Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-08 / 203. szám, csütörtök

1949 december 8 UJSZ0 Široký miniszterelnökhelyettes és Duril földművelésügyi miniszter kis- és középparasztságunk nagy feladatairól az EFSz első történelmi jelentőségű összszlovákiai ülésén Lapunk hasábjain már beszámoltunk arról a hatalmas eredményekkel záralt konferenciáról, ameiyet az EFSz-ek kiküldöttei Biaislavában vasárnap taziotíak. Az EFSz-ek első össz-szlovákiai ülésén a kis- és középparaszlság kiküldötteinek egyöntetű véleménye az volt, hegy szorosan felzárkóznak a városi munkásság mellé és a haladó termelési módszerek bevezetésével kívánják a falu életszínvonalát fejleszteni és kulturális emelkedését biztosítani. Az EFSz-ek segítségével a falusi munka termelékenységét kívánják mind magasabb színvonalra emelni, hogy ezáltal olcsóbban, jobbat és többet termelhessenek. A konferenciát jelenléiével megtisztelte Viliam Široký, a csehszlovák kormányelnökhelyettes, valamint Ďuriš miniszter, a földművelésügyi tárca vezetője. Mindketten hatalmas beszédben vázolták azekat a feladatokat, amelyeket a falu népének, a kis- és középparasztságnak teljesiteniök kell, hogy maguk és a népi demokratikus köztársaság minden pclgára számára, az ipari munkássággal karöltve, a szebb jövőt megteremtsék. A konferencián elhangzott beszédek után az egybegyűlt kiküldöttek jelentkeztek felszólalásra és számot ad'.alt a szocialista falusi úttörők munkaeredményeiről, az EFSz-ek fejlődéséről. A konferencián a záróbeszédet Falfan földmüvelésügyi megbízott tartotta, aki többek között a következőket mondotta: — Ez az ülésezés új férfiakat, asszonyokat és ifjúkat fog adni falvainknak. Ki képvi-elte a múltban a parasztságot? A fö'db'rtokosok és a falusi kulákság, ma ezekkel szemben a falu életét az új földművesek, a szövetkezetek tagjai, a kis- és középparasztság vezeti. A múltban arról vitatkoztak, hogy mily jelentősége van a földműves-kérdésnek. Enek kapcsán sajnálkozó kijelentéseket tettek a szegény földműves népről, de érdekükben semmit sem tettek. A mai főldművesség kiküldöttei és megbízottai arról tanácskoznak, hogyan emeljék a termelést. Hogyan gyarapítsák a hasznot, hogyan állítsák a modern mezőgazdasági vívmányokat a falusi nép szolgálatába. Ez bizonyítja legjobban a két kor közötti különbséget és bizonyítja, hogy a falusi népet reprezentáló mai kiküldöttek mennyire szivükön viselik a nép sorsát. A mi földműveseink nem a régi kapitalista utat választották, amely az egyik oldalon egy elenyészők is csoportnak gazdagságot jelent és ugyanakkor a tömegek kizsákmányolását. A mi földműveseink új utakra lép'ek, az EFSz-ek adta útra, amely a szebb jövőhöz vezet. ígérjük meg itt Klement Gottwald köztársasági elnöknek és Široký elvtársnak, hogy iránymutató megállapításaikat pontosan áttanulmányozzuk s azoknak a szellemében fogunk harcolni az EFSz-ért, harcolni fogunk az EFSz-ekért azért, mert tudjuk, hogy ezekkel szebb jövőnket építjük. Ennek a konferenciának nagy jelentősége abban áll, hogy szélesbíteni fogjuk az EFSz-ek gondolatát. Ti vagytok az apostolok, néktek kell az utat megmutatnotok a Csehszlovák Köztársaság valamennyi népe számára, hogy tudják, melyik mezőgazdaságunk helyes irányvonala — mondotta záróbeszédében Fali'an földművelésügyi megbízott. V. Široký miniszterelnökhelyettesnek, a KSS elnökének beszéde Drága barátaim, tisztelt kiküldöttek, elvtársak és elvtársnők! Örömmel fogadtam el a szlovákiai szövetkezet meghívását, hogy szóljak önökhöz, az EFSz-ek kiküldötteihez a szövetkezeti élet egyes kérdéseiről. Üdvözlöm önöket, mint a jobb, a kultúrélettel megáldott új, jómódú szlovákiai falvak úttörőit. A hatalmas és sikeres kerületi konferenciák mult vasárnap, valamint a mai össz-szlovákiai szövetKezeti kiküldöttek ülésezése bizonyítékul szolgálnak arra, hogy nálunk valami új, társadalmunk szocialista átépítésének útján valami rendkívüli van születőben. A müködö EFSz-ek, az előkészítő bizottságok növekvő száma, a mély megértés és lelkesedés mezőgazdaságunk új útjai iránt, amit az összes kerületi konferenciakon tapasztaltunk, mind azt igazolják, hogy a kis- és középparasztság többsége a szövetkezeti fejlődés új útjait magáévá teszi. Erről tesz bizonyságot már az a tény is, hogy az EFSz-ről szóló törvény háromnegyed év előtti megjelenése óta Szlovákia területén majdnem ' 8CU EFSz előkészítő bizottság müködlK. Bebizonyosodott, hogy kis- és középparasztságunk megérti, hogy az EFSz-ek hasznos segítségül szolgálnak a mezőgazdasági termelés emelését célzó tervek telpsítésére, a magasabb termelési módszerek és foi mák tökéletesítésére, a kölcsönös segély kiszélesítésére és egyedül he- . lyes útul szolgálnak a falu és a föia- • műves nép materiális és kulturális ' színvonalának emelésére.

5

. Annak érdekében, hogy a szövetkezeti mozgalom jelentus tényezőül szolgáljon a szocializmus fejlődésében nálunk, valóban a kis- és középföldmüveseK széles rétegeinek tömegmozgalmává kell válnia és mindennapi munkájával kell szolgálnia a szlovákiai föiamüvesség éraekeit és javát. Igy tanított bennünket Lenin, a nagy tanító. Alapjában erről van szó és ezt a célt követi a mai konferencia is. Amit ecl.ig elértünk az EFSz-ek terén, az azt bizonyítja, hogy nincs igazul: azol.nak, akik azt állítják: a szlovákiai falu nem szereti az újat, hogy ragaszkodik a régihez, hogy a szlovákiai földművesek úgy akarnak 1 élni, ahogy apáik, öregapáik, ükapam és őseik éltek. Nem! A szlovákiai földműves nem utasítja el a mun kásosztály segélytnyujtó kezét, a kormányt, a Pártot, melyek öt a robottól akarják megszabadítani, a földműves nép szolgálatába kívánják állítani a tudomány vívmányait, főleg az agrobiológia terén, a technika vívmányait; a mezőgazdaságot villanyosítani és gépesíteni kívánják, emelni a növényi termelés és az állattenyésztés hozadékképességét. Hisz ez mind az ö érdekeit szolgálja. családja és gyermekei érdekeit. Minden újnak ellensége a falun a nagybirtokos, a falusi gazdag és mindazok, akik siratják régi kiváltságaikat, jogosságukat a falu kizsákmányolására, akik vissza szeretnék hozni a régi elmúlt időket. A szövetkezeti út ellenségei a mai falusi gazdagok, akik fenn akarják tartani a kis- és közöpföldmüves kizsákmányolását saját termelési és beszolgáltatási kötelességeiknek nem teljesítésével, a közös legelök nagyrészének birtoklásával, a traktorokkal, igákkal és más eszközökkel való uzsorapolitika folytatásával. Engedjék meg, hogy most egy kicsit arról beszélgessünk, miért kell új életet teremtenünk falvainkon és hogy fogjuk azt kiépíteni. Szükséges ugyanis, hogy minden földműves tudatosítsa, hogy az új, magasabb termelési formákat nem azért akarjuk bevezetni falvainkon, hogy a kommunisták olyan nagyon szeretik az újdonságokat, de azért, mert ma- | is éltek ezekben az arany években. Persze, különbség van földműves és földműves közt. Az argalás maradékbirtokosok szintén azt állították magukról, hogy ők földművesek. Az ilyen és hozzájuk hasonló „földművesek", a falusi gazdagok kicsiny csoportja,- jól élt. Gazdagok voltak és évről évre jobban gazdakodtak. De hogyan élt a tényleges földműves, a földműves nép 90 százalék? Ügy élt, hogy mindinkább belesüllyedt nagy adósságokba, úgy élt, hogy évenként tízezre a ® ' SbI m • » t Bacilek megbízott, a Szlovák

:aí Szövetkezeti Tanács elnöke megnyitja a konferenciát és üdvözli a kormány jelenlevő tagjait. guk a földművesek számára nincs más kiút, más lehetőség, ha jobban és boldogabban akarnak élni, mint a múltban, a feudalizmus és kapitalizmus uralma alatt. Hogy ezt megvilágosítsuk, vissza kell térni a régi időkre, a háború előtti korra, az úgynevezett aranykorra, ame'yet a falusi gazdagok és a burzsoá reakcionáriusok minden faja visszasir. A dolgok megvilágítására nagyon szükséges a feledékeny földművesek számára feleleveníteni, hogy hogyan földműves gazdaságoknak dobra került, bírósági árverésre, úgy élt, hogy a bankuzsora, az adó, az ügyvéd, a spekulánsok csontjáig marták a földművest. A paraszt dolgozott, dolgozott hajnalhasadástól naplementéig és még sem tudott megszabadulni az adósságok terhétől és a nyomasztó gondoktól. Ha sok termett, — rossz volt, mert az árak csökkentek. Ha kevés termett, — rossz volt, mert nem volt mit eladni. A mi apró földműveseinknek valóságos ünnepnapszámba ment, ha egyáltalában láttak vagy kezük közé kaptak készpénzt. Megragadtak minden munkaalkalmat, napszámba jártak, hogy csak egypár garast kereshessenek. És amikor már a legrosszabb volt, a nagy gazdasági válság idején, földműveseink, elvesztve türelmüket, a Kommunista Párt vezetésével kikényszerítették legalább a végrehajtások ideiglenes beszüntetését. Am ez csak kis kedvezmény volt és az adósság, mint egy súlyos kő, nyomta a szlovákiai falvakat. Az első — -burzsoá köztársaság kezdetétől — 1933-ig Szlovákia területén 43.991 végrehajtási foganatosítottak 67,955.717 Kčs követeléssel. Ez azt igazolja, hogy .a földművesek munkájából a bankok gazdagodtak, a spekulánsok gazdagodtak, az ügyvédek, ám a paraszti ember boldognak tudta magát akikor, ha a víz felszínén tarthatta magát, ha el nem süllyedt a kibírhatatlan terhek súlya alatt. Földművescink nagy többsége nem volt (jobban, mint a munkásság; kizsákmányolt és elnyomott volt. Nyomoruk oka ugyanaz volt, mint a munkáosztá y nyomorának oka: kapitalista kizsákmányoltság, a burzsoáreakciós kormányok gazdasági politikája, amelyet a pénzmágnások, a börzespekulánsok, a nagybirtokosok és az uzsorások érdekében folytattak. A munkások és földművesek szoros kapcsolata, amely már a München előtti köztársaság ideje, a kapitalista kizsákmányolással szemben folytatott harcban alakult ki, amely a háború alatt a német megszál'ók és szlovákiai lakáljaik ellen megszilárdult, í'me'y megedződött a felszabadulás idejében es 1948 februárjában a dolgozó nép dicsőséges győzelméhez vezetett, lehetővé tette a kapitalista és nagybirtokos kizsákmányolás és elnyomás megszüntetését. A dolgozók és földművesek régi programja, amelyért a Kommunista Párt harcol, amelynek valóraválásáért szervezte meg a munkások és földművesek szövetségét, fokozatosan megvalósul. A földbirtokosok földjét a dolgozó parasztság kapta meg, igazságos földreformot hajtottuk végre, annak az elvnek figyelembevételével, hogy a föld azt illeti meg, aki rajta dolgozik. Bevezettük a kis- és középparasztok részére az adókedvezményt, amely felmentette a mezőgazdasági adók alól a földművesek 75 százalékát, mezőgazdasági hitelt biztosítottunk, a hosszú lejáratú hitelkamatlábot három és fél százalékra csökkentettük. Az árpolitika igazságos. Népi demokráciánk, a mezőgazdasági termének árának emelésével kiküszöböli a mezőgazdasági termékek és a termelési eszközök közti diszparítást éspedig ez a diszparítás az 1938-bel í 43 százalékról, 1947-ben 25 százalékra, 1948-ban 20 százalékra csökkent. Bevezettük a földművesek szociális biztosítását, biztosítottuk a parasztság gondmentes életét öregkorára, megkezdtÜK a földműves szövetkezet fejlesztését. Am midamellett világos számunkra, amit népi demokratikus köztársaságunk megvalósított eddig a földműves dolgozó néip érdekében, az nem elégséges ahhoz, hogy földműveseink az örömteli jóléthez, szociális és kulturális színvonalon ténvle£3sen és alapjaiban emelt élethez jussanak. Ahhoz, hogy a dolgozó ember állandóan jobb életkörülmények között élhessen, két feltétel teljesítése szükséges. Elsősorban, hogy ne üljenek nyakán az élősdiek, akik megfosztják munkájának gyümölcsétől és hogy minden, amit termelnek, csakis a dolgozó nép javát szolgálja. Ezt a feltételt köztársaságunkban döntő mértékben teljesítettük. (Nagy taps.) Tervgazdálkodást folytatunk. Mindenki figyelemmel kísérheti, menyit termelünk és hogyan gazdálkodunk. A további másik feltétel, hogy többet termeljünk kisebb költségekkel, mint azt a kapitaüzmus ideje alatt tettük éspedig lényegesen többet, mert az élelmiszer, a textil és egyéb termékeknek az a menynyisége, amelyet azelőtt termeltünk, nem szolgálhatna általános megelégedés alapjául. És ezt a második feltételt még nem teljesítettük és nem telejesítettük főleg a mezőgazdasági termelés szektorában. Lehet, hogy találkozunk olyan földművesekkel és önök bizonnyal találkoztak ilyenekkel, akik azt mondják: Ugyan, minek termeljünk többet, nekünk ez elég, csak az állam ne akarna annyit tőlünk felvásárolni, akkor jól élnénk és töbet nem is kívánnánk. Ezzel szemben tény, hogy a termékek kelendősége dolgában hiány nem mutatkozik. Sem a bank, sem az adó a földművest nem üldözi. De ha nem lát tovább és nem akar továb látni, mint faluja határa és néha azt sem akarja látni, ami magában a faluban történik, akkor éppen úgy gondolkodik, mint az előbb mondottuk. Miért nem kell ma a földműveseknek a bankárokra és spekulánsokra dolgozniok, miért nincs gondjuk mezőgazdasági térni,keik kelendősége dolgában? Azért, mert a földművest nemcsak az ősi vérszopótól szabadítottuk meg, de ezzel egyidejűleg iparunkat is kiépítjük és folyton emeljük ipari termelésünket, megszüntettük a munkanélküliséget és ezzel megteremtettük az igények és szükségletek állandó emelkedésének előfeltételét. Földművesünknek ma már nem kell félnie exrisztenciájának megsemmisítésétől. Gond nélkül végezheti munkáját, mert szocialista felépítést valósítunk meg és iparunkat felépítjük. Ipari termelésünk a felszabadulás óta a háború előtti viszonyokhoz képest megkétszereződött. Ám a mezőgazdasági termelés, mint egység, láthatóan nem növekedett meg. A valóság az, hogy bár Szlovákia lakosságának fele a mezőgazdasági termelésben van foglalkoztatva és ott is dolgozik, mégsem tud annyi-élelmet termelni, hogy biztosítani tudjuk a jó és emelkedő közélelmezést lakosságunk másik fele számára is. Nincs elég tejünk és tejtermékünk, nincs elég zsírunk és húsunk é

s búzánk sincs elegendő. Ezért kell élelmicikkeket behoznunk éspedig nem kis mennyiségben. És mert élelmiszert importálnunk kell, több iparcikket kell exportálnunk és így kevesebb marad belőle a hazai piacra. Ezzel együttjár, hogy nem tudjuk olyan rohamosan csökkenteni az árakat sem, mint ahogyan szeretnénk, bár e téren is nem kevés az, amit eddig tettünk. És nemcsak erről van szó,ynem£sak mezőgazdasági termékeink elégtelenek, hanem a termelékenység is; csekély a munka termelékenysége, az egy mezőgazdasági munkás fejére eső termelés is. Nagyon meggyőzően beszélt a mezőgazdasági termelékenység kérdéséről a bratislavai mezőgazdasági kiállítás megnyitásán Ďuriš miniszter. Ez-.az alacsony munkatermelékenység sz oka a még mindig fennálló árkülönbségeknek, az ipari és mezőgazdasági termékek közti u. n. ollónak. Az elégtelenségek kilenctized része amelyekre földműveseink ma még panaszkodnak — a mezőgazdasági elégtelenségekből folyik. Ha megelégednénk a mai állapottal, az egyet jelentene azzal, hogy nem kívánunk előremenni, hanem visszafelé, egyet jelentene a jólét emelkedése helyett egyhelyben maradni a mai színvonalon. Az EFSz-ek a mechanikai és technikai eszközökkel együttesen fő erőforrásai mezőgazdasági termelésünknek és termelékenységünknek. A munka közös szervezése már magábanvéve erőforrása a termelés magas emelésének. 30 földműves 30szor annyit tud tenni, mint egy földműves, de közös munkával ennél kétszer vagy még többször is többet tud tenni. Ehhez járul még az a körülmény, hogy sok gépi eszköz, főleg a nagyobb teljesítményű gé-