Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-10 / 205. szám, szombat

í • i -1 1 fJHwö sSfi IMM V3LÁNSKT: LADATAiNK £ TUÉfCOZTATáS! IRODA HATÁROZATA UlAH A CSEHSZLOVÁKIA I MAG Y A R DO L 6 O Z Ó K L APJA Bratislava, 1949 december 10, szombat 3 Kčs II. évfolyam, 205. szám Vasárnap kezdődik a ROH második kongresszusa Az ipar 134 százalékban teljesttette a második Össz­szakszervezeti kongresszusra vállalt kötelezettségeit Népi demokratikus köztársaságunk szakszer­vezeti tagjai feszült figyelemmel kísérik a ROH szervezeteinek utolsó „ecsetvonásait" a második össz-szakszervezeti kongresszus előkészületeinél. Üzemeinkben, vállalatainkban, gyárainkban, hi­vatalainkban, falvainkban é s városainkban széles­körű vitákat folytatnak arról, hogy sikerül-e való­ban teljesítenünk százszázalékban m'ndazokat a kötelezettségeket, amelyeket a második össz­szakszervezeti kongresszusra vállaltunk. Az eddigi jelentések arról számolnak be, hogy Szlovákia dolgozó népe komolyan veszi kitűzött feladatait és becsülettel teljesíti őket. Már az előjelekből ítélve mondhatjuk, hogy Szlovákia becsülettel megállta helyét a szocialista munkaversenyben, az él­munkásmozgalomban é s az újítótervekben vállalt kötelezettségeinél. A második össz-szakszervezeti kongresszus előtt kerületi szakszervezeti konferenciák folytak le. Ezeken az előkészítő konferenciákon a kikül­döttek gazdag gyakorlati tapasztalatokról számol­tak be, amelyeket üzemeikben és vállalataiknál szereztek. Mindezek azt mutatták, hogyan építjük a szocializmust hazánkban. Ezeken a konferenc'á" kon a kiküldöttek kritikával é s önkritikával bí­rálták el a szakszervezeti feladatokat a szakszerve­zeti szervek szervezeti tevékenysége szemszögé­ből, a nemzetgazdasági feladatok teljesítésében, továbbá foglalkoztak a termelés emelésével, a munk a termelékenységének fokozásával, hogy jó gazdák legyenek saját üzemeikben, járásaikban, kerülete'kben és az egész államban. A Prágában megtartandó második össz"szakszervezeti kong­resszus, amely ez év december 11—15"ig fcg le­folyni, kritikailag értékelheti majd a szakszerve­zeti mozgalom munkáját az első egyesítő össz­szakszervezeti kongresszus óta. E hó 4-ig, azaz a második össz­szakszervezeti kongresszus eredetileg kitűzött dátumáig az iparügyi megbí­zotti hivatal egyes osztályai: a bá­nyák és kohók, az energetika, a ne­héz fém- és a könnyű fémipar, a kémia, a keramika és tégla, a celluló­ze és papírgyártás, a fafeldolgozás, a textil a bőr- és a gumi szektorokban 137 százalékra teljesítették kötelezett­ségeiket. Ezeknek a szektoroknak az alkal­mazottai az újító tervezetek követ­keztében. a munka jobb megszerve­zésével és a gépek jobb kihasználásá­val a második össz-szakszervezeti kongresszusra 145,578.390 korona bevételi többletet értek el. Az alkal­mazottak öntudatossága és politikai érettsége nemcsak abban mutatkozik, hogy teljesítették ezeket a kötelezett­ségeiket, hanem abban is, hogy ma­gasan túlteljesítették őket éspedig 191,265.705 korona értékkel. A nyersanyag és a hajtóanyagok megtakarításával, továbbá a hulladék csökkentésével az alkalmazottak ezek­ben az iparágakban kitűzték, hogy 42.513.588 korona értéket fognak megtakarítani. Ez a megtakarítás azon­ban 61,992.937 korona értéket tett ki. A munkaerő megtakarításában a kötedezettstégvállalás 384.148 korona érték volt. Ezt nemcsak 100 százalék­ban teljesítették, hanem magasan túl­teljesítették éspedig 1,557.394 koro­nára. Ez iparágak alkalmazottai a szo­cialista munkaversenyben 1209 él­munkáscsoport megszervezését tűz­ték ki feladatul és 4 166 élmunkáscso portot szerveztek meg. Ami az él­munkások számára vállalt kötelezett­séget illeti, azok száma 17.365 volt. Ezt a kötelezettséget is teljesítették éspedig 31.500-ra túlteljesítették. A második össz-szakszervezeti kongresszus összes résztvevőinek a száma 3200. A kongresszus e hó 11 — 15-ig fog lefolyni Csehszlovákia fővárosában. A tömegszérvezetek 30 kiküldöttel lesznek képviselve, az új­ságírók 53-al. Az itthoni vendégek és az idegenországi kiküldöttek száma 213 lesz. A szakszervezeti kerületi konferen­ciákon 711 kiküldöttet választottak meg a második össz-szakszervezeti kongresszusra, az országos szakszer­vezeti kongresszuson pedig 1.401 ki­küldöttet. Az össz-szlováklai szakszerve­zeti konferencián 268 kiküldöt­tet választottak, ebből Bratis­lava 44-et, Košice 20-at, Ži­lina 21-et. Banská Bystrica 19-et, Nyitra 24-et és Prešov 9-et. A kerü­leti szakszervezeti konferenciákon 137 kiküldöttet választottak meg szava­zati joggal, akiknek egyharmada él­munkás. A román nagykövet Szlovákia fővárosában Dionisiu lonescu a sajtó képviselői előtt Románia hatalmas fejlődéséről nyilatkozik (n.) Dionisiu lonescu, a román köztársaság prágaii nagykövete hiva­talos bemutatkozó látogatást tett Bratislavában, amelynek sorún" K. Šmidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és dr. G. Husák, a Megbízot­tak Testületének elnöke is fogadta. A román köztársaság prágai nagy­követe csütörtökön este sajtófogadást tartott, a szlovákiai napilapok, a rádió és a Távirati Iroda munkatársai számára. Részletes előadásban ismertette a j román köztársaság előrehaladását I 1945-töl napjainkig. Mint a többi né­pi demokratikus országoknak, Ro­mániának is a Szovjetúnió adta meg szabadságát. A Szovjetúniónak kö­szönhető — állapította meg Dionisiu lonescu —, hogy a román nép nem került a görög nemzet sorsára, vagy a többi nyugati imperialisták lelket tipró elnyomatása alá. Romániában még a megszállás ideje alatt az ille­galitásban működő Kommunista Pártnak kezdeményezéséből megala­kították a dolgozók egységfrontját és a háború alatt Pauker Anna és a többi szocialista harcos a hadifog­ságba esett románokat szervezi, hogy létrehozzák a szabad román nép hadseregét, amelyhez csatlako­zott a román dolgozó osztály színe­java és a dicsőséges Vörös Hadsereg oldalán felszabadította Romániát, Magyarországot és Csehszlovákiának egy részét, ahol csatlakozott a par­tizánokhoz. Á román nemzet Cseh­szlovákia felszabadításában való rész­vételével a román nemzet fiainak ki­ontott vérével megpecsételte a két nép közötti barátságot. A felszaba­dítás után a reakciót még nem si­került azonnal letörni — folytatta ezután Dinosiu lonescu — és a re­akció megkísérelte az angol-ameri­kai érdekkörbe vonni a román álla­mot. A Kommunista Párt vezette munkás- és parasztegységfront azonban idejében közbeszólt és meg­semmisítette a reakció megmaradt csökevényeit. 1947 augusztus 15-én bekövetke­zik a pénz stabilizálása, amely a ka­pitalisták és a földbirtokosok újabb vereségét eredményezi. 1947 decem ber 30-án a burzsoá osztály utolsó oszlopának, a monarchiának félre­állitása után kikiáltják a köztársa­ságot. 1948 februárjában a dolgozók pártjának egységesítésére kerül a sor, amikor is a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt közös pártba tömörülnek. Ez új választá­sokhoz vezet, amely választások biz­tosítják a dolgozók abszolút győzel­mét. Üj törvények jönnek, új alkot­mány, amely vezérfonálul a szocia­lizmus útját jelölte ki. 1948 június 11-én a román köz­társaság államosítja a mezőgazdasá­gi és gyáripari érdekeltségeket es ezzel kirántja a burzsoázia kezéből legerősebb támaszát. A gyárak, üze­mek, nagy vállalatok élére munká­sok, a dolgozó osztály legjobb har­cosai kerülnek, akik fényesen iga­zolják rátermettségüket, bevezetik a tervgazdálkodás első etappját, az el­ső egyéves tervet, amely ebben az esztendőben végződik. Az első egy­éves terv 40 százalékkal javítja a háború előtti termelést. Nemcsak ipari vonalon emelkedik rohamosan Románia szocialista termelése, de a mezőgazdasági szektorban is, ahol az egyéves terv kezdetén 56 kollektív gazdaság indul meg. Az állam ezek támogatására minden lehető segít­séget megadott, hogy a dolgozó pa­rasztság életszínvonalának emelését mielőbb lehetővé tegye. A második egyéves gazdasági terv 1950 január 1-ével kezdődik. Ezt majd az ötéves terv követi. A máso­dik egyéves terv emeli a munka produktivitását 20 százalékkal az 1949-es tervhez viszonyítva, egy­szersmind az 1949-es állapotokhoz hasonlítva az életszínvonal 50 szá­zalékkal fog emelkedni. Az invesztí­ciók megkétszereződnek és 145 mil­liárd leit tesznek ki. A második egy­éves terv lehetővé teszi, hogy az ötéves tervben Románia dolgozó né­pe megvalósíthassa azokat a nagy feladatokat, amelyek elé az ötéves terv a román munkásságot, paraszt­ságot és a dolgozó értelmiséget ál­lítja. Dionisiu lonescu szemléltető képek­kel mutatta be az ötéves terv ter­melési grafikonjait. Ebből az alábbi adatokat jegyeztük ki. Az ötéves terv folyamán a széntermelés teljesítése 8 millió tonna, négyszer akkora, mint 1945-ben. A koksztermelés 700 ezer tonnát tesz ki, tízszer akkora, mint 1935-ben. A villanvositás is hatalmas eredményeket fog felmutatni, amenv­nyiben a villanyerőt 2 millió kilo­wattra emelik. lonescu követ megjegyzi, hogy a monarchia ideje alatt a román vil­lanyművek csak 600 ezer kilowatt villanyerő termelésére "voltak képe­sek. Az acél termelése 1,200.000 ton­na lesz. A traktorgyárak is hatalmas feladatok előtt állanak, amennyiben az ötéves terv 6000 traktort állapít meg évi termelésül, ami az öt év alatt (Folytatás a 3. oldalon) Mint Pártunk küldöttje a Tájékoz­tatási Iroda tanácskozásán, jelentést akarok tenni erről a tanácskozásról. Egyúttal rá akarok mutatni arra, hogy milyen felauatok hárulnak eb­ből Pártunk számára. Egyáltalában az a fontos, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmogalom kér­déseinek, mint eddig tettük. Aktív dolgozóink többsége annyira el van foglalva napi munkájával, hogy ke­véssé követi a nemzetközi problémá­kat. Sokat segítene, ha a Párt min­den egyes tagja apró napi építési feladataik és a nemzetközi problé­mák közötti kapcsolatot meglátná, ha megértené azt, hogy a túllépett munkanorma minden egyes százalé­ka, minden beszállított mázsa ga­bona nemcsak népünk életszínvona­lának emelését hozza, de erős csa­pás a háború imperialista uszítói el­len s a béke megszilárdítását és a szocializmus táborának megerősíté­sét jelenti. Még nagyobb lendülettel fogjuk teljesíteni országépítési fel­adatainkat, ha ezeket a nemzetközi helyzet és a nemzetközi feladatok szemszögéből nézzük. A Tájékoztatási Iroda ülésen Szuszlov elvtárs mélyen boncolta a nemzetközi helyzetet. A világon lé­tező két ma itábor, kétfajta, ellen­tétes irányú politikát követ. A béke tábora, amelynek élén a Szovjetúnió áll és amelyhez mi, Csehszlovákia is tartozunk, következetes harcot vf* zet a háborús uszítók ellen, védi a békét, a demokráciát és a népek függetlenségét. A másik tábor, ame­lyet az Egyesült Államok vezetnek, a többi nemzetek leigázására törek­szik. Üj háborús mészárlást készít elő. Az amerikai imperialisták ma átvették azt a feladatot, amelyet a második imperialista világháború előtt Hitler játszott. Hitler az egész világot németesiteni akarta. Az amerikai milliárdosok az egész vilá­got amerikanizálni akarják, a dollár­imperializmus világuralmát akarják megvalósítani. Az Egyesült Államok egész politikája ma ezt a célt szol­gálja, az amerikai világfuralom erő­szakos megvalósítását. Ahogyan Hit­ler egyre hatalmasabb arányokban fokozta a háborús kiadásokat és kiadta a jelszót: „vaj helyett ágyúkat", ugyanígy tesznek ma az. Egyesült Államok is. Hadikiadások­ra húszszorta többet adnak ki, mint a háború előtt, költségvetésükben minden héten többet adnak a hábo­rúra, mint amennyit egész évi költ­ségvetésük a népegészségügyi gon­doskodás irányában tesz kl. Az Egyesült Államok a világ összes pentjain építik hadi-, tengerészeti­és repülőbázisaikat. Kezükbe akar­ják kaparintani a háború számára szükséges összes nyersanyagokat és a Marshall-terv segítségvei a nyu­gateurópai országokat saját védnök­ségeikké akarják tenni. Hitlerhez hasonlóan, aki 1939 már­cius 15-én, amikor megszállta or­szágunkat, koronánkat a márkához viszonyítva egy a tíz arányban érté­keltette le, úgy az Egyesült Álla­mok is elrendelték más országok pénznemeinek leértékelését, hogy gazdaságilag uralkodhassanak felet­tük. Mint ahogyan Hitler szerződé­seket kötött a Komintern ellen és „tengelyeket" állított fel, éppen úgy az Egyesült Államok északatlanti szerződést kötöttek és úgynevezett nyugati blokkot formálnak. Az ame­rikai imperializmus ma a világreak­ció oszlopává vált, ami valamikor a német fasizmus volt. Támogatja Frankőt Spanyolországban, Görög­országban a monarchofasisztákat és Kínában Csankajseket, támogatja a népi demokratikus országokból emig­rált reakciós hajótörötteket, arra törekszik, hogy beavatkozzék más országok belügyeibe, ezekben támo­gatja az államosított tőkések és nagybirtokosok maradványait, elkül­di hozzánk kémeit, szabotörjeit és terroristáit. Hitler szintén kiépítette ötödik hadoszlopait azokban az or­szágokban, amelyek ellen háborús terveit szőtte és amelyeket így, be­lülről akart szétzülleszteni. Néhol sikerült ez, másutt kémei vereséget szenvedtek. Ausztriában, Csehszlo­vákiában, Franciaországban éa más kapitalista országokban erős ötödik hadoszlopot állított fel. Viszont száz­százalékos vereséget szenvedett a Szovjetúnióban. Ott a dicső SzK(b)P forradalmi ébersége leleplezte és ár­talmatlanná tette a külföldi imperia­listák trockista és más kémeit. Ma az imperialisták ugyanígy le­égtek kémeikkel, Rajkkal Magyar­országon és Kosztovval Bulgáriában. A budapesti per leleplezte, hogy az angol-amerikai imperialisták milyen nemzetközi terveket és összeesküvé­seket készítenek elő. Arra töreked­tek, hogy Rajk segítségével és az al­jas Tito-fasiszta kémek aktív rész­vételével nemcsak Magyarországot, de az összes népi demokratikus or­szágokat elszakítsák a Szovjetúnió­val való szövetségtől, hogy aa ösz­s2es népi demokratikus országokban visszaállítsák a tőkések és nagybir­tokosok uralmát, hogy a népeket megfosszák összes vívmányaiktól és szabadságuktól, hogy népünket ki­zsákmányolhassák és leigázhassák. Igy, kémek bevetésével, a reakció tá­mogatásával, politikai nyomással, katonai intézkedésekkel, gazdasagi rablopolitikával, a nemzetek leigázá­sával készítik elő az angol-amerikai imperialisták kalandos háborús ter­veiket. Lázas katonai előkészülete­ket tesznek. De ezeknek a lázas, az új háborúra való előkészületek ter­vei, semmiképpen sem növekvő erőik bizonyítékai, ellenkezőleg! Az imperialista erők nem növeked­nek, de gyengülnek. Ezzel szemben a béke és a szocializmus táborának erői egyre nőnek, hatalmasodnak. Egyre nő és hatalmasodik a szo­cializmus és a béke fő támaszainak, a gigantikus Szovjetúnió ereje. Az imperialisták, akik mindig alábecsül­ték a Szovjetúnió erőit, azzal vigasz­talták mag-ukat, hogy a Szovjetúnió a háborúban, amelynek föterhét vi­selte, annyira meggyengült, hogy sok tíz esztendeig tart majd, míg át­hidalja a háború következményeit és eléri háború előtti erejét. Ezzel szemben ezekben a napokban tudtuk meg Malenkov elvtárs beszédéből, hogy ez év októberében már az SSSR ipari termelése ötven száza­lékkal magasabb, mint volt az 1940­es utolsó háború előtti év átlagos havi termelése. Ehhez hasonlóan a gabonatermés is elérte a háború előtti színvonalat, ami annyit jelent, hogy a Szovjetunió ma sokkal erő­sebb, mint abban az időben, mikor dicsőséges hadserege döntő veresé­get mért a hitleri Németország, úgy­szólván egész Európa emberi éa anyagi erőire támaszkodó haderőire. Már a tőkések jellemében van az, hogy nem értik meg és nem tudják felfogni a Szovjetúnió ilyen viharos erönövekedésének titkát. Nem értet­te ezt Hitler sem, aki a Szovjetúnió elleni hadjáratának kezdetén azt hit­te, hogy hat hét alatt legyőzi. Es vele együtt ugyanúgy gondolkodtak az úgynevezett nyugati szövetsége­sek is, akik miután sor került a Moszkva és SztálingTád alatti dicső csatákra, elkezdtek hebegni valamit az orosz harctéren történő csodáról. Semminő fajtájú kapitalista nem ér­ti éa nem értheti meg, hogy a Szov­jetúnió erejének titka a szocialista társadalmi rend, amely eltávolította a kizsákmányoló osztályokat és új embert teremtett, aki öntudatosan érvényesítheti kimeríthetetlen alko­tó, kezdeményező erejét. Hitler a szovjet erő aláértékelésére ráfizetett. Ráfizetnek erre és már rá is fizet­tek az amerikai imperialisták. Az amerikai atomdiplomaták azt állí­tották, hogy az oroszoknak csupán 1952-ben lesz atombombájuk. Ezzel szemben a szovjet tudósok már 1947­ben leleplezték ax atomfegyver tit­kát. Az atomdiplomaták tehát szá­mításaikban „csupán" öt évet té­vedtek. A Szovjetúnió atomfegyverének híre az amerikai háborús uszí­tók táborában nagy fejvesz­tettséget idézett elő. A „hideg­háború" agitátorai már nem tudják azzal vigasztalni az amerikai népet, hogy a jövő háború valamiféle még a villámháborúnál is villámháborúbb háború lesz, hogy Amerikát ismét el­kerülik a háború szörnyűségei és hogy a Szovjetúniót néhány hét alatt, néhány amerikai atombombá­bával le lehet győzni. A béke barátai viszont felujjong­tak, mert tudják, hogy a Szovjet­únió kezében lévő atomfegyver ha­talmas fegyver a háború lehetetlen­né tevésére és a béke megerősítésére. Minél erösebb & Szovjetúnió, minél hatalmasabbak fegyveres erői, töké­letesebbek fegyverei, annál nagyob­bak az emberiség reményei, hogy bé­ke lesz, mert a Szovjetúnió politi­kája a béke legkövetkezetesebb po­litikája és a Szovjetúnió, amely el­távolította a nemzetiségi elnyomást, nem tüz maga elé semminemű im­perialista célokat, békére van szük­sége és béké t akar országépítése szá­mára. A béke és szocializmus tábo­ra ma erösebb, mint tíz esztendővel ezelőtt, mint a második világháború elótt éspedig nemcsak azért, mert a Szovjetúnió erösebb. Ma a Szovjet­únió oldalán állanak a népi demok­ratikus államok, amelyek annakide­jén még a kapitalisták táborában voltak és amelyek, hála a Szovjet­únió győzelmének, a szocializmus útjára léphettek. Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia megerősítették a béke, a demokrácia és a szocializ­mus táborát. Ha nyugaton mindennap támadnak bennünket, rágalmaznak bennünket, uszítanak ellenünk, ezzel csak tehe­tetlen haragjukat árulják el afölött, hogy a mi országaink elvesztek mar az ő kizsákmányoló háborús céljaik szániára. t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom