Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-01 / 1. szám, újév

Bratislava, 1950. Üjév. 3 Kčs in. évfolyam, 1. szám. Sorozatos győzelmek gazdasági életünk arcvonalán JőS végzett munka tudatával indulunk az ötéves terv masnik éviié Végetért az 1949-es esztendő, a gottwaldi ötéves terv első éve. Ezzel az esztendővel kezdődött meg a történelemben a gottwaldi ötéves tervek korszaka, amely gazdaságunkat kifejleszti és szocialista gazdasággá építi át. Ennek az esztendőnek igen nagy jelentősége volt egész Köztársaságunk gazdasági fejlődésére, de főleg küiönös jelentőséggel bírt Szlovákiában, annak iparosítása terén. Szlovákia iparosításának kezdeményezője Gottwald köztársasági elnök volt és legelső legnagyobb úttörője Široký elvtárs, a KSS elnöke. Az iparosítás soha nem látott lendülettel indult meg. A kapitalista rendszerek a múltban nem tudták ezt megvalósítani és amit azok nem tudtak létrehozni, azt a mi népi demokratikus rendszerünk valósítja meg. Napról napra új gyárak emelkednek, tíz és tízezer ember nyer itt alkalmazást, akik a múltban munkanélküliek voltaK. A mezőgazdasági alkalmazottak közül azok, akiket ez az ág csak részben foglalkozott, vagy pedig elégtelen mértéKben használ ki, ma lehetőséget találnak, hogy iparunkban megfelelő jó alkalmazáshoz jussanak. Ily módon ezek az emberek egyre magasabb és jobb életszínvonal elilfultételeit teremtik meg maguknak. Ma már nincs ná'unk munkanélküli, hiszen a mi rendszerünk, a mi Köztársaságunk alkotmányában biztosítja minden csehszlovák polgár számára a rendes alKalmazást. Az iparosítás üteme — mint ahogy azt Široký elvtárs a Központi Bizottság ülésén mondonlta — a munkaerők sokkal nagyobb szükségletét teremti meg, mint amennyit a sarjadék kielégíthet. 1949-ben, hála az egyre növekvő termelésnek és nem kis mértékben a szocialista nagykereskedő és kiskeresKedő-hálózat kiépítéséneik, érezhető változás állott be a lakosság közellátása terén is, mind az élelmezés, mind a fogyasztási cikkekkel való eilátás terén. Igen nagy lépést jelentett előre a közellátás terén a kenyér. felszabadítása és itt külön ki kell hangsúlyozni, hogy a kenyér ára a felszabadítás után is megmaradt a régi, nem változott, tehát 5.— Kčs, mint a kötött gazdálkodás idején volt. Az árak érezhető leszállításával igen nagy eredményeidet értünk el a szabadpiacon is az élelmicikKek, a textiles a iábbeli dolgában. Ezeknek a nagy sikereknek az előfeltétele a dicső februári győzelem volt. Ez' tette nekünk lehetővé, hogy ipari termelésünkben a szocialista szektort 97 százalékra terjesszük ki. Ez tette lehetővé, hogy kereskedelmünKből kiküszöböljük az élősködő kapitalista eiemeket és elzárjuk a feketézők jövedelem forrásait, akiknek a keze alatt a kitermelt értékek, árucikkek legnagyobb része eltűnt és ilymódon nem Került el azokhoz, akik azokat kitermelték A szabad piac és kereskedelem kiszé'esítésével és azzal, hogy az árakat folytonosan csökkentjük Pártunk fő irányvonalának második pontját valósítjuk meg, mint azt a KSČ IX. Kongresszusán tíz pontjában Gottwald elvtárs, Köztársaságunk elnöke kitűzte, amely így szól: „A mi politiiíánk a jövőben az lesz, hogy a lehetőség szerint egyre több és több árut szabadítsunk fel és a szabad piacon az árakat csökkentsük". Ezeket a szép eredményeket és nagy sikereket csak azért érhettünk ei, mert a munkások és a munkásnők ezrei és tízezrei folyton a szemük előtt tartották PártunK fő irányvonalának első pontját. A bá^abar Az egész folyamán a munkaerők krónikus hiánya akadályozta a termelés kifejlődését, mégpedig mind a handlovai barnaszénbányában, mind a különböző ércbányákban. Csaids a tömegesen kifejlődött és a tömegek ügyévé vált szocialista munkaversenynek és az élmunkásmozgalomnak volt köszönhető, hogy a vasércbányák nemcsak részben, hanem az idetartozó bányaüzemek összeségig állandóan teljesítette és túllépte a tervet. Az élmunkásmozgalom 1949-ben a vasércbányákban olyan élmankásokat adott nekünk, mint Oguriska Mihály, aki a Párt IX. kongresszusának tiszteletére normáját 216 " százalékra teljesítette, de meg kell említenünk a rozsnyói Gtidasz elvtársat és a zseleznyiky-i Alberti elvtársat is. Azonban ők csak az élenjárók az élmunkásmozgalomban és föl sem tudnák sorolni azt a sok nevet, akik e'avulhatatian érdemeket szereztek a szocialista haza felépítésében. A handlovai szénbányáit ez év novemberében a terv legmagasabb eddigi százalékát mutatták fel és a legnagyobb napi teljesítményt, amit 1943 óta egyáltalában elértek. Ez a napi teljesítmény Gottwald elvtárs születésnapján volt. De általában az élmunkásműszakok Handlován novemberben bebizonyították, hogy a munkaerők érezhető hiánya ellenére a szocialista mnukaversennye! és az élmunkásmozgalom,mal meg lehet mozgatni a dolgozók kezdeményezését a terv érdekében. Handiova évi méretben nem teljesítette. a tervet, azonban mégis az év utolsó hónapjaiban megteremtette az öszszes feltételeket arra, hogy a második év sokkal jobb eredményeket hozzon és je'entős segítséget nyújtson ipari termelésünknek. Az erSművek Mint tudjuk, már a második szakszervezeti kongresszuson, december 14-én jelentették az ötéves terv első évének teljesítését a villamos erők kitermelésében. A vízierőművek a tervet 132 százalékban, a gőzerőmíívek 77.5 százalékban és a naftahajtású művek 115 százalékban teljesítették. Az erőművek területi igazgatóságának adatai szerint a gőz- és nafta erőművek gyenge teljesítménye nem okoz semmiféle hiányt és a vízi erő-' művek magasabb tejesitménye nem jelent semmiféle várat'an sikert. Az 1949-es év a vízierőművek számára rendkívül kedvező volt, ezt a hidrocentrálék teljes mértékben kihasználták, ezzel megkönnyítették a gőz. és naftaerőmüvekre háruló termelési terhenet és jelentős mennyiségű szenet takarítottak meg Hogy állunk a kohóknál? A kohók az ipari ágazat legnagyobb büszkeségei, mert az év minden hónapjában rendszeresen kitettek magukért. Magasan és állandóan túllépték a tervet, sőt néhány hónapban csúcseredményt értek el. Ez a siker annál nagyobb és értékesebb, mert a kohászat tervének rendes és állandó teljesítése és túllépése az ércfeldolgozó ipar, főleg a nehézgépipar termelésének legfontosabb feltétele. Az ércfeldolgozó ipar 1949-ből főleg azokat a sikereket és eredményeket kell feljegyezni, amelyeket a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozga'om kiszélesítése terén értünk el. Ebben az iparágban az éímunkásmozgalorr igen sok úttörője került élre, pl. Lazik elvtársnő, Zatĺkaj elvtárs és sokan mások a trnavai Kovosmaltbói, Smolik elvtársnő és Chromá elvtársnő a myjavai Povstrojból, igen sok élmunkás a považskábystricai K'ement Gottwald nevét viselő üzemből, a dubnicei üzemből és egyéb üzemekből. Az ércfeldolgozó iparban egyrészt a terv legkülönbözőbb és nem egyforma teljesítésével találkozunk, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy míg az első öt hónapban emelkedő irányt mutattak a terv teljesítésében, a nyári hónapok folyamán mélyen 100 (Folytatás a 2. oldaloiü BOLDOG ÉS BÉKÉS ÚJESZTENDŐT MAJOR ISTVÁN Csehszlovákia dolgozói a jól végzett munka tudatában búcsúznak az ötéves terv első esztendejétől, az 1949-es évtől. Meghányják-vetik a mult év tapasztalatait a termelőmunka terén és okulva a tapasztalatokon, új munkakedvvel, a tavalyinál még nagyobb lendülettel viszik előre a szocialista építés ügyét. A mult év folyamán végzett becsületes munka megteremtette a maga gyümölcsét. A munkás- és paraszttömegek s az értelmiségiek áldozatos munkája nyomán szemmel láthatólag emelkedik a dolgozó tömegek életszínvonala. Ma már több élelmicikk szabadon vásárolható és egyes ipari termékekhez is könnyebben jut hozzá a fogyasztó, mint teszem azt, pár hónappal ezelőtt. A kétkedők és ingadozók közül sokan, akik még nem régen hitetlenül csóválgatták a fejüket, ma már hitetlen Tamásokból hívőkké, az ötéves terv aktív végrehajtóivá lettek. Belátták, hogy munkatermelékenységünk fokozása, új és hatékonyabb munkamódszerek meghonosítása s a technika legújabb vívmányainak igénybevétele nélkülözhetetlen előfeltétele szocialista iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésének. Egyre mélyebb gyökeret ver bennük az a meggyőződés, hogy csak a termelt javak mennyiségenek növekedése teszi lehetővé az életszínvonal, a fokozódó jólét állandó emelését. Ennek az egyszerű igazságnak a felismerése sarkalta azokat a lelkes és áldozatkész élmunkásokat, akik nem egyszer erejük megfeszítésével keresték és meg is találták azokat a szocialista munkaformákat, melyeknek segítségével megsokszorozták szokásos munkateljesítményüket, hogy aztán kevesebb erőfeszítéssel többet termeljenek. Az ó- és az újév határmesgyéjén hálás köszönettel és szeretettel üdvözli egész Csehszlovákia dolgozó népe az új társadalmi rend buzgó úttörőit, a szocalista ipar és mezőgazdaság élmunkásait. Hiba volna azt hinni, hogy túl vágjunk már a munka nehezén. Az újév semmivel sem lesz könnyebb, mint volt a mult év. „Az 1949-es év Szlovákia gazdasági újjáépítése szempontjából nem a legnehezebb esztendő. Az építkezési beruházások programja Szlovákiában az ötéves terv következő évei során még nagyobb és felelősségteljesebb feladatokat ró ránk", — mondotta Široký elvtárs a szlovákiai Kommunista Párt központi bizottságának mult év november 10-1 ülésén. Majd kihangsúlyozta, hogy az ipari építési befektetések az 1950/51. esztendőben lesznek a legnagyobbak, míg a későbbi években főleg a mezőgazdasági építkezésekre. valamint a közlekedési és lakásépítési beruházásokra kerül a -ior. Különös jelentőséggel bír ax újévben megoldandó feladatokkal kapcsolatosan a szlovákiai Kommunista Párt 1950 májusában megtartandó kongresszusa. Már a kongresszus előkészületei is a lázas munka jegyében folynak. Ki kell mélyítenünk pártunk falusi munkáját, intenzivebben kell szerveznünk az Egységes Földműves Szövetkezeteket, emelni kell a mezőgazdasági munka termelékenységét traktorok és más mezőgazdasági gépek alaposabb kihasználásával, tervgazdálkodást kell bevezetnünk a falvakon is, nemcsak az ipari üzemekben, meg kell erősítenünk a közigazgatás helyi szerveit és fel kell emelnünk a pártmunka politikai és szervezeti színvonalát. Világos tehát, hogy amikor a szlovákiai Kommunista Párt elnöke, Široký elvtárs kinhangsúlyozta az ipari, építkezési befektetések fontosságát az ötéves terv legközelebbi éveiben, ezzel párhuzamosan kiemeli a falusi munka, a mezőgazdaság fejlődésének jelentőségét ls, melynek lépést kell tartania az ipari termelés szocialista fejlődésével, vagy legalább is nyomon kell azt követnie. Ahhoz természetesen, hogy az ipari építkezések fokozódó tempójában fennakadás ne álljon be s ha azt akarjuk, hogy Szlovákia iparosítása ne legyen üres jelszó csupán, egyre több munkaerőre van szükség a bányászatban, a fémiparban, de az építőiparban is. Falusi dolgozóink elsőrendű érdeke, hogy megértsék ennek a kérdésnek a fontosságát. Meg kell érteniök, hogy Szlovákia iparosításán nak s a szocialista társadalmi ipai megteremtésének egyik elkerülhetetlen előfeltétele új és egyre szélesebbkörű munkáskáderek, szakképzett munkaerők kinevelése, melyek a modern technika eszközeit nemcsak bábámulni tudják, hanem kezelni is. Micsoda lehetőségek nyílnak az öntudatos fiatal falusi dolgozók előtt, akik megértik szocialista korunk hívó szavát s messzebb mernek nézni szegényes viskójuk düledező sövényénél. Micsoda lelkesedéssel kapcsolódhatnak bele az ipari üzemek dolgozóinak szocialista versenyébe, azzal a boldog tudattal, hogy önmaguk és népük számára termelnek, hogy ezer alkalmuk van lerázni magukról az elmaradottság kölöncét b kultúr* emberekké fejlődhetnek. A szovjet nép óriási sikereit a specialista ipar és mezőgazdaság fejlődése terén ma már az osztályellenség sem tagadhatja. Túlságosan szemmel látható a szocialista termelés fölénye a tőkés termelés felett. De a Szovjetunió dolgozói sohasem érték volna