Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-10 / 205. szám, szombat

UJSZ0 1949 december 10 De béketáborunk leghatalmasabb megerősödése a hősi kínai nép tör­ténelmi győzelmével következett be Kína túlnyomó többsége már felsza­badult a kapitalizmus járma alól. Es a tőkés járom alatt nyögő népek további százmilliói lázadnak már Indokínában, Indonéziában, Burmá­ban és a Maláj földön' nagy fórra dalmi harcokat vezetnek Franciaor­szágban és Olaszországban s az ösz­szes tőkés országokban. És mig a kizsákmányolóktól meg­szabadult országokban fejlődés e B virágzás van, a tőkésországokban egyre növekvő gazdasági válságot, az ipari termelés csökkenését, a mun­kanélküliség növekedését látjuk. A kapitalista országokban már negy­venmillió munkanélküli vagy csak részben alkalmazott van. Nagy nemzetközi jelentőségű ese­mény a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása. Sztálin elv­társ azt mondotta, hogy ez mérföld­kő Európa történelmében. Népünk megérti, milyen történel­mi változást jelent ez országunk szá­mára. Hiszen a német nemesi s ké­sőbb a tőkés kormányok évszázado­kon keresztül fenyegették nemze­teink létezését és önállóságát. A történelemben első ízben jutnak most a Német Köztársaság kormányának élére a dolgozó nép képviselői, akik­nek nincsenek imperialista céljaik és békeszerető politikát követnek. Ez­zel államunk biztonsága szintén meg­erősödik. Ezért minden szimpátiánk az új Német Demokratikus Köz­társaság felé fordul. A mi népünk látja azt, hogy mi a különbség a bonni angol-amerikai bérencek bábkorma­na s a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya közt. Míg a bonni par­lamentben uszítanak Csehszlovákia ellen a szudétanémetek visszatérésé­ért, a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya elismeri a potsdami szerződést és ennek alapján a szu­détanérnetek kiköltöztetését Né­metországba, ugyanúgy, mint aho­gyan elismeri az Oderánál és Nisz­nél húzódó új lengyel határokat. A demokrácia és a szocializmus táborának óriási erősödése azonban ne idézze elő bennünk azt a hitet, hogy ezzel csökken a háború veszé­lye és hogy már nem szükséges har­colni a háborús uszítók ellen. A Tájékoztatási Iroda határozata emlékezt-st bennünket arra a törté­nelmi tapasztalatra, hogy a z impe­rialista reakció annál jobban őrjöng, minél reménytelenebb a helyzete és kilátása. Hiszen a mi, februárban véglege­sen legyőzött reakciónk sem békélt meg sorsával, nem rakta karba a ke­zeit és kétségbeesett kísérleteket tesz arra, hogy megváltoztassa a törté­nelem haladását. Csupán a mi éber­ségünk és erőnk hiúsítja meg gaz­tévő elgondolását. Ma kedvezőbbek a feltételek és jó­val nagyobbak az erők, mint bár­mikor máskor, hogy megakadályoz­zák a háborús uszítók terveit. Azon­ban nem elegendő, hogy megeléged­jünk azzal a tudattal, hogy a nemze­tek nem akarnak háborút, hogy bé­két akarnak; a béke érdekében ak­tívan harcolni kell, a nép százmilliói­nak akaratát óriási harci erővé kell változtatni, amely megszelídíti a tá­madókat. Ezért a Tájékoztatási Iro­da határozata emlékezteti a kommu­nista Pártokat nagy felelősségükre és a zt a feladatot rója rájuk, hogy mozgósítsák a nép erőit össznemzeti mozgalomban a béke aktív védelmé­re, naponta leplezzék le a háború imperialista uszitóinak céljait és dol­gozzanak országaik további megerő­sítésére és kifejlesztésére. A Tájé­koztatási Iroda határozata azt a fel­adatot rója ránk, hogy a háború im­perialista uszítóinak leleplezésével együtt leleplezzük ezek segítőtársait is Tito fasiszta bandájának köréből, akik mint fizetett kémek, szolgál­ják őket. Több, mint egy éve már. hogy a Tájékoztatási Iroda ülésén elfogadták a Jugoszláv Kommunista Pártban uralkodó helyzetről szóló határoza­tot, amelyben leleplezték a Tito— Rankovics klikk árulását. Ez a hatá- I rozat nagy történelmi feladatot ját­szott az összes népi demokratikus or­szágokban lévő kommunista pártok fejlődésében. Világnézetileg felfegy­verzett bennünket a szocializmushoz vezető utunkra. Megtanított bennün­ket arra, hogy a kapitalizmusból a szo­cializmusba vivő átmenet korszakát egyre szélesedő osztályharc kísérte és kíséri, amelyet a kizsákmányoló osz­tályok maradványaival, a. külföldi ellenségek ügynökeivel s az idegen világnézet megnyilvánulásainak hor­dozóival vívunk saját sorainkban. Erre megtanított bennünket a jugo­szláv eset. A határozat leleplezte a Tito-banda ellenforradalmi politiká­ját és céljait. Akkor ez még nem volt világos mindenki előtt. Tito akkor még megkísérelte azt, hogy a jugo­szláv nép és a nemzetközi munkás­osztály előtt leplezze szovjetellenes politikáját és azt tetette, hogy saját­ságos jugoszláv szocializmust akar kiépíteni saját útján, a Szovjetúnió SLÁNSKÝ. Feladataink a Tájékoztatási határozata után és az imperialisták segítsége nélkül. A határozat zseniális előrelátással bebizonyította, hová vezet és hová kell, hogy vezessen a Tito-klikk út­ja, miután megszökött a szocializ­mus táborából.* Az események telje­sen igazolták ezt. Tito felszámolta Jugoszláviában a népi demokratikus rendszert és Jugoszláviából marshal­lizált országot csinált, az angol-ame­rikai imperialisták gyarmatát. Hogy hatalmon tartsa magát, Jugoszláviá­ban fasiszta terrort vezetett be, el­kezdte legyilkolni az összes becsüle­tes kommunistákat és hazafiakkal töltötte meg a fegyházakat és kon­centrációs táborokat, akik azért lá­zadnak fel, mert Jugoszlávia meg­szűnt független ország lenni. Miután országát a külföldi kapita­listák kénye-kedvére kiseolgáltatta dollárkölcsönökért, az országból ki­szállítják a vasércet, a fát és min­den gazdagságot, Tito bandája ka­pitalista rendet állít vissza az ország­ban, kizsákmányolja a munkások és parasztok munkáját, visszaadta a kulákok hatalmát a falvakon és ép­penúgy támaszkodik rájuk, mint aho­gyan a tőkés elemekre támaszkodik a városokban. A budapesti per és most Kosztov vádirata is leleplezte, hogy Tito, Rankovics, Kardelj és Djilasz, meg a többi jugoszláv vezetők az impe­rialista kémszolgálat ügynökei. Tito már a második világháború idején tárgyalt az angolokkal, akik Chur­chill fiát, Randolfot küldték hozzá különleges katonai bizottsággal és Tito már akkor lelőkészítette mai árulását. Bebizonyosodott továbbá, hogy a mai jugoszláv vezetők más­részét, akik a háború alatt Francia­ország koncentrációs táboraiban vol­tak, Franciaország náci-megszállása után a Gestapo 1941-ben Jugoszlá viába küldte. Ez annyit jelent, hogy Tito klikkje a kémek és provokáto rok bandája, akik már hosszú évek óta állanak a burzsoá kémszolgálat fizetett szolgálatában. A kémek és provokátorok beküldé­se a munkásmozgalom soraiba sem miképpen sem ismeretlen jelenség Már a forradalmi munkásmozgalom létezésének kezdetén arra törekedett a burzsoázia, hogy ügynökeit beküld je a munkáspártokba azzal a feladat­tal, hogy politikájának befolyásolá sára és soraik felforgatására töre­kedjenek. A mi cseh munkásmozgal munk is sok-sok ilyen esetet ismer. Trólai falovat akarnak becsempészni hozzánk! Természetes, hogy annál nagyobb erőfeszítéssel kísérlik meg -ellensé­geink ügynököket toborozni a népi demokráciák országaiból, ahol a mun­kásmozgalmat már nem üldözi a ki­sebbség s ahol a munkásosztály győ­zelmes uralkodó osztállyá lett és or­szágainkat szilárdan vezeti a szocia­lizmus útján. Itt, a népi demokrácia országaiban azt a parancsot adja ügynökeinek — mint ahogy Rajk esete Magyarországon és Kosztov esete Bulgáriában ezt bebizonyítot­ta —, hogy kíséreljék meg a trójai faló szerepét játszani, férkőzzenek be a párt soraiba, az állami és gaz­dasági gépezetbe, döntsék meg a népi demokratikus rendszert és térítsék vissza a nagybirtokosok, bankárok, gyárosok hatalmát és vagyonát és nyomják el a forradalmi munkás­mozgalmat. Ma, amikor Belgrád az amerikai kémek és a kommunistaellenes pro­paganda központjává vájt, az angol­amerikai kenyéradó gazdák ezt a fel­adatot mindenekelőtt Tito ügynökei­re bízzák. Titora és Rankovicsra bíz­ták, hogy irányítsák a népi demok­rácia összes országaiban lévő kép­viselőik toborzását, hogy a burzsoá­nacionaüzmus köpönyege alatt ma­guk köré gyűjtsék a reakciós fasisz­ta-klerikális körök legrosszabb ele­meit és ezek segítségével szakítsák el országainkat a Szovjetuniótól. Ilyen módon irányították Rajk össze­esküvő munkáját Magyarországon és Kosztovét Bulgáriában és ugyanilyen munkát kísérelnek meg a többi népi demokratikus országokban, a Cseh­szlovák Rcpublikában is. A mi köielességünk az, hogy ezen tapasztalatok birtokában Mindenkép­pen fokozzuk forradalmi éberségünket az imperialista ellenségek ügynökei­vel szenben és tanuljuk meg őket leleplezni és eltávolítani, bújjanak akármilyen álarc mögél A mi pártunk sincsen és nem is 'esz megkímélve attól, hogy az ellen­ség be ne ültesse ügynökeit soraink­ba, hogy ne toborozza ügynökeit a mi tagjaink között. Ezen tapasztalatok is­meretében és annál inkább legyünk éberek, hogy leleplezhessüK ellensé­geinket a saját sorainkban, mert ezek a legveszélyesebb ellenségek. Tanul­junk abból, hogy hála az Sz. K (b) P. éberségének és előrelátásának, de fő­leg Sztá in elvtársnak — hogy már egy évvel ezelőtt, mielőtt ismeretes lett volna, hogy Tito és bandája az imperialisták fizetett kémei — ezeket az árulókat a Tájékoztatási Iroda határozatában, mint a nemzetközi munkásmozgalom ellenségeit leleplez­ték. Jugoszlávia Kommunista Pártjá­ban ezek a toborzott kémek minde­nekelőtt az SSSR elleni ellenséges magatartásukkal árulták el magukat. Azzal kezdték, hogy a szocializmushoz vezető sajátságos jugoszláv útról be­széltek. hogy a bolsevik tapasztalatok nem alkalmazhatók a jugoszláv viszo­nyokra, arról beszéltek, hogy ők sa­ját maguk szabadították íe maguka* I a Szovjetúnió segítsége nélkül és ' hogy a szocializmus építésénél meglesznek a Szovjetúnió segítsége nélkül. Itt beigazolódott az, hogy Szovjetunióhoz való viszony, minden kommunista próbaköve. Aki bárminő formában nyilvánítja ellenségességét a Szovjetúnióval szemben a munKas osztály és a dolgozó nép ellensege Nem hiába teremtette meg a Tito szovjetellenes magatartásából a nem zetközi reakció, a nemzetközi kom­munistaellenes propaganda alapját. Hogy a Párt tagjai megismerhes­sék és leleplezhessék az idegen és ellenséges elemeket saját soraikban, ahhoz szükséges, hogy mindenek előtt ők legyenek bolseviki elv.üek mindenütt és minden ellen védjék a Párt politikáját, ne legyenek elné zőek az igazi marxi-lenini vonaltól va­ló semminő eltéréssel szemben. Lep lezzék le és nyomják el az összes nacionalista szovjetellenes nézeteket. Ehhez szükséges az. hogy állandóan és fokozatosan emeljük minden ta­gunk világnézeti és politikai szín vonalát és ne csak tanfolyamokon es iskolákban oktassuk őket, de főleg mindennapi politikai munkájuk köz ben és vonjuk be őket a legaktívabb részvételbe és döntésbe a Párt ösz­szes szervezeteiben. A forradalmi éberség az egész Párt és az egész dolgozó nép ügye. Minél öntudato sabbak politikailag a Párt tagjai annál jobban ismerik fel és leplezik le az ellenséget a nép legszélesebb rétegei, bárhol is rejtőzzenek azok Gazdasági életünk feiHMise a békéért folyó harc főfeladata Minél öntudatosabbak lesznek a Párt tagjai és a nép széles retegei, annál sikeresebben fogjuk teljesíte­ni termelési feladatainKat. Minden párttagnak tudnia kell, hogy ország­építő munkája nemcsak népünk jó­létének emelésére, de a békéért és az imperialista háborús uszítók el­leni harcban is nagy jelentőséggel bír. Ezért a Tájékoztatási Irodának a béke védelméről és a háborús uszítók elleni harcról szóló határoza­ta azt a feladatot rój j a népi demok­ratikus országaink kommunista pártjaira, hogy egyidejűleg a hábo­rú imperialista uszítóinak és segítő társainak leleplezésével tovább szi­lárdítsák a béke és szocializmus tá­borát a nemzetek békéjének és biz­tonságának védelmére. Ezért gaz­dasági életünk további megszilárdu­lása és növekedése mindenekelőtt a békéért folyó harc feladata. Gazdasági életünk állandó emelke­dést mutat. Ipari termelésünk ok­tóberben már 17 százalékkal volt magasabb, mint a háború előtti. Ha­sonlítsátok össze azzal, ami a Mün­chen előtti köztársaságban volt, ami­kor az utolsó tíz évben a termelés általában stagnált. Mi azonban nem egészen öt esztendő alatt nemcsak, hogy áthidaltuk a háború és meg­szállás súlyos következményeit, de a lakosság csökkent száma ellenére is egyhatodával emeltük az ipari termelést. A mi ellenségeink azt jó­solták, hogy kapitalisták nélkül sem­mire sem jutunk, hogy iparunknak vissza kell esnie, hogy nem fogunk tudni gazdálkodni. Ezzel szemben nincs nálunk munkanélküli! Nincsen válság! Nincsenek éhes emberek, nincs végrehajtás és csőd és mind­azok a jelenségek, amelyeket a há­ború előtti köztársaságból ismerünk én amelyeket ma is láthatunk nap­ról napra az összes kapitalista nyu­gati országokban, nálunk ismeretle­nek. Teljesítjük ötéves tervünket és tudjuk, hogy az első évet már telje­sítettük, sőt valamivel túl is léptük. Ezeket a sikereket mindenekelőtt né­pünk alkotó, országépítö lendületé­nek köszönhetjük. Népünk tudja, hogy sajátmagának dolgozik, sajai. köztársaságának és nem a tőkések hasznára. Dicsekedhetünk azzal is, hogy áthidaltuk az építészetben mu­tatkozó legsúlyosabb nehézségeket is, míg tavaly és tavalyelőtt messze visszamaradtunk és nem teljesítet­tük a kétéves terv számadatait. Eb­ben az évben az első tíz hónap alatt első ízben teljesítettük a tervet a pénzügyi költségek szerint a feladat 101.3 százalékára. Ez mindenekelőtt pártszervezeteink, munkásaink, tech­nikusaink jó munkájának eredmé­nye. Falvainkon megtettük az első lépé­seket a föld közös szövetkezeti meg­művelése felé, az első lépéseket a fa­lu megnyerése a szocializmus számá­ra. A földművesen meggyőződnek arról, hogy az EFSz hasznukra válik, megkönnyíti munkájukat és ez az egyetlen helyes és lehetséges út ah­hoz, hogy kisebb munkával magasabb terméshozamot érjünk el Növekszik népünk életszínvonala is Hónapról hó­napra javítjuk a közellátást. Éppen most a karácsonyelőtti piac helyzetén győződhetünk meg legjobban arról, hogy mi minden változott és javult meg az egyévvel ezelőtti karác'sony­nyal szemben. AkKor nagy sikernek tekintettük azt, hogy karácsonyi cso­magokat adhattunk a szabadpiacra. Ma olcsó és szabad a kenyér és a liszttermékek, sok élelmiszerfajta és iparcikk van a szabadpiacon, amelyek­nek árait állandóan csökkentjük. Amellett mindenid a kötött piacon ol­csó árakért kapja meg azt, amihez jo ga van a megállapítottt fejadagok szerint. Biztosíthatjuk önöket, hogy továbbra is teljesíteni fogjuk Kle ment Gottwald elnök elvtársunk uta­sítását arról, hogy további és még több árut fogunk felszabadítani és áraikat olcsóbbá tenni. Hogy ezt mi­nél gyorsabban tehessük meg az a termelés további emelésétől és a ter melési költségek csökkentésétől függ. £s itt meg kell mondani, hogy elége­dettek lehetünK termelési sikereinkkel. Saját erőinktől és saját lehetőségeink­től függ az, hogy mar ma a termelés mai helyzete mellett'is, többet és ol­csóbban gyárthassunk. Azonban mt még távo.ról sem tudjuk kihasználni gépeink teljesítőképességét és üze­meink összes tartaléká.iak mozgósí­tását. Sok üzemben még csak egy váltás dolgozik, bár dolgozhatna két vagy három váltás is és igy emelhet­nénk a termelést minden beruházás, nélkül. Sok üzemben jobb munkaszerve­zéssel és a gépek ügyesebb kihaszná­lásával ugyanannyi munkaidő alatt több gyártmányt tudnánk elérni. Az üzemek nagy többségében a munka és műszaki normák eddig még ala­csonyak és nem szilárdak. Élmun­kásaink, akik túllépik a régi normá kat, akik a munka jobb megszervezé­sével vagy műszaki tökéletesítésével fokozzák teljesítményeiket, megmu­tatják, milyen nagy lehetőségek rej­tőznek a termelésben. Nem elég ne künk az élmunkások első tízezres szá­ma. Az a fontos, mint ahogyan Gott­wald elvtárs mondotta, hogy m'nden munkás élmunkás legyen, kísérelje meg azt, hogy uralja és javítsa a technikát és tapasztalatait adja át munkatársainak is, hogy maga után vonja a többieket. Komolyan kell foglalkoznunk azokka-1 az üzemekkel is, amelyek elmaradnak a terv tel­jesítésében. Rendszerint itt nem az objektív nehézségek az elmaradás okai (a szállítások megakadása, nyers­anyag- vagy munkaerőhiány), de az emberek. A termelés megszervezői­nek rossz munkája, az elégtelenül ki­fejlesztett szocialista munkaverseny és élmunkásmozgalom, a rossz mun­kafegyelem, a rossz munkaszervezés. Slánský elvtárs ezután néhány fel­adatot említett meg, amely a KSÜ és tagsága .előtt áll. Hangsúlyozta Sztálin generalisszimusz 7C-ik szüle­tésnapjának közeledő ünnepségeit. Elmondotta, hogy Sztálin iránti sze­retetét és háláját egész népünk ki­nyilvánítja. Bebizonyította ezt az el­múlt napokban, amikor köztársasá­gunk kilencmillió polgára írta alá Sztálin születésnapi Köszöntőjét. Kilencmillió polgár, ez jóval több, mint amennyi az összes választók száma nálunk. Népünk azért szereti és tiszteli anyira Sztálin elvtársat, mert hálás felszabadításáért és azért, hogy a szabad hazában tőkések, nyo­morúság és munkanélküliség nélkül élhet. Hálás azért, hogy az emberiség történelmében először a Szovjetúnió példáján ismerték fel a dolgozó, né­pek, hogy maguk is tudják irányíta­ni államukat és gazdasági életüket és hogy nincs szükségük tőkés ki­zsákmányolókra. A szocializmus meg­szűnt álom és messzi fantázia lenni, de reális és élő jelenné lett. Hálá­sak azért, hogy ma országunk nem­zeti önállóságának és kultúrájának védője a hatalmas Szovjetúnió. Há­lás azért, hogy új szocialista életé­nek építésénél meríthet és tanulhat a bolseviki tapasztalatokból és bizto­san mehet egyre boldogabb jövőjé­nek elébe. Hálás azért, hogy a mi korszakunk nem a fasiszta barbár­ság korszaka és nem is lesz az ame­rikai atomimperialisták korszakává, de a győzelmes szocializmus, a győ­zelmes marxizmus és leninizmus kor­szaka. £s mi itt Csehszlovákiában Lenin és Sztálin legjobb tanítványának, Gottwald elvtársunknak vezetése alatt még szorgalmasabban fogunk dolgozni, hogy drága hazánkban mi is mindig csak előre menjünk a szo­cializmus felépítése felé. — A. Zápotocký regénye ma­gyar nyelven. Budapesten a Népszava kiadásában kiadták A. Zápotocký „Üj harcosok támad­nak" című regényét. A regényt magyar nyelvre D. Vozári prágai szerkesztő fordította. — Szlovákiában 5 és fé! millió tankönyvet adtak ki. A bratisla­vai állami könyvkiadó az idén 5,543.000 tankönyvet adott ki. A mult évben a kiadott tanköny­vek száma 4,536.000 volt,- a több­let tehát több mint egy millió. Ezzel a bratislavai állami könyv­kiadó túlteljesítette a tankönyv­kiadásra előirányzott évi tervét. — Slovákiában szaporodnak a szövetkezetek. Ma Szlovákiában 1863 szövetkezet működik. Ebből 1152 élelmezési, 107 szeszgyártási és 129 ipari. — A žilinai kerületben a mai napig a búzabeszolgáltatátst 95 százalékra, az árpabeszolgálta­tást 45 százalékra és a zabbeszol­gáltatást 44 százalékra teljesítet­ték. Igen gyönge a burgonyabe­szolgáltatás, melyet csak 33 szá­zalékba teljesítettek. Elhatároz­ták a beszolgáltatás meggyorsítá­sát és nagyobbarányú teljesíté­sét — Az ötéves terv Magyarorszá­gon. Az ötéves terv Magyarorszá­got modernizált mezőgazdasággal rendelkező ipari állammá fejlesz­ti. Legfőbb célja az ipar fejlesz­tése, a mezőgazdaság elmaradott­ságának felszámolása, az életszín­vonalnak 185 sázalékkal a hábo­rú előtti fölé emelése. Az ötéves tervbe Magyarországon 51 mil­liárd forintot fektetnek be. Amennyiben az országgyűlés el­fogadja a javaslatot ^z ötéves terv 1950 január l"én életbelép. — A munkanélküliek száma Nyugat-Németországban novem­ber 30-ig 1,387.513 személlyel nö­vekedett. — Francia-magyar kereskedel­mi megállapodás. A magyar pénzügyminisztérium államtitká­ra Vásárhelyi és Félix budapesti francia követ aláírták az 1950-re szóló magyar-francia kereskedel­mi megállapodást. A kicserélésre kerülő áruk teljes összege hat milliárd francia frank. Magyar­ország szállít Franciaországnak főleg cukrot, dohányt, magokat és különféle ipari termékeket. Franciaország Magyarországra főleg gépeket, elektrotechnikai készítményeket és különféle ten­gerentúli nyersanyagokat szállít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom