Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-24 / 20. szám, kedd

4 U J SZO 1950 január 24 SAS ANDOR: Jókai és Puskin Jókainak „Szabadság a hó alatt" vagy a „Zöld könyv" című terjedelmes történeti regénye első kiadásban 1879'ben jelent meg. Tárgya a dekabrista felkelés előkészítése Oroszországban 1824/25-ben. Főalakja Puskin Szergijevics Sándor, akinek sorsa és szereplése az említett két év folyamán, a régeny meséjének gerince. E mese az akkori orosz feudális társadalom válságának lényeges mozzanatait történeti hűséggel örökíti meg, de a nagy orosz költő egyéni és érzelmi életének rajzában Jókai teljesen a saját színes képzeletére bízza magát. Miiután a regény utolsó lapjai elmondják a dekabrista felkelés leveretésének történetét, Jókai a „Szabadság a hó alatt" befejező mondatában a következőkép fejezi ki hitét a cárizmus hóleple alatt is kiirthatatlan szabadságmozgalmakban: „A mély hó alatt állandóan zöldül valami, aminek gyökere nem vész ki soha." Nemcsak a szociális erjedést, az udvari és a főrangú élet romlottságát és aláaknázottságát mutatja be a regény, hanem Jókai arra is utal, hogy az 1825 decemberében véres kudarccal végződött tiszti felkelés sikertelensége onnan eredt, hogy az összeesküvés vezetői nem tudtak kapcsolatba jutni a dolgozó néppel, elsősorban a dolgozó nép soraiból kikerülő és a parasztságot képviselő katonatömegekkel. Megtudjuk a regényből, hogy ezeket a vezetőket a nagy cél érdekében nem iskolázták a forradalmi megmozdulásra, hogy nekik a nagy célokról csak egészen homályos sejtelmük vol. És ezért tudta azután őket a legsötétebb reakció maga mailé állítani a döntő percekben. Jókai érdeklődését három körülmény irányította a regény megírása idején Oroszország felé: 1. Puskin iránti lelkesedése, melyet Bérczy Károlynak nem sokkal azelőtt megjelent magyar Anyegin-fordítása gyújtott fel. 2. Az 1877"es balkáni orosz-török háború, mely a közfigyelmet a cárizmus oszágára és annak világpolitikai szereplésére irányoz ta és a 3. Az orosz világnak mint távoli és regényes színezetű élet körének vonzóereje az egzótiku" mokat kedvelő költőre. Látjuk a regényben Puskin szerepét a dekabrista szervezkedés előkészítőinek körében. Maguk a felkelésre szervezkedők Puskint igyekeznek úgy foglalkoztatni, olyan helyre állítani a földalatti munkában, ahol őt a felkelés meghiúsulása esetén a legkevesebb veszély fenyegeti. A regény meséjébe Jókai beilleszti Puskin egyik elbeszélő költeményének, a Cigányoknak keletkezését. E költeményt a Cigányleány címmel magyarra fordította és a regény függelékben 17 oldalon közölte. Bemutatja Jókai Rilejevet, Puskin költő- és tiszttársát, akit a dekabrista felkelés leveretése után kivégeztek. Érdekes részlete a regénynek az a titkos össze j ö A Tájékoztatásügyi Megzízotti Hivatal és a Tatran bratislavai cég kiadóvállalata magyarnyelvű könyveket adnak ki délszlovákiai magyar anyanyelvű polgártársaink számára. A mult évben 23 kiadvány jelent meg 144.500 példányban. A politikai kiadványok sorában megjelentek Klement Gottwald köztársasági elnök fejtegetései a februári győzelemről, a Kommunista Párt vezető politikai tényezőinek a IX. kongresz" szuson elmondott előadásai, ezenkívül az ötéves terv részletes ismertetése és különféle politikai tényezők és közművelődési dolgozók előadásai. A szépprózai A „Daily Worker", az angol munkáspárt lapja, Derkovics Gyula művészetéről. A „Daily Worker" meleghangú cikkben méltatja Derkovics Gyula, a nagy magyar festő és grafikus művészetét. Kiemeli a Horthy-rendszer idején elszenvedett nélkülözéseit, amelyeik — mint a lap írja — a Zola-regények legkomorabb fejezeteire emlékeztetnek. Megállapítja a cikk, hogy Derkovicsot ma Magyarország népe és művészei olyan nagy tisztelet- | tel és szeretettel övezik, amilyen- I vetel, melyen Puskin jelenlétében tárgyalják az összeesküvők Oroszországnak tervbevett új alkotmányát s ez nemzeti köztársaságok szövetségévé kívánja átalakítani a cári birodalmat. Foglalkozik Jókai a polgári demokrácia eszméinek beszűrődésével a fölvilágosodott orosz nemesség körébe a napoleoni háborúk alatt és után. Pompás részletei a regénynek azok, amelyekből kitűnik Puskinnak, a zseniális alkotónak viszonya a léha és üreslelkű környezethez, melynek művészi nagyság iránt nincs érzéke. Puskin harca Szujukin cenzorral irodalomból két szlovák író egyegy műve jelent meg magyar fordításban éspedig Peter Jilenr nický nemzeti művész „Króniká"ja és Ľudo Ondrejov „Hegyek alján" című ifjúsági regénye. (Zbojnícka mladosť.) Jilemnický „Króniká"-jának magyar kiadását közvetlenül megjelenése idején az Üj Szó hasábjain bővebben ismertettük. Ľudo Ondrejov ifjúsági regényét, amely Egri Viktornak, lapunk szerkesztőjének fordításában a legközelebbi napokban kerül a könyvpiacra, ugyancsak ismertetni fogjuk. ben csak mély emberi érzésű tár" dalcxm részesíti az igazság és szabadság megalkuvást nem ismerő bajnokait. » • • • Ján Drda és Iván Olbrecht müvei magyar nyelven. Budapesten a mai cseh szépprózai irodalom köréből két könyv jelent meg a napokban magyarul. Az egyik Ján Drda „A néma barikád" című könyve, a másik Iván Olbrecht „Anna" című regénye. Mindkét könyvet nagy érdeklő| déssel fogadta a magyar olvasó" I közönség. „aki szellemeket eszik" című fejezetben ragyogóan ötletes szatíra. A dekabrista összej övetek és a konspirációs munka másik főalakja Ilmerinen Zeneida finn operaénekesnő, az összeesküvők terveit és névjegyzékét tartalmazó Zöld könyv őrzője. A mindenható reakciós kegyenc, Arakcse," jeff; tüzön'vízen át nyomozza és keresteti ezt a könyvet, de Zeneida eszén nem tud túljárni. Ez a kiváló nő a Zöld könyvet a fel-' kelés kudarca után megsemmisíti és ezzel tízezreket ment meg az üldözéstől, közöttük Puskint is. Jókai Puskin egyéni élete köré meglepő fordulatokban gazdag mesekeretet helyez, ebben fordul elő a költő jegyessége Nariskin Zsófiával, I. Sándor cár természetes leányával, aki meghalt, mielőtt a költő feleségül vette volna. Zsófia halála után Puskin házasságot köt Bethsába grúz hercegnővel. Ezeknek a részleteknek azonban a valóságos történelemhez nincsen közük. Jókai képzelete ebben a regényben helyenként mintegy a saját szárnyalásán is igyekszik túltenni, halmozza a meglepő fordulatokat. De ez a képzelet sohasem nyers s ha még olyan neki szabadult is, az olvasó naivnak és kellemesnek érzi. A történelmi részleteket és a teljes költői szabadsággal megalkotott regénymese romantikus vonalát sok ötletes, anekdótaszerű részlet és szellemes párbeszéd élénkíti. Ha van is a műben romantika rendkívüliség és a meglepetések halmozásának értelmében, megtaláljuk benne a romantikát a szó forradalmi értelmében is. A fantasztikus részleteket kivétel nélkül átjárja kapcsolatuk azzal az elkeseredett mérkőzéssel, mely a szabadságmozgalom hősei és a reakció poroszlói között folyt. Mindazok, akik a szerelmi történetek labirintusába belefonódnak, egyszersmind a dekabrista fölkelés előkészületeiben is résztvesznek. I A regény romantikus meséjének sodra Oroszországnak a feudalizmus kötelékeiből való felszabadítása felé visz és az olvasóban tiszteletet és lelkesedést ébreszt a forradalmi bátorság, elszántság és önfeláldozás iránt. E tiszteletet és lelkesedést Jókai komoly tanulmányokkal támasztotta alá, aminek bizonyítéka az a 80 történelmi jegyzet, melyek a regény végén 9 teljes oldalt tesznek ki. E jegyzetek azokra a forrásművekre utalnak, melyekből Jókai az orosz viszonyokkal megismerkedett és tárgyához anya" got merített. Ismételten említik a jegyzetek Magnus Jákob Cnusenstolpe svéd publicistát és regényírót (1795—1865), akinek az orosz udvarról írt sokkötetes művét szorgalmasan forgatta. Crusen" stolpe az események haladó szellemben való kommentálásának szempontjából kedvező hatással lehetett Jókaira, mert e svéd írót hazájában mint az ott uralkodó rezsim kíméletlen ellenfelét üldözték. Nem tulajdoníthatunk irodalmi szempontból kedvező hatást Lacroix Frederic francia irónak Jókai által idézett „Orosz" ország rejtelmei" (Les mistéres de la Russie) című művének, mert ennek már a címe elárulja, hogy közel áll az akkori francia vulgáris regény mesteréhez, Suehez. Az idézett munkákon kívül Jókai felhasználta a német Bodenstedt Frigyesnek Puskin életrajzát s több más francia és angol, valamint német útleírást is. Jókai tudatában Puskin mint olyan költő élt, aki egyéniségével és a szabadság iránti lelkesedésével Petőfire emlékeztet, amint ezt a Fischer Sándor németnyelvű Petőfi életrajzához írt bevezetésében kifejezésre juttatta. A „Sza" badság a hó alatt"-ban Jókai az egyik szereplő szájába a következő kijelentést adja: Puskin nemcsak Oroszországé, hanem az egész világé. Nem hagyható említés nélkül az a sok, gazdagon színezett leírás, amelyekkel a költő különböző orosz tájakat (a bialisztoki erdőt, a Balti-tengert, a ^ .,-per és a Don vidékét, az Azovi-tenger tájait, a Krim-félszigetet, a Kaukázust, Szentpétervárt és a Néva partvidékét) az olvasó szeme elé idéz Jókai nem járt ugyan Oroszországban, de nála az érzékek útján szerzett szemléletet pótolni tudta az alkotó elképzelés. Könyvek magyar anyanyelvű polgártársaink számára EGRI VIKTOR * 20 ífMYA FAUIMN Optimista játék három felvonásban MATYI (beront éppúgy, mint a második felvonásban): Pista bácsi, Pista bácsi! ISTVÁN: Mi az, megint tűz ütött ki? MATYI (ijedten feszeng, érzi, hogy a legrosszabbkor jött). ISTVÁN: No, mi a baj? MATYI: Megtaláltuk a drótvágót. ISTVÁN: Derék, hogy rögtön ideszaladtál... Gyere csak... Mutasd hol fáj? (Most gyengéden tapogatja a béna kart.) Ne félj, nem bántalak. Fáj? MATYI: Nem, csöppet se ... ISTVÁN: Pedig muszáj, hogy fájjon ... Hiszen könnyes a szemed ... Meg kell mutatni az orvos bácsinak ... Ha fáj, akkor nem halt el, talán segíthetnek rajta... Holnap beviszlek a városba, Matyi. MATYI (tágranyilt szeminel nézi): A városba ... ? ISTVÁN: De nem holnap, - ég ma jössz velem. Ott is maradsz. Valahol egy kis helyet szorítunk neked. Segít a Párt. Aki olyan verseket tud faragni, annak másra is jó a feje. Tanulni nem akarnál? MATYI (felelet helyett a fejét István ölébe fúrja és hangtalan sírástól rázkódik a teste). DANI (jön sietve): Itt a drótvágó. . . Ott feküdt a konyhában. Még annyi esze se volt, hogy a bűnjelet elrejtse ... ISTVÁN: És a tüzet bevallotta? ... DANI: A sarokba szorítottam, hogy elvágom a torkát, ha nem beszél... (Ijedten teszi hozzá.) Bizisten, szőrmentén bántam vele, akár egy kislánnyal... Arra bevallotta. ISTVÁN: Ott hagytátok...? DANI: Dehogy! Lakat alá tettük. ISTVÁN: Akkor gyújts be az autóba, Dani. Indulunk. Ezt a Matyit pedig magunkkal visszük. ANNUSKA: De így? ... ilyen rongyosan, mezítláb? ISTVÁN: Hadd lássák a mieink, mennyi itt még a tennivaló ... Ha meg visszahozzuk egészségesen, nyalkán, hadd lássa a falu, hogy mi így értjük a munkásparasztszövetséget. (Matyit kézenfogja és kimegy. An~ nuska és Dani követik. Kisvártatva felbúg az autó.) Kis szünet. J \NOS (a kertből jön a két gazdával). ANNUSKA (visszajön, arca piros még az izgalomtól). JÁNOS: Elmentek? ANNUSKA: El, János bácsi... De holnap visszajönnek friss anyaggal... Jönnek befejezni a munkát. (Be a házba. A két gazda leül az eperfa alá, pipára gyújtanak.) JÁNOS (megáll előttük és csöndesen mondja): Gazduram, maga ma elveszített valamit. SZEKERES (önkéntelenül a zsebéhez nyúl és azt tapogatja ): Én... ? JÁNOS: Ne a zsebét tapogassa ... Odabenn van, akit elveszített ... A lányát... SZEKERES: A lányomat? JÁNOS: Ügy is lehet, hogy nyert valamit hozzá... Valami nagyon szépet... SZEKERES: De furcsákat beszél... JÁNOS: Pedig olyan ez, mint az egyszeregy... Az én Pista barátom viszi a házából az Annuskát... SZEKERES (feláll, a házba akar menni): Miket beszél? JÁNOS: Talán nem engedné? SZEKERES: Engedi az ördög!... Helyrecsavarom én annak a lánynak a fejét. JÁNOS: Késő lesz. gazduram ... Nem akarom, hogy haraggal gondoljon a brigádra, azért teszem szóvá... Meg is kérem, hagyja a fiatalok dolgát. Ügy van íz már elrendezve, hogy szebben nem is lehet... SZEKERES: Miket fecseg itt össze-vissza... Hogy én ezt engedjem, hogy hagyjam ... Azt hiszi, hogy nem tudom, mire spekulál a maga elvtársa. Nem a lány köll neki, de beleülni az én kis gazdaságomba, a jómódba ... JÁNOS: Ne mondja tovább, gazduram... Nem ismeri maga Istvánt, de úgy látom, a lányát se... Nem kell ezeknek semmi magától, csak egy jó apai szó... ANNUSKA (kijön). SZEKERES: Annus! ANNUSKA: Mi kell, édesapám? SZEKERES: Mit hallok? Hogy te mennél azzal a jöttmenttel? ANNUSKA: Igen, édesapám. (Ha ő úgy akarja, megyek vele SZEKERES (elhűlve néz a lányra): Hát ez hogy lehet?... Egy hete sincs, hogy először beszéltél vele ... ANNUSKA: Ahhoz egy nap se kellett, hogy tudjam, mit kell tennem ... SZEKERES: Hát csak menj vele, eredj Isten hírével.., Majd a koplalás visszahoz. ANNUSKA: Muszáj ezt kikiáltani az egész világ előtt, édesapám. SZEKERES: Eredj, ne is lássalak! (Annuska keményen összeharapott szájjal bemegy.) JÁNOS: De konok ember maga, gazduram. Minek kínozza azt a kislányt? Nem látja, hogy ezen nem lehet változtatni. VÍ.gy inkább annak a gyujtogatónak a házában látná? Ahhoz szívesebben adta volna? SZEKERES: Ejnye már, ne egzecírozzon itt engem! JÁNOS (hallgatva felmegy a tornácra. Ott lassan kibontja burkából az alkalmatosságot, ami a sarokban áll). ORAVÁN: Nekik van igazuk, szomszéd! SZEKERES: Maga iá velük tart? (Folytatása következik.)