Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-28 / 24. szám, szombat

ÜJ SZ0 1950 január 28 Tisztítsuk meg sorainkat! Január 22-én, mint a CSEMADOK köaponti képviselője, kiküldetésben voltam Alsó-Nyárasdon (Topolniky) a CSEMADOK helyicsoportjának ala­kuló közgyűlésén. Jó benyomást tett rám az a lelkesedés, amit a nyáras­dj dolgozóknál tapasztaltam és úgy látom kulturális téren Nyárasd a leghaladóbb községek közé tartozik. Ott-tartózkodásom ideje alatt al­kalmam nyílt megismerkedni több dolgozóval, többek között Kubík Bé­la elvtárssal. Ö ismertette velem a község .lakosságának társadalmi ösz­szetételét és azt a sok szép ered­ményt, amit a község dolgozói ez­ideig elértek. A CSEMADOK helyi­csoportja nagy harcok után született. Az előkészítő bizottság már május­ban megkezdte a szervező munkát De a szervezés elé egvre úi?bb aka­dályokat gördítettek a község reak­ciós elemei. Azt szokták mondani, hogy ami késik, az nem múlik Ez a közmon­dás bebizonyosodott Nyárr.sdon is, kemény harc után sikerült a reak­ció támadásait visszaverni és ellen­támadásba átmenni Ma a CSEMA­DOKNAK 200 tagja van. A helyi re­akció képviselő:, látva bukásukat taktikát változtattak és beiratkoztak ők is a helyicsoport tagjaiul. Gondol­ták, hogy az egyesületen belül köny­nyebb lesz romboló munkát kifej e­ni és mindjárt az alakulás napján neki is. láttak a romboló munkának Természetes, nekik a CSEMADOK célkitűzései nem imponáltak, mert a CSEMADOK a szá'es néptömegeket akarja nevelni, ők pedig azt szeret­nék, hogy csak ők fejlődjenek. Ne­vezetesen Grippel János és Bene Já­nos érettségizett fiatalemberek azt állítják, hogy tanulmányaik feljogo­sítják őket arra, hogy mindenben előnyöket élvezzenek és hogy a dol­gozók, akiknek nem volt módjukban tanulni, őket mindenben kiszolgálják. Szerintük ez így helyes, mert ahogy mondják „ tanulmányainkkal mi tö­két szereztünk" és a gyakorlatban is állításuknak valódiságát bizonyít­ják. Amikor ráeszméltek arra, hogy a CSEMADOK a széles néprétegek szocialista nevelését tűzte ki céljául azonnal kijelentették, hogv ők nem kívánnak a CSEMADOKatagjai len­ni s kilépnek az egyesületből Azt gondolták, hogy ezzel bomlást idéz­nek elő az egyesületben Tervük nem sikerült, nem is fog sikerülni mert a fejlődés kerekét visszafelé hajtani nem lehet. Aki a forgó, előrehaladó kerék küllőibe belenyúl, annak ment­hetetlenül beletörik a keze. Grippel és Bene mint hivatalnokok dolgoz­nak az alsónyárasd; állami gazda­ságban, hivataloskodásukkal vissza­élnek, a munkásokkal szemben fölé­nyeskedő magatartást tanúsítanak Fölteszem a kérdést, eltűrhetjük-e hogy ezek a bujtogatok, akik míg hozzá a történetem kerekét akarják visszafordítani, továbbra is kéjeleg­jenek a dolgozó nép birtokán? A fe­lelet egyszerű. Nem! És nem! Mert nem tűrhetjük, hegy akkor amikor hazánk dolgozó népe megfeszített erővel dolgozik a boldogabb jövő, vagyis a szocializmus megvalósítá­sán, ugyanakkor szabotálok, vagyis a szocialista fejlődés akadályozói irányítsák helyenként gazdasági éle­tünket. Ugy hiszem, ezt az álláspon­tot magáénak vallja hazánk minden becsületes dolgozója, sőt értelmiségi dolgozója is. Pathó Károly. Hamiliákovo-Gútor község magyarajkú lakossága a CSE' MADOK előkészítő bizottsága rendezésében január 23-án es te Lenin emlékestét tartott. Az ünnepet Tóth Ferenc nyi­totta meg, majd Barát Gusz­táv szép előadásban méltatta Lenint. Utána Bódis Emma szavalt, majd befejezésül ismét Tóth Ferenc szólott az egybe­gyűltekhez és kérte őket, hogy ocsoládjanak be a CSEMA­DOK munkájába. Ez alkalomból tudatjuk, hogy vasárnap, 29~én, tartja a gútc­ri CSEMADOK alakuló köz­gyűlését és első kultúrestéjét. A kultúrorogrammon színre • --.•••iiek a ,.Daloló holnap" és a v?' ér íyúk" c. színdarabok. Az ünnepre mindenkit szíve­sen lát a rendezőség. Az amerikai fasizmus rohamcsapata Nagy érdeklődést keltett mindenfelé egy nemrégiben Ameri­kában megjelent könyv, amelynek gzerzője Jugt'n Gray. Címe; „Mi az igazság az amerikai légióról." Az amerikai légió már eddig i s sokszor vonta magára a figyel­met. így például, amikor 1S49 márciusában az amerikai kulturális és tudományos élet képviselőinek kongresszusa összeült és a légió a Wall Street utasítására megkísérelte a kongresszus munkájának meghiúsítását. Azt követelte, hogy az amerikai kormány tagadja meg a vízumot a kongresszus szovjet vendégeitől. A légióhoz tar­toznak azok a fasiszta ifjoncok is, akik annak idején Paul Robesoir nal akartak leszámolni. Ilyen előzmények után érthető, hogy széleskörű érdeklődést kel­tett Justín Gray könyve, amely nyíltan rámutat arra, hogy az Amerikai Gyárasok Szövetsége pénzeli és tartja fenn a légiót az­zal a céllal, hogy fegyveres ala kulata legyen a munkásosztály elleni fellépés megszervezésére. A légió és a monopóliumok pénzügyi és politikai kapcsolatai­ról tanúskodik az a tény is, hogy mega ?kítói és vezetői egytől­Lgyig a Wall Street üzletemberei közül kerülnek ki. Ifjabb Theodor Roosevelt, a légió egyik aktív vezetője, az ..American Express Company" gazgatója volt, amely a „Chaise Naťonal Bank" közvetítésével kapcsolatban áll a Rockefeller­csoporttá!. Franklin D'Olior, a lé­gió első „nemzeti főparancsnoka" a Morgan-vállalatok csoportját a tartozó „Prudential Life" biztosí­tótársaság elnök-igazgatója, a Rockefeller-féle „Chaise Natio­nal Bank" igazgatója, a „Penn­sylvania Railroad" vasúttársaság, a „National Biscuit Company" és az „American Bank Company" igazgatója volt. Ugyanez elmond­ható a légió valamennyi parancs­nokáról és nemzeti végrehajtó bizottságának valamennyi tagjá­ról. Természetes, hogy az amerikai ég'.ó amelyet- a Wall Street üz­letemberei alakítottak meg és fi­nanszíroznak, az ő politikájukat támogatja. Az amerikai légiónak az Egye­szemben tanúsított magatartását jól jellemezte egyik főkolompo­sa, Kayn, aki a következőket je­lentette ki: „Velük nincs mit vi­táznotok, ez nem vitatéma. Gyil­koljátok meg őket, nyúzzátok meg, akasszátok fel őket, ha kell." A légió vezérkara automatiku­san felvette az „Amerikaeí 1 enes" nek nyilvánított szervezetek :egy?éké!~e nemcsak a kommunis­ta pártot, hanem Amerika összes egyéb ha!?.dószellemű szerveze­teit is. A haladószellemü szervezetek ellen: harcában az amer'kai légió szorosan együttműködik az FBI vei, a Szövetségi Nyomozóhiva" tallal, az Egyesült Államok hír­hedt hivatalos terrorgzervezeté­vel. A légió számos tagja műkö­dik nyomozóként az FBI'ben. A légió vezetői gyűlölettel vi­seltetnek más országok demokra­tikus mozgalma iránt is, szaka­datlanul hadjáratot hirdetnek a Szovjetúnió és a népi demokrácia országai ellen. Gyújtogató beszé­deiket minden esetben azzal in­dokolják meg, hogy az ő törekvé­sük az „igazi amerikanizmus" megvédése. Amint olvassa az ember Justin Gray könyvét, mind teljesebben és világosabban látia az amerikai légió fasiszta jellegét. A Wall Street, az Egyesült Ál­lamok demokratikus mozgalmá­nak növekedésétől rettegve, arra töreksz :k, hegy fasiszta diktatú­rát teremt az országban. Az ame­rikai légió a fasizmus rohamcsa­patának, az amerikai monopóliu­mok fegyveres ügynökségének szerepét tölti be az amerikai nép ellen folyó támadásban. I Xiiitptf bukszemzelf Tanács teieitséi¥álSa!á$ai A Központi Szakszervezet; Tanács kt-pviselői január 26-án tartót; gyű­lésükön megtárgyalták mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a II. össz-szakszérvezeli kongresszus a.­kalmával vállaltak. Ez alkalomból a következő határoza ot hozták: Az első feladat, amelyet a kong­reszus kitűzött az egész mozgalom­nak. Go'twáld ötéves tervének tel­jesítése. Hogy a szakszervezeti moz­galom ezt a feladatot sikeresen tel­jesítse, meg kelj vsCósttani a 1*. •zakszervezéti -kongre??us jel.zr.vit:. „Minden munSás élmunkás le­HHjjHHj legyen a saját üzemiben és mincten alkalmazóit a .munkahelyén. Az öt­éves terv második éve ,az. esész öt­éves terv teljesítése szempontjából a legjelentősebb. Az ezévi terv. pon­tos' és tökéletes teljesítése épp ezért közé tartozik. A terv teljesítésével továbbra is emeljük a dolgozók élet­és kultúrszínvonalát. megvalósítjuk a szocializmus kiépítését és megerő­sítjük a világ béketáborát és a de­mokráciát. Az ötéves terv második éve foko­zott feladatok elé állít bennünket. Ennek a teljesítése szükségessé teszi a szakszervezetek hárommiUiónyi tagjának mozgósítását az élmunkás­mozgalom kiterjesztésére s a szo­cializmus kiépítésére. Ez azt je­lenti, hogy fokozott , munkát kell ki­fejteni minden szövetségnek, kerü­leten és járáso rikeresztül égészén az sült Államok munkásosztályával a kongresszus utáni főfeladaíaink MtňdSň fnünkás gözötf­1 üzemekig. Sckkál szélesebbkörű és sokkal teljesítőképesebb kádereket kell kiépítenünk, mint a maiak, hogy a feladatot, amelyet az egységes szak­szervezeti mozgalom magára vett, tökéletesen, pontosan teljesíthessék, mint; jó gazdák, minden üzemben és minden munkahelyen. Épp ezért szükséges, hogy a kong­resszus jelszavalt feldolgozzák és va­lóra váltsák g Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom minden csoportjá­ban úgy, hogy a műhelyek, szakosz­tályok, üzemek és a mozgalom min­den tagja megismerkedjék az ötéves terv második évének feladataival. Épp ezért januártól áprilisig minden taggyűlésen tárgyalni kell a kong­resszus határozatairól, tömegesen ter­jeszteni a kongresszusról szóló bro­súrát úgy, hogy ez a kampány biz­tosítva legyen a szakszervezeti saj­tó, az üzemi és fali újságok, az üze­mi rádió, röpcédulák stb. felhaszná­lásával is. A szövetség feladata: hogy elkészítsék a terveket, hogy pontos és részletes utasításokat ad­janak kí a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzem; és helyi szerveinek választásáról, úgyhogy minden esz­közzel egységes üzemi szervek léte­sítését érjék el; hogy egyidejűleg ellenőrizzék és értékeljék a kampány egész lefolyá­sát. A titkárság feladata: hogy fokozatosan megtárgyalják és feldolgozzák azokat a terveket, ame­lyekkel biztosítani akarják a kong­reszus határozatainak teljesítését; hogy elkészítsék a ROH II. össz­szakszervezetí kongresszus utáni pro­pagációs működésének tervét; hogy a legsürgősebben kiadják a szövetségeken és az üzemi szerve­zeteken keresztül a kongresszusról szóló beszámolókat olyan mennyiség­ben, hogy legalább egy példány ke­rüljön egy funkcionárius kezébe; hogy terveket terjesszenek be az üzemi szervezetek bizottságainak meg­alapítására és működésére, mint az üzemi tanács segédszervezetei. Citromot kapnak a gyermekek 6 éves korig A bratisiavai központi nemzeti bizottság belkereskedelmi és köz­ellátási előadó hivatala jelenti a bratisiavai fogyasztóknak, hogy a gyermekek számára 6 éves korig a bratisiavai pót j egyek 15. sz. szelvényére adnak ki citro­mot, amely szelvények ez év február 15-ig vannak érvényben. Egy személyre a citromadag egy fél kg. A citromot a Zelovoc el­árúsító üzletek adják ki. A fent említett határidő után ezek a i szelvények elvesztik érvényüket. iwzeôSúk mmAő-zófíi d. & ífUitceky uíjhujc az OLj Szó-hm. December utolsó napjaiban hírt adtunk olvasóinknak, hogy lapunk kultúrrovatát kibővítjük, amennyi­ben folytatásokban közölni kezdjük a haladó szellemű széppróza művé­szi alkotásait, amelyek az új ember hangján az új emberhez szólnak. Célunk ezzel a szocialista verseny­ben álló, új rendet építő dolgozóin­kat, a falvainkban példás odaadással munkálkodó földműveseinket olyan Írásokkal megismertetni, amelyek az egyre tartalmasabbá és szebbé váló jövőbe vetett hitükben megerősítik őket és egészséges szocialista szem­léletükkel helyesen mutatják az utat, amelyen haladnunk kell. A sort lapunk szerkesztőjének, Egri Viktornak „Fény a Faluban" című optimista játékának közlésével kezdtük el. Az érkező levelek iga­zolták, hogy választásunk jó volt. A közölt játék, amely mai életünk előterében álló, igazán általános ér­dekű és legmozgalmasabb problé­mát: a falu életének korszerűsítését tárgyalta, érdekesen bogozódó, ko­moly és mulatságos jelenetekkel váltakozó cselekményével városi és falusi dolgozóink között országszer­te komoly érdeklődést keltett és újabb híveket szerzett a haladó szel­lemű irodalomnak. Ma újabb örvendetes hírt közöl­hetünk olvasóinkkal. Sikerült meg­szereznünk Antonín Zápotocký, köz­társaságunk miniszterelnökének és a Csehszlovák Szakszervezeti Tanács elnöke „ÜJ HARCOSOK SORAKO­ZÓJA" című regényes korrajza foly­folytatólagos közlésének jogát. A. Zápotocký forradalmi múltja, a dol­gozók igazságáért folytatott sok év­tizedes harca nem ismeretlen dol­gozóink előtt. És Ismeretes közírói tevékenysége is, amely végigkíséri évtizedes, harcokban gazdag pálya­futását a cseh, majd a csehszlovák munkásmozgalomban. A február elsejével közlésre kerü­lő „ÜJ HARCOK SORAKOZÓJA" teljesen új oldaláról, mint szépírót mutatja be A. Zápotockýt. O maga regén;, es korrajznak nevezi első szép­| irodalmi müvét. A történet, meiyet I az olvasó elé tár, hetvenöt évvel ez­előtt, a középeurópai szocialista ] munkásmozgalom hőskorában kezdö­j dik Zákolányban, a kladnói szén­j bányavidék tőszomszédságában szen­j vedö, reménykedő és utóbb már ; harcoló cseh faluban, i A szerző apját, Ladislav Zápotoc­kýt, az Ausztriai Cseh Szociálde­mokrata Párt egyik alapítóját, to­loncúton küldték ebbe a faluba, mely illetőségi helye volt. ö vitte oda a céltudatos szocialista munkásszervez­kedés, a felszabadító országharc gondolatát. Ez a regényes korrajz, mely nem csupán a cseh dolgozók körében, ha­nem világszerte nagy érdeklődést és visszhangot keltett, kortársi hűség­gel és egyben a szocialista pártos­ságával számol be arról a kemény, szívós, önfeláldozó küzdelemről, ame­lyet a munkásmozgalom csehországi úttörői vívtak a ferenejózsefi mon­archia önkénye, a gyors iparosodás révén vagyonhoz és hatalomhoz ju­tott osztrák és cseh burzsoázia osz­tályelnyomása, a cs. és kir. hatósá­gok soviniszta nemzetiségi politiká­ja, az egyházi boszorkányperek és nem utolsósorban — a kizsákmányolt dolgozó tömegek fásult közönye el­len. A regény, amely egyebek közt megmutatja, hogyan festettek a va­lóságban a sokat emlegetett „régi jó idők", hatéves gyerekek gép mel­lé állításával, az éhbérekkel, för­telmes lakásviszonyokkal, az öreg­ség ellátatlanságával, nemcsak ér­dekes, de tanulságos olyasmány is azok számára, akik a szocialista munkásmozgalom győzelmes történe­tére vonatkozó ismreteiket ki akar­ják egészíteni. Maga a szerző ezt írja könyve utolsó fejezetében: „Meg akartam mutatni munká­sainknak, elvtársainknak és a fiata­loknak, akiknek körében gyakori az a feltevés, hogy tulajdonképpen mi sem változott és akik a maguk szó­szátyár radikalizmusukban azt sze­retnék, hogy a