleharaptam egy túrósba, legnagyobb meglepetésemre azt észleltem, hogy a tű rós nem is sütemény, hanem valami rejtélyes művészi alkotás, amihez sem foggal, sem kézzel nem szabad hozzányúlni, mert porrá hull és a túró is alapelemeire bomlik fel. Nagyon pontosan emlékszem arra a süteményre, amely külszinre művészi síkon mozgott, de belülről üres volt, mint azok a szépen megírt költemények, amelyek ragyogó papíron a legszebb kézírásnál, gondosan meg vannak írva, de nem mondanak semmit. Természetesen, miután vendég voltam ebben a városban, egyetlen szót sem mertem szólni, mégis némi lehangoltsággal hagytam el az elegáns cukrászdát. Ezután már csalt mély csalódással néztem meg egyegy kirakatot és komoly részvéttel gondoltam a fogyasztókra, akik rövid pár hónap alatt olyan igénytelenek lettek és szó nélkül tűrik, hogy a sütemények szemmel láthatóan sorvadásban pusztuljanak el. Most azonban kiderült, hogy e város lakossága bármilyen békeszerető és türelmes, ha kell, ha szükség van rá, akkor erélyesen fel tud lépni. Ma az a helyzet, hogy a sütemények teljes pompájukban és teljes súllyal ott virágzanak a községi vállalatok cukrászaáiban. A grillánzsok, torták, „öznyelvek" ragyogó tálakon sorakoznak és szerényen kínálkoznak a vevőknek. A sütemények reneszánsz kora ez, a műanyag teljes kiküszöbölésével tapad az édes anyag az ember szájpadlásához, fűszerezve a valódi vaj, csokoládé, mandula vagy dió eredeti ízével. A kassai cukrászmesterek e téren utolérhetetlenek, kiváló szakértelemmel és lelkiismeretesen végzik feladatukat, amióta a magánvállalatokból a községi vállalatokba léptek át. A csoda, hogy a sütemények meghíztak és minőségi szempontból is a legjobb egészségnek örvendenek, a községi vállalat erélyes beleavatkozásának köszönhető, amely egyetlen üzembe vonta össze a cukrászokat és becsületes munkájával úgyszólván lehetetlenné tette, hogy a magánvállalkozások versenyképesek legyenek. A községi váltalatok központjában Mivel betekintést akartam nyerni a községi vállalkozások figyelemreméltó munkájába, felkerestem a központot. Itt azonban kiderült, hogy a vállalat oly nagyterjedelmü és szétágazó, hogy legalább egy heti munkára lenne szükségem, ha alaposan át akarom venni az elém táruló anyagot. Ezért egyelőre a vendéglő szakosztálynál maradtam, amelyhez a cukrászdák is tartoznak. Dub Sándor, a város részéről kinevezett aligazgató, a szakember biztonságával a következőket mondja szakosztályával kapcsolatban. — Mielőtt bármit is állítanék, határozottan hangsúlyoznom kell, hogy Vikuker igazgató elvtársnak köszönhetjük nagyrészben azt, ha ma a mi szakosztályunk eredméneket tud felmutatni. Az ő erélyes, megalkuvás nélküli magatartásának tulajdonítható az, hogy a mi üzemeinkben a Párt szellemi irányítása érvényesül, mert alapos gonddal választotta meg munkatársait. Kár, igazán sajnálhatod, hogy nem találkozhatsz vele személyesen. Pillanatnyilag betegszabadságon van. Dub Sándor ezután folytatja: — Eleinte komoly akadályokat kellett leküzdenünk, mert lépten-nyomon bizalmatlansággal találkoztunk. Ma azonban, miután meggyőztük munkatársainkat módszereink helyességéről és felettes hatóságainknak bebizonyítottuk munkánk eredményességét, teljes megértéssel támogatják célkitűzéseinket. Üzemeinkben és elárusítóhelyeinken zavartalanul folyik a munkaverseny, amely a munkaerkölcs színvonalát egyre emeli. — Működésünket 1949 júliusában kezdtük meg — folytatja Dub elvtárs. A mai napig két szállót, négy éttermet, 18 frissítő állomást, cukrászdát, egy ostya- és mézeskalácsgyárat, egy gőzsütödét, három szóda- és szénsavgyárat vettünk át. A cukrászdák számára központi műhelyt vezettünk be, innen szállítjuk elárusító helyeinkre a süteményt oly árban és minőségben, hogy magánvállalkozó erre képtelen. Itt ugyancsak meg kell jegyeznem, hogy egyetlen üzemet nem vettünk át, anélkül, hogy alapos javításokat ne végeztünk volna rajta. Komoly pénzbefektetések voltak ezek és a befektetéseket az üzemek és elárusítóhelyek tiszta hasznából hoztuk ki. — Ezekután elképzelheted — mondja tovább —, hogy micsoda hasznokat vágtak zsebre a magánvállalkozók, akik alig törődtek a befektetésekkel, amelyek a rend és higiénia szempontjából úgyszólván nélkülözhetetlenek. A négy étterem közül csak egyetlen egy számít elsöosztályúnak, a többi mind a nép, a dolgozók érdekeit szolgálja. Mondanom sem kell, hogy a népi étteremben ugyanazt kapja a dolgozó, amit az elsőosztályúban, csak szerényebb kiszolgálás mellett, így tehát olcsóbban. Ugyancsak itt kell megjegyeznem, hogy mihelyt átvettünk egy üzemet, első dolgunk volt, hogy megalakítottuk a Párt és a szakszervezeti csoportokat. Célkitűzéseink programjában fontos szerepet tölt be elsősorban a kádernevelés. a munkások öntudatosítása. Jelszavunk: a községi vállalatok a dolgozó népért. Dob Sándor elvtárs végigkísér egy pár elárusítóhelyen, amelyek tényleg a legkörültekintőbben kényelemre vannak berendezve és gondosan tisztán tartva. Az elárusítólányok tiszta fehér kötényben, vidám, derűs arccal szolgálják ki a fogyasztókat. Innen a cukrászmühelybe menségfrontjába. Az egységet azok a vezetők kezdték újra megbontani, akik a munkások háta mögött egyességet kötöttek a reakciós kormánnyal és anyagi támogatásban részesültek. — Aktív tagja lettem a Pártnak — mondja büszkén Szoko'.ovics elvtárs. Ifjúmunkás szervező lettem. Természetesen állrndó zaklatásnak és üldözésnek voltem kitéve, de mindez nem zavart. Am't tettem, meggj/ősődásből tettem És em'ikszem, anr'kcr a lőcsei kommunista puccs volt (Így neveztük akkor), vezetőinket letartóztatták és kéi évre ítélték őket. Ezt a letartóztatást cs?k véletlenül kerüllem el, mert éppen akkor nem volam ott. de kutattok utánam úgy, hogy vidékre, kisebb városokba tettem át a székhelyemet és foly'attam, ahol tudtam a szervező munkát. Ezek után aztán nem is kell külön kérdezgetnem miért adta íe". önálló műhelyét. Az ilyen öntudatos munkásoknál ilye-mi nem jelent áldozatot, mert közös munkánál az öntudat csak csiszolódik, igazi szabadságát a dolgozó ember csakis a kollektív munkánál ny:r: el. Ha sorainkkal feltétlenül a munkássághoz csatlakoztunk, akkor annak a felemelő szabedságszeteietnek a híveivé leszünk, amely kétségkívül többet ér a polgári, házi használatú önállóságnál. Zsapka Károly fiatal. 20 éves segéd. májusban szabadult fél. Az üzemben fiatál kora ellenére javítójavaslatával tfinl ki, Ö voli az, aki a tojáshab helyett az almehabot, ajánlotta, amely az alma nedvéből készül és van olyan fáplá'.ó, mint a tojáshab. Mindjárt ott a kondér a A nyitrai kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsának üléséről E hó 26-án, csütörtök délelőtt, tartotta ülését a nyitrai kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa, J. Lietavec elnöklete alatt. Néhány fontos kerületi kérdés került a napirendre. A Tanács kerületi színházi bizottságot létesitett, amelynek az elnöka Kllsky Miklós iskolaügyi referens lett.' A Tanács elhatározta, hegy 100 százalékban végrehajtja a gépek felvásárlását a magánosoktól még február végéig. A Tanács továbbá megállapította, hogy a tejfelvásárlás menete kielégítő és a tervet 107 százalékra teljesítik. A marhaállomány felvásárlása is jónak mondható, mert a kerületi átlag 164.5 százalékot mutat ki. A sertésfelvásárlás kerületi átlaga csupán 55.7 százalék és a kukoricáé 25 százalék. Épp ezért a Tanács olyan rendszabályokat léptetett életbe, amelyek a sertés és a kukorica felvásárlási tervének teljesítéséhez lényegesen hozzájárulnak. A termelési és beszolgáltatási szerződésekről szóló beszámoló alapján megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdáknak eddig már 96.9 százaléka aláírta a szerződést az 1950-es évre. Ezeknek a szerződéseknek az aláírása 379 községben ünnepélyes keretek közt folyt le, ami 66 százalékot jelent. Összesen 15 kulák nem írta alá a szerződést. A Tanács ezután határozatában köszönetét fejezte ki a nyitrai kerület földmüvi ' ak:k megértették a tervezés cél" ját a mezőgazdaságban. Kereskedelmünk színvonala emeléséért tünk, ahol gépek verik a habot és a cukrászok hatalmas kondérokban keverik a nemes anyagból készült krémet. Szótlanul és komoly buzgalommal folyik itt a munka. A műhely vezetője, Dohánics János, mint önálló cukrász önként jelentkezett a községi vállalatba. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi késztette a jelentkezésre, a követke

: zöket mondotta. — Ügy éreztem, hogy az önállóság ideje elmúlott és be kell kapcsolódnom abba a munkába, amely a közösséget szolgálja. Itt, ebben a helyiségben ismerkedem meg Szokolovics István elvtárssal, aki ugyancsak mester volt és önként jelentkezett a vállalathoz. Szokolovics olyan dolgokat mond el, amelyeket érdemesnek tartunk feljegyezni. — Én azt nagyon jelentéktelen eseménynek tartom, hogy magam bekapcsolódtam a vállalat munkájába. Nagyon szerettem volna, ha a többi mester is követi példámat. Ebben az értelemben fel is szólaltam ipartársulatunkban, sajnos, kevés sikerrel, mert mestertársaim kitérő választ adtak. Ezekután természetesen elhagytam őket és követtem a munkások, a közösség útját. — Életemben — mondja mosolyogva Szokolovics elvtárs — ez nem az első eset. Én már 1918 május 1-én, a munkaünnep napján, mint fiatal segéd leállítottam a műhelyben a munkát. Itt történt ez Kassán, a Negai cukrászdában és ezért a tettemért elvesztettem az állásomat. Nem volt, aki síkra szálljon értem, de ez nem keserített el, én továbbra is a szocializmus útját követtem. 1919-ben résztvettem a Vörös Hadsereg harcaiban. Emiatt Nagybicscsére internáltak. Mit számított mindez?... Ahogy kiszabadultam onnan és visszajöttem Kassára, azonnal bekapcsolódtam a szoc. demek munkásmozgalmába. És később, amikor a Kommunista Párt megalakult és a szoc. dem. munkások egységesen csatlakoztak a Kommunista Párthoz, én is lelkesedéssel kapcsolódtam be a munkások egysürü almsbsbbal és mogkíné'nal egv kanálnyival. Igazán, nagyon jóízű. Az almahab révén az üzem komoly m?g'akarításhoz jutott, mert most, a téli hónapokban a tojás drága és nem lehet mindig hozzájutni. Az üzem honorálni fogja a fiatal ifjúmunkás igyekvő szolgálatkészségét. Egyébként sportoló, boxolni jár és a Dinamó tagja. Az üzemben szorgalmas és jóravaló munkásnak tartják ós igen kedvelik. Winter bácsi Itt dolgozik Winter bácsi is. aki hatvankét éves, de még ma is élvezettel végzi a munkáját Kivíló szakember, ő csinálja most a d

:ósk;flit. Winter bácsi 25. évig dolgozott Kassán egy műhelyben. Azt állítja, hogy most bizony 2-5 év után szinte felszsbadultnak érzi magát. igaz. hogy kő táplálta Kassa lakosságét a legkiválóbb süteményekkel, de ebből neki kevés öröme volt. Gyakran 12— 14 órát is kellett dolgoznia. Nem kérdezték, jól esik-e neki vagy Sem, dolgozna kellett. A következőkkel fejezi be mondanivalóját: — Én 25 évi munka után úgy váltam meg a főnökömtől, hogy egyetlen köszönő szót nem kaptam tőle. Ugy meni?."m el, mintha a 25 év e'wárolgott volna, mintha sohasem lett volna. Alig hiszem, hogy ilyesmi lehetséges lett volna, ha munkaközösségben dolgoztam volna munkásokal. És végül hadd mondjon még pár szót Tomasovszky, aki az üzem bizalmija. Fiatal ember ő. rendkívül udvarias, jóakaratú Igyekvésén látni, hogy nagyon szeretné a munkásság érdekeit közmegelégedésre szolgálni Alig 23 éves, de mondanivalója érett, meggondolt munkásember benyomását kelti. Nem arról beszél, ami van, hanem arról, aminek lennie kéne. Kérem, tessék őt meghallgatni. — Az bánt engem, hogy nem tudom a fiatalokat alaposan megszervezni. Nálunk ugyanis a tanulók vidékről jönnek be naponta dolgozni. Bár közellátásunk nagymértékben megjavult — írja F .Krajcjs beikeresKedelmi miniszter a Rude Právo vezércikkében — bár a karácsonyi csomagok, a Kötött gazuálkodás alóli felszabadulás első előhírnökei óta jelentős mértékben előbbre jutottunk, mégis eddig némely elárusítónál vagy elárusítónónéi, raktárnoknál, üzletvezetőnél és elosztó igaz! satónál nagyon mélyen gyökereznek • azok a szokások, amelyeket a jegy, az utalvány és pontgazdálkodás hosszú évei alatt elsajátítottak. | Nem tudják megszokni, hogy azok f az idők, amikor a fogyasztó áruért könyörgött, amikor bármit el kellett vinnie és nem válogathatott, fokozatosan elmúlnak. A kötött piac fokozatos feldolgozásával múlnak el és a dolgozók biztosított és magasabb keresete folytán, amely magával hozza az igények megnövekedését, az áru mennyiségének és minőségének növekedését. Ezért a kereskedelemnek gondoskodnia kell arról, hogy ezek az igények teljesen ki legyenk elégítve. A kereskedelem nem elégedhetik meg csak olyan áruval, amelyet a kiosztásnál kap. A kötött gazdálkodás kísérő tüneteit gyors tempóban ki kell küszöbölni. A kereskedelem szervezetileg el volt választva a termeléstől azért, hogy vele szemben mint független tényező érvényesíthesse a fogyasztók igényeit, hogy a termeléssel szerződéseket kössön az áru leszállításáról és felvásárlásáról és ilymódon a kitermelt áru minőségének feljavítására hatással legyen. Némely kereskedelmi alkalmazott régi szokásai azt okozzák, hogy a kereskede'era képviselői nem tudnak szilárdan kitartani a feltétlenül szükséges dolgok igénylése mellett és ezért végül olyan árut is kapnak, amelyre a fogyasztóknak nincs szükségük és amit nem is akarnak. Ezt az árut aztán a vevőkre rákényszerítik, vagy pedig elraktározzák és ilymódon felesleges készletet tartanak. Az újjászervezett belkereskedelemnek másképpen is javítania kell munkáját a fogyasztók érdekében, közelednie kell a fogyasztókhoz és meg kell könnyítenie a vásárlási lehetőségeket számukra. E mellett a nemzeti vállalatok és szövetkezetek közt nem szabad versengésnek lennie, hanem vetélkedniök kell abban, hogy egyre jobban szolgálják ki a fogyasztókat. Kereskedelmünkben véget kell vetnünk a bürokratizmus összes rossz szokásainak. A kereskedelem a tervgazdálkodásban élő, operatív tényező és nem lehet körlevelek és hosszadalmas levelezés útján irányítani. Ezért a kereskedelemben a bürokratizmus ellen minden eszközzel harcolni kell. A belkereskedelem szakaszán a kádermunkásoknak kérlelhetetlen harcot kell inditaniok minden becstelenség, spekuláció és az előzékenység hiánya ellen. Nem lehet megengedni, hogy új forma alatt a régi viszonyokat, az áruk pult alá dugdosását, az ismerősök és barátok előnyben részesítését, a mérésnél, a fogyasztók megrövidítését továbbra is fenntartsák, pl. beszámítsák a súlyba a csomagolást, stb. Még vannak olyan elárusítók, akik ezt teszik. Ilyenek számára az államosított és szövetkezeti szektorban nincs hely. Olyanok számára sincs hely, akik nem tudják jól és helyesen tájékoztatni a fogyasztót, nem tudnak vary nem akarnak neki tanácsot adni vagy felvilágosítást nyújtani. A szocialista kereskedelem kiépítése tervgazdaságunk kiépítésében fontos feladatot tölt be. Most éppen arról van szó, hogy ez a kereskedelem Klement Gottwald szavai szerint jobban és becsületesbben dolgozzék, mint azelőtt a magánkereskedelem és hogy egyre jobb és tökéletesebb eszközzé váljék dolgozó népünk életszínvonalának emelésére. A nörög monarchofasisita kormány terrorista csoportokat dobott bolgár területre A TASZSZ jelenti: A bolgár sajtóközpont közlése szeriht Görögország kártevő banditacsoportokat dobott át a bolgár határon, az athéni kormány katona; osztagai pedig provokációs cselekményeket hajtottak végre Bulgária déli határán és összeütközéseket okoztak. A közlemény elmondja, hogy az Athéntől 70 kilométerre délre fekvő Lavrion táborban megalakították és 1949 október 11-én Szvilengrád környékén átdobták a Bolgár Népköztársaság területére Nikola Radoszlávov Mutavcsiev bandáját. Később az athéni rendőrfőnökség az amerikai főhadiszállás utasításainak megfele- í lően több más, Görögországban kiképzett romboló és provokációs bandát dobott át bolgár területre. A közlemény egész sor 1949 decemberében és 1950 januárjában történt esetet sorol fel, amelyeknek során görög fegyveres erők megsértették a bolgár határt, elhajtották bolgár parasztok háziállatait, átlövöldözitek bolgár területre. A Bolgár Népköztársaság kormánya szükségesnek tartja tudatni — hangsúlyozza a közlemény —, hogy a leghatározottabb intézkedéseket teszi bolgár—görög határ rendjének és biztonságának megóvása érdekében. Korán kell kelniök. este kécőn érkeznek haza és ez természetesen a napi munkával annyira kifárasztja őket, hogy nem tudnak kultúrmunkát végezni. Holott ez nagyon fontos lenne, mert tanulókorában az ember a legfogékonyabb. Ezért nekem elíökélt szándékom, hogy kiharcoljuk közösen a tanoncotthont. A vezetőség már ígéretet is tett, hogy a anoncotthont megvalósítják, mihelyt erre mód adódik. Azt is megtudom, hogy a bizalmi. rangot azzal szerezte meg a fiatal Tomanovics, hogy ő szervezte meg az első cukrász szakszervezeti csoportot 1948-ban. Tomanovics legnagyobb büszkesége az a kirakat volt, amit az üzem Sztálin születésnapjára rendezett. Eltekintve attól, hogy ezzel a kirakattal kitüntetést nyertek, az volt a szép, hogy a járókelők egyszerűen tolongtak a kirakat előtt, annyira el voltak tőle ragad'atva. Tessék, itt a kirakat fényképe. Szabó Béla.