Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-03 / 199. szám, szombat

A C S E H SZLOVÁKIAI MA6YA R D O L 6 O Z Ú K I A P J A Bratislava, 1949 december 3, szombat 3 Kčs II. évfolyam, 199. szám Äz élmunkásváltások hete kiváló eredményeket és lendületet hoz üzemeink munkájába Már több ízben adtunk hírt arról, hogy az élmunkásváltás hetében sok szlovákiai üzem komoly eredménnyel és túlteljasítménnyel járult hozzá az ötéves terv első évének teljesítéséhez a II. Összszakszervezeti kongresszusig. Sztálin elvtárs közelgő születésnapja is nagy lendületet hozott dolgozóink erőfeszítéseibe és az erőfeszítések eredményei jelentős túlteljesítményekben mutatkoznak meg. Így pl. mai munkáslevelezőnkben Gyurcsó István, a prágai építkezéseken dolgozó munkáslevelezőnk számol be a Pragostav építkezésén dolgozó munkások élmunkásváltásról. Itt 117.5 százalékos átlagos eredményt értek el, annak ellenére, hogy néhányan nem tudtak lépést tartani a többiekkel. Ezzel szemben áll néhány kimagasló egyéni teljesítmény, amely 200 százalék körül mozog. Egy másik munkáslevelezőnk, Hoksza István az ostrava* karvini medence dolgozóinak gyönyörű szocialista versenyéről számol be. Jelenti, hogy a karvini Jindrich-bánya Gottwald elvtárs születésnapján november 23-án déli 12 óra előtt végezte el az ötéves terv első évének teljesítményét. Óriási verseny, hatalmas munkaerőfeszítések előzték meg ezt az eredményt, a tárnák egymás után tették le a politikai érettség vizsgáját. Ma érkezett hír arról is, hogy felsőszeli kenderüzemekben, ahol szintén élmunkásváltás folyt le, a távolmaradást teljesen lecsökkentették és az élmunkásváltás hetében az egy emberre eső termelési érték 5632.— KCSTŐI fejenkénti 10.054 Kčs-re emelkedett. A felsőszeli dolgozók tehát helyesen fogták fel Šroký elvtársnak a munka termelékenységének emeléséről mondott szavait es majdnem 100 százalékkal emelték az egy főre eső kitermelt értéket. A teljesítmények örömteljesen emelkednek másutt is. Így pl. a trencséni Merina-üzemben a teljesítmény október hónappal szemben egyes gyártási ágazatokban 10—11 százalékkal emelkedett átlagosan. A 6enicei Dynamit-Nobel'üzemben új szocialista szerződéseket írtak alá és a II. összszakszervezeti kongresszusra vállalt kötelezettségeiket már 92 százalékban teljesítették. Prvaznik lakatos teljesítménye pl. 147.2 százalékra nőtt. Gembes Ludmilla teljesítménye ,135 százalék volt. A motorműhely 156 százalékos teljesítményt ért el. A munkásságnak már 80 százaléka dolgozik az állami munkakatalógus és jutalom rendszer szerint. A szocialista szerződést az össz* munkásságnak 52 százaléka írta alá

(, akik egymással is versenyeznek. Azonban nemcsak gyáraink munkássága, hanem földműveseink is fölfogták és helyesen értelmezték Široký elvtárs szavait A bratislavai kerületben éppen a legelők megjavításának hete fo.yik. Ebben az akcióban több mint kilenc ezer személy vett részt és legelőjavítást végeztek 226 községben, összesen 8819' hektáron. 448 hektár legelőt megtrágyázta^, amihez fölhasználtak több mint 1200 métermázsa trágyát. Több mint 5800 hektár földet javítottak meg felszínesen. Megmozdult tehát ma a falu népe is, hogy korszerű gazdálkodással a munkássággal szövetségben és annak segítségével megjavítsa az életet és növelje a termelékenységet. Áruval tömött üzletek, élénk vásárlóközönség a közellátási intézkedések második napján Városainkban és falvainkban érthetően óriási örömet okoztak az új közellátási intézkedések, amelyeket Krajčír miniszter jelentett be nov. 30-i lapunk csütörtöki szá nában szószerint közölt rádióbeszédében. Dolgozóink között nagy ölömként terjedt el az árleszállítások hírt és mingyárt az intézkedések első két napján megindultak, hogy a régóta h'ányzó árucikkeket megvásárolják. Természetesen és érthetően a legnagyobb érdeklődés a textilüzletek felé forddlt, de hatalmas számban jelentek meg a dolgozók a többi üzletekben is, hogy megkezdjék karácsonyi bevásárlásaikat. Nagyon sokat vásárolnak a 'szabadüzletekben, ahol aránylag több jóminőségü áru maradt, mint a kötött üzletekben, de hiszen ez természetes is. A bratislavai Veona szabadüzletek előtt is óriási tolongás volt, természetesen az emberek mindjárt az első pillanatban ki akarták élvezni az új gazdasági intézkedések áldásait. Azonban a legnagyobb érdeklődés a rádióvevőkészülékek árusító helyei iránt mutatkozott meg, ahol a hatalmas méretű árleszállítás ezer .és ezer dolgozót vett rá arra., hogy rádiókészülékkel lepje meg családját a karácsonyi ünnepekre. A dolgozók látják azt, hogy munkájuk nyomán egyre több az áru, egyre többet ér keresetük is, mert hiszen a munka termelékenységének emelésével léphettünk hozzá az árleszállításhoz. A Vesna textiláruval tömött teherautói megindultak a bratislavai kerületekbe is, ahol ma, december 2-án Csölösztö és Vajka községeket látogatták meg. Ezek az autók útjukban a lakosság óriási érdeklődésével találkoznak. December 4-én az autók a Csallóközben tovább folytatják útjukat és megállnak Nagypakán és Felsőpatonyban, majd 5-én Csécsénypatonyban és Nagyabonyban, 8-án pedig Balonyban és Bősön árusítanak az EFSz tagjai részére. Falvaink lakossága mindenütt odasereglik az autók köré, amelyek teli vannak a falvakon igen keresett áruval. SERGEJ MIRONOVICS KIROV S. M. Kirov halálának 15. évfordulóján, december 1-én a Szovjetunió és vele együtt a népi demokratikus államok felszabadult népei a szovjet íöld e kiváló felejthetetlen igaz harcosa emlékének hódolt. A szovjet városokban és falvakban, az üzemekben és kolhozokban emlékestéket rendeztek, sok helyen pedig kiállításokat, amelyek S. M. Kirov életéről és munkásságáról számoltak be. A szovjet sajtó és a népi demokratikus országok lapjai dec. 1-i számaikban a Szovjetúnió nagy halottjának hatalmas alkotó munkásságáról ittak, akit 15 évvel ezelőtt imperialista ügynök gyilkos keze teritett le. A moszkvai Pravda többek között ezeket írja: „Azok 9 nagy eszmék és gondolatok, amelyek betöltik a békeszerető nemzeteket, az a harc, ame'yet a kizsákmányolás megszüntetéséért, a nemzetek közötti egyenjogúságért és testvéri barátságért folytatnak, amelyekért Kirov is egész életén harcolt, élnek és sikert sikerre halmoznak. Hazánkban a komm ínizmusban, a népi demokratikus országokban a szocializmus felépítésében él az eszme, de ott van a kínai nép hatalmas győzelmében és a német demokratikus köztársaság megalapításában és megerősödésében is. A terrorista csoport, amely imperialista pénzzel támogatva folytatta aknamunkáját a Szovjetúnióban s amelynek áldozata Szerge

; Mironovics Kirov volt, célját nem érte el, mert Kirov szelleme ott él ma is minden becsületes szocialista harcos emlékében s a célok, amelyekért ez a forradalmi egyéniség egész életén át vasakarattal cs hűséggel harcolt, ma mindennél erősebben él és folyt ltja győzelmes előrenyomulását az egész világon. Kirov szelleme mindig közöttünk marad, mint a párthüség, a kommunista öntudat és egyéniség, a gyöngéd bajtárs felejthetetlen példája. Trockij, Zinovjev, Kamenjev és a többi áruló, Tito, Rankovics, Dzsilasz, Rajk, Kosztov és a többi, akik a munkásnép és a szocialista élet legelvetemültebb gyűlölt ellenségei, méltó büntetésüket részben már elvették, vagy el fogják venni. Kirov halálának 15. évfordulóján megállapíthatjuk, hogy az imperialisták mindenütt, ahol a szocialista erők lerázták magukról az emberiség e kártékony férgeit, újult erővel próbálkoznak hatalmuk visszaszerzésére, hogy megállítsák a megindult szocialista haladást. A munkás- és parasztegységre alapított néphatalom azonban éberen őrködik és felszámolja a soraiba befurakodott kártevőket. Lépésről lépésre mér halálos csapásokat a kapitalista imperialista táborra, hogy a méregkeverők aknamunkája ellenére biztosítsa a békét, a haladást és az emberi élet szebbéalakítását. Kirov, a mártír példája éberségre int. És Kirov a nagy szocialista, a békéért folytatott harc lángoló apostola, hitet ad minden öntuda" tosan gondolkozó szocialistának munkája becsületes teljesítéséhez. K. BACÍLEK: A HELYES UTON Vasárnap Bratislavában összejönnek az óssz-szlovákiai konferenciára az Egyseges Földműves bzövetkezelek kiKuluöttei, hogy meghallgatva Široký miniszterelnóKhelyettes beszédét az EFSz feladatairól és a kormány parasztságot támogató törekvéséről, vita keretében kicseréljék a múltban szerzett tapasztalataikat és megbeszéljék jövendőbeli munkájukat. A szlovákiai földműveseknek ilyszerü ülésezése egyedülálló. Nemcsak azért, mert elöször találkoznak itt majd az EFSz-ek delegátusai, a kis- és középparasztsag tényleges képviselői, de főként azért, mert olyan földműveseket képviselnek, akik új útra léptek, amely a mezőgazdaság következetes feljavításának és nagyobbátételének útján vezet a munkatermelékenység emelésével és biztosítja a nép létének jobbátételét. A múltban ez nem így volt. A kapitalista rendszer elmúlt ideje alatt földbirtokosok, nagybirtokosok tolták fel magukat a földművesség képviselőiül. Helyes megállapítást tett a besztercebányai EFSz-ek konferenciáján Dúbravský kiküldött, amidőn ezeket mondotta: — Megjegyezhetem, nem emlék• szem, no

ey ap^m, vagy na^yap^m, vagy a toídmuvesek valana is oiy szepen OsszejötteK volna, mint mi itt ma es akik esetleg mégis taián 03zszejotteK, azok semmi esetre sem VOÍLEK kis- vagy középparasztok, na. nem gróíok, lólcibirtoKosok, falusi gazdagok. Természetes, hogy ezek elsősorban önző eraekeiket vtaték, a falu kuláJiĽáganak érdekeit és ezt a kis- es középparaszt rovására tettek. Marx. és Lenin eivtársak leszögezték a törvényt, a kapitalista lejioués törvényét, amely szerint a kapitalizmus csak úgy fejlődhet, ha egyidejűleg tönkreteszi a kisiparosokat, kis- és kózépparasztokat. A szlovákiai fejlődés igazolja ezen értékelés helyességét. A szlovákiai kapitalizmus évtizedes fejlődése tönkretette a kisiparost, a fonókat, gépészeket és az ö vagyonukból, valamint a munkásság kizsákmányolásából nőttek fel a gyárak és a bankok. A falun ugyanezen törvény szerint a lakosság 5—10 százalékának sikerült meggazdagodnia a falu többi parasztjának kárára. A kis falusi települések felaprózódtak, eladósoatak és a megművelt területek anynyira kisebbedtek, hogy a család létfenntartásához sem voltak elégségesek. így keletkezett a falusi sze génység, a zsellérek, földmunkások és deputációs cselédek. Csak ritkán sikrült a falu nyomorulttá tett lakosának bejutni a vasúthoz, vagy & gyárba és tízezereknek kellett szülőfalujukból külföldre, Franciaországba, Belgiumba és Kanadába vándorolniok, ugyanakkor családtagjaik odahaza nyomorogtak. A kapitaliz musnak ez a fejlődése falun arra ve> zetett, hogy 1933—34-ben földműveseink túlnyomó többsége már anynyira eladósodott, hogy kis- és kö zépparasztságunk nagy része már csak formailag volt a föld tulajdo' nosa, míg a valóságban a földműves birtokegységek tulajdonosává a bankok váltak, amelyeknek hozzájárulása nélkül a földműves vagyonával szabadon nem diszponálhatott. A földműves görcsösen ragaszkodott kis darabka földjéhez, mert ennek elvesztésével a munkanélküliség és az éhség fenyegette öt és családját. Földbirtokát ósak úgy tudta megtartani, hogy hihetetlenül nagy megerőltetéssel, emberfeletti munkatel jesítményt kellett végeznie, nemcsak neki, de feleségének és apró gyermekeinek is, miközben munkájának gyümölcsét hitel-kamat fizetésére kellett fordítania, ami a bankárok és kapitalisták telhetetlen bendőjébe ment. A kisföldmüvesek munkája ból és izzadságából építették az ügyvédek házaikat és nőttek a bankok palotái. A földművesek kétségbeesett küzdelme folytatódott és csak a válság idején több mint 136 ezer földműves-végrehajtást foganatosiítottak, amelyek során a kisföldmüvesek vagyonkái spekulánsok karmaiba kerültek. Nyíltan meg kell mondani, a kapitalizmus útja a kisföldmüvesek nagy többségi, megnyomorításának útja, olyan út, amely a munkanélküliséghez vezet. Hála a dicsőséges Vörös Hadsereg győzelmének, hála a nácista rendszer vereségének, a Nemzeti Felkelésnek és az ellenállási mozgalomnak, hála a munkásosztálynak a kapitalizmus felett 1948 februárjában aratott győzelmének, a falusi klsegzisztenciáknak ez a szenvedése, ez a kálváriája minién időkre megszűnt. A gyárak munkásai, a Kommunista Párt, a népi demokratikus rendszer és annak kormánya ma a kis- és középföldmüvesek részére új utat mutat. Utat, amely az állandó és mindennapi javuláshoz vezet, nemcsak a munkásság, hanem a dolgozó földművesek sorsában is. Ez az út a kölcsönös együttn.unkálkodás útja, a munkásság és a kis-, valamint a középparasztok között. Az az út, amely falvaink felemelkedéséhez, mezőgazdaságunk erősödéséhez vezet és valamennyi dolgozó számára tisztességes és nem átmeneti jellegű fokozatosan javuló egzisztenciát biztosít. Az ipar kiépítésével, hazánk természeti kincseinek kihasználásával, folyamainknak elektromos energia céljaira való felhasználásával, tervgazdálkodással ma iparunkban hasznát tudtuk venni a falu minden lakosának, akiket a megterhelt föld nem tudott eltartani. Ma kis- és középparasztjainknak, akiknek 5—6 gyermekük van, nincsenek gondjaik, hogyan osszák fel közöttük a földet, nem kell félniök attól, hogy miből fognak a gyermekek megélni. Köztársaságunkban a tervgazdálkodás alapján minden egyes dolgozó polgárról gondoskodás történik. Lesz mindenki számára munka és kenyér. Már ma a munkanélküliség kiküszöbölésével sokkal több pénz megy falura, mint azelőtt és a falvak helyzete általánosan javul. Ez azonban mind nem elegenao. Nemcsak biztosítani kívánjuk az eddigi életszínvonalat, hanem azt akarjuk, hogy a jövőben a munkásság és földmunkásság jobban éljen, jobb ruhákban járjon, jobb lakásokban lakjék, műveltebb legyen, egyszóval, hogy általános értelemben véva emelkedjék kulturális és életszínvi>naluk. Közös vetési, pénzügyi tervvel, a munkának jobb megszervezésével kiküszöbölhetjük a nehézségeket, pénzt takaríthatunk meg és biztosíthatjuk ezzel a mezőgazdasági munkák gyorsabb beiejezését, de a termés feljavulását is. A mezőgazdálkodás _ tudományos módszereit kell felhasználni, több és megfelelő műtrágyát kell használni, meg kell tanulni a legelők feljavítását, be kell vezetni a szakaszos legelőrendszert, több takarmányt kell termelni és

1 így kell emelni az állattenyésztést, hogy kis- és KÖzépparasztunk többet és jobbat tudjon tenyészteni, mint arra a kapitalizmus idején képes volt. Ezt természetesen i kisparaszt maga megtenni nem tudja és ezért a régi jelszó helyesen ad tanácsot: ami egynek lehetetlen, az valamennyinek együtt könnyű. Ezt már számtalan földműves is felismerte é» ennek újabb bizonyítékául szolgál a vasárnapi kongresszus Már az EFSz-nek kerületi konferenciája mutatta, hogy az új úton hogyan haladtunk előre. Földműveseink ezeken a konferenciákon megvitatták tapasztalataikat, jelentéseket adtak munkájuknak örömteli eredményeiről, az egységes vetési munkálatokról, arról, hogyin használják ki traktoraikat, vetógéptiket, önkötőiket, közölték tapasztalatalkat a sertéshizlaldákról, a baromfifarmokról és a legelők feljavításáról. Aki a legutolsó konferencián megfigyelhette a földművesek építő odaadását, az megállapíthatta: ezek a delegátusok, ezek az úttörői a szövetkezeti mozgalomnak mái új emberek. Ez már nem az a kisparaszt, aki valamikor a jegyzői hivatal előszobájában sapkáját gyűrte újjai között, vagy a járási főnök, vagy ügyvéd előtt, ezek már nem azok a kisparasztok, akik a falusi kuláknak könyörögtek lófogatért, vagy vetőgépért, akik minden kölcsönért veres verejtékkel megdolgoztak, ezek mái valódi gazdák, akik tudják, hogy ők a népi demokratikus állam együttgazdálkodói. Ezek a kiküldöttek nagyon jól tudják, hogy ez az út nem lesz akadálymentes, vagy könnyű, saját tapasztalataikból felismerték, hogy milyen nehézségeket támasztanak a falusi gazdagok, ők maguk ismerik a rágalmakat, a suttogó propagandát, a lekicsinylést, amely mögött a félelem áll. Igen, a falusi gazdagok nem gazdagodhatnak a jövőben tovább, nem lophatják meg és zsákmányolhatják ki büntetésmentesen a falusi szegényeket. Es mert ezt tudják és jó pozíciójukat elvesztésétől félnek, a közéj)- és kisparasztot a munkás ellen uszítják, rendszerünk ellen, ök a kapitalizmust szeretnék visszaültetni az uralomba. Két út előtt áll a földművesség. A gazdagok, a kapitalisták, a reakció Földműveseinket a visszahozhatatlan mult 'útjára akarnák vezetni, amelyen kis- és középparasztságunk nem volt biztos sem a vagyonában sem a létében. A mult visszatértének reménye azonban hiábavaló, ezt örökre meghiúsította a nép győzelme. De az egyhelyben topogásnak, a történelem keresztútja előtt való mozdulatlanságának nincs érte'me. Rá kell lépni a másik útra, ame'yen a munkásosztály halad, amely kérges kezét a kis- és középparaszt kérges keze felé nyújtja, örök barátságot és szövetséget aján'va. Ez az. az út, amely a termelés állandó javuiásához vezet és ezzel valamennyi dolgozó helyzetének állandó javulását biztosítja. A mi Egységes Fö'dmüves Szövetkezeteink ráléptek erre az új útra s csak annyit keli hozzátenni; tovább, bátrabban fö'dmüvestesívérek, előre a szocializmus kiépítésének útján.