csillagokat kapják meg az égről — ezeknek meg akar­tam mutatni, mennyi munkát kel­lett végezni és mekkora áldozatokat kellett hozni azért, hogy a viszo­nyok valóban megváltozzanak. Elegendő, ha egybevetjük a mun­kásfiatalok, a műhelyekben dolgozó tanoncifjúság, a mezőgazdaságban dolgozó és a kereskedelmi életben tevékenykedő mai fiatalok helyzetét az akkori fiatalságéval, az akkori termelésben tömegesen alkalmazott gyermekek helyzetével. Gondolják csak meg: amikor a pol­gári társadalom a maga tőkés ter­melését kiépítette, amikor gyárakat és üzemeket létesített, e tőkés építés és saját hasznának szaporítása érde­kében nem restelt hatéves gyerme­keket gyári rabszolgákká tenni. A tör­vény védte, támogatta és jóváhagy­ta ezt. Az egyház ezt rendbenlevő­nek találta és a templomi szószék­ről soha nem küzdött ellene. A munkásoknak maguknak kellett megtörniök és eltávolítaniok ezt a bűnös rendszert különböző akciók­kal és súlyos harcokkal, amelyeket az uralkodó osztályok hazaárulásnak és törvénytelenségnek minősítettek. Ma azonban, amikor meg akarjuk erősíteni szocialista termelésünket, meg akarjuk valósítani gazdasági terveinket, akadnak, akik helytelen­nek, elítélendőnek és demokráciael­lenesnek minősítik, hogy nem gyer­mekeket, nem hat- és tízéves apró­ságokat, hanem henyélőket, ingyen­élőket, feketézőket, szélhámosokat és felforgatókat akarunk munkára kényszeríteni, olyanokat, akik má­sok tisztességes munkájának a rová­sára lustálkodnak és nemzeti jöve­delmünkből, amelyet annyira meg­I nyesett a háború és a megszállók mohósága, jogtalanul részt követel­nek maguknak ... Ezekre a mozzanatokra gondoltam a könyv írása közben. Más kérdés, hogy feladatomnak milyen mérték­ben 'tudtam megfelelni. Ennek meg­ítélése az olvasó dolga." Nos, az írónak erre a szerénysé­gére mi, akik már ismerjük a köny­vet, megfelelhetünk. A feladat meg­oldása várakozáson felül, tökélete­sen sikerült. Tudatosítja bennünk azt, amire maga a szerző utal, hogy a szocializmushoz vezető útunk, jól­lehet annyit változtattunk és javí­tottunk már, még mindig munkát, áldozatokait és harcot is követel. Tá­pot ad hitünknek és megerősíti egész­séges derűlátásunkat, hogy a bajok túlnyomó része már mögöttünk van. „Hiszem, hogy új fiatalságunkat a tudást és műveltség iránti vágyá­ban magával ragadja a szocialista munka hatalms erőfeszítése, hiszem, hogy fitalságunk azért fog tanulni és művelődni, hogy minél jobban ki­fejlessze alkotóképességeit, hogy fel­építse mindazt, amire még mindig szükségünk van" — fordul Zápo­tocký a zárófejezetben az ifjúság­hoz, az új nemzedékhez. „Hiszem, hogy ifjúsági mozgalmunkból a gyá­rakban, a bányákban, az építőállvá­nyokon, a műhelyekben, a mezőkön és az irodákban a legnagyobb telje­sítményekért és a legmagasabb mun­katermelékenységért vetélkedő ön­kéntes munkabrigádokból új harco­sok kerülnek ki és sorakoznak fel s ezek győzelmesen befejezik a szo­cializmus felépítését." A Zápotocký mindvégig lebilincse­lő regényes korrajzát egyik legkitű­nőbb műfordítónk, Vozári Dezső ül­tette át magyar nyelvre. Rendkívül ízes, hajlékony, finoman árnyalt és ugyanakkor erőteljes magyarsága teljében megőrzi a mű eredeti zama­tosságát és sajátosságát. Olyan for­dítás ez, amelyet valójában költői átültetésnek nevezhetünk; gondos­ság, elmélyültség, a mű iránti szere­tet érzik rajta. Az olvasó úgy érzi, mintha a művet eredetiben ismerné meg, ahogy megíródott. Reméljük, hogy az Uj harcosok sorakozójá-nak közlésével újabb szol­gálatot teszünk dolgozóinknak és pi­henésük órái tanulságossá, értékeseb­bé és szebbé válnak a regény olva­sásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom