Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)
1949-12-08 / 203. szám, csütörtök
UJSZ © 1949 december 8 pek, a hasznothajtó müvelés, a szakaszos legeltetési rendszer, amelyet most bevezetünk, csak nagyobb tagokban egységes vetési terv mellett érvényesülhetnek. Ez a feladata az EFSz-eknek is. Szövetkezeti alapon kell biztosítaniok az önkéntesen csoportosult földművesek mezei munkáinak közös termelését. Ez a mi utunk, amely mezőgazdaságunkat a magasabb termelési formákhoz vezeti. A mindinkább emelkedő ipari termelés és a lassan emelkedő mezőgazdasági termelés között nem tudnák másképpen a földművesek a legnagyobb erőfeszítés és szorgalom mellett sem áthidalni a különbséget. A kapitalizmus idején a dolgokat úgy oldották meg, hogy egy-két nagybirtokos és falusi gazdag a technikai haladással lépést tartott, ezzel szemben a földműves tömegek lényeges többsége hovatovább mindig mélyebbre és megoldhatatlan nehézségek közé süllyedt. Ma a munkásosztály hathatós támogatása mellett valamennyi földműves elérheti a magasabb termelést és így maga számára és családja számára nagyobb jólétet biztosíthat, ha határozottan lépnek fel a falusi gazdagokkal szemben és nem hagyják magukat befolyásoltatni azok kizsákmányoló és spekulatív érdekeitől. Hoisran kel! eljárni az EFSz kiépítésében? Azért jöttek itt össze, hogy tanácskozzanak, hogy kicseréljék tapasztalataikat, miként kell továbu haladni az EFSz-ek kiépítésében. Sok EFSz-ünk van már, de még nem dolgoznak úgy, ahogy azt megkívánnánk. Teljesíteni a feladatot, amelyről beszéltünk, csak olyan EFSz képes, amely fő figyelmét az alaptermelési feladatoknak szenteli: a vetésnek, szántásnak és a fő gabonatermények aratásának és ezeknél a fő mezei munkáknál a közös munkát meg is tudja szervezni. így megszervezni a közös munkát azonban csak a főbb mezei munkák tervezése mellett lehetséges, közös pénzügyi terv szerint, azaz az emberi munka, a hajtóanyagok fogyasztása, az önkötözögépekhez szükséges zsineg, az állatok számára szolgáló takarmány, a gépek amortizációja, a kisegítő kézi munka értékelésének, a szilárd normák meghatározásának számbavételével. Egyes EFSz-ek az emberi munkát, a földművesek jutalmazását, hasonlóképpen veszik számba, mint a gépekét, hogy a kisparaszt ne dolgozzon a nagyparasztra kiegyenlítés nélkül. Szorgalmaznunk kell, hogy az EFSz-ek már a tavaszi munkák során főtevékenységüket az alapvető termelési feladatokra irányítsák. Az ilyen működésnek előnyei természetesek. Engedjék meg, hogy rámutassak a szervezett munka jelentőségére, a horkai példa alapján, ahogy azt a bratislavai mezőgazdasági kiállításon láthatjuk. Megfontolást érdemlő számadatok Szervezetlen munka mellett itt a helyzet a következő volt: A föla egész terjedelme 257.8 hektár, ebből 179 hektár szántóföld. A parcellák száma 1117, a mesgyék hossza 206 ezer méter, a nyers bevétel 975.575 Kčs. Szervezett munka mellett: a föld nagysága 257.8 hektár, ebből szántóföld 237.8 hektár (emelkedik a szakaszos legeltetési rendszer bevezetésével). A munka megszervezettsége, a gépek használata és a jobb agrotechnika mellett a nyers bevétel 3,647.999 Jkoronára emelkedik. Hogy milyen nagy jelentősége van a munka termelékenység emelése és a termelési költségek csökkentése szempontjából az egységes vetési tervnek, azt az alábbi pontos és szakemberek által megejtett számításokból láthatjuk: a) szántás: egységes vetési terv nélkül traktorhasználat mellett 1 hektáron 8 órát és 450 koronát takarítanak meg; egységes vetési terv mellett 1 hektáron 9 óra 43 percet és 652 koronát takarítanak meg, b) vetés: egységes vetési terv nélkül géphasználat mellett egy hektáron 47 koronát; egységes terv mellett egy hektáron 116 koronát takarítanak meg, c) burgonyavetés: egységes vetési terv nélkül géphasználat mellett 1 hektáron 354 koronát; egységes vetési terv mellett 1 hektáron 569 koronát takarítanak meg, d) kaszálás: egységes vetési terv nélkül géphasználattal 1 hektáron 4 óra 20 percet és 620 koronát; egységes vetési terv esetében 1 hektáron 5 óra 20 percet és 696 koronát takarítanak meg, e) burgonyakiszedés: egységes vetési terv nélkül géphasználat mellett 1 hektáron 4 óra 40 percet és 130 koronát; egységes vetési terv bevezetése esetében 1 hektáron 7 órát és 305 koronát takarítanak meg. Vájjon miért nincs még minden EFSz-nél a munka így megoldva, amikor minden egyes földműves számára az előny kézzelfogható. Azért, drága barátaim, mert az egységes szövetkezeti eljárást a fő mezei munkákban a földműveseknél nehezebben lehet megoldani, nehezebbek az előfeltételek, határozottabban kell harcolni mindennemű pletykával és hazugsággal szemben, amelyeket a földművesek és a népi demokrácia ellenségei földműveseink között terjesztenek, határozottabban kell megtörni a különböző előítéleteket és a konzervatív elfogultságot. Ezért szorítkozik az EFSz szivesebben baromfifarmok, sertéshizlaldák és mosodák szervezésére. Ilyen üzemek létrehozása jó dolog, hasznothajto és csak minél több legyen. Ám csak ilyen üzemeket létesíteni — ez ma már kevés. Szervezni keil a törekvést magasabb hozamra Hasznosnak tartanám, igen tisztelt delegátusok, ha ma megfontolnák még a továbbiakat is. Jó lenne, ha egyidejűleg a közös vetési, szántási, aratási, pénzügyi tervek kidolgozásával megállapítanák, miként és mennyivel fogják emelni a falu termelését és nemcsak növényi, hanem az állati termelést is, az elfogadott jövő évi tervvel, ha megegyeznének, hogy tényleges harcol, fognak szervezni a kenyérnemüek és takarmánygabonák magasabb termése érdekében, a tehenek magasabb tejhozama érdekében, a vágóbarom magasabb húshozama érdekében, ha tehát számba vennék az egyes növényi és állati termékeknél a jövő évi termelési tervet és megállapítana*, mennyivel tudnák azt már a jövO esztendőben túllépni. Ötéves tervünk ugyanis nagyon elővigyázatos volt a termelés emelését illetően, mi azonban biztosan számítunk rá, hogy földműveseink, elsősorban az EFSzekben csoportosult földművesek, messzemenően túllépik a megállapított feladatokat és hogy így lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés emelésének meggyorsítását, még pedig rövidebb időn belül, mint ahogy azt az ötéves terv feltételezi, mint ahogy azt a jövő évi terv előírja. Fel kívánom hívni a figyelmet azokra a nagy lehetőségekre, amelyek adva vannak és amelyek az állattenyésztés terén kihasználatlanok, főleg, ha sikerül mozgósítanunk az összes takarmány erőforrásokat és biztosítani tudjuk az állattartás elemi alapszabályainak betartását. Ebbeli igyekezetünkben is biztosítjuk N. önöknek az állami és népi igazgatás, az ipar, a kormány, a Kommunista Párt, minden összállami szervezet és a Nemzeti Front támogatását. A kétéves tervben és az ötéves terv elsS esztendejében a mezőgazdaság terén jelentős sikereket értünk e!. Gvorsan és sikeresen hidaltuk át a katasztrofális szárazság következményeit, amely mezőgazdaságunkat 1947-ben sújtotta. A sertéstartásban gyors tempóban haladunk előre. Am eg í'dejűieg még mindig nagy hiányokkal küzdünk: a gépipar alacsony kihasználása, főleg a gépszövetkezeteknél és a magán kézben lévő gépeknél, a tehenek alacsony tejhozama, a baromfitenyésztés elégtelen fejlődése, az elhanyagolt és hasznot nem hajtó legelők a főhiányok. A iövő esztendő az ilyen és más elégtelenségek kiküszöbölésének esztendeje kell. hogy legyen. Ebben a munkában elsősorban a szövetkezeti földművesekre számítunk, az EFSz-ek tagjaira. Nagyobb lendületet és érdeklődést várunk a fö'dműves ifjúságtól, a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet falusi szervezeteitől. Az előítéletektől mentes földműves ifjúság, amely könnyebcsak természetes, hogy a falusi ifjúdolatokat. sok faluban kezdeményezője lehet az EFSz-eknek, a magasabb termelésnek és termelékenységnek. A •népi demokratikus társadalomban az ifjúság számára, valamennyi fiú és lány számára, nyílt és biztos perspektívát nyújt az állam az emberi tevékenység bármely szakában és ezért csa ktermészetes, hogy a falusi ifjúságunktól azt várjuk, hogy a szövetkezeti úttörők első soraiba lépjenek. Az EFSz-ek segítségével biztosítani kívánjuk jobb és hasznot hajtóbb kihasználását azon gépeknek, amelyek ma rendelkezésünkre állnak és amelyeket a jövőben nagy számmal kapunk. Az ő segítségükkel akarjuk biztosítani a földek mintaszerű megművelését a mélyszántást, a tarlószántást stb. És nagyobb méretekben kívánjuk bevezetni a szakaszos legeltetés rendszerét. Az ő segítségükkel és erre különösképpen akarok rámutatni, kívánjuk rendbehozni legelőinket és állattenyésztésünk jó alapjait megteremteni. Az intézkedések a jövő esz. tendőben látható eredményeket hozhatnak részünkre. Hogy ez a megindulás sikeres legyen, fontos, hogy az EFSz-eK gonlolatát bevigyünk minden fa uba, morédén kunyhóba, ezek propagálása érdekében nagyobb szorgalmat, nagyobb szívósságot kell kifejtenünk, mint eddig. Ki kell szélesíteni a tagok számát a már most létező szövetkezeteknél, meg kell szervezni az üzemek, az állami és népi közigazgatás segítséget, egyszóval, arról van szó, hogy az EFSz-ek minden esetben a közös munka új formáinak szervezői, a nagyobb termelés, a nagyobb termelőképesség előharcosai legyenek. Az EFSz-ek feladatukat ott teljesítik legsikeresebben, ahol Micsurin és Liszenko elveit fogják szorgalmazni és megvalósítani amelyek a mezőgazdaság teljes újjáalakulását jelentik. Éppen ezért az állami birtokok mellett az EFSz-ek is szervezzék meg a micsurini klubokat, tanulmányozzák a tudomány új lehetőségeit és vigyék át a gyakorlati életbe. Ezekre az új feladatokra, új haladásra tökéletesen elő kell készülni. A legfontosabb fegyver ebben a harcban a példa, az önök az EFSz-ek úttörőinek szemléltető példája. A szövetkezet tagjaihoz jönnek el majd a földművesek meggyőződni afelő 1, hogy mi is van ezekben az EFSz-ekben, azoktól fognak kívánni majd választ és nagyon konkrét feleletet, az összes kérdésekre. Az EFSz-et ezért tökéletesen kell megszervezni, minden intézkedést meggondoltan kell megvalósítani, hogy minél kevesebb hiba essék. Ha a földművesek meggyőződnek arról, hogy okosabban és jobban lehet gazdálkodni, mint ahogy azt eddig tették, hogy kisebb erővel nagyobb •eredményeket lehet elérni, megszűnnek az összes előítéletek és a földművesek önkéntesen, tömegesen lépnek majd arra az útra, amelyet a szövetkezeti szervezetit munka megjelölt. A közösség jóléte alapja az egyéni jólétnek Tisztelt delegátusok. Ezekkel a megjegyzésekkel nem akartam és nem tudtam kimeríteni az EFSz-ek kiépítésével kapcsolatosan jelentkező kérdéseket; ez egy nagy mű, úttörő mű, amely a munkások és földművesek szilárd szövetségével, a városi és vidéki dolgozó nép egységével boldog és örömteli életet biztosít földműves népünknek. Meggyőződésem, hogy az önök mai ülésezése valamennyiüknek hasznára lesz, hogy fellelkesítve és megerősödve térnek vissza otthonaikba, hogy folytassák munkájukat a művön, bármily akadályokba is ütköznének. A régi kapitalista társadalomban áthidalhatatlan ellentétek voltak" az egyén és az összesség érdekei közö't. Ňem a becsületes dolgozók éltek jól, hanem a spekulánsok és a kizsákmányolók. A spekulánsok, a falusi spekulánsok is jól éltek, éspedig azért, mert az összesség érdekeit megkárosították. A becsületes dolgozókat a kapitalista társadalom nyomorral jutalmazta. Ma ez másként van, ma nincs különbség az egyéni és társadalmi érdekek között. Társadalmunknak a mezőgazdasági termékek termelésének emelése érdeke, de ugyanez az érdeke minden egyes fölművesnek is. aki becsületes munkájából akar élni és nem kizsákmányolásból, spekulációból. Amennyivel többet fognak földműveseink termelni, annyival jobb lesz majd a városi munkásság sora. De ezzel egyidejűleg jobb lesz földműveseink sorsa is, életük szebb, örömtelibb és kultúráltabb lesz. A kapitalizmus arra törekedett, hogy minél nagyobb szakadékot támaszszon a város és a falu között, a szocializmus ezt kiküszöböli és a munkások és földművesek szoros szövetségében van valamennyiünk jövője. Az önök segítségével mihamarabb elérjük, hogy mindenütt, a falun is ez az elv fog érvényesülni: „Amilyen a munka, olyan a fizetség!" Mi nem akarunk olyan falut, amelyben néhány gazdag és nyomorgó tömeg van, azt akarjuk, hogy az összesség jóléte legyen az egyén jólétének alapja. Ezek azok az új gondolatok, amelyeknek el kell tölteniük a falut és önöket, az EFSz-ek tagjait, mert önökben nemcsak az új gondolatok apostolait látjuk, hanem egyszersmind első megvalósítójukat is. E munkának sikere a szlovákiai nyomor és elmaradottság definitív végét jelenti; jelenti, hogy a szlovákiai falu szilárd léptekkel menetel az új, nagy jövő felé. Az önök ülésezése oly időben folyik, amikor a világ dolgozó népe Sztálin elvtársnak, a béke és a szocializmus nagy vezetőjének, valamint tanítójának 70. születésnapiját ünnepli. Hogy ma itt békében tanácskozhatunk parasztságunknak a szebb jövőhöz vezető útjáról, a mezőgazdasági termékek termelésének emeléséről, ezt a Szovjetúniónak és nagy vezetőjének, Sztálin generalisszimusznak köszönhetjük. Sztálin volt az, aki megmutatta a szovjet földműveseknek a válságból való kiutat, megmutatta a nyomorból a mezőgazdasági nagytermelésbe vezető irányt. A Szovjetúnió földműveseinek eredményei lelkesítenek és meggyőznek bennünket arról, hogy a mi útunk helyes. EFSz-ek úttörői! Előre tehát a falusi termelés haladó módszereinek győzelméhez! Előre a munkatermelékenység emeléséhez, a szlovákiai földműves nép boldogságához! Éljen a mi hőn szeretett elnökünk, köztársaságunk gondos gazdája, Klement Gottwald! Uuriš földművelésügyi miniszter beszéde Az EFSz-ek kerületi konferenciái, valamint az össz-szlováklal konferencia bebizonyították, hogy kis- és középparasztságunk mennyire szívén viseli azt, hogy hogyan tökéletesítsük mezőgazdasági termelésünket. Az I. össz-szlovákiai kongresszuson gyönyörű példákat hallottunk gazdag formákról, földműves népünk kezdeményezéséről, asszonyaink és ifjúságunk munkájáról. Hatalmas sikert jelent ez mezőgazdaságunk fejlődésében. Miért? A csehszlovákiai Komunista Párt IX. kongresszusán Klement Gottwald köztársasági elnök világosan leszögezte, hogy nálunk az elkövetkező évek főirányvonala a szocializmus megalkotása és felépítése lesz. Ezzel egyidejűleg megállapította, hogy nálunk a helyzet a következő: Nálunk szocializmus a falunak a szocializmusra való áttérése nélkül nem lehetséges és ezért olyan fontosak a szövetkezeti együttmunkálkodás első eredményei Szlovákia mezőgazdaságában. Tegyük fel a kérdést, miért nem lehet szocalizmust felépíteni a falusi mezőgazdaság szocializálása nélkül? A szocializmus nemcsa^k a várost érinti, hanem a falut is. A szocializmus a dolgozó nép millióinak részvételét feltételezi a maga építésében. Nemcsak a városi, de a vidék népét is. A városok és a falvak dolgozó népének építő, termelő szövetségét feltételezi. A szocializmus olyan gazdasági szervezettség, amely összeköti az ipart és a mezőgazdaságot a termelés tökéletesebb formáiban és a szocialista termelés e két gazdasági ágának egybekapcsolása nélkül nem lehet tökéletesíteni a szocialista termelést és lehetetlen a szocializmust építeni. A szocialista ipar nagy termelést jelent, a termelés állandó kiszélesítését. Állandóan több és több hasznot kell gyűjteni azért, hogy tovább tudjuk szélesíteni az ipari termelést, hogy kiépíthessük a nagytermelést és azután csökkenthessük az ipari termékek árát, hogy így több terméket dobhassunk a piacra a dolgozó nép számára. Földműveseinket is nagyon érdekli, mennyi gép áll majd rendelkezésükre, mennyi textilünk lesz és milyen árban. De nézzünk csak mezőgazdaságunkra. Ott a dolgok egy kicsit másként állnak. Alapjában véve régi a felszerelésünk, a föld megművelése is a régi módszerek szerint történik, régi technika alapján, régi, kistermelésü, hasznot nem hajtó termelési formák szerint és ez a kistermelési forma abban mutatkozik, hogy nem tudjuk teljes mértékben kihasználni gépeinket, hogy a földműves nem tudja igénybe venni az agrotechnika előnyeit, hogy a mezőgazdasági termékeket csak kis mennyiségben tudja piacra dobni. Többet, jobban és olcsóbban termeljünk Ha ez a kérdés felmerül, rögtön a különbséget is meglátjuk. Ma arról gondoskodik minden földműves, hogyan tudna kellő mennyiségben gépeket, textilt kapná. Az emberek azt kívánják, hogy többet, jobban és olcsóbban termeljünk. Ezért kell a tökéletes termelés mezőgazdaságunkban. Az, amit termelünk, nem elég még a kis- és középparasztság számára sem, hogy jóban élhessenek, hogy többet lehessen invesztálniok és tökéletesíteniük mezőgazdaságunkat. Az ipari nagytermelésben lehetséges a nagytermelés kiszélesítése, ott a nagyobb haszon segítségével nagyobb összegeket leret invesztálni a nagytermelésre és a termelés kiszélesítésére. Ami a fontos, az iparban szocialista nagytermelésünk segítségével a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és tökéletesítésére is eszközölhetünk beruházásokat. Ezeket látják önök, amikor gépekhez jutnak, amelyeket oly nagy számban bocsátunk a földműves nép rendelkezésére, de a mezőgazdasági termelés másirányú beruházásaiban is. A mezőgazdaságban a kistermeléssel ezt nehéz elérni. Ott a kistermelés segítségével nehezen lehet kiszélesíteni és tökéletesíteni a termelést, csökkenteni a mezőgazdasági termékek árát. A termelés tökéletesítése az egész dolgozó nép javát szolgálja az iparban és a mezőgazdaságban azáltal, hogy a mezőgazdasági termelésből kisebb költségek mellett többet kap dolgozó népünk. Nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy azt, amit termelünk, dolgozó népünk meg is vehesse. Hogy ez a kapitalizmus ideje alatt hogy volt, azt önök jól tudják. Gyakorta megtörtént, hogy a földműves nem tudta pénzzé tennj termékeit, gyakorta vesztette el földjét, állatát, stb. A kapitalizmus idejében az egyetlen út, amely a nagytermelésihez vezetett, a nagybirtokos útja volt, az az út, amely a kis- és középparaszttól csak elvett a nagybirtokos érdekében. A szocializmusban más úton érjük el a nagytermelést, a tökéletesebb mezőgazdasági termelést, mégpedig a falusi gazdagok terhére, a kis- és középparasztságunk érdekében. Nézzék: A köztársaság területén a szántóföldek 95 százaléka olyan földművesek kezében van, akik 20 hektáron aluli birtokosok és a szocialista szektor az egész föld 5 százalékát műveli. Ebből 2 százalék esik az állami birtokokra. (Ezek azonban nem pontos számadatok, mert én kikerekítve beszélek.) A többi 20 hektáron fölüli földbirtokosok tulajdonában áll, akiknek száma 10.000 de sok a földjük. Ez bizonyítéka annak, milyen kis részletekre vannak földjeink felosztva. A föld úgy osztódik, hogy 1 földművesre körülbelül 22 parcella jut. Most beszéljünk arról, mennyi is terem ezeken a földeken. A 20 hektárig terjedő birtokú földművesek 83 százalékban növényi termeléssel, 87 százalékban állattenyésztéssel foglalkoznak. Milyen ezeknél a hektárhozam. Ezt nagyjában már a földművesek tudják. Az állami birtokokon a nágytermelési szektorban a szemesgabona tekintetében 1 hektár hozama (és itt a tavalyi évet veszem. mert ebben az esztendőben főleg Csehországban sok meg nem művelt vagy rosszul művelt földet kellatt átvennünk) 8 mázsával több, mint a magánszektorban. A tejtermelésben az állami birtokok ebben az esztendőbein napi 6—7 liter átlagos teijhozamot mutatnak ki tehenenként, ugyanekkor ez a magángazdaságban naponta 3 litert tesz ki. Ha ezt összeadjuk, azonnal látjuk, mit js jelent ez. Köztársaságunkban kétezer tehén mellett, hacsak naponta 1 literrel több tejet számitunk, évente ez 3 milliárd koronával jelentene többet, két liternél 6 milliárddal és 6 liternél 9 milliárd csehszlovák koronával. Hasonló a helyzet a gépek használatánál is. De vegyük tekintetbe, mit jelentenek számunkra, itt Szlovákiában ezek a hektárhozamok. Az 1945 —49-es években Csehországban a gafoonaneműekbeni átlagos hektárhozam 16 mázsát tett ki, ugyanakkor Szlovákiában 12 mázsát. Burgonyában Csehországban 123 mázsát, Szlovákiában 88 mázsát. A répa Csehországban 225 mázsát, Szlovákiában 157 mázsát. A tehenek tejhozama Csehországban 1250 liter, Szlovákiában 995 liter. Ez négyéves átlageredmény. Ilyen körülmények közt kisés középföldműveseink nem tudták tökéletesíteni termelésüket, A kapitalizmus alatt gyakran elvesztették földjüket, állatállományukat, egész vagyonukat és természetesen nem tudtak semmit sem beruházni A szocializmus a kis- és középparaszti tömegeknek teljes változást hoz. Elősegíti a több, jobb és olcsóbb termelést, új formák alkalmazásában segíti, amely lehetővé teszi számukra azt, hogy kiegyenlítsék a mezőgazdaságunk és iparunk közt az előbbi hátrányára fennálló különbséget. A szlovákiai rföldművesek régóta próbálták, hogy szövetkezeti alapon javítsanak a felvak helyzetén, szövetkezeteket alakítottak már 100 évvel ezelőtt. Azonban ezeknek a vezetését a kis- és középföldművesek kezéből kiragadták a gazdagok. Csehországban és Szlovákiában 1945-től 6 ezer gépszövetkeeztet alapítottunk. A szövetkezetek közül sok ismét a falusi
