Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-03 / 199. szám, szombat

UJSZ0 1949 december 3' A vádirat Kosztov és bandája ellei Az állam elleni összeesküvéssel vádolt Tra.jcso Kosztov és tíz vádlotttársa ügyében a vizsgálat befejeződött és a Bolgár Népköztársaság szófiai ügyészsége hétfőn eljuttatta vádiratát az állami Legfelsőbb Bírósághoz. Trajcso Kosztov Dzsunev: 1897-ben született. Közíró, volt miniszterelnökhelyettes és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának volt titkára. Mint a Bolgár Kommunista Párt s>baloldali« szektánsai trockista csoportjának aktív résztvevőjét 1931-ben felvették a »baloldali« szektánsok központi bizottságába és elfogadtatták vele gyakorlati tevékenységében a s>baloldali« szektánsok trockista szempontjait. 1933-ban és 1934-ben Moszkvába emigrálva, támogatta a Bolgár Kommunista Párt kebelében a »baloldali« szektánsok csoportját és tevékeny munkát végezve a kommunista pártok balkáni titkárságán, elősegítette, hogy a párt vezetőségéből eltávolítsák elismert vezetőit: Georgij Dimittrovot és Vaszil Kolarovot. Ugyanebben az időben szoros politikai kapcsolatokat tartott fenn a trockista Kun Bélával és Valecki Maximiliennel, akiket később lelepleztek. Az ő segítségükkel közeledett Joszip Broz Tito (Walter) jugoszláv emigránshoz, aki szintén osztozott trockista meggyőződésükben. Kihasználva azt, hogy a Kommunista Pártok balkáni titkárságának káderese volt, azt ajánlotta, hogy Titót bízzák meg politikai tevékenységgel Jugoszláviában. Kétszínűséggel, mesterkedéssel és azzal a hazug és becstelen nyilatkozattal, hogy elhagyja a ^baloldali szektát«, sikerült megőriznie vezetőszerepét a Pártban és visszatérve Bulgáriába megkezdte aláaknázó tevékénységét a Párt kebelén belül Dimitrov új politikája ellen. 1942 április 29-én az illegális központi bizottság elleni eljárással öszszefüggésben a fasiszta rendőrség letartóztatja. Letartóztatása után tíz nappal, amikor Nikolasz Gucsev, a rendőrség vezetője kihallgatta, beismeri, hogy a központi bizottság egyik vezetője és legtevékenyebb tagja. Feladja politikai barátait és azokat, akik eszmetársai. Elárulja összekötő kapcsaikat, valamint azokat. a döntéseket, amelyeket a Párt szállók és a Filov-kormány részéről szállóö és a Filov-kormány részéről bevezetett fasiszta politikai rendszer ellen hozott. Ezenfelül titkos együttműködésről szóló nyilatkozatot irt alá a rendőrségnek. Árulásával és kapitulációjával elérte, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, ugyanakkor a monarchofasiszta törvényszék ezt a büntetést fenntartja a hat másik politikai vezető esetében. 1943 szeptemberében a plevení börtönben megújítja áruló kapcsolatait Gucsevvel és az utóbbi parancsára defetizmussal telített levelet küld a Bolgár Kommunista Pártnak illegális központi bizottságának, amelyben javasolja, hogy a partizánalakulatok tartózkodjanak erélyes akcióktól a hódító német fasiszták elleni harcukban. Hasznot húzva a aszilárd és férfiasa kcjpimunista jó hírnevéből, amelyet a rendőrség támogatása folytán élvezett, 1944 szeptember 9-nek másnapján sikerült neki csalárd módon magához kaparintania a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága titkárának vezető állását. Az 1944 év vége felé bűnös kapcsolatokat sző az angol kémszolgálattal, William Bailey ezredes közvetítésével, akinek utasításait és tanácsait később a bolgár állam ellen irányuló felforgató tevékenységében pontosan követi. Ivan Sztefanov Hadzslmateev 1899-ben született, a szófiai egyetem tanára, volt pénzügyminiszter, nagybirtokos fia, 400 hektár szántóföld tulajdonosa, unokatestvére Krestu Rakovskinak, Trockij legközelebbi munkatársának, akit 1937-ben »a jobboldali trockisták csoportja« ellen indított per során mint kémét és összeesküvőt elítélték. Rakovski ajánlatára 1924-ben kinevezték a berlin szovjet kereskedelmi képviselet statisztikai csoportjának főnökhelyettesévé, a következő évben rábízták a franciaországi szovjet kereskedelmi képviselet statisztikai csoportja főnökének tisztét. Rakovski befolyása alatt 1929-ben, Bulgáriába való visszatérésekor, csatlakozik a Bolgár Kommunista Párt ^baloldali szekt.áns« csoportjához és megválasztják a ^baloldali szektánsok« központi bizottságába. Ugyanabban az évben a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának Berlinben tartott teljes ülésére kiküldött delegátust minőségében résztvesz a szektánsoknak Georgi Dimitrov és Vaszil Kolárov, a Bolgár Kommunista Párt vezető állásaiból való eltávolítására irányuló harcában. Az 1932-es év vége felé bűnös kapcsolatokat létesít az angol kémszervezet bulgáriai ügynökével, Mark Nahimson ügyvéddel és az ö közvetítésével e szolgálat főnökével. Stanley Brown-nal, 1945 júniusában felújította kapcsolatait az angol kémszolgálattal William Bailey ezredes. később pedig Frank William Gosling őrnagy közvetítésével. Nikolasz Pavlov Kolev: 1906-ban született, építész, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága politikai bizottságának volt adminisztratív titkára, legutóbb építés- és útügyi helyettes miniszter. Mint a bolgár Komszomol titkos központi bizottságának irattárosa. 1931-ben bolgár trockisták befolyása alá került és később a s>baloldali szektánsság« előmozdítója lett a Kpmszomolban és a Pártban. 1942 március 22-én a rendőrségen történt első kihallgatásakor elismerte, hogy műszaki munkatársa a központi bizottságnak, feltárca titkos kapcsolatait a Párttal és egy nyilatkozatot irt alá amelyben kötelezte magát, hogy titokban együttműködik a rendőrséggel a rendőrségnek a Kommunista Párt ellen folytatott küzdelmében. A többi vádlott: A vádirat ezután ismerteti a többi vádlottak múltját és bünős tevékenységét. A vádlottak valamennyien provokátori és kémtevékenységet folytattak, s kapcsolatban állottak az amerikai, angol, illetve a Jugoszláv kémszolgálattal. Foglalkozásukat Illetőleg Nikolasz Nacsev Petkov agronom és a gazdasági és pénzügyi kérdések állami bizottságának volt elnökhelyettese. Borisz Andorov Krisztov agronom és Bulgária volt kereskedelmi képviselője Szovjetúnióban. Conu Sztefanov Consev gazdász és a bolgár Nemzeti Bank volt elnöke, nagybirtokos családból származik. Ivan Szlavov Gevrenov mérnök, az iparügyi minisztérium keretében működő k&ucsukipari tröszt igazgatója. Ivan Georgiev Tutev gazdálkodó, volt külkereskedelemügyi igazgató, korábban a fasiszta bolgár külügyi szolgálat embere. Blagoj Ivanov Hadzsipanzov a bulgáriai-jugoszláv nagykövetség volt tanácsosa, aki 1948 novemberében a jugoszláv kormány utasítására .politikai emigránsnak és Tito ellenfelének nyilvánította magát, de titokban változatlanul tartotta kapcsolatait Tito kormányával. Vaszil Atamaszov Ivanov dohánygyári munkás, a bulgáriai macedón kulturális társaságok országos bizottságának volt lenöke. Ilja Ivanov Baialceljev, a szófiai községi néptanács építésügyi csoportjának volt politikai főnöke, korábban a német parancsnokság alatt működő jugoszláviai bolgár fasiszta megszálló hadtest tisztje. A VADPONTOK A vádirat ezután felsorolja a vádpontokat. Kosztov, Sztefanov és Pavlov összeesküvést szerveztek Bulgária demokratikus államrendjének megdöntésére, hogy Trajcso Kosztov bünős kormányával helyettesítsék. E célbői összeesküvő központot alakítottak, bűntársakat szerveztek maguk mellé az állami tisztviselők köréből, bomlasztották az ország ipari, mezőgazdasági és pénzügyi munkáját, szabotálták az állam gazdasági tervének végrehajtását, nehézségeket keltettek a városi és vidéki lokasság élelmiszerekkel és egyéb létfontosságú termékekkel való ellátása körül, megkísérelték megzavarni a gazdasági és egyéb kapcsolatokat Bulgária és a Szovjetúnió, valamint a népi demokráciák között. Kosztov bűnös és titkos kapcsolatot létesített a jugoszláv titóista vezetőkkel, akikkel megegyezett, hogy magváltoztatja Bulgária külpolitikai irányvonalát: elszakítja a Szovjetúniótól és a népi demokráciáktól és az * angol-amerikai imperializmus gyarmatává alakítja át. Kosztov és társai tervbe vették, hogy jugoszláv katonai segítséggel erőszakkal kezükbe kerítik a hatalmat. letartóztatásba helyezik és fizikailag megsemmisítik Dimitrov elvtársat, a kormány és a bolgár nép fejét. Céljuk az volt, hogy megfosszák Bulgáriát nemzeti szuverénitásától, területi integritásától és függetlenségétől, lekapcsolják Bulgáriáról a Pivini-vidéket és azt Jugoszláv-Macedóniához csatolják. A vádirat ezenfelül felsorolja a vádlottak rendszeres kémtevékenységét ls, amelynek során bolgár államtitkokat szolgáltattak ki a jugoszláv és amerikai kémszolgálatnak. A bűnügyi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az angol és amerikai kémszolgálatok már a második világháborúban működésbe helyezték bulgáriai ügynökségüket. Miután számot vetettek a hitleri Németországnak már 1942-ben mutatkozó összeomlásával és a Szovjetúnió tekintélyének megnövekedésével a délkeleteurópai államokban, intézkedéseket tettek, hogy megbízottjaikat és ügynökeiket becsempésszék^ a kommunista pártokba, köztük a Bolgár Kommunista Pártba is, minthogy felismerték annak lehetőségét, hogy ez a párt a jövőben irányító szerepet játszhat és átveheti a hatalmat. Kosztov vaifoiüisa Tito és az angolszászok szovjeielisnas tsrvairől Trajcso Kosztov vádlott, aki az angol kémszolgálattal működött együtt, nevezetesen annak balkáni vezetőjével, Bailey ezredessel, elismerte, hogy 1944 novemberében találkozott Bailey val, aki arról tájékoztatta, hogy Gusev rendőrfőnök, aki beszervezte Kosztovot, mint provokátort a Bolgár Kommunista Pártba, az angol kémszervezet szolgálatában áll és ennek utasítására szervez'e be őt. Bailey ezután közttlte Trajcso Kosztovval, hogy az angolok, előre látván Németország bukását, a Bolgár Kommunista Párt kilépését az illegalitásból, valamint vezető szerepét Bulgária jövőjében, gondoskodtak róla, hogy Kosztov személyében egy tekintélyes bizalmi embert szerezzenek meg a maguk számára. Ilyen módon már a Hazafias Arcvonalnak a Kommunista Párttal az élén 1944 szeptember 9-én történt hatalomrajutása pillanatában a Párt bizonyos vezető pontjain az angol és amerikai kémszolgálat beszervezett ügynökségének tagijai állottak. Ez a bulgáriai kémközpont hamarosan megtalálta a közös nyelvet a jugoszláviai amerikai ós angol kémkúzponttal, amely ebben az országban vezető állásban lévő emberekkel rendelkezik Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics személyében. 1944 novemberének végén Kosztov — a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságában lévő hivatalában — megbeszélést folytatott Kardeljjel, aki Belgrádból Szkopljébe utaztában Szófián át vette útját, hogy találkozhassak Kosztowal. Ezen az összejövetelen Kardelj közölte Kosztowal, hogy Tito olyan értesülésekkel rendelkezik, amelyek feljogosítják, hogy vele — Kosztowal — teljesen őszinte és bizalmas kapcsolatokat létesítsen. Kardeljjel folytatott megbeszéléséről beszámolva, Kosztov a következőket mondotta vallomásában: — Tito és az amerikaiak, valamint az angolok között már a háború folyamán határozott megegyezés létesült. A CEL: BULGÁRIA ELSZAKÍTÁSA A SZOVJETÜNIÖTÓL A jugoszláv kormánynak az a szándéka — mondotta Kardelj —, hogy felkéri a Szovjetuniót, vonja ki Jugoszláviából hadseregét nyomban Jugoszlávia felszabadulása után. Kosztovnak — f oly tata Kardelj — a maga részéről szintén meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Bulgáriából, hogy a Szovjetunió ne jusson befolyáshoz a Dunától délre és hogy Bulgária haladéktalanul egyesüljön Jugoszláviával. Az utóbbi célból Kosztov — mondotta Kardelj — használja fel a délszlávok szövetségéinek gondolatát. Tito terve szerint ennek az egyesülésnek a Szovjetunió tudta nélkül kellett volna megtörténnie, a Szovjetuniót befejezett tény elé állították volna abban az időpontban, amikor Georgi Dimitrov még neim tért vissza Bulgáriába, A jugoszlávok ugyanis tudták, hogy Dimitrov nem menne bele ilyen dologba. Kardelj ezután közölte Kosztowal, hogy Titonak ezzel a tervével teljesen egyetértenek az angolok és az amerikaiak, akik a látszat kedvéért nagy lármát fognak rendeztetni saj tójukban és ezt az alkalmat megra gadják arra, hogy a Szovjetunió ellen a szövetségszegés vádját emeljék, ugyanakkor pedig felmondják bizonyos kötelezettségeiket a Szovjetunió irányában. Tito terve értelmében — amint Kardelj Kosztov előtt kifeijtelte —, ebben a „szövetségben" az irányító szerep Jugoszláviát illetné meg, személy szerint Titot, míg Bulgária csupán egy hetedik köztársaság lenne Jugoszláviában. Kosztov elfogadta Titonak Kardelj közvetítésével előterjesztett javaslatát és vállalkozott ennek végrehajtására. Megkísérelte, hogy ebből a célból előkészítse a talajt a Bolgár Kommunista Párt vezetői körében. Kosztov a bolgár kormány által a „Hotel Bulgarie" szállóban rendezett újévi fogadáson, Baileyvel való rendszeres találkozásainak egyikén, tájékoztatta Bailey t a Kardeljjel folytatott megbeszélésekről, hogy megbizonyosodjék, Tito valóban összehangolta-e tervét az angolokéval. Erről a találkozóról Kosztov így vall: — Bailey kijelentette, tudomása van ilyen jóugoszláv javaslatról, erről az ügyről az angolok és az amerikaiak is tudnak. Bailey megállapította, hogy a feladatok, amelyekr* ő célzott, egyáltalán nincsenek ellentmondásban azokkal a tanácsokkal, amelyeket Kardelj adott a federáció megvalósítására, tekinive,'hogy mindkettő egyetlen célt szolgál: Bulgária és Jugoszlávia elszakítását a Szovjetuniótól. Bailey tájékoztatta Kosztovot a titkos megegyezésről, amely már a második világháború alatt létrejött Tito és az angal-amerikai imperialisták között. Kosztov ezeket mondja: „Tito elvállalta, hogy Jugoszláviát eltávolítja a Szovjetúniótól, valamint keleteurópai és délkeleteurópai barátaitól és olyan politikát fog folytatini, amely megfelel az angol-amerikai tömb különleges balkáni stratégiai és politikád érdekeinek". Bailey azt tanácsolta Kosztovnak, Bul gária kövesse a jugoszláv népet, hogy létrehozzanak egy egységes államot, amely „elég hatalmas ahhoz, hogy ellenáljijon a Szovjetunió nyomásának". 1945 márciusában Kosztov találkozott Milován Gyilasszal, aki a szláv kongresszusra érkezett Szófiába. Erről a találkozóról Kosztov azt vallja, Gyilasz azért érkezett Szófiába, hogy vele találkozzék. Gyilasz először is Tiťo és Kardelj sajnálkozását közvetítette afölött, hogy nem sikerült ha ladéktalanul megvalósítani tervüket, a bolgár-jugoszláv úniót. Kosztov elmagyarázta neki, hogy ezt Dimitrov közbelépése hiúsította meg. Kosztov vallomása szerint Tito terve a Kosztowal összehangolt tevékenységre az' új körülmények között a következő volt: „ ... Bulgária és Jugoszlávia fokozatos eltávolítása a Szovjetúniótól, arra számítva, mint azelőtt, hogy egy federáció eszméje népszerű ezek között a népek között. De a federáció külpolitikáját a Nyugat felé kell beállítani ..." Gyilasz javasolta, hogy Tito „népszerűsítését" állítsák szembe Dimitrovéval... Gyilasz azt ajánlotta Kosztovnak, hogy egyesítsék a bolgár és jugoszláv hadsereg felépítését, kiképzését és ideológiáját: Éppen ezért — mon dotta Gyilasz — kérjük önt, hogy részesítse teljes támogatásban a szófiai jugoszláv katonai attasét és létesítsen szoros kapcsolatot és együttműködést a két ország belügyminisztériumai között." Gyilasz felhívta a figyelmemet párton belül kifejtendő komoly tevékenység szükségére. Kiemelte, hogy meg kell teremteni és ki kell szélesíteni híveimnek körét. „Ezeket az embereket — mondotta Gyilasz — vezető helyekre kell emelni az államban és a Párt apparátusában, — hogy továbbra Ls kifejthessék befolyásukat." Gyilasznak az volt a véleménye hogy elsősorban azt a feladatot keli kitűznünk, hogy a Pirin vidékét haladéktalanul a Macedón köztársasághoz csatoljuk, a macedón nemzeti kérdés úgynevezett „teljes megoldása" nevében. TITO KIADJA AZ UTASÍTÁST DIMITROV MEGGYILKOLÁSÁRA A Tito és Kosztov között folyt megbeszélésről Kosztov a következőket vallja: „Amikor Jugoszlávia politikai orientációjáról érdeklődtem Titonál, ó megvetéssel szólott az angolokról, akik szerinte már nem számítanak, eljátszották játékaikat és most át kell engedniök helyüket az amerikai kapitalizmusnak. Tito megérttette velem, hogy Jugoszlávia külpolitikai orientációja egyre inkább amerika barát irányzatot vesz, ellentétben az előz őangol-baráti irányzattól. Nekünk, bolgároknak is azt ajánlotta, hogy létesítsünk kapcsolatokat az amerikaiakkal, ami n agyon hasznos lesz számunkra. Kértem Titot, hogy legyen segítségünkre ebben, amit ö meg is ígért. — Amikor Kosztov azt kérdezte Titotól, hogy miért nem váltja le bulgáriai képviselőjét, a beteges és semmivel sem törődő Kovacsevicsot, Tito így válaszolt: „A jugoszláv kormány elhatározta, hogy az első adandó alkalommal Bulgáriába küldi Cicmilt, a jugoszláv külügyminisztérium egyik legjobb emberét, aki jelenleg Magyarországon dolgozik és ott szép sikereket ér el, de akit már onnan vissza kell hívni." Tito — vallja a továbbiakban Kosztov — olyan emberként aijánlotta nekem Ciamilt, mint akivel „közös nyedven tudok majd beszélni". A második Tito—Kosztov megbeszélésre az evxinográdi palotában került sor. Ennek az eszmecserének még nyíltabb jellege volt. Kosztov vallomásából kitűnik, hogy Tito kertelés nélkül kijelentette, hogy már a legközelebbi jövőben megváltoztatja politikájút a Szovjetúnió irányában és „tisztázza" Jugoszlávia kapcsolatait a népi demokráciákkal. Tito heves szavakban kelt ki a Szovjetúniónak a Marshall-tervvel szemben folytatott politikája ellen. Hangoztatta, hogy gazdaságilag oly elmaradott államok, mint Jugoszlávia és Bulgária, nem nélkülözhetik az amerika; segítséget, de az amerikaiak, akik ezt a segítséget nyújtani tudják — jelentette ki Tito — feltételül szabják elszakadásukat a Szovjetúniótól. Tito ezután kifejtette az amerikaiak tervét, amely szerint ő eljár. Hangoztatta, hogy az amerikaiak a szovjetellenes erők növelését tervezik nemcsak Jugoszláviában és Bulgáriában, hanem az összes népi demokratikus országban. Az a szándékuk, hogy gazdaságilag, politikailag és katonailag sokoldalú nyomást gyakoroljanak ezekre az országokra, hogy elszakítsák azokat a Szovjetúniótól és a nyugati tömbhöz csatolják őket Tito kijelentette, hogy 6 a népi demokratikus országokban elegendő személyes tekintéllyel rendelkezik és kizárólag erre a személyes tekintélyre, valamint az új Jugoszlávia tekintélyére támaszkodva képes lesz megvalósítani Kelet- és Délkelet-Európa országaiban a Szovjetúniótól való elszakadás és az USA-hoz, valamint Angliához való közeledés politikáját. Tito hangoztatta, hogy maguk az amerikaiak is elismerik, hogy csupán az 6 közvetítésével állíthatják az ő oldalukra a népi demokratikus államokat. Tito döntő jelentőségű tetteket kért Kosztovtól: „Ön és emberei már most fel kell hogy készüljenek az elszakadásra" — mondotta, „önnek meg kell szerveznie az erőket a Pártom belül és az országban ennek a politikának végrehajtására. Önöknek igyekezniük kell elfogiainiok a parancsnokló helyeket az államban és a Pártban, hogy képesek legyenek az első csapást megtenni, megalakítani az ú(j kormányt és kikiáltani Bulgária egyesülését Jugoszláviával, ami után számíthatnak tevékeny segítségünkre. Mi hajlandók vagyunk — mondotta Tito — ebben az esetben fegyveres erővel is segíteni önöket." Kosztov figyelmeztette Titot, hogy Dimitrov szembehelyezkednék a Szovjetúniótól való elszakadást célzó politikával. Dimitrov nevét hallván, Tito valósággal toporzékolt a gyűlölettől: „Meddig lesz még ez az aggastyán útamban!" — kiáltotta Tito tajtékozva. Megjegyeztem Titonak, a mi tervünk az, hogy megvárjuk az események természetes fejlődését, tekintettel Dimitrov rossz egészségi állapotára s a közeljövőben valószínű halálára." Kosztov vallomása szerint Tito így válaszolt: „Ez a terv jó, ha Dimitrov hamarosan meghal. De miután erre nem lehet számítani, döntő módon kell cselekedni, le kell tartóztatni s ha szükséges, meg kell semmisíteni. Ebben számíthatnak segítségünkre. Amikor eljön a pillanat — mondotta Tito —, amikor önök lépnek Dimitrov helyébe, gyorsan kézbe kell venniö a Pártot s a kormányt s ki kell kiáltani Bulgária egyesülését Jugoszláviával. Ezután minden könnyű lesz s minden további lépés jugoszláv segítséggel fog történni." Tito különösen hangsúlyozta, hogy a döntő lépések végrehajtásának terve nemcsak az övé, hanem az amerikaiak jóváhagyták s ugyanakkor segítséget is ígértek, A továbbiakban Kosztov így vall: „ ... Nálunk a dolgokat úgy tervezzük — jelentette ki Tito —, hogy a Szovjetúniótól és szövetségeseitől való elszakadást a nemzeti becsület és méltóság kérdésének fogjuk beállítani Arra fogunk hivatkozni, hogy a