Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-24 / 20. szám, kedd

1950 január 164 U j S7fi| Január 24, kedd. A nap kél 7 óra 45 perckor, nyugszik 16 óra 40 perckor. róm. kat. és a protestáns naptár sze­rint Timót napja van. • Várható időjárás: A követ­kező 24 órában élénk észak­keleti, keleti szél. Sokfelé ha­vazás. Később északról felsza­kadó felhőzet. A hőmérséklet süllyed. • Rövidesen megkezdődnek Varsóban a földalatti gyors­vasút építkezései. Már folya­matban vannak a próbafúrá­sok a meghosszabbított útsza­kaszon. A földalatti gyors­vasút belvárosi szakaszát 1955­ben adják át a forgalomnak. Zoliborz városrész felé széles, gyepesített sáncba fut majd a vonat. A földalatti menetse­bessége 70 kilométer lesz óránként. A megállóknál moz­gólépcsőkkel gyorsítják meg és teszik kényelmesebbé az utazóközönség átszállását a fönt közlekedő autóbusz" és villamosj áratokra. — J. V. Sztálin összegyűjtött műveinek első rész e olasz nyel­ven. Rómában 10.000 példányban kiadták J. V. Sztálin összegyűjtött műveinek első köteteit. — Nitra ünnepséget rendezett V. I. Lenin emlékére. A Pártszer­vezet, a Szovjetbarátok Szövet­sége és a kultúrális szervezetek résztvételével Nitrán megemléke­zést tartottak V. I. Leninnek, a dolgozó nép nagy vezetőjének, halála évfordulója alkalmából, melyen a lakosság, az üzemek dolgozói, a munkások, a hadsereg tagjai, az SNB és az NF tagjai is résztvettek. — A lengyel-szovjet társaság Lenin halálának évfordulóján életéről és tevékenységéről szóló fényképanyagot adott ki. Varsó­ban kiállítást rendeznek, mely ké­sőbb az összes lengyel városok­ban bemutatásra kerül. — A szlovák földművesek kö­szönete a vasutasoknak. Több mint 80.000 kis- és középparaszt, valamint dolgozó nő nevében az EFSz vezetősége köszönetét fe­jezte ki a csehszlovák közlekedé­si vállalatok vezérigazgatóságá­nak a mezőgazdasági kiállítás mintaszerű és gondos előkészíté­séért. — A Szovjetúnióval való kul­túrkapcsolatok ápolására alakult társaság Korea fővárosában Fjön" jangban nagy kiállítást rendezett Leninről, melyet naponta 4000— 5000 koreai lakos látogat meg. A koreai mozikban Leninről szóló filmeket mutatnak be. — Beépítik a Dunapartot Bu­dapesten. Budapestnek legelőke­lőbb helye volt a Dunapart, ahol a legdrágább és legelegánsabb szállodák és vendéglők voltak el­helyezve. A dimaparti sétányo­kon a legelegánsább női toalette­ket lehetett látni és egysze­rű polgár szinte szégyelte ma­gát, hogy a felső tízezer kö­zé menjen a közé a felső tíz­ezer közé, akik nemcsak a Dunaparton, de az egész hor thyista Magyarországon uralkod­tak. A háború alatt ezeket a szál­lodákat lebombázták. A magyar népi demokratikus köztársaság el­határozta, v-"v fejújítja'a Duna­part régi '-t, de ott, ahol va­lamikor e s szállodák állot­tak, az ötéves terv keretében par­kokat és gyermekjátszótereket építenek. Jf1juiká9hjJ eJezöink u r(ák Az Elba szabályozásánál dolgozók fájó pontja. Az Elba folyó szabályozásánál dolgozó cseh, szlovák és magyar munkások már jelentették Zápo­tocký miniszterelnök elvtársnak is a vállalatuknál uralkodó álla­pi.okat. Főleg a konyhával van a baj. Egy alkoholista szakács vezeti ezt a konyhát undorítóan tisztátalanul és az étel a legtöbb esetben ehetetlen. Több - ízben fordultak már ebben az ügyben a vállalat vezetőségéhez, de ed­dig semmi sem történt. Pedig az itt dolgozó szlovák és magyar munkások példásan telje­sítették feladataikat. Nem teljesíti azonban felada­tait az üzemi vezetőség, amely nem gondoskodik még arról sem, hogy barakkunk a legelemibb hi" géniai követelményekkel el le­gyen látva. A részünkről történő panaszokra nem is reagál. Na­gyon jó volna, ha ebben az ügy­ben végre történne már valami, mert a dolgozókat nagyon elked­vetleníti és munkájukban hátrál­tatja a mai állapot. Pedig az öt­éves terv második évében na­gyobb feladatokat veszünk ma' gunkra, mint az elsőben. Dani s Sándor, Benc Károly, Cugela János. Egy amerikai dolgozó levele. Mindazoknak, akik kritikátlan dicséreteikkel az ellenséges pro­pagandának tápot adnak, küld­jük ezt a levelet, melyet egy amerikai magyar munkás írt e sorok írójának. „Körülbelül háromszor annyit kell dolgoznunk, mint otthon, igen nagy a hajsza. Csak példá­nak hozom fel: egy teherautó­soffőr 4—6 tonnás teherautónál maga a felrakó, a lerakó, a pénz­beszedő, munkaereje tehát 100 százalékon felül van kihasználva. A szociális törvények a dolgozó­kat csak igen kevéssé védik, fő leg a betegsegélyző rossz és a nyugdíj megoldás teljesen hiány­zik. Felmondás nincsen és bár egész Kanadának csak 14 millió lakója van, ami erre az óriási területre semmiség, a munkanél­küliség igen nagy és egyre na­gyobb lesz. Ha valakit felvesz­nek, válogatják a munkást, mint a lovakat. A mérvadó az, vájjon egy ember el tudja'e végezni há­rom vagy négy ember munkáját. A nagy munkásbőség szabja meg a béreket is, amelyek elviselhe­tetlenül alacsonyak, de sokkal nagyobb baj az, hogy az embert minden indokolás nélkül kitehe­tik a munkából. Ebben a tekin­tetben is nagyon el vagyunk ma­radva a ti Csehszlovákiátoktól. Tegnap emelték fel a házbéremet és az árak, főleg az élelmiszernél állandóan nőnek. A munkásság helyzete egyre romlik. Fizetés­emelésről szó sem lehet." Eddig a levél. Helyesnek tar­tottam közlését, hogy azok, akik­nek szól, felismerjék a bennelévő igazságot. Cs. M., Šafarikovó. Kladnoi levél. Kladno népe január 2"án nagy lelkesedései kezdte meg az öt­éves terv második évének mup­káját. A kladnoi munkásság hi­szi, hogy a terv második évében még sikerebben fog dolgozni, még többet termelhet és ezzel még jobban teljesíti a tervet, mint az 1949"es évben. A kladnoi Kábel-gyár 107.5 százalékos évi teljesítménnyel az első helyen áll a kladnoi üzemek között. Az Acél- és Vasipari üzem 103.8 szá­zalékkal végzett. Az Építőművek 103.2 százalékkal s. a bányák 100.2 százalékkal teljesítették a tervet. Az ötéves munkaterv, mint láthatjuk, jól halad előre. Ha továbbra is így dolgozunk, rö­videsen felépítjük hazánkban a szocializmst. Búkor Sándor, Kladno II. Levél az ország legtávolabbi sarkából. Még egy évvel ezelőtt csaknem elvesztett embereknek tekin­tettük magunkat itt Csehország legnyugatibb városi' an. Ma az Üj Szó révén már össze vagyunk kötve a világgal és jobban figyel­hetjük eseményeit. Jó útc" megy minden és az eredmények nem kétségesek, bármennyire is pró­bálják ellenségeink a 'st meggátolni. Mi azonban mun­kánkkal és a jobb jövőbe vetett bizalmunkkal minden akadályon át fogunk jutni. Mihalics József, Aš. (Szerk.: Levelének többi részét eljutattuk az illetékes helyre.) Kulákok tevékenysége .Tablonovon. A Párt a múlt hónapban Jablo* novon nyilvános ülést tartott, amelyen a beszámolót én tartot­tottam. Ezen a gyűlésen s k pa­nasz hangzott el a lakosság ré­széről a jegyző és a ku'ákok el­len. Másnap már fel is szedelőz­ködtek és elmentek a járási hi­vatalba panaszkodni. A járási hi­vatal ki is küldött egy bizottsá­got. Ez a bizottság legnagyobb meglepetésünkre azonban nem a dolgozó parasz;tságot kereste fel, hanem a kulákokat hallgatta meg. Engem lecsukással próbál­tak megfenyegetni, mivel azon ban a gyűlésen résztvett 200 em­ber tanúsította, hogy a kulákok állítása igaztalan volt, elálltak e szándékuktól. Utolsó lépésük­ként még eltávolították a helyi Nemzeti Bizottság elnökét azzal az ürüggyel, hogy még nincs ál­lampolgársága. Vagy talán az az oka, hogy nem tetszik a jegyző úrnak, meg a kulákcknak? Schlachtic Ferenc, Jablonov n./Turnou. Azt hiszem' már említettem, hogy az apám nagyon szigorú ember és nagyon boldog volt, ha segédje leg­alább tíz perccel többet dolgozott neki, mint kellett volna. És nyugod­tan állíthatom, hogy ez minden sza­bómesterre valaha érvényes volt, de viszont nem állíthatom minden mes­terre, hogy olyan szépen tud törté­neteket elmondani, mint az apám. Neki erre külön tehetsége van és bi­zonyára e képessége révén szeretik és tisztelik annyira szomszédai és mestertársai. Soha még egyetlen va­sárnap este sem múlott el, hogy ba­rátai és ismerősei meg ne látogatták volna. Először természetesen megtárgyal­ják a világhelyzetet komoly és ala­pos megfontoltsággal. Mindenki tud valamit, Franciaországról és Olasz­országról oly tájékozottsággal be­szélnek. mint a szabóműhelyekről, a sztrájkok, forrongó hirek oly szak­értelemmel szövik át beszélgetései­ket, mint öltések a készülő ruhada­rabot. Én természetesen hallgatok, mert nekem ez a szerepem, de viszont senki se csodálkozzék azon, hogy a futballmérkőzéseken kívül a világ­események külügyi helyzete is lefog­lalja érdeklődésemet. Ezek az összejövetelek különösen télen nyernek jelentőségükben. Ilyen­kor a világért sem mulasztanám el, hogy házunk ünnepi fényét ne emel­jem jelenlétemmel. Eltekintve attól, hogy tudásszomj kínoz, más szomjú­ság is fogva tart. így például soha­sem részesülök abban a tiszteletben, hogy rumos teát igyak, mint éppen vasárnap este, ezeken az összejöve­teleken. Ugy ülök le az asztalhoz, hogy lehetetlen engem kihagyni a sorból. Igaz, tologatnak és küldözget­nek engem ide-oda, de nincs bennük annyi bátorság, hogy ne vegyenek rólam tudomást, amikor anyám ru­mos teával körüljárja az asztalt. / teán kívül ott a sütemény is a terí­tett asztal közepén és mindenki any­nyit vehet magának, amennyit akar. Nos, én ezzel a szabadsággal élek is, nem tagadom, de mértékkel és kö­rültekintéssel. Tudniillik, amikor ők izgalomba jönnek, amikor a belügyről és a szak­szervezeti és szövetkezeti kérdések kerülnek sorra, akkor én e legna­gyobb izgalom közepette édességgel fűszerezem mondanivalójukat. Ez az időpont rendkívül kedvez számomra, mert ilyenkor a süteményről min­denki megfeledkezik és észre sem ve­szik, mohó étvágyamat. Édesanyám természetesen egy szót sem ért az egész izgalomból, ő sze­gény csak azt látja, hogy én szorgal­masan táplálkozom a finom sütemé­nyekből, de hallgat, egyetlen szóval sem mer engem rendreutasítani a felnőttek előtt. Persze, amikor mind­annyian eltávoznak, megkapom a magamét, de ha összeadom, amit megettem és kivonom anyám szem­rehányásait, még mindig én maradok a győztes. E héten azonban atyám volt az, aki a7 izgalmas és heves tárgyalá­sok k pette észrevette kiváló étvá­gyamat. Erre olyat ordított rám, hogy tisztán csak azért nem akadt a falat a torkomon, mert a sütemény omlós volt. De apámnak ez nem volt elegendő, hanem egyszerűen kipel­lengérezett engem a felnőttek előtt. Olyasmit mondott el rólam az ő meg­szokott és mesélő hangján, amely fé­nyesen megvilágította jellemvoná­saim finom hajszálgyökereit és egy­ben meggyőzte az egész felnőtt tár­saságot arról, hogy egy tökkelütött hülye vagyok. Nem védekezhettem, nem cáfol­hattam érdemben, mert nem volt rá időm, nem készülhettem fel a válasz­ra, mert az esemény, a maga teljes valóságában csak akkor bontakozott ki előttem, amikor tiszteletreméltó atyám elmesé'.te. így kezdte . . . mint­ha bosszút akart volna állni rajtam azért, mert a műhelyét lassan bele­olvasztják a kollektív munkaközös­ségbe, holott erről én igazán nem te­hetek, ha rajtam múlott volna, száz évvel ezelőtt megtettem vo na. Am hallgassák meg ezt a történetet, igyekszem hajszálnyi pontossággal visszaadni atyám hangját. — Anya, hozzál be egy tál süte­ményt, hadd táplálkozzék a fiad. Nem látod, hogy éhes szegény? ... — majd miután anyám kínosan mosolygott, egy széles mozdulattal a társaság fe­lé fordult. — Higgyék el nekem, a Marci fiam többet eszik, mint két rendes felnőtt, de nézzenek rája, csu­lMi csont és bőr, a sok ételtől csak a szeplői híznak. Nem tudom, kire ha­sonlít a családunkban, már gyerek­korában ilyen beszámíthatatlan vo!< Emlékszem, öt éves lehetett akkor, Nyitrán voltam szabómester és ősz táján, amikor hűvösödni kezdtek a napok, rejtélyes módon egy a.bérlőt kaptunk a műhelybe. Az albérlő egy egér volt. Természetesen nagy volt a hajsza az egér után, mert egy va­donatúj ruhának az ujját rágta szét. Am minden igyekvésünk, hogy el­csípjük hasztalan maradt. Egy bölcs egér volt. ott illatozott előtte az egér­fogóban a füstölt szalonna, de feléje sem nyúlt. Kiváló szakegér lehetett, mert előnyben részesítette a tiszta gyapjúanyagokat. Éppen arra gon­Uoltam, hogy veszek patkánymérget és beszórom a fészkébe, amikor egy éjjel arra lettem figyelmes, hogy a műhelyből zaj hallatszik. — Természetesen azonnal felkeltem — folytatta atyám — mert a zaj erősödött. Ugy tetszett, minha valaki futkosna benn és futás közben szé­keket borítana fel. Nos, mit gondol­nak, kit találtam ott? .. a Marci fiamat. Egy szál ingben futkosott a műhelyben és hajszolta az egeret. Am ez nem lett volna olyan nagy baj, de Marci a kezében sót szorongatott és ezt a sót akarta rászórni az egér far­kára. — Marci fiamat — mondta atyám gúnnyal — nem tudtam megvigasz­talni, mert makacsul kitartott amel­lett, hogy neki okvetlenül sót kell hintenie az egér farkára. És már-már sikerült volna neki, de én megzavar­.am őt. Marcinak a keze,lába jéghi­deg volt, nagy igyekvésében két ned­ves ér folyt az orrából, amikor jedlg érdeklődtem nála, hogy miért volt szüksége a sóhintésre, szeplős arca is nedves volt a könnyeitől. Keser­ves sírásra fakadva mondta el, hogy neki az őszszakállú Béni bácsi, a fű­szeres azt mondotta, hogy ha sikerül sót hintenie az egér farkára, akkor a világ összes egerei összesereglenek körülötte. Marci fiam a világ összes egereivel akart ismeretséget kötni, ezért fagyoskodott a műhelyben órak hosszat az egérlyuk előtt, egyetlen szál ingben, egy lopott gyertya ho­mályos fénye mellett. Senkinek egyetlen szót sem szólt a terveiről, hanem virrasztott és rám akarta sza­badítani a világ összes egereit. Ami­kor az egér kibújt a fészkéből, az egér fürgesége túltett Marci ébersé­gén és megkezdődött a hajsza Marci és az egér között. A hajsza útját fel­borított székek és széthintett só je­lezte. Egy kiló legfinomabb sót hin­tet széjjel, mert Marci fiam^elővigyá­zatos volt, sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga az egérrel, de abban egyetlen pillanatig sem kételkedett, hogy komoly működése eredménnyel jár. Ilyen volt az én Marci fiam ... — és ujjal mutatott rám. Bevallom, amikor rámmutatott, kis­sé émelygett a gyomrom, a sok süte­ménytől és miközben fagyoskodásra gondoltam, mert én is óriás, felnőtt akartam lenni, ha máskép nem, hát az egerek között: szerényen megje­gyeztem. hogy nem is voltam olyan ostoba. Én gyerek voltam és csak sót akartam szórni az egér farkára, de azt, hogy a szegények évszázado­kon át pénzt, munkájuk eredményét szórták a gazdagok zsebébe, arra nem találok mentséget. Potya Marci. SZFElCfSZjéf ŰZHETIK Peko Pál: Versében komoly sorok fedezhetők fel, pl. Az építőmunka eredménye A dolgozó ember arcképe. Az, aki ilyen sorok megírására képes, idővel figyelemreméltó költeményt is írhat. Am figyelmeztetjük, mint ahogy a munkát csaki.i a munka eszközeivel valósíthatja meg, úgy írásművét csakis a valóság helyes felismerésével alkot­hatja meg Ami nincs szerves oss^e­fügésben a valósággal, i szacializmus tanaival, fecsagésnél nem egyéb. — Ozv. Pomothy Sándorné: Ön is visszamenőleg megkapja a segélyt, ha mások megkapták. De türelemmel kell várnia. Mindenesetre jó lenne, ha írna ügyében a hivatalnak. Nem hisszük, hügyi kérvényeznie kelene, miután önnek automatikusan jár a visszame­nő összeg — V J., Dolný Rychnov: Határozottan van íráskészsége. írjon, ha ideje engedi. — S. Stefán: E ferdí­tett írása pontosan fedi írásműve fer­de tartalmát is. — M Lajos, Pilis: Tényleg nem szép, hogy a község gazdái nem adták m^g magának a ka­rácsonyi illetéket. Véleményünk sze­rint az ügyét meg kellene beszélnie né­hány öntudatos gazdával, akik meg­értik jogos követelését és Kívánsága meghallgatásra talál. — Nyugdíjas tisztviseő: Miutá i nővére 1945-ben önként nem jött vissza Németország amerikai zónájából, várnia ke'l, am'g hivatalosan dönteneK ügyéről. Nyu­godt lehet, ön megtette a megfelelő lépéseket. — Csulák János: Mi úgy tudjuk, hogy az itten' Cérnagyár is keres munkaerőke". Am ettől a mun­kalehetőségtől eltekintve, mint 20 éves iíjú, másutt is feltétlenül* kap munkát fővárosunkban. — L J.: Verse egy kitűnő sz'ovák versnek a fordítása. Nem közölhetjük, mert egyrészt nem írta a a a nevét, másrészt, mert nem közölte velünk, hogy beküldött verse fordítás. Egyébként folytassa fordítói munkáját teljes sikerrel és teljes név­vel. — Milano/ce: Megható versei annyira megindtottak bennünket, hogy képtelenek vagyunk szóhoz jutni. — Szelíce: Határozottan van íráskészsé­ge, de ma már nem ehet ilyen sort leírni. Te véled Kínát, Vietnamot Pedig színesek mind. Ez a „pedig" kihat egész mondaniva­lójára es a verse' tönkreteszi. Olyan, mint egy zsirfolt egy vadona'új ru­hán. — CSEMADOK költője: Ha tényleg az lenne, aminek vallja magát, akkor nem titkolta volna el a nevét. Verse azonban teljes névvel is gyön­ge lenne. — Kiskováts István: Verse nagyon kedves, de nem közölhető. Kü'dje e' nyugodtan annak a kislány­nak, akinek szánta és meg vagyunk győződve, hogy őszinte megértésre talál. — Hadiözvegy: Ügyében eljár, tunk az illetékes hivatalnál. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom