Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-08 / 203. szám, csütörtök

1949 december 21 UJSZÖ NEM ADHATUNK SZEBB ÉS ÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKOT Háromezer ember, tizenháromezer hold föld. Decemberi eső­től latyakos utcák, villanyíénynélküli, késő téli vasárnap délután. Alacsony szobában ülünk tizenketten. A bősi Egységes Földmű­ves Szövetkezet irányítóival. Mind, kivétel nélkül a haladás ma­gyar szószólói a falun. Nehézszavú, nehézmozgású kisparasztok és földmunkások a várkonyi gazdaságból. A szakszervezeti he­lyiségben álltunk velük össze és elvonultunk, hogy megbeszéljük munkájuk eredményeit, no meg a nehézségeket, mert van az is jócskán. Uj vezetőség ez, csak nemrég lépett a régi tizenölhok'.á­ron felüliek helyébe. Misem természetesebb, minthogy a régiek suttogó propagandával ijesztik a falut. Pedig a traktor éppenúgy szánt, mint eddig, a barázda is, a mélység is ugyanaz. Csak az útját most a kisemberek dirigálják. Ez volna a helyzet ezen a decem­bereleji, sötét vasárnapi délutánon De az új vezetőség nem els^sz'k meg ezzel, többet akar és az akaratát ke­resztül is viszi. Miért nincs még közös vetési terv Bősön? Fenes András ismeri jól Široký elvtársat és nagyon jól megjegyezte, és megértettg a Központi Bizottság előtt elmondott szavakat Azokat is, amelyeket a régi magyar elvtársak felé mondott. Komoly, súlyos szavak voltak. Most továbbadja a többiek­így a falu e'.őtt. Először tanulnunk kellene, hogy megmagyarázhassuk az embereknek, miről is van szó. Nem gondolod Miska? Eodó Mihály hozzám fordult: t — Nézd, elvtársam, te este haza­utazol, küldjél nekünk már holnap magyar brosúrákat, az EFSz-ről szó­ló törvényt és az alapszabályokat, meg amit hirtelenében találsz. Az Uj Szó hasábjain is tízszer közölték már az EFSz a gyakorlatban című cikksorozatot, föladod nekünk expreas szövetkezet helyiségében és tanulunk! Meddig is? Nyúl a notesza után, hogy meg­nézze benne a dátumot, de nem ér rá kivenni, mert csendes hangján megszólal Varga bácsi, az 1918-as párttag: — Meddig? Hát Sztálin születés­napjáig! A szó úgy villant bele a levegőbe, mint a hirtelen kigyulladó lámpa­fény és meleget terjesztett a szobá­ban. Az emberek szeme csillog a bel­ső örömtói és halkan ismételgetik a monda'.ot: „Sztálin születésnapjáig." És ismét megszólal a falu öreg har­cosa. Kerek, tömör mondatban be­szél: — Mert nem adhatunk szebb és értékesebb ajándékot, mint hogy megtanuljuk azt az utat, amin ő ha­lad. Születésnapján kettes csopor­tokban nekiindulunk a falunak. Egyenként beszélünk minden gazdá­val, minden kis- és középparaszttal, hogy lépjen az Egységes Földműves nek, akik feszült figyelemmel hall­gatják. — Bizony, úgy van — igenel Szé­nássy Gyula is és megjegyzi: — A mi gyengeségünk az oka an­nak, hogy itt Bősön még így állunk. A mi magunk gyengesége ez, hogy nem tudtunk a tömegekre hatni. Még a közös vetési tervet sem tudtuk ki­harcolni! — Igy nem is lehet — szól közbe az öreg Varga bácsi. — Az EFSz-nek összesen csak 73 tagja van. Bodó Mihály vág közbe most: — És a 73-nak csak 362 hold föld­je van. Az is szanaszéjjel. Most Varga János vágja oda: — A kulákok meg járják a falut s azt akarják bemesélni az emberek­nek, hogy el akarjuk tőlük venni a földet. Varga bácsi hangja az öregségtől remeg, dmikor megjegyzi: — Ugyanúgy, mint amikor a CSE­MADOK-ot akartuk megalapítani. Akkor azt mondogatták az emberek­nek, vigyázatok, nehogy aláírjátok a jelentkezési lapot, mert aki aláírja, két évi kényszermunkát ír alá. Most Major János, a várkonyi gaz­daság munkása szólal meg: — Nézzétek emberek, ők alakítot­ták meg a z EFSz-t. Most kikerült a kezükből, pedig nagyon jól jött ne­kik. Az EFSz nem nekik fog dolgoz­ni ezentúl, ez fáj nekik és ezért har­colnak ellenünk. — Megpróbáltuk már összehozni ezt a vetéstervet, de ahányan va­gyunk, annyifelé vannak a földek, megint nem lehetne nagyüzemi gaz­dálkodás — mondja Bodó Ferenc. Megint az öreg Varga bácsi össze­gezi az eddigieket: — Nincs más mód, mint belevonni az egész falut, megmondani nekik, micsoda előnyökkel jár ez a munka. Persze, ehhez tanulnunk kellene, hogy visszaverhessük a reakció ér­velését. Sztálin születésnapja és a bősi vetési terv Sűrű csend üli meg a szobát, gon­dolkodó, sok mindent látott szemek fúrják át a sötétséget. Kívülről hal­kan szűrődik be az estharang és egy magános kocsi zörgése. Fen«s And­rás hangja töri meg a csendet: — Emberek, én egész őszintén meg­mondom, hogy mi nem állhatunk postán és mi megígérjük, hogy neki­álunk és tanulni fogunk. — Ez az... — mond;ja Fenes And­rás —, minden este ös?7-u ' a „ „ 1 Szövetkezetbe. Igy aztán meg fog születni a kezöa vetési terv. írjad, elvtárs! Fvövld, izgatott tanácskozás kezdő­dik, az előbbi nehézkesség mintha feloldódott volna az emberekben és egymást kiegészítve, egymás szavait megtoldva kémek arra, hogy írjam le szavaikat, mert szeretnék, hogy ha a földeken dolgozó többi magyarok is tudomást szereznének erről. — írjad, elvtárs! — szólal meg Fenes András és én boldogan, enge­delmesen veszem ceruzám végére az . újonnan születő falu üzenetét: „Mi bősi magyar parasztok, a bősi Egységes Földműves Szövetkezet vezetősége és tagjai tisztában vagyunk azzal, hogy mit köszönhetünk a népek nagy tanítómesterének, Sztálinnak és ezért születésnapjára ezt ajándékozzuk: 1. Mi mindannyian két hétig tartó esti tanfolyamon veszünk részt, szívvel-lélekkel az Egységes Földműves Szövetkezet és céljainak tanul­mányozására. Áttanulmányozzuk népi demokráciánk vezetäinek útmu­tatásait, hogyan kell haladni a szocializmus felé a falun. 2. Amikor úgy érezzük, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy oda­állhassunk az emberek elé, de legkésőbb Sztálin születésnapján, meg­indulunk párosával és sorra járjuk a bősi kis- és középparasztságot, fel­szólítjuk őket arra, hogy álljanak közénk, hogy így az egész falu együtt többet és jobbat termelhessen a népi demokrácia és a béke megerősí­tésére. 3. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél előbb létrejöjjön a kö­zös vetési terv és minél előbb megvalósuljon Gottwald elnökünk szava és iráni/mutatása: az új, haladó falu. Mert mi, bősi magyar parasztok nem adhatunk szebb és értékesebb ajándékot a nagy Sztálin születésnapjára, mint hogy falunkat rávezetjük arra az útra, melyet ő mutatott nekünk. Ezzel erősítjük a békét, a Köz­társaságot és mindannyiunk jólétét!" Varga János, Bodó Ferenc, Fenes András, Szénási Gyula, Bodó Mihály, Pavlovics László, Major János, Brezovský István. Leírtam. Fölálltunk az asztal mel­lől és erős kézfogással pecsételtük meg ezt a gyönyörű pillanatot. Ši­roký szavai termékeny talajra hul­lottak és új munkába kezd az Egy­séges Földműves Szövetkezet. Szakadt az eső, mikor az utcára léptem s csak a mozi felől szűrődött át valami fény. De talán nem is on­nét szűrődött; valahonnan messzi­ről, nagyon messziről és minden aka­dály ellenére elárasztotta az egész falut... Horváth László. A december 7-ike után beérkezett naptárrendeléseket kiadóhivata­lunk már nem veheti figyelembe I Tíőeli krónika Mit láttak gazdáink a Szovjetúnióban? Bestercén találkoztunk. Az EFSz kerületi konferenciája után az épület folyosóján beszélgettünk. Zima István és Jekkel Sándoi szövetkezeti vezető mondották el ,a Szovjetúnióban szer­zett élményeiket. Szavaikból, lelkese­désükből kiéreztem, hogy sokkal na­gyobb hittel és erővel vesznek most részt társadalmi rendünk újjáépítésé­ben. A Szovjetúnióban sok gazdag ta­pasztalatot szereztek, melyeket most értékesítve, gyorsabb ütemben való­síthatják meg a mezőgazdasági új munkamódszerek alkalmazásánál. De beszéljenek a gazdák. Előbb Zi­ma István beszámolóját halljuk, aki a tornaijai járásban lévő Füge község­ből való. — Én csak a Szovjetúnió iránti bi­zalmunkat akaiom megerősíteni. Ed­dig csak olvastam és tanultam a szov­jet dolgozók életéről, munkájáról, most peďig a valóságban láttam a szo­cializmus igazi országát. Mély benyo­mást gyakorolt rám a szovjet dolgo­zók embei szeretete, testvérisége, amit eddig egyetlen más országban sem tapaszt s tam, pedig békében azelőtt már bejártam egész Közép-Európát. — A szovjet mezőgazdaság óriási mértékben fejlődik, ezt csakis a jól megszervezett munkának köszönhe­tik. Eddig hitetlenkedve olvastam, hogy a Szovjetúnióban egy tehén 50 —60 liter tejet is ad naponta és most a saját szememmel láttam a moszkvai tartományból lévő Karajevo szovhoz­ban egy ilyen tehenet, mely évente 15 ezer liter tejet ad. AZ ÉSZAKI FÖLDRÉSZEN SZOLÖ ÉS TEA IS TEREM — Megcsodáltam a szőlőtermelés­nek északra való eltolását — folytat­ja ezután Zima elvtárs. — Hogyan gondolod azt elvtárs? — Mingyárt megmagyarázom. Ed­dig a Kárpátok övezete volt a szőlő­termelés határa, most pedig a Szov­jetunióban 1500 km-re toltak el ezt 4 határt észak fele. Micsurinszk vá­rosában szemtanúja voltam, amikor metszették és takarták a húsz hektá­ron e terülő szőlőket. Ugyanebben a városban láttam teaültetvényeket is, ami szintén óriási jelentőségű, hogy ott északon, ahol 40 fokos hideg szo­kott lenni, tudják termeszteni a dél termékeit. — Sok olyan kolhozt láttam, ahol ezideig gabonából nem tudtak maga­sabb hozamot elérni, mint hektáron­ként 5—10 mázsát, ma a Micsurin­tudomány alkalmazásával 25—35 q hektáronkénti hozamot is biztosíta­nak. Ezt a szép eredményt mind szél­törő erdősávok ültetésével, halastavak létesítésével, a jó műtrágyázással és különleges fűfajok termesztésével, melyekkel jó trágyázást idéznek elö — érik el. — Az állami gépállomások dolgo­zói ugyanolyan kötelességüknek tart­ják a földmunka tökéletes elvégzését, mint a holhozok bármelyik tagja. A munka jó megszervezése azon alap­szik, hogy a traktorkezelők a kolhozok tagjaivá válnak, munkájukra azonban továbbra is az állami gépállomás ügyel fel. A gépállomásoktól a teljesítmé­nyük szerint kapják meg fizetésüket és így érdekük a munka tökéletes el­végzése. TALAVAJA GÉPÁLLOMÁSÁN. — A voronyezsi kerü'etben lévő ta­lavajai gépállomáson is voltunk, mely mindenféle mezőgazdasági géppel ren­delkezik. A legmodernebb szovjet kombájnok egyikét is itt láttuk. 75 lóerős motor hajtásával naponta 15— 35 hektár gabonát is learatnak. A gépállomás, negyven kolhoznak dolgozik 28 ezer hektárnyi földterüle­ten. A munkát brigádok alapján szer­vezik meg. A brigádok rádióleadó és felvevőkészülékek segítségéve! ál­landó összeköttetésben állanak a gép­ál'omással. A gépek megrongálódása esetén a gépállomásról azonnal repülő­szerelőket küldenek ki, akiknek autóba beszerelt műhelyük van. Egyúttal új alkatrészeket is visznek ki a megron­gált alkatrészek helyett, melyeket ál­landóan raktáron tartanak és így so­hasem fordulhat az elő, hogy üzem­zavar miatt a munka fennakad. — Miimlásnapi és karácson vi külön juttatás. Az Élelmezési Megbízotti Hivatal az ezé v i Mi­kulásnapon és a karácsonyi ünne­pekre engedélyt adott, hogy a községek élelmezési ügyosztályai a gyermekotthonokban lévő gyer­mekek részére, valamint a nép­és középiskolák azon diák­jai számára, akik középiskolás internátusokban Ukr.ak, a ta­noncotthonok, az árvaházak, az elhagyott gyermeket otthonai, -— A gépállomáson — folytatja lel­kesen Zima István — répaszedő kom­bájnt is láttam, amiről eddig nem is hallottam. A répát kiveszi a földből, szalagközt tolja előre, ahol egy kés levágja a répa levelét, a répát ledobja, a levelet meg egy nagy kosárba rakja, a kosarat időközönként kiüríti, tgy a gép segítségével a répaszedést egy ember is eltudja végezni minden ne­hézség nélkül MILYEN FELADATOK VARNAK REÁNK? — A Szovjetúnióból való visszaté­résiek után mihez kezdetek most? — Elsősorban is a községek kultú­ráját kell fejlesztenünk. Annak elle­nére, hogy a kulturált nemzetek kö­zött szerepelünk, a mi kisgazdáink még az Üj Szót sem olvassák kellő mennyiségben, hogy a lapunkban kö­zölt cikkek olvasása révén tanulhas­sanak és elfogadhassák az emberiség haladásának szellemét Szükséges még, hogy minél több kultúrházat építsünk, hogy ott mezőgazdasági előadásokat tartsunk, hogy egymás között megvi­tassuk a felmerülő kérdéseinket és javaslatokat adhassunk azoknak, akik még a régi konzervatív munkamód­szerekkel dolgoznak. — Több kultúrára és tudásra van szükségünk, mert egy képzett ember mindig jobban végzi el feladatait. — Ipari üzemeink dolgozói utat mu­tatnak á mi számunkra is, akik a gépi erő tejes kihasználásával normáikat állandóan emelik. Szükséges ezért, hogy a mezőgazdasági munka szín­vonalát is emeljük, az új munkamód­szerek, a táblás gazdálkodás beveze­tése, mert csak ezzel tudjuk a nehéz gépeket és az összes többi gépi esz­közöket használatba venni. Ezzel sem­mi mást nem akarunk elérni, mint hogy megtörjük a csökönyös mende­tizmust, mellyel csak bizonyos határig tudunk termelni. Ez téves elmélet, mert ma már Micsurin bebizonyította, hogy a természet a végtelenségbe megy. Ezért nem az elavult eszmét kell követnünk, hanem át kell ven­nünk a Szovjetúniónak a valóságban bemutatott példáját. • ÉS MIT MOND JEKKEL SÁNDOR? Jekkel Sándor ifjú že'.ovcei (zsélyi) gazda, szövetkezeti vezető, aki szin­tén kintjárt a Szovjetúnióban, így vé­lekedik a tapasztalatairól: — A gépek a Szovjetúnióban tÖKé­letesen ki vannak használva. Minden­ki törekvő a munkában, mert nagyobb teljesítményt kívánnak elérni, ami után megérdemelt fizetést is kapnak. Igy fejlődhetett csak ki a Szovjetúnióban a sztahanovi élmunkásmozgalom. Min­den szov'et dolgozó kötelességének tartja, hogy minél nagyobb teljesít­ményt érjen el, hogy megszerezhesse a munka harcosának kitüntetését. A kolhoz dolgozói szép eredményeket ér­nek el, noi májukat 120—200 százalékra is felemelik. — A Szovjetúnióban szerzett ta­pasztalatokat az Egységes Földműves Szövetkezetek útján ültetjük át a mi falvainkba. Elsősorban is az egységes vetési tervet valósítjuk meg. Zsélyen, a mi falunkban mojt az ősszel 45 hek­táron sikerült elvegeznünk az egysé­ges vetési terv alapján a szükséges földmunkálatokat Tavaszra már a föl­dek 50—60 százalékát műveljük meg ezzel az eljárással. Az EFSz keretében kisebb termelőszövetkezetet is kiépí­tettünk, 15 taggal már 120 ho'don folytatunk külön táblás-gazdálkodást. Láthatjuk, hogy a falu életében is erős gyökeret ver a haladás eszméje, melynek segítségével és tanainak ter­jesztésével, a fö'dművesek állandó ok­tatásával, meggyőzéséve! emelhetjük csak községeink és földmunkásaink életszínvonalát. Zima és Jekkel elvtársak még el­mondják, hogy szovjetúniói tapaszta­lataikról és új földműves politikánkról a községekben állandóan tartanak elő­adásokat, hogy a gazdákat már most elkészíthessék a jövő évi szervezet­tebb és észszerűbb munkálatok beve­zetésére. P. B. az óvodák, a kórházak gyermek­osztályai vagy gye mekkórházak részére mikulási ajándékként kü­lön 50 gr csokoládébonbont s 50 gr cukorkát utaljanak ki jegyre. Is­kolák, intézetek és egyéb intéz­mények, amennyiben joguk van ilyen Juttatásokra, jalentsék ezt be a helyi Nemzeti íiizott.-ác-ok­nál. Az erre vonitkn'.ó jegyeket december 24-ig o e ki-il valíaniok, mert ettől a naplói kezdve el" vesztik érvényüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom